Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-04 / 261. szám
1966. NOVEMBER 4., PÉNTEK Új könyvtár, park, ABC-áruház épül Pilisen Kialakult már a községi vesetők végső elképzelése, hogy milyen lesz a jövő évben felépítendő új pilisi könyvtárépület A község könyvtárosai elképzelésüket papírra is vetették. Eszerint egy 11x11 méteres harmonikafallal elválasztható és szükség szerint összenyitható olvasó- és kölcsönzőhelyiség, tágas gyermekkönyvtár, ruhatár és megfelelő raktárhelyiség kap helyet az új épületben. A pilisi képzőművészek képei díszítik majd a falakat. A jelenlegi könyvtár- helyiséget a KISZ kapja meg. A helyi képzőművészek szerepet kaptak a községi park megtervezésében és kivitelezésében is. Pilis középpontjában 900 négyzetméteres elhanyagolt parlag fekszik. Ezt hamarosan háromszintű zárt parkká alakítják, melyet díszcserjékkel ültetnek be. A park közepén vízmedencét építenek, ettől nem messze kap helyet Kecskés Lajos pilisi szobrász- művész alkotása, — a fekvő olvasó lány. A park kivitelezése 170 ezer forintba kerül. A park mellett a földműves- I szövetkezet ABC áruházat I épít. I A „török áíium”, a pipa, meg a dohány Évi félmillió politechnikai oktatásra A ceglédi járásban 400—500 ezer forintot költenek évente az általános iskolai tantermek berendezésének megújítására, korszerűsítésére. Csaknem valamennyi igazgatóság rendelkezik már korszerű politechnikai épülettel. Abonyban és Albertirsán most épül, az abonyi közel áll a befejezéshez. Ezeket az épületeket községfejlesz- tésii alapból, rendszerint a lakosság segítségével építik fel. Egyedül Nyársapáton és Csemőn kell még beérni szükségmegoldással. Nyársapáton viszont hamarosan új iskola épül, s ehhez természetesen már politechnikai termet is építenek. Mit tudunk arról a „török áfiumról”, amelyet Zrínyi, a költő, a német maszlaggal együtt emlegetett? Efelöl kérdeztük a botanikust, a művelődéstörténészt. Az áfium az ópiumnak, a mákonynak régi neve. A mákszármazékok hódító hatását már az ókori Pli- nius is ismerte, s ismerte azt, az ókortól fogva az egész keleti világ. Nálunk a törökök honosították meg; kis cseréppipákból szívták. Ilyeneket számos ásatás során talál a régész. Az ópiumpipa — amely alakjában a mákfej alakját követi — tehát őse volt a dohányzó pipának. Maga az ópiumszívás nálunk nem terjedt el. (Bár öreg doktorok még emlékeznek: századunkban is megesett, hogy a földekre induló szülők egész napra otthonhagyott kisgyermekeiket mákfőzettel „ótották” el.) A magyarországi török források és utazók sűrűn megemlékeznek a törököknek e káros szokásáról. A dohány a XVI. századtól egyre inkább kiszorította a bódító áfiumot, még a hazai törökségnél is. Ma nehéz megkülönböztetni a törökkori régészeti leletek sorában az ópiumszívó és a dohányszívó pipákat; az utóbbi az előbbiből alakult ki. A dohányzópipa mindig tetemesen nagyobb az ópiumszívó pipánál. S vajon az első dohány mikor jelent meg nálunk. Itt még ■ t-----------------------r égészetünk néhány meglepetéssel szolgálhat! A nyugateurópai irodalom úgy tudja, hogy az első dohánycserjéket Jean Nicot (1530—1600), II. Ferenc francia király lisszaboni követe hozta Franciaországba. A magyarországi régészeti leletek azonban azt mutatják: Nicot uram még hátulgombolós gyerek volt akkor, amikor Budán már ' vígan pipáztak. Mégpedig nemcsak 1541 után a törökök, hanem 1541 előtt a magyarok is. Került elő ugyanis, a budai török foglalás idejéből olyan cseréppipa is, amely aJfajta karakán bajuszos emberfőt ábrázolt. Márpedig Mohammed hite szigorúan tiltotta az emberábrázolást! Így tehát az is meglehet, hogy Magyarországon — török közvetítéssel — már a XVI. század első évtizedeiben is ismerték a keleti úton importált dohányt. Tizenegy érmes dámbikát lőttek Gyula jón A 32 000 holdas gyulaji állami vadgazdaságban véget ért a dámszarvasok násza, a barcogás és ezzel együtt az értékes nagyvad vadászata. Gyula jón ezen az őszön 11 dámbikát lőttek, s ezek mindegyike érmes minősítésű, négy arany-, három ezüst- és négy bronzérmes dámlapát került a vadászok birtokába. Az idei barcogáson a bikák erős harcot vívtak a „dám- hölgyek” kegyeiért, ezért most sok törött lapátú dámszarvast látni a gyulaji erdőben. Ez azonban nem befolyásolja a jövő évi agancs- képződést. A kemény küzdelmektől megviselt dámbikák felerősítéséről friss őszi vetésekkel gondoskodnak és megkezdték a vadetetők feltöltését lucernaszénával és kukoricával. Víz alatt a vízimalom Még mindig. Nem írjuk le Szívesen, de ez nem változtat a tényen. A XVI—XVII. századi elemekből összeállított műemlék nehezen kerül a felszínre. A mentőakció már hetek óta tart, hogy ismét felhozzák. Mi a helyzet ma? A test több helyén keletkezett rés, s így a vizet a malomból nem tudják eltávolítani. Az első vizsgálatok szerint a vízikerék tengelye körül hatol be a víz. Ezt fóliaborítással próbálják elzárni. Hasonló eljárással több nyílást tömítet- tjik. Megkezdték a víz kiszivattyúzását, a peremével a Duna-szint felett álló hajóból. Így emelkedett 20 centimétert. Teljes felemelkedéséhez még 60 centiméternyivel kell feljebb jutni. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság munkásai és a könnyűbúvárok nagy erőfeszítéseket tesznek, de az nem kecsegtet teljes sikerrel. Ha Egymillió kiló hal évente - a Dunából A Duna magyarországi szakaszából évente 1 millió kiló halat fognak ki a horgászok és a halászati szövetkezetek. Különösen gazdag „lelőhelyekben” a soroksári Duna-ág. Persze, a halászszövetkezetek nagy gondot fordítanak az állomány pótlására. A múlt évben már 79 ezer pontyivadékot helyeztek el a folyamban. A Duna „legnépszerűbb” halfajtája a ponty — ebből halásszák a legtöbbet, de ennél értékesebb a kecsege és a süllő. képtelenek lesznek a víz beszivárgását megakadályozni, akkor valószínűleg daruval próbálkoznak. Ez sajnos, azzal a kockázattal jár, hogy kiemelés közben a régi faanyag ösz- szeroppan. Eddig a tájékoztató, amelyhez nincs mit hozzáfűzni. Ha van, legfeljebb ennyi: szurkolunk a mestereknek, hogy minél kevesebb újabb sérüléssel mentsék ki az öreg hajómalmot. Hlaváts Gabriella Új lakásban Zsolt, Árpád és Csaba Augusztusban a pécsi szülészeti klinikán hármas ikrek láttak napvilágot. A Pécsi Városi Tanács úgy határozott, hogy soronkívül lakáskiutalásban részesíti az egyszerre „népessé” vált Szabó családot. A hármas ikrek és a fiatal szülők szerdán költöztek be a város modern negyedében, az Üj-Mecsekalján kiutalt kétszoba, összkomfortos, távfűtéses lakásukba. Az apa munkahelyén, az AGROKER Vállalatnál tartják meg majd az ikrek: Zsolt, Árpád és Csaba névadó ünnepségét. TSZ-MODELL A Földművelésügyi Minisztériumban elkészítették a termelőszövetkezetek üzemfejlesztési tervének modelljét. Az üzemfejlesztési terveket a szövetkezeti gazdaságok maguk készítőik. A nádi.világ őrháza: innen indul a vadőr a tóra. hullani nem kezd a hó ... Ekkor ők is továbbállnak. Ki marad akkor az öreg vadőrrel? Szürkegémek, vörösgémek, nyári libák, nádirigók, fülemüle-sitkék, mind hűtlenné válnak, a bölömbika is eltűnik, hirtelen, ha elfogy a víz hány tavi ember, köszönteni Müller Istvánt, a velenceitavi vízimadarak vigyázóját. Vendégek ilyenkor nem érkeznek — nyáron jönnek csak, fényképezőgéppel, felfedezővággyal —, legfeljebb egy-két hivatalos látogató, kiküldött Hétszáz kéve naponta. Nem a szél, a gép rengeti a nádast. a tavon, mi lesz akkor az öreg vadőrrel ? Reggelenként akkor is beszáll a ladikba, emelgeti a simanyelű csáklyát, akkor is bemegy a tóba. Nádiösvényeken, nádtorzson jár az öreg, s hozza a hírt bentről, a tóból, a 600 holdas dzsungelból, a kis madarakról, a télen ,jDramatizált Előkészítik a „fény és hang“-játék hazai meghonosítását A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben tömörült szakemberek rövidesen megkezdik az előkészületeket a „fény és hang”-játék magyarországi meghonosítására. Amint ennek az elhatározásnak a kezdeményező Gregor Aladár gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa elmondotta, számos külföldi példa tanúsága szerint bizonyos építmények, műemlékek, stb. szépsége sokkal jobban érvényesül, ha nem állandó, egyenletes. mozdulatlan — és néma — fényárral emelik ki őket i környezetből. Hanem bemutatásukat mintegy dramatizálják, vagyis olyan, színészek nélküli . színházi előadás” formájú ba öntik, amelynek két főszereplője van, a fény és a hang. A narrátor — természetesen magnetofonszalagról — elmesél valami olyan érdekes történetet, ami szorosan kapcsolódik a bemutatott műemlék stb. múltjához. A fénysugár pedig az illető objektumnak mindig csak azt a részletét világítja meg, ahol az éppen szóban levő „jelenet” lejátszódott. Természetesen más hangokat is keverhetnek hozzá, így cipőkopogást, lánccsörgést, fegyverzörejt, a vihar zúgását, a tömeg morajlását, aláfestő zenét, stb. A londoni Tower-nál például azt mutatták be a fény és a hang játékával, hogyan szökött meg valamikor egy rab kötélhágcsón az “gyik toronyszobából. Szintén nagy sikere van — mégpedig a magas beléptidíjak révén anyagilag is — a fény és hang játékának az athéni Akropo- lisz, a bécsi Belvedere, a gizehi piramisok, a Loire menti kastélyok stb. bemutatásánál is. Szakembereinknek ki kell választaniuk az esztétikailag és múltjuknál fogva is alkalmas, megfelelő távlatból szemlélhető épületeket, meg kell írniuk a „szövegkönyvet”, meg kell komponálniuk a fényjátékot és a kísérőzenét, és meg kell keresniük a műszakilag is, gazdaságilag is legkedvezőbb konkrét megoldást. Természetesen figyelembe véve azt is, hogy ez a meglehetősen költséges beruházás csak akkor lehet gazdaságos, ha eredménye valóban teljes értékű esztétikai élményt nyújt a szemlélőnek. jön a Természetvédelmi Hivataltól. A vadőr délutánonként, amikor már kijött a tóból („kijöttem a tóból” így mondják a nádi emberek), leül a kandalló mellé, beírja a napi bejegyzést a naplójába, és várja a tavaszt, az első gémeket. Negyven éve várja a visszatérő vízimadarakat a tavi madártelepek őrzője, sőt régebben is már, hiszen gyerekkorában édesapjával járta a nádast. Ilyenkor, október végén az utolsó, leghangosabb búcsúz- kodók, a nádirigók után nem borul csend a nádasra. Megjelennek a nádaratók, combig érő gumicsizmában, és fölverik a csöndet. Hol van már a romantikus téli aratás, ki vár már arra, hogy beálljon a jég? A Velencei Nádgazdaság emberei Pákozd és Dinnyés között benyomulnak a nádasba és megindítják gépeiket. Aratógépekkel dolgoznak, nem kézzel. Hallgatag, barna arcú emberek, akik hajnalban kelnek, hogy sötétedésig minél több nádkúpot emelhessenek a mocsaras, süppedős tisztásokon. Délidőben megállnak, tüzet gyújtanak, szalonnát pirítanak, cigarettát sodornak és nagyokat hallgatnak. A két Szomor — János meg József — Nagy Sándor és Kiss József gyerekkoruk óta aratnak. Nyáridőben kádárgyékényt, és rozsgyékényt, 2500—3000 forintot keresnek, de megesik, hogy még többet. Attól függ, hogy mikor fagy el a víz. Száraz talajon könnyebben mozog a gép. A gép számít már a Velencei-tavon is. Benézünk a halászmester kunyhójába, Szúnyog-szigeten. A mester — Salabert István — nagy üstben forralja a kátrányt, a varsákat tartósítja majd benne! Benn, a kunyhóban halászlé rotyog, harcsából és csukából, jó marék cseresznyepaprikával. így szereti a halászmester, így nyert aranyérmet a bajai halfőző versenyen. Dé á győztes a halászlevet sze- x-eti-e a legjobban? — Inkább a süllőt, roston: Csakhogy ritka hal ám. — Melyik a legritkább? — Nálunk a harcsa. A fenékre megy, a sötétet szereti. Néha a varsát is elviszi magával. — Mi a legszebb a tavon? — A nádas zúgása, szélben. Ez a halászok zenéje. A halász is hajnalban indult a tóra, akkor rakta ki a varsákat, s közben — mert vitte magával a sörétes puskáját — lőtt három szárcsát. A csukát, a kárászt, a pontyot, amit begyűjtött, beHalpaprikás, rántott csuka lesz belőle? Majd eldönti a halászmester. tette a jégverembe, de a szárcsát hazaviszi az asz- szonynak, Sukoróra. Mert a halmester felesége a halat nem szereti. Kosa Csaba NÁDI EMBEREK Szél jár a nádas fölött. Amikor csapatba gyűlnek a tavi madarak — szeptember végén elsőnek a kanalasgémek meg a nemeskócsagok — és lassan elhúznak délnek, megérkeznek az őszi szelek. Velük jönnek a vetési ludak északról, Norvégiából s letanyáznak, amíg is itthon maradókról. Szakállas cinegékről, függő cinkékről, nádi sármányokról. Ha már ezék sem lennének, hát nem lenne más, mint elüldögélni egész nap a fűtött kandalló mellett, a nádi világ szélén őrt álló házikóban, ahová bekukkant télvíz idején néősztől kezdve nádat Egészen május elsejéig. Amióta megkaptak a gépet, napi hétszáz kévét raknak kúpokba. A múlt idényben fejenként 15 ezer kévét vágtak le. A nádas adja nekik a kenyeret, enálkül nem tudnának megélni. Havi átlagban
