Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

T966. NOVEMBER 29., KEDD 3 TANÁCSKOZIK A PÁRTKONGRESSZUS (Folytatás a 2. oldalról) telmiség száma és társadalmi jelentősége is. A magyar értelmiség a munkásokkal és parasz­tokkal, a néppel együtt dolgozik a közös célért, a szocializmusért. A politikailag leghaladóbb értelmiségiek nagy számban a párt tagjaiként dolgoznak, harcolnak céljainkért. A párt és a kormány politikájával, a szocializmus magyar gyakor­latával az értelmiség túlnyo­mó többsége egyetért, ezt munkájával igazolja. — Társadalmunk megbe­csült tagjai azok a kis­emberek, városi kispol­gárok is, akik mint kis­iparosok, kiskereskedők végzik tevékenységüket. — Társadalmunk minden hagy feladatának megoldásá­ban cselekvőén részt vett a Hazafias Népfront. Sikerrel valósítja meg a kommunis­ták és pártonkívüliek poli­tikai együttműködését és tö­möríti mindazokat a haza­fiakat, akik készek tettek­kel szolgálni a szocializmus felépítésének nagy nemzeti célját. Mint a nemzetközi ta­pasztalat bizonyítja, a szo­cializmus elvileg több párt működését is lehetővé teszi. Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy egy párt, a munkásosztály forradalmi pártja működik, az vezeti a társadalmat. Ez a helyzet nem csök­kenti, hanem növeli a párt felelősségét atekin- tetben, hogy a tömegek­kel összeforrva dolgoz­zék és megnyerje köz­érdekű céljainak megva­lósításához á társadalom különböző osz­tályainak és rétegeinek kép­viselőit, azokat is, akiknek egy vagy más politi­kai kérdésben még fenntar­tásaik vannak, s akik vi­lágnézetünket nem fogadják még el egészében. A fontos közjogi funk­ciókkal is felruházott Ha­zafias Népfront működésé­re szükség lesz mindaddig, amíg különböző társadalmi osztályok lesznek, ameddig társadalmunk egésze politikai­lag és világnézetileg teljesep egységes nem lesz. ■— A Magyar Népköztár­saság jogrendje biztosítja az állampolgárok teljes egyenjogúságát, államunk az egész nép érde­keit képviseli és szolgálja. Sa­ját történelmünk és a nemzet­közi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a munkás- osztály hatalmát megvalósító állam fdnkciójára, a kapitaliz­musból a kommunizmusba va­ló hosszú történelmi átmenet egész időszakában szükség van. Ebben az időszakban, ha a helyzet valamely oknál fog­va nem éleződik, az állam működésében az elnyomó funkciók mindinkább csökken­nek és nagyobb szerepet kap az egyszerű dologi igazgatás, a gazdasági és kulturális szer­vezés alkotó munkája, az emberek mindennapi gondjai­val való foglalkozás. — A párt, az állam szerepé­nek ebből a felfogásából ki­indulva, szükségesnek tartja az állam és az állam különböző szerveinek erősítését, demok- rat-'kus továbbfejlesztését. To­vább kell fejleszteni a legfőbb törvényhozó szerv, az ország- gyűlés szerepét. Fokozni kell törvényalkotó tevékenységét, az alapvető társadalmi kérdésekben szélesíteni kell hatáskörét, ellenőrző szerepét. Az országgyűlés munkájával összefüggésben fontosnak tart­juk az új választójogi törvényt, amely az egyéni képviselői vá­lasztókerületek bevezetésével szorosabb és közvetlenebb kapcsolatot teremt a képvise­lő és választói között, s ez is kedvezően hat majd az or­szággyűlési munkára. — Egész népi államunk, kormányszerveink, az állami gazdasági és kulturális irányí­tó szervek, valamint a helyi néphatalmi és igazgatási szer­Nem szüntetve meg a harcot a jelentkező élősdiség szel­leme és esetei ellen, min­denkinek meg kell értenie, hogy a szocializmus építése és társadalmi viszonyaink között, hasznos az adott szá­mú önálló kisiparos és kis­kereskedő munkája. Társa­dalmi szükségletet elégíte­nek ki, ezért tevékenysé­gük társadalmilag hasznos, munkájukra ezután is szük­ség lesz. — Az utóbbi évek gyakor­lati tapasztalatai igazolták a volt uralkodó osztályok tagjaival szemben alkalma­zott politikánkat is. Mind­azok, akik leszámoltak a múlttal és becsületesen dol­goznak, megtalálják helyü­ket a társadalomban. veik, a tanácsok működése is eredményes, és mivel a nép alapvető érdekeit szolgálja, demokratikus. — Az alapvető jó mellett állami munkánkban nem- kívánatos bürokratikus vo­nások is vannak, s részben ennek folyomá­nyaként, „kijárás”, úgyneve­zett „szocialista összeköttetés” és más egészségtelen befolyá­sok is hatnak, sőt megveszte­getés és korrupció is előfordul. — A párt feladata az álla­mi szervekben, a tanácsokban dolgozó elvtánsak, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek és más tömegszervezetek, az egész társadalom segítségével erősíteni és fejleszteni állami, tanácsi szerveink munkájának demokratizmusát, hatékonysá­gát és támogatni, ami abban jó és leküzdeni a bürokratiz­must, a megengedhetetlen bek- folyásolást, mindazt, ami rossz a jelenlegi gyakorlatban. Az államigazgatás további demokratizálása — ÁUaméletünk demokra­tizmusának, az állami és ta­nácsi munka hatékonyságának további erősítése, a munka rossz vonásainak és gyengesé­geinek megszüntetése minde­nekelőtt irányítási rendsze­rünk és vezetési módszereink megjavítását és fejlesztését, szorosan vett hatósági munká­ban pedig igazgatási rendsze­rünk egyszerűsítését kívánja meg. — Rendszerünk demokra­tizmusát erősíteni. egyértelmű azzal, hogy a dolgozók, a lakos­ság közvetlenül, vagy képvise­lői útján mind nagyobb mér­tékben hozzászólhasson érde­mileg azokhoz a kérdésekhez, amelyekben érdekelt. Hogy ez a jelenleginél hatékonyabb le­gyen, a gazdasági, a kulturá­lis és szociális, de még az ál­lamigazgatás sok kérdésében is nagyobb hatáskört kell kapniok az üzemeknek cs intézményeknek, a megyei, a járási, a városi és a köz­ségi tanácsoknak. Ez állami munkánk tovább­fejlesztésének útja. — Rendszerünk őszinte hí­veinek magatartásában töme­gesen tapasztaljuk azt a té­ves szemléletet,' mintha tár­sadalmi törekvéseink teljes érvényesítése, törvényeink be­tartása és betartatása, a visz- szásságok leküzdése, igazság­talanságok megszüntetése, ki­zárólag a vezetés feladata len­ne. A Központi Bizottságnak és a kormánynak természete­sen megvan a maga feladata e tekintetben, azonban e kérdésben a vezetés és a tömegek csak egyidejűleg és együtt tudnak hatéko­nyan- fellépni. Szocialista törekvéseink, rend­szerünk demokratizmusa csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, aí előforduló visz- szásságok és azok lehetősége csak akkor irtható ki gyöke­resen, ha a szocializmus és a demokrácia központi és helyi erői egyaránt, megalkuvás nélkül és határozottan lépnek fel. Intézményeink, vezetési módszereink fejlesztése, a ha­táskörök jobb rendezése mel­lett ez a kulcsa az igazi meg­oldásnak. — Társadalmi kérdéseink közül meg kívánom még em­líteni a népesedés alakulását is. Mint ismeretes, az utóbbi években hazánkban különböző okok következtében, erősen csökkent a születési arány­szám. Sok túlzó megállapítás is elhangzik erről. Mintegy két éve a csökkenés is megállt és nagyon kismértékű javulás mutatkozik. Mégis, úgy tart­juk, hogy államunknak és tár­sadalmunknak is jelentős kér­déséről van szó, amellyel fog­lalkozni kell. Sokan a születési arányszám növekedését leszű­kítik a kérdés anyagi (bölcsö­déi, óvodai férőhelyek, lakás­hiány, családi pótlék) oldalá­ra. Kétségtelen, hogy itt több­ről; társadalmi, szemléleti, egészségügyi és anyagi vonat­kozású dolgokról van szó. — A Központi Bizottság azt tartja, hogy nagyon sokrétű, a társadalom, az emberek életé­nek sok vonatkozását komo­lyan érintő kérdésről lévén szó, csak rendkívül körülte­kintő vizsgálatok, az ér­dekeltekkel való beható tanácskozás alapján lehet olyan intézkedéseket ki­A referátum ezután gaz­dasági kérdésekkel foglalko­zott. — A Központi Bizottság a beszámolási időszakban átfo­góan, kritikailag elemezte gaz­dasági fejlődésünket. Ez a vizsgálat is megmutatta nép* gazdaságunk életerős alapjait, az elért nagyarányú fejlő­dést, ugyanakkor komőly fo­gyatékosságokat is feltárt. — A gazdasági munka főbb fogyatékosságai abban foglal­hatók össze, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasz­nálásának hatékonysága elmaradt a lehetőségektől. Gazdasági növekedésünk üte­me a korábbi évekhez képest lassúbbodott. A termelőeszkö­zök kihasználása, az ipari és a mezőgazdasági üzemekben nem volt kielégítő. Fontos gazdasági ágazatok fejlődését gátolta, hogy a termelés növe­kedésével nem tartott lépést a tárolás, a feldolgozás és a szállítás. Ennek következtében komoly károk keletkeztek. Ez rámutatott tervező munkánk komoly fogyatékosságaira. — A nemzeti jövedelem a tervezettnél, kisebb volt, a fo­gyasztási alap a terv szerint, a felhalmozási ‘alap a terve­zettnél nagyobb mértékben nö­vekedett. Mindez azzal a kö­vetkezménnyel járt, hogy a fo­gyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, kedvezőt­lenül alakult a külkereskedel­mi mérleg. — A Központi Bizottság e káros tendenciák láttán a. pártszervezetekhez, a párt­tagsághoz, az állami és gazdasági vezetőkhöz, a munkásokhoz, a dolgozók­hoz fordult. Napirendre került a gazdasági vezetés javítása, a rend meg­követelése, az általános mun­kafegyelem erősítése, a mun­kateljesítmények fokozása, a létszámgazdálkodás szigorítá­sa. Ezeknek az intézkedések­nek nyomán 1965-ben a javu­lás folytatódott. A harmadik ötéves terv főbb előirányzatait, a népgazdaság fejlesztésében előttünk álló legfontosabb feladatokat is­mertette ezután Kádár János. Hangoztatta, az idei első há­rom negyedév tapasztalatai alapján megállapítható: a gazdasági fejlődés fő vonalai­ban megfelelt a harmadik öt­éves terv céljainak. Az iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékeny- lég. Kedvező, hogy a termelés nö­vekedését a tervezettnél ala­csonyabb létszámnöveléssel tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalék­kal nőtt. — Ez az év kedvező mező- gazdasági eredményeket ho­zott. Az egész mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal ma­dolgozni, amelyek célsze­rűek a születési arány­szám növekedésének elő­segítéséhez. Szükségesnek látszik, hogy az illetékes kormányzati szervek foglalkozzanak a népesedés alakulásával és a társadalmi szervek bevonásával dolgoz­zák ki mindazokat az intézke­déseket, amelyek a nők, az anyák, a család, a társadalom érdekének megfelelnek 'és a kérdés társadalmi, etikai, köz­egészségügyi és anyagi oldalát egyaránt átfogják. — Pártunknak az utóbbi időben hozott minden fonto­sabb határozata a szocialista társadalom teljes felépítését célozza, s ezt szolgálják a kongresszus előtt levő újabb javaslatok is. Nagy célunk megvalósításáért: O Erősítjük és tovább fej­lesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát. Tovább kell szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulajdonviszonyokat. O Növelni kell a termelő­erőket és meg kell szer­vezni azok ésszerűbb felhasz­nálását. © Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet, erősíteni a szocialista társa­gasabb a múlt évinél. A leg­fontosabb növények közül, a kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és a zöld­ségfélék terméseredménye, a tervezettnél is magasabb. Ez évben is sikerült saját termés­ből fedezni az ország kenyér­szükségletét a jövő aratásig. — Továbbra is nagy problé­mát jelent, hogy a beruházá­soknál nincs megfelelő összhang a beruházási igények és a beruházást előkészítő, il­letve kivitelező kapacitá­sok között. Bár az építőipar egészében túl­teljesíti tervét, tetemes mér­tékű elmaradással kell számol­nunk a beruházási építkezé­seknél, ezen belül főként az ipari beruházásoknál. A reform célja: a fejlődés gyorsítása Kitért a referátum a gaz­daságirányítási rendszer re­formjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrá­saink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javítá­sának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a mi­nisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok ha­táskörébe kerüljön. Azzal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése vállalati és tanácsi hatáskör­be kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellen­őrzésre, a népgazdaság fő arányainak tudományosabb kialakítására, hosszabb távú tervek kidolgozására fordít­sák. — A központi tervezés­nek -i a jövőben is első­rendű szerepé lesz. — Nem arról van tehát szó, hogy a jövőben a központi tervezés, illetve a piac tör­vényei egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi terve­zés játssza az uralkodó sze­repet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgaz­dasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. — A tervezési rendszer át­alakításakor tudatában va­gyunk annak, hogy az vál­tozásokat követel a tervezés tartalmában, a terv kidolgo­zásának rendszerében. A me­chanizmus reformja révén a tervező szervek nagyobb fi­gyelmet fordítanak az alap­vető gazdasági folyamatok ta­nulmányozására, kölcsönhatá­suk sokoldalú elemzésére Ezzel összefüggésben szükség­szerűen dalmi tudatot, a közösségi szellemet. O A magasabb szinthez kö­zelítve, tovább kell csök­kenteni a fizikai és szellemi munka, a város és falu kö­zötti különbségeket. O Növelni kell a munka termelékenységét, dön­tően a műszaki színvonal emelésével és a munka maga­sabb fokú szervezettségével. © Növelni kell a gazdasá­gos ■ termelést az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden főbb területén. © Tovább kell emelni né­pünk, a dolgozók szakis­mereteinek, általános művelt­ségének, kultúrájának szín­vonalát. Meg kell javítani elosz­tási rendszerünket, to­vább kell emelni a fogyasztást, a dolgozók életszínvonalát. — Az eredményes munká­hoz az országon belüli feltéte­lek megvannak, és a nemzet­közi feltételek is adottak, il­letve szakadatlan helytállás­sal biztosíthatók. A szocia­lista társadalom teljes fel­építéséhez hazánkban még hosszú évek munkája kell, de annak gyümölcsét már a ma élő generációk is élvezni fog­ják. megnő a távlati tervezés felelőssége, a hosszabb távra történő sza­bályozás szükségessége. A jó­váhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv számára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát. A vállalatok helye és szere­pe elvileg megváltozik a szo­cialista tervgazdálkodás to­vábbfejlesztett, új rendszeré­ben. A szocialista vállalatok eddig lényegében a népgazda­sági tervből rájuk kirótt fel­adatok mechanikus végrehaj­tói, • a végrehajtás szervezői voltak. Az új irányítási rend­szerben az állami terv fő cél­jaival összhangban a vállala­tok pénzeszközökkel, beruhá­zási alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackuta­tást, közvetlenül tárgyalnak szállítókkal és építik kapcso­lataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell hogy váljék a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolat, a termelőeszközök kereskedelmi forgalomban történő beszerzé­sében és értékesítésében is. — Az új gazdasági me-' chanizmusban a vállala­tok számára az állam kö­telező tervmutatókat álta­lában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgoz­zák ki terveiket a központi szervektől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam mint tulajdonos, a vállalatok működését szabá­lyozza, de a szabályozás mód­ja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvet­len utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, ha­nem gazdasági és közgazdasá­gi eszközökkel, megfelelő hi­telpolitikával, a vállalati tisz­ta jövedelem felhasználásának szabályozásával és más eszkö­zökkel. — A szocialista tervgazdál­kodás célja a szükségletek ki­elégítése. A vállalati gazdál­kodás akkor szolgálja a társa­dalom érdekeit, ha tevékeny­sége a fizetőképes kereslet ki­elégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha azt termel, amire a társadalom­nak szüksége van. A vállalati nyereség — eszköz. Az új gaz­dasági mechanizmusra való áttérés után a nyereség alakulása nem egyedüli, de legfőbb mu­tatója lesz a termelés ha­tékonyságának, a gazdasági tevékenység mi­nőségének a vállalatoknál. A termelői árak rendezése — A . gazdasági mechaniz­mus reformja a tényleges ér­tékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munká­val összhangban levő terme­lői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A kö­vetkező években egyes cikkek termelői árát emelni, máso­két csökkenteni kell. — A termelői árak válto­zása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási ára­kat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a terv­ben meghatározott' mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövő­ben is — bizonyos rugalmas­ság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. — A reform kiterjed a szocialista építés más fon­tos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének követ­kezetesebb alkalmazására, A jövőben arra kell töreked* nünk, hogy elsősorban a dől* gozók munkabérét növeljük* viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesít* ményét, ez a szocialista mun­ka szerinti elosztás elvének következetesebb alkalmazá­sa. Ezért bátrabban kell ha­ladnunk a bérek és a kerese-: tek differenciálásában is. — A gazdasági mechaniz­mus reformja során lehetősé­get kell teremteni arra, hogy az eredményesen dolgozó vál* lalat meghatározott mértékű* de az eddigi nyereségrészese­désen túlmenően, többletke­resetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkal­mazottait. Ilyen módon is erő­södik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás kö­vetkezetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vál­lalati eredményekhez való alkalmazkodás növeli a t munka becsületét. — Szocialista tervgazdálko­dásunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadal­mi foglalkoztatottság megfe­lelő színvonalát és növekedé­sét, a reáljövedelmek emelke­dését és az életviszonyok ja­vulását. De más gazdasági eszközökkel kívánjuk e célo­kat elérni, oly módon, hogy a jelenleginél világosabban meg­különböztethető legyen válla­lati és egyéni szinten is a jó és a rossz munka, a szakérte­lemnek és a szakértelem hiá­nyának, a szorgalomnak, vagy a szorgalom hiányának a következménye. — A szocialista termelési viszonyok között a szakembe­rek, a dolgozók kezdeményezé­sének, alkotó munkájának ha­talmas lehetőségei bontakoz­tak ki. A kezdeményezés, a dinamikus munka, a konzerva­tív, az elavult elvetése, a szo­cialista munka egyik legfonto­sabb vonása. Szocialista épí­tőmunkánknak ezt a jellegze­tességét tovább kell erősíte­nünk, segíteni kell a jó kezdemé­nyezések gyorsabb meg­valósítását és elterjeszté­sét. Mélyebben vizsgálva jelenlegi gazdálkodási módszereinket, azt állapíthatjuk meg, hogy eddigi munkánk minden ered­ménye ellenére, vannak ezek­ben olyan kötöttségek, túlzot­tan központosított engedélye­zési szabályok, amelyek az új eljárások bevezetését már kés­leltetik. — Az új gazdasági mecha­nizmustól joggal azt várjuk, hogy növekszik az állami irá­nyító szervek tekintélye. Űj tartalmat kap az állami fegye­lem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes civódás részkérdésekben, de megnö­vekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, hogy a gazdasági ve­zetés reformjának részintézke­dései összhangban legyenek a jóváhagyott alapelvekkel és a reform 1968 januárjával teljes hatékonyságában életbe léptet­hető legyen. (Folytatás a 4. oldalon) A Hazafias Népfront cselekvő részese nagy feladataink megoldásának Gazdasági fejlődésünk kritikai elemzése

Next

/
Thumbnails
Contents