Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
1966. NOVEMBER 26.. SZOMBAT “"v^»i«top 3 Mit mondtak volna? Politikai munkával megértetni a beruházás jelentőségét őabányi Lajos, a Dunamenti Hőerőmű pártbizottságának titkára ■— A Dunamenti Hőerőmű beruházás körülbelül egyidős a legutóbbi pártértekezlettel. A számvetés tehát arról, hogy mit végeztünk azóta, kétszeresen indokolt — ezekkel a szavakkal kezdte utólagos felszólalását Gabányi Lajos. — Gazdasági eredményeink, azok a tények, hogy a Dunamenti Hőerőmű Vállalat építése megfelelő ütemű, hogy első egységei már üzemelnek, s az építkezés a harmadik ötéves tervben befejeződik — közismertek. Én inkább a beruházáson végzett pártmunkáról szeretnék számot adni. — Miből áll a pártmunka egy ilyen nagy beruházáson? Mindabból, ami a gazdasági célok megvalósítását meggyorsítja, elősegíti. Ismeretes, hogy a Dunamenti Hőerőmű feladata villamos energia előállítása az országos kooperációs hálózat számára, s ipari gőztermelés a szomszédos olajfinomító technológiai gőzigényének kielégítésére. Pártszervezeteink. tömegszervezeteink politikai munkája ezért arra irányul, hogy a fizikai és műszaki dolgozókkal, s a kooperáló vállalatok munkásaival megértessék a beruházás nép- gazdasági jelentőségét, hogy megtanítsák az embereket nép- gazdasági méretekben gondolkozni. Ennek érdekében ki kellett alakítanunk a helyes munkamegosztást a párt- és a tömegszervezetek között, a gazdasági szervező munkában, az emberekről való gondoskodásban. — Hogyan segíthették elő a pártszervezetek a gazdasági szervező munkát? Például a vállalatok tevékenységének összehangolásával. Ennek sok formája lehet: a tárcák közötti együttműködés kialakítása, a fővállalkozókkal való tanácskozás, a beruházás, és a kooperációs vállalatok gazdasági vezetőinek meghívása egy-egy pártbizottsági ülésünkre stb. A szakszervezet a munkaverseny szervezésével, s a szociális és kulturális ügyekkel foglalkozik. KISZ- bizottságunk azon fáradozik, hogy szocialista szerződéseket kössön minden egyes gép, berendezés elkészítésére, leszállítására, a kooperációs üzemek munkásaival. — A munkaversenymozga- lom nagyszerű eredményeket hozott nálunk. A pártkongresszus tiszteletére kiadott megyei felhíváshoz csatlakozva, az erőmű és a beruházás dolgozói már 12 millió forint értékben teljesítették • felajánlásaikat! Az építők az 1967-es határidő helyett — november 7-re átadták szerelésre a D-kazán alapját. Több millió forintot tesz ki a fiatalok újításainak népgázdasági haszria. — A beruházás dolgozóinak munkája nagymértékben függ a különböző tárcákkal, szerelő vállalatokkal való együttműködéstől. Ha azok késnek — mi is késünk. Pártbizottságunk éppen ezért, a saját szak- szervezeti tagjainkon és KISZ- istáinkon kívül, más hazai, sőt, külföldi vállalatok dolgozóinak segítségére is számít. Levélben kértük például a kom- szomolisták segítségét egyes szállítási határidők előrehozásához. Szorosan együttműködünk a nálunk dolgozó szovjet szakértőkkel. Kértünk és kaptunk segítséget — több ízben is — a Központi Bizottság ipari osztályától és a megyei pártbizottságtól. — Munkánk másik, semmivel sem kevésbé fontos része: az emberekről való gondoskodás. Elszállásolásukról, étkezésükről, egészségük védelméről, kulturális igényeik kielégítéséről, szabad idejük fel- használásáról. A gazdasági vezetőkkel együtt, mi is sokat tettünk azért, hogy ma már önkiszolgáló éttermünk van, hogy munkásszállásaink tiszták, egészségügyi szempontból megfelelőek, hogy több televíziókészülék, rádió, helyi könyvtár, kultúrterem és klubszoba várja munka után a dolgozókat. Hosszú ideig megoldatlan volt azonban az egészséges ivóvízellátás, s intézkednünk kell amiatt is, hogy a kenveret ne későn, és ne rossz minőségűt szállítsanak. — Beruházásunkon nyolc alapszervezetében kétszázötven kommunista dolgozik. Taggyűléseink kritikus légköre, kommunistáink bírálatai segítenek jobbá tenni a munkát. Az erőmű 111 tagú, nagy pártszervezetében jól szervezett pártcsoportok működnek. A pártcsoportok kiveszik részüket az oktatás megszervezéséből, a tag- és tagjelöltfelvételből, a munkaversenyre való mozgósításból egyaránt. A pártcsoportoknak tekintélyük van: a bizalmit bevonják a fegyelmi ügyek tárgyalásába, s kikérik véleményét a jutalmazási javaslatoknál. — Mi, akik az ország különböző vidékeiről jött, családjuktól távol élő emberek politikai nevelését, gondjait vállaltuk magunkra, továbbra is a zökkenőmentes építőmunka elősegítését, s az emberekkel való állandó törődést tartjuk legfontosabb feladatunknak.' Csak szeretnénk ennek még jobban megfelelni, mint eddig. A fogyó járás növekvő faluja SZOCIOGRÁFIAI GYORSVÁZLAT TÁPIÓSZECSÖRŐL A nagykátai járásból sokan elvándorolnak és kevesen születnek. A lakosság száma a 15 közül, egyetlen községben, Tá- piószecsőn növekszik. Vajon miért alakul így éppen ennek a községnek a demográfiája? Közel a főváros Amikor 1960-ban Tápiósze- csőn megszámlálták az embereket, a népszámláló biztosok 5390 főt írtak össze. A legfrissebb statisztikai kimutatás szerint ez a szám 1966. január elsejére már 5701 lett. — Azóta talán elértük a 6000-et is — mondja megelégedetten Cseri József községi tanácselnök, de hozzáteszi: — járásunkban mi vagyunk legközelebb, mindössze 40 kilométerre Budapesthez. Tápió- szecsőtől az ember hamarabb eljut a Keleti pályaudvarig, mint Óbudáról Kőbányára. Szerinte ez a magyarázata, egyik alapvető oka annak, hogy kevés az elköltöző, bár a felnőtt lakosság legnagyobb része, — háromezernél jóval többen — ingázik nap mint nap a falu és a főváros között. Bár az évek folyamán sok bejáró családfő költözött el családostul. Rákoshegyen például másfél évtized alatt egész kis szecsői kolónia alakult ki, legalább tizenöt családból. A más vidékről Szecsőre beköltözők száma azonban az elköltözöttekénél nagyobb. Olcsóbb a házak vételára a községben, mint akár Maglódon, Ecseren, vagy Gyömrőn. Nincs gyermektelen család — És aki idegenből idetelepszik, többnyire meg is marad nálunk,' nagyon kevés az átvándorlók száma — folytatja a tanácselnök. — Az a bejáró szecsői fiú, aki pesti lányt vesz el, vagy az idevalósi lány, aki pestihez megy férjhez, többnyire itthon alapít családi II. tűzhelyet. Akad hely a szülői házban. — Így igaz. Amíg a fiatalok házat nem építenek, vagy önálló lakást nem szereznek maguknak maradnak a szülőknél — szólal meg Török Sándorné igazgatási előadó, aki maga is fiatal asszony. Tőle hallom, hogy a szecsői fiatal házaspárok néhány évig gyermektelenek. Azalatt lakásra gyűjtenek. Olyan család azonban, ahol végül is ne lenne gyerek, jóformán az egész faluban nincsen. Az a néhány gyermektelen, sem az, állami gondozottat tart, s aztán örökbe fogadja. — Még egy gyermektelen cigány házaspár is örökbe fogadott egy gyereket. Tápiószecsőn sok cigány él. A járás többi községében azt tartják, azért születik ott több gyerek, mint náluk. — Ugyan, dehogy! — cáfol a tanácselnök. — Talán két tizenegy gyerekes akad a 69 cigánycsalád között, tíz-tizen- kettő’ pedig ahol öt vagy hat gyerek van. A legfiatalabbak között már dívik az egyke. Tavaly az egész községben nyolcvan gyermek született, az elhalálozások száma viszont csak negyvenhét volt Ez év november elsejéig pedig már 82 születés, és csupán huszonhét halálozás történt. S hogy a természetes szaporodás jövőre sem lesz kisebb, annak a biztosítéka, már fellelhető a két védőnő nyilvántartásában: 92 áldott állapotban levő asz- szony szerepel benne. A tsz — Vonzóvá kell tenni a tszeket — ebben látja az elnéptelenedés orvosszerét a járás számos vezetője. De vonzónak mondható-e a szecsői Egyetértés TSZ? • ' 1963-ban ötmillió forint mérleghiánnyal zárta az évet. Idén a munkaegység a tervezett 26 forintnál talán valamivel több lesz. Kétezerhétszáz holdon gazdálkodik, 373 tagja közül 123 nyugdíjas és 48 alkalmazottat tart. A helybeli fiatalok közül néhányan visz- szajöttek Pestről. Csaknem valamennyinek gépkocsivezető a szakmája, most traktorosok és természetesen szintén alkalmazottak a tsz-ben. Az istállókban egy-két helybelinél több nem dolgozik, azok sem fiatalok. Nem az istállószagtól retten vissza a fiatalság, hanem attól, hogy aki a jószággal foglalkozik, nincs annak se szombat estéje, se vasárnapja. A fiatal emberek szórakozni is akarnak. Ezért vállalnak kevesebb jövedelemmel máshol munkát és helyettük másfelől jött emberek az állatgondozást — alkalmazotti minőségben. A probléma nem helyi, általános. A megoldása azonban sokáig nem halasztható. Előbb-utóbb kidőlnek az istállói munkából az idős tsz- tagok, de elfogynak a máshonnan jövő alkalmazottak is, hiszen mindenütt — mezőgazdaságban és iparban — egyre nagyobb lesz a munkalehetőség. Az állatgondozók ' heti szabadnapját tehát valamiképpen biztosítani kellene. Buszt küld a vállalat — A közlekedésre most sem panaszkodhatunk, de ha az épülő második vágány egykét éven belül elkészül, még jobb lesz és még gyorsabban megy a vonat Tápiószecsőről — mosolyog derűlátón a tanácselnök —, több lesz a bejáró, az elvándorló pedig még ■kevesebb:'—■■*’■** Különösen, ha más vállalatok is követik a Fővárosi VízValamiről, ami „nem is olyan egyszerű "44 Egy szerény cikkecskémnek váratlan visszhangja támadt A cikk „Tolvajok — papírral” címmel lapunk szeptember 17-i szamában jelent meg, s néhány példa alapján a közösséget megkárosító, a becsületes dolgozók szemébe nevető álte legekkel, a táppénzcsalókkal foglalkozott. A megjelenést követő napokban több levél, illetve személyes találkozás nyomán igazat kellett adnom az egyik levélírónak, aki — gyakorló körzeti orvosként — sok-sok tapasztalatot, tényt felsorakoztatva végül is arra a megállapításra jutott, hogy mindez „nem is olyan egyszerű". Kaptam néhány olyan levelet is, melyek írói nem éppen a legudvariasabb hangnemben adták tudtomra, hogy „sajnálom a szegény embertől a pénzt”, illetve, hogy „miért fáj nekem ez az egész?”. Beszélgettem e kérdésről — többek között — a diósdi csapágygyár egyik pártalapszerve- zetének titkárival, Csiszár elvtárssal, a pomázi gyapjúmosó gyáregység vezetőjével, hallottam a váci autóközlekedési főnökség vezetőjének véleményét, s ugyanakkor meglehetős alapossággal néhány jellemző számadatot is megkerestem. Nos, mi az tehát, ami „nem is olyan egyszerű"? O Sok helyen hallgatólagosan megtűrt dolog, hogy málna- és eperszedés idején a megszokott beteglétszám az ötszörösére, sőt tízszeresére (!) nő. Az álbetegek olykor napi 100—150 forintot keresnek, plusz természetesen a láppénz. Bírja az állam ... •\z első baj ott van, hogy liinden akadály nélkül megkapják az orvosi igazolást. A (lásodik, hogy üzemeink nagy többségében minden különösebb kontroll nélkül el is fogadják ezt a papírt; a harmadik baj pedig az, hogy bár majdnem mindenki tudja, miféle „betegségről” volt szó, senki sem szól, vagy mert cinkosságot vállal az „ügyessel”, vagy mert nem akar ilyen népszerűtlen dologba belekeveredni. A termelőszövetkezetek nemigen kérhetik számon, ki jelentkezik náluk munkára, mert akkor máshová, magánosokhoz mennek el az emberek. így hát ott is hallgatnak, s örülnek, hogy van elegendő munkáskéz az értékes termés leszedéséhez. Az állam fokozódó gondoskodását, az egészségügyi ellátás javítására költött, évről évre emelkedő összegeket sokan hajlamosak úgy értelmezni, hogy most már mindent lehet. Csalni is, gyógyszert pazarolni is, követelőzni is, mert — vélik — az állampolgárnak csak jogai vannak. „Nem egy esetben — írja a bevezetőben említett körzeti orvos — valóságos terror alatt áll az orvos. Vagy hajlandó eleget tenni a beteg (álbeteg) óhajainak, vagy vállalja a feljelentgetések, vizsgálatok stb. sorozatát. Ideje lenne visszaállítani az orvosi munka tekintélyét, felszámolni azt a téves, de széles körben elterjedt felfogást, hogy a társadalombiztosítás csakis az orvosokra ró kötelezettségeket, de a beteg — hány ilyen eset van! — házhoz hívhatja az orvost fejfájással, gyomorrontással, s ezzel szemben képtelenek vagyunk bármit is tenni.” Tekintsünk el most a táppénzcsaló legdurvább esetétől, attól, amikor maga javítja ki beteglapját. Maradjunk csak annál, amikor az orvos megtévesztésével, az egészségügyi szervek ki- és átjátszásával napokig, nemegyszer hetekig otthon betegeskednek, s közben lakást festenek, kontárként más munkákat végeznek stb. Ez nemcsak az orvosok felelősségét veti fel, hanem a betegellenőrzés elégtelenségét is, illetve a vállalati beteglátogatás formális voltát. Nem egy esetben — mint utólag kiderült — a vállalat beteglátogatói nagymosás, nagy- takarítás, sőt, disznóölés közepette találták „szegény” társukat, de átadva az ajándékot, elcsevegve fél órát, vígan továbbálltak, s egy szavuk nem volt az egészhez! O Az elmúlt években gyors ütemben növekedtek az egészségügyi kiadások megyénkben. Egyetlen járásban, a váciban — Vác városa nélkül — négy év alatt három körzeti orvossal, hat fogorvossal, négy védőnővel, a tüdőgondozó intézetnél három fővel, s egy járási főgyógyszerésszel nőtt az egészségügyi létszám, s a többi között Dunakeszin, Foton, Sződligeten, Rádon, Alsógö- dön adtak át rendeltetésüknek egészségügyi létesítményeket. A második ötéves terv időszakában Pest megyében 53,9 százalékkal emelkedtek az egészségügyi kiadások, s például 1965-ben a megyei költségvetés 23 százalékát fordították ilyen célra. Mindénél többet mond az az adat, hogy körzeti orvosi ellátásra 1960-ban 13,8 millió, míg 1965-ben már 25,4 millió forintot fordítottak megyénkben ! Az ismertetett, s csak példaként kiragadott számadatok iól bizonyítják a gyors fejlődést, de ugyanakkor, — s ezt is látni kell — a megye egészségügyi hálózata súlyos gondokkal küzd. A már többször említett körzeti orvos erről azt írja: „ön nem szólt cikkében arról, hogy milyen lehetetten körülmények között dolgozik a körzeti orvosok nagy többsége, elsősorban is nem a rendelőkre stb. gondolva, hanem az egy főre jutó beteglétszámra, körzetnagyságra, szakorvosi lehetőségekre ...” Majd néhány szubjektív megjegyzés után így folytatja: „Csak akkor lenne reális számonkérni az orvosokon a táppénzcsalóknak való bedőlést, ha sok esetben nem hét-három perc jutna egy-egy betegre, ha végre Pest megye megkapná azt az elbánást, amit lakossága létszáma alapján már régen megérdemelne.” A levélírónak tökéletesen — igaza van. Sajnos, néhány általános adat is jól igazolja, hogy a megyei szervek erőfeszítései ellenére szűkebb pátriánk az ország többi megyéjéhez viszonyítva kedvezőtlenebb helyre kényszerül. A tízezer lakosra jutó orvosok számát tekintve Pest megye az országos lista végén áll, — tízezer lakosra 9,2 orvos jut — s csak Borsod megyét (8,1), illetve Szabolcs-Szatmárt (9,0) előzi meg. Majdnem azonos a helyzet ar egy körzeti orvosra jutó lakosok számát tekintve. Pest megyében 3253 lakos jut egy körzeti orvosra, s ezzel az aránnyal — az országos átlag 3034 — mindössze három megyét, Győr-Sopront (3420), Szabolcs-Szatmárt (3325) és Hevest (3323) előzi meg. A kórházi ágyak számát tekintve pedig — tízezer lakosra számítva 19,6 — mesz- sze a legutolsók vagyunk, s az utolsó előtti helyen álló Borsod megyében is 29,2 kórházi ágy jut tízezer lakosra! Mindez már jelentősen túlnő a „tolvajok — papírral” kérdéskörén. O Itt, ezekben a tényekben keresem annak magyarázatát, hogy igénytelen, lényegében csak jelzésnek szánt cikkem ilyen visszhangot keltett; ugyanakkor örülök is, hogy mindez, a táppénzcsalók ürügyén, terítékre került. Mert bármennyire is — etikailag — lényeges kérdés a táppénzcsalók, az ügyeskedők, a hamisítók leleplezése, lényegében csak apró részterülete annak a rendkívül bonyolult kérdéscsoportnak, amit megyénk egészségügyi helyzete és ellátottsága jelent. A megye lakossága öt esztendő alatt több mint hatvanezer fővel nőtt, s ilyen mérvű emelkedés még megközelítően sem mutatható ki más megyékben. Ennek kellene meghatároznia többek között az egészségügyi fejlesztés mértékét, anyagi biztosítékait is, de mindez — legalábbis eddig — nem közeledett a kézzel fogható valósághoz. © Hiba lenne „verni az asztalt”, hogy — adjon több pénzt az állam. Ugyanakkor azonban jogos az az igény, hogy a megye sajátos adottságait sokkal inkább figyelembe kell venni a fejlesztési terveknél, számításba véve a gyorsütemű emelkedést is a lakosság létszámánál, mert máskülönben nemhogy javulna, hanem tovább romlik a helyzet! Hazánk lakosságának 97 százaléka részesül társadalombiztosításban, s évről évre emelkedik az az összeg, amit az állam táppénzként kifizet. (1965-ben 2 milliárd 272 millió forintot fizettek ki táppénzként, egy biztosítottra 664 forint jutott.) E jelentős tehertételt államunk természetesnek tartja, hiszen politikája alapja a humanitás, a dolgozókról való gondoskodás. Nos, éppen e nagy összeg kívánja meg, hogy: csak arra érdemeseknek fizessék ki; a magunk vagyonát védve fellépjünk a táppénzcsalók ellen; s végül, de nem utolsó sorban azt is, hogy megyénk egészségügyi körülményeinek gyorsabb javításával, a sajátos adottságok fokozott figyelembe vételével azok élvezzék a társadalombiztosítás nyújtotta kedvezményeket akiket illet, azaz a betegek és — csakis a betegek! Mészáros Ottó művek építőrészlegének és egy építővállalatnak a példáját Naponta mindegyik egy- egy külön autóbuszon viszi munkába, hozza haza frissen toborzott munkásait az új gazdasági mechanizmus jegyében. Vitathatatlan ésszerűség és bölcs takarékosság. Egykét buszt bérelni, vagy vásárolni. kevesebb befektetésébe kerül a vállalatnak, mint a munkásszállló. A munkaerő biztosításának jövőben nyilván ez lesz egyik útja. Az eredménye pedig, hogy nem csökken a Budapest környéki falvak népessége. Nem duzzad tehát egészségtelenül nagyra a főváros lakossága. Tápiószecsőn is gondolni kell azonban az otthonmaradó asszonyok és lányok foglalkoztatására. Valamifajta üzemre, vagy legalább bedolgozási lehetőségre lenne nagy szükség. Szokoly Endre Jó kereseti lehetőség mellett betanítunk férfi és női munkaerőket (forgácsoló, sajtoló és zománcozó munkakörökre). FELVESZÜNK MÉG: géplakatos, villanyszerelő, hegesztő szakmunkásokat, valamint kazánfűtőket és takarítónőket JELENTKEZÉS: Főv. Gázkészülék- gyártó Vállalat Budapest XIII., Révész u. 27—31. Munkaügyi osztály MEGKÖZELÍTHETŐ: 15-ös villamossal Margit-hídtól, illetve Váci úttól.
