Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
I9G6. NOVEMBER 26., SZOMBAT UAHkOCZ/ SÄM&OZ: Wfl G/l üti ßfy tikiul Ú&0M Magas, elegáns hölgy kérdi: — ön ismeri az orvost? — Nem. Miért? — Mert én sem ismerem. Az ügyvédje vagyok. Szemüveges, vöröses hajú fiatalember járkál idegesen, gyakran néz várakozón a folyosó vége felé: Odalép az ablak melletti pádon ülőkhöz, « érdeklődik: — Önök ismerik? — Igen. — Mit tudnak az orvos fele- bégéről? ö is morfinista? Egy riadt szemű néni bólogat, a házmester igennel felel. Magas, őszes hajú, túlságosan komoly arcú ember azt hajtogatja jelentőségteljesen: — A gyerekek, uram, azok a (szegény gyerekek. Tárgyalás lenne. Ifjúság elleni bűntett miatt kellene bíróság elé állnia egy morfinista orvosnak és feleségének. De az idézés visszaérkezett a feladóhoz és itt a bíróság folyosóján valamennyien hiába várakozunk. A vádlottak nem jöttek el, a tárgyalást elhalasztották. Napokig járók az orvos lakásához, de nincs szerencsém, nem mutatkozik. Feleségének munkahelyén minduntalan azt mondja egy női hang: „Éppen kiment a városba, később tessék”. Telik az idő, gyűlnek az ellenőrizhetetlen adatok. Apró részleteket mondanak el a lakók és ismerősök arról, mi is történt a Józsefváros egyik szoba-konyhás lakásában, ahol két embernek gyakori eufóriát okozott a morfium. Általános jóérzést, mely nem ismer sem éhséget, sem fáradtságot. Pedig abban a lakásban éheztek és fáztak is. Elsősorban három kisgyerek, akik a késő esti órákban felkeresték a budai nagymamát, hogy egyenek valamit, s vigyenek a szülőknek is. A gyerekekről ezt hallom: — Szolidak voltak, de piszkosak, elhanyagoltak. — Éheztek szegények, kéregettek tőlünk is. — Alig jártak iskolába. Az egyiket ősszel be sem íratták. — Soványak voltak és szomorú szeműek. — Az' a csoda, hogy nem , fagytak meg télen. Fűtetlen ^ volt a Jakás, a szülők nem vál- ^ tották ki a tüzelőt. — Mikor ettek ezek főtt ^ ételt? Már egy éve kikapcsol- ^ ták a lakásból a gázt és a vil- ^ lányt, mert nem fizették. — A téren csellengtek min- ^ dig, mert a szülők csak késő ^ este tértek haza, amikor nem ^ látta őket senki. S dóm, mit akar. Nem beszél, nem találkozik velem. Rám akar hárítani mindent; csak én vagyok a bűnös? Jól van, legyek én, vállalom, mert szeretem őt. De ez aljasság. Ugye, ön is aljasságnak tartja? Nem felelhetek. Nézem ezt a nagyon szomorú, nagyon elgyötört embert, aki ígéret volt, tehetséges orvosnak tartották, „jövőt” jósoltak neki. És most roncs, harminckét éves emberi roncs, akit jelen pillanatban csak egy valós vagy valótlan gyanú foglalkoztat. Ki tudja, milyen „gyökerekből” táplálkozó szerelmét félti, s ezenkívül nem érdekli semmi sem. Egy ember, akiben más, valós és súlyos tragédiák alig hagynak nyomot, csak a „hűség” gondolata foglalkoztatja. A gyerekek, az állása, emberi kapcsolatok, a felelősség? — Mondja, doktor, milyen ember ön? Hogy jutott el idáig? Egymásután szívja a cigarettákat, és szinte kérdőjellé görbül. Milyen? Maga is kereste rá a feleletet annak idején, míg egyetemre járt. Zárkózott, magányos ember volt, akit főleg a belgyógyászat és a sebészet érdekelt. Titokban az ideggyógyászat és az agysebészet is foglalkoztatta, de ehhez nem érzett elegendő tehetséget. Ügy érezte, ismeri képességeit, melyek birtokában helyt tud állni mint belgyógyász. I Sokat olvasott. Egy-egy regény után hosszan elgondolkozott, hatással volt rá minden leírt szó. Kritikátlanul és rendszertelenül olvasott, és így is fogadta az olvasottakat. A vizsgáktól nem félt, könnyen, megerőltetés ..joélkül tanult. Szorgalom? Az hiányzott az életéből. A kitartás és az akaraterő is. — És egy ember. A társ, aki megértő, ragaszkodó, s jó hozzám — mondja pátosszal. — Azt hittem, ő ilyen lesz. Nem érdekelt, hogy elvált asszony, gyereke van. Azt kértem tőle, szeress! Szeretett is, egészen mostanáig. Nem nézek rá. Percnyi csend után. — A munkája mennyire érdekelte, önt? Hallgat. Tenyere a szemén, sárga, reszketős ujjai felfutnak a homlokára. — Ez lényeges? — Nagyon. Látszik, hogy nem érti. A hangja színtelen. — Én mindent odadobtam a szerete tért. Arra gondolt, hogy dacolt a szüleivel, s akaratuk ellenére nősült. Arra, hogy négyszáz forintot nem sajnált taxira, ha kereste a „rokonoknál” levő feleségét. Arra, hogy egyre- másra változtatta munkahelyét, mert „valamit” elkövetett. Arra, hogy egy idős ember eltartására vállalkozott lakásért. Arra, hogy hitt a feleségében, aki napi négy órát dolgozott, mégis korán elment, későn jött haza. Arra, hogy a gyerekek... a bíróság... a büntetés ... És a morfiumra, amelyért először nyúlt, s amely nélkül később már élni sem tudott. Eladott mindent, ami eladható, még a gyerekek ruháit is, pizsamáit, zoknijait is. A piszkos lakásban nem érezte a fojtogató bűzt, csak a morfium mámorát. Hetekig nem vette észre, hogy rácsöppent a kelkáposzta-főzelék a cipőjére, amelyben naponta járt. Felejteni akart, jó érzésben szeretett fürdőzni, s a valós világ lassan eltávolodott tőle Kihalt belőle még a legelemibb kötelességérzés is, amit az egyik szomszéd így fejezett ki: „Még az állat is törődik a kölykeivel!” A fiatal orvos eljutott a bűnig. Most erőtlenül felvillan benne az újrakezdés gondolata. De csak egy pillanatig. Az akaratgyenge orvos nem tudja, mit akar. A gyerekek biztonságban vannak már. A tárgyalás is meglesz. A tárgyalás, amely ítélkezik egy emberről, akit egyetlen szál — a szerelem kötött az élethez. BORKULONLEGESSEGEK Arán yliíd és tihanyi rege A Badacsonyvidéki Állami ^ Pincegazdaság palackozójában ^ az év végére készülnek. Karácsonyra és szilveszter- ^ re csaknem egymillió üveget ^ töltenek meg Csopak, Somló, ^ Badacsony, Balatonfüred, Sop- \ ron és Mór világhírű boraival. ^ A hagyományos borok mellett ^ hat új borkülönlegességgel je- ^ lentkeznek. Az év végén hoz- ^ zák forgalomba az „aranyhíd” | és a „tihanyi rege” nevű édes, ^ 16 fokos desszertborokat. A $ szürkebarát ízét kedvelő, de a | badacsonyinál keményebb bo- ^ rókát szerető fogyasztóknak ^ szerez örömet a csobánd szűr- k kebarát. A sajátos illatú bada- ^ csonyi muskotály, a szepezdi ^ rizling és a badacsonyi zöld- ^ szilvám az édesebb borok vá- $ lasztékát bővíti. s Az új borkülönlegességekből § decemberben mintegy 100 000 ^ palackkal juttatnak el az üzle- | tekbe. § Amatőr csillagvizsgáló Szekszárdon a városi tanács és a TIT közreműködésével amatőr csillagvizsgálót rendeztek be. Képünkön: a Garay Gimnáziumból toborzott szakköri tagok ismerkednek a csillagdával. Felkészültek a télre TISZTA KÉMÉNYEK — HIBÁTLAN FAGYSZELEPEK Az újságok sokat foglalkoznak már a téli gondokkal. Egy, s bizony fontos terület viszont még szó nélkül maradt. Mi lesz a kályhákkal, a kéményekkel? Lehet-e nyári meleget varázsolni a szobákba? Kicsit későn jutott eszébe az embereknek, s ezért a Pest megyei Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vállalatnak rohammunkában kellett megtennie a téli előkészületeket. Nem volt nap, hogy a babonások ne találkoztak volna szerencséjükkel, a „fekete emberekkel”, akik naponta több száz kéményt tisztítottak ki. És a kályhások? Az új váci általános iskolában 40 ezer forint befektetéssel még a fűtési szezon előtt álltak a cserépkályhák. Ma már jó meleget ontanak a tantermekben. De nem maradtak el a lakások sem. Vecsésen több mint másfélszáz család otthonába került új, és szép kivitelű kályha. A vállalat dolgozói megtettek mindent annak érdekében, hogy senki se fázzon. Ezért is jogos a tőlük hallott panasz, az alacsony bérezés. Ez ugyan nem egészen hideg gond, de ahogy az igazgató .Bjpßdta, még a télen orvosolni fogják. Nerri ihMdenhól a kályhák teszik barátságosan meleggé a helyiségeket. Nagyobb házakban, üzemekben, gyárakban a központi fűtés. És mi lesz a vízellátással? Az elhangzott válasz alapján bajok és problémák nélkül nézünk a tél elé. A Pest megyei Vízmű- és Kútépítő Vállalat dolgozói már augusztusban téliesítéshozzákezdtek hez. Hatalmas víztároló medencék épültek a megyében. Leányfalun 20 ezer köbméter víz nyugszik az új építményben, s ugyanígy Szent- endre-Patyinán is. Visegrá- don, Dunakeszin, Szigetszent- miklóson, Vecsésen, és Nagykőrösön szinte nincs olyan utcasarok, ahol ne lenne kút. A fagyszelepek megerősítése biztosítja, nehogy csőrepedés legyen. A munka még ma sem fejeződött be. Harminckilenc községben dolgoznak a munkások, hogy mielőtt a nagy hó és fagy beálma, biztosítsák a lakosság zavartalan vízellátását. A gépházak és fűtőberendezések kisebb javítása is megtörtént. H. G. •/SSSS/SSSSySSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSS/SSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSfSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. GUS'tölti: féLTÉKBNYStf És így tovább. A ban a morfinistára lexikon- ^ jellemző | kifejezések: alap nélküli tér- $ vezgetés, cselekvési képtelen- $ ség, erkölcsi gátlástalanság, § munkaképesség csökkenése, § megbízhatatlanság, legyen- § gült szervezet. Mindezt meg- ^ próbálom valamiféle képpé ^ ormálni az orvosról hallott ^ dolgokkal, s hozzászámítom ^ ;ét éves. Mi elől menekült a S néreg aranyködébe: énhetett, hogy az mi tör- § eufória ^ .dott neki nyugalmat? Miért ^ .ivánta a közönyt, a felelőt- ^ enséget, mellyel gyermekei j; .ránt viseltetett? Görnyedten ül előttem, ko- ^ pott, szürke ruhában, lábán ^ lyukas cipő. Magas homlok- 4 kai, sovány arccal, fásult, kék § tekintettel, s pálinkaszaggal. S És fáradt, végtelenül fáradt. § Vonásaiból a vénség, szavai- ^ ból a naívság tükröződik. — Ne kérdje, ki vagyok, J mert nem dani. Most már talán ember 4 I szavaitól, sze- ^ sír. § Meghatódik me párás lesz, már-már Hirtelen felkiált: — Ezt érdemiem én, Ív után? A tekintete szinte pg a válaszért, de rájön. ennyi | könyö-^ logy nem érthetem a kérdést. ^ — A feleségemtől. Nem tu- § — Nem értelek! — mondta durcásan a lány, és fejét kissé lehor- gasztva, a földre nézett. Lépteik alatt halkan zizegtek a száraz falevelek. Imre karórájára pillantott. — Mit nem értesz? Már annyiszor elmondtam... — Persze, persze ..., de mindig elfelejtem, hogy te álomszuszék vagy — nevetett Zsuzsi. — Szeretném látni, te milyen lennél, ha mindennap fél négykor... — Ki kényszerít, hogy Pestre vonatozz? — kérdezte komolyan a lány. — Persze, neked nem elég a falu. Már mondtam, hogy szólok a Janinak, és bevisz a javítóműhelybe ... — Szelidebb hangon folytatta: — És akkor többet is lehetnénk együtt. Imre megfogta a lány kezét. — Értsd meg, Zsuzsikám, városban nagyobbak a lehetőségek. Én fejlődni akarok!... — Fejlődni!... Naponta négy órát utazol, a vonaton meccsekről vitatkoztok, vagy ultiztok... ez minden. Szép kis fejlődés!... Még a színdarabot sem vállaltad, pedig a főszerepet kínálták. — Nem érdekel az a színházasdi! — legyintett Imre. — Nincs időm! Fáradt vagyok ... Különös, hogy ezt éppen te nem érted meg! Különben is, már unom ezt a témát. Mindjárt tíz óra ... Szervusz! Gulyás Imre rosszkedvűen sietett haza. Neheztelt a lányra, s több mint egy hétig feléje sem nézett a kultúr- otthonnak, ahol esténként találkozni szoktak. Zsuzsiékhoz sem nézett át. olvasgatott és rádiózott, hogy gondolatait elterelje a lányról Zsuzsit bántotta a fiú magatartása. Miért viselkedik így? Megsértődött? Hiszen 6 jót akart, mindkettőjüknek csak jót akart! Virág néni is különösnek találta a dolgot. — Mi van ezzel az Imrével, kislányom? Már egy hete ide se dugja az orrát. Tegnap, mikor jöttem a boltból, találkoztam vele az utcán. Éppen, hogy köszönt, összevesztetek? Zsuzsi nem válaszolt. Arca egy pillanatra elkomorult, aztán rántott egyet a vállán, és készülődött a próbára. Ezek a próbák egyre érdekesebbek lettek. Már mindenki tudta a szerepét, a helyes mozgást, a megfelelő hangsúlyt gyakorolgatták. Petelei tanító űr lelkesen oktatta, irányította a kis csoportot. Talán még az is segített, hogy Zsuzsi öccse, akit ö csipkelődve Öcsi úrnak nevezett, s aki másodikos gimnazista, és szenvedélyes magnózó volt: többször is elvitte a próbákra a Tertáját, s a nehezebb jelenetekről felvételt készített. Virág Zsuzsi tehát nem unatkozott esténként, amit Gulyás Imre már nem mondhatott el magáról. Egyre sivárabbnak érezte a napokat. Hiányzott Zsuzsi. Mit csináljon? — töprengett napokig. Tegye félre a büszkeségét, és menjen el hozzájuk? Nem, szó sem lehet róla! Egyik este mégiscsak elment. Az utcákon már égtek a villanylámpák. A tejcsarnok előtt szövetkezeti autó állt, tejeskannákkal. Két férfi a teli kannákat emelgette a földre. Gulyás Imre elkerülte őket. Zsuzsiék előtt furcsa bizonytalanságot érzett. Rágyújtott egy cigarettára. Mit is mondjon? Nem lenne jobb visszafordulni? Eh, ha már itt van, tisztázza a dolgot. Mikor belépett a kiskapun, vidáman futott eléje Buksi. Megismerte, s ezért nem is ugatott. Imre megsimogatta a fejét, s a konyha felé indult. Egyszerre megtorpant.. Idegen hangokat hallott. „Milyen jó, hogy végre kettesben vagyunk. Az öregek a szomszédban televíziót néznek; az én televízióm a te két szép szemed.” „Igen? És most mit látsz benne?” „A legszebb műsort, a szerelmünket, a jövőnket __” I mre csöndesen az ablakhoz húzódott, s idegesen eldobta cigarettáját. — Mi történik itt? — gondolta. — Lehetséges ez? Máris van valakije? „De bolondos vagy te, egészen megszédíted az embert...” — hallotta Zsuzsi válaszát. Férfihang: „Inkább te szédítettél meg engem. Nincs se éjjelen, se nappalom, mindig csak rád gondolok. Nem is várunk tavaszig, karácsonykor megtartjuk az esküvőt.” Gulyás Imre elsápadt. — Hiszen ez Bartos Laci! A nyavalyás! ... Zsuzsi hangja: „Igazán? Gyere, hadd csókoljalak meg ... No, most már engedj el, mert bármelyik pillanatban beléphetnek a szüleim.” Csend lett. Gulyás Imre percekig meredten állt. nem tudta, mit tegyen. A féltékenységet eddig még nem ismerte. Zsuzsi, Zsuzsi, ezt sose hitte volna róla! Es Bartos Laci, az a csibész... „Szétverem a fejét!” — sziszegte remegő szájjal. Benyitott. Amit látott, annyira meglepte, hogy csak némán, mozdulatlanul állt a küszöbön. Ugyanis Zsuzsi egyedül ült az asztalnál, varrt valamit, Öcsi úr pedig éppen akkor lépett ki a szobából. Bartos Laci sehol. Zsuzsi csodálkozva nézett rá: — No, mi az, Imre? Mért vágsz olyan oamba képet? Mi van veled? Még köszönni is elfelejtettél... — Semmi, semmi... szervusztok! — mondta zavartan. — Hogy vagy? Edesanyádék vannak a szobában? — A, dehogy! Átmentek a Balog sógorékhoz, beteg a Julis néni. öcsi úr levette a konyhaszekrény tetejéről a sakktáblát. — Gyere, játsszunk néhány partit! — Nincs most kedvem, öcsikém. — A szoba felé nézett. — Mikor járt itt Bartos Laci? — Mit keresne nálunk Bartos Laci? — kérdezte értetlenül a lány. .,Letagadja — gondolta Imre. — De én nem hagyom annyiban... Meg kell tudnom az igazat.” — No, játsszunk egy partit! — kérlelte öcsi úr. — Hagyd békén, Imre most nem akar játszani. A fiatalúr még nem is tartott élménybeszámolót. — Erről majd később. Azt mondd meg, hova bújtattad Bartos Lacit? — Mit akarsz azzal a szegény fiúval? — mosolygott a lány. — Hiába tagadod, az előbb még hallottam a hangját... Szép kis vallomás volt, mondhatom ... Zsuzsi és öcsi úr egymásra néztek, s kirobbant belőlük a nevetés, öcsi úr még a bábukat is lesodorta a könyökével. — Csak nem vagy féltékeny? — kérdezte még nevetve a lány. — Féltékeny? Érdekel is engem... Csak furcsállom, hogy eltitkoltad ... Különben, tégy, amit akarsz!.. Hallottam a hangját... Egészen összezavarodott, öcsi úr, akit mulattatott a dolog, végül is kibökte: — A szalagról hallottad. Ugyanis magnóztunk — és már ugrott is a szobába a készülékért. Egyszerre tisztázódott a félreértés. Gulyás Imre kissé resteilte magát, de később már ő is jót nevetett a magnó tréfáján. Régen érzett kellemes hangulattal tért haza, s már tudta, hogy nagyon rövid ideig fog Pestre járni. Ha két hónap múlva összeházasodnak, — athint azt tervezte — ostobaság lenne elfecsérelni utazással azokat az órákat, melyeket ott tölthet felesége társaságában.
