Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

fl ST MBcrei ^Cirlap 1966. NOVEMBER 26.. SZOMBAT Nemcsak többet: értékesebbet! Már hat hét sincs vissza az esztendőből, s ahogy mondják: minden jó, ha a vége jó. Üze­meink is ehhez igazodnak: igyekeznek tovább növelni meglevő eredményeiket, illet­ve — mert sajnos, erre is szükség van — javítani azon, amit az év első háromnegye­dében nem, vagy nem egészen jól csináltak. Az éves terv tel­jesítésében nagy szerepet ját­szik az export: a megye ipara az országos átlagot meghalad­va növelte termelését — 1965- höz mérten mintegy 11 száza­lékkal — s még inkább meg­haladja az országos emelkedé­si ütemet az export; a megye állami vállalatainak exportja közel húsz százalékkal emel­kedett 1965 azonos időszaká­hoz mérten, mig az országos növekedés a hét százalékot éri el. Mint érdekességet meg kell említeni, hogy megyénk kis­ipari szövetkezetei az elmúlt évhez mérten megközelítően ötven százalékkal több termé­ket szállítottak exportra, a növekedés üteme itt tehát rendkívül gyors. Két lépcsőt egyszerre Pest megye iparának export- termelését úgy is jellemezhet­nénk, hogy kiét lépcsőt egy­szerre véve jutott feljebb. Az elmúlt években, a második öt­éves terv esztendeiben külö­nösen így volt ez: a Csepel Autógyár közvetlen exportja például 71 százalékkal emel­kedett, s 1965-ben már 920 millió forintot tett ki! Vác vá­ros minisztériumi vállalatai 1962-ben például 172 millió forint értékű terméket szállí­tottak külföldi piacokra, ebben az évben a gyárak exportkö­telezettségének értéke megha­ladja a 400 millió forintot, te­hát mintegy két és félszeresé­re nőtt négy év alatt! ’ A kongresszusi munkaver­seny nagy segítőerőt jelentett s jefent napjainkban is az ex- porttérvek teljesítésében. Me­gyénk legnagyobb exportálója, a Csepel Autógyár például vállalta, hogy december 25-ig teljesíti éves exporttervét, má­sutt, így például a Mechanikai Műveknél már eleget tettek — az olajkályhánál — export- szállításaiknak. A rendkívül gyors mennyi­ségi fejlődés nagy pozití­vumai mellett azonban hiba lenne szem elől téveszteni, liogy a „két lépcsőt egyszerre” ütemnek hátrányai is voltak. Egyrészt az exporttermelés mennyiségi növekedésével arányosan nem sikerült ja- vítani a műszaki-anyagi elő­feltételeket, másrészt — egé­szen a párt 1964. december 10-i határozatáig — nem jutott kellő figyelem a gyártmányfejlesztésre, a ter­mékek korszerűsítésére, a műszaki mutatók javítására. Igaz, az elmúlt több mint másfél évben sokmindén tör­tént ezek érdekében: a Me­chanikai Müvek elektrolit kondenzátorai, a Forte-film és papír, a képcsögyár kép­csövei, a Híradástechnikai Anyagok Gyára speciális ferritjei olyan termékek, amelyekkel bátran mehetünk külföldi piacokra is, de ugyanakkor a termékek zö­me még mindig elmarad a rohamosan növekvő nemzet­közi követelményektől. Nagyobb figyelmet a helyi iparra Bevezetőben említettük a kisipari szövetkezetek export- termelésének nagyfokú nö­vekedését: általában ez jel­lemző az egész helyt iparra, Pest megye helyi ipara a má­sodik ötéves tervben meg­többszörözte exportját, az 1960. évi 13 millióról 1965-re 99 millió forint fölé emel­kedett exporttermelése, s az úgynevezett exporthányad 1— tehát a teljes termelésből az export — 4,7 százalékról 17,4 százalékra emelkedett. (Össze­hasonlításul: az országos he­lyiipari exporthányad 1965- ben 10,9 százalék volt.) Megyénk döntő helyet fog­lal el a helyi ipar országos termelésében: Budapest után a második helyen áll. Jó néhány termékben — így például parkettában, bőr­díszműben, szintetikus fonál­ból készült harisnyákban — a lista élén állunk, s bár jelentős a részesedésünk — 11 százalék — az országos tanácsi ipar exporttermelé­séből, itt — figyelembe vé­ve a kisipari szövetkezetek exportjának gyors növeke­dését — még igen sok a ten­nivaló. A jelenleginél jóval nagyobb figyelemmel kell hogy foglalkozzanak — első­sorban az országos irányitó szervek — a megye helyi iparában rejlő exportlehető­ségekkel, s ne csak szorgal­mazzák, hanem támogassák is — anyagilag és erkölcsileg egyaránt — e tevékenység fejlesztését. A mönori kefe, a szent­endrei golyóstoll, az ugyan­csak szentendrei kéziszer­szám, a nagykőrösi pipa és szipka — sok más mellett — ismert termék külföldön, s ezek exportjának mennyiségi növelése mellett keresni kell új termékek elhelyezésének lehetőségeit, nemcsak ráha­gyatkozva a hagyományos külkereskedelmi kapcsolatok­ra, hanem a piackutatás új adottságait is kamatoztatva. Jobban fizető termékeket Egy-egy árucikk igazi hasz­nosságát az dönti el, hogy itt­hon mibe került nekünk és a külföldi piacon mennyit ka­punk érte. A szakemberek jobb devizahozamú termékek­ként jelölik az ilyeneket, s bár az elmúlt években, de kü­lönösen 1965-ben sok minden történt annak érdekében, hogy növekedjék az ilyen termékek aránya az összexporton belül, a kívánatostól még mindig el­marad a tényleges helyzet. A korszerű termék — job­ban fizető termék is. A Csepel Autógyár például annakidején úgy lábalt ki a hullámvölgy­ből, hogy korszerű, a nemzet­közi igényekhez igazodó spe­ciális gépkocsikat kezdett gyártani — így a többi között cement- és üzemanyagszállító­kat —; a Ganz EKM gödöllői árammérőgyára ugyancsak a gyártmányfejlesztésnek kö­szönhette, hogy termelése, ex­portja túljutott a mélyponton, s most már jó ideje felfelé ível. Ugyanakkor azonban még mindig sok a bosszantó hiba: a hanyag csomagolás, a festés­nél bekövetkező foltosodás stb. ami miatt jelentős kötbéreket fizetnek vállalataink, s nem­egyszer ez az oka annak is, hogy a különben jó terméket rosszabb árért vagyunk kény­telenek tovább adni. Mindez arra mutat, hogy nemcsak a termelésnél, hanem az ellenőrzésnél is sok a javí­tanivaló: elsősorban a gyártás­közi ellenőrzés erősítése, meg­szilárdítása kell, hogy előtér­be kerüljön, ugyanakkor a végmeózásnál is előbbre kell jutni. Nincsenek varázsszerek Vállalataink nagy többségé­nél — s erre utal a többi kö­zött a Csepel Autógyár, a For­te-gyár igazgatójával folyta­tott beszélgetés — az új gazda­sági mechanizmusra való fel­készülés részeként jelentős fi­gyelmet fordítanak a külke­reskedelmi tevékenység haté­konyabbá tételének lehetősé­geire, illetve ez exportra ter­melés fejlesztésének kérdéseire. Ugyanakkor — s ezt a vállala­toknál szerzett tapasztalatok is igazolják — hangsúlyozni kell: nincsenek varázsszerek, tévedés lenne azt hinni, hogy az új gazdasági mechanizmus önmagában megoldja a kül­földi értékesítés, illetve az exporttermelés gondjait. A gazdaságirányítás új rendszere ezek lehetőségét teremti meg, a lehetőség azonban nem azo­nos a valósággal. A Forte-gyár igazgatója — bár a gyár ez évben igazán nem panaszkodhat exportjára, derekas munkát végeztek — többször is visszatért arra a kérdésre, hogy nemcsak nagy, hanem igen „apró” feladataink is vannak a piacszerzésnél. És éppen ezekre az apróságokra nem fordítunk figyelmet, bár sokszor emiatt maradunk le jelentős üzletkötésekről... Ideje tehát — s a most befe­jezendő év eredményei mellett a következő évre már így kel­lene, így kell felkészülni —, hogy komplex- módon tanul­mányozzák üzemeinkben az export kérdését, s végre jus­sunk el addig, hogy ne jöjjön közben únos-untalan „valami”. Nemzeti jövedelmünk alaku­lásában fontos helyet foglal el a külkereskedelem: Pest me­gye az országos listán minden­féle tekintetben az élcsoport­ban van, feladatai is ezekhez mértek. Nem lehet tehát más­milyen a végrehajtás eredmé­nye sem! — •— 6 Újabb árvízkárok Olaszországban Az Ombrone folyó csütör­tökön este és péntekre vir­radóan ismételten elöntötte Grosseto városát, mivel a november 4-i árvíz alkalmá­val tönkrement gátakat nem tudták kellőképpen kijavíta­ni. A Róma—Genova vasútvo­nal ismételten megszakadt. Hasonlóképpen megszakadt a Pisa—Róma vasútvonal is. Több ezer hektár terület ke­rült újonnan víz alá. Friulid Venezia Giulia tar­tományban, továbbá Terűi­ben és környékén 48 órája szakadatlanul esik az eső. Időközben tovább érkez­nek az árvíz sújtotta olasz lakosság megsegítését célzó külföldi segélyszállítmányok. Pisában továbbra is üzem­ben van a Szovjetuniót Olasz­országgal összekötő légihíd, ezenkívül pedig nap mint nap érkeznek Bolognába Le- ningrádböl, Moszkvából, Ki­jevből, Krasznodarból és No- vorosszijszkból különvonatok, amelyek a szovjet nép segít­ségét továbbítják az árvíz sújtotta városok számára. Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ugyancsak elküld­te adományát az olasz árvíz- károsultaknak, Magyarország­ról Firenzébe érkezett az első két gépkocsi a magyar nép és kormány segélyével. Egpás után érkeznek a küldöttségek a pártkongresszusra (Folytatás az 1. oldalról) a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. Péntek este újabb külföldi vendégek érkeztek Budapest­re, az MSZMP IX. kongresz- szusára. Az Osztrák Kommunista Párt küldöttségét Robert Du­bowski, a politikai bizottság tagja vezeti. Megérkezett az Észak-íror­szági Kommunista Párt dele­gátusa, Betty Sinclair, a köz­ponti bizottság titkára, továb­bá Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának küldötte: David Bowman, a központi bizottság végrehajtó bizottságának tag­ja is. Az angol kormány utolsó elszánt erőfeszítése A brit nemzetközösség-iigyi miniszter Rhodesiába utazott Herbert Bowden, brit mem- zetközösség-ügyi miniszter csü­törtökön éjjel különrepülőgép- pel Rhodesiába utazott. Bowdennek sir Humphrey Gibbsszel, Dél-Rhodesia angol kormányzójával kell tanulmá­nyoznia a „jelenlegi válságos helyzetet”. A miniszternek ezenkívül felhatalmazása van lan ha arra is, hogy tárgyaljon Smith miniszterelnökkel, annak „van újabb mondaniva­lója az angol kormány számá­ra”. A UPI szerint Bowden út­ja az angol kormány „utolsó elszánt erőfeszítése” a rhode- siai kérdés rendezésére. Az USA megtagadta Jugoszláviától a kedvezményes búzát Fokozott nehézségekkel kell szembenézni a jugoszláv gaz­dasági reform célkitűzéseinek megvalósításakor, mert az amerikai kongresszus megta­gadta Jugoszláviától, hogy az Egyesült Államokban kedvező hitelfeltételek mellett vásárol­jon gabonát. Az Egyesült Államok tavaly azt ígérte Jugoszláviának, a gazdasági reform sikere érde­kében hozzájárul ahhoz, hogy kedvezményes hitelfeltételek­kel vásároljon tőle gabonát. Az Egyesült Államok azonban felülvizsgálta korábbi állás­pontját, mert Jugoszlávia „szo­ros gazdasági kapcsolatokat ápol” Kubával és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Kennedy Kn Íróban Edward Kennedy szenátor pénteken Kairóba érkezett. A meggyilkolt elnök fivére 48 órát tartózkodik az EAK-ban, ezalatt megbeszéléseket foly­tat a kormány tagjaival és az Arab Szocialista Unió vezetői­vel. LONDON Alsóhoz — tv nélkül A brit alsóház csütörtökön este 131 szavazattal 130 elle­nében, elvetette azt a javasla­tot, amelynek értelmében öt­hetes próbaidőre televízión közvetítették volna az alsóház vitáit. PÁRIZS Kibékült Vartan és Hallyday Kibékült a válni készülő hí­res táncdalénekes házaspár, Sylvie Vartan és Johnny Hal­lyday. A jelenleg Hamburgban vendégszereplő Sylvie Vartan közölte az újságírókkal, hogy helyreállítják házasságukat, mert még mindig szeretik egy­mást és három és fél hónapos gyermekük érdekében is ezt kell tenniök. CSAK RÖVIDEN... IZRAEL MEGROVÁSÁVAL ért véget a Biztonsági Tanács elé terjesztett jordániai pa­nasz majdnem két héten át tartó vitája. Elázva, csatakosan kopogo s be a tsz-irodába. Az elnökasz- szonyt keresem. Három asszony dolgozik a könyvelőségen. Szinte egy­szerre mondják: — Még nem ért véget a ve­zetőségi ülés. Pedig már há­rom órája tart... , Hellyel kínálnak, Míg vára­kozom, a munkájukat figye­lem, a beszélgetésüket hallga­tom. Talán hozzámondanak valamit ahhoz a portréhoz, amit az elnökasszonyról írni készülök. — Mariska néni majd elin­tézi ... Ha visszajön, megkér­dezem tőle... Biztosan hozzá­járul ... Mariska néni nem más, mint Bagyánszki Istvánné, a csö­möri Haladás Termelőszövet­kezet elnöknője. — Közeledik az esztendő vége — közli, amikor megér­kezik. — Ilyenkor már az év mun­káját, eredményeit és hibáit kell mérlegre tenni. Azt sze­retnénk, hogy az elkövetke­ző esztendő még sikeresebb legyen... A megtett út jelkép is Elnökké ötvenhét novemberé­ben léptem elő. Akkor még kicsi volt a szövetkezet: hat­van tag, hárorruzázötven hold. Eltűnődik, mintha vissza akarná pergetni az elmúlt éve­ket. — Az igazi nagy erőpróba az átszervezés esztendejében kez­dődött. Közel háromszáz tag, kétezernégyszáz holdas gazda­ság. Addig nem tűnt fel sen­kinek, hogy asszony az elnök. Akkor annál inkább! Nem jó lesz... hajtogatták egyesek. Nem asszony kell ide vezető­nek ... hangoztatták má6ok. Nem a régiek közül. És nem is a szorgalmasabba. Akiknek nem ízlett a munka, a fegye­lem, a rend. Néhány hónapig fújták, aztán látszólag beletö­rődtek. Csak az esztendő vé­gén kezdték újra, amikor tíz forinttal csökkent a munkaegy­ség értéke. Hogy az ő dologta- lanságuk is oka volt az átszer­vezés évének nehézségei mel­lett? Arra nem gondoltak. Mosolyog. Mégi6 ő maradt felül. A tagság egésze bizal­mat szavazott munkájához. A józanul gondolkodók világosan látták a visszaesés igazi okait. Bíztak az elnökasszonyban. Ok­kal és joggal. — Hogy élünk ma? — teszi fel a kérdést önmagának. — Azt hiszem, elégedettek az em­Portrévázlat egy kongresszusi küldöttről berek. Igaz, dolgoznak is be­csülettel, erejüket nem kímél­ve, de nem eredmény nélkül ... Pirospozsgás, helyi népvise­letbe öltözött asszony nyitja ránk az ajtót. — Mariskám, lenne egy... — elhallgat, észreveszi, hogy az elnökasszony nincs egyedül. Csukná vissza az ajtót, de Ba- gyánszkiné invitálja.^ — Gyere csak, gyere... Bemutatja. — Morva Istvánné, munka­csapat vezető __— Aztán az a sszonyhoz fordul. — Arról beszélgettünk, hogyan élnek, mennyit keresnek nálunk az emberek. Mondd hát te ... — Dolgozunk ... -r szerény­kedik az asszonyka. — Azt meghiszem — bólint rá elégedetten az elnökasszony. — Mennyi munkaegységed van eddig? — Háromszázötven... — Negyvenöt forintot ter­veztünk az idén egy munka­egységre, plusz öt fórint nye­reségrészesedést egységenként. Vagyis ötven6zer háromszázöt­ven az annyi mint... — Tizenhétezerötszáz — vágja rá számolás nélkül, nem kis büszkeséggel az asszony. — És tizenkét mázsa kukori­ca, az is kétezerötszáz forint... — Eddig tehát húszezer. És a háztáji... Kétszáz asszony dolgozik a termelőszövetkezetben. Az át­lagéletkoruk negyven év. Ta­valy az átlagjövedelmük a kö­zösből tizenhétezemyolcszáz forint volt. — Az idén sem lesz keve­sebb ... — ezt szinte egyszerre mondják. — Nincs ok a panaszra — mondja később, Morváné dolgának elintézése után az elnökasszony —, bár nem is kevés a gondunk. Az értéke­sítéssel van baj elsősorban. Kétszáznegyven hóid paradi­csomunk van. Nem mondom, az egészet rendben át­vette tőlünk a Budapesti Konzervgyár. Az idén azon­ban többet szeretnénk keres­ni a paradicsomon. Csak két­száz holdra szerződünk a konzervgyárral. Lehetőségünk kínálkozik arra, hogy többet is kapjunk az árunkért... Aztán itt volt a burgonya, öt vagonra szerződtünk a MÉK-kel. Három vagonnal rendben átvettek. A két va­gonnál azonban olyan felté­telt akartak ránk kényszerí­teni, hogy csak a felét ve­szik át kilónként egynyolcva- nért, a felét pedig ötven fil­lérért. Hazahoztuk a burgo­nyát és az utolsó szemig el­adtuk a faluban, kilónként egyhatvanért. És sorolhatnám még tovább a gondokat... pártértekezleten küldöttnek vá­A megyei kongresszusi lasztották. — Ez lesz a harmadik párt­kongresszus, amelyen részt veszek — mondja csendesen. — ötvennégyben ért ez a nagy megtiszteltetés először. Akkor még csak egy eszten­deje voltam tagja a pártnak. Nem is tudom, miért éppen rámesett a választás. Nyolc esztendővel később, hatvan­kettőben vettem részt ismét a kongresszuson. Mennyivel masabb, egyszerűbb és mégis többet mondóbb volt! Nem­csak azért, mert ezen a kong­resszuson mondták ki a szo­cializmus alapjai lerakásának befejezését, hanem azért is. mert őszintén, minden hamis pátosztól mentesen szóltak a küldöttek gondjainkról, cél­jainkról, örömeinkről egy­aránt. Biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen alkotó mun­kaértekezlet lesz a hétfőn kezdődő nagy tanácskozás is. A csömöri kertész lánya hosszú utat járt be az elmúlt esztendők során. A megtett út jelkép is. Jelképe annak a nagy változásnak, amely eb­ben az országban s egész né­pünk életében ez idő alatt bekövetkezett. Prukner Pál Kilencedik éve elnöke már a termelőszövetkezetnek. Itt született a faluban, itt tanul­ta meg szeretni. a paraszti munkát apja kis kertészeté­ben, és itt ismerkedett a kö­zös gazdálkodás örömeivel és gondjaival, egyszerű tagként, tizenhat esztendővel ezelőtt. — Gyalogmunkán kezdtem — emlékezik. — Később mun­kacsapat-vezetőnek válasz­tottak, majd párttitkárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents