Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
1966. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK :%/i;sfíap 3 ÍGY ELÜNK A DUNA MENTEN és Mészmü (Középső kép). Háromnegyedmillió tonnás évi produkcióját családi házak építői csak úgy várják, mint az új gyáróriásokat emelő mesterek. Talán nincs is olyan távol az idő, amikor sikerül majd egymillió tonnára kerekíteni a mű 12 hónapi eredményét. A DCM cementje is alapozta Európa egyik legkorszerűbb útszakaszát. Nem volt kis pénz: kilóméterenként több mint 20 millióba került a Törökbálint —Budapest közötti kettős autópálya. A zöld sávval elválasztott vonal, csatornázott hidak, aluljárók, átereszek teszik lehetővé a járművek, emberek és a csapadék gyors és akadálymentes közlekedését. De szabad a pálya a víziúton is. A váci vidék hajógyárának alumíniumszülöttei Afrikától a velencei lagúnákig bátran versenghetnek vízibusz társaikkal. A vízrebocsátás lassanként nem is ünnepi, csak éppen víkendnapi esemény. A vízibuszok vidáman hasítják a hullámokat, bármerre járnak, a mi hírünket csobogják a nagyvilágnak. Szöveg: Tóth György Kép: Gábor Viktor Honnan kutassuk át a vidéket? A horizont messze zárul, s ezen a 6386 négyzetkilométeres vidéken, amely a fővárost körülölelő Pest megyét jelenti, van néhány igazán magas pont. Állhatunk a Naszály tetején, amelynek oldalát teherautónyi harapásokkal bontogatják az exkavátoróriások. A hegy testéből égetik a váci cementet. De felkapaszkodhatunk 200 méter magasra, az alacsonyan járó felhők közelébe a kéményóriáson is, amelyet a százhalombattai lapályra emelt az ember. Valóságos és jelképes magaslatok egyaránt messze vezetik a tekintetet. S mi, akik ennek a homokot és hegyvidéket, alföldi szárazságot és párás erdőkoszorút magán hordó földdarabnak lakói vagyunk, a birtokos örömével szemlélhetünk sok csodát. Az elmúlt esztendők, gyorsan pergő hónapok szülöttei vonulnak tel kénekben, s az újságíró néha erőtlennek érzi tollát ahhoz, hogy egy-egy sokat mondó, vagy sejtető monumentális képhez hozzáfűzze a maga sokszor oly keveset mondó gondolatát. Mégis megpróbálja. Az első oldal fotodíszítése ez a barátságos, elegáns épület, amely középiskolás diákok hajléka négy esztendeje. Azóta már az érettség bizonyítványával sokan léptek ki ezeken a kapukon. Gazdaságok hozzáértő munkásai, technikusai, mérnökei, de másfelé is vezet az út a monori új gimnázium falai közül. Tizenhat terem, jó berendezés biztosítja •a diáknak, hogy a tudomány korunkhoz méltó hajlékában tölthesse el élete négy esztendejét. Földbirtokot is kaptak, hogy kertészkedjenek és megtanuljanak gazdálkodni, még mielőtt ezzel keresnék a mindennapit. A bal felső kép elegáns szoba, vagy talán szállórészlet? Ilyen helyiségekben biztosították a pihenést a nyáron rendezett Európa-bajnokság sportolóinak, s itt vesznek szállást a ma kezdődő pártértekezlet távolabb lakó küldöttei. A Gödöllői Agráregyetem új épületeiből látunk egyetlen részletet. Részlet, amely további képek nélkül is elárulja, hogy az ifjú város egyetemi kerülete ma már az ország dísze is. Mellette a komor óriástornyok a föld fekete levét forralják.: Százhalombatta olajvárosa már ez idén egymillió tonna Uról-vidékről érkező folyékony kincset dolgoz fel üzemanyaggá. A visszamaradó végső termék a sűrű gudron, néhány kilométerrel távolabb a csőpostán érkezve a Hőerőmű kazánjaiban lobban lángra. A ma|ás£eszü!|ségű 200 méteres oszlop szomszéd-“ ságiban már három, egyenként 50 megawatt teljesítményű áramfejlesztő energiáját vezeti a fogyasztóhoz. Két testvérük készül arra, hogy rövi- mindegyikük háromszor any- Külön fejezet a Naszály-alja desen kövesse a jól dolgozó nyit tud! Egyenként 150 mega- és az ország legnagyobb épí- elődök példáját. Csakhogy wattosra építik. tőanyaggyára, a Dunai Cement I I
