Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

X. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1966. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Kongresszusi versenyben Náluk marad a serleg? Két megyéből hétmillió liter tej A tejüzem, dolgozói a párt IX. kongresszusának tisztele­tére egész éves versenyt szer­veztek. 22 vidéki üzem közül a nagykőrösiek a verseny során az első félévben elsők lettek, amelynek bizonyítéka a szép ezüstserleg. Harmadik negyedévi tervü­ket is jól teljesítették, mint­egy 6 millióval többet adtak a tervezettnél. Bár a hivatalos értékelés még nem készült el, de remélik, hogy a mostani helyezés sem lesz rosszabb az első félévinél. Különösen szép eredményt értek el az exportnál. Idei ter­vük 1938 mázsa kaskaval sajt volt — amit főleg az arab államoknak készítenek —, teljesítésük: 127 százalék. Két megyéből vásárolják a tejet. A legutóbbi számvetések szerint 6 903 000 literrel vásá­roltak fel, ami 109 százalékos teljesítésnek felel meg. A munka kifogástalanul zaj­lik és a'z eddigi eredményék biztosítéka annak, hogy éves tervüket is maradéktalanul teljesítik. Kevesebb üveg törhet el A tervezettnél több szóda, üdítő ital dásüveget alaposan átmosunk, naponta mintegy 30 ezer da­rabot. A töltő embereknek na­pi 8 óra alatt 2800 darab lite­res szódásüveget kell megtöl­teniük és nem érnek rá külön minden egyes üveget átvizsgál­ni. — A rosszmájúak azt mond­ják, esővízből készül a szóda­víz ... — Hogy mennyire rosszmá­júság, erre csak annyi a vá­laszom: még a környező ven­déglátóipari egységeket is mi látjuk el a kút vizével. — Mennyi szódavíz fogyott cl a mai napig? — Több mint egymillió üveg. Ezenkívül 385 285 negyedlite­A szikvízüzem az a hely ahol kínosan vigyáznak a nyi­latkozatokra. Sokszor előfor­dul, hogy a kíváncsiskodó toll­forgató még információt sen kap egy-egy fontosabb kér­désre. Habony Tiborné telep vezető tiltakozik ez ellen. — Mi szívesen nyilatkozunk ha megkérdeznek bennünket De arról nem szeretünk olvas ni, hogy piszkosak a szódás üvegek. (Ha így volt, csak ak kor írtuk — Szerk.) Különö sen akkor, ha a tisztaságért ki­tüntették az üzemet. De nem ezért jött. Mire kíváncsi? — Ha már itt tartunk, hogy is van ez az üvegmosás? — Töltés előtt minden szó­„Zárás“ előtt a konzervgyárban Papp foto rés narancslevet, több mint 56 ezer üveg citromlevet adtunk a kereskedelemnek. — Hogy állnak a tervteljesí­téssel? — Negyedéves terveink van­nak, az elmúlt háromnegyed év alatt 103 százalékra sike­rült tervünket teljesíteni. Az üdítőitalok tervét minden negyedévben átlagosan 125 százalékra teljesítjük. — Van-e kongresszusi ver­senyvállalásuk? — Igen. A mi legfőbb gon­dunk, hogy minél kevesebb üveg törjön el, mert hisz az üvegtörés — túl az anyagi ré­szén — számos balesetet okoz­hat. Ezért a telep két bri­gádja a párt IX. kongresszu­sának tiszteletére indított ver­senyben elsősorban azt vál­lalta, hogy minimálisra csök­kenti az üvegtörések számát Emellett természetesen a tisz­taság fokozását is verseny- vállalásként végzik— fejezte be tájékoztatóját Habony Ti- bomé. (fehér) Ma: véradás Ma reggel 8 órától a Kinizsi sportotthonban önkéntes vér- adónap kezdődik. A Vöröske­reszt aktívái kérik a város la­kóit, hogy aki teheti, jelenjen meg önkéntes véradásra. A véradás délután 4 óráig tart. Puska helyett háló Külföldre utaztak a nagykőrösi nyíllak Hétfő reggel nem fegyver ropogott a határban, hanem háló — mégpedig 1200 méte­res háló — várta a nyuszikat. A háló mellett ládák sorakoz­tak élelemmel. A kedvenc cse­mege a sárgarépa, a kukorica sem hiányzott az étlapról. Ka­milla-teát is láttunk. Minek? A nyúl szemébe csöppentettek belőle. Előkerült egy zacskó is. „Fülklipszet tartalmazott, vagyis a nyúl fülébe egy jelet nyomtak, amelyről felismerni, hogy honnan való. Túri József, a Szabadság Vad-' ztársaság egyik vezetője számolt be arról, hogy milyen eredménnyel zárult a puska nélküli vadászat. Az első nyúl- fogás nem a legjobban sike­rült, mert mindössze 50 meg­felelő nyulat tudtak begyűjte­ni. Három napig tart a nyulak befogása és 250 darab a vállalt szerződésük. Egy darab élő­nyúl ára 180 forint. Ha sike­rű’ a tervüket 50 nyállal túl­teljesíteni, akkor szép summa, 45 ezer forint üti a markát a vadásztársaságnak. Nem hiába kész a menü a ládákban, mert a nyuszik hosszú útra indulnak: Svájc, Francia- és Olaszország az út­irányuk. Ha az idő is engedi a harmadik napon már felve­hetik nyúlcipőjüket a tapsifü­lesek és elindulhatnak új tá­jakra. (tóth) Román, jugoszláv, lengyel lakószobák Karácsonyra teljesítik tervüket A földiművesszövetkezet bú­torüzletében most a szocialista államok bútoriparának darab­jait láthatjuk. Élen a román Mirella kombinált lakószoba álil. 13 darabos. A legtöbb ér­deklődőt a garnitúra négy részből álló kombinált szekré­nye vonzza. Négy szekrénynek is megfelel, külön-külön. Pár­jával — ahol elfér — egy sor­ba helyezve is szépen mutat. A szekrények mellett kétsze­mélyes heverő, ágyneműtartó, fotelek sorakoznak. Háromfé­le színben kapható, 12100 fo­rint az ára. A jugoszláv egyszemélyes kombinált szoba minden láto­gatót leköt. Az öt darabból álló bútorzat — két fotel, re- kamié, asztal, és az érdekes megoldású kombinált szek­rény — mindenkinek tetszik. Mindössze 7600 forint. A két szobát betöltő 14 da­rabos lengyel lakószoba natúr színeivel hívja fel magára a figyelmet. Ára 12 250 . forint. A magyar bútoripar termé­keit a napokban várják az üz­A román lakószoba. le tbe. Ügy vélik, hogy a kará­csonyi vásárral teljesítik éves tervüket. 6100 000 forint a Dísztávirat — 48 óra múlva? Ki hogy csuda gondolná Zsiroshegy 19. azt, Halálra ítélt fák? Ott nőttem fel, a strandfür­dő környékén. Láttam amint régen megboldogult Józsa Jó­zsef elültette a nyárfacseme­téket. Már szép sudárak vol­Virágcsúcs Erzsébet napon Jut a Katalinoknak is Erzsébet nap kiürítette a vi­rágboltot. Volt krizantém és vágott rózsa is. Elfogyott 120 darab különböző fajta csere­pesvirág is. összesen 6500 fo­rint forgalmat értek el. Jut-e Katalin napra virág? Már szabadföldi virág nem Az a híres csizmadiamesterség jut, de üvegházi piros szeg­fű és cserepesvirág elegendő lesz. Katalin sem marad le Er­zsébet mögött, a négy és fél, ötezer forint ezen a napon is meglesz. V. A FELSZABADULÁS után már nem készítettek nagyobb mennyiségben csizmát vásá­rokra. A csizmadiák egy része abbahagyta a szakmát, más szakterületre ment dolgozni vagy cipésszé lett, lábbelijaví­tással foglalkozott, elvétve még készített új csizmát is. Városunkban már kevés csiz­madia dolgozik, azok is in­kább lábbelijavítók. Sokan az önálló ipar helyett szövetkeze­tekben dolgoznak. A csizma­diaipar hanyatlása már a két világháború között megindult. A felszabadulás utáni időkben pedig (a bőrbeszerzés nehézsé­gei, a tőkehiányon kívül) fő­ként az sorvasztotta el a mes­terséget, hogy a parasztság nagy része levetette a csizmát. Helyette a gyárak készítmé­nyei, bakancsok, cipők vették át a szerepet A csizmás iparágnak is megvoltak a maga inflációs nehézségei. Amíg a pénz szi­lárd volt, a csizma ára is ál­landó volt. De aztán ... Háborús időkben — ez min­den háborúnál így volt — a bőrellátás, a hitelnyújtás aka­dozott. A jövő-menő katona­ság a készleteket könnyen el­vitte ellenszolgáltatás nélkül. A mestert, különösen a tőke­szegény mestert ért betegség nyomorúságba döntötte. A XIX. század második feléig a vagyon és személybiztonság gyenge volt. Gyakran előfor­dult, hogy a tolvajok is meg­keresték azt a mestert, akinél pénzt sejtettek. Az ingatlan vagyon volt a mester bizton­sága, sem életbiztosítása, sem nyugdíja nem volt. Magán- vállalkozásnál a szerencséje esetleg gyorsan ívelt fölfelé, de gyorsan le is süllyedhetett. AZ IPAROSOK ÉRDEKÉT a szervezet volt hivatva vé­deni. A szervezetet is embe­rek vezették. Nem önzetlen emberek — bár olyanok is voltak —, hanem saját érde­keiket nézők, akik a szerveze­tet saját céljaikra használták ki. A segéd és a mester között óriási különbség volt. A mes­ter úr volt — nemcsak úgy, hogy úrnak kellett szólítani. A mesterlegény alkalmazása a mű ház a postaépülettől olyan nagy távolságra van, hogy a táviratot csak két nap múlva tudja a hivatal kézbesíteni. Szombat délután, néhány perccel két óra után az áruház nyolc dolgozója Né­meth Ambrussal az élen az­zal vonult be a postahiva­talba, hogy dolgozótársuk­nak dísztáviratot kívánnak feladni, sok szerencsét és boldogságot kívánva a fris­sen megkötött házasság al­kalmából. Elsőnek Németh Ambrus írta meg a szöveget, kivá­lasztotta a dísztáviratot, ki­fizette a távirat díját, s ami­kor minden készen volt, ak­kor lepődött meg, hogy a postatisztviselő bejelentette: a szokástól eltérően a Zsiros­hegy en nem fogják megkap­ni a jókívánságokat szállító táviratot — csak hétfőn. Ugyanis: a postahivatal külterületre (a város köze­pétől körülbelül két kilo­méterre van a Zsiroshegy) — csak akkor kézbesíti a táviratot, ha azt egy nappal előbb feladják. Sőt még arra is kötelezni akarta az eljáró tisztviselő a feladót, hogy írásban ismerje el annak tu­domásul vételét, hogy a fia­tal pár csak hétfőn kapja meg a dísztáviratot. Ilyenformán néhányan el­álltak a feladástól, néhá­nyan azonban azt tartot­ták, hogy a jó kívánság még elkésve is jó kívánság, és ki­töltötték a blankettát. Akadt azonban olyan, aki fejcsóválva kérdezte meg. hogy akkor tulajdonképpen miért tart motoros kézbesí­tőt a hivatal, ha kétkilomé- teres kézbesítésre nem haj­landó? MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Felelős állásban. Napjaink egyik konfliktusa, magyarul beszélő szélesvásznú jugosz­láv filmen. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Ősz a Tiszán. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. tak, amikor a strand környé­két is beültették nyárfával. Külön öröm volt, amikor a nyáron a fürdő körüli kőkerí­tést úgy építették meg, hogy megóvták a szép fákat. Ha majd sor kerül a Dózsa György utcában az árok lefe­désére, még sétánynak is beil­lik majd az út. Évtizedek óta nem hallottam, hogy az utca lakói ősszel azért zúgolódtak volna, hogy söpörni kell a le­veleket. A minap egy hír hozta izga­lomba a környék lakóit. Az a hír járja, hogy néhány lakó az utcából kéréssel fordul a vá­rosi tanácshoz, hogy vágassák ki a nyárfákat. Indoklásul azt hozzák fel, hogy lombhullatás idején a sok falevél rontja az utcaképet. Nyáron pedig a magas fák elfogják a fürdőzők elől a napfényt. Vajon kinek juthatott ez eszébe? Arra kérjük a városi tanács illetékes osztályát, ha -befutna a kérelem, ne teljesít­se néhány kényelmes ember kérését. Nem kell külön bizo­nyítani, mit jelent ilyen ho­mokos területen a fa, és nyá­ron az árnyék miatt városren- dezésileg sem közömbös a fá­sított terület (bíró) Boltosértekezlet A földművesszövetkezet he­lyi és kocséri boltvezetői ér­tekezleten vitatták meg az el­múlt háromnegyedévi ered- íményeket, gondokat 10 órakor HÓFEHÉRKE Az Állami Bábszínház dél­előtt 10 órakor bemutatja í Grimm meséjének bábszínpa- ;di változatát, a Hófehérkét a i művelődési ház színháztermé- -ben. A mesterségben való szigorú- | sóg kemény embereket nevelt. > A céhek félévezredes tévé- > kenységébe országosan bele- < nyúlt az „Ideiglenes utasítás a j kereskedelmi és iparviszonyok i szabályozása” című rendelet,: 1851-ben. Az ipartársulatokat, i majd az ipartestületeket létre- i hozó törvények enyhítették a i viszonyokat, de nem szüntet- ; ték meg a bajokat. A kizsák- i mányolást a gazdasági nehéz- | ségek csak fokozták. A két j világháború között a munka- j nélküliség sorvasztotta a szak- ] ma munkásait. A CSIZMADIAIPAR, mely­nek voltak híres mesterei, i szinte művészei a szakmának, az idők folyamán a múlté lesz. A homályos műhelyek meg­szűntek, a szerszámok lassan gazdátlanná válnak, mert túl­haladott rajtuk az idő. A ké­zi szerszámok helyét felváltja a gépi munka. Futószalagon készülnek a gyárakban a ci­pők, csizmák, bakancsok és papucsok. Nem kell már mé­retet venni a lábakról, a cipő­boltokban pontosan olyan láb­belit választ mindenki, ami­lyen neki tetszik és akkorát, amilyen pontosan a lábára il­lik. Dr. Balanyi Béla (Vége) mestertől függött, aki a legki­sebb lazaságot, fegyelemsér­tést arra használta föl, hogy elküldte a legényét, kinek a bizonytalanság szaladt a nya­kába. Amikor munka nem volt, még a jó segédet is el­küldték. A munkaidő sem nyolc óra volt, hanem reggel 4 órától este 9 óráig tartott, vagy ameddig bírták. 16—17 órát ülni a kerek széken nem volt álom: a horpadt mellkas, a görbe hát és egyéb elnyomo- rodás a tüdővész szülője volt. A serdülő gyermekkorban kezdett inasévek, gyönge táp­lálkozással, napi 4—5 órai al­vással — mindez sok inas éle­tébe került. Nem beszélve ar­ról, hogy az „idomítást” a mester, a nyaklevest a segéd osztogatta, és a lábszíj nem volt rest a mulasztó inas há­tán. AZ INASNAK A MESTER adott szállást, a műhelyben aludt és hajnali 3-kor kelt, hogy a munkakezdésre kita­karítsa a munkahelyet. A vi­lágítás is mécs, gyertya, majd petróleumlámpa volt, mely a szemet is korán tönkre tette. terv, s ebből 400 ezer forint a hátralevő teljesítés. (f.)

Next

/
Thumbnails
Contents