Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

Vasárnap Tápiószecsőn:

„Dunának, Oltnak egy a hangja...”

Tápiószecsőn román—magyar irodalmi estet rendez a művelődési ház klubjában a járási könyvtár, a jelenleg Magyarországon tartózkodó Olte- ánu, a román írószövetség titkára, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, és a marosvásárhelyi Székely Színház művészeinek részvételével. Az irodalmi estet Fábián Zoltán József Attila-díjas író nyitja meg.

Holnap este Nagykátán:

Mensáros-est

Holnap este fel 7 órai kezdettel önálló előadóestet tart Nagykátán a járási pártbizottság nagytermében Mensá- ros László, a Madách Színház művésze. Az előadóest címe: Huszadik század. Műsora azonos a Budapesten nagy sikert aratott est műsorával.

Országgyűlési képviselői fogadónap

Holnapután, szombaton délelőtt 10 órától fogadónapot tart Tápiószelén a tanácsháza épületében Szilágyi László vezérőrnagy, országgyűlési képviselő.

PÉNTEKEN:

VÉRADÓNAP

TÁPIÓSZENTMÁRTONBAN

Vasárnapi hírünkkel ellentétben Tápiószentmártonbán nem ma, hanem holnap, pénteken reggel 8 órakor kezdődik a térítés nélküli véradás. Színhely a művelődési ház.

A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE

in. Évfolyam, 94. szám

1966. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK

A saólötetepi ügif

Ha hiányzik az összhang

Meglátogattam Nagykátán a szőlőtelepi általános iskolát. Barátságosan berendezett tantermeket láttam, mindenütt példás tisztaság fogadott, és fegyelmezett tanulók — mindez rendkívül jó benyomást keltett bennem. Erre szinte szükségem is volt, e'z ellensúlyozta az épület külseje sugalmazta érzéseket.

Kívülről ez az iskola igen réginek látszik, pedig valójában csak 7 éves.

Az építőipari vállalat — amelyik ezt felépítette — lelkiismeretlen munkát végzett.

A lépcsők leomlanak, a vakolatot is úgy látszik könnyen megrongálta az idő. A kerítést pedig... no a kerítést ne az építőipari vállalat nyakába varrjuk. Hogy ilyen ostrom utáni képet nyújt, azért a környék huligánpalántái a felelősek. Mintha drótvágó ollóval vagdaltak volna ki belőle karikákat. A nevelők a gyakorlati foglalkozások során hiába drótoztatták be, már nem tudták újjávarázsolni.

Sződy Pétérné járási alsótagozatos felügyelő történetesen ebben az épületben lakik, itt van a szolgálati lakása, s néhány órát tanít is ebben az iskolában.

— Ezelőtt nyolc esztendővel

Az Aida — hanglemezről

A tápiószentmártoni művelődési házban gyakran rendeznek operaestet hanglemezről. Ilyenkor megtelik a klubszoba vendégekkel. Nemegyszer előfordult már. hogy a szomszéd községekből is érkezett érdeklődő. Képünkön az operakedvelők Verdi Aidáját hallgatják.

Foto: Várallyai

Egy vasár napon kirándultam Budapestre. Mire a hűvösvölgyi végállomáshoz értem, eleredt az eső. Lassan, de kitartóan hullott. Végleg vége a szép időnek! Hűvös szél borzolgatta az egyre növekvő tócsákat és az utasok jutva igyekeztek jedél alá. A közeli eszpresszó zsúfolásig megtelt.

Akiknek nem jutott ülőhely, az asztalok között és az ajtóban topogtak, bámulták az fsőcsíkokat. Valahol zsebrádió

rsólt, bágyadt és \yermeteg hangon.

Közvetlenül melESŐ

lettem fiatal pár állt. A lánynak bokáig ér a fiú esőkabátja. Néha megborzongott, a társa átölelte és magához húzta.

Sokan elindultál: vissza a városba. Nagyoka t szök- dclve kerülgették a tócsákat és a villamoshoz érve, topogva sürgették, egymást, pedig mindenki igyekezett a felszállással. A villamosok üresen érkeztek a város felől. Szél szabdalta a. szürke felhőket. Már nem volt ácsorgó vendég a presszóban.

A fiú és a lány az ablak mellett ültek, gőzölgő kávét szürcsóltek és néha kinéztek a párás ablakon. A lány a kezét melengette a kávéscsészével. Nem beszélgettek.

Egy óra múlva elállt az eső, a szél is megszelídült, és kisütött a nap. A hetire vezető ösvények sárosak voltak, és az ágakról víz csepegett. Mindenki hazafelé indult, csak a hallgatag szerelmespár ballagott a csillogó ösvényen felfelé.

Zsákh István

— kulturálttá, barátságossá tenni az iskolát. Nemcsak belül, hanem kívül is. Mint láthatta, az iskola belülről barátságos, a külsejéről s a környezetéről azonban nem sok jót mondhatok.

Fásítottunk, virágoskertet létesítettünk, de az iskolából kikerült gyermekek egy része ezt tönkretette.

S ez a rombolás szinte állandó.

— Általában az a pedagógusok tapasztalata, hogy ezen a környéken jobban, mint máshol, az iskolai nevelés nincs összhangban a családi neveléssel, sőt sok esetben ellentétes. Jellemző a szülők kis részének felfogására, hogy egy alkalommal az egyik szülő borosüveggel a kezében jött be az iskolába „rendet teremteni”, és a nevelőkre tanítási idő alatt olyanokat mondott, amelyből akár bírósági ügy is lehetett volna. Ilyen szülői magatartás magyarázza azt is, hogy a kamaszodó fiatalok illeüen és csípős megjegyzéseket használnak a nevelőkkel szemben. Nyilván a szülőktől hallják. Ha ez nem is általános jelenség, mégis el kell gondolkodni rajta, mert előfordul. Tudom, hogy a szülők zömében él a felelősség- tudat, de az ilyen kirívó esete}? sokkal szembetűnőbbek, 6 ezt nemcsak mi nevelők vesz- szük észre, hanem a kívülállók is. Főleg a közvagyon védelme és tisztelete terén akad bőven tennivaló.

Minden szülőnek meg kell értenie, hogy a nevelők csak az ő közreműködésükkel képesek megoldani feladataikat.

Vajon a gyermek honnan tudja az illetlen szavakat, s a nevelőkre mondott rágalmakat? Tehát a szülőknek is meg kell gondolniok, hegy miit mondanak gyermekeik előtt. Olyan nehéz embernek lenni, hogy sokan ezzel meg sem próbálkoznak. A nevelők az emberséget oltják a gyerekekbe, a szeretetet, a haz3fiságot, a szépre való törekvés virágait osztogatják, míg nekik nemegyszer csak tövis jut érte cserébe. Ezt nem azért mondom, mintha a nevelők kitüntetést várnának, csupán megbecsülést, emberséget a munkájukhoz.

Sződyné arcán látszik, ezek a gondolatok régóta foglalkoztatják.

— Sajnos, az is többször előfordult már, hogy az iskolából néhány éve eltávozott tanulók megjelentek az iskola folyosóján és az ott levő szekrényeket megdézsmálták. Szemléltető eszközöket, füzeteket, könyveket vittek magukkal. A-legtöbb esetben ezek a holmik az eltulajdonítok szamára semmire sem használhatók. Az itt dolgozó nevelők, Lengyel

MOZIMŰSOR

Tápiószelc ma: szünnap, péntektől vasárnapig: Harakiri. Xápió- szcutmárlon ma: Harc a banditákkal, szombaton: Az ötödik lovas a félelem. Szentmártonkáta ma: Asszonyok faluja, szombaton: A fehér asszony. Tápióság ma: Szigorúan titkos, szombaton: Fény a redőny mögött. Tápiőbicske ma: Blood kapitány fia, szombaton: Hétköznapi fasizmus. Pánd szombaton: Fantomas. Tápiószőllős

ma: Üjra élünk, szombaton: A gyilkos halála, Merénylet. Farmos ma: Szép családok, szombatén: Mindet kezdet nehéz. Kólia ma: Ketten haltak meg, szombaton: Az aranycsempész. Tápiószecső ma: Szakadék felett, szombaton: A párizsi Notre Dame. Szentlőrincká- ta ma: Idegen ágyakban, szombaton: Sok hűség semmiért, ifjúsági előadás: Vasszűzr

Karolyne, Major Jozsejne, Farsang Károlyné, Pribelszky Mihályné mindent elkövetnek, hogy amíg a gyerekek az iskolába járnak tanulni, csak szépet és jót lássanak, halljanak.

— A közelmúltban összehívtam egy nagyszabású szülői értekezletet, ahol megjelent nyolcvan szülő.

Ám azok közül a szülők közül, akikről most szó volt, alig jött el egy-kettő.

Beszéltünk a társadalmi tulajdonnal kapcsolatos kérdésekről, a nevelésről, elmondtuk, hogy az elmaradott szemlélet később megbosszulja önmagát, s hogy az utca rossz nevelő, azonban akik ebből nagyon sokat okulhattak volna, mindezt nem hallották.

— Sok környékünkön a gyönyörű új ház, s napról napra újabbak nőnek. Hiszem, hogy ezekkel párhuzamosan egyes emberek gondolkodásában is minőségi változások lesznek tapasztalhatók.

Molnár Bertalan

Életmentők

A közelmúltban Minyó Pál kiszombori lakos a Makó-új- városi vasútállomáson baleset következtében elvesztette

mindkét lábát. A fiatal vasutas már túl van az életveszélyen. Ez többek között a kiszombori lakosoknak köszönhető, akik tömegesen jelentkeztek véradásra falubelijük életének megmentéséért. Egy nap alatt nyolcvanan adtak vért a faluban, a helybeli KISZ-fiatalok közül pedig mindegy harmincán a makói kórházban, ahol sérült társukat ápolták.

Harminchatszoros véradó

Sikerrel zárult Tápiószelén a térítés nélküli véradás. A községből 119-en összesen 38,22 liter vért adtak. A különböző gazdaságok, vállalatok és intézmények közül is kiemelkedett a Tápió mente Termelőszövetkezet, ahonnan 26-an adtak vért.

Említésre méltó, hogy a 119 véradó közül 89-en már kétszer, illetve többször adtak vért. De közülük is kiemelnénk néhányat, akik a tizes határon túl vannak. így Csasz- lovszky Elemér, Kőszegi István vagy Múzsái István, aki 17-szeres véradó. De őket túlszárnyalja György Gábor, aki ezúttal harminchatodszor adott vért.

A véradás sikere érdekében a különböző társadalmi szervek igyekeztek összefogni, ennek köszönhető az idei eredmény.

Sok a válás a járásban

A PER MEGSZÜNTETÉSÉT KÉRTÉK

Felkerestük a járásbíróság elnökét, aki már évek óta tárgyalja a járás területén előforduló házassági bontópereket, s megkértük, tájékoztassa a válásokról lapunk olvasóit. Dr. Magócs Imre elmondotta, hogy még nagy a válóperek száma, de nem több nálunk sem, mint a többi járásban. Számszerű adatok helyett egy rendkívülinek mondható esetet mondott el a járásbíróság elnöke.

Érdemes rajta gondolkozni.

— Ha valahol ilyent olvasnék — mondotta dr. Magócs Imre — talán magam is kételkednék, lehetséges ilyen napjainkban?

— Szokásomtól eltérően, hónapokig nem tűztem ki tárgyalásra ezt a házassági bontópert, mert abban bíztam, hogy a pert indító családanya jobb belátásra jut, és három gyermekével visszamegy elhagyott férjéhez. Mert otthagyta férjét, s elvitte magával három gyermekét, férjének volt barátjához és munkatársához költözött. Néhány hetet töltött már itt az asszony, amikor utána ment a férj és kérte, kérlelte, jöjjön visz- sza, ne tegye tönkre az egész család életét. A több órás rábeszélés meglágyította az asszony szívét, és megígérte, hogy néhány nap múlva visszaköltözik. A férfi, a férj volt barátja, amikor megtudta ezt, késsel támadt azasz- szonyra. A szúrás az asz- szonyt szíve alatt két centiméterre érte, s ennek nyomán három hétig betegeskedett. A késelő férfi előzetes letartóztatásba került, majd közel 3 évi szabadságvesztésre ítélték Szolnokon, a megyei bíróságon.

— A házassági bontóperi tárgyalásra mégis csak sor került, de a férj még ekkor is visszahívta feleségét, annak ellenére, hogy tudta, felesége a másik férfitól várja újabb gyermekét. Az asz- szony azonban már hajthatatlan volt, s így a bíróság a házasságot felbontotta. A két idősebb gyermeket az apánál, míg a legkisebbet, a leánygyermeket az anyánál helyezte el.

— Az ügy fellebbezés folytán a megyei bírósághoz ke- ' rült. Közben, őszinte örömömre egy levelet kaptam a napokban. Az asszonytól és férjétől jött, s ebben bejelentették, hogy a házassági életközösséget visszaállították és kérik a per megszüntetését.

— Úgy érzem, hogy nem volt kárbaveszett fáradság az ismételten és hosszú ideig tartó békítés.

HÍREK

— Világjárók klubja alakult Nagykátán, a járási művelődési házban.

★

— Gyümölcsfalerakatot létesített a Nagykátai Földművesszövetkezet Nagykátán, a vasútállomással’ szemben.

★

— Színházlátogatást szervez

a pedagógusok szakszervezete járási bizottsága Budapestre. December egyik vasárnapján megtekintik a Vígszínházban Heltai Jenő Néma levente című művét.

Katalinok kívánsága

Ma este ünnepük szerte a világon névnapjukat a népszerű Katalinok. Néhány Katalint meglátogattam Nagykátán és névnapjuk alkalmából megkérdeztem: mi pillanatnyilag életükben a legnagyobb vágy, kívánság, amit szeretnének, ha nem is mindjárt, de egyszer beteljesedne?

Először a tápiószelei Vastag Katikával találkoztam a járási szülőotthon folyosóján. Alig néhány napja született, s a feltett kérdésre először kinyitotta bal, majd a jobb szemét, s teljes hangerejével így válaszolt:

— Oá, oá, oá!

Az 5 éves Czalw Katikát az óvodában kerestem fel. Meglepődve nézett rám és félénken suttogta:

— Sok csokit szeretnék és egy szép babát — mondta.

Kazinczy Katalin hetedikes tanulónak pillanatnyilag az a legnagyobb kívánsága, hogy beteg édesapja gyorsan meggyógyuljon és a család teljes egészségben ünnepelje az ő névnapját.

Köves Katalinra, az 1. számú általános iskola fiatal tanárnőjére munkahelyén, az iskolában találtam rá.

— Egy olaszországi és egy görögországi utat tervezek. Sokat foglalkozom az ókorral és mindezt helyszíni megfigyeléssel szeretném kiegészíteni.

Ulrich Mártonná, a járási tanács mezőgazdasági osztályának adminisztrátora most végzi a marxista—leninista középiskolát. Pillanatnyi kívánsága, hogy sikeres legyen az egész évi beszámolója és jövőre felvételt nyerjen a

marxista—leninista esti egyetemre.

Molnár Lászlóné, Kati néni takarítónő a gimnáziumban.

— Az a legnagyobb kívánságom, hogy még egyszer iskolás lehessek.

Kati néni az egyetlen a megkérdezettek közül, aki

még egy kívánságát elmondhatta — hiszen fenti kívánsága aligha teljesülhet

— Olyant kívánjak, ami megvalósulhat? Egy autót szeretnék nyerni az autónyere- mény-be tétkönyvemmel.

Urbán László

MONOLÓG

— Szalóki Pálné vagyok, ő pedig az ölemben a kislányom, Éviké. En a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet irodáján dolgozom. Munkahelyemmel nagyon meg vagyok elégedve, — előzőleg tanácsnál dolgoztam — itt sokkal jobb. Szeretem az embereket, akik ügyes-bajos dolgaikkal hozzám jönnek, s igyekszem úgy elvégezni a munkám, hogy ők is megszeressenek.

— Szomorú dolog, de technikumi tanulmányaimat félbe kellett szakítanom, egyszerűen nem tudtam időt szakítani a tanulásra. Egész nap a tsz-iro- dán vagyok, este itthon a második műszak. Férjem Budapestre jár dolgozni, este későn ér haza, az ő segítségére így nem sokat számíthatok. A technikum befejezéséről nem mondtam le, majd ha egy kicsit nagyobb lesz a kislányom.

— Munkahelyemen, az írógép mellett minden egyéb gondomat elfelejtem. A szülési szabadság után sem volt nehéz beilleszkednem a munkába. A tsz-ügyek otthon is foglalkoztattak, a lakásomon is felkerestek ilyenekkel.

— Szabad időmben — ha ugyan van ilyen, — legszívesebben olvasok. Különben Újtelepen könyvtáros vagyok, s örömet szer'znek nekem az emberek azzal, ha látom, ők is viszik, olvassák a könyveket...

(molnár)

kerültem ebbe a szolgálati lakásba, s ez, hogy helyben lakhatom, nagyon elősegítette iskolai munkám végzését, örömmel, ambícióval igyekeztem

_ TYVi inilrti f ó ve ni mrr» otfuíUt