Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

1968. NOVEMBER 18-, PÉNTEK “NÁCírfap 3 Mit mondtak volna? Nemrég zajlott le a Pest megyei Pártbizottság Küldöttértekezlete; A sikeres tanácskozásra jellemző volt a küldöttek aktív részvétele, a hozzászólók felkészültsége és felelősségérzete. Hat vaukét ten kértek szót, de az idő rövidsége miatt csak huszonhat küldött lép­hetett a szónoki emelvényre. Harmínchatan nem kaptak szót: Szűcs Béla, a kiskun!acházi Pe­tőfi Tsz elnöke; Kovács Antalné, a nő tan ács megyei titkára; dr. Daj­ka Balázs, az Agrártudományi Egyetem osztályvezetője; Szabó Ferenc, a ceglédi Vörös Csillag Tsz elnöke; Búzás Istvánná, a Vá­ci Városi Pártbizottság titkára; Jólesz Sándor, az ÉM 25-ös számú Építőipari Vállalat pártbizottságá­nak titkára; Ihász! József, a Gö­döllői Járási Pártbizottság titkára; Kiss Emil, az Agrártudományi Egyetem tangazdasága pártbizott- i »ágának titkára; Lovász Vince, a Csepel Autógyár pártbizottságá­nak titkára; Pintér Miklósité, az llbertirsai általános iskola igaz­I gatója; Borosa Gyulámé. a Pest megyei KISZÖV elnöke; Markó Alajosné, a Csepel Autógyár szakszervezeti bizottságának nőfe­lel őse; Bitter Antalné, a Vöröske­reszt váci járási titkára; Fodor János, az al-bertirsai Szabadság Tsz párttitkára; Zádor Ede, a Szerszámgépipari Művek Fejlesz­tő Intézetének igazgatója: Klamó József, a KISZ Ráckevei Járási Bi­zottságának titkára; Simon János, a KISZ Szentendrei Járási Bizott­ságának titkára; Gabányi Lajos, á Dunamenti Hőerőmű pártbizottsá­gának titkára; Győré Sándor, az abonyi Kossuth Tsz elnöke; dr. Dobrai Lajos, az Agrobotanikai Intézet kísérleti gazdaságának igazgatóhelyettese; Kutz György, a Csepel Autógyár KISZ-titkára; Nyitrai Ferenc, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgató­ja; Dékány István, az érdi Búza­kalász Tsz elnöke; Csenlerics Sándor, a Dunamenti Hőerőmű igazgatója; Szabó József, a Rác­kevei Járási Tanács elnöke; Bíró István, a Csepel Autógyár Hajtó­mű gyáregységének vezetője; Varga Pál, az üllői Kossuth Tsz elnöke; Lengyel Ottó, a MÁV stu- rovói képviseletének vezetője; dr. Lórin ez József, a Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok igazga­tója; Simon Sándor, az ÉM 25-öe számú Építőipari Vállalat igazga­tója; Tútíi Sándor, az őrszentanik- lósi tsz elnöke; Dósai Ferenc, a Ceglédi Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat esztergályosa; dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bí­róság elnöke; Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazga­tója; Molnár Lásfcló, a Nagykőrösi Földművesszövetkezet igazgató elnöke; Pálmai Lajos, a MA VAUT .váci főnökségének vezetője. Közülük tizenegy elvtársat mun­katársaink felkerestek azzal a ké­réssel. hogy elmaradt hozzászólá­sukat lapunk olvasóinak nyilvá­nossága előtt a párt IX. kongresz- szusáig tegyék közzé. Következő lapszámainkban sorozatosan kö­zöljük ezeket a hozzászólásokat. Mól iartanak ma a nők? KOVÁCS ANTALNÉ, A NŐTANÁCS MEGYEI TITKÁRA — Egy kis visszaemlékezés­sel szerettem volna kezdeni, azokra az időkre, amikor a pártmunkásokkal egy sorban, mi, a nőmozgalom aktívái is ott bábáskodtunk a szövetke­zetek bölcsőjénél — kezdi el­gondolkozva Kovács Antalné, a nőtanács Pest megyei titká­ra. — Arról az időről beszé­lek, amikor — például — a zsámboki asszonyok a padlás­ra bújtak el a tsz-szervezők elől. S a későbbiről, amikor a tsz vezetői, s a párttagok, ház­ról házra járva hívogatták munkába az asszonyokat... Nem véletlen, hogy éppen ők jutottak eszembe, hiszen aki ismeri a zsámboki Petőfi Tsz nagyszerű eredményeit, azt is tudja, hogy a tsz legfőbb tá­maszai ma — ugyanezek az. asszonyok. — Aztán egy másik kérdés vetődik fel bennem: hol tar­tottak a falusi nők négy-öt évvel ezelőtt — és hol tarta­nak ma? Pár esztendeje még nagyítóval is alig lehetett nőt találni a termelőszövetkezeti vezető posztokon. Két oka volt ennek: a férfiak, féltették „egyeduralmukat” a vezetés­ben, a nők pedig húzódoztak a felelősségvállalástól. Nem szoktak hozzá... És ma? Csak az elmúlt két év alatt — a megyei pártbizottságnak a tsz- nők helyzetével foglalkozó, 1964 novemberi határozata óta — 114-gyel emelkedett a ter­melőszövetkezetek vezetőségé­be beválasztott nők száma! A munkacsapat-vezetőké megha­ladja a 480-at. Azelőtt két tsz- elnöknő volt a megyében, most öt van. — Nagy változások történ­tek a nők megbecsülése terén is. Vplt idő, amikor a szövet­kezeti vezetők még munkáról sem szívesen gondoskodtak az asszonyoknak. Most, a szociá­lis juttatásoktól a jutalmazá­sig, a tsz költségén szervezett autóbuszkirándulásig, a gon­doskodás, s a megbecsülés ezernyi felével találkozunk a megyében. Érden tanyaköz­pontokat szerveztek a nyáron, tisztálkodási és főzési lehető­séggel az asszonyoknak; Tú­rán, örszentmiklóson és má­sutt üzemi étkezdével könnyí­tettek az asszonyok gondjain a nagy munkák idején; Berne- cebarátin két hónapig a ta­nács, kettőig a tsz tartotta fenn az idénynapközit. — Rászolgáltak vajon az asszonyok a megbecsülésre? Véleményem szerint: igen. Nemcsak olyan tények bizo­nyítják ezt, hogy sokhelyütt — ahol szűkében vannak a férfi munkaerőnek — még a kazlazás, cséplés nehéz mun­káját is asszonyok végzik, ha­nem bizonyítja a kongresszu­si munkaverseny is. A tsz-nő- bizottságok a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy 25 brigádot beneveznek a szocia­lista címért indított mozga­lomba. Huszonöt helyett — negyvznhat brigádjuk verse­nyez a megtisztelő címért! De rászolgáltak a megbecsülésre azzal is, hogy az utóbbi évek­ben egyre többen ültek be a dolgozók esti iskolájának pad­jaiba, s mintegy háromezer asszony végzett — a két mű­szakja mellett — különböző szaktanfolyamot, mezőgaz­dasági szakiskolát. Politikai fejlődésüket csupán egy számmal szeretném il­lusztrálni: most, a kongresz- szus előtti hónapokbán hu­szonöt tsz-asszony kérte fel­vételét a pártba. — De sok tennivaló vár még a tsz-vezetőkre, és a nőbizottságokra egyaránt. Vegyünk például két szá­mot: említettem, hogy három­ezer asszony végzett valami­lyen mezőgazdasági tanfolya­mot, szakiskolát; a brigádve- zetőnők száma mégis csak 27 a megyében. Többet kell törődniük a tsz-vezetőknek azzal is, hogyan biztosítsa­nak hét-nyolc hónap helyett egész évben munkát a nők­nek, különösen az egyedülál­ló asszonyoknak. — De a nőkre is nagy fel­adatok várnak: részint a szakmai, politikai önművelés, részint az ifjúság nevelése terén. Az utóbbiról sok szó esett a megyei pártértekezle­ten. Én a szülők felelőssége mellett — a szülők nevelésé­nek fontosságát szerettem volna kiemelni. A szülők ne­velése a nőmozgalom egyik legfontosabb feladata. Gyak­ran elhangzik a vád, hogy a nők, az anyák világnézete, gondolkodása elmaradottabb az apákénál. Mégis, a gyer­meknevelés gondja rendsze­rint egyedül az anyákra há­rul. Bizonyítja ezt a szülői munkaközösségek összetétele, amelyekben jóval kevesebb a férfi, az apa, mint az anya. A mi feladatunk, éppen ezért, ket­tős: felébreszteni az apák­ban is a gyermek nevelésé­ből rájuk háruló felelősséget, és politikai felvilágosító mun­kával segíteni az anyáknak, hogy levetkőzzék visszahúzó, elmaradottabb gondolkodás- módjukat. Erre a keret — a szülői munkaközösségek — minden községben, vala­mennyi iskolában megvan. Ezt a keretet nekünk, a nő­mozgalom kommunista aktí­váinak kell megtöltenünk po­litikai tartalommal. Mi vállal­juk ezt a feladatot, mint ahogy vállaljuk részünket a megye gazdasági és politikai életé­ből, a közügyekből is. Cseré­be annyit kérünk, hogy a párt segítse, irányítsa mun­kánkat ezután is: Termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban A mezőgazdasági árreform A mezőgazdasági árreform alapvető célja, olyan árszín­vonal kialakítása, amely fo­kozatosan biztosítja a szövet­kezetek pénzügyi önállósá­gát. Közismert, hogy az eddig megvalósított mezőgazdasági felvásárlási áremelést 1968- ban az általános árreform ke­retében és ezt követően to­vábbi árrendezés követi. Mint a népgazdaság többi ágában, úgy a mezőgazdaság­ban is az egyik legfontosabb követelmény, hogy a mezőigazdasági termé­kek felvásárlási árszínvonala normális gazdálkodás esetén olyan nagyságú bevételt te­gyen lehetővé az üzemek túl­nyomó részének, amelyből fe­dezhetik a termelés kiadásait, beleértve ebbe a dolgozóknak biztosított kellő nagyságú sze­mélyes jövedelmet is, továbbá, amelyből jut elegendő erő a társadalomnak is kívánatos termelés bővítésre. Ennek megfelelően kialakított árszín­vonal — még a legrosszabb föl­deken gazdálkodó szövetkeze­tek esetében is — biztosítja a termelés anyagi feltételeit, tehát lehetővé teszi a terme­léshez szükséges műtrágya, vetőmag, növényvédőszer, stb. beszerzését, valamint a tsz-ta- gok személyi jövedelmeinek a társadalom más, hasonló erő­kifejtést végző tagjaival azo­nos, vagy megközelítő szintre emelését. A többi szövetkezet­ben pedig — a gazdálkodás eredményétől függően — le­hetőséget teremt a bővített új­ratermelésre is. A számítások szerint a tsz-ek 10 százaléká­ban még a jelentősein meg­emelt felvásárlási árak sem biztosítanák a termelés bőví­tésének költségeit. A mezőgazdasági árreform keretében sor kerül a mező­gazdasági termékeknek egy­máshoz és a fogyasztói árak­hoz, valamint a külkereske­delmi és az ipari árakhoz vi­szonyított arányainak változ­tatására is. Általános tapasz­talat, hogy a népgazdasági szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet kialakulá­sára az árrendszer elsősorban a megfelelő árarányokkal gyakorol hatást. Jelenleg az a helyzet, legalábbis néhány fontos mezőgazdasági termé­ket tekintve, hogy termelésü­ket nem a kedvező gazdasági feltételekkel, hanem egyéb módon biztosítjuk. Ezért az árarányváltozásoknak szere­pük lesz abban, hogy a nép- gazdasági terv fő termeléspo­litikai célkitűzéseinek megva­lósítását biztonságossá tegyék és a népgazdasági szükségle­teknek megfelelő termelési szerkezet kialakítására ösztö­nözzenek. A mezőgazdaság fő termelési célkitűzései közé tartozik a kenyérgabona hazai termelésből való biztosítása, a hazai takarmánybázis növelé­se, zöldségtermelés erőteljes fejlesztése. Fontos feladat a szarvasmarha-tenyésztés és ezzel kapcsolatban a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztése, stb. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan árváltozásokat szüksé­ges végrehajtani, amelyek — az anyagi érdekeltség elve alapján — a fő célok megva­lósítására ösztönöznek. A mezőgazdasági felvásár­lási és fogyasztói árak arányát nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a fo­gyasztói árak, különösen az alapvető élelmiszerek árának szilárdságát biztosítani kell. Ezért a mezőgazdasági íelvá­Város tegnapi köntösben A MÉLYBEN MARADT ÁLMOK I. Gödöllő azzal, hogy egy esz­tendeje várossá lett, nem vál­tozott sokat — gondolom — ahhoz képest, ahogyan sokan várták volna a település lakói közül. Amikor felemlítettem az egyik tősgyökeres gödöllőinek, hogy a város formálódásának útja-módja foglalkoztat, azt mondta: — Csak szóljon, s ha kell három nap szabadságot veszek ki; majd én megmutatom ma­gának, hogy mennyire jutot­tunk. Megmutatom én, hogy jóformán semmire sem ... Ezt a türelmetlen hangot később többször is hallottam. Nem vitás, hogy itt valamit mélységesen félreértettek. Gö­döllő; város... Nemcsak lesz,.. Máris ... Azért kapta meg végre ezt a rangot, mert megérett rá. Nemrég a városi pártérte­kezleten hangzott el a követ­kező: „Nagyobb beruházásaink, jelentőségük elemzése nélkül, csalt felsorolva: az Agrártudo­mányi Egyetem, a Humán Óltóanyagtermelő Intézet, a Gépgyár, a Ganz Árammérő- gyár, a Kisállattenyésztő Ku­tató Intézet, az AKÖV, a MÁV Állomás, valamint 190 állami és OTP-lakás, a csatornázás és a vízhálózat fejlesztése — több mint 400 millió forintot jelen­tettek ... Ezen kívül a kisebb- nagyobb községfejlesztési és egyéb beruházások, felújítások több mint 10 millió forintot tettek ki .. Ezek a tények, többek között ezért érdemelt városi rangot a 21 ezer lakosú Gödöllő. Csakhogy itt megtévesztő, hogy a település arculata még valóban nem városi. Nincs meg a városi pezsgés, fény, forgalom. Az emberek azt mondják: ilyen volt egy esztendővel ezelőtt is, — a fa­lu. Várnak. Egyszerre sokat Le­hető és lehetetten dolgokat Egyszóval: a gödöllőiek kissé megszédültek tőle, hogy város­sá lettel?, mint a kislány az el­ső bálon. Persze megvan erre is a magyarázat. Régi törek­vésük valósult meg Időknek előtte, 1763-tól mintegy száz esztendeig Gödöllő mezőváros volt, s majd ezután szerepelt ismét mint nagyközség, vásár- tartó hely a magyar helység- névtárban. Lakói azonban mindvégig vissza-vissza akar­ták szerezni a városi címet. A felszabadulás után, 1945-ben sikerült is. Ekkor került a fa­lu élére Czeculics János asz­talos mester — egyébként jó­szándékú munkásmozgalmi harcos —, aki azzal kezdte mű­ködését, hogy Gödöllőt város­sá nyilvánította, magát meg városatyának tette meg. Dehát ez csak ideig-óráig tartott. Gödöllő újra csak falu lett, legalábbis közigazgatási érte­lemben — mostanáig... Ezeket a történelmi adato­kat eseményekről, törekvések­ről Heltai Miklós helybeli ta­nártól tudom, aki valósággal elképesztett, amikor megláto­gattam. Irdatlan kézirathegyet rakott elém. — Kétezer oldal — mutatta —, tíz évi mun­kám. A város története. — Hormantól, meddig? — A földtörténeti múlttal kezdődik, s azzal zárul, ami­kor máir csak az emléke lesz meg a mai Gödöllőnek. Utána jártam a terveknek; a kas­tély a KGST-tanácskozások helye lesz, körülötte óriási park. A mai házakat lebont­ják, s paloták emelkednek he­lyükön ... Érdekes ember a tanár úr; régész és látnok. Dehát engem sem a régmúlt, sem a késói jö­vő nem foglalkoztat, egyes- egyedül a jelen. Éppen ezért tőle is azt kérdezem inkább: miért nincs a városnak — ahol annyi, meg annyi történelmi esemény játszódott le — leg­alább egy szobányi múzeuma. — Én eddig — mondja — a könyvemet írtam. És tanítot­tam. Pedig volt erre a tanács­nak vb-határozata is, hogy a mozi-iskola helyiségeiben mú­zeumot kell létesíteni. — Mikor született ez a ha­tározat? — kérdeztem, miután tisztáztuk, hogy a mozi-iskola egyenlő: a mozi melletti régi iskolával. — 1961-ben, vagy 62-ben — mondta. — S azóta? — Most már valóban kap­tunk ott egy helyiséget El kell majd rendezni az anyagot Szóval — bizonyára megbo­csátja Heltai Miklós, hogy ef­féle például használom a be­szélgetésünket —, egy kicsit így van itt sok minden: áb­rándokat szőnek, nagy dol­gokba vágnak, s közben ma­rad, egyre marad, húzódik a mindennapi kisebb, egysze­rűbb dolog — a megoldható fontosabb. Tavasszal különösen gyö­nyörű a város, hiszen csupa erdő. A Cserhát déli, erdős, dombos nyúlványain a fák kö­zié épültek az utcáit; azzal di­csekednek itt a lakók, hogy 120 hold parkjuk van. De mi­lyen park ez? Nincs rajta nyoma egyelőre a kertésztudo­mánynak. Akkoriban Gergely János, a városi tanács elnök- helyettese úgy tájékoztatott hogy van 500 ezer forintjuk, ezt mind parkosításra költik. És a strandot is felújítják. Je­gyeztem buzgón. Ekkor vet­tem hírét a gödöllői mélyfú­rásnak is, amelyről; igaz meg­mondta Gergely János; egye- Lőre nem szabad beszélni, de köztünk maradjon, itt 90 fo­kos víznek kell feltörni, s ez­zel fűtik majd a leendő műve­lődési kombinátot, a leendő hotelt... Csupa gyönyörű el­képzelés. Néhány hónap múlva érdeklődtem a fúrás eredmé­nyei után. — Bajos, bajos. Már lemen­tek 2500 méterre, de nincs 90 fokos víz. Csak 45—50 fokos körülbelül 1200 méteren. Per­sze, még próbálkoznak. Kezdetben az is szerepelt a tervek között, hogy az Agrár- tudományi Egyetem is kap a 90 fokos forró vízből, s ahogy most legutóbb megtudtam, ott a kérdés szakembere: Fehér Béla, a fiatal mérnök. A mélyfúrók közben elvonul­tak; csend lett. Mi hát végül is a zárszó? A mérnök mosolygott — Még mindig semmi. Va­lójában az Országos Mú- szakkifejlesztési Bizottság kez­deményezésére történt az egész, felmérés volt. Kutatják a föld geotermikus energiáit. Feltételezték, hogy Gödöllőn, közel a galgahévízi forrás­hoz, s nem messze a budai forrásoktól ugyancsak lehet­séges megfelelő hőfokú víz. Nem sikerült Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a föld gyűrődései révén, a nagy nyomás alatt felforrósodott a víz, s ez kioldja a mész­követ, tehát amolyan forró vízzel telt tefcnők keletkez­tek a mélyben. Nos, ezekbe a teknőkbe kell beletalálni. Ha száz méterrel arrébb fúrnak, már nincs eredmény. Mi is reménykedtünk a sikerben, de hiába... — Túlságosan nem bízhat­tak benne — jegyeztem meg —, hiszen még a fúrások előtt megkezdték az egyetem új kazánházainak építését — No, igen ...' Ez mindig bizonytalan volt Mi már le is mondtunk róla. — A városi tanács vezetői bizakodóbbak voltak. Ugye? A mérnök újra mosolygott — Ök hajlamosak erre. Kü­lönben még nem lehet tudni, hogy milyen mennyiségben áll rendelkezésre a közbenső ré­tegek 45—50 fokos vize. Ha elegendő, akkor kitűnő für­dőt lehet építeni a kút köze­lében. — Körülbelül mekkora költ­séggel? — Nagy költséggel. Több millió kell hozzá. Először is: negatív jellegű kút. így mond­ják műszaki nyelven. Nem tör fel magától a víz, hanem szivattyúval kell felhozni. De ugyanekkor gáztalanítani is kell a vizet, mert tönkre teszi egyébként a szivattyút. Ez kü­lön berendezést kíván. Tessék összeadni a fürdő építésének, a szivattyúnak, a gáztalanító berendezésnek a költségeit, s hozzá, hogy a mostani kutat a megfelelő vízréteg alatt le kell fojtani, ami legalább fél millióba kerül... Nem, ezt nem lehet megoldani egyha­mar ... — Persze, nem is ez itt most a legfontosabb. — Ugyan — mondta a mér­nök —, járdák, utak legyenek előbb. Néhány nap múlva dr. Gyetvai József tanácsel­nökkel beszélgettem. — Közben mondta —, van egy dédelgetett álmunk. Mélyfúrást végeztek a kastély parkjában, s 45—50 fokos vi­zet találtak. Itt fürdőt építünk majd. .. Ha lesz elegendő víz... De úgy látszik, hogy lesz... — Öh, ez csak nagysokára lehet... — Talán nem is olyan soká — mondta bizakodón a ta( nácselnök... Dékiss János (Folytatjuk) sárlási árak emelését nem minden esetben és nem azo­nos mértékben követik majd a fogyasztói árak. Természete­sen abban az esetben, ha az indokolt mezőgazdasági árvál­tozások tartósak, akkor előbb- utóbb a fogyasztói árak is iga­zodnak a felvásárlási árakhoz, de ez minden esetben csak a lakosság életszínvonalának veszélyeztetése nélkül mehet végbe. (Pl. a fogyasztásban azonos szerepet játszó más élelmiszer árának csökkenté­sével egy időben.) A mezőgazdasági termelés­ben felhasznált ipari eredetű termelési eszközök és a mező- gazdasági termékek árának egymáshoz való viszonyát a jövőben az jellemzi, hogy az ipari árak változását követni fogják a mezőgazdasági árak, tehát ha a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek ára valamilyen oknál fogva emel­kedik, akkor az tovább gyűrű­zik a mezőgazdasági értéke­sítési árakra. Ez viszont felté­telezi; a mezőgazdasági erede­tű termékek szilárd fogyasztói árát csak akkor lehet biztosíta­ni. ha az ipari árak nem emelkednek, illetve az ár­emelkedésből származó több­letköltségek a mezőgazdaság számára valamilyen formában megtérülnek. A mezőgazdasági és a külkereskedelmi árak kapcsolatát a népgazdaság más területeihez hasonlóan az jellemzi majd, hogy a kül­földi piaci hatások, az árakon keresztül az eddiginél jobban érvényesülnek a mezőgazdasá­gi termelőüzemeknél is. összhangban a népgazdaság más területeivel és az általá­nos árreform irányelveivel, megváltozik a mezőgazdasági árszabályozás rendszere is. A változás lényege az, hogy szűkül a központi ár­hatóság által megállapított, rögzitett árak köre és bővül a piaci viszonyok alapján törté­nő szabad megegyezés tárgyát képező árak, illetve a hatósá­gilag tágabb keretek között szabályozott árak köre. To­vábbra is központilag megha­tározott fix ára lesz az alap­vető élelmiszereknek és azok­nak a termékeknek, amelyek felvásárlására —, pl. kenyér- gabona, dohány, szarvasmar­ha stb. — kizárólag állami vagy más felvásárló szervek jogosultak. E termékeknél az árat hosszabb időre állapítják meg. A mezőgazdasági termé­kek egy másik csoportjánál, amelyek fontos közélelmezési cikkek, de jelentős a szabad­piaci forgalmuk is — mint pl. a zöldség-, gyümölcsfélék na­gyobb része, a baromfi; a to­jás, a bor stb. — a központi árhatóság csupán tájékoztató árakat állapít meg. És végül a termékek egy harmadik cso­portjánál. ahol nem jelentős a központi felvásárlás, az árak a kereslet-kínálattól függően, szabadon változnak. Dr. Dankovits László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents