Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

1966. NOVEMBER 18., PÉNTEK

Fehér busa

Legújabb halfajtánk — a fehér busa nevű növényevő hal — növekedési rekordot állított fel a pécsi tóban. A Mecsekben levő új tavat a múlt év novemberében népesítették be 2000 fehér busa ivadékkal. A tómedret ez év folyamán töltötték fel, s így újabb és újabb rétterületek kerültek víz alá. A növényevő halak tehát bőséges táplálékhoz jutottak. A mostanában kifogott fehér busák, amelyek 14 grammos súlyban kerültek tavaly vízbe, már csaknem elérik az 1000 grammot — vagyis saját testsúlyúk hetvenszeresére növekedtek egy év alatt.

Már a jövő nyárra készülnek

Kirámliiloés nyaralóközpontok - a

Dunaágon

Csendes horgásztanyák ® Vízparti csárda Strandvendéglök ® Camping

„Kellemes órákat, felüdülést, jó levegőt, csendes örömöket kínál önnek a ráckevei Duna- ág”. Ezzel a szerény mondattal kezdődik a MÉSZÖV röviNövekvő háztáji gyümölcstermelés 100 vagonos gyümölcsléüzem Tahiban

A földművesszövetkezetek Jelentős eredményeket értek el ez évben a háztáji és kisegítő termelés fejlesztésében. Idén 10 hold bogyós-gyümölcsös telepítését tervezték, ezzel szemben az újonnan telepített terület 90 holdra emelkedett. Sikerrel halad a háztáji gyümölcsösök felújítása is: erre a célra a földművesszövetkezetek 114 ezer facsemetét és 27 ezer szőlő- és bogyós gyümölcs szaporító anyagot biztosítottak a megye községeiben. A diósdi szakszövetkezet 700 négyzetméter alapterületű kezdte a

pincéjében meg- gombatermesztést.

A szakszövetkezetek és csoportok ugyancsak előrehaladást értek el: mintegy 25 holddal növelték szamócatermelő területüket. Verőcén, Nagymaroson, Kóspallagon és Mária- nosztrán pedig juhtenyésztést kezdtek, összesen 950 anyabirkával. Idén került sor, ezenkívül három kő-, illetve homokbánya üzembe helyezésére. A tahi Kék Duna Szakszövetkezet, mintegy 100 vagon kapacitású gyümölcslé termelő üzem megvalósításán munkálkodik.

Magyar balettsiker Belgrádban

Nagy sikerrel mutatkozott be kedden és szerdán Belgrádban a Magyar Állami Operaház Jugoszláviában vendégszereplő balettkara.

A vendégművészek Bartók Béla „A fából faragott királyfi” és a „Csodálatos mandarin” című balettjátékát adták elő, továbbá részleteket mutattak be Minkus Don

Quijote, valamint Hacsatur- ján Spartacus és Gajane című balettjéből.

A jugoszláv főváros közönsége hosszan tartó tapssal jutalmazta a balettegyüttes játékát és többször a függöny elé szólította az együttes művészeit, köztük Orosz Adélt, Róna Viktort, Kun Zsuzsát és Lakatos Gabriellát.

desen nyomdába kerülő kis füzete, melyben a Dunaág kirándulási, hétvégi üdülési lehetőségeit ajánlja a természetet kedvelő, a hétvégi ki- kapcsolódásra rászoruló fővárosiaknak. A több kis szigetet körülölelő Dunaág és

a Csepel-sziget készülő első „Baedeckere”'

néhány sorában történelmet ismertet, megrajzolja e festői táj romantikáját, apróvadjaival, vízimadaraival, mocsári tölgyeivel, nyárfásaival, akácosaival, a nedves réteket borító zsúrlóival. Számbaveszi e tájnak az utóbbi években szinte észrevétlenül kialakult kiránduló- és nyaralóközpontjait a már meglevő és épülő létesítményeivel, horgásztanyáival. Olvasván, úgy tűnik, hogy megyénk „hivatalos” idegenforgalmi tájegysége, a Dunakanyar mellett, megszületőben van egy másik, az egyelőre szerényebb — „Dunaág”.

A földművesszövetkezetek ráckevei járási központja a nemrég Taksonyban tartott elnöki értekezleten vitatta meg mindazokat a feladatokat, melyek vendéglátóipari egységeire hárulnak a Dunaág különböző kiránduló és nyaraló központjaiban egyre növekvő idegenforgalommal kapcsolatban, Taksonytól, Dömsödig.

Taksonyban, a Duna szigeten, a vendégek szórakoztatására „sramli” zenekart szerveznek,

a kiépülőben levő délegyházi tóparton presszót és kisvendéglőt építenek.

A rózsakertészetéről híres Szigetcsép homokos strandján

■mjjrsssssssssssfArArsArssssss/rssArsAmszrsssss/rssssjrssArssssssssss/rfsssArssssArs/wrsArsssSArsSAmsssssrssssssArfsfsrsssssss**

.. - I . §

Ünnepekkor—I

népviseletben!

I

Hétköznapokon már nem, ^ ünnepekkor annál sűrűbben ^ előkerülnek ■ szekrényekből, § sublótok fiókjából a színes, ^ pompás népviseletek. Uj őrzői § támadnak a hagyományoknak, ^ s nemcsak őrzik, hanem to- | vább is fejlesztik e hagyomá- nvokat a fiatalok.

$

A képeken:

$

®

Mama és lánya: népvise- 5 letben.

©

Jelképnek is beillik: az ^ idősebb asszony a fiata- ^ labbnak adja át a féltve őr- ^ zött ruhadarabokat.

s

jól felszerelt büfé várja majd a kirándulókat. Szigetszent- márton ligetes strandján a hangulatos vízparti csárda teraszán szombat- és vasárnaponként zenekar húzza a talp- alávalót. A csárdával átellen- ben van a kis Somlyó-szigeh melynek romantikája sok látogatót vonz ide. A Duna- partra vezető úton strandcikkkölcsönzőt is felállítanak. Szigetújfalun van a járás legmodernebb, üvegfalú vendéglátóipari kombinátja.

Ráckeve a legkiépültebb a Dunaág nyaralóhelyei közül. A peregi hídfőnél levő strandon új kabinsor, nagy befogadóképességű autóparkírozó, s egy korszerű hideg, meleg konyhás strandvendéglő építése van folyamatban.

Jövő nyáron itt csónakkirándulásokat szervez a földmüvesszövetkezet.

A járási székhelyen egyébként — a meglevő nyolcszáz vi- kendházon felül — új hétvégi üdülőtelep kialakítását tervezi a községi tanács, külön stranddal és campinggel. Kis- kunlaeházán — a kedves Angyal-szigettel szembeni strandon — strandvfendéglő fogadja a látogatót, s aki csónakkirándulást akar tenni a Duna- ágon, bércsónakok között válogathat. Majosházáról hajó- kirándulásokat szerveznek a magyaros konyhájáról közismert „Csöpögő” kisvendéglőhöz. A dömsödiek ajánlata a jövő évi szezonban:

lovasjátékok rendezése a közeli Apajpusztán.

A földművesszövetkezetek járási központja tárgyalásokat folytat az IBUSZ-szal változatos programú „üdülési napok” szervezésére a nagy ide- ? genforgalmi fellendülés előtt | álló Dunaág menti községekéi be.

menti községek- (ferencz)

ÚR VEZETŐ

Vasárnap reggel korán csörgött a telefon. Hét óra sem volt. Álmomból riadtan kissé morcosán hallóztam. Egy rég nem látott ismerősöm jelentkezett. Aranka. Mindjárt azzal kezdte:

— Szia öreglány! De régen láttalak! Képzeld megjött a kocsim. Egy tündéri FIAT 850-es. Anyámtól kaptam. Tarts velünk ma kirándulni. Nem mesz- sze megyünk. Egy kedves ismerősömmel. Csak Szentendrére, vagy Vi- segrádra. Csuda klassz idő van. A Duna-parton valahol majd leülünk és jól kibeszéljük magunkat. Nem megyek érted. Tudod hol lakunk, majd a kapuban várlak egy óra múlva. Pá szívem! Siess! Üfv örülök!

Én nem örültem mindjárt. Még kissé kábán mondtam igent aztán mérges lettem magamra. Keseregte^:

— Mi a csudának kell most nekem kocsikázni, amikor annyi dolgom van. Főzés, takarítás, tanulás a gyerekkel, ez az, tehát a vasárnapi program... Minek is mondtam igent? Aztán arra gondoltam, milyen kedves ez az Aranka. Én jutottam eszébe a nagy öröm kellős közepén. Egy kocsi óriási dolog, pláne akkor ha ajándékba kapja valaki a mamájától. De jó is neki! Egy kis őszi sütlkérezés, pletyi, bizony nekem is jól esik. Nem történik semmi, ha nem ebédelünk délben, legfeljebb kettőkor. Én is elereszthetem már magam egy kicsit. Nahát! Milyen aranyos is ez az Aranka! — gondoltam hálálkodva.

Napsütésben értünk a fellegvárhoz. Igazán szép őszi vasárnap volt. A temérdek kiránduló már ingre vetkőzve sütkérezett a hegyoldalban éppen úgy mint a kánikula kellős közepén. Mi a túristaszálló teraszán telepedtünk le.

Ügy döntöttem: én leszek a vendéglátó gazda, valamivel vi&zon- zom Aranka kedvességét.

Ettünk, ittunk bőven. Jól kibeszéltük magunkat.

Nagyvonalakban mindent elmondtunk magunkról, ami az idő alatt történt velünk, hogy nem találkoztunk. Persze öreglányos udvarlással kerülve minden szót, ami arra utal: múlik az idő.

A déli harangszót hozzánk is elhozta a környező hegyek visszhangja. Aranka takaródét fújt mondván: a mama

egyre várja ebédelni, s nem szereti ha elhül az étel. Tehát menjünk.

Hazafelé kért, hogy máskor is találkozzunk, most már igazán nem gond az, ha valahol le akarunk ülni egy órácskára távol a főváros porától, zajától. Annyi szép hely van az országban. Megígér tette: mindent bejárunk együtt. Egyszer Tihanyba, máskor Dobogókőre me- g'-ünk.

El voltam ragadtatva kedvességétől.

A Fő utca közepén azt mondja váratlanul:

— Gyerekek! Ti itt szánjatok ki. Nem viszlek haza benneteket. Az nekem nagy kerülő lenne. Nektek pedig csak fél óra villamossal.

Megállította a kocsit. Ránézett a kilométert jelző táblára. Számolt.

—... Visegrád negyvenöt, a Fellegvár pedig úgy tudom 51 kilométer. Oda-vissza százkettő. Ennyit mutat az óra. Angyalom! — szólt hozzám. — Te fizetsz akkor ötvenegy forintot. Olga pedig a másik felét.

Értetlenül néztem rá. Azt hittem tréfál. De nem, mert kissé sértődötten folytatta:

Nézd meg!

— Nem hiszed?

— De. de... — dadogtam. Űj ismerősöm engem figyelt riadtan, s miután látta veszem a pénztárcám, és úriember módjára fizetek szó nélkül, fanyalogva ő is leszámolta az ötvenegy forintot.

Aranka megkönnyebbülten nyugtázta kiruccanásunkat:

— Drágáim! Én nem csalok. Vagy sokalljátok? Csak nem? Önköltséges árat számoltam Nekem ennyibe van. Kilométerenként forintot kérek. Ez nem taxi vállalat! Én úrvezető vagyok!

András Ida

EZREK KÖZÜL HÁRMAN...

szeletelni. Ha megkérdeznéd, mit szeret legjobban, sóhajtva mondaná:

— Zsíros kenyeret vöröshagymával — illetve, ahogy í mondja — veres hajmával.

AZ ÁPOLÓNŐVÉR

Nyűgös, beteg emberek között él nap mint nap, ő nem lehet sem beteg, sem nyűgös. A doktor is ideges, a betegei is, neki ez tiltva van. Higgadtan tesz-vesz, adogatja kézhez a csipeszt, fogót, gézt Mikor, mi kell. Pedig beteg férje elhagyta egy csinosabt maskaráért, ebbe kicsit odalett szíve, gyomra, idegei — kit érdekel ez? Neki minder iránt kell érdeklődnie, nek vigasztalni kell és mosolyog ni, neki nem szabad bánato mutatnia, rossz szava sem le hét és sokszor a jót is rossz nak veszik. Ha kollégái türel metlenek, mintha őt sértenél meg, úgy pillant rájuk. Miér, kell így beszélni velük? Velük, a nyűgösökkel, elfárad nőkkel, csüggedt embereikkel akik most olyan esendők, min a hagymázas gyerek. A súlyo betegeknek történeteket mono hirtelen gyógyulásokról, modern csodákról, hitét a tudományból meríti s nem ráol vasásból.

A végefelé már fáradt, égi fekete jólesne, de majd csal utána, utána, rendelés utá Este moziba akar menni, utá na sem nagy a vágya, egy kiadós alvás, talán vala szép kis álommal, s megvan aznapi boldogság. Egyikbő. sem lesz semmi — üzenik kollégája megbetegedett, bt kell ugrani.

Magától értetődőnek tartja, majd holnap bepótolja. Aztán gyakorlott mozdula injekciót ad önmagának. Újabban megint nagyon rosszalkodik a szíve.

Nagy S. József

A TAKARÍTÓNÉNI

Pöttöm alakja mellett szinte óriásnak tűnik a partvis, a porszívógép irdatlan szörnynek. Mint mindig, most is fejcsóválva, sóhajtva lép be az elhalkult, rendetlen irodába. Kip-kop — törik meg léptei a csendet, az írógépek sajgó billentyűvel szunnyadnak takarójuk alatt, a fogason a munkaköpenyek barátkozva simulnak össze. Hanem ez a Paróczai, ez a Paróczai, motyogja, nem akar megjavulni, asztala úgy, ahogy van, szemétkosárba kívánkozik. Csikkerdő, szalámihéj, ceruzafaragás, nagy pacni, kis pacni tavakkal körülcseppentve. A Magdi viszont rendes, vigasztalja magát, asztala, mint a patyolat, még a port is letörli. A nénike a könyvállványra is irtózattal gondol — istenem, borzasztó, hogy milyen nagyra nőttek. Egy-egy pillanatra tűnődve megáll, megropogtatja derekát, arra gondol, ki kéne cserélni. Homloka gondolkodóvá feszül — mennyi is lesz a nyugdíj? Egy cseppet számolgat', mintha valakivel vitatkozna, aztán megint a duruzsoló porszívógépre összpontosít. Hirtelen egy rusnya fekete bogár tölti el haraggal, hangosan szidja. — Te ronda, te büdös! Majd mérgesen dünnyögve folyadékot permetez szét. A végén minden sarokból megszemléli művét, úgy látszik, tetszik neki, mert elmosolyodik. De nem, valami mégis bántja a szemét, odatipeg a fogashoz, s az egyik köpeny szétfoszlott könyökét nem bírja tovább nézni. Csóválja fejét. Így van, ha valaki agglegény — motyogja s már szedi is elő a kis kaská- jából a tüt, cérnát.

Varr a takarító néni, varr, s gondolatban az irodai lányok közül menyasszonyt keres.

A SZAKÁCSNŐ

A. konyha párásán ontja a különböző szagokat, illatokat. Megfőtt az ebéd, a mai gond letéve, a szakácsnő kis pihenőt tartva trónol a hokkedlin. Egyszer-egyszer kiles az ebédlőbe, nincs-e valami baj, nincs — nincs, a fejek mintha őt köszöntenék, hajlanak a tányérok fölé. Egy fél tányér pörköltet visszahoznak, megbotrán- kozva fogadja — így megbántani az ö szaftját, nokedli- jét. A kelkáposzta sanyarú sorsa nem izgatja, úgy érzi, mindent, megtett érte, de hát csak kelkáposzta marad az.

Kövér asszony, és e röpke üldögéléssel becsapva fájós lábait, hirtelen föláll, s akár a hadvezér, szemléli meg szoknyás seregét. Lányai sündörögnek, de nem mind, például ez a Kata sem. Mondja is — Kata! Kata! A korholó hangtól Kata ólmos vére lángot vet, tűz árad szét ereiben, minta sárkány lenne, úgy röpül. A szakácsnő a másnapi étlapon töpreng. Holnap vadas lesz. Veszélyes eledel, köny- nyen el lehet rontani. Aztán jönnek csipogni az asszonyok. Egyik az ecetet hiányolja, másik a babérlevelet. Nem mérgelődik — főznétek ezer embernek —, véli — mindjárt tem lennétek ilyen okosak. Már mérgesedne is, mikor valaki beszól:

— Jó volt az ebéd, Bori né- %i!

Kicsit megbiccenti fejét, mi- ől lett volna rossz, nem teg- ap jött a konyhára. Ismét tegszólal refrénszerűen — íata! — s maga is megy húst