Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

HicrU '•ZffllriaD 1966. NOVEMBER 16., SZERDA Száz narancs — egy fán Szilágyi Sándor nyírbátori lakos három és fél méter ma­gas narancsfát nevel előszo­bájában. A huszonöt éves fa eddigi legnagyobb termését hozta idén: körülbelül száz gyümölcsöt érlel. A naran­csok általában 10—15 dekásra nőnek, s karácsony táján ér­nek be. „Kettős" falu — Dunaújvárosban Dunaújvárosban az öböl fö­lötti magas partfalon izgalmas régészeti kutatómunka folyik. Középkori magyar falu ma­radványai, később kora avar­kori település nyomai kerültek napvilágra. Egy hónap múlva karácsonyfavásár A kereskedelem időben fel­készült arra, hogy karácsony­fából megfelelő mennyiség álljon a lakosság rendelkezé­sére. Az idei fenyőfák gondo­zottak, szépek, formásak. A tavalyihoz hasonlóan több mint másfélmillió darab, ösz- szesen 1,8 millió méter hosz- szúságú hazai lucfenyő kerül forgalomba, mégpedig a tava­lyi tapasztalaitok alapján a vá­sárlók kívánságának legmeg­felelőbb méretekben. A fák 30 százaléka 70—100 centiméte­res, 45 százaléka 1—1,5 méte­res, 20 százaléka 1,50—2 méte­res, 5 százaléka pedig ennél nagyobb méretű lesz. A ko­rábbi évek gyakorlatának meg­felelően vidéken december 10­én, Budapesten pedig decem­ber 12-én kezdődik a kará­csonyfavásár. KRESZ-oktatás kicsinyeknek SZEGED 26 referátum Kedden Szegeden háromna­pos országos régészeti tanács­kozás kezdődött, amelyen ha­zánk múzeumaiból és egyete­meiről csaknem száz érdek­lődő vesz részt. A tanácskozás­ra jugoszláv, csehszlovák, ro­mán és NDK-beli régészek is érkeztek, összesen 26 referá­tum hangzik majd el, elsősor­ban az Alföld régészetének időszerű kérdésiéiről. ol voltam, hol nem vol­tam abban az időben, mikor ezt a históriát egy napkeleti ismerő­sömtől hallottam: Anno dacumál élt napkele­ten egy király. Ennek a király­nak volt egy felesége, akit a király nagyon, de nagyon sze­retett A királynő szép volt, jó volt, szerette a királyt, így logikailag törésmentes volt a király szerelme. A királyasszony egy szép na­pon megbetegedett. Nosza, hivatták az udvari orvost, gyógyítsa meg a királynét, de tüstént, mert átteszik az éjjeli ügyeletre. De hiába volt marhatrágya, békalába, bihal félék vese^mája, orvosdoktor tudománya nem segített. A ki­rályasszony állapota csak rosszabbodott, míg egy másik szép napon utolsót sóhajtott és átadta lelkét teremtőjének. Nosza volt nagy sírás-rívás a palotában. A király hét nap hét éjjel nem evett, nem ivott mást, csak amit kapott. Á z idő, ahelyett, hogy gyógyította volna se­bét, mélyítette azt. Sze­retett asszonyát nem engedte kivinni szobájából, ott hagyta halottas ágyán, mellé­ült és csak nézte-nézte. Végre hetednap jöttek a balzsamozó emberek és elvitték a halottat. Üvegkoporsóba tették és ki­vitték egy nagy-nagy térség­re, ahol már várta az arany­ból, márványból készült ha­talmas katafalk. A király — bár egyéves kora óta tudott járni — kivitette magát trón­székével együtt a katafalk elé és csak ült, csak ült és néz­te-nézte szeretett asszonyát. Hét nap, hét éjjel, amit nem evett, nem ivott meg, úgy kel­lett előle elhordani. A hetedik napon intett bánatos bal sze­möldökével, mire az udvari emberek elrohantak. Négy alabástrom oszlopot, rajta négy rubint szobrot hoztak és fel­állították a sírhely négy sar­kán. A négy szobor a Szépség, a Szerelem, a Hűség és az Em­lékezés szimbóluma volt. A ki­rály csak ült-ült és nézte a négy csillogó szobrot, a mély­fekete márvány katafalkot és rajta szeretett asszonyát. Hét napon, hét éjjel nem evett, nem ivott semmit ma­gától. Ügy kellett megetetni, megitatni. A hetedik napon intett búbánatos jobb szemöl­dökével, mire az udvari embe­rek elrohantak. És jöttek épí­tészek és jöttek mesteremberek és minden. A király ahogy A bälväny nézte a sürgés-forgást halvá­nyan elmosolyodott. Ez a mo­soly új erőt öntött a dolgozó hadakba. A király mosolyog — mon­dották boldogan egymás kö­zött — és még jobban dolgoz­tak. V égre hetednap elkészült a katafalk fölé emelt gyönyörű-gyönyörű pa­lota. A falak bársony­ból, az ajtók ezüstből, a búto­rok színaranyból készülte'k. A király már boldogan mosoly­gott, és hacsak nem evett vagy ivott, csillogó szemekkel néz­te a gyönyörű palotát, a négy csillogó szobrot, a mélyfekete katafalkot és rajta hőn szere­tett asszonyát. Mondom boldogan nézte hét nap, hét éjjel, míg egyszerre elborult az arca. A hetedik na-, pon intett búbánatos bal fülé­vel. Az udvar népe — mely lassan átköltözött a régi palo­tából az újba — riadtan sza­ladgált jobbra-balra, kincse­ket érő képeket, szőnyegeket hoztak és lesték a király ar­cát: mikor mosolyodik el, hogy ők újra elégedettek és boldo­gok lehessenek. Nézték a ki­rály arcát, mikor mosolyodik el és mikor mondja: Ne tovább, ez a tökély. Hőn szeretett hitvesem emléke en­nél maradandóbb, ennél szebb, ennél boldogítóbban gyötrőbb már nem lehet. De a király nem mosolygott, sőt mindig komorabb lett. Már meg sem várta az előírá­sos hét napot, hanem nap-nap után intett hol azzal az elke­seredett jobb fülével, hol a szemölccsel a homlokán, hol az orrával. És az udvari em­berek dermedten álltak. Ne­kik, akik a királynak minden gondolatát kitalálták, már nem volt mit kitalálniok. A palota hemzsegett a drá­gaságoktól és vakított a pom­pától, de a király arca napról napra bánatosabb, kedvetle­nebb lett. Meghal a király a bánattól, melyet szeretett asszonya el­vesztése fölött érez, de szerfe­lett — óbégattak az udvari emberek, de segíteni nem tud­tak. A z udvar és a király ha­talmas bánata bejárt hetedhét országot. Jöt­tek királyfiak, orvostu­dorok, válogatott népilegé­nyek, de segíteni nem tudtak. Egy szép napon — bizony tele van szép nappal ez a nap­keleti történet — messze föld­ről előkelő idegen érkezett és kért bebocsátást a királyhoz. Egy életem, egy halálom, de én meggyógyítom a felséges urat — fogadkozott. Pillanatra megállt a trónte­rem ajtajában, és nézte a rémült udvaroncok hadát és a bánatában zsírosra hízott, sa­vanyú arcú királyt. Azután intézkedett. Idegen emberek jöttek, akik lebontották a ko­mor, csúnya fekete katafalkot és romjait a hőn szeretett ki­rályné csontjaival együtt ki­vitték. Az udvari emberek el- szörnyedve takarták el sze­müket: Szerencsétlen idegen, ször­nyű halálod lészen eljövendő. De az idegen — aki biztos volt a dolgában — kettőt tap­solt és már hozták a pazar pompájú mennyezetes ágyat és benne egy tündérszép le­ányzót. Az egészet odatették a katafalk helyére. Az összkom­fortos ágy sarkainál a négy alabástrom oszlopon a rubint szobrok vidáman csillogtak a beömlő napfényben. És az előkelő idegen imigyen szólta királyhoz: íme királyom, e négy1 szim­bólumnak életet adtam. Ez a Szépség itt — mutatott a tün­dérszép leányzóra — Szerel­mes és Hű lesz hozzád és bő­ven Emlékeztetni fog arra, amit te már majdnem elfelej­tettél. r E s a napkeleti királynak felragyogott az arca, meg­ölelte, megcsókolta meg- mentőjét, neki adta fele országát, fele barátját, fele kezeiét és olyan hét országra szóló hét nap, hét éjjel tartó .lagzit tartott tündérszép új ki­rálynőjével, hogy hét nap és hét éjjel tényleg nem evett és nem ivott semmit Deák Gusztáv Az év első KRESZ-oktatását tartották a napokban a II. ke­rület Ady Endre utcai 12 év­folyamos általános iskola alsó tagozatosai számára. S hogy sikeresebb legyen a tanítás, a Bábszínház három művésze: Sall-ai Virág, Jakovits Iván és Cser Tamás segített a szabá­lyok megjegyzésében a gyere­keknek. A gyermekbalesetek meg­előzése érdekében az általános iskolák alsó és felső tagozatai­ban változatos módszerekkel oktatják a gyermekeket a köz­lekedési szabályokra. Az alsó tagozatosoknak már 1965-ben megkezdték a Bábszínház mű­vészeinek közreműködésével a KhisSZ-oktatást. A képen: Cser Tamás, az előadás népszerű rendőr bácsi­ja a szabálytalanul közlekedő Pistivel. Fehérnemű gazdag választékban Díjnyertes textilnnnták — Két divatkiáWítás a fővárosban Két divatkiállítás is nyílt e hét elején a fővárosban. A Budapesti Rövid és Kötöttáru, valamint a Divatáru Nagyke­reskedelmi Vállalat női-férfi fehémeműkiállítást nyitott a Tanács körút 8. szám alatti bemutatóteremben. A gazdagabb választék ér­dekében német, osztrák és ro­mán árut importáltak. Forgalomba hozták a „Reuma” elnevezésű női- férfi alsóneműt. Orvosok véleménye szerint a meghűlést a minimálisra csökkenti. Idén gyorsan követ­ték a legújabb divatszeszélyt: máris kapható 49 forintért a hosszúszárú nylon és banlon- nadrág. Különösen szépek a nylonszállal erősített habse­lyem fehérneműk. Az édesanyák örömmel üd­vözölhetik a nagyon szép és eddig hiánycikknek számító habselyem fiúpizsamákat. Bordó, sötétkék és négerbar­na színben 69 forintért árusít­ják. Ugyancsak minden méretben a vidéki üz­letekben. Férfiaknak ünnep­re készítették a Delta elneve­zésű, bordűrös inget, díszdo­bozba csomagol tan 221 forin­tért. A Pamutnyomói pari Válla­lat a Divatcsarnok Lotz-ter- mében mutatta be „Korszerű új gyártmány és textilrajz” kiállítását, amelyet a Ruháza­ti Mintatervező Vállalat az új anyagokból készült ruhák be­mutatójával kötött össze. A vállalat vezetői elmond­ták, hogy nemeskikészítésű áruik termelése 3,5 millió négy­zetméterrel emelkedett. Az 550 milliós költséggel épült Szegedi Textilművek fonodá­jában ma 73 ezer orsó dolgo­zik, egyetlen szövőteremben 1320 gép ontja az évi 40 mil­lió méter nyersárut. Ugyan­csak jelentős bővítés fejező­dött be a KISTEXT és a Goldberger-gyár üzetneiben. HATÁSOS ELVONÓKÚRA Amikor már... Gazdag, változatos tartalom­mal jelentkezik a pécsi fo­lyóirat új száma. Pákolitz Ist­ván figyelemre méltó versei állnak a szépirodalmi anyag élén, melyek közül kiemelke­dik a Nyugtalan c. költemény. Mellette többek között Arató Károly, Darázs Endre és Papp Lajos új verseit olvashatjuk, s egy műfordítás-csokrot a mai csehszlovák lírából. Elbeszé­léssel Nagy-Tóth Lajos és Kolozsvári Grandpierre Emil jelentkezik, s kiemelt helyen jelent meg Gondos Ernő ta­nulmánya Illyés Gyula Ebéd a kastélyban c. művéről. Az Élet és Kultúra rovatban Ordas Iván a baranyai kisköz­ségekről szóló tanulmányának első részét és László Lajos­nak a Bólyi Állami Gazdaság igazgatójáról rajzolt érdekes kezdődött, amikor kigyulladt a gyomra. Torka kékes lángot vetett, mire a tűzol­tók eloltották, har­madfokú égési sebe­ket szenvedett, csu­pán a gyors műtét mentette meg Ken- Cé-Sit, az alkohol szá­mára. Mindez nem zavar- fa, ahogy tehette, to­vább ivott, még a terpentint is benyel­te, ha az felerészben tiszta szesszel volt keverve. Azonban néhány csatos üveg 'rum elfogyasztása után egy éjjel a gel­lérthegyi pádon, ahol aludt, megjelent har­minc denevér s be­vették volna maguk közé, de ő inkább fe­hér egér akart ma­radni, ebből nagy vi­ta támadt, reggelre kelve bevert fejjel egy tíz méterrel lej­jebb levő rózsabokor tövében találták meg. S először úgy volt, hogy többé nem használhatja a fejét, de aztán mégis ki­foltozták. s miután 'a szájának semmi baja nem volt, csak tovább tudott inni. Sajnos, egy Icocsmai vita során, ahol nem tudták eldönteni, hogy a törkölytől vagy a konyaktól le­het-e előbb berúgni, kiverték a fél szemét, s a másikat is majd­nem sikerült. A ma- 'radék szemmel is el­sőrangúan be tud­ta célozni a pohara­kat, bár az orvos ■gyakran intette — vigyázzon, mert könnyen rossz vége lehet az ivászatnak. ’Nem hallgatott rá, mire egy évig nem tudott beszélni. A szája azonban válto­zatlanul működött, írásban adta föl a rendelést, s zökkenő nélkül el volt a tö­tök látva. Minden­esetre felépülés után ■szókincse húszra re­dukálódott, szeren­csére a legfontosab­bak — fizess egy fröccsöt, igyunk még valamit s efélék — megmaradtak, tehát fennakadás nélkül gyakorolhatta áldott hivatását. $ Szinte hihetetlen: J az utca elismert al- ^ koholistája. Kencés ^ Bence, egyik napról \ a másikra leszokott \ az ivásról, akár el- \ nőké lehetne a Víz \ Ivók Klubjának. Pe- 5 dig az aszkéta külse- $ jű, harminc-negyven ^ kilóra tehető szemé- ^ lyiség az utóbbi 5 negyven évben Pest \ minden pocsolyájá- $ ban megfordult. Még ^ a mákostésztát is ^ kadarkában főzette ^ ki, ha nem volt más, ^ megfelelt neki a spi- ^ ritusz is, s ritka jó- § zan perceiben már $ néha maga se tudta, ^ hogy a kezeit tördel­nie le vagy a száját ^ falaztassa be. ^ Az ágyat nála ki- ^ tűnőén pótolta az ^ árok, s pálinkában i mosdott, nehogy vé- \ letlenül víz kerüljön § tt szájába. És mégis, ^ az átkos szenvedély ^ — volt-nincs. Hatá- ^ sós elvonókúráit vál- ^ Iáit, főbb állomásait ^ nem érdektelen be- i mutatni. í Az egész gyógyá- s szati folyamat ott Megjelent a Jelenkor novemberi száma portréját olvashatjuk. A mű-! veszeti írások sorában három: cikk kapcsolódik a Pécsett: megrendezett IX. magyar já-i tékfilm szemléhez: Darvas Jó-! zsef a társadalmi zsűri érté-i kelését foglalja össze, Cse- i rés Tibor a Hideg napok; megfilmesítéséről ír, Fogaras- sy Miklós pedig Jancsó Miklós rendezői pályáját vázolja fel. „Kard és toll” címen a Zrínyi­évfordulóhoz tér vissza néhány írásban a folyóirat, a széljegy­zetek között pedig Csányi László és Csorba Győző Var- gyas Lajos verstani elméle­tével vitatkozik. A Mérlegen rovat gazdag kritikai anyagában jelent meg Pomogáts Béla Nagy László portréja és Rónay László cikke az új magyar irodalomtörténetről. ... nem bírtam tovább, így szólottám a Bercihez: — „Nézd, öregem, te még fiatal vagy” s ilyen kontrasz- tos bevezetés után, hadd mondjam meg neked: „nem vagyok annyira prűd, se olyan mértékben idióta, mint ezt ró­lam a jó barátaim gondolják, de neked, barát, megmondom, hogy mi bánt engem; szentelj nekem egy picurka időt. Ba­rátom, fantasztikus, amik ma történnek a humor berkei­ben ... A minap olvasok egy slágerfüzetet... na nem, azt nem lehet elmondani. Ne is kérdezz! (Később jutott eszem­be, hogy nem is kérdezett.) Ne szólj vissza! Tudom, hogy „Az én mellettem elaludni nem le­het” című sláger egy extrém határeset. De a többi!! a „Jój- szakát (sic!) kedvesem...” És mikor már úgy voltam, hogy a fene, én is írok egy kis slágert: azt mondtam magam­nak: Te (nagy betűvel), azért, mégis, kell ilyet írni... így csináltam: Több ízben mélyen magam- bafordultam s kijegecesedett a módszer: szükségeltetik a slá­gerszöveg megírásához egy kalap (lehet fazék is a súly mián). Kelletik sok papírsze­let, s fehéren-feketén a követ­kező főnevekkel: csók, vágy, szerelem (mindezek többször, sok kis papíron), kedves, lány, búcsúzás, fiú, ibolya, szív, ég, száj; néhány alapvető fontos­ságú ige: szeret, imád (sok kis papírka), kigyúl, (fény, szív stb.). Ezenkívül a „szeretni” ige minden világnyelven, •, mert ez előkelő és fonetiku- 5 san: Zsö tem, aj lav ju, meg $ minden ... ^ Mikor minderre rátaláltam 5 (ó megértés, ó intuíció!!) s túl J lévén a szivet-lelket gyötrő 5 szellemi munkán, megformál- 5 tani a slágert. Áztat. Meg én... 5 A szülés lefolyása: mondom í magamnak, Te Miklós: (ami- 5 kor a világra vajúdók valami ij korszaka!kötőt, mindig tege- J zem magam), elő az előbb is- $; mertetett fazékkal, bele a pa- ^ pírokat. Majd egy erős és ke- $ mény mozdulat. Belenyúlok: $ egymás után veszem ki a pa- ^ pírokat (ha nem így venném, ^ akkor sem lenne jobb), össze- $ illesztem őket, pedánsan, mert ^ azért adjon magára valamit ^ az ember, sorba sok kis papír- ^ ka: kész a szöveg. Még hozzá- i biggyesztek néhány jelzőt 5 (kultúra, kultúra!!!), édes, jó, ^ hű (hű, de szép), cuki, gyé- ^ mánt és még néhány nemes­fém ... í ^ (De amikor meghallottam a ^ zenét is hozzá, mindent meg- ^ bocsátottam magamnak.) ^ És akkor megszólalt a Berci ^ (mert ő mély volt és termé- ^ szettudományos): „te sem ^ vagy különb a többinél...” ^ Nagyon elkeseredtem, de ^ hogy kifizettem a kávéját, 6 megcsókolta bal orcámat... ^ S akkor megfogadtam, hogy ^ nem írok soha többé... I ^ És akkor mindkét orcámat ^ megcsókolta... 5: • Papp Miklós Így történt, hogy $ egy alkalommal i megmerevedett a \ \iyaka, épp akkor„ \ amikor egy csinos j •kislány után forgat-! ía és másfél évig úgy i is maradt. Helyre \ kalapálás után az or- vos teljes szesztilal- \ mat rendelt el, amit: megint csak nem tar- ; tott be, s egy alka- \ lommal a nyílt utcán > elkezdett ordítani, < hogy ő egy hordó > sör, és azonnal ki- j issza magát. A dili-! házban aztán mégis! föladta tervét, az \ ivás tekintetében vi- \ szont nem ismert íré- \ fát, alighogy leszerelt \ a kényszerzubbony- \ bői, ismét ott folytat-1 ta, ahol abbahagyta.! Ivott, ivott, bort,: sört, pálinkát, — • mindent — egyszer > kíváncsiságból meg- \ kóstolta a metilalko- \ holt is. És csodák: csodája ez a harapós i ital, hozta meg szá- \ mára a fordulatot. \ Egy csapásra leszo- \ kott az ivásról. * Aki nem hiszi el, \ látogassa meg és ér- \ deklődjék tőle a rá- \ kosi temetőben... í Nagy S. József :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents