Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-15 / 269. szám
1966. NOVEMBER 15., KEDD 3 — Kalauz, Kalauz, halló, itt Cáfoló, Kalauz jelentkezzen! A váci Duna-ágon újra és újra nekivágnak a víznek a lánctalpas úszó gépkocsik. A váci egységek végzik majd a kutatást. A sziget északi csúcsa felől hatolnak be a lezárt négyszögbe, minden bokrot, épületet át kell kutatni. Ha az ember kifújja a levegőt, már meglátszik a pára a szürkülő ég előtt. Az ujjhegyek tenyérbe kívánkoznak a hideg elől. A fák mögött lapuló emberek áldják a novemberi éjszakát. A parancsnok, Schink József, gépkocsin végighalad a négyszögön. Minden rendben van. Hosszú, hosszú csönd. Aztán megvirrad. A Duna mindkét ágán rohamcsónakok cirkálnak. A rendőrség erre az éjszakára lezárta a víziforgalmat. Pontosan 7 órakor a kutató- csoport rádión jelentkezik: megkezdték a kutatást. Az erdő víztől csepegő sűrűjében, még nagyon messze innen, felénk nyomul a láncvonal. Az egészségügyi sátorban ápolónők virrasztónak, fáradtak, álmosak. Jólesik a forró tea, az emberek a gőzölgő pohár fölé tartják az arcukat. Egy liter forró tea hajnalban a fejadag. Kedvderítő meleg árad, lassan elfoglalja a hideg és fáradtság helyét. A rádiósok most már állandóan adják-veszik a jelentéseket. A parancsnoki sátorban kék vonalat húz a ceruza a térképen, csökken, zsugorodik a négyszög. Kitörés a vízen Fél nyolc után néhány perccel: — Halló, Evezőpad, itt Cáfoló, Evezőpad jelentkezr zen! — Evezőpad jelentkezem. Csónak bukkant fel a sziget felől, a szentendrei parttal szemben. — Csönd. — Halló. Evezőpad jelentkezzen! — Csönd. Aztán: A csizmák széléig ér a sár, víz. Géppuskát vontatva, lőszert cipelve behatolnak a rajok az erdőbe, szürke egyenruhájuk elvész a sötét fatörzsek között. A szobi és a szentendrei rajok teherautói végigfutnak a lezárandó vonalon, a kijelölt pontokon, 150 méterenként ottmarad két-két őrszem. A maketten fehér négyszöggel jelölt záróvonal a szigeten megadott idő szerint pontosan kialakul. Az eső elállt. Lapulnak, figyelnek az emberek. Fegyverek csöve néz a sötét erdő felé. A négyszög bezárult Még nem virrad. Kezdődik A harcállásponton, a parancsnoki kar tartózkodási helyén sátrak sorakoznak. Tűz ég. A parancsnok asztalán kiterítve a térkép. A rádiós a sziget távoli pontjaival keresi a kapcsolatot. Ä négyszög bezárul Három járás munkásőreinek összevont gyakorlata a Szentendrei-szigeten Éles neonfény esik a tájra: .hatnégyzetméteres makett. A Szentendrei-szigetet ábrázolja. •Fehér sáv zár körül a Duna két ága között egy négyszöget. A valóságban tíz négyzetkilométer ez a terület, utakkal, a folyóval és sík tereppel övezve: A november 13-ára virra- 'dó éjszakán lezajlott akció ‘színhelye. Figyelő arcok hajolnak a makett fölé. A szobi, a váci munkásőrparancsnok és a parancsnokságok tagjai. Schink ‘József, a szentendrei munkás- orparancsnok ismerteti elhatározását. Ezen az éjszakán az o parancsnoksága alá rendelnek. A feketeségen át hatalmas reflektorszemükkel közelednek felénk, félelmetesen dörögnek a háromszázötven lóerős motorok. A szigetnél sekély a part. Az első lánctalpas, távol még a parttól megbillen, kiemelkedik a vízből, tosan, megállás nélkül fölfut a fák közé, hátáról legördül a teherautó. Messze a víz fölött újra felragyog két hatalmas reflektorszem. A szovjetek sátrat ütöttek a parton a tiszteknek, és a rádiósnak. A sátorajtó mögött, a földbe ásva, apró vaskályha vörösük. Bezárul a négyszög A sziget talaja homok. Az egész napos eső megbízhatatlanná tette az utakat. Öles vízsugarak szöknek fel a tócsákon átrobogó gépkocsik kerekei alól. A könnyű kis GAZ terepjáróautók ijesztően táncolnak a hepehupás terepen. Az út igazi arcát fekete víztükrök takarják. Az egyik parancsnoki személykocsi megbillen, s negyvenöt fokos szögben oldalra dőlve megáll. Azonnal négy munkásőr ugrik oda, s megmarkolják a bajbajutott járművet. Visszabillen, indulhat tovább. ték mindhárom járás munkás- Sr egységeit. A feladat — A karhatalmi szervek Esztergom környékén elfogtak egy disszidenst, aki nyugati hírszerző ügynökségek beszervezett tagja, s turistaként érkezett Magyarországra. Ez a személy bevallotta, hogy hozzá hasonló módon tíz diver- záns érkezett még az országba. azzal a céllal, hogy a november 13-ára virradó éjjel, a Szentendrei-szigeten gyülekezzen, diverzáns feladatok megbeszélésére. Négy Magyar- országon élő társuk is itt csatlakozik hozzájuk. A feladat: A megjelölt terület lezárása, a terep átfásülé- se, s a „diverzánsok” kézre- kerítése. Vácról és Szentendréről egyszerre indul útnak két munkásőr egység. Szovjet műszaki alakulat közreműködésével kelnek át a Dunán. A rádió-összeköttetést szovjet és magyar katonák biztosítják. A szentendrei járási parancsnokság épülete felboly- dult méhkashoz hasonlít. Míg a parancsnokok a makett fölött részletesen tisztázzák a rájuk váró feladatokat, szemükkel követik a járrnű- modellek útját a festékkel meghúzott utakon, kijelölik a vízijárőrök mozgásirányát, addig kint, a kapuban őrök igazoltatnak. A munkások sűrű csapatban érkeznek, be gyakorlottan öltik magukra az egyenruhát, s már rend, katonás fegyelem uralja az épületet. Gyors kezek nyújtják s veszik a fegyverszobából a karabélyokat. Az átkelés Éjfél elmúlt. A reggel óta szakadó eső lassan eláll. A reflektorok hideg ködön át vágnak utat az éjszakában. Teherautókaraván. Elfordul a főútvonalról. Az átkelőhely felé tartunk. A szovjetek már várnak ránk. Lánctalpas úszó gépkocsik sorakoznak a parton. Ezek szállítják a munkásőröket és a járműveket a szigetre. A váci átkelőhelyen pontosan fél háromkor felgördül az első tehergépkocsi a hatalmas úszó jármű hátára. A szovjet rádiós, fiatal, szőke katona hívja a túlsó partot. Valahol a szentendrei Duna-ágon is — ugyanabban a percben, mint itt — megkezdődik az átkelés. A lánctalpasok nekivágnak a sodró víz— Halló Cáfoló, itt Evezőpad jelentkezik. Elfogtunk egy ismeretlen személyt. — Halló, Cáfoló, itt Dalmű. Ismeretlen személyt fogtunk ei a szentendrei Duna-ágon, a várossal szemben. Tehát még egy. Úgy látszik a diverzánsok kitörést kísérelnek meg. A rohamcsónakban őrködő járőr rajtuk ütött. Tíz perc múlva a rohamcsónak rádiósa újra jelentkezik. Az egyik elfogott személyről, akinél vadászfegyver volt, igazoltatáskor kiderült, hogy nincs kapcsolata a diverzánsokkal. A munkásőrök a parton elengedték. A másik személyt a parancsnokságra hozzák. A kutatócsoport eközben folyamatosan nyomul előre. — Halló, itt Kalauz, elrejtett tárgyat találtunk az erdőben. A kék ceruza vonal újabb szeletet vág le a négyszögből. A diverzáns csoport magja még rejtőzik valahol. Szürke az ég, az idő néhány fokkal melegebb, a fáradtságot a növekvő izgalom ellensúlyozza. Már keskeny sávvá zsugorodott a négyszög. , Fél tízkor lövöldözést hallunk. Nem lehet messze. Fehér ködgránát füstje száll fel a fák közül, aztán több lövés újra. Jól érti a fül: egymásnak válaszolnak a fegyverek. Nyolc férfi áttört a záróvonalon. A munkásőrök figyelmeztető kiáltásaira tűzzel felelnek. A távolabb húzódó ellenőrizetlen erdősávot akarják elérni. Sík terepen rohannak. Reménytelen. A fegyverek tü- zétől a földre kényszerülnek. Eldobják a puskát, revolvert. Körülfogják őket: magasra emelkednek a karok. A parancsnok hozzájuk lén, kezet szorít velük, gratulál. A „diverzánsok” elmosolyodnak. Vége a szerepnek. Elvegyülnek a köréjük gyűlő fegyveres munkásőrök, bajtársaik között. A szobi, a váci és a szentendrei munkásőrök megálltak helyüket. A gyakorlat sikerült. Fáradtság és elégedettség ötvöződik a mosolyukban. A teherautók elindulnak, hogy összeszedjék a záróvonal mentén az embereket. , Szöveg, kép: Dozvald János talajt ért. Roppant mordulás- sal fordul, mint egy hatalmas állat, felbukkanó szörnyeteg. A partról reflektorok vágnak felé. Újra a mélyebb vizet keresi. Fehér örvényt kavarva elmerülnek a hajócsavarok. A gyakorlatra érkező vendégek, magasrangú katonatisztek, munkásőrparancsnokok is a lánctalpasokkal akartak átjönni a szigetre. Szmokovsz- kij vezérőrnagy, aki az átkelést személyesen irányítja, szigorú nemet intett a fejével. És, ha baj történik? Ha a baj nem is valószínű, a parancsnok legyen óvatos. Biztonságos vízijárműveket biztosított számukra. A szovjetek, a parancsnok is, a katonák is, rendkívül precízek. Pontosak és szigorúak. De bármikor, az első kérésre segítenek. Náluk olyan, hogy nem, nincs. Ha segítségért fordulnak hozzájuk a magyar fegyveres testületek, mindig a legjobb eszközöket, a legjobb katonákat küldik. A lánctalpas már ismét a part felé tart. Most már pon-
