Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

1966. NOVEMBER 13., VASÁRNAP «Ul» vAírfqp 9 HANS—GEORG ALBIG: Kicsi Imgotn ó, Thi Dinh, kicsi húgom, a nap könnyet hullatott végtelen útján. Ó, kicsi húgom, Thi Dinh, a na p látta fájdalmunkat. Könnycseppje áztatja az országot. Belőle ittak a madarak. Ó, Thi Dinh. kicsi húgom, szabadságról dalol a dzsungelén átrepülő madár. Megölhetik, de a folyó tovább viszi dalát és a szívekbe sodorja. C, kicsi húgom, Thi Dinh, lelkemben őrzöm kunyhóink békéjét. Ha üszköt dobnak rájuk a szél felkapja a hamut és szerteszórva termékenyebbek lesznek földjeink. Boldog Balázs fordítása I Add Karasholi: I Nem a fényes tőn \ gyűlölöm § A föld $ öleli ^ a gyökeret át. — § Mégsem hallod § tőlem a gyökér dalát. $ | A virágot ^ a kislány ^ nyújtotta nekem. — ^ De nem a virág i érintett engem a szivemen. S 8 Fekete | felhő itatja 5 ha szomjas a búzám. — § Az élet áldása J nem a kéklő égből hull rám. § S a gyilkos ^ az, aki ejti ^ mindig a sebet. — ^ Nem a fényes tőrt gyűlölőm, % nem annak kiáltok nemet. S | A te ^ kezed csapja be ^ az ajtót ^ a gyilkosok előtt. — De általa nem az ajtó 5 dicsősége nőtt. $ % S a te kezed, testvérem, $ mely a boldogság előtt ^ minden ajtót szélesre tár. — ^ De áldó szavam ^nem a boldogságra — kezedn n száll y Ferencz Lajos fordítása S ben vagy Bejrutban kiadásra kerülő arab nyelvű antológia számára. Munkatársa a Prágá­ban megjelenő Qasiun című arab nyelvű folyóiratnak, mely nevét Damaszkusz egyik hegycsúcsától kölcsönözte. Küzdelmének útja az 6 életében Lipcsétől Damaszku- szig vezet. S hogy milyen lesz ez az út, azt olvasóinknak kül­dött üzenete is jelzi: „A mi időnk problémája — megőrizni a békét, erősíteni a harcot azért, hogy a romboló és borzalmas háborúnak még a gyökereit is kitéphessük. Az olvasóknak, minden olvasó­nak. békében és boldogságban eltöltött hosszú életet kívánok. Adel Karasholi.” Ferencz Lajos Tizenhét éves volt, amikor néhány fiatal író társaságá­ban megjelentették Damasz- kuszban az Irodalom és Mű­vészet című folyóirat első szá­mát. Ez volt egyben az utolsó is, mert az akkori kormány­zat nem tűrte, hogy Szíriában néhány forrófejű fiatal író szót emeljen az amerikai iro­dalmi ízlés, dekadens irodal­mi irányzatok behatolása el­len az arab irodalmi életbe. Apja sem értette meg őt, aki biztos kenyeret nyújtó gazda­sági pályára szánta fiát. „Az irodalom nem ad Izenyeret” — mondotta ki a végső szenten­ciát, megtiltva neki, hogy va­laha is irodalommal foglal­kozzék. Az atyai tiltó szó azonban már elkésett. Adel Karasholi, az arab író- szövetség küldöttségének tag­jaként a Német Demokratikus Köztársaságban járt 1958-ban. Ezután három évig a bolyon­gás, tapasztalatszerzés ideje következük. Egy évig Liba­nonban gyárban dolgozik, Nyugat-Berlinben, München­ben munkás. Lumumba meg­gyilkolásakor, 1961-ben hu­'S'sf"sssssssssssssssssssss/ssssssssss/sssss//ssfS/'sssrssssfssssssssssssfsrKsssssssssssssssssJ'ss/ss/-ssssssssssfsfsssfsf*ssssssssssrssrt JziaJt oí? ej, M. 3 <—>­V-~ t-ryJ fcy0 c-iU -• yj^o /-Jj yó oUo J L-áJ t r s ^jzM oÁ*' URBAN MIKLÓS: Hullámverés ' örvénylés jácintja fakó íabdarózsa gyönyörök mártírja szerelem halottja zengő viziréce hidak kecses íve folyamok zenésze tüzek veres szíve ámbra illata gyolcs szivárvány istenség •a legutolsó korty templomos szüzesség vándorlás zászlaja elenyésző hullám hanyatlás évada égbolt elborultán osillagtükör este fények kortyolója vas pánt a szívemre napfény altatója vándorlás zászlaja fecske röpülése megnyugvás kardala bánat születése viharok tág hídja halak ringatója örvénylés jácintja fakó labdarózsa. Huszárik Zoltán rajza De nem panaszkodom, hisz az utóbbi években, különösen most a Vígszínházban, igazán kedvemre való szerepeket kap­tam. Pontosabban: engem elsősorban a szerző érdekel. Shakespeare Rómeó és Júliá­jában például játszottam Ró­meót, de Mercucciót is, és ez a szellemes, gúnyoros hajlamú ifjú, talán még közelebb állt hozzám, mint a hősszerelmes, de játszottam a Capulet-ház szolgáinak egyikét is, s ebben sem találtam kivetni valót. Shakespeare-nél a legkisebb szerep Is shakespeare-i. Ami pedig az utóbbi éveket illeti: Dürrenmattot.. Arthur Millert és Anouilt , játszani igényes munka. Molnár Ferenc Testőre könnyedebb világ, de mindig hálás és kellemes feladat a színésznek. A felsoroltak kö­zül kiemelkedőnek tartom Arthur Miller Közjáték Vichy- ben című drámáját; zárt, egy­séges és mély. És utoljára em­lítem, de csak azért, mert időrendben a legutolsó szere­pem — Murray Schisgal da­rabját, a „Szerelem, óh!”-t, melyben pompásan érzem ma­gam, mindennap örülök, hogy eljá tszhatom. — A film? Nem mindig si­kerül úgy, ahogy szeretném. De van egy-két rendező, aki­vel jól tudok együtt dolgozni, például Makk Károly és Rényi Tamás. Ez nem értékítélet, csupán annyi, hogy értjük egymást, mondhatnám, azonos hullámhosszon vagyunk. Jan- csó Miklóssal még soha nem készítettünk közös filmet, de az ő alkotását, a Szegénylegé­nyeket tartom az utóbbi évek egyik legjobb filmjének. — Ha már a „leg”-nél tar- ■ tunk, melyik volt élete leg­kedvesebb szerepe? — Nehéz lenne eldönteni. Valójában több „leg" van, hiszen minden Csehov- és Osztrovszkij-darab, amiben játszottam, emlékezetes ma­radt. Nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, hiszen gyerekkorom óta eredetiben olvasom őket. Édesanyám ugyanis orosz. A Madách Szín­házban játszottam a Három nővérben, több Osztrovszkij- és Gorkij-drámában, Miskol­con pedig, ahol egy évet töl­töttem, a Ványa bácsi Asztrov doktorának szerepét kaptam. A jövőben is ugyanezeket sze­retném játszani, a moderne­ket és az örök Csehovot, no- meg szívesen látnám színpa­dainkon más modern szerzők darabjait is ... Zilahi Judit JON JEVER: A íxű barát visszatér Milyen furcsa: a kutya meg­érzi, ha vesztére törnek. — Te, ne nézz rám! Az ör­dögbe is, fordulj meg... — Az ember puskatussal sújt a ku­tyára. Az ütés lecsúszik, a ku­tya felüvölt, félig elfordul, sö­tétbarna szigorú szemeit azon­ban nem veszi le róla. — Menj innen! — kiált rá. Az állat tekintete mereven kö­veti az ember mozdulatait. Az ember szidja önmagát: nem tudja szétverni hűséges barát­ja koponyáját. És az is inger- li, hogy lélekben gyenge, tehe­tetlen. Igaz, ezt senki sem is­meri be szívesen, még akkor sem, ha teljesen egyedül van. Ismét üt. Most nagyot csat­tar az ütés. A kutya szemei, azok a gesztenyebama szigorú szemei megbabonázottan függ­nek az emberen. Nem, nem meg/, semmi sem segít. Helyére teszi a fegyvert, várhat még néhány órát, esetleg holnapig is. Már teg- nrp megpróbálta agyonlőni Maggit. De a mutatóujja a ra­vaszon nem engedelmeskedett. Pedig tudta, előbb-utóbb meg kell tennie. Ez az életet je­lenti neki magának és azok­nak a kutyáknak, amelyek nv'g nem hulltak ki a fogat­ból. Senki sem bír ki hét nap­hál többet étolem nélkül. A hetedik napot töltötte már a hálózsákban. Időről időre elszenderedett. Kellemes érzés volt álomba merülni, megfeledkezni a korgó gyo­morról, de annál borzasztóbb volt újra tudomásuj venni, hogy az éhség nem csillapo­dott. Folyton csak az élelem­hiányon gondolkodott, és a kutyákon. melyek napról napra, óráról órára gyengül­nek. Lassan odáig jutnak, hogy nem tudják megtenni azt a néhány mérföldet az ál­lomásig. Addig kell tenni va­lamit sürgősen, míg ez be nem következik. Fel kell áldoznia ezt a gerincest. Bár nappal volt, mikor ki­nyitotta az ajtót, hogy a még megmaradt deszkadarabokat behozza, tombolt a hóvihar, két méterre sem lehetett lát­ni... Feldarabolta a léceket és a tűzre dobta. Ahogy las­san melegedett, Maggi mind közelebb kúszott hozzá. Le­szorította fülét, farkát csóvál­ta. Ilyenkor az állat élelmet kér, kedvességet. Avagy éle­téért könyörög. Megveregette a fejét. — Szegényke... Maggi azonban most nem ugrott hozzá szolgálatkészen, mint szokta. Fejét térdére tet­te és újra szemeibe nézett, lentről felfelé. A lobogó tűz sárgás fénye betöltötte a kis fa­kunyhót, megvilágította a lat. Félretaszította a kutyát. — Menj innen. Nincs más lehetőség. Nekünk most nem keli olyan állat, amelyik sze­ret gondolkozni. Most a nyers erő számit A te intelligenciád jelen esetben abszolút nulla. A gyengébbnek el kell pusz­tulnia, hogy a többiek élhes­senek. Maggi, szegény... Elaludt. Este a kutyák éb­resztették fel. Egyikük ugyan­is kapirgálás közben valami csontdarabot talált, s a töb­biek éhségüvöltésbe kezdtek. Felült, de nem mászott ki a hálózsákból. Dühösen rájuk mordult, nyomban elhallgat­tak. Meggyújtotta a kanócot. Egy darabig maga elé meredt. — Nem, ez így nem mehet tovább. Eddig is túl sokat töp­rengtem. Minél hamarabb túl vágyok rajta, annál jobb. Kinyúlt a fegyverért, s reszkető ujjal meghúzta a ra­vaszt. A fülsiketítő dörgés után megdermedt néhány percre, a kanóc pislákoló láng­jába bámult, majd magához húzta az áldozatot. — Pali! Óh, Pali! A fogat legostobább, de legerősebb tagja hevert előtte kimúl tan. Maggit szokatlan helyen ta­lálta, a prices alatt, a többiek közé bújva. Eddig mindig ma­szonöt afrikai és ázsiai fiatal­lal Kelet-Berlinbe megy. Nem­sokára Lipcsében beiratkozik a Johann Becher Intézetbe. Je­lenleg a német irodalomtörté­neti intézetben dolgozik, s közben Bertolt Brechtröl ké­szíti disszertációját. Versei — részben saját for­dításában — több kelet-német­országi lapban, folyóiratban, s az Auftakt 63 című antológiá­ban jelentek meg. Első ön­álló kötetével rövidesen az olvasóközönség elé lép, s köz­ben szorgalmasan fordít a né­pi demokratikus országok lí­rai gyöngyszemeiből Berlin­Damaszkusziéi Lipcséig DARVAS IVÁN SZÍNMŰVÉSZ « Az elmúlt hét minden esté­jén színpadra lépett a buda- i pesti Vígszínházban és köz- ! ben, ugyanazokban a percek- jben a Nyírségtől Zaláig, He- : gyeshalomtól a Viharsarokig 1 sok-sok városi és falusi mozi | vetítővásznán is megjelent, j mint a Hideg napok Tarpata- jkija, I A színház- és mozilátogatók • ismerik finommetszésű, okos j arcát, elegáns járását, mozdu- i latait. Őrzik magukban egyik- ! másik alakításának emlékét. ! Ki az első nagy filmszerepét, ! a Liliomfit, ki az Uj Gilgames | tüdőbeteg szerelmes ifjúját, ; vagy Szomori II. József-ének I címszerepét, Arthur Miller | drámájának (Közjáték Vichv- I ben) hercegét, vagy éppen a ! Tilos a szerelem című film ! darukezelőjét, akiről azonban ; kiderül, hogy szintén herceg. | Pályáját, szerepeit, a néző ma- ! ga is figyelemmel kíséri, ezért ; a beszélgetés során inkább ré- i gi emlékekről, művészi elkép- i zeléseiről, egyéni ízléséről, vá- | gyairól faggatjuk. ; - Rátkai Mártonnak köszönhetem, | hogy színész lettem — kezdi elbeszélését. — A főiskolán nem jártam szerencsével: 1943-ban és 1944-ben is neki­fogtam, s mindannyiszor kies­tem a rostavizsgán, A háború után ismét jelentkeztem, fel is vettek, s ekkor lett Rátkai Márton az osztályfőnököm. Rátkai nagyon rossz pedagó­gus volt, a szó elméleti értel­mében, mert azt kívánta, hogy őt utánozzuk, ne a szerepet játsszuk el, hanem azt, amit ő abból a szerepből csinálna. S mégis: a lehető legjobb pe­dagógus volt, mert elhitette növendékeivel, hogy tehetsé­gesek. Velem is. Többszöri si­kertelen rostavizsga után csak azért mertem elmenni a Mű­vész Színházba, ahová Rátkai Márton ajánlott Anouilh Eury­dike című darabjának Orfeusz szerepére, és Várkonyi Zoltán — a színház igazgatója — a meghallgatás után le is szer­ződtetett. Úgy éreztem magam akkor, 22 évesen, hogy én va­gyok a mesék legkisebb herce­ge. aki a próbatételek után célhoz ér. — És azóta is folyamatosain „herceg”? — Igen, kissé túl gyakran játszatnak velem arisztokratá­kat, s van ebben némi fantá­ziátlanság a rendező részéről. Nem is gondol rá: rövid idő alatt megfagyhat. Az eb újra ráveti magát, még elszántab- ban rángatja. S hogy megza­varta jóleső, kába nyugalmát, düh önti el, meg akarja fog­ni, kúszni kezd utána. A moz­gás kiveri belőle asbágyadtsá- got, de ereje annyira elhagy­ta, hogy tehetetlen dühében sírni kezd. — Na megállj! — kiáltja. — Megállj 1... Meddig folytatódott a játék? Lehet, hogy néhány kilométe­ren át. de lehet az is, csak pár száz méteren keresztül. Ö csak arra emlékezett, hogy ne­kiütközött valaminek. A szán­nak. Itt várakoztak a többiek is. Négykézláb mászott be a kunyhóba. Kis idő múlva, a kellemes melegben egészen jól érezte magát. Illatos kávé gőzölgőit előtte. — Maggi — mondta sejtel­mes. leikéből kibuggyanó há­lával az ember. — Valami kó­vályog a fejemben. Tegnap történt ez, hetekkel ezelőtt vagy csak álmodtam? No, mindegy. Jó, hogy helyet cse­réltél Pallal. Jó, hogy okosabb voltál nálam, jó, hogy becsap­tál. nagyon jó! E! érzékenyülve intett a ku­tya felé. — Gyere ide, pajtás! Maggi morgott valami vá­laszfélét. és elkeseredetten rágott tovább egy csontdara­bot. — Jól van no, jól — mond­ta az ember és megsimogatta Kovái Iván fordítása gányosan aludt, távol a töb­biektől. Amikor fülénél fogva kiráncigálta onnan, a kutya kiszabadította magát és újra a prices alá bújt. — Átkozott! — sziszegte. — Túljártál az eszemen. Tudtad, hogy sorra kerülsz, ha ott ma­radsz a helyeden. No, persze. Ügy látszik a te intelligenciád még itt a világ végén, ebben a rohadt viskóban is számít valamit. — Szegény Pali! Jó barát voltál. Evés után újra nekilendül­tek. Egy mérföld után elhagyta ereje, ledőlt pihenni. Mintha oda lett volna kötözve a jeges talajhoz. Nagy kínok közepet­te, de mégis talpra állt. Pár lépés után megbotlott valami­ben, újra eldőlt. Most már nem is akart felállni. Ügy érezte, megszabadult a kínok­tól. A nappali fény tompult, s elnyúlt testét beborították a kövér hópelyhek. Már arra sem volt ereje, hogy érezze a veszélyt... A kutyák elindultak a szán­nal. Ezt abból gondolta, hogy M ggi kétségbeesetten véde­kezett, nem akart menni a többiekkel. Ugatott, szűkölt, de azok többen magukkal vit­ték. Lassan teljesen besötétedett. Az est homálya elnyelt min­dent. Érzi, valaki a hátát bökdö- si. Félszemmel felpillant. — Maggi! A kutya karmolja, ruháját tépi. Üjra behunyja a szemét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents