Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

1966. NOVEMBER 13., VASÄRNAP űrlap 7 Antennák figyelik a kozmoszt A fantasztikum mezsgyéjén A Harkov közelében épülő rádióteleszkóp jellegzetes T- alakú antennák A világűrből hozzánk érkező rádióhullámok eredete még nem tisztázott kérdés. Kelet­kezésükről a fizikusok kü­lönbözőképpen vélekednek. Némelyek szerint a rádióhul­lámok egy része a kisugárzó test hőmérsékletének megfe­lelően, ün. hőmérsékleti su­gárzásból éred. Ilyent észleltek már a Napról, a Holdról, a Vénásról, a Marsról, a Jupi­terről és a Saturnusról. A világegyetem másik rádió­sugárforrása — a feltevések szerint — a hidrogénatom, 1951-ben fedezték fel, hogy a hidrogén 21 cm-es rádióhul­lámokat bocsát ki. Mivel a hidrogén a világegyetem leg­gyakrabban előforduló eleme, valamint a csillagközi anyag­nak is fő alkotója, a 21 cm-es rádiósugárzás a csillagászok egyik leghatékonyabb eszkö­zévé vált. A hidrogénen kívül a vizet alkotó másik atómcsoport az oxigénből és hidrogénből álló ún. hidroxil-gyök is bocsát ki rádióhullámokat. A rádiócsillagászoknak a legutóbbi években sikerült a Földről kibocsátott rádióhul­lámok visszaverődését is ész­lelniük. Főleg egyes közeli égitestekről, pl. a Holdról, a Venusról, a Napról, meteo­rokról. A rádiócsillagászatból kifejlődött radarcsillagászati kutatások lehetővé teszik az égitestek távolságának közvet­len megmérését. A rádiócsillagászat észlelő-, mérőberendezése a rádióvevő, vagy más néven rádiótelesz­kóp. Ez lényegében nagyon érzékeny rádióvevőkészülékből és jól irányítható óriás an­tennarendszerből vagy parabo­latükörből áll. A tükör lehet mozgatható vagy rögzített, aszerint, hogy az égbolt mely részének megfigyelésére szol­gál. A rádióteleszkópok hatal­mas méretű, nagy költséggel épült berendezések. így pl. az Egyesült Államokban nemré­giben üzembe helyezett óriástávcső 70 tonna acélból és alumíniumból készült gépe­zet. A 270 000 dollár értékű teleszkóp tükörfelületét irá­nyító berendezése az ég lát­Gyémúnl csali Néhány éve az ichtiológusok érdekes dologra jöttek rá. Ki­derült, hogy a grönlandi cá­páknak világító szemük van. A ragadozók azt arra hasz­nálják, hogy a kiváncsi ha­lakat magukhoz csábítsák. A japán halászok érdeklő­dését felkeltette ez a felfede­zés. Az az ötletük támadt, hogy hálóikat világító csalik­kal szerelik fel. Műgyémánthoz folyamodtak, s az eredmény minden vára­kozásukat felülmúlta. Az üvegfoglalatba szerelt mor­zsányi műgyémántok valóság­gal hipnotizálták a tengeri mélységek lakóit. ható félgömbjének bármely pontjára beállítja. Az angliai vevőrendszer fémhálóból ké­szült parabolatükrének átmé­rője 76 m, 4 db 25 lóerős motor mozgatja körsineken. Feladata a Tejútrendszer, a Nap és a bolygók rádiósugárzásának észlelése, meteorok megfigye­lése, valamint mesterséges holdak és űrrakéták nyomon- követése. A Szovjetunióban Pulkovó- ban működő teleszkóp egyike a legmodernebbeknek, mégis egyre újabbak építéséről ér­keznek hírek. Az Ukrajnában, Harkov közelében épülő rá­dióteleszkóp antennái több mint 150 négyzetkilométert foglalnak el, építését még eb­ben az évben befejezik. A be­rendezés érzékenységére jel­lemző, hogy segítségével fogni lehet majd a Földtől 10 mil­liárd fényévre levő kozmikus rádiósugárforrások jelzéseit is! A közönséges rádióteleszkó­poktól eltérően, irányítását különleges számítógépekkel, elektromos úton fogják végez­ni. Jelenleg a föld alatti ká­beleket fektetik le, ezek kötik össze közös rendszerbe, a 2040 darab jellegzetes T-alakú an­tennát. Fordít, gramatizál az elektronikus gép A fordítógépeik tulajdon­képpen erre a célra alkal­massá tett elektronikus szá­mítógépek. Ekek pedig — te­hát a fordítógépek is —, há­rom fő egységbői állanak: a memóriaegységből, a vezér­lőegységből és az ún. arit­metikai egységből. A me­móriaegység megjegyzi, em­lékezetében tárolja és szük­ség esetén rendelkezésre bo­csátja a géppel közölt ada­tokat. Ez a fordítógép szótá­ra. Az aritmetikai egység a műveleteket végzi, a for­dítógépben az összehasonlítást, kiválasztást, megkülönbözte­tést, egyeztetést stb. A vezérlőegység a műve­leti utasításoknak meg­felelően vezérli az ada­tok (szavak, ragok stb.) keresését, azok továbbítását, az emlí­tett nyelvtani műveletek el­végzését, az eredmények el­helyezését a memóriában, majd ismételt előhívását a következő műveletek során, irányítja a műveletek egy­másutánját. A fordítógép memóriaegy­sége .természetesen nemcsak szavakat, hanem nyelvtan adatokat, kapcsolatokat, ki­fejezéseket, szószerkezeteket stb. is tartalmaz. Annak érzékeltetésére, ho­gyan végzi a fordítás munká­ját a gép, ragadjunk ki egy mondatból egyetlen szót és kövessük ezen a gép fordí­tási lépéseit. Legyen kivá­lasztott szavunk: „feladat­tal”. A gép hiába keresi a szótárban, nem találja meg. A vezérlőegység jelzi, hogy ragozott szó, tehát el kell hagyni a ragot. Hogy me­lyik a rag és melyik a szótő, azt a gép kellő óvatosság­gal állapítja meg: először elhagy a szóból egy betűt és így keresi a „feladatta” szót. Mivel ez sincs a szó­tárban, elhagy még egy be­tűt, tehát most nyomoz a „feladati” után. Ezt sem ta­lálja meg, ezért ismételten elhagy egy betűt és most már a szótárban megleli a „feladat” szót, az ún. szó­cikkével együtt. Ez a szócikk tartalmazza a szó idegennyelvű jelen­tését és a szóhoz tartozó nyelv­tani utalásokat: milyen hang­zású a szó, keli-e a kife­jezések, vonzatok között ke­resni, milyen a ragozása, kell-e egyeztetni, milyen a szó neme. A későbbiek so­rán a vezérlőegység e szó­cikknek megfelelő művele­tek végrehajtására ad utasí­tást. De még előbb megke­rested a ragot a ragok táb­lázatában. A gép azonban hiába keresi az előbb levá­lasztott „tál” ragot, nincs a mélyhangú ragok között. Ezért az aritmetikai egység új utasítást kap: a t-t cserél­je fel v-vel. • Ekkor már megtalálja ennek idegenlnyelvű megfelelőjét és a hozzá tartozó utasítást, hogy milyen esettel jár (esz­közhatározó eset). A gép ed­dig a memóriaegységében tárolta a „feladat” szó előbb kikeresett idegen je­lentését, most azt ismét elő­hívja s a megfelelő esettel, együtt hozzácsatolja a ra- •got, és így készül el a „fel­adattal” szó fordításával. Idegenek a Földön? .1 jfmtcr&beli isten Közismert az a szaharai sziklarajz, amelyet 1956-ban fedezett fel Henri Lote francia tudós. Ez az időszámításunk előtti V—VII. évezredből szár­mazik. Felfedezője „A nagy marsbeli isten” elnevezést ad­ta a rajznak, s megjegyezte, hogy ilyennek képzelhetnénk el mi a kozmoszból érkező jö­vevényeket. A sziklarajz két­ségtelenül sisakot ábrázol. Igaz, a szkeptikusok szerint ez egy pap „rituális öltözéke”. Is­meretes, hogy a fantázia elvá­laszthatatlan a tapasztalattól. A művésznek, aki az ismeret­len lényt ábrázolta, vagy a papnak, amennyiben rituális öltözékről van szó, egyaránt a tapasztalatból kellett kiindul­ni, vagyis egyiknek is, másik­nak is legalább bizonyos fokig azt kellett visszatükröznie, amit látott. Vajon mit vagy kit láttak? Felsorakoztathatjuk itt más, érdekes régészeti leleteik Kamukai faluban került elő. Meglepően hasonlít a Lote-féle Mars-lakóhoz! Csipkés fii szék spirál is ok hó I A következő figurát is egy japán régészeti expedíció ásta ki, Ivata prefekturában, Ivaj- szumi faluban. Ez már nem stilizált ábrázolás. A fejen vi­tathatatlanul sisak van, szem­üveggel. A szobor sajátságos díszítését érdemes jobban meg­vizsgálni. Lehet-e véletlen, hogy a csipkés díszek spiráli­sokból állnak. A spirálist, az égbolton szétszórt galaktikák formájában, minden gondolko­dó lény ismeri, bárhol is él a kozmoszban. Ma, amikor tudományosan kutatják a Földón kívüli civi­lizációkkal való kapcsolat megteremtését, az érintkezés lehetséges módja foglalkoztat­ja a tudósokat. Többek között „galaktikus nyelvet” próbálnak létrehozni, a matematikai lo­gika és a kibernetika módsze­réből kiindulva. Feltételezhető, hogy a csillagközi érintkezés­ben célszerű felhasználni az általánosan ismert jelképeket és logikai fogalmakat: a szá­mok egyszerű sorát, az egysze­rű számítási formulákat, ami­lyen például Pitagorasz tétele, a geometriai ábrákat és vége­zetül a Mengyelejev-tábláza- tot, amely a maga atomsúlyai­val és rendszámaival az egész világegyetemben érvényes. En­nek fényében egy olyan köz­ismert szimbólum, amilyen a SPIRÁLIS a „gangú” szob­rocskán, aligha tekinthető vé­letlennek. Felfnft öltözékéi emberszobrok Észrevehetjük például, hogy 4900 éves szobrocskák felfújt öltözékű embereket ábrázol­nak. Alkotóik nyilván kortár­saik voltak olyan embereknek, akiknek fogalmuk volt sűrített levegőről vagy a gázról. S még valami. Az agyagalakok öltő­Kőszobrocska Japánból fényképeit, amelyek logikus sort alkotnak a szaharai szik­larajzzal. Itt láthatunk egy kő- szobrot (immár nem sziklaraj­zot!), a „gangu”-t. Ez Japán­ban, Aszmori prefekturában, Svájci sziklarajz bölcsességre, s az emberek ön­ként átadták neki minden fegyverüket. Érdekes, hogy ez az európai típusú, ember for­májú isten is, aki végrehajtot­ta „a legősibb leszerelést”, dzsemon-öltözéket visel, sisak nélkül. Lehetséges, hogy a galakti­kákban valahol vannak olyan világok, amelyeket az ember­től különböző lények népesíte­nék be. De nem utasíthatjuk el azt a lehetőséget sem, hogy azok a lények, akik valaha el­jutottak a Földre (ha ez való­ban megtörtént), valamennyi­re hasonlítottak az emberek­re, testarányaik és szerveik csak némileg ütöttek el az em­berekétől. A mondottak meg­vizsgálása, ha nem is oldja meg, de mindenesetre felveti azt a kérdést, ’hogy esetleg jártak már a Földön más boly­gók lakói. l A. Kazancev Rakétákkal ­A támadó repülőgépek fel­derítése az országhatártól több száz kilométerre már ele­gendő időt biztosít a megsem­misítésükhöz szükséges intéz­kedések megtételére. Az inter­kontinentális ballisztikus ra­kétákat azonban már lehető­leg kilövésük pillanatában kell felderíteni, hogy elegendő idő maradjon megsemmisítésük­höz —, még az ország légteré­nek elérése előtt. A légtérben nagy sebesség­gel repülő légi célokat korsze­rű rádióelektronikai eszközök segítségével derítik fel és kö­vetik. Ezek a rádiólokáció el­vén működnek, vagyis az álta­luk kisugárzott és a légi célról visszavert, illetve a cél által kisugárzott elektromágneses hullámok vétele alapján álla­pítják meg a röppálya adatait. A rádiólokációs állomások az észlelt adatokat elektroni­kus számítógépek útján önmű­ködően feldolgozzák, vagyis azonosítják a cél jellegét (sa­ját vagy ellenség), megállapít­ják a röppálya elemeit, vagyis a magasságot, a sebességet, az ÁLÉG! TkMÁOOLSÍkÖZCK PÁlYAt njndítóhety; B,.,Első fokotol leválik; Bl.)Második fokoial leválik; Bt.,Harmadik fokozat leválik-, C,V«ér&ikct nyit,; 04 Célpontok; irányt, aztán átadják a célkö­vető rádiólokátoroknak, s ezek teljes pontossággal megállapít­ják a célok repülési adatait. Az elhárító légvédelmi raké­ták rendszerében a célkövető rádiólokációs állomás után a légvédelmi rakéta egyik felis­merő lokátora veszi át a légi cél követését, majd a rakéta­irányító rádiólokációs állomás lép a célkövető szerepbe, és megfelelő időpontban önműkö­dően elindítja az ellenrakétát. Az elindított rakéta belép az indítóállomás által kisugárzott „sugárnyalábba”, s ebben ha­ladva tart az előre kiszámított találkozási pont felé. Termé­szetesen a cél leküzdéséhez a folyamatosan felderített újabb adatok alapján szükségessé válhat a légvédelmi rakéta röppályájának helyesbítése. Ezt egy közbeiktatott számító­gép végzi, mégpedig önműkö­dően. A támadó légi célok sikeres leküzdése, a légtér teljes biz­tonsága azt is megköveteli, hogy a légvédelmi rakétaindí­tó állomások teljesen automa­tizáltak legyenek, vagyis szük­ség esetén lehetővé tegyék több légvédelmi rakéta egymás utáni, gyors indítását is. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy egészében véve is milyen kevés idő áll rendelkezésre — két-három, olykor csak egy perc —, következtethetünk ar­ra, mennyire kiterjedt techni­kai felkészültség kell egy el­lenséges légi cél eredményes felderítéséhez, és leküzdéséhez. Dr. H. A. zekének díszei magukban fog­lalják ugyanazokat a spiráli­sokat, amelyekről már beszél­tünk. Macumura japán kuta­tó szerint a díszek hasonlíta­nak a mágneses erővonalak­hoz. Egyes tudósok a sisak csúcsát hajlamosak rádióan­tennával azonosítani. Egyetértenek a kutatók ab­ban is, hogy a .,dzsemc-n-öl­tözéket” az idegen világok la­kói csak repülés közben hasz­nálták, nem a Földön. Amikor felvették, kesztyűt és csizmát kapcsoltak hozzá. E feltevést a kutatók egy ősi japán legen­dával támasztják alá, amely szerint Hitokotonuszi, a böl­csesség istene leszállt a Földre megtanítani az embereket a

Next

/
Thumbnails
Contents