Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
nur me eret Ztfirbm 1966. NOVEMBER 13., VASÁRNAP HÁZIBULI .------r---------T hogy p-ék| — írja meg, j nél este nagy házibuli lesz! — harsogta a műhely egyik sarkából egy szaki. Az emberek kajánul figyelik P-t, akinek láthatóan verese- dik a nyaka. — Szoknyás vendég lesz — vihog egy fiatalabb fiú. — Neked nem osztottam! — torkolja le P., és látszik, hogy a fiún akarja levezetni dühét. — Mi ez a házibuli? — kíváncsiskodom a hozzám legközelebb állótól. — öt kérdezze — ihutat P-re. — Hagyjon békén! — mordul rám P. — Semmi köze a magánügyeimhez. A családi életem nem téma az újságnak! — És tüntetőén hátat fordít. Izgatott a dolog. Pikáns kis történetet sejtettem mögötte. Az ilyet szeretik az olvasók, és a szerkesztők is leadják, ha az ember valami tanulságot is ki tud préselni belőle. A műhely egyik sarkában kis üvegkalicka. Ott ül a csinos műhelyadminisztrátor. Vele már beszélő viszonyban vagyok, az előbb is szívesen adott felvilágosítást. Talán ő segít. Igazam lett. — P-ék estére meghívták vacsorára a papot. Tudja, ez szokás feléjük. Ilyenkor illik a tisztelendő urat jóltartani. Mondják is, hogy szegény már unja a sok csirkét meg libát. Merthogy mindenki kitesz magáért, ne mondhassa senki, hogy ők kevésbé gálánsak, mint a többiek. — Ügy tudom, P. párttag... — Az... De nem is ő hívta. Az asszony meg az anyós. Nagy papucs szegény P. szaki... — kuncog a kislány. .----------p az üvegen, hogy I Látom I p. felénk tart.----------- Udvariasan kopog és belép. Már nem látszik dühösnek. — Kipletykált már? — kérdezi az adminisztrátort, de nem vár feleletet. — Hát igen! Este nálunk vacsorázik a pap. Nagy kanállal eszünk! — mondja és mosolyog. Kicsit zavarban vagyok, mert minden feltehető kérdésem provokációnak tetszene. Inkább hallgatók, bólogatok nagyokat és hagyom, hogy beszéljen. — Nehogy azt higgye az elvtárs, hogy én hívtam. Az anyósom rettenetes szentfazék. Meg a feleségem is. Mit csináljak? Ezekhez a Marx személyesen is eljöhetne agitálni, dolgávégezetlenül távozna. Évekig veszekedtünk emiatt. Már reszkettem a vasárnapoktól, amikor nem voltam hajlandó részt venni a közös misére való kivonuláson, estig tartott a balhé. Hogy így istentelen, meg úgy istentelen. Két éve elvonták a nyereségrészesedésemet. Az anyós még arra is azt kiabálta, hogy megvert az isten. Most már békén hagyjuk egymást. Koegzisztencia. Én taggyűlésre járok, ők litániára. — Gyerek van? — Három. Egy 12, egy 5 és egy 3 éves. — A felesége nem dolgozik? — Bedolgozó. Hazahordja a munkát... — A gyerek jár hittanra? Nem felel' a kérdésre. — Tudja, hogy mennyi kellemetlenséget csinált már nekem ez a két asszony? Képzelheti micsoda dolog az, hogy a falunkban összesen húsz párttag van. Én tanácstag is vagyok. A körmeneten meg az én családom megy elöl. Amíg volt államkölcsön, a feleségem bosszúból ugyanannyi pénzt adott a parókiára virágra, meg egyházi adóba. Hallgatunk egy sort. Aztán megint ő beszél: — Mégis szeretem a feleségem ... Még az anyóst is. Ebben nőttek fel. Az anyósom súlyos beteg. Már csak az istenben bízik. Sokat szenved. Nem is volna szívem elvenni tőle a túlvilág hitét. Jó lélekkel várja a halált, mert úgy hiszi, hogy a túlvilágon jutalom várja a földi buzgalmáért . .. Tudom, hogy nem párt- szérű a dolog... De az mi lenne, ha elválnék? Ha otthagynám őket? de református. Inkább adott az anyám egy kommunistához, mint ahhoz. Pedig ő is hitte az istent. Hát ezért mondom, hogy nem tudom miféle isten van felettünk ... Ne írja ki a férjemet az újságba. Már annyi baja volt miattunk...------------------- a gyerekhez i Beugrottam | az iskolába.---------------------A tanítónő szerint jóravaló, okos fiú. — Látszik, hogy jól nevelik otthon — mondta. Sokmindenről beszélgettünk a fiúval. Aztán közben feltettem a kérdést: — Szeretsz hittanra járni? Vállrándítás: — A tiszi irtó rendes. Tanulni nem sokat kell, mindig mesél. — Miről? — A múltkor a misszionáriusokról, akik elmentek a vadak közé téríteni. Néhányat meg is ettek közülük — mondja kuncogva. — Te nem akarsz pap lenni? — Én? — csodálkozik —, dehogyis! — Hát mi lennél? — Ha felvesznek a gimibe, meg az egyetemre, akkor állatorvos. Irtóra szeretem a lovakat. — És ha nem? — Akkor megyek a gyárba, ahol apu dolgozik. Ezt persze a nagymami nem szeretné ... igaz, Hogy anyu se... De hát ők öregek, úgysem értenek engem. — Apu sem ért? — De apu igen ... Ö nagyon okos. Vele már megbeszéltük a dolgokat. Csak tetszik tudni nem akarjuk szegény nagymamit bosszantani ... Ősz Ferenc Magyar ipari csarnok Lagosban Nigéria fővárosának, Lagos- nak egyik nagy üzletházában a többemeletes épület bemutatócsarnokát a Leventis cég a magyar külkereskedelem rendelkezésére bocsátotta. A csarnokban megkezdődött a magyar ipari kiállítás építése. Huszonkét magyar külkereskedelmi vállalat nevezett be a kiállításra, részben a beruházást javak, részben pedig a fogyasztási cikkek árukínálatával. Lakóház, léptsőh A 42-es Építőipari Vállalat dolgozói érdekes műszaki megoldás alapján építettek társasházakat a Naphegy keleti lejtőjén, a Gellérthegy utca 3. és a Naphegy utca 8. számú telken. A két telek összefüggő építési terület, de lejtős. Ezen a szakaszon a Naphegy utca 8 méterrel magasabb a Gellérthegy utca szintjénél. A tervezők ezt a nagy szintkülönbséget használták ki ötletesen a két hatemeletes társasház megtervezésében. A két házhoz csak egy lépcsőház épült. A magasabb helyre tehát a Naphegy utcai telekre állított épület kapta a közös lépcsőházat, amelyből 10 méter hosszú folyosóhidak vezetnek át a másik ház emeleteinek előterébe. Újfajta kukoricagórék A Dunai Vasmű Lemezfeldolgozó Gyára az AGROTERV kérésére újfajta kukoricagórék mintapéldányát készítette el. A Váradi—Szabó—Szőnyi féle állóhengeres górék hat méter magasak. Az E—5-ös gyorsforgalmi út A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a Hegyeshalomtól Budapestig vezető országúton a forgalom két év óla mintegy megkétszereződött. A megnövekedett forga-; lom új utak építését, valamint a már meglevők korszerűsítését tette szükségessé. Az 'E—5-ös gyorsforgalmi út, amely a nyugati országha-i tárt köti össze Budapesttel, az európai úthálózat szerves része. Hegyeshalomnál lép be az országba, majd Győr, Tatabánya, Budapest útirányt követve délkelet felé halad tovább Törökországba. Tatabányától Budaörsig autóút, innét a fővárosig autópálya. Tatabányáig már elkészült. A múlt évben elkezdett Tata—• Almásfüzitő közötti szakaszt még az idén befejezik, a Tatabánya—Tata közötti részét pedig 1967 végén adják át a forgalomnak. A képeken: A tatabányai, modern vonalú szervizállomás. Jó szolgálatot tesz a hosszú úton megrongálódott, üzemképtelenné vált kocsik kijavításávaL A szervizállomás közelében ízlésesen berendezett kis eszpresszó működik. Az utasok egy-egy csésze kávé, üdítő ital mellett kényelmesen várakozhatnak, amíg az autót gondozzák. A presszóval szemben levő benzinkút megfelelő üzemanyaggal látja el a kocsikat. 'Ssssssssssssssss/sssss/sssssssssssssssss/ssssssss/ssssssss/ssssssss/sssssfssssssssssssssssyrssrssirsjrssssrfssssssssssssssssssssssssss/sssfsssssssssssfssfss/sssssssssss/sssssss/ss, Aki szégyell „parasztkodni“ gazdaság gépesítését, mivel pillanatnyilag a leghasznot- hajtóbb üzletnek Magyarországon épp az olcsó falusi munkaerő számított. S e munkaerő értékét a gyári elhelyezkedési lehetőségek megemelték volna... Amerikában ez az éhség, nyomor, eladósodás sürgette átáramlás kegyetlen volt — de a kapitalista gazdaság, elsősorban tehát a kapitalisták szempontjából hasznos. Nálunk a több évtizeddel megkésett, és épp ezért hirtelen felszívódást az iparba nem hajtotta a 60-as években sem éhség, sem nyomor: ez az önkéntes átáramlás semmiképp nem nevezhető tehát kegyetlennek. De, túlmérete- zettsége folytán egészségesnek sem. Gondoljunk a tsz-ek elöregedésére, az ismert statisztikákra. Az okok nyomozása, elemzése folyik. Hiszen segíteni csak akkor lehet, ha ismert a nem kívánt elváltozás forrása. ........ Mi hajtja el a mai faluból, a mindinkább gépesített, évek éta virágzó szövetkezeti mezőgazdaságból a fiatalokat? Milyen vonzások irányítják a város felé? — kérdezik politikai, gazdasági és ifjúsággal foglalkozó vezetők, kérdezik a társadalomtudományok művelői, kérdezi a közvélemény. A vélt vagy valódi okok egy része már annyira ismert, hogy ismétlésük közhely. A városi kultúra vonzása? — az újonnan városba települtek és bejárak nagy része nem látogat múzeumot, színházat, kiállítást! Az ipar nyújtotta fix fizetés? — Ez az érv meggyőzőbb. A nyolcórás munkaidő? — de hiszen a bejárás sokszor felemészt napi 4—5 órát! A falu számontartó figyelme alól akarnak kikerülni a fiatalok? — talán. Az ipari szociális létesítmények és juttatások, az öltözők, fürdők, az SZTK, a nyugdíj vonzása hívta őket a városba? — ez a feltételezés is helytállónak bizonyult. Az egyéves tsz-tagsága után újból az ipart választó fóti fiatalemberrel való megismerkedésem után azért gondoltam mindezt végig, hogy a tőle kapott új motívumot beilleszthessem e körképbe. Ez a motívum rám valóban a — lehangoló — felfedezés erejével hatott. Bevezetőül: K. Károlyt a felsorolt vonzások olyannyira nem befolyásolták, hogy egy évvel ezelőtt, amikor otthagyta budapesti segédmunkás állását, még nagy kedvvel lépett be tagként a fóti Vörösmarty Tsz-be. (Mint indokolja: megunta a bejárást, a hajnali 4 órakor való felkelést.) Rövid tsz-tagságának kudarca, kilépésének oka néhány mondatban: megbukott azon a traktoros szakmunkásképző vizsgán, amelyre a tsz küldte. Azután átkerült a növénytermesztésbe. De ott keveset keresett A tsz-ben töltött utolsó nyolc hónapjának kézhezka- pott anyagi eredménye mindössze 3800 forint volt. Az első dolog, ami K. Károllyal kapcsolatban érdekelt miért nem sikerült elsajátítania a traktoros szakmát? Az általános iskolában is közepes tanuló volt. A tanfolyam tárgyait — mint mondja — nehéznek találta, s nem is érte meglepetés, amikor elbuktatták a vizsgán. A tsz főmérnökétől felajánlott korrepetálást nem vette igénybe a pótvizsgára. Közben karambolozott a tsz vontatóján. Magát megsebesítette, a szövetkezetnek anyagi kárt okozott. Ekkor eltiltották a traktortól. Ne sértődjön meg K. Károly, hogy így vontam meg a mérleget: nyilvánvalóan közepes tehetség 5, akit képességei elsősorban különböző segéd- és betanított munkákra predesztinálnak. . ... ugyanolyan munkákra, amelyeket eddig végzett az „A Vörösmarty Tsz a fiam miatt a legsúlyosabb anyagi gondokba taszított” — ez az idézet egy fóti asszony leveléből való. Nemrég elutaztam írójához. Az asszony nagyobbik fia, e cikk főszereplője, K. Károly, 19 éves fiatalember, volt bejáró munkás, aki egyéves tsz- tagság után kilépett a szövetkezetből, s most visszatért az iparba betanított munkásnak. Fordítva egyet e beszámoló szabályos sorrendjén, nem K. Károly közelebbi bemutatásával, és rövid tsz-tagságának történetével kezdem, hanem azzal a gondolatsorral, amely a vele való megismerkedés után hosszú ideig foglalkoztatott. Olvasóink közül bizonyára ' sokan ismerik a nagy amerikai kritikai realista, Steinbeck „Érik a gyümölcs” cí- : mű megrázó regényét. A könyv szereplőinek története országutakon, a falu és város közti senki földjén játszódik a hüszäs években. E szereplők: farmerek, akik kevés földjükön nem tudták felvenni a versenyt a mezőgazdaság gépesítésével, az olcsó gabonaárakkal, s ezért kénytelenek voltak elherdálni tanyájukat, hogy a nyomor, éhség, kilátástalanság elől elinduljanak az ipari centrumokba, a bizonytalanságba. A mezőgazdasági lakosság egy nagy részének a városokba való felszívódása előbb- utóbb minden iparosodó országban bekövetkezik. Amerikában korán, a 20-as, 30-as években ment végbe ez a nagy áramlás, amikor nálunk még a nagybirtokosok, a feudális kötöttségek sok helyen szándékosan akadályozták úgy az iparosítást, mint a mezőigazat adok neki. Láthatóa: megkönnyebbül. — Azért nagyon dühít, hog; a fél műhely ugrat ezzel papvacsorával. Pedig higgy el, egészen rendes fiú ez ; pap. Jókat szoktunk vita tkoz ni. És tudja, hogy ismeri Le nint? Fújja! .------------------------a varrógé] | Az asszonyokat I mellett ta------------------------ lálom. Bi z almatlanul fogadnak. P-n< még csak szóbaállna velem de az anyós, akinek nyilvái kevesebb a vesztenivalója már támad: — Mi közük van »hozzá? / mi lakásunkba azt hívunk akit akarunk. Szabad vallásgyakorlás van! Vagy nem? — Hát persze... Nem i: azért jöttem... — Hanem, miért? — pattog az anyós. Szerencsémre P-m segítségemre siet. Felszabad! egy széket a felhalmozót varrnivalóktól és leültet. A két kisebb gyerek itt lábat lankodik a szobában. A nagyobb az iskolában van. A: anyós közben egyfolytábar beszél. Arról, hogy ő megmondta a lányának: nem les; jó dolog, ha egy istentagadóhoz megy. De ő nem hagyja hogy elvesszen a család a hitetlenségben: mind a három gyereket megkereszteltette és a fiú jár hittanra, ha az apja megpukkad, akkor is. Égj ideig próbáltam megjegyezn szóképeit. Egy középkori pré- dikációs szótár a nénike. P.- né mindvégig hallgat. Legfeljebb egy „de mama” erejéül próbálja fékezni a szózuha- tagot. Aztán egy lélegzetvétel szünetében közbeszól: — Mikor hozzámentem, akkor már kommunista volt Megmondtam neki, hogy szeretem, de az istent is szeretem. Fia így jó vagyok, elmegyek hozzá ... Azt mondta, jc vagyok! — A legszebb lány volt a faluban. Egy katonatiszt' is kérte — szól közbe a mama. — Az is kommunista volt — mosolyog P.-né, mire a mama durcásan elhallgat. — Tudja mindenki olyan, amiben felnőtt. 35 éves vagyok Nekem már így a jó! — És a gyerekek? A mama kiabálva: — Azok nem lesznek istentelenek. Az én házam nem lesz hitetlenek tanyája! — A fiam nagyon vallásos. Jó gyerek. Elnézem én azokat, akik nem vallásos szellemben nevelkednek. Rosszak, engedetlenek. — Utcakölykök! — szól közbe megvetően a mama.------------------------- —- az | — Aki nem vallásos, | nem------------------------------ is ledet rendes ember? — kérdezem a nénit. — Azt én nem mondtam, térem. A vejem is rendes :gyébként. Nem kocsmás, nem dmaradós, szereti a családot. Jó ember... Kár érte, íogy a pokolba jut — mond- a szent meggyőződéssel és gaz sajnálattal. — Tudja ínnek már az apja is efféle mit. Be is csukták. A „Csi- tágóban” laktak, a cigányok rözött... — De mama! — Csak te hallgass! Ha ötvenhatban én nem dugom fel i padlásra, lehet, hogy te is izvegy vagy ... — Eldugta? — kérdezem ... — El én! Mindenféle cső- :selék jött érte. A szomszéd áluban meg is öltek egy em- jert... Ez pedig nem tetsz- íet a jóistennek. — És mégsem az istenre lízta a ve je megmentését? Nem jön zavarba: — Az isten nem azért van, íogy a mi dolgainkat megegye — nyilatkoztatja ki a izámomra is elfogadható izentenciát. P.-né kikísér a kerítésig. — Tudja elvtárs, az anyám nár ilyen. Nem lehet megvál- oztatni... — És maga? Bent azt nondta, hogy vallásos. Vagy :z csak a mama miatt volt? — Nem... Én hiszem, hogy íz ember felett kell, hogy egyen valaki __ De hogy dcsoda, meg hogy van ez íz egész, azt én sem tudom. \z első kérőm egy falubéli :iú volt. Az is vallásos volt,.
