Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

gJK^Círíap 1966. OKTOBER 9., VASÄRNAP F I LM TÍMÁR GYÖRGY: Október Október füstölög, párái lengnek, tántorog a szeszes széltől a lehelet, fű, szökőkút, sétány: elmosódott vázlat, rövidlátón hunyorog az öt-dioptriás nap, szomorú arcod tekint rám az őszből, nem maradsz cl tőlem s meg sem előzöl, ahová mennek, pontosan ott vagy, félelmesen őrzői, mint a halottak, folyóparti csöndben, minden csobbanásban te vársz rám, te nézel öt-dioptriásan, csípőd mozdul, hol a víz hullámai ringnak, legszebb szava lelkemnek, leike szavaimnak, gondjaid batyuja nehezül az égen. beteg kis királylány fekete mesében, ideges orkán, fcllcg ezüst könnye, ó, hogy szoktatnálak piruló örömre! De október füstöl, súlyosul a pára, régi szerelemben két ember magánya, Ö, ha segíthetnék, úgy, ahogy először! Szomorú arcod tekint rám az őszből. ANTALFY ISTVÁN: A kerítésen túl már ősz vai A kerítésen túl már ősz van. Pergő levelek, lombtalan fák. A táj halvány derűje; béke, de a szivekben nyugtalanság. Hová lettél, hevenyészett nyár, hová lettél, harmatos reggel? Megbékélni a múló idővel, megbékélni emberszivekkel! Megbékélni veled, közeli ősz, a kerítésen túl, aki vársz már, olyan vagy, mint a rossz beteg, aki — hiába tiltják — zülleni mászkál. PAPP MIKLÓS: Már nem vigyázol Megint csak: voltál: kettőnknek hideg s arcod közömbös, mint lábadnak az, hogy kit tapos el; ismerős szavad hiába vártam ajkad közt; szived meg nem találtam; reszketős ideg- dúcok zörögnek össze bennem: vagy akár a kő; de így is jó, maradj hazudj legalább: higgyelek; ki vet búzába nyíltan konkolyt? légy ügyes: újjonj termésnek minden rossz magot s veled hitesd el: jól élünk mi így; talán költő lehetnék, mert szelíd szavak gaiamboznak bennem a tüzes sok indulat, hogy máris az vagyok: s hogy semmi legyek: nem akarhatod. | KÁSPÁRI: * EGY KIS ZENE két széles történelmi, erkölcsi és társadalmi tabló előterében kísérhetjük végig s megfigyel­hetjük azt a folyamatot, amely a lengyel nemzet bizonyos konszolidációját váltja ki. Ez a probléma váltotta ki a legtöbb vitát, s gondolom, ná­lunk is sok vita' indítéka lesz. Vajon a lengyel nép akkori nagy megindulása, az a tény, hogy Napóleon mellé sorakoz­tak, történelmileg helyes cse­lekedet volt vagy sem? Ho­gyan hatott a nemzeti öntudat fejlődésére ez egy olyan kor­ban, amikor Lengyelország te­rületét Oroszország, Poroszor­szág és Ausztria felosztotta? Hiába áldozták-e fel életüket az ifjú lengyel hazafiak egy olyan ügyért, amely nem az övék volt, s amely következ­ményeiben semmi jót sem ho­zott Lengyelországnak, vagy sem? E kérdések megválaszolásá­ban rejlik a különbség Ze- romski regénye és Wajda filmje között. Zeromski regé­nyében, amely több, mint hat­van esztendeje íródott, bizo­nyos értelemben dicsőíti a len­gyelek részvételét a napóleoni háborúkban, jóllehet nem kí­mélve olvasóit, durva és kese­rű jelenetek egész sorában mutatja be, hogy mekkora árat kellett fizetni ezért. Wajda filmje, ezzel szemben, más vé­leményt vall a lengyel népnél Magas ,,C’ Népzene SZÉP, ONZO DÉLELŐTT VIRGINIA WOOLF: Orlando viszonylagosságának ábrázó- ! lása. Orlando jelleme nem vél- S tozik a korokon át. Nem a ,.szá- ! zad gyermeke” ő, hanem a! századoké. Akár őseinek kas- : télyában, akár a konstant:-; nápolyi öböl partján vagy a ; cigányok táborában, akár j férfi vagy nő alakjában je- > lenjék is meg, mindig Vir- ; ginia Woolf belső vílágá- > nak megtestesítője, akinek j 1882—1941 között valóságos ! élete ezer szállal kötődött a ! XX. századhoz, még akkor is, s ha kortársai vallomásai sze- i rint szinte nem is e világon j élő jelenség volt. : Begubózása ellenére a kor, j környezet, idő befolyása alól j nem vonhatta ki magát, s j nem is szándékozott ezt ten- ! ni, vállalta korát. Orlando j áthonosítja, felhalmozza ma- ! gában a leszűrhető jelleg-; zetességeket, függetlenül az i anyagi valóságtól, fölébe nő. j (Ezt az elégtelennek is ] mondható végkifejletet, az ; írónő öniróniával fűszerezi, j mintegy a saját vállalkozása | mértékét is megadva: Or-1 lando századokon át készü- j lő, újra meg újra átírt mű-1 vét a viktoriánus kor jutal­mazza végül.) Orlando maga jelenti az élet diadalát a mesterkélt időrend felett. A könyv pedig, noha játé­kos kísérletnek szánta ere­detileg, végül is ironikus össz­képét adja az angol társa­dalom és gondolkodás, iroda­lom és történelem négy év­századának. A végtelenségig csiszolt és pallérozott, a legkisebb üres­járatot is nélkülöző stílus Szávai Nándor fordítói mun­káját dicséri. (Európa) Vágó Péter raszra. Az órájára pillantott, még sok ideje van, elővett egy novelláskötetet a táskájából. Mándy Iván. Hát, igen, Mándy Iván ... Amikor a fiú, miközben engedélyt kért, hogy leülhessen, már húzta is maga alá a széket, a fejébe szökött a vér. Nem is tudta ellenőrizni, hogy mi­lyen hangsúllyal ismételgeti a szót: nem! —, de a másik azonnal megérez­hette a hangjában bujkáló hisztériát, mert villámgyorsan átült a szomszéd asztalhoz. gyekezett a novellára figyelni, de ne­hezen ment. Iszonyatosan bosszan­totta mindig, ha a köreibe léptek. Mit képzel ez? Eldönti, hogy átbeszél­getik a délelőttöt? Vagy talán már azt is, hogy ezentúl mindig együtt fognak üldögélni? A novella, amelyből egy rossz magyar film is készült, egy lányról szólt, egy kirakatrendezőről, akit mindig valami ö isten háta mögötti kisvárosba küldenek dekorálni. A lány utálja a piszkos vona­tokat, az idegen városokat, mégis szí­vesen jár el hazulról, azazhogy mind­egy neki, mert otthon meg a nagyanyjá­val kéne beszélgetnie. Különben is mindenhol egyformán fázik. Ez a má­niája. Ott, ahova most utazott, deko­rálni, a háziasszonya megjegyzi, hogy, sajnos, csak egy szobát fütenek, s ő egész este szeretné megkérdezni, hogy melyik ez a szoba, és közben a nyárra gondol, amikor a Lukács-uszodában... A fiú szerényen, kitartóan beszélt át hozzá a szomszéd asztaltól. Csak most vette észre, mennyire idegen akcentus­sal. Megenyhült. Először is azért, mert látta, hogy ez egy reménytelen eset. Ez most már beszélni fog. Ez jön. Ez fel­hívná holnap telefonon, ha megadná a számát... Másodszor is olyan zavartól mentesen vállalta a maga visszautasí­tott helyzetét, hogy ezen nevetni kellett, hogy ez már tetszett. (Hirtelen támadt szimpátiája persze mit sem változtatott azon, hogy őt ez az arc ezután sem fog­ja érdekelni. Az ilyenek maximum azt tudják elérni, hogy elmondjuk róluk: tulajdonképpen rendes ember volt.) — Most már elárulhatná, milyen nemzetiségű? — szakította félbe. — Ez elkerülhetetlen? — Elkerülhetetlen. — Bolgár vagyok. De amikor ezt megmondom maguknak, valahogy sen­kinek sem csillan fel a szeme. ztán valamit mondott arról, hogy a magyarok nyugat felé sznobok. O meg legszívesebben azt mond­ta volna, hogy a bolgár szerinte egy klassz nép. A fiútól még megtudta, hogy csere­diák. ötödéves egyetemista. Albérletben lakik, egyedül. Később neki is vallani kellett magáról. Hirtelen nem jutott más az eszébe, mint hogy Cser Julian­nának hívják, és a Széchényi Könyvtár­ban dolgozik. Nem, telefonon nem lehet elérni... Erre a cserediák felírta o sa­ját számát egy papírra, hajót hajtoga­tott belőle, és átnyújtotta. Belecsúsztat­ta a kabátzsebébe. Fizetett, felállt — olvasni itt már úgysem lehetne. — És, ha hívnám, mikor hívjam? — kérdezte a buszmegállóban, mert a cserediák odáig is elkísérte. — Mindig lehet. Minden délután, minden este otthon vagyok. Hétfőn is, kedden is, csütörtökön is. Hétköznapo­kon és ünnepnapokon. Fellépett a buszra, és miközben apró­pénzért nyúlt, összegyűrte a cetlit a zse­bében. Padányi Anna erről a korszakáról. Filmjében 5 a haszontalan erőfeszítéseket, $ n szükségtelen és eredményié- i len áldozatvállalást hangsú- \ lyozza. A film befejező kép- $ sorában pedig minden kétsé-; get kizáróan mond véleményt: $ a halálosan kimerült Safal 5 Olbromski a végtelen hómé- $ zőkön vonszolja magát és nem í messze tőle elsuhan Napóleon! szánja. A császár arca meg-! kövült és kifejezéstelen. Waj-: da premier plánban mutatja; be Európa meghódítójának hi- ; deg, közönyös szemét, azét, I aki vereséget szenvedett. A film kimagasló jelenetek! egész sorát vonultatja fel, de! nem tudja mindvégig meg- < őrizni ezt, az önmaga diktálta \ magas hőfokot. A lengyel i könnyűlovasság híres támadá- < sa a spanyol somosierrai csa- i tában mestermű a maga ne-! méhen. Harcjelenetei általá- i ban kiemelkedőek! Ez nem- j csak a rendező, hanem a ki- i tűnő operatőr. Jerzy Lipman: munkáját is dicséri. Érdemes megnézni A légiót.: Őszinte művészi élményt i nyújt. i P. P. A LÉGIÓ ­Szélesvásznú lengyel filmdráma A híre megelőzte Andrzej Wajda filmjének magyaror­szági premierjét. Érthető. A közel háromórás történelmi dráma kitűnő alkotás, hibái ellenére is. Lengyelországban egy esztendővel ezelőtt tűzték műsorra s olyan nagy érdeklődés kísérte, hogy né­hány hét alatt megtérült a költségek fele, ez pedig nem kis dolog, hiszen hét normál filmet forgathattak volna Waida filmjének kiadásaiból. A légió — eredeti címe: Hamvak — Stefan Zeromski regénye nyomán készült, még­is másabb annál, mondhat­nánk úgy is, önállóan élő mű. A regény is, a film is Len­gyelország viharos napóleoni korszakának sorsáról készült, s mintegy tizenöt éves időtar­tamot fog össze. A három fő­hős az akkori lengyel ifjúság három képviselője, akik haza­fias érzelmektől vezérelve sorsukat Napóleon nevéhez kö­tötték. Egyik közülük, Gintul herceg a lengyel légióban har­col Olaszországban, később szkeptikussá válik és visszavo­nul a tevékeny élettől. A má­sik, Rafel Olbromski részt vesz a lengyel—osztrák hadjá­ratban, később pedig a napó­leoni hadsereggel vonul Olasz­országba. A harmadik, Krzysz­tof Cedro, kezdetben elpuhult nemesfiú, Napóleon fanatikus hívévé válik és résgt vesz a borzalmas spanyol háborúban, majd a Moszkva elleni sereg­ben. Mindhárman különböző származásúak és különféle eszméket képviselnek. De tí­pusai koruknak. Cselekedetei­B sak kettőre kellett bemennie a központba, a délelőtt tehát az övé volt. Úgyis régóta meg akarta nézni azt az újhullámos francia filmet, meg aztán süt a nap, ki kell használni az ilyen szép őszi időt. Majd kiül vala­hová. Felhívta Bélát, hogy találkozzanak tízkor a mozi előtt, de ő azt mondta, nem tud szabadulni az irodából, nézzék meg a filmet este. O viszont most rög­tön akarta megnézni. . — Ne haragudj, de ebbe már beleél­tem magam. Nem, ne hívj, nem tudom, mikor vagyok itthon, majd én felhív­lak, és letette a kagylót. Némi kedvvel válogatta össze a szek­rényből öltözékét. Hosszú ideig kefélte a haját a fürdőszoba tükre előtt, lakkot permetezett rá, beköszönt a konyhába, i és fütyörészve lecaplatott a lépcsőn. A földszinten eszébe jutott, hogy tegnap : megígérte az anyjának, megmossa és I berakja a frizuráját. (Mióta ilyen beteg, i nem tud elmenni a fodrászhoz.) Szegény, I biztos azért nem emlékeztette most a ; mulasztására, mert nem akar a terhére \ lenni. I Szeretett reggel moziba járni, talán, I mert ez még a régi, iskolai lógásokra i emlékeztette, vagy nem is tudni, miért. ! Mindenkinek van egy csomó ilyen má- I niája. Legjobb, ha tudomásul veszi eze- \ két, mintegy adottságként fogva fel az ; életéhez, és kiszolgálja a saját seeszé- ! lyeit. 0 film egy utcalányról szólt, aki aszerint az egyetlen lehetőség sze­rint éli az életét, amelyhez a kö- \ rülménye, és a saját egyénisége módot \ ad. A történet majdhogynem a giccs : határát súrolja. De a történet csak \ edény, s ezt az edényt a rendező meg S tudta tölteni kultúrával, eredetiséggel, \ elhihető tartalommal, tehetséggel. > Mindezt csak később, a film után j gondolta, mert már a főcím szövege \ alatt bűvöletbe ejtette a kísérőzene dal- \ lámának igézete. Anna Karinát először • látta játszani. Soha nem gondolta volna, !o sztárfotóiból ítélve, hogy ennyi em- i berség, fájdalom, jóság fér ebbe a sziv- ; alakú gyerekarcba. A torka is elszorult ! bele. Több volt a lány tekintete,' mint a ! rendezés, a történet, vagy akár a befe- ; jezés, amikor szinte véletlenül — vagy 5 csak, mert volt rá fél percük? — az í autós gengszterbanda egyik tagja lelövi \ a lányt, mert hát mennyit is ér egy em- 5 bér? Egészen felzaklatta, és egyben el is kedvetlenítette a film, pedig, ha meg­gondolja, nem tetszett egyértelműen. Még mindig szomorúan, értetlenül né­zett a fiú arcába, aki már vagy öt per­ce beszélt hozzá a moziban látottakról. Aztán — mivel elvből nem volt hajlan­dó az őt leszólító férfiak javára az űzött vad szerepét eljátszani, s ezért mindig kínos udvariassággal válaszolt — vala­mit mondott, hogy neki nem tetszett annyira a film, és befordult a kávé­házba. Átment a helyiségen, és kiült a te­Az Orlando, Virginia Woolf legszemélyesebb hangú mű­ve, mindig próbaköve volt a kritikusoknak, s ezt a tulaj­donságát a jövőben sem ve­szíti el. Az angol irodalom, társadalom és polgári lét egybefonódása alkotja a re­gény szövedékét, tölti ki azt a közel négyszáz évet, amely Shakespeare korától a mű születésének idejéig eltelik. Hatalmas kísérlet ez a re­gény, az élet rögzítésének kí­sérlete, spontán s egy­szersmind szinte tudományo­san mély és precíz módsze­rekkel, kortörténet és apró­lékos lélekábrázolós, felül­emelkedés és tragikus azo­nosulás, rajongás és fölé­nyes ironizálás egy civilizá­ció fölött, amelyet a világ­háborútól fenyegetettnek lá­tott, s amelynek jövőjét el­veszettnek vélve Woolf az öngyilkosságba menekült 1941- ben. Orlando, az Erzsébet-kori angol főnemes századokon át­ívelő életútja minden fan­tasztikumtól mentes és azt sem állíthatjuk, hogy sze­mélyében valamely bonyo­lult szimbólum vár feloldás­ra. A cselekmény valósze­rűtlensége nem mond ellen ennek. A kor tudományo: felfedezései, a relativitásel­mélet s az írónő totalitás igénye, mindent kifejezn akarása találkoznak, s így vá ük lehetővé az idők, kőről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents