Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

1966. OKTOBER 9.. VASÁRNAP KJtíviaii 9 TENKELY MIKLÓS; FALEGYEN A gyárban elkészült az új szerelőcsarnok négy főfala. Magasan kiemelkedik a kör­nyező házak és kopár akácfák fölé. A villamosról már mesz- sze látszik a tégla vörös foltja, ahogy itt-ott előtűnik az áll­ványerdő rengetegéből. A monstrum uralja a tájat A környék lakói büszkék rá, s ha idegen kérési utcánkat, már nem azt mondják, hogy ott a térnél balra, hanem csalt így: — Ahol a nagy csarnok épül!... A csarnoknak még híre sem .volt, csak gyerekek fociztak a gyárkerítés melletti gyepen, amikor mi már tudtuk, hogy lesz. Vencel bácsi volt a hír­hozó. Vencel bácsi kőműves volt a gyári beruházóknál, bri­gádvezető. Büszkén mondta ezt, s ha valaki firtatta, két fröccs kö­zött a bércédulát is oda mu­tatta: nem akármilyen ember ő. Fiatal korában sem volt akármilyen, mert amit ő csi­nált, legényt kívánt: templo­mokat épített. Volt egy bri­gádjuk, azzal bejárták az or­szágot, meg fél Európát. Ha kellett építettek újat, ha úgy hozta a sor, tataroztak, de templomhoz csak őket hívták. Híres, bátor legények, jól fi­zető gazda, független, csavar­gó élet. Ez volt az ifjúság. Aztán hogy csökkent a templom rangja, jött más. Megjárta Komlót, épített gyár­kéményt Miskolcon, hídpillért Pesten, bérházat Dunapente- lén, míg végül itt állt meg. Unta már a vándorlást, a sok hideg kosztot, a munkásszál­lások szürke lepedőjét, a hét­végi vonatozást, az asszony örökös dünnyögését. Itt vállalt állandó munkát a Villamos Motorgyárban, ahol kellett a jó kőműves, mert egy akkora vállalatnál mindig akad ten­(1849. október hatodikén végeztette ki Hav- nau a budai Újépületben Batthyány Lajost, az első magyar felelős miniszterelnököt. Utolsó napjairól sokat írtak már, ám a tör­ténelemkönyvek nem említik az alábbi törté­netet, Batthyány, egyik fogolytársa ugyan említést tett róla naplójában, s a Vas megyei Jánosháza népe is szájhagyományként meg­őrizte számunkra.) 1849 JANUÁRJÁBAN Reichardt őrnagy be­lépett a budai katonai körzet parancsnokának szobájába, és ezt jelentette: — Ezredes úr, WindischgräJz tábornagy úr parancsára január nyolca etikán este gróf Batthyány Lajost letartóztattam és Budán, az Országházban őrizet alá helyeztetém. Az udvarról vezényszavak hangzottak fel: Halt!... Hab, Acht!... Links um!... Az ezredes válasza egy csöppnyi erőltetett mosoly, s unott fejbólintás volt. NÉHÁNY HÓNAP MÚLTÁVAL, áprilisban Batthyány Lajosné búcsúzni ment férje bör­tönébe, a Várba. Az első magyar miniszterel­nök üzent érte: „Holnap elindítják a fogoly­szállítmányt Bécs felé!” Batthyányné tudta már, hogy a magyar ha­dak Pest alatt állnak, s minden percben be­vonulhatnak a városba. Az osztrákok utolsó erőiket is felvitték a budai várba. — Csak huszonnégy óra — mondta Batthyányné férjének — és nyerve minden ... A folyosókon fejvesztetten rohangásznak az őrök, a foglyok szobáit is elfeledik bezárni. Kedvezőbb alkalomra hiába várnánk, nincs vesztegetni való időnk! Takácsyné megígérte, hogy elrejt odaát, Pesten, amíg bevonulnak a magyar hadak. — Nem tehetem — mondta Batthyány. — Beszéltem a porkolábbal, este észrevét­lenül elhagyhatjuk az épületet. A Duna-par- ton pedig már ladik vár bennünket... — Jó lovon, karddal a kezemben, szívesen. Így azonban nem szököm! 1849. ÁPRILIS 28-ÄN, négy nappal azután, hogy Budáról elindult, Jánosháza határához érkezett tizennégy kétökrös szekér. Osztrák és cseh katonák kísérték a menetet. Parancsno­kuk Langh kapitány volt, aki azt az utasí­tást kapta, hogy Batthyány Lajos miniszterel­nököt és harminc társát, élve vagy halva, osztrák területre, Laibachba szállítsa. — Városlődön, Somlyóvásárhelyen túl va­gyunk — mondogatta Langh a tisztjeinek. — Csak már Kőszeget is elhagynánk!... Ma­gyar földön nem érzem magam biztonság­ban ... Akkor még nagy erdők borították Kemenes­alját, Jánosházát is körülölelték, mintha a széltől védenék. Amikor a szekérsor a dukai országúton haladtában a hídhoz érkezett, az elől haladó katonák megállították a menetet, ötszáz paraszt bukkant fel előttük egy tisztá­son, kiegyenesített kaszával, ötszázan voltak: főleg jánosházaiak, de jöttek szépszámmal a környező kisebb falvakból is. Előlépett közü­lük a jánosházi bíró és a kaszás népre mu­tatva, ezekkel a szavakkal fordult Langhhoz: — Kapitány úr! Követeljük, hogy azonnal bocsássa szabadon Batthyány Lajost és a töb­bi foglyot! Mi innen addig el nem megyünk, amíg a magyar miniszterelnök a császár fog­lya! Ha kell: meg is hálunk! Langh kapitány tétovázott egy pillanatig, aztán Batthyány szekeréhez lépett: — Remélem, tudja — mondta —, ha itt valami történnék, az első halott Ön lesz! Első golyómat önnek szánom! Itt akkora tö­meg gyűlt össze, hogy bennünket összemor­zsolhatnak, élve azonban senki nem szabadul! Csapataink véres bosszút állnak majd János- házán: porig rombolják! Szóljon tehát, az embereknek!... BATTHYÁNY BÓLINTOTT, Felemelkedett a kocsi ülésén — szép, fekete körszakálla volt, arca sápadt — s intett a nép felé: — Meghatottan köszönöm meg néktek — mondotta messze csengő hangon —, hogy el­jöttetek ide, elém. De kedves földijeim: in­nen engem élve ki nem menthettek. Fiaim, voltak közietek katonák, tudjátok: engem öl­nének meg először. Hiába tesztek bármit is, nem segíthettek rajtunk. Sem én, sem egyet­len fogolytársam nem fél a haláltól, de higy- gyetek nekem: ha itt ma vérontás történne, az osztrákok fölégetnék Jánosházát, a föld színével teszik egyenlővé. Elég magyar vér hullott már eddig, legalább itt kíméljük. A tömeg nem mozdult. — Kapja el, gróf úr, a kapitány nyakát! — kiáltotta valaki — és fojtsa meg! Mi meg majd elintézzük a többit! Langh lövésre emelt pisztollyal állt a gróf szekere előtt. — Fiaim — szólt újra Batthyány —, soha nem feledem ezt a mai napot, de nem akarom Jánosháza pusztulását. Még egyszer köszöne­tét mondok néktek — s megtörölte könnyes szemét. — De kérlek benneteket, most tér­jetek haza. Olyan meggyőzően beszélt, hogy a parasz­tok, ha nehezen, lassan is, de széledni kezd­tek. Egy kétméteres, szálfaegyenes ember azonban — Pogány Jánosnak hívták, így je­gyezte fel nevét a legenda —, csak állt, vál­lán a kaszával, szeme vérágas volt, nem moz­dult — Mit akarsz itt?! — rivallt rá Langh ka­pitány. — Magyar ember vagyok — válaszolta Po­gány. — Kutyák vagytok mind! Rebellisek! Ku­tyafajzat! A kétméteres magyar leemelte válláról a kaszát, és elindult a tiszt felé. A katonák oda­rohantak, de Batthyány megelőzte őket: — Ne csinálj butaságot, fiam — mondta. — Hiába is ölnél meg egyet közülük, utána ti­zen lesznek a nyakadon. A szálfa-magyar megállt, szomorúan lehaj­totta a fejét.-— Mondd meg a többieknek is — folytatta Batthyány —, ne kövessenek el oktalanságot. Engem Bécsbíen fölment majd a császár. A magyar vér most nagyon drága, nektek élne­tek kell! A hazáért! Langh kapitány már türelmetlen volt. Amint látta, hogy az összegyűlt nép ímmel- ámmal szétszéled, jelt adott a szekérsor in­dulására. A Korona-fogadó elé hajtottak, a foglyokat különszobába zárták. Batthyány még ekkor is bízott Azt hitte: a császár igazságos. Akkor még nem sejtette, csak ősz­szel, az Újépületben döbbent rá, hogy neki és társainak a jánosházi nép megmozdulása az utolsó lehetőség volt a szabadulásra. A JÁNOSHÁZI TÖRTÉNET azonban ezzel nem zárult le. Még aznap este a foglyokat kísérő osztrák tisztek nagy lakomát csaptak a Koronában. Langh kapitány nem fért a bő­rében. Katonákat küldött szét, meghívta va­csorára a bírót, az elöljáróságot. A magyarok szótlanul ültek az asztal mellett, szemüket nem emelték fel tányérjukról. Langh kapi­tány rózsásan érezte magát. — Zongorázzék valaki! — kiáltotta. Néma csend. Az égjük helybéli feláilott, a kapitány szemébe nézett: — Mit, játsszam? — Amit akar! A tisztek táncra készülődtek. S ekkor meg­szólalt a zongorán a Kossuth-nóta. A magya­rok felemelkedtek az asztal mellől, és hango­san, egy emberként énekelték: Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt üzeni,... Megmerevedett, hideg arcok fogadták a nó­tát. A vacsora véget ért. Másnáp reggel elin­dult osztrák földre négy ökrösszekér, s a sze­kereken, a foglyok között ott ültek a Korona­béli vendégek is. JANOSHÁZAN SOHA TÖBBÉ nem látták őket, soha többé nem hallottak róluk. Kosa Csaba Batthyány Lajos LEGENDA ÉS TÖRTÉNET TAMÁS MENYHÉRT KÉT VERSE: Arcokat \ temetnek \ Kamaszkori, asszonyt — ^ ölelő szerelmek — a sárguló évek arcokat temetnek; $ egyre kevesebbet gondolok már rátok, magukba rejtettek $ a mély vízmosások. Anyám j guzsalya \ Árván áll anyám guzsalya $ a kamra szögletében, szú-rágta, sovány dereka bánatot perceg éppen, 5 ezüst nyállal köti a pók ; a nyirkos, hideg faihoz, az orsó tört heggyel mered — í : tán emlékeket halmoz, 5 : idézi anyám ujjait, | és már-már fordul-tcrül, | ám a hálóba fennakad i s újra magányba szédül... 5 $ : Anyám a kis szobában ül, 5 | perel a tétlenséggel, | este fáradtan ágyba dől, : s álmában egész éjjel j ! | feszes orsóját pörgeti, : dús, kócos guzsalyáról i fogy a kender, csak egyre fogy,; i az orsó vígan táncol. j BOCSÁNAT, ELEFÁNT! a söngetek egyszer — semmi. Aztán még egyszer, hosszab­ban — végre! Ajtócsapódás, lábdobogás; csikordul az , előszobaablak kilincse. — Tessék ... Az ablak keresztrácsai mögül egy igen barátságos elefánt te­kint rám... Hm... Az életben ritkán adódnak előre kiszámí­tott helyzetek. Ha az ember váratlanul becsönget egy vadide­gen lakásba, izé... Elefánt? Hát istenem, elefánt. — Bocsánat — meredek tisztelettel valahova az ormány tö­vére — csak azt szeretném ... Teljes komolysággal előadom, hogy a szomszédékat keres­tem, nincsenek itthon, üzenetet szeretnék hagyni, ha lehet... — Oóh ... elnézést... az ördög vigye el... Az elefánt fejéhez kap, ebből sejtem, a jókívánság nem rám vonatkozik. — Egy pillanat... csak kibújok ebből a vacakból. Valahol ajtó nyílik, trappolás — egy nyúl bukkan föl az ele­fánt mögött. — Várj, majd én... — sipogja. Kezdi rángatni a derék or­mányos busa fejét. A helyzet alakul. — Nyusziiii...! — vonít váratlanul egy segélykiáltás a lakás belsejéből. — A béka elvette a koronámat! Adod vissza, te un­dok...?! Nem, igazán nem unalmas ház. — Bocsánat... segíthetek? Az elefánt ajtót nyit és megadóan hajtja felém a nyakát. — Eredj be — utasítja fojtott hangon a nyulat — mert ezek széttépik a koronát... jaj. nagyon kedves... ez a kis mafla becsípte a hajamat a gumiba... a nyuszi. .. illetve a kisfiam, hoppá, nem baj, nem kéne egy olló? Ilyen szamárságot... a kislányom beteg ... tessék nyugodtan eltépni... szóval ágyban kell tartanom a gyereket... lejött végre? Kitaláltuk ezt a jel­mezeséit, hogy ... megint beakadt? ... így legalább a kislány nyugton marad ... Nna ...! Borzas, fekete kis asszony. Csinos, kedves elefánt. Bizalom­mal, a régi barátság meghittségével állok mellette. Elvégre bajtársam, egy lövészárokban küzdöttünk egy papírjelmez le- í cibálása erejéig. Haját igazgatja, a felrúgott szőnyeget simít- i gatja cipője orrával. ; — Hát... parancsoljon ... j No lám. Milyen kimért, milyen társasági. Magam is meg- j merevedek. Hűvös udvariassággal állok — az elefántfej még a • kezemben — és mondom, mit üzenek a szomszédnak. Nyúl a ; jelmezért, de már nyitja az ajtót, hogyne, átadja, nagyon szí- i vesen. Konvencionálisán biccent — konvencionálisán vissza- ; biccentek. í Nem történt semmi. Nóti Ilona rsssS/VySSArSSSSSSSSS/^S^S^SSSSSSSSSSSS^SSSSSSrSSSSSSSJTfSSSSS/VSSjtfSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSfS** nivaló a magasban, ha nem is építettek újat. Ez éppen nem volt a szakma teteje, de még­is helyben, kényelmesen. Aztán híre szaladt, hogy nagy építkezés kezdődik. Ter­veket hoztak-vittek, földmé­rők centizték a kerítésen túli gyepet, s a munkaügyi osztály hirdetést adott fel: építő ipa­rosokat keresnek. Mire megalakult a gyár sa­ját beruházó részlege, s mi­előtt ebben a részlegben Ven­cel bácsi brigádvezető lett, ide költözött a család is. La­kást cserélt az öreg. Kijött ide a hetedik kerületből lakni. Addig talpalt, hirdetett, míg itt az utcában, szemben a gyárral kapott lakást. — Most már érdemes! — torkolta le a családot, isme­rőst, barátot. — Most már ér­demes, itt nagy munka lesz. Az ClSO CSte» amikor itteni lakosként kijött a gyárból, át­ment a kocsmába és így kö­szönt be: — Én vagyok a Vencel bá­csi! Mai naptól itt lakom és építünk egy akkora csarnokot, hogy a rakamazi templom kis­miska hozzá! — mondta és je­lentőségteljesen bökött a gyár­kapu felé. így tudtuk meg, hogy mek­kora lesz a csarnok, milyen hosszú, milyen széles, s a ma­gassága, csakugyan, mint egy torony, majd csak harminc méter. S valóban. Tavasz' végén állványerdőt húztak, majd nő­ni kezdtek a vasbeton pillérek, míg végül megjelent a gyár kerítése fölött a téglasorok hosszú csíkja is. S esténként mindenki megtudhatta Vencel bácsitól, hogy aznap hány ezer téglát raktak be a falba. Mert a számát ezrével mér­ték, hiszen ő egymaga két nor­mát teljesített, s ahol a bri- gádvezető diktál a fpmnnt nem alszik el a segédmunkás ^ sem. S y A járókelők egész nap hall- ^ hatták az öreg hangját, amint ^ kiabált: ^ — Fiúk! !Mi lesz? Maltert! S; Téglát!... Nyár végén már éjjel isi dolgoztak. Reflektorok szag- ^ gatták meg a grund sötétjét, s s hajnalig hallatszott az anyag- s szállító autók rekedt morgása, S a malterkeverő gépek sivito^ fütyülése. ^ Vencel-napkor történt a | baj. Este az öreg megivott két | nagyfröccsöt a Vencelek s egészségére, s indult be a ^ gyárba, fel az állványra. Záróra előtt vitte a hírt va-1 laki a csaposnak: ^ — Vencel bácsi leesett! Másnap már beszélték: | hogy ment fel a létrán, már ^ vagy tizenöt méterre volt as földtől, amikor átléoett a PaJ- fc lóra. A deszka megbillent ess az öreg lezuhant. A jegyző- s könyv szerint az oki ittasság^ és a mentőöv hiánya. A bal-^ eset saját hibából történt, sen- | ki nem felel semmiért. A hoz- | zátartozóknak nem jár semmi. ^ A brigádtagok csak hűm- ^ mögtek a jegyzőkönyv halla-^ tán, aztán mentek dolgozni to- ^ vább, mert ilyen az élet: dől- § gozni mindig kell. A múlt szombaton, még vé- ^ get sem ért a műszak, leállt a ^ munka. Sokáig csend volt, az- ^ tán megjelent két kőműves a ^ falak peremén és kitűzött egy hatalmas, díszes zöld faágat: ij Falegyen. 5 Az utcában pár perc múl- ^ va mindenki tudta: í í Falegyen! Elkészült a nagy- 5 csarnok négy főfala. Szerdáig 0tt lengette a S szél a zöld ág szalagjait a ma- í gasban. Szerdán aztán eltűnt ij az ág. A csapos mondta a 5 kocsmában, hogy a brigád el- $ vitte az özvegynek: tegye el! emlékbe... *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents