Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-07 / 237. szám

1966. OKTOBER 7., PÉNTEK *«sr HE Ctil zJú'Hap 3 T ermelőszövet kezetek és jogvédelem A termelőszövetkezetek ön- lönösebben bizonygatni, hogy állósága gyorsan növekszik. A , egy jogász nagy hasznára lé­céi az, hogy a maguk lábán bet a termelőszövetkezetnek. aUo árutermelő gazdasagok Fizetés bőven meg{érül. ha alakuljanak ki. A tsz-ek vál- , ’ .. , . lalatszerűen - tehát önállóan a termelőszövetkezet erdeke - — intézik ügyeiket, a beszer- j nek szem előtt tartasaval dol- zéstől az értékesítésig. Maguk j gozik. Még nagyobb baj en- határoznak a beruházások fe- ! nél, hogy a vezetők részéről is lől, sőt az erre kerülő összeg ! tapasztalni némi ellenszenvet, javarészét is magúit teremtik j tartózkodást. Nem egy szövet- eio- I kezeiben kirekesztik a jogászt A termelőszövetkezetek ön-} az ügyek intézéséből. „Jobb, állóságának megszervezésében j ha erről nem tud.. _ jeIszó. Ä^T^ezts a szeriő-'lv“1- A ***** a legtöbbször déskötések rendszerének gyö- ; erre úgy válóinak, hogy to­keres megváltozása ezt , szol-! ^ toriak ^magukat a szovet- gálja. Az amortizációs alap | keaetl eletU,L hlba’ hogy nem megteremtése további lépés; ennek teljes elnyerése felé. A j gazdaságok önállóságának nö- ] vekedése során találkozunk j egy új jelenséggel, a jogvitás | ügyek számának emelkedésé- j vei. Mind gyakrabban kerül i sor bírósági ítélethozatalra is. A fülnek kissé idegen: pert indítani termelőszövetkezet el­leni? Hozzászoktunk ugyanis, hogy a termelőszövetkezetek megalakulásuk óta különleges előnyöket élveztek, így jogi i szempontból is. Mondjuk meg J ószintén: nem volt kifizetődő, a szövetkezettel szemben „pe­reskedni”. A vitás ügyeket el­intézte a járás, a megye, s a j döntések során nem egyszer megsértették a törvényeket is. A „hősi” korszakon azonban ma már túl vagyunk, az igaz­ságot nem aszerint osztogat­ják, hogy kiről, vagy miről van szó, hanem a jogszabályok szellemének megfelelően. A gazdaságirányítás új rendszere azonban nemcsak a szövetkezeti gazdaságok önál­lóságát növeli, hanem a velük kapcsolatban levő vállalatokét is. Egy-egy szerződés teljesíté­se, vagy éppen nem teljesítése „zsebbevágó" kérdés lesz a jövőben - és, az már ma is. Egyre Kevesebb az olyan vállalat,_amely lemond a szerződésben biztosított jo­gairól, azzal a jelszóval: a ter­melőszövetkezeteket támogat­ni kell! Ennek nem mond el­lent az, hogy valóban segíteni, támogatni kell a szövetkeze­teket — de a törvényes kere­tek között. A gyámolítgatás, az istápolás helyébe — amely nem egyszer elvtelenségeket takart — az egyenlő jogú part­nerek, egyenlőjogú kapcsola­ta lépett. Nem érdektelen megvizsgál­ni, hogy a termelőszövetkeze­tek, jogilag hogyan készültek fel az önállóság növekedéséből szükségszerűen rájuk háruló feladatokra, s az is fontos kér­dés, hogy valóban egyenlő­rangú partnereik e a szövetke­zeti gazdaságok a vállalatok­nak, intézményeknek? A termelőszövetkezetek ve­zetőségének, tagságának több­sége tudja, hogy jogtudó, a pa­ragrafusok között jártas em­berre van szüksége. A megyé­ben például 70 jogügyi intéző, 51 jogtanácsos, 10 ügyvéd és 8 másodállású jogtanácsos dol­gozik a termelőszövetkezetek­ben. Ezek a számok azt mu­tatják, hogy a szövetkezeti gazdaságok, jogvitás ügyeit, valóban szakavatott emberek intézik. A korábbi években a Termelőszövetkezeti Tanács megyei titkársága irányította a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott jogászok mun­káját A megyei termelőszö­vetkezeti tanácsok létrehozá­sa, munkájuk, hatáskörük, át­szervezése után, a jogászok a termelőszövetkezetek alkalma­zottai lettek, de tevékenységü­ket a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya is ellenőrzi. Az átszervezés előnyös volt. A jogászok közelebb kerültek a termelőszövetkezetekhez, jobban betekinthetnek a szö­vetkezet ügyeibe. A kézzelfog­ható fejlődés mellett azonban sok még a hiba, amely leg­többször a meg nem értésből, kz emberi hibákból adódik. A >irmeiőszövetkezetek egy ré- Izében úgy fogadták a jogászt: fho megint egy irodai ember­tel több”. Pedig nem kell kü­lönösebben bizonygatni, hogy egy jogász nagy hasznára le­het a termelőszövetkezetnek. Fizetése, bőven megtérül, ha a termelőszövetkezet érdekei­nek szem előtt tartásával dol­gozik. Még nagyobb baj en­nél, hogy a vezetők részéről is tapasztalni némi ellenszenvet, tartózkodást. Nem egy szövet­kezetben kirekesztik a jogászt az ügyek intézéséből. „Jobb, ha erről nem tud” — jelszó­val. A jogászok a legtöbbször erre úgy válaszolnak, hogy tá­vol tartják magukat a szövet­kezeti élettől. Hiba, hogy nem igyekeznek megmagyarázni: nem ellenőrizni akarják a szövetkezeti vezetőség mun­káját, ellenkezőleg, segíteni abban, hogy a vezetők és a vezetőség intézkedései, hatá­rozatai megfeleljenek a jogi követelményeknek. Tanulság­ként lehet levonni: javítani kell a jogi munkát a termelő­szövetkezetekben. Legcélrave­zetőbb, ha kialakul az őszinte légkor a vezetők és a jogtaná­csosok között. Az előbbiekből következik; a termelőszövetkezetek több­sége, ma még nem egyenran­gú partnere a vele kapcsolat­ban levő vállalatoknak. Az idei nyár, főleg az értékesí­téssel kapcsolatos nehézségek mutatják, hogy a termelőszö­vetkezetek jogvédelme gyer­mekcipőben jár. Rengeteg volt a panasz a termeltető vállala­tokra a szövetkezetek részéről. A szerződések felülvizsgálása után azonban kiderült, hogy az esetek többségében nem tá­maszthatnak kártérítési köve­telést a vállalatokkal szemben. Hogy miért? Elsősorban saját hibájuk miatt! A termelőszövetkezetekben a szerződések megkötésére, pontjainak betartására nem fordítanak kellő gondot. Csak egy példa: a termelőszö­vetkezetek „szorították” a konzervgyárakat, hogy a tel­jes termést vegyék át, mégpe­dig, aránylag rövid idő alatt. Ez népgazdasági érdek is volt. A konzervgyárak kapacitása azonban adott, több árút nem tudtak fogadni! A vita köz­ben nemegyszer a felháboro­dott szövetkezeti vezetők elé tették a szerződést, amelyet hónapokkal előbb aláírtak, s amelyben nemcsak területre, hanem mennyiségre is szer­ződtek, továbbá ' megállapod­tak a szállítás ütemezésében is. A gyárak ezt legtöbbször betartották — elsősorban az ő érdekeiket szolgálta. A szö­vetkezeti vezetők, különböző meggondolásokból rosszul ér­telmezett érdekekből, túlságo­san óvatosan állapították meg a termésátlagokat, s erre az óvatosan tervezett termésát­lagra kötöttek szerződést. Ezért, a viharos felvásárlási időszak után, aránylag kevés a bírósági ügyek száma. A szövetkezeti vezetők, maguk látják, hogy hiába is menné­nek keresni igazukat, kártérí­tésre nem számíthatnak. Te­hát a szerződések megkötése előtt is alapos számításokat kell végezniük a szövetkezeti vezetőknek, az aláírás előtt kikérni a jogtanácsos vélemé- | nyét a szövetkezetre háruló \ kötelezettségekről. Ma ez már elengedhetetlen feltétele a jó vezetésnek. A gyárak és a vállalatok ugyanis jól felké­szültek, náluk a jogi munka több évtizedre tekint vissza. Nem egy olyan példát so­rolhatnánk fel, amikor a ter­melőszövetkezeti vezetők ma­guk lemondanak jogaik érvé­nyesítéséről a vállalatokkal szemben. Vajon miért? A ma­gyarázat egyszerű: a szövet­kezetek vezetői attól tarta­nak, hogy elromlik a viszony a gyár és a tsz között, s en­nek csak a szövetkezet látja kárát A gyáraknak, a termel­tető vállalatoknak ugyanis le­hetőségük van egy-egy terme­lőszövetkezetet hátrányos helyzetbe hozni a szerződé­seknél egyszerűen úgy, hogy a jól fizető növényből a leért­nél kevesebbre szerződnek. Nemegyszer lehetünk tanúi annak; a termelőszövetkeze­tek nem indítanak pert az őket ért károkért a felvásár­ló vállalatokkal szemben, mert a felvásárló megígérte, hogy „majd legközelebb” en­nek vapr annak a növénynek az átvételénél „kárpótolja” a gazdaságot. Kétségtelen, hogy a személyi kapcsolatoknak van jelentősége a gazdasági életben, de amikor ez elvte- lenséggel, korrupcióval páro­sul, mindenképpen fel kell lépni ellene. A felsorolt je­lenségek azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek veze­tői nemegyszer tétlenül nézik, hogy „ügyes” vállalati embe­rek, átvevők megkárosítsák az általuk vezetett közösséget. És ebben az esetben nem jogsza­bályok hiányáról van szó, ha­nem rosszul értelmezett kap­csolatról. Mihók Sándor Rövidesen beköltözhetnek Újabb pedagóguslakások A tanácsok a kormány tá­mogatásával komoly erőfeszí­téseket tesznek az általános- és középiskolai nevelők vidé­ken való letelepítésére. Ez ugyanis előfeltétele a színvo­nalas tanításnak, a megfelelő nevelői munkának. Pest me­gyében több mint félmillió forintból, most újabb magán- tulajdonban Jevő ingatlanokat vásárolnak meg pedagógusla­kások céljára. Pilisen egy há­romszoba összkomfortos ház­ba, Örszentmiklóson egy két­szobás épületbe, Tápióságon ugyancsak egy kétszobás össz­komfortos házba és Vámosmi- kolán egy három szobából álló ingatlanba költözhetnek be rö­videsen a helyben tanító pe- dadóguscsaládok. Hangversenyek A Magyar Rádió és Televí­zió szimfonikus zenekarának 36 hangversenyét sugározza az elkövetkező hónapokban a rá­dió. Ezek között tíz hangver­senyt a Zeneakadémián tarta­nak. Négy alkalommal Liszt —Bartók zongoraestre, több­ször kamarahangversenyre ke­rül sor a stúdióban. A ma­gyar jazz-zenekarok sereg­szemléjének megrendezését is tervezi a rádió. A megismerés haszna „A minőség egyszázalékos emelkedése 78 300 forinttal növeli a nyereségrészesedést” — áll az élénk színű betűkkel írt táblán az üzemudvaron. Pontos szöveg: még a száza­sokat is feltünteti! Ugyanilyen a mellette levő Is: „Minden négyzetméter elmaradás 700 forint exportcsökkenést je­lent”. Gyakorlatias agitáció ez, nagy szavak, frázisok, felszó­lítások nélküli. „Zsebközeibe” hoz olyan fogalmakat, mint gazdaságosság, fegyelem, nye­reség. Igen — villan a láto­gató eszébe —, ez /korszerű agitáció. Korszerű agitáció? Vajon nem ellentétes elemek kap­csolódnak e kifejezésben? Akadnak, akik azt tartják, hogy a termelési agitáció el­avult dologgá lesz a megvál­tozott viszonyok között. Az új mechanizmus „önmagától” is ösztönöz majd mindenkit ar­ra, amire kell, s feleslegessé teszi az üzemi agitációt. Tetszetős érvelésnek tűnhet, csak éppen — nem igaz! Mert a gazdálkodás tényei, össze­függései sem a régi, sem az új mechanizmus viszonyai között nem „beszélnek önmagukért”, azokat ismertetni és magya­rázni kell. Es a célok, felada­tok magyarázata még sokkal fontosabb. elengedhetetle- nebb, mint amikor csupán egyetlen tényt tekintettünk döntőnek: a mennyiségi terv­teljesítést. A mázsákban és tonnákban kifejezhető felada­tokat viszonylag könnyebb megérteni, mint amikor mi­nőségi mutatókról, devizafo­rintról, költségösszetevőkről és bérgazdálkodásról esik szó. Összetettebb tennivalók ezek, s ezért az egyes munkás ne­hezebben hámozza ki belő­lük a vállalatra, az üzemre vonatkozó általános megálla­pításokból a saját feladatát, a személyes hozzájárulás lehe­tőségeit. Ezt kell megkönnyí- tenie, elősegítenie — például az említett feliratok is ezt szolgálják — az üzemi agitá- ciónak: éppen ezért semmi mással nem helyettesíthetjük, s nem is mondhatunk le róla. „Ahogy önállóságunk fokozó­dik, s egyre több kérdést le­het és kell majd itt helyben eldöntenünk — fejtegette nemrég egy gyárigazgató —, úgy válik egyre fontosabbá, hogy a döntések előtt a dol­gozók véleményét is kikérjük. Ez pedig lehetetlen az embe­rek alapos tájékoztatása, az összefüggések megértése nél­kül.” Valóban, a vállalati önálló­ság növekedése fokozza a munkások beleszólási lehető­ségét a kisebb és nagyobb cé­lok. fejlesztési tervek, elkép­zelések meghatározásába. Ám ezzel a lehetőséggel csak úgy élhetnek, ha jól és részlete­sen — a mainál jobban és részletesebben — ismerik a vállalati gazdálkodás fő prob­lémáit, mutatóit, összefüggé­seit. Ezt szolgálja a közgazda­ságilag megalapozott, tények elemzésére támaszkodó, azaz korszerű agitáció. <gy) Épül a váci kórház Vácott, nem messze a deák­vári lakóteleptől, 400 ágyas új kórházat építenek a 25-ös Építőipari Vállalat dolgozói. A lejtős területről több tíz­ezer köbméter földet kellett eltávolítani, hogy megkezd­hessék az alapok betonozá­sát. Az utóbbi években az or­szág több városában épült hasonló négy-ötszáz ágyas kórház. A vállalat műszaki dolgozói ezért . tanulmányoz­ták a hazai kórházépítés álta­lános tapasztalatait és ennek alapján tervezték meg most a munkát. Az építkezésen az első épü­let, a 25 szobás nővérszállás alapozása már befejeződött. Ez a szálló lesz átmenetileg az építők felvonulási épülete. Néhány hét múlva befejezik a kórház alapozását is, s a jövő év végére kerül tető alá az épület | A pártkongresszus tiszteletére Határidő előtt végzik el az őszi munkákat Aranykalász Tsz-hen A vácszentlászlói Aranyka­lász Tsz tavaly második lett az őszi versenyben. A Pest megyei Termelőszövet­kezeti Tanács tavaszi felhí­vásához is csatlakoztak, « nemrég, augusztus 17-én, el­határozták, hogy a kongresz- szus tiszteletére meggyor­sítják az őszi munkát, ko­rai határidőre végeznek a betakarítással és a vetéssel. A tagság kétharmada nő, akit otthoni gondok is vár­nak. Mégis reggel hatkor már mun­kába állnak, s csak szür­kületkor teszik le a szer­számot. Október 10-re vállalta a tagság a burgonya betakarí­tását. A kétszázból, az el­múlt héten már csak 30 hold volt hátra. Pedig termett jócs­kán. A 30 vagonra kötött ta­vaszi szerződést, augusztus­ban még tizenöttel, aztán most, egy hete, újabb tizen­nyolc vagonnal toldották meg. A szállítás határidő szerinti teljesítését csak az zavarta meg, hogy a ter­ményértékesítő vállalat a le­kötött mennyiség egy részét nem tudja elszállítani. A szövetkezet gondjaira bízta. J| 'Vr.y?Vs ÍN 80 vagon burgonya prizmákba rakva várja a telek Nyolcvan vagon burgonya prizmákba rakva várja a te­let a majorban. A cukorrépa szállítására kö­tött szerződésüket még szep­tember első felében teljesí­tették. Ahogy vállalták, szeptember 15-ig. 5775 mázsa helyett 6282 má­zsát adtak át a cukor­gyárnak. A családok kölcsönösen se­gítették egymást a betaka­rításban. Reggel ötkor már megrakva indult a vontató. Mintegy másfél fordulót nyertek naponta. A fő vetésű takarmányku­korica silózását szeptember 20-a helyett, már 14-re befe­jezték. A 45 holdnyi másod- vetésű silókukorica feldolgo­zását október 15-ig vállal­ták. Már csak 300 köbméter gondja van hátra, s ez már szinte mind többlet az ere­deti 2083 köbméteres terv fölött. A betakarítással összhang­ban jó ütemben, módszere­sen végzik a talajelőkészí­tést. Bőven kapott a föld foszfort, nitrogén műtrágyát. Az elővetemény gondos meg­választásával, a legkorszerűbb agrotechnikai műveletekkel biztosítják a jó magágyat. Az őszi vetésű takarmány- keverék vetési határideje ter­vük szerint október 5. Szeptember 26-ra teljesí­tették. Az őszi árpa határidejéül szeptember 25-ét vállalták. Tíz nappal korábban elké­szültek vele. Idejében kezd­ték a vetőmag csávázását, s olyan területre vetették, ahol a talajelőkészítést már au­gusztusban megkezdhették. A búzavetésnek épp a felé­nél tartanak, s a talajt csak­nem száz százalékig előké­szítették. A tavaszi vetésre váró 1430 hold mélyszántá­sából mintegy 600 holdat megforgatott már az eke. A kongresszus napjára ezt a munkát is befejezik. Az eredmények mögött szor­galmas emberek vannak: szüntelen, áldozatkész mun­ka. A traktorosok nyújtott műszakban dolgoznak, a lánctalpasok 12 órán­ként váltják egymást. Varga József, aki lánctal­pas gépével az őszi talajmun­kát végzi, szeptember első dekádjában 19,86 műszakot Varga József: Húsz nap alatt 42,5 műszak. teljesített, szeptember má­sodik dekádjában pedig 22,68 műszakon át dolgozott. Horváth István sem sok­kal maradt el az elmúlt hó­napban Varga József mö­gött. Szeptember első de-i kádjában 17,92 műszakot, má­sodik dekádjában 22,8 műsza­kot teljesített. Igaz, hogy a jövő év meg­hozza majd e szorgalom gyü­mölcsét, s hogy a kong­resszusért tett felajánlás ösz­tönzi az embereket. Air, a jó munkáért az Aranyka­lászban a forint, a jövedelem sem marad el. A vetőbrigád és a talajelőké­szítők részére holdanként 10 forint prémiumot szavazott meg a tagság, a gyors mi­nőségi munkáért. A fogato- sok és a vállalók pedig 1 százalékkal magasabb része­sedést kapnak a termésből, ha felajánlásukat határidőre teljesítik. (Dozvald)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents