Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
2 ""v-/£iWap 1966. OKTOBER 7., PÉNTEK BRIGHTON Súlyos vereséget szenvedett Wilson külpolitikája a Munkáspárt országos értekezletén Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intéztek Walter Ulbricht-hoz, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárához, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökéhez,- Willi Stoph-hoz, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökéhez, az államtanács elnök- helyetteséhez, melyben nemzeti ünnepük, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, népünk és a saját nevükben szívből köszöntik az NDK államféfiait és köztársaságuk dolgozó népét JÓL SIKERÜLT HADGYAKORLAT A DUNÁNTÚLON (Folytatás az 1. oldalról) egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyar- országi képviselője és G. V. Szregyin vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselője. A tartalékosok részvételével lezajlott gyakorlat — melynek színhelye a Dunántúl volt — terv szerinti, szerves része, mintegy záró akkordja volt a kiképzési évnek. A kormány elnöke a jól sikerült hadgyakorlaton szerzett benyomásairól, tapasztalatairól a következőket mondta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A gyakorlat megtekintése — azt hiszem, ezt valamennyi vendég nevében mondhatom — nagyon tanulságos volt számunkra. Meggyőződtünk arról, hogy néphadseregünk tagjai fegyelmezettek, magas fokú képzettséggel rendelkeznek, s a nehéz feladatot jelentő gyakorlatot szocialista országunk fegyveres erőihez méltó módon hajtották végre. — Közvéleményünk élénk érdeklődéssel kísérte azt a közelmúltban befejezett nagyobb szabású hadgyakorlatot is, amely a baráti Csehszlovákia földjén zajlott le, s amelyet katonáink több testvérország hadseregével együtt hajtották Végre. Fiaink ott is kitűnően megálltak helyüket, különJ el kép és jeladás (Folytatás az í oldalról) álló ellenállási osztagnak, a szobrot felrobbantó Marót- csoportnak a példáján egymás után alakultak meg Újpesten, Zuglóban, Kőbányán és Kispesten a partizáncsoportok, és nap mint nap a főváros valamelyik kerületében, fegyveres támadásokat hajtottak végre. A szovjet hadsereg felszabadító csapatai hazánk földjén üldözték már a megcsappant, szétzilált német haderőt: a vesztüket látó hitleristák terrorja, ha lehet, még kegyetlenebbül tombolt. Százezrével vitték a zsidó származású lakosságot a németországi haláltáborokba, megkezdődött a gyárak leszerelése, történelmi értékeink elrablása, a Duna-partra nyilas gyilkosok kísértek védtelen asszonyokat és gyermekeket. Ezekben a hónapokban a Magyar Frontba tömörült hazafias erők, élén a komunistákkal, a halállal dacolva küzdöttek. A fegyver az uralkodó osztály és a tisztikar kezében volt; ők reszketve a néptől, az együttműködésre, a munkásság felfegyverzésére tett számos ajánlat ellenére, inkább gyáván, tétlenül nézték az ország pusztulását, vagy pedig még jobban kiszolgálták a németeket. Ezért nem nőhetett széles népi ellenállássá a kis partizáncsoportok harca. De a főváros és az ország legsúlyosabb óráiban ez a harc nemzeti becsületünk megmentését szolgálta, és előkészítette 2QU új történelmi korszak, a t- abad, szocializmust építő Magyarország megteremtését. (h. f. p.) külön és a harci együttműködésben egyaránt. A Vitava- gyakorlat azt mutatta, hogy a szocialista országok hadseregei kiváló felkészültséggel rendelkeznek, s o népek közötti egység, barátság szellemében igazi internacionalisták módjára tesznek eleget a legmagasabb követelményeknek is. Kállai Gyula ezután az imperialisták békebontó törekvéseire utalva kijelentette: — A nemzetközi béke megőrzése, népünk történelmi vívmányainak, építő munkája nagyszerű eredményeinek védelme megköveteli tőlünk, hogy a politikai, diplomáciai eszközök mellett megfelelő szinten tartsuk hazánk fegyveres erőit is. Néphadseregünk — együtt a testvéri szocialista országok fegyveres erőivel — békénk legfőbb biztosítéka. — Pártunk politikai bizottsága, kormányunk, népünk nevében ezúton is elismerésemet és kószönetem'et fejezem ki néphadseregünk katonáinak, tisztjeinek és tábornokainak; további jó munkát, sok sikert és boldogságot kívánok az egész személyi állománynak — fejezte be nyilatkozatát Kállai Gyula. Csütörtökön, az angol Munkáspárt országos értekezletének negyedik napján került sor a külpolitikai vitára, amely a kormány eddigi legsúlyosabb vereségével zárult. Wilsont két volt minisztere — Frank Cousins, a szállító- munkások szakszervezetének főtitkára és Christopher May- hew, volt haditengerészeti miniszter — terjesztette elő a kormány külpolitikájának alapjait támadó határozati javaslatot. A javaslat megállapítja, hogy a katonai kiadások radikális csökkentése nélkül lehetetlen az ország gazdasági talpraállitása és a Munkáspárt választási kiáltványában lefektetett szo- ’ ciális program megvalósítása. Követeli, hogy a kormány 1970-ig bezárólag adja fel a „Szueztől keletre” vállalt katonai kötelezettségeit, vonuljon ki Malaysiából, Singapore- ból és a Perzsa-öbölből, szüntesse meg függőségét az Egyesült Államoktól. Szenvedélyes hangú vita alakult ki a vietnami háborúról. Az előterjesztet határozati javaslatok kivétel nélkül megbélyegezték az Egyesült Államok vietnami agresszióját és követelték a brit kormány elhatárolódását az amerikai politikától. A vitát követő szavazásnál az értekezlet azzal fejezte ki formális lojalitását a kormány iránt, hogy túlnyomó többséggel jóváhagyta a párt- vezetőség külpolitikai nyilatkozatát, de ugyanakkor a két döntő kérdésben megszavazta a kormány- politika alapjait támadó határozati javaslatokat: a „Szueztől keletre” politika feladását követelő határozati javaslatot, továbbá azt a határozati javaslatot, amely Észak-Vietnam bombázásának feltétel nélküli megszüntetését követeli és felszólítja a brit kormányt, hogy fejtsen ki nyomást az Egyesült Államokra a háború megszüntetése érdekében. BECS Felmentették Franz Novakot Az esküdtszék ítélete felháborító Az osztrák és a külföldi antifasiszta közvélemény számára megdöbbentően végződött Franz Novak második bécsi pere: az esküdtszék felmentette a vádlottat, akit két „ évvel ezelőtti perében nyolcévi börtönre ítéltek. Az osztrák büntetőtörvény- köny megfelelő paragrafusa alapján a tettéért kiszabható legmagasabb büntetés életfogytiglani börtön. Az esküdtek fele azonban nem úgy foglalt állást, hogy az SS főrohamosztag-vezető, Eích- mann közvetlen munkatársa parancsot hajtott végre. Mivel a szavazatok egyenlősége esetén a vádlott javára döntenek, ez Novak felmentését jelentette. Novak, aki 1961 óta volt vizsgálati fogságban, szabadlábra került. Az esküdtszék ítélete annál felháborítóbb, mivel a második Novak- perben a vád az elsőnél jóval több és nyomosabb bizonyító anyaggal rendelkezett. A másik A tábornok lázadásáról érkezik hír Bonnból. A Bundcs- wchrben meglévő torzsalkodás, kétségtelen személyi ellentétek mögött kirajzolódik a törekvés egy még agresszívebb vonal megvalósítására. Generálisok mennek, generálisok jönnek, ám az újak is a náci vezérkar iskoláját járták, lia viszonylag fiatalabb koruk miatt nem is tudtak olyan magasra jutni a ranglétrán. Bonni politikusok kilincselnek közben az atomfegyverekért. Ha a nyugatnémet hadsereget említik, jogosan tölti el Európát az aggodalom; vannak, akik úgy látszik, semmit sem tanultak és a régi utat akarják járni... Dél-Csehszlovákiában sikeresen bonyolódott le a Vltava- hadgyakorlat. S a szovjet— csehszlovák—magyar egységek mellett ott voltak a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének katonái is. Egy olyan hadsereg tagjai, amely gyökerében elvetette a múlt minden rossz hagyományát, s ma a Varsói Szerződés keretében a többi szocialista néphadseregek igaz és hű fegyvertársa. Jó érzés tudni, hogy a német imperializmus, a német militarizinus már csak a német föld egy részén gyakorolhatja befolyását és útjában az első sorompó éppen a német békeállam. Ha az NDK-t említik, jogosan tölti el Európát a bizalom; vannak, akik leszűrték a történelem tanulságait s új úton járnak. Ha Németország kerül szóba, a beszéd fonala ezért előbb-utóbb mindig — a másik Németországhoz vezet. A Német Demokratikus Köztársasághoz, amely korántsem könnyű politikai missziót vállalt, de azt eredményesen valósítja meg. Nem titok, hogy már magánál a német kettéosztásnál történelmi hátrányba került, hiszen a keleti rész elmaradottabb, szegényebb volt, nem szólva a súlyosabb háborús károkról. Esztendőkön keresztül a nyitott határ, a nyugat-berlini frontváros miatt kialakult rendkívüli állapot akadályozta fejlődését. Az NDK volt a különböző imperialista praktikák célpontja. De a másik Németország, a .szocializmust építő Németország helytállt. Üj szellemben nevelte ifjúságát. Fejlesztette gazdaságát és megerősítette rendszerét. S viszonylag rövid idő alatt, az NDK a világ első ipari hatalmai közé küzdötte fel magát, tekintélye megnőtt barát és ellenség előtt. Munkája és küzdelme ma sem egyszerű. A nyugatnémet politika még mindig a Hall- stein-cloktrinára hivatkozik, pedig azt alaposan megtépázta az idő. Inkább az NSZK sem akar ENSZ-tag lenni, nehogy az NDK felvétele „fenyegessen”. Változatlanul elhárítanak minden össznémet megbeszélést. bonni torpedókat lőnek ki a berlini látogatási engedélyek ellen éppúgy, mint az NSZEP—szociáldemokrata szónokcserével szemben. A bonni kapkodás és idegeskedés főoka azonban mégis valahol ott rejlik, hogy maguk is érzik: az idő nem nekiK dolgozik. Szinte közhelyként hangzik, annyiszor írtuk már le: az európai helyzet meglehetősen bonyolult és összetett. De van egy igen fontos új tényezője. A nyugati hatalmak és a bonni revansisták terveivel szemben már német földön is kialakult az ellensúly, a demokratikus német állam személyében. Nemzeti ünnepén ezeknek a gondolatoknak a jegyében küldjük testvéri jókívánságainkat harcostársunknak, barátunknak: a másik Németországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak. LONDON „VARÁZSSZÓNYEG“-HADMUVELET Angol lapjelentések szerint „varázsszőnyeg” fedőnév alatt bizonyos idő óta Anglia Thun- derbird rakétákat. Hunter vadászgépeket és más korszerű fegyvereket szállít Szaud-Arábiának. A rakétákat és a repülőgépeket Jemen határának közelében helyezik el, ahol erős támaszpont épül. A felszereléssel együtt angol szakértők is érkeztek az országba. ^ssssssssssssssssssss/sssssssssssssrssssssssssfssssssj'sssssrsssssssssssssssssfssssssjrs/'ssssjrsi yysssssssyssssssysssssssAssssssss^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssss lyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tüzetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett, vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutott, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök díszítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös-körül pakisztáni gépkocsivezetők álltak, de egy sém szánta rá magát, hogy megfékezze és rendre- utasítsa a tajtékzó gyereket. A szovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisztáni — figyelmeztetően felemelte a kezét. Volt valami a szemében, ami arra késztette Harryt — bár mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgának nézze a bennszülötteket — hogy leejtse a kezében tartott követ. Vad gyűlöletében, tehetetlenségében ismét elkiáltotta magát: — Disznó! A szovjet gépkocsi sofőrje nem értett angolul, s egyébként is igyekezett elkerülni a botrányt. Ezért nem tett semmit, csak várt. Harry pedig közben elszánta magát mégis a cselekvésre, mintha tanújelét akarta volna adni ..bátorságának”, és bebizonyíthatja, hogy jó amerikai. Odaugrott a gépkocsihoz, s a zászló felé kapott. Az erős selyem azonban nem engedett. A szovjet gépkocsi sofőrje rákiáltott a nyugatiaknál szolgáló, s körben álldogáló kollégáira: — Vigyétek el, vagy kiszállok a kocsiból! Az egyik sofőr galléron ragadta az amerikai kölyköt, aki hiába kapálózott, rugdalózott, az erős marok szorításában semmit sem tehetett. A szálló pakisztáni üzletvezetője mélyen meghajolva, sajnálkozva tárta szét karjait, amikor befejezte a történetet: — Alázatosan tisztelt uram, sajnos, még azt sem sikerült kideríteni, hogy melyik volt az a sofőr, aki az ön igen tisztelt fiával ezt tette. Elnézést kérek az incidensért. Mi mindent megteszünk, hogy vendégeink jól érezzék magukat és ugyebár... Az amerikai gőgösen közbeszólt: — Kérem, állítsák össze a számlánkat, este elutazunk — mondta Az üzletvezető ismét a földig hajolt. — Ahogyan méltóztatik parancsolni, úgy történik majd ... Az amerikai megvárta, amíg a pakisztáni üzletvezető eltávozik, s csak azután szólt rá a fiára: — Egy amerikai vigyáz arra, nehogy kellemetlen helyzetbe jusson. S legalább azt nézted volna meg, hogy melyik volt az a fickó, aki hozzádnyúlt. A gyerek már nem bőgött, visszavedlett igazi miniatűr úriemberré: — Papa — a mi sofőrünknek is látnia kellett az egészet ... És mégsem sietett a segítségemre, és meg sem mutatta, hogy melyik volt az a sofőr . .. Harry anyja szemrehányóan mondta a férjének: — A múltkor mondtam rrár. hogy küldjük el azt a fickót! A papa bólintott: — Megteszem szívem, megteszem! A háromtagú család felkelt, s kivonult az étteremből. Mr. Farming nem tartott velük... (Folytatjuk.) lennék, szívesebben kereskednék velük, mint az angol cégekkel ... A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés közepette csak félszavakat tudott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi történt vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az étterembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen álljon bosszút a fián esett sérelemért. Felháborító! Egy pakisztáni vadember, aki ráadásul a fehérektől kapja a kenyerét, kezet emel az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt. Hivatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparancsolt, hogy azonnal intézze el a dolgot. Az üzletvezető egy negyedóra múlva tért vissza, verejtékezve, izzadtan, nagy hajlongunk és bocsánatkérések közepette mondva el, hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindez. Az történt ugyanis, hosv Harr"- amikor kiküldték sétálni, egy darabig nézelődött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló-kalapácsos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, aminyérból kanalazzák káposztalevesüket. A két orosz azonban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött, egy pillanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepegtettek. De aztán azzal nyugtatgatta magát, hogy ez a két orosz bizonyára amolyan „propaganda ember'’, akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyarázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői. Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetekednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre, s ha — természetesen a moszkvai vállalat és a minisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas o-mág egész ioara és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kezdő üzletember is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég, amelyikkel tárgyal, annál nehezebb dolga van. — És tudja — mondta az angol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, ho<w ők az erősebbek. Me" kell mondanom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember XXII. Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tudnám, hogy ki ön, ha nem ismerném évek óta, azt hihet- ném: ön is mellettük áll... — Volt már Moszkvában? kérdezte váratlanul az angol. — Nem! — mondta az amerikai. — És nincs is szándékom ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalandokat... Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszkvában, egyszer pedig Leningrádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyeneknek festik őket. És sajnos, a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva vagy Leningrád külföldi vendége éppen olyan biztonságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Nagyon érdeke^ világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őketj A két szovjet vendég nyugodtan szürcsölte italát, higgadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az igazat megvallva, ő nem így képzelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakálial járnak, s a meglehetősen vad kinézésű emberek bádogtáÜdvözlő táviratok az NDK megalakulásának 17. évfordulója alkalmából
