Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-07 / 237. szám

2 ""v-/£iWap 1966. OKTOBER 7., PÉNTEK BRIGHTON Súlyos vereséget szenvedett Wilson külpolitikája a Munkáspárt országos értekezletén Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára és Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot in­téztek Walter Ulbricht-hoz, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titká­rához, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa el­nökéhez,- Willi Stoph-hoz, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa elnö­kéhez, az államtanács elnök- helyetteséhez, melyben nemze­ti ünnepük, a Német Demok­ratikus Köztársaság megala­kulásának 17. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és kormá­nya, népünk és a saját nevük­ben szívből köszöntik az NDK államféfiait és köztársaságuk dolgozó népét JÓL SIKERÜLT HADGYAKORLAT A DUNÁNTÚLON (Folytatás az 1. oldalról) egyesített fegyveres erői fő­parancsnokságának magyar- országi képviselője és G. V. Szregyin vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet csapatok pa­rancsnokságának képviselője. A tartalékosok részvételével lezajlott gyakorlat — mely­nek színhelye a Dunántúl volt — terv szerinti, szerves része, mintegy záró akkordja volt a kiképzési évnek. A kormány elnöke a jól si­került hadgyakorlaton szer­zett benyomásairól, tapasztala­tairól a következőket mondta a Magyar Távirati Iroda mun­katársának: — A gyakorlat megtekinté­se — azt hiszem, ezt vala­mennyi vendég nevében mond­hatom — nagyon tanulságos volt számunkra. Meggyőződ­tünk arról, hogy néphadsere­günk tagjai fegyelmezettek, magas fokú képzettséggel ren­delkeznek, s a nehéz feladatot jelentő gyakorlatot szocialista országunk fegyveres erőihez méltó módon hajtották végre. — Közvéleményünk élénk érdeklődéssel kísérte azt a kö­zelmúltban befejezett nagyobb szabású hadgyakorlatot is, amely a baráti Csehszlovákia földjén zajlott le, s amelyet katonáink több testvérország hadseregével együtt hajtották Végre. Fiaink ott is kitűnően megálltak helyüket, külön­J el kép és jeladás (Folytatás az í oldalról) álló ellenállási osztagnak, a szobrot felrobbantó Marót- csoportnak a példáján egymás után alakultak meg Újpesten, Zuglóban, Kőbányán és Kis­pesten a partizáncsoportok, és nap mint nap a főváros va­lamelyik kerületében, fegyve­res támadásokat hajtottak végre. A szovjet hadsereg fel­szabadító csapatai hazánk földjén üldözték már a meg­csappant, szétzilált német haderőt: a vesztüket látó hit­leristák terrorja, ha lehet, még kegyetlenebbül tombolt. Százezrével vitték a zsidó szár­mazású lakosságot a német­országi haláltáborokba, meg­kezdődött a gyárak leszerelése, történelmi értékeink elrablása, a Duna-partra nyilas gyilko­sok kísértek védtelen asszo­nyokat és gyermekeket. Ezek­ben a hónapokban a Magyar Frontba tömörült hazafias erők, élén a komunistákkal, a halállal dacolva küzdöttek. A fegyver az uralkodó osztály és a tisztikar kezében volt; ők reszketve a néptől, az együtt­működésre, a munkásság fel­fegyverzésére tett számos ajánlat ellenére, inkább gyá­ván, tétlenül nézték az ország pusztulását, vagy pedig még jobban kiszolgálták a némete­ket. Ezért nem nőhetett szé­les népi ellenállássá a kis partizáncsoportok harca. De a főváros és az ország legsúlyosabb óráiban ez a harc nemzeti becsületünk megmen­tését szolgálta, és előkészítette 2QU új történelmi korszak, a t- abad, szocializmust építő Magyarország megteremtését. (h. f. p.) külön és a harci együttműkö­désben egyaránt. A Vitava- gyakorlat azt mutatta, hogy a szocialista országok hadsere­gei kiváló felkészültséggel rendelkeznek, s o népek kö­zötti egység, barátság szelle­mében igazi internacionalis­ták módjára tesznek eleget a legmagasabb követelmények­nek is. Kállai Gyula ezután az im­perialisták békebontó törekvé­seire utalva kijelentette: — A nemzetközi béke meg­őrzése, népünk történelmi vív­mányainak, építő munkája nagyszerű eredményeinek vé­delme megköveteli tőlünk, hogy a politikai, diplomáciai eszközök mellett megfelelő szinten tartsuk hazánk fegy­veres erőit is. Néphadsere­günk — együtt a testvéri szo­cialista országok fegyveres erőivel — békénk legfőbb biz­tosítéka. — Pártunk politikai bizott­sága, kormányunk, népünk ne­vében ezúton is elismerésemet és kószönetem'et fejezem ki néphadseregünk katonáinak, tisztjeinek és tábornokainak; további jó munkát, sok sikert és boldogságot kívánok az egész személyi állománynak — fejezte be nyilatkozatát Kállai Gyula. Csütörtökön, az angol Mun­káspárt országos értekezleté­nek negyedik napján került sor a külpolitikai vitára, amely a kormány eddigi leg­súlyosabb vereségével zárult. Wilsont két volt minisztere — Frank Cousins, a szállító- munkások szakszervezetének főtitkára és Christopher May- hew, volt haditengerészeti mi­niszter — terjesztette elő a kormány külpolitikájának alapjait támadó határozati ja­vaslatot. A javaslat megállapítja, hogy a katonai kiadások radikális csökkentése nél­kül lehetetlen az ország gazdasági talpraállitása és a Munkáspárt választási kiáltványában lefektetett szo- ’ ciális program megvalósítása. Követeli, hogy a kormány 1970-ig bezárólag adja fel a „Szueztől keletre” vállalt ka­tonai kötelezettségeit, vonul­jon ki Malaysiából, Singapore- ból és a Perzsa-öbölből, szün­tesse meg függőségét az Egye­sült Államoktól. Szenvedélyes hangú vita alakult ki a vietnami háború­ról. Az előterjesztet határoza­ti javaslatok kivétel nélkül megbélyegezték az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját és követelték a brit kormány elhatároló­dását az amerikai politi­kától. A vitát követő szavazásnál az értekezlet azzal fejezte ki formális lojalitását a kor­mány iránt, hogy túlnyomó többséggel jóváhagyta a párt- vezetőség külpolitikai nyilat­kozatát, de ugyanakkor a két döntő kérdésben megszavazta a kormány- politika alapjait támadó határozati javaslatokat: a „Szueztől keletre” politika feladását követelő határozati javaslatot, továbbá azt a ha­tározati javaslatot, amely Észak-Vietnam bombázásának feltétel nélküli megszünteté­sét követeli és felszólítja a brit kormányt, hogy fejtsen ki nyomást az Egyesült Álla­mokra a háború megszünteté­se érdekében. BECS Felmentették Franz Novakot Az esküdtszék ítélete felháborító Az osztrák és a külföldi antifasiszta közvélemény szá­mára megdöbbentően végző­dött Franz Novak második bécsi pere: az esküdtszék felmentette a vádlottat, akit két „ évvel ezelőtti perében nyolcévi börtönre ítéltek. Az osztrák büntetőtörvény- köny megfelelő paragrafusa alapján a tettéért kiszabható legmagasabb büntetés élet­fogytiglani börtön. Az es­küdtek fele azonban nem úgy foglalt állást, hogy az SS főrohamosztag-vezető, Eích- mann közvetlen munkatársa parancsot hajtott végre. Mi­vel a szavazatok egyenlősége esetén a vádlott javára dön­tenek, ez Novak felmentését jelentette. Novak, aki 1961 óta volt vizsgálati fogságban, szabad­lábra került. Az esküdtszék ítélete annál felháborítóbb, mivel a második Novak- perben a vád az elsőnél jó­val több és nyomosabb bizo­nyító anyaggal rendelkezett. A másik A tábornok lázadásáról ér­kezik hír Bonnból. A Bundcs- wchrben meglévő torzsalko­dás, kétségtelen személyi el­lentétek mögött kirajzolódik a törekvés egy még agresszívebb vonal megvalósítására. Gene­rálisok mennek, generálisok jönnek, ám az újak is a náci vezérkar iskoláját járták, lia viszonylag fiatalabb koruk miatt nem is tudtak olyan ma­gasra jutni a ranglétrán. Bon­ni politikusok kilincselnek közben az atomfegyverekért. Ha a nyugatnémet hadsereget említik, jogosan tölti el Euró­pát az aggodalom; vannak, akik úgy látszik, semmit sem tanultak és a régi utat akar­ják járni... Dél-Csehszlovákiában sike­resen bonyolódott le a Vltava- hadgyakorlat. S a szovjet— csehszlovák—magyar egységek mellett ott voltak a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének ka­tonái is. Egy olyan hadsereg tagjai, amely gyökerében el­vetette a múlt minden rossz hagyományát, s ma a Varsói Szerződés keretében a többi szocialista néphadseregek igaz és hű fegyvertársa. Jó érzés tudni, hogy a német imperia­lizmus, a német militarizinus már csak a német föld egy részén gyakorolhatja befolyá­sát és útjában az első sorom­pó éppen a német békeállam. Ha az NDK-t említik, jogosan tölti el Európát a bizalom; vannak, akik leszűrték a tör­ténelem tanulságait s új úton járnak. Ha Németország kerül szó­ba, a beszéd fonala ezért előbb-utóbb mindig — a má­sik Németországhoz vezet. A Német Demokratikus Köztár­sasághoz, amely korántsem könnyű politikai missziót vál­lalt, de azt eredményesen va­lósítja meg. Nem titok, hogy már magánál a német ketté­osztásnál történelmi hátrány­ba került, hiszen a keleti rész elmaradottabb, szegényebb volt, nem szólva a súlyosabb háborús károkról. Esztendő­kön keresztül a nyitott határ, a nyugat-berlini frontváros miatt kialakult rendkívüli ál­lapot akadályozta fejlődését. Az NDK volt a különböző im­perialista praktikák célpontja. De a másik Németország, a .szocializmust építő Németor­szág helytállt. Üj szellemben nevelte ifjúságát. Fejlesztette gazdaságát és megerősítette rendszerét. S viszonylag rövid idő alatt, az NDK a világ első ipari hatalmai közé küzdötte fel magát, tekintélye megnőtt barát és ellenség előtt. Munkája és küzdelme ma sem egyszerű. A nyugatnémet politika még mindig a Hall- stein-cloktrinára hivatkozik, pedig azt alaposan megtépázta az idő. Inkább az NSZK sem akar ENSZ-tag lenni, nehogy az NDK felvétele „fenyeges­sen”. Változatlanul elháríta­nak minden össznémet meg­beszélést. bonni torpedókat lő­nek ki a berlini látogatási en­gedélyek ellen éppúgy, mint az NSZEP—szociáldemokrata szónokcserével szemben. A bonni kapkodás és idegeskedés főoka azonban mégis valahol ott rejlik, hogy maguk is ér­zik: az idő nem nekiK dolgo­zik. Szinte közhelyként hangzik, annyiszor írtuk már le: az európai helyzet meglehetősen bonyolult és összetett. De van egy igen fontos új tényezője. A nyugati hatalmak és a bon­ni revansisták terveivel szem­ben már német földön is ki­alakult az ellensúly, a de­mokratikus német állam sze­mélyében. Nemzeti ünnepén ezeknek a gondolatoknak a jegyében küldjük testvéri jó­kívánságainkat harcostársunk­nak, barátunknak: a másik Németországnak, a Német De­mokratikus Köztársaságnak. LONDON „VARÁZSSZÓNYEG“-HADMUVELET Angol lapjelentések szerint „varázsszőnyeg” fedőnév alatt bizonyos idő óta Anglia Thun- derbird rakétákat. Hunter va­dászgépeket és más korszerű fegyvereket szállít Szaud-Ará­biának. A rakétákat és a re­pülőgépeket Jemen határának közelében helyezik el, ahol erős támaszpont épül. A fel­szereléssel együtt angol szak­értők is érkeztek az országba. ^ssssssssssssssssssss/sssssssssssssrssssssssssfssssssj'sssssrsssssssssssssssssfssssssjrs/'ssssjrsi yysssssssyssssssysssssssAssssssss^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssss lyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tüzetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi ve­zetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett, vajon mi­lyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutott, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök dí­szítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös-körül pakisztá­ni gépkocsivezetők álltak, de egy sém szánta rá magát, hogy megfékezze és rendre- utasítsa a tajtékzó gyereket. A szovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisztáni — fi­gyelmeztetően felemelte a ke­zét. Volt valami a szemében, ami arra késztette Harryt — bár mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgának nézze a bennszülötteket — hogy leejtse a kezében tartott követ. Vad gyűlöletében, tehetet­lenségében ismét elkiáltotta magát: — Disznó! A szovjet gépkocsi sofőrje nem értett angolul, s egyéb­ként is igyekezett elkerülni a botrányt. Ezért nem tett sem­mit, csak várt. Harry pedig közben elszánta magát mégis a cselekvésre, mintha tanúje­lét akarta volna adni ..bátor­ságának”, és bebizonyíthatja, hogy jó amerikai. Odaugrott a gépkocsihoz, s a zászló felé kapott. Az erős selyem azonban nem enge­dett. A szovjet gépkocsi sofőr­je rákiáltott a nyugatiaknál szolgáló, s körben álldogáló kollégáira: — Vigyétek el, vagy kiszál­lok a kocsiból! Az egyik sofőr galléron ra­gadta az amerikai kölyköt, aki hiába kapálózott, rugdalózott, az erős marok szorításában semmit sem tehetett. A szálló pakisztáni üzletve­zetője mélyen meghajolva, sajnálkozva tárta szét karjait, amikor befejezte a történetet: — Alázatosan tisztelt uram, sajnos, még azt sem sikerült kideríteni, hogy melyik volt az a sofőr, aki az ön igen tisz­telt fiával ezt tette. Elnézést kérek az incidensért. Mi min­dent megteszünk, hogy vendé­geink jól érezzék magukat és ugyebár... Az amerikai gőgösen közbe­szólt: — Kérem, állítsák össze a számlánkat, este elutazunk — mondta Az üzletvezető ismét a föl­dig hajolt. — Ahogyan méltóztatik pa­rancsolni, úgy történik majd ... Az amerikai megvárta, amíg a pakisztáni üzletvezető eltá­vozik, s csak azután szólt rá a fiára: — Egy amerikai vigyáz ar­ra, nehogy kellemetlen hely­zetbe jusson. S legalább azt nézted volna meg, hogy me­lyik volt az a fickó, aki hoz­zádnyúlt. A gyerek már nem bőgött, visszavedlett igazi miniatűr úriemberré: — Papa — a mi sofőrünk­nek is látnia kellett az egé­szet ... És mégsem sietett a segítségemre, és meg sem mu­tatta, hogy melyik volt az a sofőr . .. Harry anyja szemrehányóan mondta a férjének: — A múltkor mondtam rrár. hogy küldjük el azt a fickót! A papa bólintott: — Megteszem szívem, meg­teszem! A háromtagú család felkelt, s kivonult az étteremből. Mr. Farming nem tartott velük... (Folytatjuk.) lennék, szívesebben keresked­nék velük, mint az angol cé­gekkel ... A vita nem folytatódott to­vább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés közepette csak félszavakat tu­dott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi történt vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s rá­parancsolt, hogy azonnal men­jen be az étterembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen álljon bosszút a fián esett sé­relemért. Felháborító! Egy pa­kisztáni vadember, aki ráadá­sul a fehérektől kapja a ke­nyerét, kezet emel az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt. Hivatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparancsolt, hogy azonnal in­tézze el a dolgot. Az üzletvezető egy negyed­óra múlva tért vissza, verej­tékezve, izzadtan, nagy haj­longunk és bocsánatkérések közepette mondva el, hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindez. Az történt ugyanis, hosv Harr"- amikor kiküldték sétálni, egy darabig nézelődött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló-kalapácsos zászló van erősítve. A gépko­csi olyan márkájú volt, ami­nyérból kanalazzák káposzta­levesüket. A két orosz azon­ban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött, egy pillanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepegtettek. De aztán az­zal nyugtatgatta magát, hogy ez a két orosz bizonyára amo­lyan „propaganda ember'’, akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyaráz­ta amerikai barátjának, mi­képpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag em­ber”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi válla­lat képviselői. Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem ép­pen nagy, bár bizonyosan ma­gas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetekednek. Hi­szen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre, s ha — ter­mészetesen a moszkvai válla­lat és a minisztérium megbí­zásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas o-mág egész ioara és kereske­delme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kez­dő üzletember is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég, amelyikkel tár­gyal, annál nehezebb dolga van. — És tudja — mondta az angol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, ho<w ők az erősebbek. Me" kell mon­danom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember XXII. Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tud­nám, hogy ki ön, ha nem is­merném évek óta, azt hihet- ném: ön is mellettük áll... — Volt már Moszkvában? kérdezte váratlanul az angol. — Nem! — mondta az ame­rikai. — És nincs is szándé­kom ellátogatni oda! A sze­mélyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én korom­ban már kerüli az ember a fe­lesleges kalandokat... Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszkvában, egyszer pedig Leningrádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasz­talatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan embe­rek, amilyeneknek festik őket. És sajnos, a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva vagy Leningrád kül­földi vendége éppen olyan biz­tonságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Na­gyon érdeke^ világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őketj A két szovjet vendég nyu­godtan szürcsölte italát, hig­gadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az igazat meg­vallva, ő nem így képzelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüg­gönyön túl” nagy szakálial járnak, s a meglehetősen vad kinézésű emberek bádogtá­Üdvözlő táviratok az NDK megalakulásának 17. évfordulója alkalmából

Next

/
Thumbnails
Contents