Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
1986. OKTÓBER 30., VASÄRNAP UtCttl kMabHod 9 Ahogy Móricka elképzeli B izonyára tetszenek rá emlékezni, egv időben a magyar literatúra tele volt silózási és négyzetes dugványozás) tanácsadóval. Akkoriban minden valamirevaló cselekmény a mezőgazdaságban játszódott, mint ahogy manapság az ágyban. Akkoriban íróink jóvoltából minden korszakalkotót, mélyet, emberit, bölcset és okosat fiatal termelőszövetkezeti brigádvezetők mondtak, miközben jóízűeket sercintettek a dinnyeföld szélén. Ez a hajdani sematizmus késztette a nagy magyar irodalom kis művelőit arra, hogy randevút adjanak egymásnak, mégpedig az ágyban. Ha a dinnyeföld szélén köpködő brigádvezetőtől végképp nem ment el kedvük az olvasástól, akkor bizonyíthatják velem, hogv nem is magyar és nem is modern író az, aki még nem írt regényt, novellát, tárcát, verset, drámát egy bizonyos, ágyban történő dologról. Ebben legalább egységes a mai magyar irodalom. És ez is valami. D tt van például Nagyfej Ádám regénye. A konfliktus kicsúcsosodása, a bonyolítás, a katarzis, a megoldás, továbbá minden páros és páratlan oldal lényege a következő: „Két meztelen test fekszik egymás mellett az ágyban, mint két ország a térképen. A szobában sötét van, kendőzetlen női illatok lebegnek. Ekkor az egyik test megmozdul és a napfénycsíkokkal tűzdelt szobában látni nem, csak érezni lehet, hogy mi történik. Kisvártatva a szájak is megkeresik egymást. Másnap Ica véresre harapott alsó ajakkal ment dolgozni.. Aki ebben a regényben nem veszi észre, hogy az író mennyi szenvedéllyel és hittel harcol a nacionalizmus ellen, mennyire magáénak vallja a szocialista internacionalizmus elveit, mennyire gyűlöli az erőszakot, és mennyire igenli egész mai életünket, az jobb, ha elfelejt olvasni. írni még ne, mert hátha később kedve támad fiatal társíróként felfutni a nagy magyar Parnasszusra. Ez az előbb idézőjelbe tett nemes metszésű néhány mondat egyébként megtalálható Kezdőcske Elek tárcácskájában is, a következő tartalommal: 0 polgári erkölcsök miatt a munkahelyen még nem egyenrangúak a férfiak és a nők. Vannak, akik szánt szándékkal a sötét foltokat keresik, noha az életösztönök már túlléptek a fekvő tanácstalanságokon. Helyet a nőknek a közéletben, az országok irányításában, éljen az emancipáció. Más, mondjuk Fúrvézer Endre ugyanebben a néhány mondatban lerántja a leplet a társadalmi mozgások ma még ellenőrizhetetlen tendenciáiról. Bátran rámutat, hogy gyakran még sötétben tapogatózunk és tudunk szakítani az ösztönösséggel. Az egyének ütközése véres tragédiákba fullad, de a társadalom már felfigyelt és adott esetekben segítséget nyújt... Egyébként könnyen közgazdasági szakírókká is válhatunk, ha le tudjuk másolni a fenti idézetet. Ha sikerül, bizonyára, találunk valakit, aki megérti, hogy az új gazdasági mechanizmusról lévén szó, a szabad kezdeményezés oldalán állunk. Nincsenek aggályaink arról, hogy sötét piaci törvények közepette a vásárló megtalálja az árut és fordítva. Sőt, reményünk van arra, hogy ez elősegíti az újratermelést. lindezekből következik: mindenki könv- nyen és gyorsan lehet mai modern író. Azoknak, akiknek nincs idejük és türelmük hosszabb irodalmi alkotást elolvasni, ezennel közreadom a világ összes problémáját felölelő regényemet, drámámat, versemet, novellámat és tárcámat. Agy. .Egy nő és egy férfi fekszik benne. (miskoleaá) Fellépés előtt (Szlovák György rajza) BARANYIFERENC: Canzone Profana Ha azt írnám, hogy érted a poklokig leszállók áldott szerelmem — hangosan nevetnél. Mert ésszel jól föléred hogy nincs pokol, s hogy áldott Madonna sem vagy, tegnap is pereltél, mert szél fütyült, jeges szél, eső csörgött az útra, s te ázott szerelemben vártál szipogva engem, s én jövök e nyirkos randevúra... Pokolig? Isten őrizz! A sarkig sem, ha szél zuhog s esővíz! Amennyit érsz, megéred, jó veled nagyra-lennem, csinos vagy (bár hajad most épp megázott.,.), Hidd el: eztán se félek esőtlen, tiszta esten bumlizni érted három-négy megállót. Ha nem muszáj, nem azok. Minek hazudni néked, miként költő, ha hantái, harsogva, mint a fanfár: „pártom, hazám, érted máglyára lépek!” Majd keszeg gyufalángtól rezei be és pártot, hazát elárnl. Magasan jár a csillag, nehéz lehozni onnan, annak se megy, ki őszintén ígéri. Törvény is már e nyíltabb s józan beszédű korban a nagy szavak csalását tettenérnl. Az embert tette méri. Ne álmokkal cserélj föl: erőm ahhoz kevés lesz mire csak álom képes. nem hozom le a csillagot az égről. Sokkalta többre kérj te: csillagfénynél tisztább őszinteségre. Dalom, ne szárnyalj szét az emberek közt — az a madárka dolga. Te földön járj, mintha szárnyad se volna. ‘XM's/rssssssrssssssssmsssssj'ssfj’ssssssssfsm-SfSMVS*ssssyrsffsssssssssssssssssfsssssfss*sssssssssfssssssssssfsssss/-sssssmssfSMJt r Négy esztendeje jelent meg | Baranyi Ferenc első verseskö- | tete, a Villámok balladája s S akkor a negyvenöt verset tar- I talmazó kis kötet napok alatt | elfogyott. Siker volt? Egy te- % hetséges fiatal költő reménytAZ A MERÉSZSÉG BARANYI FERENC ÚJ KÖTETE keltő pályakezdése. A kötet versei egy erőtől duzzadó, de , nem harsogó, meleg, emberi ; lírájú költőt láttattak, aki : mindenre, amit látott és ta- : pasztáit, őszinte örömmel rácsodálkozott. Fiatalos lelkese- ; déssel tűzte célul maga elé, hogy a népből jött ifjú társakkal együtt egésszé formálja : „e készen kapott féligkész vi- I lágoi”. Erről a „magasra nőtt felelősség”-ről, erről a néphez s a hazához’ kötődő hűségről szolt az első kötet közéleti ; lírája, igen bíztató kezdetet Ígérve. Két esztendeje megjelent Hazatérés című kötete mondanivalójának tartalmi mélységét és gondolatainak művészi megfogalmazását illetően több volt az első kötetnél. A Hazatérés költője már érettebb s ezért töprengőbb, vívódóbb, a . válaszokat türelmetlenebbül kereső ember, mint a Villámok balladájának csapongó, néhol kamaszosan mutáló hangú diákja volt. Verseinek közéleti töltése már szervesen kapcsolódott a szülőfalut, az otthont éneklő mondanivalóhoz; már nem érte be a vi- szcntlátás örömével, hanem szemlélődve nézett körül; nemcsak a gyermekkorból oly kedves dűlőút keltette emléket idézte, de bosszankodva figyelt fel arra is, hogy a rossz úton sz!nte nyomtalanul robogott át az elmúlt tizenkilenc esztendő. A táj szépségét, az otthon melegét megéneklő költő így vált egyszeriben a közélet lírikusává is. Olykor lázadó lírikusává. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert Baranyi Ferenc most megjelent harmadik kötete már a címében is egy kicsit válasz: Az a merészség. Válasz arra: mi az a merészség, amiért egyesek szidták, mások pedig tapsoltak neki. Amiben a költő következetes marad önmagához: agitatív erővel, töretlen forradalmi hittel és színes líraisággal mond véleményt társadalmunk átalakulásáról. De mi ebben a merészség, amiért tapsolni vagy szitkozódni kellene? Baranyi világosan ki- mondja Canzone Profana című versében: „Törvény is már e nyíltabb s józan beszédű korban a nagy szavak csalását tettenérni.” Prózára fordítva: ma már nem kell merészség ahhoz, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk változó, alakuló korunk hibáiról, visszásságairól, hiszen mindannyiunk A KISKRAPEK J óformán még meg sem néztem, de egyből azt mondtam rá: — Én a kiskrapekokat nem bírom. A többiek hallgattak. Ha megkérdik, megmondom nekik, miért nem bírom a kiskrapekokat. De nem kérdezték. Pedig én nem törődöm vele. ki hogyan néz ki, tőlem lehet akkora füle, mint az elefántnak, vagy görbe lába, fütyülök rá, de a kiskrapekokat nem bírom. Azok mindig beleharapnak az emberbe. Mintha fűtené őket a bosszú, hogy ők olyan kicsire sikerültek. Volt nekem a katonaságnál egy tizedesem, ro- hadtabb alakot még rajzolni se lehetne. A lelkét kiszekírozta az embernek: még a lövészárokban is azután kajtatott, kit kaphatna el egy leszakadt gombbal, meg utazott arra. hogy ráijesszen az örökre, majd kiugrott a bőréből örömében, ha valakit valamivel lebuktathatott. Mondom, piszok alak volt, talán még az anyja se siratta meg. amikor megkapta a halálhírét. Mert ottmaradt egy csetepaté után rebesgették, hátulról érte a golyó, azaz a mieink közűi puffanhatta le valaki. Hát, azóta utálom én a kiskrapekokat Jön a Lajos bácsi, majd’ hogy nem kézen fogva vezeti a kiskrapekot. No, ha még nem szedték le az eget, én leszedem — gondoltam magamban, mert sejtettem, ránk akarja sózni az öreg ezt a kétlábú szerencsétlenséget. Nyertem. Odaáll elém az öreg, s rákezdj: — Karcsi fiam, vedd csak a szárnyaid alá az fej szaktársunkat, végre kilesz a létszám, harmadik hónapja hiányzik itt egy ember. N ézem az öreget, erre a kiskrapek kapálózni kezd a mancsával, nyújtogatja felém, mint aki attól fél, elesik, ha nem kapaszkodhat meg bennem. — Jó napot — mondja —, Klinyecz Mátyás a nevem. A keze még lóg a levegőben. Látom, az öreg felém csap a tekintetével, nyelek hát egyet, s nyújtom a kezem, de csak éppen, az ujjhegyem markolhassa meg. — Hát ami azt illeti — mondom az öregnek — megvoltunk eddig is ... — Ezután eggyel többen lesztek... — Csak ami... Erre belekotyog a kiskrapek: — Kérem, én jó szívvel jöttem, de ha a szaktársak nem akarják, ha annyira kinéznek innen ... Látom, hogy mérges, de mi a fenének beszél bele? Nem az ő dolga ez, hanem Lajos bácsié meg az enyém. Legalább a korom tisztelje, jövőre letudom az ötvenediket, Lajos bácsi is csak azért fia- mozhat, mert ő volt a mesterem, az ő keze alatt tanultam ki. A többinek én vagyok a bácsi, ez a kiskrapek meg úgy áll le velem feleselni, mintha a haverjával tenné. Hát, minek néz ez engem? Mondtam valamit, éppen csak a tisztesség kedvéért, azután rábíztam Babosra a kiskrapekot: ápolgassad csak a kedvencedet. Utána mentem az öregnek, de jobb. ha erről nem beszélek. Ahogy az nekem jött! Minek elmondott! Goromba emberevőnek, meg ösz- szeférhetetlennek, aki azt hiszi, ő szabja meg még azt is, ki — mikor lélegezzen, s ha így folytatom, akkor nagyon hamar a magam árnyékát kergethetem. A magam árnyékát? Mit célozgat az öreg? Talán letesz a csoportvezetőségről? Hajaj, sírnék is utána! Kevesebb gondom lenne, ennyi az egész. Dolgozni ugyanúgy kellene, mint most. Hát akkor? Jót tenne velem! o da-odanézegetek a kiskrapekhoz. Látom, hogy matat a gépe körül, no, néhány napot totojkázhatsz vele, míg rendben lesz, mert akkor tisztították le azt utoljára, amikor az öreg Nagy nyugdíjba ment. Még virágot is aggattak rá, de azóta .. Örül az ember, ha mindenki a maga gépét letisztítja, nem még ezt. Csinálom a dolgom, egyszerre csak ott áll mellettem a Babos gyerek: — Karcsi bácsi — mondja — mi baja ezzel az emberrel? — Nekem? Semmi. Csak mondtam: nem birom a kiskrapekokat. Hát, akkor ezt se. — Tud ez dolgozni. Tíz éve csinálta egy helyben. Csak azért jött el onnét, mert a felesége beteg lett, s hát közelebb akart kerülni. — Mifene, már ennyire összemelegedtetek? — Kérdeztem. Nem vagyunk idegenek. Aki velünk dolgozik, az hozzánk tartozik, nem? — Szemináriumot tartasz? — De harap máma, mi ütött magába? Mit magyarázzak ennek a gyereknek? Azt hiszi, összeálltak, kinevezték magukat brigádnak, s ezzel már okosok is lettek. No, jó, konyítanak valamit a munkához, de hát hol vannak még ahhoz, hogy leckéztessenek? Megmondtam akkor rögtön: hagyjanak ki a bri- gádosdiból engem. Rosszul esett, hogy nem erősködtek. Hát ilyen könnyen beletörődnek? No, mindegy, persze, manapság senkinek nem tetszik, ha jó munkát akar az ember. Mert engem semmi nem érdekeli, csak az, hogy amit kiadunk a kezünk alól. az olyan legyen, mint amit az öreg Nagy csinált. Mert az művésze volt a szakmáközös vágya és célkitűzése, hogy gyorsabban haladjunk előre. A költő jószándékához, segíteni akarásához nem fér kétség. Még akkor sem, ha olykor téved is és egyes hibákból, visszásságokból általános érvényű következtetéseket' von le. A hazugságot és á gyávaságot témádja-bírálja a szerelmi és a társadalmi életben egyaránt, mert tudja, hogy mi ma a költő feladata s hogy „nem a halál nehéz”, hanem a hazugság elviselése. Hitét, világnézetét világosan megfogalmazza: „kikiáltom és megszenvedem s százszor leírom én, hogy izmos szabad alcaratom, dühöm és mániám a kommunizmus”. Amikor bírálja a gőgősöket, az üres beszédű kóklereket, a szemforgatókat és álszemér- meseket, a megtorpanókat és maradiakat — hitének őszinte féltéséből s nem oktalan hivalkodásból teszi: „na fúljatok a tékozló közönybe, mely elfe- csérli tüzet sziveteknek”. A szerelmes költő ebben a kötetében már nem azon örvendezik, hogy rátalált a szerelemre, hanem a szerelem tartalmát fogja vallatóra és keresi-kutatja mi az, ami ösz- szefűzi, együtt tartja azokat, akik szeretik egymást „Engem aláz és téged is szokások dóré vallomása, hallgatva várd ki, hogy legyek túlélt magamnak tiszta mása”. Ezek a szerelmes versek már nem a nő kiváltotta hirtelen fellobbanások. hanem viaskodás az élettársul választott nővel,. a tudati és lelki emancipációért, viaskodás azért hogy ez az embert emberhez fűző kapcsolat megszabaduljon minden külső sallangjától. Erről szól a kötet jelentős részét kitevő Rege a gyávaságról című, prózában és versben megírt vallomása. „Gyáva vagyok? Együtt élek valakivel, akitől naponta elmenekülnék. és akihez naponta menekülnék vissza. Együtt élek valakivel, percenként lázadozván a sorsom ellen és percenként örvendezvén miatta ... Az elrontott helyzetbe való beletörődésnél bátrabb dolog a válás, az elrontott helyzet helyrehozatalát vállaló szívós viaskodásnál viszont nem!... Egy szerelem csak harc árán kovácsolódhat szövetséggé __" ö sszegezve: Baranyi Ferenc harmadik kötete már érett poéta érzelmi és gondolatvilá1 át tükrözi s nyeresége a mai nagyar költészetnek. nak. Hol vannak már ilyen szakembe- : rek? Odaálihat minden jött-ment a gép i mellé, „s eresztheti a kést, vagy jó lesz, i vagy nem. —' Azt mondod, tud dolgozni? — Igen. — Hát ezt horunét veszed? — Jöjjön, nézze meg. Akkor látom, hogy hajol ám a gépe : fölött a kiskrapek, s ahogy közelebb ; lépek, azt is látom, hogy a ládájában I van már tisztességgel. Nofene. Nem i állhattam, tényleg közelebb mentem. : No, no ... megteszi, persze, ahogy első ■ pillantásra látja az ember. Nyúlok a > ládába, a kiskrapek rámmosolyóg: — Remélem, jó lesz. — De biztos benne! Felkapja a fejét, rámnéz, szúr a sze- ! me: — Kérem, Biri úr, én azt mondtam, : remélem... Biri úr? Már azon voltam, hogy Iete- i remtem. amikor látom, ezek a kölkök i röhögnek. Hangtalanul, de fülig érő ; szájjal. Röhögnek. Rajtam. Biri úr? Hát ; tényleg, miféle gúnyolódás ez? , i ' l I V isszadobtam a ládába a szelep- j házat, ránéztem a kiskrapekra, j s mentem a helyemre. Látom, j Babos mond neki valamit, erre ! a kiskrapek indul hozzám. — Kérem, Biri úr, ne haragudjon, i én igazán nem akartam megbántani... j — Ahhoz maga még_elég fiatal, hogy : ne tudjon megbántani^ engem ... — Ha mégis, akkor elnézését... Intettem csak neki, jól van, menjen. ! Ballag vissza a helyére, de úgy, mint ! akit akasztani visznek. Úgy látszik, S öreg korára tényleg megbolondul az : ember, mert megsajnáltam a szeren- | csétlent. Nem tudtam megállni, utána ; kiabáltam: . > — Izé ... Klinyecz szaktárs ... Meghallotta az rögtön. Fordul vissza, ! jön engedelmesen. Most mi a fenét $ mondjak neki? — Na, szóval, nem haragszom. És ne ; mondja nekem azt, hogy Biri úr, érti? ; Nem vagyok én úr senkinek. Biri szak- 5 társnak szólítson engem, vagy Karcsi > bácsinak, ahogy a többiek ... Erre belevigyorog a képembe: — Karcsi bácsi meg nyugodtan mond- 5 hatja nekem, hogy kiskrapek ... Sok mindent megértem már, de erre 5 fennakadt a szemem. Honnét veszd ez, $ hogy... hogy kiskrapek? — Micsoda? — Hát, hogy kiskrapek... Babosék $ mondták, hogy Karcsi bácsi nem bírja $ a kiskrapekokat, készüljek fel a leg- 5 rosszabbra... 5 r s röhög, röhög a szemtelen Mit $ E csinálhat ilyenkor az ember? Meg- $ billenti a hátsóján, s ráförmed: — ^ Eridj a dolgodra, míg szépen vagy, $ te kiskrapek... í
