Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

4» 1966. OKTÓBER 30., VASÁRNAP 1 ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT? Jancsó Miklóssal SZERELEM, Ó! Murray Schisgal háromszög-komédiája a Vígszínházban Dosztojevszkij, — így hívták ez iskolában. És nagy jövőt jó­solt neki mindenki. Ennek már •tizenöt éve, — most itt áll, a híd korlátjára mászik, ■ ugrani készül, — háttérben a New York-i felhőkarcolók. Ebben a helyzetben találkozik volt osztálytársé vak Felidézik az ünnepélyes érettségi felvonulást: ők ket­ten vezényelték, indulóra tán­colva, karmesteri pálcát do­bálva a zenekart. Reprodukál­ják ezt a menetelést, feldobják a képzeletbeli marsallbotot — s várják, hogy leessen. Hiába várják. Az egykori Dosztojevszkij — azt gyanítja, tán azért nem sí­kéiül neki semmi, mert neve­lőitől, gyerekkorában mindig csak egy szem háztartási kek­szet kapott karácsonyra. Vagy azért nem, mert közvetlenül érettségi után lecsinálta egy foxterrier? De miért pont őt? A közönség nevet. Nem egy komikus világ az, ahol egy 33 éves ember képtelen elfelejte­ni gyermekkori sérelmeit? Persze van, aki elfelejtette. Dosztojevszkij barátja. (Pe­dig őt autóemelővel is verték, s az anyja csak egyszer csó­kolta meg, amikor sikerült időb^ oda tolni a képét a ma­ma arca és egy hollywoodi sztárfotó közé.) Sikerének tit­ka: minden energiáját az üz­letnek szenteli, — jelenleg is éppen guberál. De meg lehet nézni a kabátja bélését, — a legfinomabb kelme! — a ba­rátjával még a hónaalját is megszagol tat ja, — a legfino­mabb kölni! Mégis, ő is öngyil­kosságra készül. Ö is ezért van Akik krimire számítanak a Bűntény a leányiskolában cí­mű csehszlovák film megte­kintésekor, csalódnak, ám mégsem távoznak elégedetle­nül a moziból. A három tör­ténet — Halál a sziklacsúcson, Hogyan fürdik egy nő?, Bűn­tény a leányiskolában —nem­csak kitűnő paródiája a kri­miknek, de egyúttal maró sza­tírája is a kispolgár morál­nak. Ebben kétségkívül a cimadó történet a legsikere­sebb. Boruvka felügyelő segítsé­Remekművek a bécsi Albertiadból Nincs még egy múzeum a világon, amely olyan gazdag grafikai gyűjteménnyel büszkél­kedhetne, mint a bécsi Albertina. Ötvenezer rajzot és közel egymillió metszetet őriznek itt. A Szépművészeti Múzeum most megnyílt kiállításán ennek a páratlan gyűjteménynek FARKAS ANDRÁS; A négy évszak Föld feketéje, Hű patyolatja Kímél a télre, FI se tagadja. Rendre bevallja: Unja magát is! Kérdi a balga: Űt sehová visz? Rét puha zöldje, Ég csupa kékje Robban a földre. Robban-e? Égne? Nem, dehogy ég el Rügy, ha kipattan, Bomba-fejével Hív szakadatlan. Hív el a nyárba, IVlig a virágok Csókra kivárva Néznek az áldott, Asszonyi tájra. Míg a kerek föld Napra kitárva Éneket költ. Majd jön az őszi Szél, aki érlei, Rendre tetőzi Tarka szeszéllyel Tiszta gyümölcsét. Senki-se kérdi: Mennyi a költség? Kell-e lemérni? Utóirat: Mindez a beste. Ócska hasonlat Éppen az este. Éppen a szombat Tétova percén Járt az eszembe, S kellene refrén: Lenne? Mi lenne? féle mesterség, amit el lehet sajátítani. ÚJSÁGÍRÓ: Tehát nem mű­vészet ... J AN CSŐ: Nem, a filmkészí­tés nem művészet. Nem tu­dom, hogyan dolgozik egy író, de a filmrendezőnek minden­képp jobban kell figyelnie a külső tényezőkre, mint az író­nak ... Olyan filmet kell csi­nálni, amire felfigyelnek. Te­hát a filmnek tartalmaznia kell valamiféle formai mássá­got, és tartalmi másságot is ... ÚJSÁGÍRÓ: Az író is. tartal­mi és formai újdonságokra tö­rekszik. JANCSÓ: Az irodalmi mű­ben nagy szerepet játszik a különösség, de nem olyan lé­nyeges szerepet, mint a film­ben. Gondoljon csak arra, mi­lyen fontos szerepe van a filmben a különleges helyszí­neknek. Nem gondoltam Raj- volára, amikor az Így jöttem helyszínét választottam. Egy­szerűen szükségem volt egy különleges helyszínre. A Sze­génylegények esetében azt döntöttem el, hogy megcsiná­lom a feketeköpenyesek mód­szereit. Ezek után az volt a dolgom, hogy anyagot keres­sek hozzá. A film történetét három különböző korból szár­mazó epizód szolgáltatta. Ezek az epizódok általánosíthatók voltak, így állt össze a Sze­génylegények története. ÚJSÁGÍRÓ: Ha a film fel­tételezi a magas színvonalú ál­talánosítást, akkor mégiscsak művészet. JANCSÓ: A film a készítés vonatkozásában mindenkép­pen technika. ÚJSÁGÍRÓ: S az ön szavai­ból következtetve bizonyos taktika is ... JANCSÓ: Igen, a filmkészí­téshez taktikára is szükség van, a filmkészítés egyfajta taktika, de nincs biztos mód­szer. Ha valaki olyan filmet akar csinálni, amely eléri az 1 millió fölötti nézőszámot, tudja mit kell csinálnia. Ha becsületesen vállalja az enged­ményeket, az 1 millió néző be fog jönni. Ha a rendező kétfe­lé is kacsint egyszerre — eb­ből jönnek ki aztán a felemás alkotások. ÚJSÁGÍRÓ: Tehát nincs mindenkinek képessége rá, hogy jó közönségfilmet, vagy jó filmet csináljon. A filmké­szítés tehát képesség kérdése is? JANCSÓ: Igen, de nem a művészi képességé. ÚJSÁGÍRÓ: Látom ragasz-, kodik álláspontjához. A nyár; elején Carnes-ban járt. Mi- $ lyen tapasztalatokkal tért visz- > sza? $ JANCSÖ: Nagyon rövid időt 5 töltöttem Nyugaton, úgy, hogy; vannak jelenségek, amelyekre; felfigyeltem, de nem volt időm; és lehetőségem megérteni; ezeknek a jelenségeknek okait.; Például... Megismerkedtünk; és vendégül láttak minket; francia orvosok. Nagyon gaz-; dag emberek. Villa, amerikai ! kocsi, különrepülőgép, jacht.! És megfigyeltük, hogy amikor! a mi révünkön részt vehettek! különböző fogadásokon ez i óriási élmény volt számukra.: Olyan társadalmi rétegek kö- i zelébe kerülhettek így, ahová; egyébként soha az életben\ nem kerülhettek volna. Hiába j van márványfürdőszobás vil- ■ Iájuk, tengerre néző ablakkal, j Viszont, én, ha a miniszterrel j akarok beszélni, akkor beszé-j lek, a miniszterrel. Ez szá- ] momra természetes. Sok ha- j sonló jellegű történetet meséi-! hetnék még ... Szép lányokról, i akiket öreg urak egyszerűen: ott a szemünk előtt az étté-; remben, szállodában megvásá-; roitak... j ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan és mit; dolgozik egy filmrendező a \ forgatás kezdetéig? JANCSÓ: Azt nem tudom! elmondani, mert minden film j más munkamódszert kíván, j Mindig túl kell lépni a meg- i szokott módszereken. Általa-1 ban Hernádi Gyulával együtt; találjuk ki a témát... illetve i az Oldás és kötés és az így; jöttem témáját Nemeskürthy; István (A MAFILM 4-es stú-j dió csoportvezetője — N. P.)j osztotta rám. Amikor megvan; a téma, akkor Hernádival be-! szé Ige tünk róla, beszélgető-! seinket magnóra vesszük. A! beszélgetések már tartalmaz­zák a konikrét szöveget is. A Szegénylegények nem egy pár­beszéde igy született, s egészen csekély változtatásokkal került aztán a közönség elé. ÚJSÁGÍRÓ: Tehát a monda­tokat is közösen fogalmazzák? JANCSÓ: Igen. ÚJSÁGÍRÓ: És mi értelme van ennek az együttműködés­nek? JANCSÓ: Néhány tehetséges kollégának az a hibája, hogy az első ötleteket csinálja meg azonnal. Hiányzik a kontrol'. Az én ötleteimre gyakran mondják, hogy marhaság... ÚJSÁGÍRÓ: Ki mondja ezt? JANCSÓ: Kar all Luca (Jan- csó filmjeinek dramaturgja — N. P.) és Hernádi. Állandóan támadjuk egymást — ez a módszer lényege és értelme. ÚJSÁGÍRÓ: Melyik filmjét tartja a kritikától függetlenül a legjobbnak? JANCSÓ: Sem az egyiket, sem a másikat, elkészültük után többé nem nézem meg a filmjeimet. Mindig tovább sze­retnék lépni és ha saját film­jeim értékelésével foglalom el magam — ez nem lehetséges. És még így is nehéz elvonat­koztatni attól, amit megcsinál­tam már. ÚJSÁGÍRÓ: A filmen kívül mi érdekli legjobban? JANCSÖ: Fogalmazzunk úgy, hogy a filmét is beleért­ve a szocializmus érdekel * legjobban. ÚJSÁGÍRÓ: ön kivel készí­tene interjút? JANCSÓ: Marx Györggyel, a fizikussal. A tudomány kér­dései napjaink alapkérdései Marx Györgynek adnám to­vább a labdát, mert érdekel­nének a nézetei. Nádas Péter A Royal Szálló halijának galériáján találkozunk. Alat­tunk csendes nemzetközi for­galom, a nagy ablakokon hal­ványzöld műanyagredőny. Jancsó Miklós, az ablaknak háttal ül egy fotelben, előtte a fekete asztalon Rejtő Jenő „Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára” cí­mű könyvének új kiadása. Jancsó Miklós magas, arányos alkatú férfi. Szemei mélyen ülnek, tekintete nyug­talanul kalandozik, szinte egyetlen pillanatra, egyetlen tárgyon sem megnyugvó te­kintet. Talán ezért van az, hogy minden fotó, amit eddig láttam róla — hamis állókép. Jancsó Miklós filmrendező — jogi doktor, 1921-ben szüle­tett. Hasonló korú rendezőtár­sai több filmet csinállak, mint ő. Jancsó Miklós neve az 1962- ben készült Oldás és kötés cí­mű filmmel vált ismertté, itt­hon és külföldön. 1961-ben így jöttem címmel készített filmet, amelyet méltatlanul elkerült az igazi siker. 1965-ben ren­dezte a Szegénylegényeket, amely .aztán osztatlan sikert aratott. Nyugtalanul, cs&pongva, fél­behagyott mondatokban be­szél. Gyakran szakítják meg ismerősök, barátok és gratulá- lók. y ÚJSÁGÍRÓ: Olcsai Kiss Zol­tánnak nagyon tetszett, és őszin­tén gratulált Szegénylegények című filmjéhez. Szeretné meg­mintázni a film néhány figu­ráját. JANCSÓ: Valóban? Régen ismerem Zoli bácsit, és isme­retségünknek az a jellegzetes­sége, hogy ahányszor találko­zunk, bemutatkozunk egymás­nak. Még bábfilmes korából ismerem, mert bábfilmeket is készített és segédkeztem akko­riban nála. ÚJSÁGÍRÓ: Kezdjük talán az elején. Beszélne Aj életéről? ■Minek készült? JANCSÓ: Vácott születtem, 1921-ben. < ÚJSÁGÍRÓ: Igen? És med­dig élt Vácott? JANCSÓ: Pontos adataim nincsenek, erre, mert nem em­lékszem ... Talán, ha három napig élhettem Vácott. Színhá­zi rendező akartam lenni. A főiskolára nem vettek föl. Ér­dekelt a néprajz is. És jogász­nak mentem. De nem tudtam lemondani a néprajzról. ÚJSÁGÍRÓ: Ez akkoriban divatos tudomány volt. JANCSÓ: Igen, divatos volt, de tudomány. A jog mellett döntöttem. Mert végül is na­gyon precíz tudósnak kellett volna lennem, ha a néprajzot választom. 1944. március 13-án avattak jogi doktorrá, majd avval foglalkoztam, hogy elke­rüljem a katonaságot. Nem ke­rültem el. Akkor lefizettem az őrmestert, adott egy leszerelé­si jegyet... Mégis katona let­tem és hadifogoly. Leningrád- tól harminc kilométerre egy Rajvola nevű faluban állt meg velünk a vonat. Olyan volt, ahogy a lírában leírják az ezer tó országát. Amikor kinéztünk a vagonajtón, a következő ké­pet láttam: valós'zínűtlenül kék tó, közepén gránitszikla a tó vizén pedig egy vitorlás i halászbárka. Vörös vitorlával! ;A tó körül furcsa köves táj. ; Egészen furcsa színes kövek- : kel teletűzdelt táj. ; ÚJSÁGÍRÓ: Mennyi ideig |volt hadifogságban? ; JANCSÓ: Talán öt hóna- ; pig ... majdnem hat hónapig ! az utazást is beleszámítva. : ÚJSÁGÍRÓ: Amikor haza- ; jött? ; JANCSÓ: Beiratkoztam a ; főiskolára. 1951-ben végeztem. ■53-ig híradókat és néhány kis- ; filmet, 58-íg dokumentumfil­■ meket és kisfilmeket csinál- jtam. 1958-ban készült „A ha­■ rangok Rómába mentek”, lé- ! nyegében azonos témában, ! mint az Így jöttem, 6 1962-ben ! az Oldás és kötés ... ! ÚJSÁGÍRÓ: Az Imént fur- • csa, köves tájról beszélt. Nem ja rajvolai különös táj élményét «dolgozta fel így jöttem című ; filmjében? ! JANCSÓ: Racionális magya­! rázatot szoktam adni a filmek- ; re. Ugyanis a filmet nem tar- ; tóm művészetnek. ; ÚJSÁGÍRÓ: Miért? 5 JANCSÓ: Mert véleményem > szerint a filmkészítés ■— egy­Bűntény a leányiskolában Csehszlovák film nyom tehát hamis, annál is inkább, mert az eltűnt tanár előkerül. A fizikaszertárban talált fekete női harisnyakötő rejtélye is megoldódik: a tíe- tektívfelügyelő szőke, szende leánykája vesztette el. Az apa még azt is felderíti, ho­gyan került oda, aminek kö­vetkeztében kötelezi a tantes­tület fiatal tanárát, hogy ve­gye feleségül a leányát. Még szerencse, hogy ez az erkölcs elleni szatirikus merénylet a kimerültségtől elbóbiskolt fel­ügyelő képzeletében játszódik le. De... éppen úgy meg is történhetett volna. gét és diszkrécióját kéri an­nak a leányiskolának az igaz­gatója, ahová a rendőrtiszt lá­nya is jár. Eltűnt egy boríték, tandíjjal és egy tanár is. A felügyelő titokzatos nyomokat talál: vérfoltot a pincelejáró­nál és egy fekete női haris­nyakötő darabját. A gyanú egy csoport fekete hajú, ál­landóan fekete ruhát viselő lányra terelődik. Kihallgatá­suk során azonban mindegyik alibit igazol. A lányok „ártat­lanságuk” bizonyítására meg­hökkentő tanúkat vonultatnak fel: a szeretőiket. Egyikük pedig két gyermekét. Ez a 113 remekművét láthatjuk. A bécsi múzeum nagyvonalú volt, „szabad kezet” engedett dr. Fenyő Ivánnak, a kiállítás rendezőjének a válogatásban. Mintegy 20—25 ezer rajz átvizs­gálása után esett a választás az itt kiállított, gyönyörű, nagyértékű képekre. (A „nagyérté­kű” szó a legkevésbé sem túlzás, a 113 kép biztosítási összege eléri a másfél millió dol­lárt.) Az olasz anyag szám szerint a legnagyobb, 41 darab. Megtalálhatjuk benne — Budapes­ten először — a renaissance óriás Michelan­gelo egy eredeti művét, egy tanulmányrajzot, a római Sixtus-kápolna mennyezetfreskójá­hoz. Rafíaello két rajza, Lorenzo Lotto férfi­képmása, Bernini, Tiepolo lapjai — mind pá­ratlan szépségű remekművek. A 19 német kép közül Dürer három lapja emelkedik ki (egyik a magyar szempontból különösen érdekes „Magyar trófea”). A barokk és rokokó német rajzművészetének olyan képviselőivel talál­kozhatunk, akik nagy szerepet játszottak a magyarországi művészettörténetben is, mint például Paul Trogerr, Kremser Schmidt, vágy Maulbersch. A németalföldi rajzművészet leg­jobbjai is szerepéinek a kiállításon. Pieter Bruegel „Tunyaság” című híres képe páratlan fantáziájával, Rubens arcképe csodálatos fi­nomságával tűnik ki. Van Dyck, Jordaens, de elsősorban Rembrandt három rajza a rajzmű­vészet legnagyobbjai közül való. A francia rajzok sorát Poussin és Claude Lorrain tájké­pei nyitják meg. A kezdethez méltó a folyta­tás is: Watteau, Boucher, Fragonard alkotá­sai. E. J. és bárgyú mosollyal megkér­dezi: mit főztél vacsorára? Három okos ember. És mégis boldogságot keresve, csak né­hány primitív, előregyártott, sematikus variáció között turkálhatnak. A közönség nevet. Komikus: milyen világ az, ahol csak öt­hat skatulya létezik boldog­ság-tárolásra, és mindegyik doboz úgy lett megkonstruál­va, hogy egyikbe sem fér bele a boldogság? Az a három őrült pedig a színpadon semmiképp sem akar lemondani! Okos, szikrázó, szellemes, ta­láló komédia. Sikerének tit­kát talán így fogalmazhat­nánk meg röviden: kis átlag­emberekről szól, — s a komi­kum forrása nem a kiagyalt helyzet, nem is a jellem, ha­nem a — távollévő — külső világ, amely ilyen helyzet, — és jellemsémákat teremt! A darab végén három szí­nész ugrál, bolondozik, haj­long a tapsviharban. Ruttkay— Bárdi—Darvas. Remek együt­tes! A közönség taped. Ekkor a szereplők egyike a hídkorlát- ra lép, beugrik a folyóba. Az­tán a második. Aztán a harma­dik. A közönség tapsol: ez a három színész most is meg­mutatta, hogyan kell komé- diázni! S háromszor hallatszik csobbanás a mélyben, három­szor lövel fel vízsugár a híd mögött. A közönség nevet, s ezúttal Várkonyi Zoltánnak tapsol — így kell komédiát rendezni! Padányi Anna itt. Ugyanis szeret egy lányt, de a felesége — akivel megun­ták egymást — nem hajlandó elválni. Mindenki boldogtalan, de kézenfekvő a megoldás: a nyu­galmazott Dosztojevszkij ve­gye nőül barátja feleségét, — s mindenki boldog lesz. Két ember összekerült, a szerelemre. S mivel kezdik? — nyakon zúdítják egymást eddigi éle­tük sérelmeivel. Nem jó. Egyéb megoldással kísérleteznek. Csicseregnek, virágot szednek, — a betonon —a felhőket bámulják — este van, — énekelnek. Ez jó csak. Vaknak kell lenni hozzá. Meg aztán unalmas Is. A második felvonás elejére mindhárman ismét boldogtala­nok. Az elvált férj azért, mert új felesége otthagyta állását, „egész nap bonbont zabái és a testét dobja be mosogatás he­lyett”. A nőnek sem könnyű. Elő­ször is — okos. Szeretne szaba­dulni a szerelmi kapcsolatait zavaró eszétől — de nem tud. Ereje — az achilles sarka: ki­válóan alkalmassá teszi gyenge emberek istápolására — vi­szont ő nem ápolónőként akar boldog lenni. De nem ám. Titokban gra­fikont vezet a szerelmi érint­kezések számáról — okosság ide, intellektuálitás oda, ezzel méri szerelmi kapcsolatai ér­tékét. S még nagyobb titokban: legfőbb vágya, hogy olyan fér­je legyen, aki minden délután pontosan öt órakor hazaállít,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents