Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

ffíf M terei írtán 196G. OKTÓBER 23., VASÄRNAP MIN1MKRGKIK \tiszán ­Pest megye a döntőben „Körkapcsolásos" riport három városból mindez ország-világ előtt közhírré tétetik, pontosan fél tíz van, Sipos Tamás játékvezető már ingujjra vetkőzött, Szabó Sándor, a megyei tanács elnökhelyet­tese, a váci csapat veze­tője a tizenhatodik ciga­rettát végezte ki egy utolsó szippantással. az Egerből akkreditált ellenőr megfeled­kezve küldetése céljáról, harsogva nevetett és a Beat­rix szépségét is felülmúló íródeáklány nyikorgó krétá­val véste a táblára: Pest megye—Heves megye 35:33. Ez már igazi történelmi pillanat. HATOS STUDIO Előadótermet kapott a Természettudományi Múzeum A Nemzeti Múzeum épületé­ben működő Természettudo­mányi Múzeum ismeretter­jesztő 'munkáját nagyon meg­nehezítette, szinte lehetetlenné tette az, hogy nem volt sem előadóterme, sem olyan he­lyisége, amelyben váltakozó anyagú és rövidebb időre szóló kiállításokat rendezhetett vol­na. A kérdés most megoldó­dott, a múzeum új helyiséget kapott a Nemzeti Múzeum épületében, amelyet kiállító-, illetve előadóteremmé rende­zett be. Dr. Székessy Vilmos, a Természettudományi Mú­zeum főigazgatója pénteken délelőtt mutatta be az új elő­adótermet a sajtó képviselői­nek. Elmondotta, hogy a mú­zeum ezentúl minden héten tudományos előadást rendez az ^ előadóteremben, ahol időről ^ időre a több millió darabból ^ álló gyűjteményéből különbö- ^ ző' témakörű részletkiállítá- ^ sokkal is szolgálni kívánja a művelődés ügyét. Az új elő-1 adóteremben tartják meg már 5 az 5. múzeumi hónap prog- j; ramjába illesztett előadásokat i> is. Október 23-án délelőtt 11 í' órakor dr. Szúnyoghy János ' Gyűjtőúton Tanganyikában, ; 25-én délután 5 órakor dr. Nagy István Zoltán Élő kövü­letek, 27-én délután 5 órakor dr. Kecskeméti Tibor Kővé vált akvárium, és 30-án dél­előtt 11 órakor Bondor Lívia Drágakövek, féldrágakövek címmel tart előadást.--------------­I VAC I I--------­^ — Halló Vác!... Halló! § Prukner Pál!... J — Itt vagyak! Feladatunk, ^ riportot készíteni az olasz ^ rádió stílusában, Mátyás ^ visegrádi palotájáról. Az $ idő: 1477 tavasza. A szín­5 hely: Visegrád. A mikrofon- ^ nál: az „olasz” rádió ripor­6 tere áll. & — Hölgyeim és uraim! ^ Körülöttem a kerengő ár­^ nyas ívei alatt derék szer­^ zetesek kerengenék az ud­^ varhölgyek körül s feltű­^ nik Bonfini alakja is. Kedves ^ Bonfini mester, bemutatná § nekünk Beatrix királynét? ^ — Szép homloka, ívelt | szemöldöke, telt arca, mint & két piros alma, derűs sze- s ...... § me, csinos orra, gyönyörű | szája, úgy betetézi ritka szépségét, hogy alakja, tar- ^ tása Vénuszra, szemérmes- $ sége Dianára, okossága és S ékesszólása Pallosra emlé- | keztet mindenképpen. S — Ha mondana valamit ^ hölgyhallgatóink számára is | a ruhájáról... S —Természetesen Rotschield ^ Klára szállította ... ^ Máris a jelenben vagyunk, Vácott, a Gépipari Technd- ^ kum zsúfolásig megtelt ^ nagytermében. Az „olasz rá- ^ dió” riportere „civilben” ^ történelemtanár, a neve Végh Ferenc. Mátyás királyt ^ Uray György, a dunakeszi ^ Radnóti Irodalmi Színpad ^ vezetője „alakítja". Beatrix | — Thury Zsuzsa, gimnáziu­5 mi tanuló. A Váci Zeneiskola ^ 30 tagú kamarakórusát Bo- | gányi Tibor vezényli, s aki ^ az egész történelmi együttest | dirigálja, Földeák Róbert ^ rendező. A közel félezer éves ri- ^ port 55 perc alatt készült ^el, kollektív munkával. § S míg tart az izgalmas ^ párbeszéd, az udvarmester- ^ rendező, egy lavór vízben ^ pancsikol, hogy az éter $ hullámain át is érzékelhető § legyen a Fellegvár alatt ^ hömpölygő — már akkor is 6 vén — Duna... Amikor CEGLED gyűltek össze. Az asztalokon feltornyozva állnak a lexiko­nok, térképek, statisztikai zsebkönyvek. Ügy mondhat­nám, hogy itt van mindenki, aki számít. Tanárok, orvosok, régi ceglédi lakosok, diákok. A hangulat izgatott, de biza­kodó. A mi rádióriporterünk Petres István. Fél nyolckor már mindenki a helyén ül. Itt vannak a posta dolgozói, akik az adás zavar­talanságát biztosítják. Külön két telefont szereltek be erre az alkalomra. Cegléd 100. Ez a hívószámunk. Tíz perc múlva 8. Kezdődik a verseny! Az első kérdés dalban hang­zik el Ceglédnek! A szerző ne­vét kell megmondani. Pereg­nek a lexikonok lapjai, izga­tott sugdosás a teremben. A riporter a felelőt keresi. Végre már abba, de hússzor is ellen­őrzik a válaszokat I — Ha annak idején Cegléd­ről rádión szólhattam volna, nem háromezren jelentkeznek a zászló alá... — így kezdő­dött volna Nagy Anna válasza a felkészítés szerint. De nem csoda, hogy a sok bába között elveszett a poén ... Baj nem történt. A válasz helyes és ki­elégítő volt. A staféta alatt, szinte per­cenként jelentkeztek a vidéki telefonok. Sajnos, a ceglédi helyszín rosszul volt „bekever- vp”, a hatos stúdióba, így hiá­ba kínoztuk a bicikli csengőt, a stúdió nem hallott minket. Talán ezért is tudott Vác több helyes választ adni. Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy a ceglédi játékosok mindent megtettek és részesei a győze­lemnek ... I HATOS STÚDIÓ — Kérem a hatosból Hetest Ferencet! — Halló, igen én vagyok a Hatosból. Végétért végre! Nemcsak mint tudósító, hanem mint besegítő versenyzők is ugráskészen álltunk egész idő alatt. „Szerencsére” nem volt ró szükség. A ceglédiek és a váciak, no meg a postások, a telefonosok remekül küzdöttek. A hatos stúdióból sporttudó­sítónk, Reitter László kér szót: A hatos stúdió sportese­ményt idéz. Az emelvényen a pontozók, a széksorokban ver­senyzők, szurkolók, vegyesen. Taps, elismerés, derű. A han­gulat majd oly forró, mint a Népstadion rangadóin. Fütty után lőtte-e egyik gól­ját csapatunk, vagy sem? A bírónak, Vitrai Tamásnak sok­kal könnyebb volt ezt eldönte­ni, mint zöldgyepes kollégái­nak. A visszapergetett magnó­szalag hitelesítette, hogy még sípszó, azaz pontosabban gong­szó előtt feleletre jelentkezve csengetett, azaz bocsánat, lőtt A ceglédi Nagy Anna és a rádióriporter: Petres István Milyen jó volna, a mérkő­zéseken valami hasonló meg­oldást alkalmazni. Igaz, erre már volt példa, de a kérdés részletes megoldása, legyen az egyik következő vetélkedő fel­adata. A vitatott gól — vagy más miatt? — időzavarba jutott a verseny, talán ezért nem ke­rült most terítékre sportkér­dés. Azért, ez így is rangadó a javából. — Ceglédről ősz Ferenc je­lentkezzék! A ceglédi kultúrház nagy­termében mintegy százan egy alacsony, Idősebb ember jelentkezik. — Arany János! — hangzik a válasz. A felharsanó taps kö­szönti a megye első pontszer­zőjét, dr. Törös Lászlót, aki Nagykőrösről jött át, hogy részt vegyen a vetélkedőn. Következő feladatunk. Jöj­jenek a ceglédi kultúrházba a szeptember 19-én született ceg­lédi lakosok. Tíz perc sem te­lik el és kipirultan beront a terembe Nagy Anna és már az ajtóban lobogtatja személyi igazolványát, öt másik három ember követi. Egyik motorral jött a város széléről. Már az ágyból ugrott ki. Közben a teremben elkez­dődik a találgatás. Miért pont szeptember 19, a kért dátum? A ceglédi múzeum igazgatója hamarosan megfejti a talányt. Ez Kossuth születésnapja. Mi­re Vitrai Tamás a kérdést fel­teszi, Nagy Anna már mindent tud Kossuthról. Felkészítésé­ben az egész terem részt vesz. A kislány könyörög, hagyják Itt izzott minden... A zsűrit látni kellett volna. Igen, na­gyon szigorúak voltak néha. Szerintem, az ikladi gavalléri­át leértékelték és a szolmizáló ceglédi Miskát is. Sokat számított, mert végig fej-fej mellett voltunk. No és a hevesi megfigyelők az óvá­sukkal? Pedig olyan lojálisak és udvariasak voltak az előké­születeknél ... — 45:45 és akkor a végén, amikor már úgy éreztük, hogy veszítünk... nagyon idegesítő volt az utolsó perc ... Igen, azzal a magyarból törökké vedlett mohamedán kistisztvi­selővel, a névtelen krónikással. Szerencsére a mieink hama­rabb mondták meg. A megkez­dett tíz percekért 5 pont pluszt a javunkra írtak. 52:47, öt tel­jes pont előny! Ezt menetköz­ben, amikor innen is, onnan is, levontak egyet-egyet, még ál­modni sem mertem... — Hű, de jól esett! — Fel kell kötni a pantal­lónkat a döntőre! versenyzők i 52:47! Győzelem! Pest megye bejutott a megyék vetélkedőjének döntőjébe. A hír már ismert. Nem tudjuk, hányán hallgatták pénteken este a rádiót, arra sincs pontos adat, hányán vettek tevéke­nyen részt a versenyben. Egy biztos: a megyét lázba hozta az izgalmas verseny. Ezt bizonyítják a küzdelem színhelyére be­érkező interurbántclefonok, az URH-kocsikat körülvevő ha­talmas tömegek, a játékos feladatokban részt vevők magas száma. Most a győzelem után, idézzük fel újra az izgalmas ver­senyt. Kiküldött tudósítóink a helyszínről jelentkeznek. — Na azért ez a differenciál sem kutya. Ez kérem tisztelet­tel, meg van csinálva. Ez nem munkaversenyben készült. — Tulajdonképpen állati szerencsénk van! Ezzel az erő­vel egy Trabant is elüthetett volna... — Bizony, bizony. Na viszlát a túlvilágon ... E lvtársaim! Az én életem, a mozgalomé. Testestül-lel- kestül az eszméé vagyok. Ha kell az életemet is feláldo­zom érte! Minden mozdula­tom az ügyé ... Hogy tetszik i mondani? Hogy este maradjak i bent ügyeletesnek... Sajnos j nem lehet... Pont ma, ami- j kor olyan remek krimi megy! a televízióban? Pont ma,, ami-! kor otthon rántott hal a vacso-! ra, ami ugyebár tudvalevőleg! csak frissen jó... Hát nem!* Mit gondolnak, mi vagyok én?! Fogjanak más palit maguknak. ! Jóéjszakát! m uSSSJi akarsz lenni? • — Űrhajós... Pilóta ... ! Traktoros... Mozdonyvezető... $ Sofőr... Hajóskapitány ... — $ kiabálják a gyerekek a vá- $ laszt. ä i Tízévesek... És máris 5 mindegyik csak . vezetni akar.! Pedig a legtöbből csak utasj lesz. A szerencsésebbjének a $ vállalat hozz 'árul a bérleté-$ hez.... s * S okszor elkapok az utcán. $ villamoson, presszóban $ beszélgetésfoszlányokat. $ — És akkor az a szemét azt $ mondta... — Képzeld, volt a pofáján $ bőr... í s — Az a szélhámos elvitte a $ legjobb kabátomat... — Belegázolt a becsületem- 5 be... S S — Undok egy féreg. Be- $ ment a főnökhöz, hogy meg- $ fúrjon. * S — Elcsábította azt a tisztes- 5 séges fiút. Meg kellene éget- * ni az ilyet ; Ilyen és ehhez hasonló dől- § gokat hall az ember. És ami $ a legérdekesebb: csak a sér- ä tett felet hallani. Ebből von- 5 tam le a következtetést. Az; emberiség két részből áll: az ; egyik részt bántják, fúrják, : megcsalják, kifosztják, rágal-> mázzák, egyfolytában gázol-; nak a becsületében. Ennek a 5 résznek a különös ismertető- ! jele, hogy utazik a járműve- ! ken, sétál, presszóban ül, mo- > ziba jár, közlekedik, általá- * ban közemberként mindenütt | előfordul. A másik rész, amelyik mind- * ezeket az ocsmányságokat el- ! követi. De hogy ez hol él, mit j csinál és höl található, azt ed- j dig nem sikerült megtudni. * Ősz Ferenc i D íjú költő jelentkezik a szer­kesztőségben. Egy verset ajánl. A vers rossz. Sánta verslábai süketen döccennek a lapos témán. — Hát izé... ezt még gya­korolni kell — dadogom, majd ajánlom neki, hogy olvasson sokat. Ez semmiképpen nem árthat, meg aztán legalább ez idő alatt nem ír verset. A köl­tőpalánta nem keseredik el. — Nem baj, ha nem jó. Mondja meg miről kell maguk­nak vers. Írjak a békéről? Vagy inkább valami vietnami ügy jobb lenne? Esetleg valami őszi história? Ügy tárgyal, mint egy ügy­nök ... Ezúttal írásba adom: a fiúból költő nem lesz, akárki meglássa. De nem elveszett ember... • 0 11ok a „nagy” ember előtt. — Idefigyeljen bará­tom. Én nagyon helyte­lenítem ezt a mostani hajszát az anyagi javak iránt. Min­dent feladnak a pénzért. Pe­dig a pénz nem minden. Az er­kölcsi sikerek! A megbecsülés! A jól végzett munka tudata! Az igen! Egyesek azt hiszik, hogy egy autó az a boldogság. Hát nem barátom! Nekem a beosztottaim tisztelete, a fe­letteseim megbecsülése többet ér, mintha lenne egy vacak Trabantom. Egyetért velem? — Természetesen. — Örülök, hogy meggyőztem. A viszontlátásra. Apropos! Ha megy lefelé, szóljon a sofő­römnek, hogy álljon elő a ko­csival ... • H ujzika csinos lány és mint ilyen, egyfolytában szen­ved az őt üldöző férfiak­tól. Mert a férfiak csak egyet akarnak, mert a férfiak nem gondolnak arra, bogy a nő is ember és mint ilyennek, van neki saját érzékeny lelke, ér­telme, öntudata, szabad akara­taszóval mindazon tulaj­donsága, mellyel a közhit sze­rint ez ideig csak a férfiak ren­delkeztek. Lujzika legna­gyobb fájdalma, hogy benne csak a nőt nézik. Pedig ő iga­zán nem tehet arról, hogy vele bőkezű volt a természet, arról pedig kiváltképp nem, hogy olyan szűk pulóver divat és rövid a szoknya. — Nézze Lujzika, — vigasz­taltam a minap. — Én nem nézem magában a nőt. Eddig észre sem vettem. Nem is tu­dom, hogy jó lába van-e — mondtam és közben elpirultam kissé, mert Lujzika feljebb húzta a szoknyáját, ami ma­napság nagy teljesítmény. — Engem tulajdonképpen nem is érdekel a maga neme... Én az embert keresem magában — mondtam és vártam a hálás elismerést. Ez azonban nyilván a nagy örömtől elmaradt. Sőt! Azóta a köszönésemet sem fogadja ... N ézze uram ezt a munkát. Micsoda alváz! Még alulról nézve is esztéti­kai gyönyörűséget okoz. — Csodálatos! Figyelte azt az első tengelyt?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents