Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
1966. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK H»ri> &&riar> Mindennél fontosabb: a dolgozó ember A Dunai Kőolajipari Beruházás kommunistáinak pártértekezlete A Dunai Kőolajipari Vállalat már dolgozó egységeinek, a beruházás területén működő tucatnyi kivitelező vállalatnak sokféle feladatot kell megoldania, ezerféle gonddal megküzdenie. Sokat vállaló, erős magot jelent a munkahelyek közösségeiben a kommunisták csoportja: a beruházás területén működő tizenegy pártalap- szervezet kommunistáinak képviselői pártbizottság választó pártértekezletükön hangot is adtak felelősségtudatuknak, de — igen helyesen — tovább is léptek ennél, s a beruházás valamennyi dolgozójának kötelezettségeit emeltél: ki e valóban országos jelentőségű, az egész népgazdaságot érintő létesítmény megvalósításában. Elismerésre méltó eredmények A beruházás pártbizottságának beszámoló jelentése, s a vitában felszólalók is egyöntetűen megállapították: elismerésre méltóak azok az eredmények, amelyeket a már termelő berendezések gazdaságosságának fokozásánál, az építési, szerelési munkák összehangolásánál elértek. 1966 első félévében a vállalati szinten elért többletnyereség 25 millió forintot tett ki, több részegység átadásának határidejét — a javuló kooperáció eredményeként — sikerült előbbre hozni. Már eddig is nagyszerű tettek bizonyítják a párt IX. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny sikerét: jelentősen növelték az AV desztillációs üzem kapacitását, a határidő előtt tíz nappal átadták a 632-es főelosztót, a BVG Gulyás brigádja kongresszusi vállalását is túlteljesítve, hat hetet „csípett le” a tartályok megépítésének határidejéből. A beruházó és a kivitelezők jobb együttműködése, a brigádmozgalom erősödése, a pártépítő munkában lemérhető, számszerűen is jelentős fejlődés — hangsúlyozták a vita részvevői — egy-egy része csak annak a folyamatnak, amely mind erőteljesebbé válik, s amelynek középpontjában az ország legnagyobb beruházásának terv szerinti megvalósítása áll. Évente hatszáz- nyolcszázmillió forintot kell beépíteni e százhalombattai gigász területén: az elmúlt éviién beruházási tervüket 100,2 százalékra teljesítették, ez év első felében pedig az évi feladat 41,4 százalékát valósították meg. Elkerülhető hibák Nem öntömjénezés volt az eredményekre való hivatkozás: éppen ezekre utaltak újra és újra a felszólalók, amikor a meglevő bajokat, gondokat említették, azokat a hibákat, amelyeket körültekintőbb, felelősségteljesebb munkával elkerülhettek volna, s a jövőben el is kell, hogy kerüljenek. Éles, bátor hangú kritikai észrevételek hangzottak el, s ez, éppen ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a most munkát kezdő pártbizottság tagjai — de természetesen a 11 alapszervezetben tevékenykedő kommunisták is — világosan lássák feladataikat a különböző s legtöbbször bonyolult összefüggésektől kuszáit munkaterületeken. Jogos az az igény — mondotta a felszólalók egyike —, hogy dolgozzon a munkás fegyelmezetten, becsülettel. Mikor dolgozik így a munkás? Ha előkészítettek számára mindent, ha ott az anyag, ha érzi a szervezettséget — mondotta. — Sajnos — sokszor megtörténik, hogy a gazdasági vezetők mulasztása, kapkodása, a szervezetlenség kedvét szegi az embereknek. Többen — teljes joggal — a nagy számok bűvöletéről beszéltek: arról, hogy a jó gazdasági eredmények nem mentik fel az irányító posztok betöltőit az emberekkel való rendszeres foglalkozástól, az úgynevezett „apró munkától”, mert súlyos hiba azt hinni — s e szemlélet ellen az új párt- bizottságnak keményen harcolnia kell —, hogy az emberekkel váló törődés csakis a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok feladata, s ahhoz a gazdasági vezetőknek semmi köze. Éles, de elvtársi volt a bírálat: abban is, hogy a gazdasági vdzetők egy. része lebecsüli a szocialista munlca- verseny jelentőségét; nem kíváncsi beosztottjai véleményére, nem hallgatja meg azok észrevételeit AHatározottságot minden kérdésben A kommunisták humanitása, a párt politikájának helyes értelmezése csendült ki azokból a felszólalásokból, amelyek szenvedélyes hangon a dolgozó ember fokozott megbecsülését, helyi életkörülményei megjavítását sürgették. A kivitelező vállalatok több mint másfél ezer embere él szálláson — mondotta a felszólalók egyike —, de sűrűn megtörténik, hogy ezek az emberek még rendesen tisztálkodni sem képesek, mert nincs meleg víz napokon át! E kérdésben — hangoztatták — ugyanúgy felelősségre kell vonni azokat, akiket a mulasztás terhel, mint abban, hogy sokszor tönkre teszik azt — utakat, lefektetett vezetékeket stb. — amit egyszer már megépítettek, mert a rossz kooperáció, felelőtlenség következményeként valamit „elfelejtettek” megcsinálni. Kritikus, de önkritikus is volt a pártértekezlet légköre: sok sző esett ;ti politikai felvilágosító munka gyengeségeiről, a szocialista tudatformálás ma még meglevő fehér foltjairól, s arról, hogy sokszor maguk a kommunisták sem lépnek fel határozottan és következetesen a hibák s azok elkövetőivel szemben. A határozottság, az őszinte szó, a teljes nyíltság kell hogy jellemezze a kommunisták tevékenységet — hangoztatták többen —, s különösen a pártcsoportoknak kell fokozott szerepet vállalniuk abban, hogy a kommunisták megmondják az igazat az embereknek, s leleplezzék azokat, akik megpróbálnak zavart vagy legalábbis bizonytalanságot kelteni. Sok szó esett arról, hogy az 1970-ben már évi hárommillió tonna kőolajat feldolgozó Dunai Kőolajipari Vállalat milyen nagy szerepet játszik az egész nép jobb életét szolgáló harmadik ötéves terv sikeres megvalósításában. Az új gazdasági mechanizmusról is sok szó esett, s több bírálat hangzott el a felsőbb irányitó szervek felemás intézkedéseivel kapcsolatban. Ugyanakkor — s a kommunisták jövőért érzett felelősségének hű tükre volt ez — több felszólaló, valamint a pártbizottság titkára is, vitazárójában részletesen foglalkozott azzal, hogy a növekvő követelmények milyen feladatok elé állítják mind a gazdasági vezetést, mind a kommunistákat. A szó igaz és nemes értelmében munkaértekezlet volta Dunai Kőolajipari Beruházás kommunistáinak tanácskozása: a nagyszerű és valóban lelkesítő eredmények adták a jogos alapot ahhoz, hogy a gyorsabb előrehaladás érdekében szót emeljenek, s ha a megvalósítás is olyan szenvedélyes ,. hittel teli lesz, mint a feladatokat meghatározó vita, akkor minid á 11 alapszervézét tagjai elmondhatják: becsülettel teljesítették kommunista kötelességüket. Mészáros Ottó Lipicai lovak exportra A tiszta vérben tenyésztett, természetes környezetben nevelt lipicai lovak iránt nemcsak belföldön, hanem a környező államokban is egyre nő a kereslet. Az idén 25 lipicai csikót vásároltak meg a külföldi megbízottak. A lipicai ló tenyésztése az első világháború után kezdődött hazánkban, a jugoszláviai L’picáról hozott törzskancákkal és ménekkel. Ekkor Bábolnán rendezték be a lipicai ménest, s onnan került a Bükk- fennsíkra, ahol hazájának megfelelő környezetben és időjárási viszonyok között nevelkedik. A sziklás, hegyi terepen nagyobbrészt szabadon tartva, télen-nyáron rendszeresen ménesbe hajtva alakulnak ki a jó lovak tulajdonságai. Acélos izomzatúk kiváló futólovakká, igénytelenségük, erős alkati felépítésük elsőrendű igavonókká teszik őket. Tanulékonyságuk, kecses, köny- nyed járásuk miatt igen kedveltek, mint parádéskocsi lovak is. Óránkénti váltás a stilfűrészeknél Csökkent a balesetek szama a Pest megyei MEDOSZ-vállalatoknál A MEDOSZ Pest megyei Bizottsága legutóbb az állami gazdaságok, gépjavító állomások, erdőgazdaságok és vízügyi vállalatok munkásvédelmi helyzetét tárgyalta. Megálla- J pították, hogy ez év első felé- | ben szám szerint csökkent j mind a balesetek, mind a j munkából kiesett munkanapok száma — viszonyítva az elmúlt év hasonló időszakához. Ugyanebben az időszakban négy halálos baleset fordult elő, szemben az 1965 első fél- évű kettővel szemben. \ A havi kötelező biztonsági szemléket a legrendszeresebben a gépjavító és gépállomásokon tartják meg, az állami gazdaságok közül a czifrakerti, dánszentmiklósi, felsőbabád! gazdaság mutat jó példát, valamint a gödöllői, börzsönyi erdőgazdaság és a Vecsési Vízépítő Vállalat gépüzemé. Elhanyagolják a biztonsági szemléket a Csemői Állami Gazdaságban, a Ceglédi Mélyfúró Vállalatnál és Pomázon a Munkatherápiás Intézetnél. A megyében levő MEDOSZ- vállalatoknál jelenleg 976 munkavédelmi őr tevékenykedik, heti vagy havi váltásban. Az erőgépvezetők egészségesebb munkafeltételeinek biztosítása érdekében ebben az évben 110 védőfülkét vásároltak, ezenkívül az Országos Talajjavító Vállalat Szentendrén levő kirendeltsége 60 dömperhez vezetőfülkét készített házilag. Az erdőgazdaságoknál — mint megállapították — továbbra is egyik legnagyobb veszélyforrás a stílfűrész. A rázkódás miatt ugyanis az emberek keze elzsibbad. A veszély csökkentése érdekében elrendelték, hogy a stílfűrész- szel dolgozóknak óránként kell váltaniuk egymást. A stílfűrész okozta rázkódási veszély felszámolása érdekében a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete nagyszabású kísérleteket folytat Új szobrok A KÉPZŐMŰVÉSZETI KIVITELEZŐ VÁLLALAT NÉPSTADION ÜTI MŰTERMEIBEN KÉSZÜLNEK A BUDAPEST KÖZÉPÜLETEIT ÉS TEREIT díszítő MŰALKOTÁSOK. A NEMZETI GALÉRIÁBA KERÜLŐ 16 SZOBOR KÖZÜL 13 MEG EBBEN AZ ÉVBEN ELKÉSZÜL. A KÉPEN: DANÖ KÁROLY KŐ- SZOBRÁSZ PISZKEI VÖRÖS- MÁRVÁNYBÖL A XII. SZÁZADBÓL SZÁRMÁZÓ KALOCSAI KIRALYFEJET KÉSZÍTI Idejében végeznek-e? A traktorosokon már nem múlik — A növénytermesztőkön a sor Hétfőn, kora reggel, az őt köszöntő éjjeliőrnek ezt a kérdést tette fel Farkas József, a tsz nyugdíjas —, de hetente két napot még dolgozó — ag- ronómusa: — Meddig hordja még a nyári szandált? Az éjjeliőr mustrálgatni kezdte a lábait: — Nincs még hideg, az éjjelek is túrhatok! — No, akkor csak hordja minél tovább, legalább addig, amíg elvetünk, betakarítunk! Tíz nappal ezelőtt jártunk Kiskunlacházán a Pereg Tsz- ben, s akkor megígértük: időnként ellátogatunk ide, s figyelemmel kísérjük- a vezetőség és tagság erőfeszítéseit. A közvélemény, a nyilvánosság kényszerítő hatása? Talán az is, de még inkább a szorgalom, a kötelességérzet az, ami hajtja az itteni embereket. Tóth István, a szerelőműhely vezetője, például már messziről újságolja: — Sokat változott a helyzet! Az csak természetes, hogy legjobban munkaterülete érdekli: — Megszerveztük az éjszakai műszakot. A raktáros, a szerelők is gépre ültek. Egy- egy éjszaka 25—30 holdat is felszántottunk! Szécsényi István, a gépesítési brigád vezetője is az eredményekkel kezdi: — Jól előrehaladtunk a szántással, s a mai nappal három vetőgép állt munkába a Kégli dűlőben. A 130 holdat, ami ott van két-három nap alatt bevetik. A jóból azonban hamar kifogy: — Haladnánk gyorsabban is, de sok a gépállás. Ma is három gép van a szerelőműhelyben. Hiába az éjszakai erőfeszítés, ha nappal műszaki hiba miatt nem dolgozhatnak a gépek. Miért a sok gépkiesés? Szécsényi István és Krizsik Lakács elnökhelyettes kimondják, ami a szívüket nyomja: — Nincs alkatrész. Tudtuk előre, hogy baj lesz vele, figyelmeztettük is az elnököt meg a főkönyvelőt, hogy ne üljenek rá a forintra, mindenképpen ki kell adni, jobb, ha előbb, amikor még lehet kapni. A szövetkezet felmondta a javítási szerződést a gépjavítóval, maguk próbálkoznak a gépekkel. A tudással, a szorgalommal nincs is baj, sokkal inkább a feltételekkel. Egy istállót „neveztek” ki szerelő- műhelynek. Nincs műszer, nincs a legfontosabb szerszám, eszterga, fúrógép, meg a többi Szükséges felszerelés. Az agronómus, meg a többiek számot adnak az el-y végzett szántásokról, vetésekről, betakarításról. Az őszi árpát elvetették, többet is, mint amennyit terveztek, a rozs ugyancsak a földben van, a takarmány- keverék is. Az 507 hold búzából estig 150 hold ugyancsak a földben lesz. A vetés alá további 50 hold van felszántva. — Szabad területünk van, traktor kellene a szántáshoz — mondja a főagronómus. — A Bugyi Gépállomástól nem kaptuk meg az ígért három traktort. A helyi gépjavító azonban küldött egy Dutrát. Ez nagyon sokat segít. Az elnökhelyettes fellelkesülve ígéri: — November elsejére elvetünk! Az agronómus azonban leinti: — Ha kukorica után nem kellene vetni, akkor igen. Emiatt fogunk elmaradni. Előkerül a papír és a ceruza. Egyeztetik az adatokat. Mindenképpen úgy jön az ki, hogy 160 hold kerül .kukorica után. Ma még csak a burgonyát szedik — igaz, hogy az utolját. A napokban sor kerül a 80 hold cukorrépára, s csak azután jön a kukorica. A >tsz elnöke a multíkori látogatáskor azt ígérte, hogy a burgonya a múlt hét közepére lefogj’, tehát egy héttel „elcsúsztak" vele. Hogy miért? Furcsa dolgokat mond el az elnök- helyettes. A mai napon például Dankó Sándor jelentette be, hogy munkacsapata nem szedi a burgonyát. Ugyanis nem jött össze az egész csapat. Akik megjelentek, úgy vélték, hogy ha azok nem jöttek, akkor ők is inkább a háztájiba mennek. Az egyetlen remény, hogy a növénytermesztők között helyreáll a fegyelem, ha a háztáji kukoricát leszedik és betakarítják. Most 50—60 százaléknál tartanak. Valahogyan „kicsúszott” a növénytermesztők népes serege a vezetőség irányítása alól. A határba már velünk jön az elnök is. Ugyanon- nét jött — rossz hírrel. A 48 soros vetőgép elromlott. Nyomban riasztotta a szerelőket, akik teherautóra kaptak. Mi is ide igyekszünk. Megnyugtató, hogy elhárult az akadály, folytatta a gép a vetést. Tóth István szerelő azt kéri az elnöktől, hogy a kényes vetőgépet avatott emberekre bízzák, s főleg olyanokra, akik állandóan ezt a munkát csinálják most. A vetőgépnek legnagyobb ellensége, ha változik rajta az ember. A széles határ másik oldalán van aa úgynevezett Korhány dűlő. A gépjavító Dutrája küszködik a nehéz talajjal. Közeledtünk- re, mintha megelégelné a terhet, leáll. Fürgén ugrik a traktoros az ekéhez. A „dörzsölt” szakembereket azonban nem lehet megtéveszteni. — Ni csak, hogyan igyekszik állítani az ekén — mondja Farkas József agronómus. Az elnök a mélységet ellenőrzi: — Nincs több 12—14 centinél! Feldübörög a traktor, szem- melláthatóan feketébb füstöt ereget. A tsz vezetői leállítják az „igyekvő” traktorost, akit Nagy Jánosnak hívnak. Az elnök kérdez: — Hány centis szántásra kötöttünk szerződést? — Huszonhárom-huszonöt! A traktoros tudja, csak nem így csinálja. Alapos fejmosás következik. Ebbe a dűlőbe búzát akarnak vetni. Igaz, hogy nehéz a szántás, szarvas- kerepet kell feltörni, de ez nem ok arra, hogy a traktoros hanyagul dolgozzon. A kukoricák meglepően gyorsan érnek. Mintha nem állná meg a helyét az a sokat emlegetett késői érés. Több táblán is beérett, lehetne szedni. Igen, de hol van a sok munkáskéz? Eszembe jut a kis reggeli epizód: bár csak sokáig hordhatná az éjjeliőr a nyári szandált. A Hajós-dűlőben haladunk, egy kikelt ősziárpa-tábla mellett. Az egyik oldalon az állami gazdaság vetése, a másikon 'a tsz-é. Szembetűnő a különbség. Az előbbié sűrű, egyenletes, ■nyoma sincs a csatlakozó soroknak. A tsz-é azonban ugyancsak „csíkos”. ' — Nagyon csodálkozom Ká- csor Károlyon — mondja a tsz elnöke, amint a vetést szemléli. — Jobb munkát vártunk tőle. ' A tanyaközpontban más helyen ugyan, de még mindig működik a múltkor is említett cséplőgép. Nehezen tudnak túladni a napraforgón. Az elnök és az agronómus szerint ezért a magtáros is hibás. Pedig ugyancsak kellene már a hely, amit elfoglal, mert kom- bájnolni kellene a muhart is. A magtáras, D. Kovács Antal azonban nem ezzel kezdi. Kifogásolja, hogy a burgonyaszedők, nem a kiadott utasítás szerint válogatják a termést. 1 — Mindössze 40 százalék a nagy, 60 százalék az apró. Meglepő a bejelentés, köztudott ugyanis, hogy az idén ugyancsak jó idő járt a burgonyára. • — Nem egészen egj’enes szándék van emöeött — magyarázza az agronómus. — A ■közepes nagyságú burgonyát már nem teszik a szedők a nagy gumók közé, azért, mert ők a nagyból, az étkezésiből akarnak részelni. Ügy számítják, hogy az „aprót” megveszik 'takarmánynak, utána kiválogatják, s legalább felét eladják étkezési célra. Megoldás? — Egyszerű! A válogatás arányában kell részelni! Ügy ahogyan termett! Sokat tettek a termelőszövetkezet vezetői, traktorosai, hogy a szántásnál, vetésnél mutatkozó lemaradást megszüntessék. Az eredménye ennek már mutatkozik, de a növénytermesztők körében is el kellene indítani egy egészségesebb folyamatot, mert itt fenyeget a vesz-u v. Mihók Sándor
