Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

utc ret 1966. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Belépés csak az olvasónak: Felvétel egy ujjlenyomatról Feltört italbolt Gy. község­ben. A nyomozókat az üzlet­vezető fogadja. A raktárban vandál pusztítás: összetört, szétdobált boros, pálinkás, li_ kőrös palackok. Néhány órá­val később megvan a tettes, aki nem más, mint az üzlet­vezető. Kiderült: sikkasztott, s a hiányt így akarta eltüntetni. Balszerencséjére: amikor be­mászott a raktáp üvegabla­kán, nem volt eléggé óvatos, s az üvegen megtalálták az ujj­nyomait. Már a VII. században Az ujjnyomat a bűnözők ta­lán legrettegettebb narancshé­ja: ilyen esetben tagadásról, mellébeszélésről szó sem le­het A perdöntő — s a tettest leleplező — bizonyíték: az ujjhegyeket behálózó finom, vékonyka, egymás mellett ha­ladó vonalkák, az úgynevezett papilláris vonalak rajzolata, amely mindig egyéni, soha nem ismétlődő. Nincs, nem le­het két embernek egyforma ujjnyomata. A daktiloszkópia (görög ere­detű szó: daktilos = ujj, sko­pein = nézni, szemlélni) ép­pen ezért a legtökélesebb em­berazonosítási eszköz: az ujj­nyomat alapján minden kétsé­get kizáróan meg lehet külön­böztetni egy adott személyt — Panamai filmfesztivál Véget ért a negyedik pana­mai filmfesztivál, amelyen a Szovjetunió, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok, Mexikó és néhány más ország vett részt. A fesztiválon a legnagyobb sikert a Hamlet című szovjet film aratta, három első díjat is nyert: a fesztivál legjobb filmjének nagydíját, a legjobb rendezésért odaítélt első díjat és a legjobb főszerepért járó első díjat. A „Ketten” című szovjet rövid játékfilm, ame­lyet Mihail Bogin rendezett, szintén első dijat kapott. A legjobb felvételekért oda­ítélt első díjat a „Mater Jo­hanna” és a „Kés a vízben” című lengyel filmek kapták. Anna Czipelewska lengyel filmművésznőt a legjobb epi­zódszerep első díjával tüntet­ték ki. Beszédes vonalkák mindenki mástól. Bár a dakti- loszkópiát tudományosan csak a XIX. század végén kezdték alkalmazni a bűnüldözés te­rületén Európában — mint azonosítási módszert a kínaiak már a VII. században ismer­ték. Egy ebből az időből szár­mazó jogi könyvi előírja az írástudatlanoknak, hogy az okmányokat hitelesítésként ujjnyomatukkal lássák el. A világ jó néhány országá­ban egyéb területeken is fel­használják a daktiloszkópiát. A daktiloszkópiai nyilvántar­tás sikerrel és teljes eredmé­nyességgel megjelent a szülé­szeti klinikákon is. A csecse­mők összecserélésénak meg­akadályozására az újszülöttől nyomban a szülés után papil­láris lenyomatot vesznek. A klinika elhagyásakor ellenőr­zik a szülés után készült le­nyomat és a próbanyomat azonosságát. Ez az eljárás minden tévedést kizár. Né­hány nagy bank is átvette ezt a módszert, s klienseinek nem a könnyen hamisítható aláírá­saira, hanem hamisíthatatlan ujjnyomataira fizeti ki a pénzt. A kesztyű sem segít — A daktiloszkópia igazi te­rülete mégis a kriminaliszti­ka — mondják a Belügymi­nisztérium illetékes osztályán. '— Daktiloszkópia nélkül ma már elképzelhetetlen az ered­ményes bűnüldözés. A karto­tékrendszerben nyilvántartott lenyomatok segítségével azo­nosítani tudjuk a tettest. A ^ nyilvántartás legegy­szerűbb módja, amikor mind­két kéz öisszes ujjairól le­nyomatot készítenek, s a la­pon feltüntetik az illető személy nevét és adatait. A lapokat osztályozzák, és pontosan meghatározott sor­rendben helyezik el. Ez a „tízujjas” módszer: ilyen nyilvántartásba kerül min­den olyan személy, akit va­lamilyen bűncselekmény el­követésének gyanúja miatt őrizetbe vesznek. A kar­totékrendszerrel pillanatok alatt ellenőrizhető a sze­mélyazonosság: a bű­nöző hiába használ álnevet, az ujjlenyomat leleplezi. A fnásik módszer: az olyan egyes ujj-, vagy tenyérle­nyomatok nyilvántartása, amelyeket a bűncselekmény színhelyén találnak, amikor a tettes még ismeretlen. Ez a nyilvántartás teszi lehe­tővé, hogy később — a már tízujjas nyilvántartásba vett — bűnözőre rábizonyíthas- sák bűncselekményeit. — Mi történik, ha a tet­tes kesztyűt használ? — A közhiedelemmel el­lentétben a bűnözők meg­lehetősen ritkán „dolgoz­nak” kesztyűben, mert ez gátolja az ujjak gyors, für­ge mozgását. Ezt bizonyít­ja egy érdekes adat: Lyon­ban például 3291 betörés közül mindössze 50 esetben használt kesztyűt a tettes. A másik ok: a bűnöző is jól tudja, hogy a kesztyű min­Daktilosohópia a büniiMiiavsben 2000-ben hatmlliárd ember é! a földön Biológusnapok Balatonfüreden Balatonfüreden szeptember 16. és 18. között, a korábbi évekhez hasonlóan országos biológusnapokat rendez a TIT — közölte pénteken sajtótájé­koztatóján a Kossuth-klubban dr. Tang! Harald professzor, az országos biológiai választ­mány elnöke. Az idén három témakört ölel fel: a víruskutatás új eredmé­nyeit, a természetes vizek felhasználásával kapcso­latos élettani kérdéseket és a közelmúltban külföldi expedíciókon járt zooló­gusok, botanikusok, talaj­kutatók szakmai beszámo­lóit. Elmondták az újságíróknak, hogy a biológusnapokkal lehe­tőség nyílik az egyes tudományterüle­tek távlati programjának megismerésére és össze­hangolására. Erre annál is inkább szükség van, mert a biológusok előtt rendkívül fontos feladatok állnak az emberiség jövőjének biztosításában. Számítások szarint körülbelül 30 év múl­va, tehát gyakorlatilag 2000-re az emberiség száma megdup­lázódik: eléri a hatmilliárdot. Ennyi ember létfeltételei csak maximális tudomá­nyos szervezettség alapján képzelhető el, elegendő, ha csak az orvosi kezelésre, illetve a betegség- megelőzésre, vagy akár a víz­ellátásra, a mezőgazdasági eredetű élelmiszerek mennyi­ségére gondolunk. A balaton­füredi tanácskozáson többek között ezekről a kérdésekről is szó esik. A biológusok rendezvényein több szovjet, bolgár és NSZK- beli tudós is részt vesz. (tázata — különösen, ha .piszkos és verítékkel át­itatott — szintén értékes a rendőrségnek. Egyszóval: és használható nyomot hagy a kesztyű sem segít... Egyszerű, tornyos, örvényes... És más módszer sem. A 30-as években a hír­hedt amerikai gengszterek bonyolult plasztikai műté­tekkel szerettek volna meg­szabadulni áruló ujjnyoma- taiktól. A kőt legretteget­tebb bandavezómék: Jack Diámon dnak és John Dil- lingemek az ujjain egy Mo­ran nevű züllött orvos sza­bályos bőrátültetést hajtott végre. (Az orvossal egyéb­ként később végeztek gengszterbarátai.) A plaszti­kai műtét azonban ered­ménytelenül végződött: az operáció után alig módo­fajta ív van, a középső ujjon singes húrok, a jobb kéz mu­tató és középső ujján szintén singes húrok... A közelmúltban sorozatos betöréses lopás történt Buda­pesten, egyebek között a MA­VAD és a MAHART helyisé­geiben is. Az utóbbi esetnél az ismeretlen tettes magával vitt egy hajósköpenyt (zsebében ott voltak a köpeny tulajdo­nosának iratai) és egy sapkát. A következő nagyobb szabá­sú betörés színhelye Békés­csaba volt; a gyanúsítottak kö­zött említettek egy fiatalem­bert, aki a szállodában szállt meg hajósköpenyben, sapká­ban. Mint utólag kiderült: a veszedelmes betörő az ello­pott köpeny tulajdonosának irataival jelentkezett a szál­lodában, a gyanút tehát eleve az illetőre terelte. Csak egy valamiről feledkezett meg: az ujjlenyomatairól, amelyeket a betörés színhelyén, egy asz­A „VLTAVA" hadgyakorlat előtt Kut&itúh és tfépeh pró hii té tele Vizsgálat az összehasonlító készülékkel: a daktiloszkóppal lapján ha­suit az ujjnyomat, a pa­pillaris vonalak az átülte­tett bőrön az eredeti rajzo­latot vették fel. A rajzolatok alapján je­lenleg 9 ujjnyomat-típus isme­retes: (a típusok felfedezése Johannes Purkinje angol or­vos nevéhez fűződik) egysze­rű ív, tornyos ív, jobbra dűlő hurok, balra dűlő hurok, kö­zéptömlős, örvényes, oldaltöm- lős, ikerhúros és kivételes ujj­nyomat. Valamennyi típusnak megvan a maga sajátossága, így például a tornyos ívű tí­puson a papilláris vonalak; sátor, szinte kúp formában; helyezkednek, el, az örvényes; típuson körkörös formában és; így tovább. . i — Hogyan dolgozik a dak-| tiloszkópus? — kérdezzük; Szentgyöi'gyi László rendőr! századost. — Egy-egy ujjnyomaton —i a típusoktól függetlenül —i mintegy száz olyan egyedi sa-i játosság található, amelyek j csak az ujj első ízén helyez-! kednek el, a középsőn és a! harmadikon már nem. Ezek-i nek a sajátosságoknak (a bőr-i fodrozatok formái, elágazásai); az elemzése, egymáshoz való; viszonya képezi a vizsgálat; tárgyát. ; — Milyen eszközök segítik a; daktiloszkópus munkáját? : — A legalapvetőbb; a na-! gyító, amely ebben a munká-! ban nélkülözhetetlen. A leg-! döntőbb, persze, a tapaszta-! lat... Hogy ez mennyire így van,! az néhány perccel később a! nyilván tartószobában kide-j rül. A terem leginkább aj könyvtárak katalógusszobáira! hasonlít: ezer és ezer karto-! ték sorakozik a fiókos polco-i kon, az avatatlanok számára; érthetetlen betű- és számjel-; zésekkel. * Az úlkajós betörő ! \ Találomra kiválasztjuk a; következő jelzésű fiókot: ; 10FF—11FF 24EF— 24KK — Mit jelent ez a jelzés: 24; EF? — Egy ujjlenyomatot. A! bal kéz mutatóujján örvényes! tál politúrozott gyott. Azok a finom, domború vo­nalkák az ujja hegyén aztán beszélteik helyette ... Balogh László Reng a föld, kék füstben úszik a harckocsi-gyakorlótér s a néző lenyűgözve nézi em­ber és gép félelmetes próba­tételét. Meredek hegyoldalon kapaszkodik felfelé a harc­kocsi, majd a gerincen nagy csörömpöléssel billen egyet és sziklát törve, gyökeret tépve zúdul a meredek lejtőn lefe­lé. Félúton azonban elka­nyarodik. Mély ároknak vág neki s egy pillanatra eltűnik odalenn. Az ember azt gon­dolná, nincs tovább, végleg megrekedt az iszapos patak­mederben, ám a következő pillanatban, mint egy őskori szörny, dübörögve kiemelke­dik a páncélos a mélyedés­ből. Két oldala merő sár, tor­nyán bokormaradványok lóg­nak. Hirtelen kicsapódik a vezetőnyílás ajtaja: olajtól ma- szatos képpel, kék bukósisak­ban emelkedik ki a vezető és elégedetten mosolyog. Hiba nélkül küzdötte le a gyakorló­tér legnehezebb szakaszát. — Nehéz volt? — A csehszlovák hegyek között bizonyára lesz még nehezebb is — mondja mosolyogva. — Nem lehet ott semmi baj. A harc­kocsik jók, az előkészítés ala­pos volt, s csak az indulási parancsra várunk. A harckocsizóktól nem mesz- sze a híradók gyakorolnak. Ha benéz az ember a rádiós kocsit borító ponyva alá, el- ámul a sok műszer láttán. A legmodernebb technikát hasz­nálják a híradók, s Solymosi István tizedes nagy szakérte­lemmel kezeli a készüléket. Éppen közleményt továbbít. Boszorkányos gyorsasággal ütögeti a billentyűt. Amikor beszélgetni kez­dünk, lejön a kezelőülésből, baj társa veszi át helyét. Kide­rül, hogy tulajdonképpen nem is rádiótáviíász, hanem a rá­diós gépkocsi vezetője: kifo­gástalanul folytatja az adást. — Megtanultuk már egymás helyettesítését, — mondja Solymosi tizedes. — Mi táv- írászok megszereztük a jogo­sítványt, s tudunk gépkocsit vezetni, a gépkocsivezető pe­dig megtanulta a rádióállo­mást telepíteni, behangolni és kezelni. így van ez ma már a legtöbb rádióskocsinál. A híradókat tehát nem ér­heti meglepetés a gyakorlaton. Úgy készültek, hogy minden körülmények között helytállja­nak, méltóképpen képviseljék a magyar néphadsereget a ba­ráti ország katonái és népe előtt. Erős motorzúgás hallatszik: parancsnoki heli­kopter érkezik, magasrangú tisztek szállnak ki belőle. A parancsnoki sátrak felé veszik útjukat. A helikopter pilótája, Wiling százados, kikászálódik a vezetőülésből. Arca fáradt, borostás; nyújtózik egy nagyot, kora hajnal óta a levegőben van. — Fárasztó a gyakorlat? — Megszoktam — legyint mosolyogva. — Nem először készülök ilyen fontos gyakor­latra. Ott voltam annak idején a Varsói Szerződés tagállamai hazánk területén tartott had­gyakorlatán is 1962-ben. Ez a legszebb katonaélményem ed­dig. — S ezután? — A most következő „VLTAVA”-hadgyakorlat bi­zonyára még emlékezetesebb lesz. Most még modernebb a technika, még csiszoltabb az együttműködés és nagyobbak a követelmények is. Mi, kato­nák, ezt szeretjük: a férfias munkát, a kemény próbatételt. Már alkonyodik, amikor el­indulunk a távoli laktanya fe­lé, s a legtöbb gyakorlatozó egység már megelőzött ben­nünket. A telephelyen rendben sorakoznak a harci gépek, a katonák pihenéssel töltik a jól megérdemelt szabad időt. Most azonban a szabad idő is a „VLTAVA”-gyakorlat jegyé­ben telik el. A barkácsszakkör helyisége például tele van fú­ró-faragó , katonákkal. Balogh János szakaszvezető és Orosz Miklós tizedes apró harckocsi­maketteket fabrikál. Végtelen gonddal, türelemmel illesztik össze a fából készült alkatré­szeket. De készül itt díszes ci- garettás doboz, gyufatartó, sőt, néhányan még hímeznek is. Gyönyörű térítők készülnek a szomszédos testvéri országok nemzetiszín zászlóival díszít­ve. Ezeket az emlék- és aján­déktárgyakat azoknak a kato­náknak akarják majd átadni, akikkel együtt küzdenek a gyakorlaton. Úgy vélekednek a gyakorlatra készülő katonák, hogy a barátkozás, a közös feladat megoldása közben nem lesz akadály a nyelvi különbö­zőség sem. Szerintük nem a nyelvismeret a legfontosabb, hanem a barátság érzése, az akarat, a cél, a szándék azo­nossága. Azt tartják, ez adja az igazi egyetértést és a kor­szerű félelmetes fegyverek mellett ebben van a baráti szocialista országok hadsere­geinek igazi ereje. Ezt az erőt, helytállást, felkészültséget akarják a mi katonáink is bi­zonyítani a „VLTAVA” had­gyakorlaton. B. L. Száz vagon exportra A tavalyi Budapesti Nemzet­közi Vásár egyik nagyjelentő­ségű megállapodása értelmé­ben a Győri Vagongyár 2.5 milliárd forint értékben szállít vasúti kocsikat a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. A gvőri gyárban már elkészült az első tíz vasúti személykocsi, a napokban adták át őket a megrendelőknek. A gyár az év végéig száz ilyen kocsit szállít északi szomszédunknak. bal Függönyparádé Pénteken a Divatcsarnokban és az Otthon Áruházban egy- időben nyílt meg a „Függöny­parádé” nevet viselő kiállítás. A függönyparádén az összes kapható függönyfajtát felsora­koztatják. A látogatók ötféle alapanyagú, mintegy 120 féle mintájú, színű függöny közül választhatnak, s azonnal meg is vásárolhatják. á $ -pöszméte Tihamér húzott \ L félre a folyosó sarkán, \ óvatosan körülnézett, aztán a 5 fülembe súgta, hogy ... $ — Hallottad? A Korponai í karlársat... Na mit szólsz ; hozzá? — kérdezte a végén, ! amikor otthagyta a fülemet. $ — Es mondd, honnan tudod $ te ezt? ; — Nevetséges vagy... Én ; mondom, nevetséges ... Hát i mindenki meséli — tárta szét ; a karját és aztán tovarohant. ; Mindenki meséli?! Akkor ! lehet benne valami, utóvégre ; ez a Korponai... Hiába a j fák nem nőnek az égig és kü- ; lönben is mindenki meséli. De \ ki, illetőleg kik lehetnek azok ! a mindenkik? Es hol mesélik ! azok a mindenkik? És hogyan ! mesélik ezek a mindenkik? ! Mert ha én most ezt tovább ! akarom adni, akkor illik ne- ! kém is megnevezni, honnan \ származik a hírem, hogy ez S a Korponai... Én nem mond- ; hatom, hogy mindenki meséli, ; mert nekem Pöszméte mesélte l és Pöszméte nem mindenki, \ hanem csak egy ember. ! ímbar ha én azt mondom, ! /l hogy ezt a dolgot ezzel a ! Korponaival Pöszmététől hal- ! lottam, csak és egyedül, aligha ! hiázik el, nem mintha Pösz- ; métében nem bíznának, ha ! rosszat mond valakiről, mert ; ha rosszat mondanak valaki- ; TŐI, azt még Pöszmététől is el- ; hiszik, de egy ember az még- ! iscsak egy ember. ! A folyosó végén ekkor tűnt ; fel Burbulya, akiről köziudott, \ hogy ki nem állhatta ezt a ; Korvonait. Burbulyának pech- ' es napjai voltak, a felesége megcsalta, az anyósa hozzáköl­tözött, a háza leégett, de c család, az anyóssal együtt megmenekült. Becsületbeli kö­telességem, hogy ezt az izét ezzel a Korponaival elmond­jam neki, mert miért ne ten­nék jót egy felebarátommal, akit kutya kötelességem nagy gondjában kissé felvidítani, igenis, el fogom neki mon­1 dani, had’ legyen szegény­nek egy jó napja. — Szervizz Burbulya.. Gyere ide, had’ meséljek ne­ked valamit! — intettem a bá­natos arcú Burbulyának, akt odavánszorgott hozzám. A fü­léhez hajoltam és suttogni kezdtem neki, hogy mi is tör­tént Korponaival. Láttam, az arca felderült, szemében ki- gyűlt a tettvágy, izmai ruga­nyossá váltak és hangja is ér­cessé, miikor megkérdezte: — És mondd, honnan tudod ezt? Na, most mit mondjak, hon­nan tudom? — Nevetséges vagy — lca- carásztam öntelten. — Ért mondom, nevetséges. Hát min­denki meséli! — Mindenki? — rikkantott boldogan Burbulya. — Mindenki — hagytam rá és a napi jótett tudatában tá­voztam. \jem volt lelkiismeretfurda- iV lásom, mert igenis min­denki meséli: Pöszmétének is mondta valaki, Pöszméte mondta nekem, én mondtam Burbulyának és Burbulya is elmondja valakinek — ez ösz- szesen eddig öt fő. Ennyi em­ber már igazán lehet minden­ki!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents