Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

ftar heerei Júrkw 1966. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK A gyilkosnak még a neve sem biztos Szombaton temetik Verwoerdot Rövid, s csak a legszükségesebbre szorítkozó részvéttáviratok vezető kijelentette: „Kevés ember tett tanúbizonyságot annyi ördögi ravaszságról az elnyomás megteremtésében, mint Hendrik Verwoerd, de a gyilkosság fanatikus tettét még az ő esetében is csak saj­nálni lehet. Sajnálatos módon egy olyan ember, mint Ver­woerd, csupán szimbólum és csak arra szolgál, hogy rend­szerbe foglalja Dél-Afrika fe­hér lakosságának gyűlölködé­sét és félelmeit. Meggyilkolása nem solcat fog változtatni a fajüldözésen, amely Dél-Afri­ka színes bőrű polgárait sújt­ja”. Fokvárosban szerdán közöl­ték, hogy a meggyilkolt Ver­woerd miniszterelnököt szom­baton Pretoriában temetik el. Ugyanakkor összeült a parlament és határozatban szögezte le: „megrendithetetlcn el­szántsággal” fogja folytat­ni Verwoerd munkáját — vagyis továbbra is fenn­tartja az apartheid gyű­löletes rendszerét. A miniszterelnök gyilkosát egyébként kedden este elvit­ték ugyanabba a kórházba, ahová korábban áldozatát szállították. Itt megröntgenez­ték, mert a jelentések szerint a gyilkosságot követő dulako­dásban eltört az orrcsontja. Vorster igazságügy miniszter szerdán kijelentette: a nyomo­zás eddigi eredményei szerint a gyilkosság egyetlen ember műve volt, a merénylőnek nem voltak segítőtársai, az ügyben senki mást nem tar­tóztattak le. Vorster nem tu­dott nyilatkozni arról, miért követte el tettét a merénylő. Vietnami összefoglaló Szerdán Vietnamba érke­zett az amerikai 11. páncélos gépesített ezred körülbelül 1600 katonája, akikkel a Viet­namban tartózkodó amerikai katonák száma 305 500-ra emelkedett. Három napon be­lül ez volt a második szövet­séges kontingens, hétfőn 5500 koreai gyalogos szállt partra Nha Tramgnál. A Saigontól 64 kilométernyi­re délkeletre fekvő Vung Tau- ba érkezett 1600 amerikai ka­tona az említett ezred első részlege, amelyet csütörtökön és vasárnap további 2500 kato­na érkezése követ majd. A Reuter emlékeztet arra, hogy Budapestre érkezett az iráni sah a tervek szerint az amerikai csapatok létszámát az év vé­géig 400 000-re emelik. Saigoni amerikai katonai j forrás szerint az amerikai ha- t di tengerészet bombázó gépei kedden Észak-Vietnam terüle­tén Vinh közelében egy raké- taállást, üzemanyagraktárakat, Hanoi közelében pedig egy rendező-pályaudvart bombáz­tak. A szárazföldi harcok során Saigontól délre Klen Hoa tar­tományban rövid ideig tartó tűzharc folyt le a dél-vietnami gyalogság és a felszabadító hadsereg kisebb egységei kö­zött. (Folytatás az 1. oldalról) Péter János, külügyminiszter üdvözölte. A díszőrség parancsnoka je­lentést tett az iráni sahnak, majd felcsendült az iráni és a magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le az iráni sah tiszteletére. Mohammed Reza Pahlavi Arya Mehr Dobi István társa- tságában- ellépett a díszőrség előtt, s köszöntötte az egysé­get. Népviseletbe öltözött fia­talok nemzetiszínű szalaggal átkötött virágcsokrokat nyúj­tottak át a sahnak és felesé­gének. Az iráni sah ezután üdvözölte a fogadására meg­jelent magyar közéleti szemé­lyiségeket és a diplomáciai testület tagjait, majd a ven­dégek elhaladtak a fogadásra egybegyűlt dolgozók hosszú sorai előtt és köszöntötték őket. i Az ünnepélyes fogadtatás a díszőrség díszmenetével feje­ződött be, majd a vendégek magyar személyiségek társa­ságában rendőri díszmotoro­sok kíséretében szállásukra hajtattak. '• Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnöke szerdán délután az Országház Mun- kácsy-térmében fogadta Mo­hammed Reza Pahlavi Arya Mehrt, Irán sahinsahját. A látogatásnál iráni részről jelen volt Abbas Aram kül­ügyminiszter, Abdol-Ahad Da­ra, az Iráni Császárság buda­pesti nagykövete, dr. Hossein Ali Lichman-Adham főszer- tartásmester és dr. Abdol Ka- 1rim Ayadi altábornagy. Ma­gyar részről jelen volt Kishá­zi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János külügyminiszter, Bonyhádi Károly, a Magyar Népköztár­saság teheráni nagykövete és Gergely Miklós, a Külügymi­nisztérium protokoll osztá­lyának vezetője. Szerda délután az Ország­házban megkezdődtek a ma­gyar-iráni tárgyalások. A tárgyalásokat a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ré­széről Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Miniszter- tanács részéről Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnöke vezeti. Iráni részről Mohammed Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán sahinsahja vezetésével részt vett a tárgyalásokon Abbas Aram külügyminiszter, Ab­dol-Ahad Dara, az iráni csá­szárság budapesti nagykövete. Szerdán délután az Ország­ház Nándorfehérvári termében bensőséges ünnepség kereté­ben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Mohammed Re­za Pahlavinak, Irán sahinsah- jának átnyújtotta a Magyar Népköztársaság zászlórendjé­nek gyémántokkal ékesített I. fokozatát. Az iráni császár Dobi Ist­vánnak a Pahlavi rend lánc­cal ékesített I. fokozatát, Kál­lai Gyulának, a Miniszterta­nács elnökének a Tadzs rend szalaggal ékesített I. fokoza­tát adta át. Az ünnepségen kitüntetést nyújtottak át Farah Pahlavi Sahbanunak, Dobi Istvánné- nak és Kállai Gyulánénak. Farah Pahlavi Sahbanu, Irán császárnéja szerdán dél­után látogatást tett Dobi Ist- vánnénál és Kállai Gyuláné- nál. Az iráni uralkodó felesége szerdán fölkereste a Szépmű­vészeti Múzeumot. A császár­nét és kíséretét a múzeum be­járatánál Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese és dr. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum fő­igazgatója üdvözölte. Az iráni vendégeknek a mú­zeum főigazgatója díszes al­bumot nyújtott át a múzeum anyagáról. CSAK RÖVIDEN... VARSÓBAN tovább folynak Harmel belga és Rapacki len­gyel külügyminiszter tárgyalá­sai. SCHMUCKER nyugatnémet gazdasági miniszter befejezte romániai látogatását. KÉTEZERNÉL TÖBB szo­ciológus, filozófus és pszicho­lógus vesz részt a franciaor­szági Eviánban szeptember 5-e óta tartó VI. szociológiai világkongresszuson. PEKlfíGBEN sok helyen még nem takarították el a „forradalmi vihar” következ­ményeit. A „Pihenő Buddha” híres múzeum-templomában szanaszét hevernek a régi kultúra szétvert maradványai. UJ-DELHIBEN indiai—in­donéz közös közleményt adtak ki Malik indonéz külügymi­niszter hivatalos látogatásá­nak befejeztével. ÚJABB FAJI ÖSSZETŰZÉ­SEKRE került sor az Egyesült Államokban, a Georgia állam­beli Atlantában. BANGKOKI JELENTÉS SZERINT a Mekong-folyó áradása következtében három­százan haltak meg. NÉGYES IKREK születtek a mexikói Agualamo falucs­kában. KARLSRUHÉBAN egyévi börtönbüntetésre ítélték Emil Bechtle nyugatnémet kommu­nista személyiséget. KISEBB ZAVARGÁSOK, tüntetések voltak szerdán Dji- boutiban. A SZÉLSŐJOBBOLDALI INDONÉZ DIÁKOK akció­frontja újabb támadást inté­zett Sukamo ellen. Lapzártakor érkezett Szeptember 7-én volt Var­sóban a kínai és az amerikai nagykövet 131. találkozója. Vang Kuo-csuan kínai nagykövet, a Kínai Népköztár­saság képviselője a találkozó után — az eddigi szokástól el­térően — sajtóértekezletet tar­tott és az újságírók között ki­osztotta a találkozón tett nyi­latkozatának szövegét. Vang Kuo-csuan határozottan cáfol­ta az állítólagos kínai—ame­rikai közeledésről az utóbbi napokban napvilágot látott híreszteléseket. Á ITíSuti 'SSSSSSSSSSSSSSSSS*'SSSSS/SSSSSSSSSSSSS, "SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS után a harcot be kell fejezni az akcióban részt vevő legény­és vissza kell térni a kiindu- séget és gépeket, majd április OMTMAMSbMl kodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű tá­madás a japánok részéről. Ez­zel szemben a valóság az, volt, hogy a japán hadiflotta a ten­geren, háborús rendeltetési he­lyén tartózkodott; és az utcán sétáló japán haditengerészek tengerészruhába öltöztetett gyalogosok voltak, akiket az­zal a céllal küldtek Tokió ut­cáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyít­ják, a félrevezetés sikerült. Felszínre kerültek olyan ko­rábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügynökhálózat ki­építése, a kapcsolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszerzés — mint az később kiderült — nem is aktivizálta magát a japán tervek felderí­tésére. Az okkutatás során megállapították, hogy a szét­forgácsolt, minden koordiná­ciót nélkülöző amerikai titkos- szolgálat nem is volt megfele­lő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i támadás után újjászervezett amerikai hírszerzés elsőrendű feladatá­nak tartotta, hogy a korábbi mulasztásokat, hibákat gyor­san megszüntesse és hathatós intézkedéseket tegyen a japá­nok ellen. Eredményeket min­denekelőtt a technikai eszkö­zök szélesebbkörű felhasználá­sával igyekeztek elérni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevé­kenységük 1943-ra már siker­rel járt. Megfejtették a japán rejtjelkulcsot, és ennek segít­ségével a japán rádióadások lehallgatásával előre értesül­tek a japánok hadműveleti ak­cióiról. Többek között ez a kö­rülmény segítette hozzá az amerikai titkosszolgálatot ah­hoz, hogy megtorló intézkedést hajtson végre a régi ellenség — a Pearl Harbour-i orvtáma­dás szervezője — Yamamoto admirális ellen. (Nem azonos Yamamoto ezredessel, a japán hírszerző tiszttel, akiről a ko­rábbiakban szó volt. Yamamo­to admirális viszont vajéban fő szervezője volt a Pearl Har­bour-i támadásoknak.) 1943. áprilisában az USA tengerészeti hírszerző központ­ja lehallgatott egy szigorúan bizalmas japán rádióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnokság küldött a Csendes-óceán déli térségében állomásozó katonai erőkhöz. A lehallgatott anyag megfejtése után megállapították, hogy Yamamoto admiriális repülő­géppel ellenőrző körútra in­dult. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egysé­geit, hogy készüljenek fel Ya­mamoto admirális fogadtatásá­ra. A rádióadás Yamamoto tervezett útvonalának pontos menetrendjét is magába fog­lalta. A megfejtett anyagot, vala­mint az arra épülő akciótervet az USA haditengerészeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével hagyatta jóvá Yamamoto admirális likvidálá­sát. ■ A végrehajtást a Csendes­óceán déli térségében állomá­sozó amerikai haditengerésze­ti egységekre bízták. A szigo­rúan titkos parancs utasította az illetékeseket, hogy Yama­moto gépét — veszteségre való tekintet nélkül — szét kell rombolni, az akció befejezése lási bázisra, kerülve minden más konfliktust. A parancs egyben a legteljesebb titoktar­tást követelte mind az akció előtt, mind az akció után. 1943. április 17-én az egyik csendes-óceáni amerikai repü­lő és haditengerészeti bázison megkezdődött az akció végre­hajtásának pontos kidolgozá­sa. A titkosszolgálat először is megfelelő katonai vezetőket választott ki az akció lebonyo­lítására. A kiválasztott két tiszt, John. W. Mitchell és Thomas J. Laphier őrnagyok részletesen megbeszélték az akciómenetet a titkosszolgálat tisztjeivel. Két tervet készítet­tek. Az első terv szerint a kahilli kikötőben hajtják vég­re a támadást, mivel feltéte­lezték, hogy Yamamoto admi­rális tengeralattjáró-vadászon fog utazni. A két repülőtiszt javaslatára ezt a tervet elve­tették, mivel a levegőből ne­héz kiválasztani a kívánt ha­jót a kikötőben horgonyzó sok hajó közül. A második tervet fogadták el, amely szerint Ya- mamotót repülőútja alatt te­szik ártalmatlanná. A titkos- szolgálat adatai szerint Yama­moto admirális pontosságáról volt híres, ezért a megfejtett utasítás alapján másodpercnyi pontossággal ismerték indulá­si és érkezési helyeit, útvona­lát. Tudták azt is, hogy Ka- hillibe két Mitsubisi bombázó­val és hat kísérő vadászgéppel érkezik. Törzse ugyancsak vele repül. A támadás helyéül a Kahillitől 35 mérföldnyire eső területet választották, amely 11 perc repülésnyi időre esett attól a repülőtértől, ahol — a terv szerint — Yamamoto gépe leszállni kíván. A feladat végrehajtására két vadászrepülő-századot jelöltek ki. Az egyik század csalétek­ként szolgáit azzal a céllal, hogy magára vonja a Yama- motót kísérő vadászokat, a másik század pedig az admi­rálist szállító gép megsemmi­sítésére volt betervezve. Ezt követően kiválasztották 18-án elindultak a harci fel­adat végrehajtására. A két va­dászszázad megtartotta egész idő alatt a szigorú rádiózási tilalmat, annak érdekében, hogy a japánok fel ne fedhes­sék köteléküket, s nagy kerü­lővel repült a megadott cél felé. Az előre meghatározott idő­pontok szerint kerültek össze Yamamoto és a kíséretét szál­lító repülőgépekkel. Az amerikaiak első vadász­százada magasan repülve ma­gára vonta a japán vadászok figyelmét. A japán vadászok védelem nélkül hagyták a bombázókat és az amerikai va­dászgépek megtámadására in­dultak. Ezt kihasználva a má- sodiK amerikai vadászszázad megtámadta a Yamamotót és törzskarát szállító két bombá­zót, és mind a kettőt megsem­misítette; ezzel az első jelen­tősebb visszavágás megszüle­tett a Pearl Harbour-i orvtá­madásért. A japán titkosszolgálat ala­pos vizsgálatot tartott a tör­téntek után, azonban a szigorú amerikai hírzárlat miatt nem talált megfelelő magyarázatot Nem ismerték és nem is téte­lezték fel, hogy rejtjelkulcsu­kat az amerikai titkosszolgálat megfejtette vagy megfejthette. Végül is a vizsgálatot azzal a következtetéssel zárták le. hogy Yamamoto admirális ha­lála véletlen volt, az ameri­kaiak kis vadra vadásztak és nagyot találtak. E magyarázat volt oka annak is, hogy később sem vezettek be előzetes ellen­őrző intézkedéseket. Yamamoto admirális likvi­dálásának tényét a második világháború befejezése után hivatalosan is bejelentették. Elsőízben Chester W. Nimitz, az USA csendes-óceáni flottá­jának volt főparancsnoka és Hanson W. Baldwin, a „New York Times” volt katonai szakértője nyilatkozott erről egy sajtókonferencián. Vége I i Verwoerd miniszterelnök ayíltszíni meggyilkolásának másnapján a megdöbbent dél­afrikai kisebbség figyelme már utódának megválasztása felé fordul — azonban to­vábbra is megoldatlan még a megtermett, őszülő hajú gyilkos rejtélye is. Még a neve sem biztos: elő­ször azt közölték, hogy Di­mitri Sztafendasznak hívják, azok azonban, akik vele dol­goztak, elmondták, hogy négy nevet is használt. A görög—portugál erede­tű 45 éves fehér em­ber alig egy hónapja dolgozott küldöncként a fokvárosi parlamentben, előzőleg a fokvárosi ha­tóságoknál, egy gyémánt- társaságnál, még koráb­ban pedig Durbanban a vasútnál tolmácsként dol­gozott. A gyilkos a portugál^ ura­lom alatt álló Mocambique- ban született, Dél-Afrikában nevelkedett. A jelentések szerint nyolc nyelven be­szél és mindig bibliát hord magánál. A merénylet közvetlen oka mindmáig nem ismeretes. Azok, akik vele együtt dol­goztak, hallották, amint ki­jelentette: Verwoerd túl so­kat tesz a színes bőrűekért és nem eleget a szegény fehé­rekért. Lehetséges azonban, hogy ezzel csak el akart te­relni magáról minden eset­leges gyanút. A rendőrség már kihallgatta a merény­lőt, de erről semmit sem közöltek. A rendőrség külön őrsé­get rendelt ki a 68 éves Danges pénzügyminiszter la­kása .élé, aki T- mint kor­elnök — Verwoerd halála után ideiglenesen átvette a miniszterelnöki tisztséget. Va­lószínűnek látszik, hogy ügy­vivő kormányfőként ó ma­rad a kabinet élén mindad­dig, amíg a parlamenti több­séggel rendelkező naciona­lista párt meg nem választ­ja új vezetőjét, aki auto­matikusan miniszterelnök lesz. Dongesen kívül erre a tisztségre többen is esélye­sek, köztük Ben Schoeman közlekedési miniszter, a par­lament elnöke és John Vorster igazságügyminiszter, a dél-afrikai terrortörvények egyik legfőbb szerzője. A Reuter szerint az új vezető megválasz­tása valószínűleg nem lesz egészen síma. A na­cionalista párt látszóla­gos egysége mögött min­dig ott parázslóit az el- ' lentét a mérsékeltebb­nek számító fokvárosi és a szélsőségesebb trans- vaali szárny között. Bonyolítja a választást az is, hogy egyetlen dél-afrikai politikus sem rendelkezik azzal a tekintéllyel a párt­ban, amely Verwoerdot övezte és a miniszterelnök nem készítette elő utódlá­sát. Verwoerd dél-afrikai minisz­terelnök meggyilkolása a szen­záció erejével hatott a világ minden fővárosában. A nyu­gati kormányfők és külügymi­niszterek csaknem kivétel nél­kül rövid és gyakorlatilag csu­pán a legszükségesebbekre szorítkozó részvéttáviratot küldtek Fokvárosba. Arra, hogy a hivatalos gyászmegnyilvánulások csupán az elengedhetetlenre korláto­zódtak, jellemző példa, hogy Erzsébet angol királynő nein küldött részvéttáviratot Dél- Afrikába — állítólag protokoll okokból. Az ENSZ New York-i székhelyén nem eresztették félárbócra a zászlókat, mivel ez csak államfő halála esetén szokásos, kivételt a szabály alól csak a főtitkár személyes javaslatára tesznek. Ezúttal nem hangzott el ilyen javas­lat. Martin Luther King Nobel- békedíjas amerikai polgárjogi * ' 21. A Pearl Harbour-i japán orvtámadás után az újjászer­vezett amerikai hírszerzés kü­lönböző kombinációkat dolgo­zott ki a japánok ellen, s fő­leg a visszavágásra. Nem ön­magukra, hanem a japánokra voltak dühösek Washington­ban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére mi­ért nem történtek hathatós in­tézkedések a japán hírszerzés 1 ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtáma­dása előtt az amerikai titkos- szolgálat Japánban nem ren­delkezett ügynöki hálózattal és 1 bizalmas információi sem vol­tak. Megállapították, hogy tör­téntek ugyan különböző pró­bálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború kö­zött egy ezredesi rendfokozat­ban levő hírszerzőt turistaként a japán szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysé­ge kezdetén „halálos baleset ' ért”. Alázatosan hajlongó ja- 1 pánok adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai kő- ‘ vétségnek azzal, hogy az ame­rikai „turista” út közben meg- ; halt, és holttestét a „Shinto” ■ szertartások szerint elégették. : Az amerikai titkosszolgálat : csak az okkutatás során jött : rá arra, hogy a japán titkos- : szolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két : attasé ugyanis több ízben je- ; lentette, hogy Tokió utcáin nagy számú haditengerészt Iá- tott. Ebből arra következtették, ; hogy a japán hadiflotta még ’ mindig a Tokió közelében levő ; yokosukai flottabázison tartóz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents