Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

1966. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK /*»» mterei xrKJHtW A KÁRPÓTLÁS Egyszer, csak úgy beszélge­tés közben megjegyezte, hogy ő már sokat próbált életében. Olyasformán hangzott ez, mintha azt akarta volna mon­dani, hogy keservesen szerez­te a tapasztalatait és számá­ra már nincs új a nap alatt. Végszónak tűnt, hogy ezzel be is van fejezve a téma, de aztán mégis tovább mondta, amit elkezdett. Egy lélegzet­vételnyi szünetet tartott csak, miközben alighanem emlékek ébredfek benne, mert végül azt mondta. — Lelencgyerek voltam. Meg is fogadtam, amikor már felnévelkedtem, hogy ha egy­szer úgy lesz módom, én is magamhoz veszek valami ár­va gyereket... — És? Állta a fogadalmát? — Van nálam kettő. — Saját gyerekei nincse­nek? — De i— mondta —, három fiam. Ennyivel indultam el hozzá Ceglédre; tudtam, hogy ter­melőszövetkezeti elnök Jász­karaj enőn, a szomszédos falu­ban, és öt gyereket nevel: ket­tő közülük nem az övé. Elkép­zeltem a családi körben és vártam a jelenetet, amikor a fogadott gyerekeitől hallom, hogy édesapámnak szólítják. Dehát egyszerűbb és sokkal kevésbé látványos történet ez. Tsz-férfiak külföldi utazása Nem valamennyien, vég­tére az őszi munkák elvég­zéséhez azért otthon is kell ember, de a rádi Vj Élet Tsz elnöke meg főkönyve­lője és még tizenhárom férfitagja hétfőn vonatra szállt, külföldre utazott. Mégpedig Csehszlovákiába és mindjárt Lengyelország­ba is. Megnézik Kassát, a Magas-Tátrát, aztán buszo­kon Krakkóba mennek. Onnan meg visszafelé Za­kopanéba sietnek, hogy szombat estére hazaérje­nek, mert jövő héten, éspe­dig szerdán, másik csoport, megint férfiak, számszerint tizennégyen, indulnak Ju­goszláviába szintén hat napra. Nem tanulmányút, kife­jezetten szórakozás a cél­juk, afféle rövid kikapcso­lódás a hétköznapi munká­ból: megérdemelt jutalom- utazás. A költségek fedeze­téül, főképpen az a har­mincezer forint szolgál, amit tavaly Pest megye Tanácsa adott az Uj Élet­nek, miután a váci járás­ban 1965-ben a tsz-ek ver­senyében első helyezést ért el száz százalékos tervtel­jesítéssel, meg azzal, hogy minden munkát, nemcsak időben, de másoknál ko­rábban befejezett. Hogy pedig minél többen kelhes­senek útra, a tsz is hozzá­járult a költségekhez, sőt maguk az utazók is fejen­ként 500—500 forinttal. így azután összesen 29 tsz-férfi részesül a világlátás örö­meiben. — Hát a tsz-asszonyok nem járultak hozzá mun­kájukkal az eredményhez? — kérdezzük a tsz-irodán. — Dehogynem, még hoz­zá nagyon is — hangzik rá a válasz. — Egy autóbusz­rakomány asszony már ta­valy részt vett jutalom- utazásban. Voltak Egerben egy napot. — Hát ez a női egyenjo­gúság? — Bízunk benne, hogy ez a zászló — mutatnak a fa­lon függő vándorzászlóra — ez idén is miénk marad. — És akkor az asszo­nyokra kerül sor, ők men­nek külföldi utazásra? — Ugyan kérem, melyik asszony hagyhatja abba egy hétre a munkát2 A tsz-ben még csak-csak, de a háztartásban odahaza? Igaz, igaz. Micsoda fel­fordulás várná otthon, ha egy álló hétig férjuram egyedül háziaskodna. Sz. E. Nem találtam otthon. Megjött a munkából, s mint nyolc esz­tendeje minden csütörtökön, összeült a fegyveres erők klubjában a kártyaparti; ott van. A felesége mondta meg, aki nem tudta, hogy miért ke­resem a férjét, de különöseb­ben nem is csodálkozott az esti látogatáson, mert akinek több mint tíz esztendeje szö­vetkezeti elnök a párja, meg­szokta már az ilyesmit. Amíg néhány szót váltottunk, két hatéves forma kislány jött ki utána, s a szoknyája mellől lestek fel rám — ki lehet ez az idegen? Én mindjárt tud­tam, hogy ők kicsodák, meg sem kellett kérdezni. Az elnök nem igyekezett valami * túlságosan eltitkolni, hogy kelletlenül hagyja ott a kártyaasztalt, de azért felállt. — Tessék! Zömök, vaskos ember, s ha­tározottan fiatalos ötgyerme­kes családapának. Csupa élet, keresetlen egyszerűség. — Hogyan élnek? Mi van a neveltjeivel? —i A lányok? Nincsen azok­kal semmi baj, kérem. — Lát­hatóan meglepte, hogy a lá­nyok miatt háborgatom, így megismételte; — Jól vannak, kérem... — Nem is azért kérdezem — mondom —, csakhogy mi­kor is vették őket magukhoz? Mennyi ideje már annak? — Két és fél éve. Azóta nagy betyárok. Utolsó­éves óvodások. — Mind a kettő? Valóban egyformának látszanak. — Látta őket? — Csak úgy futólag. — Megnőnek kérem. Külön­ben Hajnalka egy hónappal fiatalabb. Julikának most volt a születésnapja augusztusban. Az anyjának augusztus 24-én volt a születésnapja, a gyerek­nek meg egy nappal előtte. — Az anyjának? — Ügy értem — igazítja ki mágát —, a féleségemnek. Kár volt a megjegyzésért, mert mintha megtörtem volna a légkört vele. A két lánykát mint sajátjukat tartják, és szeretik. így fogadta el a csa­lád, hogy az övéik. Ez egy­ben illúzió is, amit percekre is kár megzavarni. Egy kis csend. — Tudja — mondja végül az elnök —, az egyik kislány, Julika, ismeri a szülőanyját. Persze, hogyan ismeri? Tudja, vagy inkább csak sejti a léte­zését. Tulajdonképpen őt hoz­tuk ide magunkhoz először, s alighogy megmelegedett ná­lunk a gyerek, megjelent az anyja. Járt is nálunk vagy há­romszor, és Hajnalkát már azért hoztuk, hogy ha Julikát elviszi az anyja, maradjon he­lyette másik gyerek. De az asszony csak járkált, aztán megmondtam neki egyszer: „Ez így nem megy, vagy elvi­szi, jóasszony, a gyerekét, óagy békén hagyja ...” Nincs iga­zam? — De — helyeslek gyorsan. — És aztán? — Azóta nem volt. Ennek § két és fél éve. Megmaradt ná- ^ lünk mind a két gyerek. —^ Elhallgatunk. — Csak Julika^ emlegette egyszer — szólalj meg újra a férfi. — Ebédel-^ tünk, együtt a család, és egy- S szer azt mondja a gyerek: 5 „Édesanya, tudod, a múltkor, $ amikor mentünk valahová, | már nem is tudom, hogy ho- ^ vá, a szőlőbe vagy valahová, ^ én úgy féltem, hogy visztek & vissza a másik anyukámhoz”. | Csak összenéztünk a felesé- ^ gemmel, hogy miket beszél ez ^ a gyerek... — És a másik? Hajnalka § nem tudja, hogy van másik ^ anyja is? — Ö nem. De az ő szüleiről ^ mi sem tudunk. Még sohasem ^ keresték. § — Mikor világosítja fel őket ^ a valóságról? Elgondolkozik. — Nehéz. Én kilenc éves voltam, ami-1 kor megtudtam, hogy nem a ^ saját szüleimnél nevelkedem | Nagyon megviselt. Sokáig tit- § . , . j i .. C — Nekem? — csodálkozik rám. — Igen. — Jobb már arról nem is beszélni. Volt, ahonnét meg­szöktem. Aztán egy szabómes­ternél nevelkedtem, aki gaz­dálkodott is. Ez béna ember volt, s szegény ember. Azért fogadott fel, mert pénzt adott a tartásomért az állam, meg dolgoztam neki. Ahogy felcse­peredtem, magam arattam. Levágtam a rendet, aztán fel­szedtem a markot is, a gaz­dám meg ült a föld végiben és csavarta a kötelet. — Amíg éltek az öregek el­jártam hozzájuk — mondja, — az egyik mostoha testvért meg én agitáltam be a tsz-be. Ren­des ember, azóta brigádveze­tő... — Most azért mégis kárpót­lást akar... Ugye? A saját rosszemlékű gyermekkoráért, másokat kárpótol jóval... Egy kicsit sóhajt, zavartan bólint, közben a cigarettás do­bozt forgatja az ujjai között, majd azt mondja csendesen: — Tudja, benne van ebben a lelkiismeret is. Hirtelen mesélni kezd: — Már régebben ott éltem a gazdámnál, megszoktam, ami­kor hoztak egy másik állami gondozottat. Ez a gyerek nem tudott semmit. Semmi se volt jó, amit csinált. Én pedig, az idősebb, rengeteget kínoztam ezért... Ha most visszagon­dolok rá, hogy mennyit. Úgy­hogy meg is szökött... Mint én az előző helyemről... Rámnéz, hogy megértet­tem-e: — Azóta se láttam, semmit se tudok róla. Pedig nagyon szeretnék találkozni vele. A legidősebb fia 20 éves; nősülés előtt. A szakmája szobafestő és mázo­ló. A középső 17 éves; műsze­rész tanuló. A kicsi most jár hetedik általánosba. És a lá­nyok. Mindegyikből az lesz, ami akar. Az apjuk szakmát ad a kezükbe, de amelyik gye­reknek kedve van; ám legyen, mehet középiskolába is. — Mennyi a jövedelmük ha­vonta? — kérdeztem utoljára. — Az enyém ötezer forint. A háztájival. A feleségem két és fél hold szőlőt művél ré­szesen. Nem könnyű. Csak a családnak élünk > — magya­rázza csendesen. — Tanyán laktunk egyszoba-konyhában, most megvettem ezt a há­zat ... Van még rajta har­mincötezer forint adósságom ... Hiába... Itt megakad. Nem is fagga­tom tovább. Majd végül csen­desen annyit mond: — Anyám, mert él nekem az édesanyám, ő nem tudja, hogy itt van nálunk ez a két gyerek... Csend. Újra mélységes csend. — Nem bánom, hogy nem tudja. Biztosan szégyellné ma­gát Szegény... Dékiss János Kibővített SZMT-tanácskozás Fogyatékosságok a kereskedelemben Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a kereske­delmi társadalmi ellenőrök közelmúltban végzett, visz- szatérő vizsgálatának tapasz­talatait vitatta meg kibőví­tett tanácskozás keretében szerdán délelőtt a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa. A februári árrendezés meg­felelő végrehajtását és a fogyasztók érdekvédelmét vizsgáló ellenőrzés számta­lan fogyatékosságra hívta fel az illetékes megyei vezetők figyelmét. A vizsgálat tapasztalataira lapunk következő számában visszatérünk. Szeptember 15-én átadják az új viiiamospályát az EMKE sarkán Az EMKE-aluljárónál dol­gozó vállalatok műszaki ve­zetői szerdán kooperációs ér­tekezletet tartottak, amelyen elsősorban a vágányfektetés­sel kapcsolatos problémákat vitatták meg. Hogyha egészen rendkívüli időjárás nem aka­dályozza őket, szeptember Iá­ig befejezik a vágányfektetést, az új villamospályát átadják a forgalomnak. Bornapok Szeptember 30-án, október 1-én, 2-án rendezik meg a hagyományos móri bomapo- kat. ötletes, gazdag program várja a látogatókat. Többi kö­zött az észak-dunántúli lovas­bajnokság döntője. Miről ír a Pest megyei Könyvtáros? A Pest megyei Könyvtáros harmadik negyedévi számá­ban Fábri Mihály járási nép­művelési felügyelő és Weisz Gábor járási könyvtárigaz­gató írt gondolatébresztő cikket a művelődésügyi in­tézmények együttműködésé­ről. Szöveg, kép és rajz mutatja be az újjáépített pilisvörösvári községi könyv­tárat. Debreceni Imréné a jelentéskészítésekhez ad hasz­nos tanácsokat. 244 olvasó vé­leményét dolgozták fel Fe­kete Gyula Ezeregyedik esz­tendő és Németh László Irgalom című művéről. Me­leg sorok búcsúztatják Mar- kovits Józsefet, a megyei könyvtár nyugalomba vonult dolgozóját. „Bosszús oldal”, kézikönyvtárjegyzék és színes hírrovat egészíti ki a kis fo­lyóirat most megjelent szá­mát. Műszakiak a szocialista munkaversenyben Egyre több üzemből halljuk a hírt, hogy a műszaki dolgo­zók közvetlenül is részt vál­lalnak a szaocialista munka- versenyben. Jóleső érzés tud­ni ezekről, hiszen azt tükrö­zik, hogy a mérnökök, tech­nikusok mind nagyobb része felismeri: a munkások e nagy­szerű tömegmozgalmának fel­tétele a fizikai és műszaki dol­gozók összefogása. Közös rész­vétel nélkül ma már valóban nehezen szervezhető a verseny, hiszen megnőttek a követelmé­nyek, igényesebbek a feltéte­lek, a régi mennyiségi ver­senyszemléletet is új váltotta fel, a termelékenyebb és gaz­daságosabb munka, a techni­kai, műszaki haladás, a minő­ség állandó javítása. Aligha képzelhető el, hogy az új igé­nyeket sikerrel elégíthetnék ki üzemeink a műszaki és fizi­kai dolgozók együttműködése nélkül. Ezt ismerték fel a Ha­jógyár váci gyáregységében is, ahol a közelmúltban tartott szocialista brigádvezetői ta­nácskozáson egyértelműen val­lották: az általános termelési terv teljesítése mellett napról napra korszerűbbé kell fej­leszteni a gyártást, gazdaságo­sabban és jobban kell termel­ni, ezért célszerű olyan mű­szaki brigádokat létrehozni, melyek a többi közt vállalják az egyes gyártmányok patro- nálását és segítik az új tech­nológiai eljárások alkalmazá­sát. A váciak példamutató kez­deményezése a munkaverseny­ben való részvételnek csak egyik formája. A Csepel Autó­gyárban, de a megye más üze­meiben is ismerünk mérnö­köket, akik egyenjogú tagként vesznek részt a fizikai dolgo­zók egy-egy szocialista bri­gádjában. Hallottunk műsza­kiakról, akik a soron levő gyártmányokkal kapcsolatban valóságos szakmai ismeretter­jesztést rendszeresítettek bri­gádszinten, mások a műszaki rajzok alaposabb ismeretét ta­nítják. ugyancsak brigádkö­zösségen belül. A váci Hajó­gyárban mondták el azt a ja­vaslatot is, hogy a meósok a leggyakrabban előforduló mi­nőségi kifogásokat beszéljék meg a brigádokkal és közösen keressék meg a jobb megoldás módját. Azt mondják ^„beteg­ségmegelőzés” ez, a jó minő­ség érdekében. A példák nemcsak a szép kezdeményezések születésére utalnak, hanem figyelmeztet­nek is. Feltétlenül hasznos lenne az egyes üzemekben sokszor elszigetelten jelentke­ző módszereket csokorba gyűj­teni és közkinccsé tenni. Mi­lyen nagyszerű eredményeket hozna a tapasztalatok közzé­tétele azoknál a műszakiak­nál, akik még csak keresik, de eddig nem találták meg a módját, hogyan is kapcsolód­hatnának közvetlenebbül a munkások szocialista verseny­mozgalmához. Általános vonása a műsza­kiak és a fizikai dolgozók együttműködésének, hogy ez­zel — néhány ritka eset kivé­telével — csak a szocialista brigádokon belül találkozunk. Igaz, jórészt érthető, hiszen ezek a brigádok a legjobban szervezett és az öntudat ma­gas fokán álló közösségek, amelyek élenjárói a szocialis­ta termelésnek, s amelyek er­kölcsi ügyüknek tekintenek mindent, ami új, korszerű és érdeke az egyénnek, a társa­dalomnak. Hasznos lenne azonban a szocialista munka­verseny magasabb színvonala érdekében Is továbblépni. Az üzemek dolgozóinak többsége még nem tömörült a szocia­lista közösségekbe, de ők is cselekvő résztvevői a terme­lésnek, a munkaversenynek. Több segítséggel, bátorítással, egyenlő értékméréssel és jó­részt a műszakiak közremű­ködésével nemcsak a verseny­ben való aktivitásuk növeked­ne meg, hanem következmé­nyeként meggyorsulna a szo­cialista cím elnyerésének tö­rekvése is. A kongresszusi munkaver­seny finiséhez érkeztünk, de ez a nagyszerű mozgalom nem fejeződik be egy meghatáro­zott naptári időponttal. A ver­sengés már állandósult, a kongresszusi munkaverseny is egy nagyobb szakasznak, az éves tervek teljesítéséért in­dított mozgalomnak a része. S ha az esztendő véget ér, so­ron következik a jövő tervév. az új gazdasági mechanizmns közvetlen bevezetése előtti időszak. Ezért Is tartjuk jo­gosnak az igényt: az eddigi példákra alapozva erősítjük, növeljük és az üzemek sajá­tosságainak is megfelelően, te­gyük változatosabbá a műsza­ki dolgozók részvételét a szo­cialista munkaversenyben. KOVÁCS ANDRÁS Kongresszusi versenyben Megy a kocsi - de poirik-e utána? Kockakőszőnyeg - Út a húsnak Könnyű a nótának. Gond ■nélkül énekelheti, aki nem (szenved tőle: „Megy a kocsi, yssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssrrrsssssssrswsssssrsssssssssssssssssrrs/ssss !porzik az Út Utána . . . Aki • § haponta nyeli a felhőket, az a Magyar művészeti kiállítás Kijevben SZEPTEMBER 5-ÉN MAGYAR ALKALMAZOTT MŰVÉ­SZETI, GRAFIKA- ÉS KÖNYVKIÁLLÍTÁS NYÍLT KI­JEVBEN, AZ UKRÁN FŐVÁROSBAN. A KÉPEN: LÁ­TOGATÓK A KIÁLLÍTÁSON. (Telefoto) § (pokolba kívánja. I Hirtelen | koltam, hogy tudom. Helyben vagyunk, meglepem egy váratlan kér- | déssel. — Ugye nagyon nehéz gyér- | mekkora volt? út nyílik, vagy megfiatalodik, b pormentes köntöst kap. «Merre járnak mostanában, er­ről szólnak: > — Nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne egy hosszú •felsorolásra. Ehelyett tán a legérdekesebbeket. Minde­nekelőtt a gödöllői állomás előtti térséget említem. Év elején még hiába kereste vol­na még í>árki is a gondosain kéBZÍtett programban, hogy I út kockakőből kell kirakni, ^ ha nem is a vidéket, de egy ^ tisztesen nagy térséget. Jött ^ az Európa-bajnokság, s tud- tűk, hogy az erre vonulóknak C ... __é _ A pornak, sárnak üzent ha- § Uat, s ezért él, munkálkodik a Pest megyei Kőbánya- és Útépítő Vállalat. Amerre el- § h/onulnak, megjelennek, új § ^ méltó szőnyeg lesz a szépen ^ kirakott út, ezért vállaltuk, s § készítettük el soron kívül. 5 — Más vidéken? § — Szentendrén a város szi­^ vébe vezető Alkotmány utcát ^ is elrendezzük. Napok alatt ^ hozzáfogunk, hogy a tél beáll- ^ >ta előtt meglegyen. Ez is a kongresszus tiszteletére vál- § iáit többlet. Nagykőrösnél $ Gzolnok felé bekötőutat adunk ^ ét a napokban. A több mint ^ egykilométeres szakaszból 350 }> «méter az önként vállalt plusz. ^ Cegléden több mint 120 ezer ^ kővel borítottunk egy útsza- ^ kaszt, hogy jó terepet készít- ^ sunk a ceglédi húsipari üzem ^ előtt. A bányászoké az elis- § -mérés, hogy nap^ munkássá- $ guk mellett az ehhez valók § -előteremtését is vállalták, s S — így — !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents