Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
Pótvállalás a kongresszusi versenyben A Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat dolgozói is úgy határoztak az év elején, hogy bekapcsolódnak az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére szervezett munkaversenybe. Ekkor a vállalat nyolcvanegy üzemegységének ötszázhetven dolgozója vállalta, hogy több mint kétmillió forinttal túlteljesíti a vállalat éves tervét és a munkabérre és dologi költségek csökkentésére mintegy 300 ezer forintot megtakarít. Az első félévben a vártnál jobb eredmény született. A túlteljesítés összege meghaladta a 2,5 millió forintot, azonban a félév során negyvenezer forintnyi munkabér túllépés mutatkozott a vállalatnál. Ezért a dolgozók pótfelajánlást tettek, amelyben vállalják, hogy negyvenezer forinttal csökkentik a kifizetendő munkabért és a dologi kiadásokat is huszonhétezer forint értékben mérsékelik. így összesen hatvanhétezer forintot takarítanak meg a vállalatnak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEfóu X. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 7., SZERDA Hétszer permeteztek Szüret előtt a Vörös Csillo Lilas barna foltok — Az ezerjóval kezdik Nyugtalanító dolog, ha a szőlőtermő területen, a dűlőkön, bekötő utakon a szőlőérés idején pocsolyákban áll Fogatosok A Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban jó szolgálatot tesznek a fogatosok. A tizennégy fogatra különösen a növény- termesztési munkáknál van nagy szükség, olykor-olykor még parádéra is befogják a derék igásokat. Képünkön a napi munkát osztják ki a fogatotoknak. (Jakab Zoltán felvétele) Olvasóink kérik: a boltot betegség esetén se zárják be lenség napokon át zárva tartani az élelmiszerüzletet. Azt szeretnénk, ha a jövőben hasonló esetben gyorsabban állítanának helyettest a beteg eladók helyére. Az üzlet vásárlói a víz és megtelnek a kátyúk. Kedvezőtlen az is, hogy a múlt heti négynapos eső után, szeptember másodi- kán huszonhét milliméteres csapadékot mértek. Bódizs Antal, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ugyeri üzemegységében megmutatta a szőlőt. — Azt akarom, hogy saját szemével lássa, milyen szép termést tudnánk az idén betakarítani — mondotta a fiatal üzemegységvezető. Odahajolt az ezerjó gazdag tőkéje mellé, és örömmel emelgette a vaskos, tömör fürtöket. — Erről a tőkéről bizony legalább egy vödörrel lekerül. De aggodalmasan mutatja az alsó fürtöket, amelyek már nem sárgászöld színűek, hanem lilásbarna foltoktól tarkák. — Sajnos, ez már rothadás. — Keményen megdolgoztunk az idei nyáron a szőlő- termelésben. Hétszeri permetezéssel sikerült megtartani a gazdag termést a kétszáztíz holdas területen. Ha ezt a szép termést meg is tudnánk tartani, bőven meglenne a holdanként! húszmázsás átlag. — A p eronoszpóra elleni védekezés sokba kerül. Igényli az időben elvégzett munkát és meg is van az eredménye. Sajnos, a rothadás még a peronoszpórá- nál is veszedelmesebb ellenség a vékony héjú, kövér, tömött fürtök számára. — A nagy mennyiségű csapadékra következő hirtelen felmelegedés következtében a bogyókban levő cukor gyors erjedésnek indul és ezzel megkezdődik a rothadás. — Nagy hiba, hogy a kisüzemi táblákon vegyesen terem sokfajta szőlő. Ennek következtében nagyon egyenetlen az érés. Az ezerjó korán érő fajta, tömött fürtű szőlő, szedését jóval korábban el kell kezdeni az esetleges rothadásra való tekintettel. Ugyanakkor a kadar, kövidinka és több más szőlőfajta még éretlen, szedését csak valamikor szeptember végén vagy október derekán kell megkezdeni. — Véleményem szerint a kétszeri szedés elengedhetetlen lesz az idén. Kétszer fogják szedőink lejárni a területet. Először szedjük az ezerjót és majd hetek múlva kerül sor a többi fajtákra. — Ma mértük a cukorfokot az ezerjónál. A 14,5 cukorfokhoz még néhány derűs napra van szükség és rövidesen elkezdjük a szedést. Mihelyt úgy látjuk, hogy legalább tizenegy szeszfokos bort remélhetünk, megkezdjük a szüretet. — Azt sem várjuk meg, hogy a préselő üzemben meginduljon a termelés. Beállítjuk az üzemegység központjában a négy nagy teljesítményű prést, és nyomjuk a mustot a központi pincébe. — Ezt a szép termést veszteség nélkül takarítjuk be — mondotta Bódizs Antal, a termelőszövetkezet ugyeri üzemegységének vezetője. (—ssi) Szép teljesítmény A Cipőipari Vállalat Április 4. szocialista brigádjának tagja, Hábentius József 118 százalékra teljesítette tervét. (Tomcsányi Sándor felvétele) Isméi városunkba látogat a lengyel testvérkórus Négyéves a ceglédi vasutasénekkar és a lengyel Héjnál kórus barátsága. A két kórus vezetősége és tagjai leveleznek egymással és gyakori a két énekkar kottacseréje is. Két esztendeje ünnepelte Cegléd várossá nyilvánításának hatszáz éves évfordulóját. Erre az alkalomra a ceglédiek meghívták a lengyel kórust, amely örömmel és szívesen fogadta a meghívást. Hét napra érkeztek Ceglédre a lengyel dalosok és az ünnepi műsorban szerepeltek is. A Duna—Tisza közi dalostalálkozó egyik kedves színfoltja volt a lengyelek színvonalas szereplése. A lengyel vendégek a hétnapos tartózkodás során megismerkedtek városunkkal, a szomszédos Szolnokkal és azzal búcsúztak magyar barátaiktól, hogy viszontlátásra Lengyelországban. A látogatás viszonzására a múlt év szeptemberében került sor. A vasutasénekkar szintén hét napot töltött.é& több hangversenyt adtak a lengyel közönségnek. A ba- rátság tovább épült és szépüli Néhány héttel ezelőtt ismé jelentkeztek a lengyel dalo sok. Bejelentették, hogy Bul gáriába indulnak hangver senykörútra és ennek sorái keresztül utaznak Cegléden is Azonnal ment a gyors válasz meghívunk benneteket né hány napra és így születet meg az újabb ceglédi vendég látás gondolata. Szeptember 17-én és 18-ái tartózkodik városunkban i Héjnál kórus. Az első este < ceglédiek az Utasellátó Ette remben ünnepi vacsorán lát ják vendégül a lengyel dalosokat, majd a két kórus kölcsönösen műsort ad. A lengyel kórus valószínű alaposan felkészült a bulgária vendégszereplésre. MűsQruka a ceglédi közönség is szíveset meghallgatná. Különösebt költséget nem igényelne ez £ vendégszereplés. Miért nerr. szerepelnek nyilvános fellépésen a lengyelek az egyik estén? r. k. Vásári tarkabarka Az őszi vásárt joggal nevezték egykor sokadalomnak, mert ezek a vásárok voltak az év legnépesebb és legnagyobb forgalmú értékesítési lehetőségei, mint mondták, azért, mert ekkor van a parasztnak eladó portékája, de pénze is. A vasárnapi vásári felhozatal is méltó volt a hagyományhoz. Nagy területet foglalt el a sertéspiac a vásártér egyik oldalán, a másik felén kaptak helyet a szarvas- marhák. — Hogy állunk az idei kukoricaterméssel, sógor? — jegyzem fel két beszélgető Mint háború után az öröm genkedve nézett rám. valamennyien magasabbak voltak, mint én, volt közöttük egy megtermett szeplős leányzó is, még a válláig sem értem. Ök is el voltak keseredve, de azt nem érthették meg, mit érez egy arasznyi, sovány kislány, harminc nálánál magasabb vadidegen gyerek között. A tanító bácsi úgy nézett meg, mint egy furcsa kis bogarat, közel tartott magához, és sokáig álmélkodva szemlélt, megforgatott maga előtt. A tanító bácsinak harcias bajusza volt, mint a hőscincérnek, nagy tenyere és óriási bakancsa. Mondta, hogy itt majd megtanulok olvasni, írni, meg számolni, és tesznek pajtásaim, meg padszomszédom. Es ha rosszul írok le valamit, az se baj, ki lehet radírozni. Az iskolában — ha rendesen viselkedik a gyerek — nagyon jó, mert együtt, a harminc gyerek, meg ő, a tanító bácsi, nagyon jól elszórakozunk majd és sokat tanulunk. A harminc gyerek, akik között ott vannak a jövendő pajtásai is — nervetgélt, sugdoló- zott. Az ember hatéves korában sem szeret komikus lenni. abban az ünnepélyes percben meg különösen nem, amikor a játékedényeket, a babákat hivatalosan felcseréli könyvvel, ceruzával, tollal, s a játékot hasznos tevékenységgel. Azt viszont egy önérzetes hatéves sem mondja meg, hogy nem azért sír, mert lusta és nem akar írni, olvasni, meg tanulni, hanem egyszerűen fél, mert azt szokta meg. Neki csak bombázásról, óvóhelyről, menekülésről, meg géppuskasorozatról vannak emlékei, és egy néniről, aki egyszer — eí- vitte moziba. És a néni másnap elutazott messze, ahonnan — így mesélték, nem szoktak visszatérni az embeirek. Azt sem lehet elmondani, hogy a nénit nagyon szerette, mert cukorkát adott neki és szépeket mesélt. Legjobb lenne elutazni, messzire, mint a néni, és soha többé vissza nem jönni, gondoltam, oda, ahol van tejbegríz, tejszínnel, mazsolával a tetején, ott találkoznál; a kedves nénivel, aki elvitt moziba, és sárga csillagot viselt a blúzán. Neki elmesélném, hogy egy csomó gyerek kinevetett, meg a tanító bácsi is haragudott rám, mert sírszavait. — Lehet, hogy jó ára lesz a kukoricának, mert olcsóbb a süldő, mint a nyári vásárban. Valóban, a választási malac ára nem hóbortoskodik a nyolcszáz forint körül, süldőt is lehet kapni tizennyolc— húszforintos kilónkénti áron. Népes a bazárosok sora. Nagy fekete, ember egész ölre való üvegmosót kínálgat darabonként két forintért. — Mit csináljak vele? — csóválja a fejét egy csizmás nézelődő. — Vegyen belőle vagy ötöt, aztán otthon tegye a vázába! A másik bazaros is haho- tázva kínálja a gyűszűt. — Vegyen belőle, jó ember! Puszit kap érte otthon a mamától. Hófehér bélésű ködmönök t kecskelábú asztalon. Aggodalmasan figyelmeztet a szűcs mintha nem is sejteném. — Most vegye meg! Jön a tél, A névtáblán olvasom: Csűrni Baláss, szűcsmester, Új- bőg. Szemben a papucskészítő £ csizmadiával. Nem nagyon kapkod senki az egykor divatos lábbelin. — Hegyes orrú félcipő kell ide, koma! Nem csizma vag> virágos papucs. Az állatvásáron nagy a mozgás. A legnagyobb vásárlók a termelőszövetkezetek. Egyéni vásárlás kevés akad. De annál serényebben mozognak a termelőszövetkezetek elnökei, főmezőgazdászai és állattenyésztői. — Még lenne vagy százezer forintunk elkölteni való — hallom az aggodalmas megjegyzést. — Csak legalább kedvünkre való jószág lenne! Még Győr-Sopron megyéből is érkezett termelőszövetkezeti teherautó. Ez volt az egyetlen, amely üresen indult vissza. Szorgalmasan vásárolt a mezőtúri Táncsics, a ladány- benei Rákóczi Tsz, Jászból- dogházáról az Aranykalász és a ceglédi Alkotmány Termelő- szövetkezet. Délig mintegy hetven szarvasmarha talált gazdát. Tizenhét borjú, elég magas áron, tizennégy fejős tehén, nyolc előhasú üsző, tizenöt bika és tizenhárom növendéküsző. A lóvásár meglehetősen érdektelen volt. Egyetlen lovat vásároltak meg tizenkétezer forintért. Hét határon nehéz lenne párját találni. Nyolc ló átlagosan háromezer forintos áron talált gazdát. Alig húsz birkát hoztak a ’"húszatokból. Tíz perc sem üt bele, nyolcforintos kilónkénti áron mindet megvásá* rolták. (rossi) tam. Azt hitte, gyáva vagyok.' pedig — ezt a néni nagyon jól tudja, nem vagyok gyáva, mert amikor bombáztak, soha nem sírtam, csak azt mondtam: bárcsak a fejünkre esne már egy! ★ Tavaly szeptemberben ta-\ lálkoztam a tanító bácsival, j aki- megtanított írni, olvasni, számolni. Már nyugdíjban: van, s most már tényleg öreg.: és alacsonyabb, mint én Azt i kérdezte, hogy emlékszem-e. i hogy sírtam az első tanítási j napon? Alig lehetett megví- j gasztalni. Csak akkor nyűgöd-\ tam meg, amikor két színes j papírláncot adtak az óvoda \ raktárából. Papírláncot? Dehogy papír- I lánc volt az! Színes, csillogó - i villogó csoda. Szikrázott a I napfényben, be kellett huny- j nőm a szememet, ha ránéz- \ tem. A nyakamba akasztottam, 1 és abban a pillanatban érez- j tem, hogy már senki nem i bánthat, megvéd ez a színes; csodálatos talizmán. Ha nagyon szépet álmodom. \ most is ezt a színes láncot Iá- \ tóm, s ha felébredek, reggelig! ülök az ágy szélén. Hogyne hagytam volna abba ! a sírást. Hiszen akkor kaptam \ életemben először ajándékot Csodálatos volt, szokatlan mint a háború után az ö'öm. 5 (deli) í Nekem vállra akaszthatós táskám volt, fekete lakkutánzat, piros szegéllyel. Is47-ben, amikor az általános iskola első osztályába „lépte,m”, ez a táska az elegancia teteje volt. Még akkor is, amikor kitudódott, hogy a lakkoson csillogó csoda papírból készült. Velünk, akik 1947-ben lettünk első osztályos tanulók, nemigen dicsekedhettek a szüléink. Soványak voltunk és szomorúak. Üres töltényhüvely volt a játékunk, és apánk arról mesélt, hogy van egy tejbegríz nevű édesség, aminek tejszint, meg mazsolát lehet a tetejére szórni. Meg arról, ha az úton csomagot, vagy zacskót látunk, ne vegyük fel, mert felrobban. Ezek után természetes, hogy a bombatölcséres iskolaudvaron egy emberként szomorkod- tunk, mert miért éppen az iskola lenne jó, ha eddig semmi nem volt az?! Engem a komoly lakktáska egy időre megvigasztalt, de a tanító bácsitól rettenetesen féltem. Magas, dörgőhangú, megítélésem szerint, ősöreg bácsi volt, és nagyon szigorúan nézett rám. Elbőgtem magam. A többi gyerek ide„Betegség miatt zárva” — ezt a feliratot olvashatta a vásárló augusztus 29. óta az fmsz 23-as számú boltjának ablakában. Ez az üzlet a vasútállomás mellett van, és fontos szerepet tölt be a környék lakóinak és az utasok élelmiszer ellátásában. ^ Az utóbbi időben az Ócsai § házaspár dolgozott itt a vevők ^ megelégedésére. Mindenkit ^ meglepetésként ért a hír, hogy ^ a bolt betegségük miatt ma- § radt zárva. A sajnálat mellett hosszan- -5 kodtunk is, hogy az eladók fe- ^ lettesei miért csak napok múl- i va gondoskodnak a helyettesi- tésről? Szeptember elsején § újabb tábla jelent meg a bolt ^ ablakában: „Leltár miatt zár- ^ va”. Ez már reményt keltett ^ bennünk, talán mégis megkap- ^ juk ami mindennap szükséges ^ az asztalunkra, a kenyeret, a í tejet, a péksüteményt és egyéb S szükségletünket is. Talán a boltot üzemeltető ^ földművesszövetkezet nem tu- ^ Iajdonít kellő fontosságot az ^ üzletnek, mert ha tulajdoni- ^ tana, akkor egy napra sem. ^ hagyná zárva, s még a leltá- ^ rozás alatt is árusítanának leg- i alább tejet és kenyeret. S Ez az üzlet mindennap haj- § nali öt órakor nyitott, és az ^ állomás környékének megso- ^ kasodott lakói, akik hat-hét ^ órára sietnek munkába és a ^ vidékre utazók korán bevásá- ^ Tolhattak. A városban hét óra ^ előtt nem nyit más bolt. ekkor ^ pedie a felnőttek már munka- $ helyükön vannak, a gyerekek $ iskolába indulnak. § Mivel ennek a városrésznek különben is kicsi és korsze- ^ rűtlen a bolthálózata, felelőt- ^