Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Nagy Ottó felvétele BESZELGETES a ceglédi „Gyilkos-tó" mellett Szomorú gyülekezetét lát­tam május derekán a Csen­gettyűi temetőben. Fiatal gyereket temettek. A fej fán szűkszavú írás: Beitelbeck József, élt tizenöt évet. A részvét megindítja az em­bert. Csak egy rövid monda­tot kockáztat. Miben halt meg ez a fiatal gyerek? — Belefulladt a „Gyilkos­tóba!” — tájékoztat az egyik gyászoló. Néhány héttel ezelőtt Oldal Lajos festőművésznél voltam baráti műteremlátogatáson. Felkeltette a figyelmemet egy nagyon friss tájkép. — A Gyilkos-tó — magya­rázta a művész. Hozzátette, hogy a néphit szerint fene­ketlen a tó és bizony, ahogyan a környéken mondják, jóné- hányan belefulladtak már. A Budai úton néhány var­gabetű után jutottam a tóhoz. Haragoszöld vize csendes. Mé­lyen fekszik, ahonnan talán századok óta kitermelték a homokot a Budai úti, cegléd- berceli építkezésekhez. Tanács Ferenc tsz-tag la­kik a közelben. Felesége a Táncsics Tsz nőbizottságának elnöke és ő vállalta, hogy — a lehetőségek határán belül — felügyel a tó környékére, s akiknek kevés a „Fürödni tilos és életveszélyes” tábla, azokat élőszóval is figyelmezteti a leselkedő veszedelemre. — Idejárnak még a közeibe homokért a fogatosok. Az em­berek kimelegszenek. Nem bírnak magukkal és zsupsz, beleugranak a vízbe. Néme­lyiknek hiába mondom, hogy az utóbbi időben már négyen belefulladtak a tóba, amiről azt tartják, hogy a közepén van egy feneketlen kút és az táplálja a vizével. — A gyerekekkel természe­tesen sokkal erélyesebben beszélek, ha észreveszem, hogy fürödni akarnak. — A legutóbbi szerencsét­lenség éppen a nőbizottság ma­jálisa alkalmával történt. Ez a Beitelbeck Józsi két test­vérével váratlanul ledobta magáról a ruhát és már be is ugrottak á vízbe. Jóska fel sem bukott többé. Testvérei csak egy nagy buborékot lát­tak és még perceken keresz­tül várták, hogy a felszínre ke­rüljön. Hiába. Jöttek azonnal a ceglédi, szolnoki tűzoltók, mozgósítot­tuk a termelőszövetkezet ön­kéntes rendőreit. Szivattyúz­ták a vizet. Nem találták a szerencsétlen fiút. Az esti órákban már abba is hagyták a munkát és Budapestről kér­tek könnyűbúvárokat. — A hajnali órákig keres­ték a fiú holttestét eredmény­telenül. Végül arra gondol­tunk, hogy téved a két testvér és Jóska nem is fürdött. Már világosodott, amikor az egyik búvár megtalálta a fiút, a viz fenekén beleszorult egy négy- szögletes alakú földteknőbe. — Orvosi vélemény szerint a halálát szívbénulás okozta. Valószínűleg nagyon kime­legedett és úgy ugrott a hi­deg vízbe, ott érte a váratlan halál — mesélte a tó partján lakó asszony, aki azóta is ön­ként vállalt feladatának tart­ja figyelmeztetni a könnyel­műeket a leselkedő veszélyre. — ssi Új mechanizmus Abris bácsinak kézzel-láb- bal magyaráztam az új mecha­nizmusról. Nehezen értette, hogy a vállalatok, üzemek sok­kal nagyobb önállósággal, sok­kal szabadabb tervezéssel vég­zik ügyes-bajos dolgaikat. — Elevenebb lesz a ver­seny, — magyaráztam. A ke­reskedelmi vállalatok sokkal inkább kedveznek a vásárlók­nak. Több lesz az áru, na­gyobb lesz a választék. A magyarázat után az öreg­nek felderül az arca, s a föl­fedezés gyönyörűségével mondja: — Értem! Szóval ezért le­het minden este friss, me’eg töpörtyűt kapni a 22-es bolt­ban. Floki lánca Floki láncát megette az idő. Legalább is én úgy gondoltam, mert csúnya, barna rozsda fed­te. Amikor a kutyus nyakáról leszereltem, tenyeremet alapo­san összemaszatolta a rozsdás vacak. — Újat kapsz, kutyuskám! — vigasztaltam Flokit, ha ugyan ez vigasztalás volt a számára. A kiöregedett láncot lead­tam a MÉH-telepen. Kaptam érte nyolcvan fillért, apróban. Ennyi járt a két kiló ócska­vasért. — Lánc? — álmélkodott az eladó a vasfooltban. Hiánycikk! Sajnos, nem tudok adni. A másik boltban sem volt több szerencsém. Negyedórás fejtörés után úgy döntöttem, ha nem kapok új láncot, visz- szamegyek a régiért a MÉH- telepre. Félórás kutatás után nagy- nehezen megtaláltam azt a láncot, amit nemsokkal azelőtt eladtam. — Jó leszí— bólintottam. — Legfeljebb majd letakarítom róla a rozsdát. — Hogy mennyit fizettem érte? Azt ne tessék megkér­dezni! Óvatosan Az egyik vállalatnál volt dolgom, ahol az osztályvezető kartárssal akadt volna egy kis ügyes-bajos elintézni valóm. Készségesen mutatták meg a szobáját. Udvariasan kopog­tattam. Csend. Az újabb ko­pogtatás is hiábavaló. Az egyik kartársnő udvariasan közelebb hajol hozzám. — Egy kicsit erősebben tes­sék kopogtatni, az Olgica is benn van! (— esi) A KGV-ben déli pihenőt tartanak annak a szocialista brigádnak a tagjai, amelyik a külföldön is ismert Pionír útépítő gépsort gyártja. (Tomcsányi Sándor felvétele) Ma is: A póri- si Notre Dame A nagy érdeklődésre való tekintettel a Szabadság Film­színházban ma is mindkét elő­adáson A párizsi Notre Dame című filmet vetítik. Megyei tanácstag fit tf u <tl«órtíjtt Kiss Ilona megyei tanácstag szeptember 2-án, holnap dél­előtt 10 és 12 óra között a városi Kossuth Művelődési Házban tart tanácstagi foga­dóórát. Ceglédi tornászsikerek Magyaróváron Tornászaink is befejezték nyári pihenőjüket. Az őszi csapatbajnokságok előtt a múlt héten vettek részt első előkészületi versenyükön Ma­gyaróváron, ahol a hagyomá­nyos három város találkozó­ja: rendezte meg a Mosoni Vasas. Magyaróvár, Cegléd és Sopron legjobb serdülő és ifjúsági tornászai találkoztak egyéni versenyen. A verseny a ceglédi fiata­lok fölényének jegyében zaj­lott le. A serdülő lányoknál holtversenyben két ceglédi lány végzett az első helyen: Etédi Anna és Horváth Er­zsébet, akik rohamosan fej­lődnek. A serdülő fiúk verse­nyében a ceglédi utánpótlás legtehetségesebb tagja, a szé­pen fejlődő Sápi Laci „lelép­te” az óvári és soproni fiúkat. Az ifjúsági leányok mező­nyéből kiemelkedett Kratoch- will Erzsébet, aki az összetett versenyen kívül minden sze­ren első helyen végzett, mö­götte a második helyre szin­tén ceglédi lány került, Ja­kab Márta. Az ifjúsági fiúk versenyé­ben az első soproni fiú lett, de a második helyet itt is ceg­lédi nyerte, Sápi Károly. Szeptember 11-én már kez­dődik a csapatbajnoki idény, amelyre a magyaróvár! ver seny jó előkészület volt. Országos vásárok A Ceglédi Városi Tanács ke­reskedelmi osztálya és az Al- bertirsai Községi Tanács ér­tesíti a lakosságot, hogy szep­tember 4-én, vasárnap or­szágos állat- és kirakodóvásár lesz Cegléden és Albertirsán. A vásárra vészmentes helyről szabályszerű járlatlcvéllel mindenféle állat felhajtható. Emlékezés I az egykori iskolára § % Szeptember elseje van. Kapunyitás az is- 5 kólákban. Ilyenkor régi szeptemberekre gon- % dőlünk, a régi iskolákra, tanítókra és taná- § rokra. § Az 1813-as ősznek az volt a nevezetessége, ^ hogy ekkor hoztak városunkba egy Schedel ^ Ferenc nevű német anyanyelvű gyermeket \ az itteni „fő nemzeti tanoda első deák” osz- § tályba, ami a negyedik, vagy ötödik osztály ^ lehetett, hogy itt — apja kívánságára — J; megtanuljon magyarul. A fizi szorgalmas is S volt, de jó tanítója is lehetett, mert megta- $ nulta nyelvünket, s később erről a Cegléden \ töltött esztendejéről azt írta, hogy életének |ez o legnevezetesebb éve, mert ő, aki Bécs- § ben született, s tízéves korában jött Magyar- ^ országra, s aki szülei házában magyar szót >5 soha sem hallott, itt Cegléden, lett magyarrá. ^ Toldi/ Ferencről van szó, akit a magyar iro- i dalomtörténetírás atyjának szoktunk nevez- Sni. § Szeptember elseje van. Emlékezzünk a ^ régi iskolára. E régi iskola helyét a katoli- ^ kus parókia falán egy kis emléktábla jel- ^ zi. Annyit tudunk róla, hogy építését még a ^ Clarissza apácák kezdték, s 1778-ban nyert ^ befejezést. Megnyitása nagy ünnepélyesség- ^ gél történt 1778 június 9-én. Egyemeletes nagy ^ kőépület volt, amelynek alsó részében a tan- i termek voltak, a felső rész pedig tanítói la- % kásul szolgált. ^ Az iskola a századforduló táján a város- ^ rendezésnek esett áldozatul. ^ Itt tanított ekkor már elég hosszú idő óta ^Bischoff József, aki német neve ellenére is ^ tökéletesen bírta a magyar nyelvet. Bischoff 1760-ban született, és iskolái elvégzése után két évig máshol tanítóskodott, majd 1788-ban Ceglédre jött. Itt akkor már három-négy ta­nító is működött az új iskolában. A tanítók ebben az időben elég gyakran cserélődtek. Minden valószínűség szerint Bischoff előtt, vagy vele egyidőben, itt tanított Déts József, Hebránk József, Unger József, s a leányosz­tály élén Kovács Antal. Toldy ittlétekor az iskola igazgatója Bi­schoff professzor volt, akiről emlékirataiban úgy emlékezik meg, hogy „az öreg úr nagyon komoly és szigorú férfi volt, tanulnom is az ő szobájában volt szabad, vagyis tanulnom ott kellett”. Gyakran mentek ki egy nagy kertbe, ahol sokat sétálgattak. Ez a kert Bischoffé lehetett. Arról is megemlékezik egy mondat erejéig Toldy, hogy az iskolaház ud­varában is szabad volt néha labdázni. Volt veszekedés is — írja tovább — amit ugyan 'nem volt szabad, de az egyházfi, valami ku­rátorféle, elhallgatta csínyeimet, mert biz­tattam, hogy apám, ha majd elvisz augusz­tus végén, megajándékozza. Ami meg is tör­tént. Pajtásaim közül különösen jól voltam a két Bogony fiúval, akik közül az egyik ceg­lédi plébános lett, és sok-sok évi várfoqságol szenvedett Kossuth Lajos ceglédi toborzó- útjának előkészítése mialt, és Nagy Sándor Józsival, aki mint magyar tábornok, a vesz­tőhelyen végezte harmincöt évvel később életét. Jól is tanultam, s mint első eminens léptem ki a ceglédi egyetemből. Emlékezzünk a régi tanítóra, aki 45 éves tanítóskodás után ment nyugdíjba. A rögös tanítói pályán végzett hosszú szolgálata ju­talmául „numisma aureum”-mal (királyi aranyéremmel) tüntettek ki 1831. december 10-én. Nem sokáig élvezhette a megérde­melt nyugalmat, mert 1833. április 28-án meghalt. A Mező utca keleti oldalán levő ré­gi temetőben temették el. A temető helyén azóta házak épültek. Szeptember elseje van. Kapunyitás az is­kolákban. Állok a levélhullató őszben a kis kötábla előtt, s a régi iskolára, a régi ta­nítóra, a régi őszökre gondolok, az én isko­láimra, nevelőimre. Szomorú István Bontiák a járdát PEST MEGYE! HHHAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI X. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Megtérítik a kárt Jég pusztított Albertirsán Az Állami Biztosító szakemberei járják a határt Érdemes a szőlőt, gyümölcsöst biztosítani Augusztus 21-én nagy jég pusztított Albertirsa község határában. A nagy vihar pász- tásan érkezett, s jelentős ká­rokat okozott a szőlőkben és a kukoricásokban. A termelőszövetkezeti káro­kon kívül eddig 43 helyről ér­kezett bejelentés kártételről. Az Állami Biztosító kár­becslői nagy apparátussal végzik a károk felmérését. A biztosító szakemberei el­mondották, hogy a háztáji gaz­daságokban és a magánosok területén is jelentős a kár. Ezek közül a gazdák közül azoknak előnyösebb a helyzete, akik a háztáji biztosításon kí­vül, amely szőlőre és gyü­mölcsre nem vonatkozik, csu­pán a szántóföldi növényekre, kiegészítő díjért szőlőjükre és gyümölcsösükre is biztosítást kötöttek. Ök részesülhetnek most a kártérítési összegben. Sokan nem kötötték meg a kiegészítő biztosítást, s a ká­rok jelentős része éppen ezek­nek a gazdáknak a szőlőjében mutatkozik. Eddig huszonnégy gazda bejelentése alapján vé­geztek vizsgálatot. A károk át­lagosan 11—67 százalék között mutatkoznak. A bejelentett terület mint­egy 25 katasztrális hold- nyi, s erre a területre 60 ezer forint körüli összeget fizet az Állami Biztosító. Ifjú Szigetvári János jól ke­zelt, s szép termést ígérő sző­lőjében például 85 százalékos kárt állapítottak meg a szak­emberek, s ezért 8500 forint kártérítést kap a biztosítótól. Kilencezer könyv — ezer olvasó Albertirsán a nyári hóna­pokban is sok olvasója volt a községi könyvtárnak. Első­sorban a szabadságos diákok mutattak nagy érdeklődést az ifjúsági regények és a szép- irodalom iránt. Egy-egy köl­csönzési napon ötvenen-hat- vanan is felkeresték a könyv­tárat. Valószínű, hogy az őszi hó­napok tovább növelik a for­galmat, s a jelenlegi ezer ol­vasó száma is újabb beírat- kozókkal nő. A községi könyvtárnak két fiókkönyvtára is működik, a Dimitrov és a Szabadság Ter­melőszövetkezetben. Mintegy 200 kötetes állományból vá­logathatnak itt az olvasók, s a szépirodalmi művek mel­lett a mezőgazdasági szakiro­dalmat is megtalálják. A Szabadság Tsz fiataljai most is felkeresik a heti köl­csönzési napon a könyvtárost, olvasmányt választanak, s gyakran egymás közt beszélik meg az olvasottak tartal­mát. A községi könyvtár állomá­nya szépen gyarapszik, több mint kilencezer kötet sorako­zik a polcokon. A könyvtár már kinőtte a szűk helyiséget, és a könyvtárosok erősen vár­ják, mikor költözhetnek a tágasabb, több olvasót és könyvet befogadó épületbe. Ebédszünet Api© 1ort®netek

Next

/
Thumbnails
Contents