Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

MOHOMIDtEI VIII. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK ötórai teán Recept a húsboltban Tóból az üzletbe MINDEN HÉTEN FRISS HAL... A Tápiósüly és Vidéke Kör­zeti Földmű vessző vetkezet az úri Béke Tsz vezetőségével történt megállapodásának kö­szönhető, hogy a termelőszö­vetkezet a földművesszövetke­zetnek minden héten friss ha­lat fog szállítani. így a jövő héten mind a sülyi, mind a sápi húsboltban lehet élő halat kapni. Ezzel az intézkedéssel az fmsz a két község lakosságá­nak régi óhaját teljesíti. Hi­szen a halból sokféle ételt le­het készíteni. Egyébként az igazi magyaros halászlé re­ceptjét a húsboltok vezetői szívesen bocsátják a vevők rendelkezésére. A földművesszövetkezet ve­zetősége kéri a vásárlóközön­séget, hogy szeptember 5-én, délelőtt tíz óráig adják le rendelésüket a húsboltban. A sápi és a sülyi hentesüzletbe szeptember 6-án, kedden, a kora reggeli órákban 50—50 kiló ponty érkezik. Amennyi­ben a közönség a hal vásár­lása iránt nagyobb érdeklő­dést tanúsít, az fmsz vezető­sége a jelentkező igények arányában látja el hallal a húsboltokat. Végezetül megemlítjük, hogy a pontyok átlagos súlya egy-egy kiló 20 deka, de lesz­nek két kilón felüliek is, áruk kilónként 20 forint lesz. S ami fontos, a halastóból az­nap kihalászott friss hal ke­rül mindig a boltba. (Krátky) HORST KORNER: A LEGYŐZÖTT GRA VITÁCIÓ Korunk tudományának élen­járó ága a világűrkutatás, s annak „segédeszköze” a rakéta- technika. A német szerző könyve az eddig magyar nyel­ven megjelent munkák közül a legáttekinthetőbb összefog­lalása a rakétatechnika ered­ményeinek, s ugyanakkor meg­ismertet e tudományág legtel­jesebb képviselőivel is ben­nünket, Ciolkovszkijtól Ober- thig. A gravitáció legyőzése*— ré­gi emberi vágy. Repülni is nagy dolog, de kijutni a vi­Fehér selyem menyasszonyi ruha — Vecsésről Néhány nappal ezelőtt Esz­tergomban adtak egymásnak színpompás találkozót az or­szág földművesszövetkezeti művészeti együttesei. Szep­tember 3—4-én viszont Pest megye földmfívesszövetkeze- teinek együttesei vonulnak fel, hogy bemutassák tudá­sukat. Szombaton este Kőcser, Tör­tei és Tápiószele lesz a talál­kozók színhelye. Kocséron a dabasi, szigetszentmiklósi, ve-ß resegyházi és vecsési együtte-: sek mutatják be tudásukat. A; vecsési együttes többek kö- ■ zott bemutatja Móricz Zsig- \ mond: Előre megfontolt szán-] dákkal című jelenetét és Tö-\ rök Rezső—Hegedűs Tibor: ^ Fehér selyem menyasszonyi ^ ruha című víg játékát. ^ Törteién a péceli és a szi- ^ getújfalui tánckar, valamint i a vecsési Jókai Mór színjátszó5 együttes szerepel. S Tápiószelén, az abonyi Roz- ^ maring ének-, zene- és tánc- ^ kar, valamint a farmosi és ^ tápiószelei együttes szerepel. ^ Másnap, vasárnap délután négy órai kezdettel díszelő adást rendeznek Abonyban. ^ Megnyitó beszédet mond Ná-^ nási László, az Elnöki Tanács^ tagja, a SZÖVOSZ felügyelő $ bizottság elnöke. Ezt köve-^ tőén kerül sor Pest megye $ legjobb földművesszövetkezeti ^ művészegyütteseinek szín- ^ pompás műsorára. Közremü- ^ ködnek az abonyi, dabasi, far-§ mosi, péceli, szigetszentmikló- % si, szigetújfalui, tápiószelei, ^ recsést és veresegyházi cső portok, valamint Gudi Far- ^ kas Mihály népi zenekara. §------- I M AI MŰSOR I & MOZIK ^ Gomba: A bid. Nyáregyháza: > Megszakított repülés. Úri: At én $ kis feleségem. Vasad: ötödikesek $ voltak. v lágűrbe! Megszabadulni a Föld vonzásköréből, felkeresni a távoli bolygókat: a ma már reális elképzelésért mennyi ál­dozatot kellett hozni — nem­egyszer emberi életet, a kutató életét is feláldozva — s hány­féle erővel megküzdeni. Mert nemcsak a gravitációt kellett leküzdeni, hanem a tőkés kö­rök profithajhászó, s semmi mással nem törődő magatartá­sát is; a német hadsereg irá­nyítóinak mohóságát, akik azonnal minden rakétakutatási eredményre rátették a kezü­ket, mert a minél pusztítóbb támadó fegyver megteremtése volt a céljuk. És mégis: a tu- dofnány elérkezett addig, hogy ember jutott fel a világűrbe, s ma már a televízió képer­nyőjén magunk is szemtanúi vagyunk az űrsétáknak. E korszakot jelentő fejlődési út Körner könyvében kiegé­szül az emberi vonatkozások­kal: Ciolkovszkij harcával el­méletei elismertetéséért, Oberth felemás küzdelmével a hatalomra jutott fasiszta „tu­dósok” ellen, mindazzal, ami ugyancsak szorosan hozzátar­tozik a „legyőzött gravitáció” történetéhez. Gazdag kép- és ábraanyag egészíti ki a köny­vet. (Táncsics Könyvkiadó). (m. o.) Ételről, italról, ruháról Napirenden; & ki és a vendéglátóipar Az Ü ő és Vidéke Körzeti Fmsz utolsó ülésén tárgyalta a kiskereskedelem és a vendég­látóipar 1966. első félévi mun­káját. A kiskereskedelem 14 millió 361 ezer forintos forgalmi ter­vét 14 millió 921 ezer forintra, vagyis 103,9 százalékra teljesítet­ték, árucsoportonként pedig az élelmiszer forgalmi tervben 107,2, a ruházatiban 84,1, a vegyes iparcikkeknél 108,3 százalékot értek el. A készletgazdálkodás is ked­vezően alakult. Ha összehason­lítjuk a múlt év azonos idő­szakával, azt látjuk, hogy míg 1965-ben ötmillió 538 ezer fo­rint készlettel 14 millió 215 ezer forint forgalmat, addig 1966 első félévében ötmil­lió 4S8 ezer forint kész­lettel 14 millió 921 ezer forint forgalmat értek el. A forgási sebesség 70,1 napról 65,9 napra csökkent. A legjobb eredményt és a legnagyobb forgalmat elért egységek: az üllői zöldségbolt, melynek forgalma 147 ezer fo­rint volt. Az 1-es számú ön­kiszolgáló bolt forgalma 918 ezer forint volt. Külön ki kell emelni a 9-es számú élelmi­szerboltot, mely két éven át sohasem teljesítette tervét, s most végre az első félévi ter­vét 29 ezer forinttal túltelje­sítette. A hcntcsboltok nem tud­ták a tervet teljesíteni. A vas- és műszaki bolt 255 ezer forinttal teljesítette túl a tervét. A könyvesbolt szin­tén nem teljesítette tervét, a lemaradása a tervhez képest 115 ezer forint. A vendéglátóipari üzemág félévi tervét 297 ezer fo­rinttal túlteljesítette, ami 109,7 százalékos teljesítés­nek felel meg. Szépen alakult az ételforgalom is. A tervezettnél 73 ezer fo­rinttal több bevételt értek el ételféleségekből. Sajnos, a sa­ját termelésű ételforgalmi ter­vüket nem teljesítették. Igaz, hogy csak hatezer forinttal maradtak le. Oka: hogy az egyes egységek lemaradtak a kávé és fagylalt eladásban. A forgalmi féléves tervet egyedül a 3-as számú falatozó nem teljesítette. A legjobban teljesítő ven­déglátóipari egységek a kö­vetkezők: 5-ös számú kisven­déglő, mely tervét 189 ezer fo­rinttal teljesítette túl. Az 1-es számú italbolt 164 ezer és a 2-es számú kisvendéglő, mely 65 ezer forinttal teljesítette túl tervét. A saját termelésű áruk for­galmazásában a legjobb ered­ményt az 5-ös számú kisven­déglő érte el, 28 ezer forinttal teljesítette túl tervét. Utána a 2-es számú kisvendéglő követ­kezik 25 ezer forinttal. <MJ) 20 liier ver Augusztus 25-én Vasad és Csévharaszt községben vér­adó nap volt. Vasad 9, Csév­haraszt 11 liter vért adott. A két község lakossága már az előző években is adott vért, de önállóan most volt először véradás a két községben. Az eredmény kevesebb a várt­nál, de az előző évekhez vi­szonyítva mégis dicséretes. Elismerően kell szólnunk a községi tanács és a pártszerve­zetek segítségéről, jó példá­járól. Vasadon vért adott a vb-elnök és a vb-titkár is. So­kat tett ebben a községben a Vöröskereszt is, különösen Kovács Mihályné és Jávorszki Gézáné. Csévharaszton a tanács és a pártszervezet képviselői mel­lett a tsz elnöke is részt vett a véradáson. Zölei János, a Hazafias Népfront elnöke másodszor adott vért. Nagy Ferenc huszadszor jött, hogy segítsen. Ezúton is köszönjük a bete­gek nevében a segítséget. Szeptember 8-án Gyömrö és Péteri község lakossága ad vért. Bízunk benne, hogy eb­ben a két községben is pél­damutató számban vonulnak fel az emberek az önkéntes véradásra. Gál Jánosné a járási Vöröskereszt titkára MINTA MESEBEN... Három egy csapatban Rapszódikus játék Vecsés—Dunaharaszti 1:0 (0:0) Vecsés, 700 néző, vezette: Kőhalmi. Vecsés: Bogár — Leimetter II., Csernyi, Leimetter F. — Tóth, Szalai — Néma, Skribek, Szűcs, Kalász, Szokolyai. Gól- lövő: Kalász. Alacsony színvonalú, unal­mas mérkőzést vívott egymás­sal a két csapat. Bosszantóan sok hibával játszott mindkét együttes és a közönség vajmi keveset láthatott a labdarúgás szépségeiből. Az első félidő kiegyensúlyo­zott játékot hozott, a két kapu ritkán forgott veszélyben. A dunaharasztiak játékában több tudatosság mutatkozott. Az el­ső félidő egyetlen izgalma: Kőhalmi játékvezető uitánrú- gásért kiállított egy dunaha­raszti játékost. Az emberfölénybe került ve­csési együttes szünet Után át­vette a játék irányítását — de csatárai szellemesség és átütő­erő nélkül vezették támadásai­kat és végül is csak egy po­tyagóllal sikerült a vezetést és így a győzelmet megszerez­niük. A 63. percben Kalász 14 méterről küldött erőtlen lövé­sét a dunaharaszti kapus „be­védte”. 1:0. A gól után meg­élénkült a játék. Több helyzet maradt kihasználatlanul, majd Néma nagy lövését hárította bravúrral a vendégek kapusa. Az utolsó 15 percben fel­jöttek a vendégek és Bogár­nak több alkalommal szerez­tek forró perceket. Jók: Bogár, Leimetter II, Csernyi, Kőhalmi játékvezető jól bíráskodott. (szalontai) Amikor kifut a gyömrői lab­darúgó-csapat a pályára, bi­zonyára csak az ismerősök tudják, hogy három testvér játszik a gyömrői tizenegyben: Tóth József, Károly és János. Jóslta nemrég kezdett el újból futballozni. Egy időre szögre akasztotta a futballcipőt. Most már, nem is olyan fiatalon új­ra elkezdte. Az első mérkőzéseken egé­szen jól játszott. Vasárnap, Pécel ellen kissé könnyelműs- ködött. Többször próbára tette öccse, Karcsi tudását, ébersé­gét. A 16-oson kívülről haza­adott labdát ugyanis csak nagy bravúr árán tudta megszerez­ni a kápus. Jóska nagyon sze­reti a focit. Mint mondja: sze­retné még soká folytatni. Karcsi, amig be nem vonult katonának, balhátvédet ját­szott. Aztán a honvédségnél a kapuba állt. Amikor leszerelt kapóra jött a gyömrői csapat­nak az „újdonsült” kapus, mert a gyömrői „portás” bevo­nult. így. nem volt vitás, hogy ő lesz hosszú ideig a kapus. Eddig jól őrizte a kaput. Ta­vasszal Pécelen a mezőny leg­jobbja volt. Vasárnap is leg­alább két biztos góltól men­tette meg a hazai kaput. Be­lopta magát a szurkolók szívé­be. Jó balhátvéd, jó kapus ... Hogy mégis mi az igazi poszt­ja? Azt talán csak ő tudja ... Jancsi a jobbhátvéd helyén játszik már harmadszor. Az­előtt jobbfedezet volt, most az edző a jobbhátvéd posztra ál­lította. A szurkolóknak nem tetszett ez a „húzás”. Jancsi igazi posztja a fede­zetben van — mondogatták. Valóban, ott jobb teljesít­ményt tud nyújtani. Jancsi „civilben” a gyöm­rői területi KISZ-szervezet tit­kára. A vasipari ktsz megbe­csült fiatal dolgozója, 19 éves. Technikás, jó labdarúgó. Ha leszokik a felesleges cselezge- tésről, még sokra viheti. Mint o mesében ... Hárman egy csapatban. Jól megférnek egymás mögött. Mert Karcsi kapus, Jóska és Jancsi pedig hátvéd. Egy egész csapatrész a Tóth családból... (gór) Szénanátha ellen AHANON A szénanátha és az orr, a száj, a gyomor és bél nyálka­hártyájának gyulladásos meg­betegedései ellen igen hatásos gyógyszernek bizonyult az Ahanon-drazsé. Ezt a gyógyszert a Német Demokratikus Köztársaság rodlebeni gyógyszergyárában állítják elő és először a szep­tember elején megnyíló lipcsei őszi vásáron mutatják be a nyilvánosság előtt. Otthonos-e az „Otthon“ vendéglő ? Gyakran betérek Monoron a főtéri „Otthon” vendéglőbe. A minap is bementem egyik barátommal ebédelni. Nehe­zen tudtam választani a sok jó falat közül. Végre a zöldbab- főzelék mellett döntöttem. Nagynehezen odajött a pincér és sajnálkozva kijelentette, hogy nincs főzelék, válasszak valami mást. (Közben, ahogy megnéztem az étlapot, az a tegnapi volt, csak a dátumot javították át...) Marhapörköl­tet választottam burgonyá­val. Érthető volt az elégedet­lenségem, amikor rizzsel hoz­ták a pörköltet. Ezekután kérdezem: ottho­nos-e az „Otthon” vendéglő? Nem kellene-e egy kicsit töb­bet törődni az idejáró vendé­gekkel? — hogy kevesebb le­gyen a panasz, s több a meg­elégedetten, jóllakottan tá­vozó vendég. G. J. A városi bajnokság eredményei KISZ SE—KIOSZ 1:0; Vasad— Üjt€lep 0:2, Vásártér—Kefegyár 2:0; Páskom—Gépjavító 4:0. 1. KIOSZ 8 7 0 1 29: 9 14 2. KISZ SE 8 5 1 2 13: 8 11 3. Vásártér 8 4 3 1 9: 6 11 4. Üjtelep 8 5 1 2 20:13 11 5. Páskom 8 5 0 3 18:16 10 6. Vasad 8 2 15 15:16 6 7. Kefegyár 8 1 0 6 8:19 2 8. Gépjavító 8 0 0 8 4:31 0 SZEPTEMBERI ÁHÍTAT S ■ i ívj ekem vállra akasztható tás- : í i1 kám volt, fekete lakkután- i^zat, piros szegéllyel. 1947-ben, $ amikór az általános iskola el- $ ső osztályába „léptem”, ez a ;5 táska az elegancia teteje volt. i ^ Még akkor is, amikor kitu- § dódott, hogy a lakkosán csil­■ ^ lógó csoda papírból készült. !$ Velünk, akik 1947-ben let- > ^ tünk első osztályos tanulók, nemigen dicsekedhettek a szüléink. Soványak voltunk és ■ | szomorúak. Üres töltényhii­• ^ velv volt a játékunk, és apánk • ^ arról mesélt, hogy van egy ! ^ tejbegríz nevű édesség, , ami­nek tejszint, meg mazsolát ■flehet a tetejére szórni. Meg arról, ha az úton csomagot, i $ vagy zacskót látunk, ne ve- X gyük fel, mert felrobban. . ^ ^ Ezek után természetes, hogy $ a bombatölcséres iskolaudva- $ ron egy emberként szomor- ’ ^ kodtunk, mert miért éppen az ^ iskola lenne jó, ha eddig sem- X mi nem volt az?! s § Engem a komoly lakktáska 5> egy időre megvigasztalt, de ^ a tanító bácsitól rettenetesen X féltem. Magas, dörgőhangú, ^ megítélésem szerint ősöreg bá- : ^ esi volt, és nagyon szigorúan !;! nézett rám. Elbögtem magam. 15 A többi gyerek idegenkedve nézett rám, valamennyien ma­gasabbak voltak, mint én, volt közöttük egy megtermett szeplős leányzó is, még a vál- láig sem értem. Ók is el vol­tak keseredve, de azt nem ért­hették meg, mit érez egy arasznyi sovány kislány har­minc nálánál magasabb vad­idegen gyerek között. A taní­tó bácsi úgy nézett meg, mint egy furcsa kis bogarat, közel tartott magához, és sokáig álmélkodva szemlélt, meg­forgatott maga előtt. A tanító bácsinak harcias bajusza volt, mint a hőscincérnek, nagy te­nyere és óriási bakancsa. Mondta, hogy itt majd meg­tanulok olvasni, írni, meg számolni, és lesznek pajtá­saim, meg padszomszédom. És ha rosszul írok le valamit, az se baj, ki lehet radírozni. Az iskolában — ha rendesen viselkedik a gyerek — nagyon jó, mert együtt, a harminc gyerek, meg ő, a tanító bácsi, nagyon jól elszórakozunk majd és sokat tanulunk. A harminc gyerek, akik kö­zött ott vannak jövendő jópajtásai is — nevetgélt, sugdolódzott. Az ember hat­éves korában sem szeret ko­mikus lenni, abban az ünne­pélyes percben meg különö­sen nem, amikor a játékedé­nyeket, a babákat hivatalosan felcseréli könyvvel, ceruzá­val, tollal, s a játékot hasz­nos tevékenységgel. Azt vi­szont egy önérzetes hatéves sem mondja meg, hogy nem azért sír, mert lusta és nem akar írni, olvasni, meg tanul­ni, hanem egyszerűen fél, mert azt szokta meg. Neki csak bombázásról, óvóhelyről, menekülésről, meg géppuska­sorozatról vannak emlékei, és egy néniről, aki egyszer — még a háború alatt — elvitte moziba. És a néni másnap el­utazott messze, ahonnan — így mesélték, nem szoktak visszatérni az emberek. Azt sem lehet elmondani, hogy a nénit nagyon szerette, mert cukorkát adott neki és szépe­ket mesélt. L egjobb lenne elutazni, messzire, mint a néni, és soha többé vissza nem jönni, gondoltam, oda, ahol van tejbegn'z, tejszínnel, mazsolá­val a tetején, ott találkoznék a kedves nénivel, aki elvitt moziba és sárga csillagot vi­selt a blúzán. Neki elmesél­ném, hogy egy csomó gyerek kinevetett, meg a tanító bá­csi, ez a nagy öreg bácsi Is haragudott rám, mert sírtam. Azt hitte, gyáva vagyok, pe­dig — ezt a néni nagyon jól tudja, nem vagyok gyáva, mert amikor bombáztak, soha nem sírtam, csak azt mond­tam: bárcsak a fejünkre esne már egy! ★ Tavaly szeptemberben talál­koztam a tanító bácsival, aki megtanított írni, olvasni, szá­molni. Már nyugdíjban van, s most már tényleg öreg, és alacsonyabb, mint én. Azt kérdezte, hogy emlékszem-e, hogy sírtam az első tanítási napon? Alig lehetett megvi­gasztalni. Csak akkor nyu­godtam meg, amikor két szí­nes papirláncot adtak az óvo­da raktárából. Papírláncot? Dehogy pa­pírlánc volt az! Színes, csillo- gó-villogó csoda. Szikrázott a napfényben, be kellett huny­nom a szememet, ha ránéz­tem. A nyakamba akasztot­tam, és abban a pillanatban éreztem, hogy már senki nem bánthat, megvéd ez a színes csodálatos talizmán. Ha nagyon szépet álmodom, most is ezt a színes láncot lá­tom, s ha felébredek, reggelig ülök az ágy szélén. Hogyne hagytam volna abba a sírást. Hiszen akkor kaptam életemben először ajándékot. Csodálatos volt, szokatlan mint a háború után az öröm. (deli)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents