Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

I X. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 28., SZERDA BEL VÍZES HÁZAK Kettő már majdnem kész Mikor kerül a harmadik is tető alá? A belvíz országszerte sok kárt okozott. Városunkban is több ház, melléképület áldo­zatául esett. A szerencsétlenül jártaknak államunk segítsé­get nyújtott, hogy újból ott­hont tudjanak teremteni ma­guknak, kamatmentes köl­csönt biztosítva számukra. Augusztus első napjaiban három károsodottat látogat­tam meg, hogy megnézzem: hogyan is állnak az építkezé­sekkel? Két helyen állt az építke­zés. Egyedül a Tabán út 9. számú háznál dolgoztak a mesterek. Az Aulich utca 16. számú összedőlt házat még akkor szedték szét. — Rossz az anyagellátás — panaszkodott a tulajdonos — nem lehet azt kapni, amire éppen szükség lenne. — Mikor kezdik? — tettem fel a kérdést. — Megígérte a mester, hogy két hét múlva hozzáfognak — mondta bizakodva. A rendezetlen Báthori ut­cában kerékpározom. Kere­sem a 20-as számot. Egy föld­be épített ház előtt állok meg, az ablaka a járda szintjével egyenlő. Nem tudom milyen lehet belülről, de nem is va­gyok kíváncsi. Előtte egy megkezdett ház alapjait látom. — Jó helyen járok — mon­dom magamban. Fából tá- kolt valami előtt fordulok el. Nem ház az, házhoz csak annyira hasonlít, hogy ajtó. van rajta. Az ajtón egy la­kat ékeskedik. Nincsen itt­hon, akit keresek. A szomszédtól tudom meg, hogy műszakban van a kon­zervgyárban. — Biztatom, hogy ne ide­geskedjen — mondja a szom­szédasszony. — Megcsinálják, csak türelmesen várjon. Én is ott dolgozom a „Lakáskar­bantartóknál”. Anyag is, meg a sok munka az is hátráltatja őket, de megcsinálják ké­rem! Vártunk. A közelmúltban új­ból megnéztem az építkezése­ket. A Tabán út 9. számú ház egy-két munka híján kész. Az Aulich utcában gyönyörű csa­ládi ház emelkedik már a ma­gasba. Pucolni kell még és ... és utána otthont ad azoknak, Oupia rasßtjf svntsai Egy hónap alatt két bűncselekményt követett el a rovott múltú fuvaros Szinte lehetetlen lenne Sze­merei Ferenc fuvaros egész bűnlajstromát felsorolni. Nyolcszor állt a bíróság előtt; lopás, orgazdaság, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett, lopás, tiltott szerencsejáték van a rovásán. Utoljára 1961- ben ítélték el három hónapra. Április elején összetalálko­zott Bozsik Balázs állami gaz­dasági fogatossal, akinél ol­csó autógumik után érdek­lődött. Hogy miért éppen a fogatoshoz fordult, az nagyon is érthető. Április 15-én Bozsik úgy öt óra táján indult a gazdaság­ból, s amint elhaladt a műsza­ki raktár mellett, észrevette, hogy a kerítés mellett két új teherautó gumi hever. Alka­lom szüli a tolvajt, fellódította a két gumit a kocsira. Elhaj­tott Szemere lakására és akik még most egy istállószerű épületben laknak. A Báthori utca 20. számú ház. Csend van, mesterek már megint nem dolgoznak. Fel­húzták a falat és most megint áll a munka. Az idő meg sza­lad, itt van már október, az építtetők birtokukba szeret­nék már venni. Alacsony, kis fekete bajuszú fiatal ember néz rám kíván­csian. Az idegen láttán fe­lesége is megáll a munkával. — A ház gazdáját keresem — szólok. — Dolgozik — válaszol a férfi a szerszám nyelére tá­maszkodva. — A fia vagyok. — Nem csinálják? — mu­tatok az épületre. — A héten befejezték a fa­lat. Az ácsok, hogy mikor jönnek, nem tudom. Pedig legalább a gerendákat rárak­hatnák, hogy szögelni tudnám a léceket. Mert tudja én is kiveszem a részemet belőle. A fiatal ember is a kon­zervgyárban dolgozik, lalza- tos. Feleségével együtt közö­sem laktak az édesanyával. De mikor összedőlt a ház. Szétre­pültek. A fiatalok elmentek albérletbe. Akkor már az asszonyka gyermeket várt.! Az anya maradt a faházikó­ban. Beteges asszony, átfá­zott, még betegebb lett. A szomszéd megsajnálta, adott egy helyiséget ideiglenesen. A fiataloknál megszületett a gye­rek. Lesz házuk, otthonuk, csak az a kérdés: mikor? Félnek a téltől. S ha ennyi­re „siet” az Építőipari Ktsz az építéssel, akkor valóban félő, hogy az idén nem lesz kész egy szétszóródott család hajléka. (fóíh) Pénteken tanácsúié« Pénteken délelőtt 9 órakor a művelődési ház földszinti termében tanácsülés lesz. A legutóbbi tanácsülés ha­tározatainak végrehajtásáról a városi tanács elnöke, Szűcs Zoltán számol be. Szó lesz az idei oktatási év feladatairól s a jövő évi vá­rosfejlesztési alap költségveté­sének összeállításáról is. A programban: író—diák, KISZ—Komszomol találkozó Jól sikerült a gimnazisták klubnyitója Október l én nyílik Szombaton, október 1-én a helytörténeti kiállítás meg­nyitásával kezdődik váro­sunkban a múzeumi hónap eseménysorozata. A kiállítást Sasi György, a múzeum ba­ráti kör elnöke nyitja meg, délután 4 órakor a városi múzeumban. A kiállítást dr. Balanyi Béla ismerteti. A két múzeum (a városi és az emlékmúzeum) igazgatósá­ga felkéri a város közönsé­gét, hogy látogassa a kiállí­tásokat. A városba érkezett vendégeket is hívják meg múzeumlátogatásra. Szombat délután. Fél 6. A gimnázium épületéből zene szűrődik ki az utcára. Gitárze­ne. Odabent a teremben igazi klubhangulat. Igaz is, a gim­nazisták ifjúsági klubjában vagyunk. A terem közepén ünneplőbe öltözött fiúk, lá­nyok. Az asztaloknál szintén. Elől, szemben a közönséggel, három fiú pengeti a gitárt. És nem is akárhogyan! Talán csak a hosszú haj hiánya az, ami megkülönbözteti őket a ,,menő” zenekarok tagjaitól. Lám, a dobos mennyire ele­mében van. Könnyedén, szin­te rutinosan kezeli a dobverő­ket ... No persze, egy kis össz­hangzattant azért nem ártana tanulni a fiúknak ... Hirtelen megszakad a zene. A párok leállnak, kezdődik a műsor. Csinos, kedves moso- lyú kislány jelenik meg a szí­nen. ö a konferanszié. — Most a IV/E osztály ad műsort — magyarázza Szűcs Eszter, a klub vezetője. — Eb­ben az évben ugyanis elha­tároztuk, hogy néhány vállal­kozó szellemű osztályt is be­vonunk a műsorszerkesztésbe. Ök az első fecskék... S közben már peregnek a műsorszámok. Vers, jelenet, népi tánc, énekszám váltogatja egymást Most éppen Varró Ilona ad elő cigánydalokat. Tapsvihar. — Milyen programot állí­tott össze a klub vezetősége a további hónapokra? — fordu­lunk a kérdéssel Szűcs Eszter­hez. — Reméljük olyat, hogy az megnyeri majd a gimnazisták többségének tetszését — hang­zik a válasz. íme egy kis ízelítő az első fél évi programból: október­ben író-diák találkozó Bara- nyi Ferenccel, novemberben KISZ—Komszomol találkozó* Télapó-est decemberben, mag­nósok vetélkedője januárban. Ezért — no meg a műsoro­kat követő táncért — igazán érdemes eljönni a klubba a gimnazista diákoknak! (pintér) A TETŐN Megyei döntőn a tizenegyedik Vasárnap rendezték Szi- getszentmiklóson a megyei esztergályosversenyt. 24 ver- j ssnyzö között ott volt a vá­ros legjobb ifjúsági esztergá­lyosa, Bencsik László is. A vizsgafeladat: 300 perc alatt egy 16 centiméteres acéldarabból, egy hajtócsigát kellett elkészíteni. Két csoportban zajlott a verseny, Bencsik László, a Gépjavító- és Faipari Ktsz versenyzője npm volt olyan gyors, mint versenytársai, ezért a megadott időre nem tudta befejezni a munkada­rabot. Az értékelés szerint a 11. helyen végzett. —th Üjra cserepesük a vas és edénybolt tetejét. Fazekas Károly a hézagokat meszeli. Papp Ferenc felv. INTERURBAN-TILALOM A VÉNUSZBAN Kézenfekvő a megoldás Sürgős telefont kellene in­téznem — interurbánt. Le­szaladok a Vénuszba, ott van telefon, és utána mind­járt fizethetem is. Felveszem SPORT Először — hazai pályán Az őszi sorsolás nem kedve­zett az Építők labdarúgócsa­patának. Négy mérkőzés ide­genben. Igaz, ebből egyet ké­sőbbre halasztottak. Vasárnap szerepelt először hazai közönség előtt a csapat, amióta Bélteki Lajos irányítja az edzéseket. Eddigi őszi mérleg három mérkőzés, három győzelem, 7:2-es gólarány. Most rangadót vív a csapat a bajnokság legerősebb együt­tesével, a CVSE II-vel. A fő­leg NB Il-es játékosokból álló csapat nagyon nehéz ellenfél­nek ígérkezik. A jelenlegi helyzet: 1. CVSE II. 13 11 2 — 72:10 24 2. Építők 12 10 1 1 14: 8 21 Gólképesebb ceglédi csatár­sor és közel egyenlő képességű Védelmek. gi, 142 forint 15 krajcár ér­tékű koldusházat. 1847-ben új ápolóintézet épült. „Sze- gényápoló intézet pénztára” címmel közpénztárt alakított. Ennek a közpénztárnak az alapjául a Valdecz-féle ala­pítvány szolgált. Valdecz Mi­hály az 1800-as évek első harmadában városi sebész­orvos (chirurgus) volt. Az általa kórház céljára tett alapítvány, akkor 2956 forint 53 krajcárra növekedett. A gyászkocsi pénztár tőkéjét is ehhez csatolták. Adomá­nyokkal és hagyományokkal is szaporodott. 1852-ben már elérte a 4289 forint 27 kraj­cárt. 1853-ban tovább fejlő­dött a kórház, Fodor László volt városi főorvos és Káro­lyi Sámuel városi főorvos kezdeményezésére a sze­gényápoló intézet alapszabá­lya elkészült. 1856. novem­ber 1-én négy szobával és 18 ággyal nyílt meg az ápolda, mely az említett alapszabály szerint működött. AZ INTÉZET ELSŐ igaz­gatója Vajda László volt, kit 1857. november 30-án Nemesik János váltott föl. Az ápoldához 1861-ben kór­házat építettek, öt kerszo- bával. Három nem ragá­lyos betegek, egy ragályos betegek, egy elmebetegek részére szolgált. A kórház 21 ággyal rendelkezett. Für­dője is volt három káddal. Az ápolda ágyainak számát is 26-ra emelték. Ettől az r a kagylót, jelentkezik a pos* ta, a bejelentő felveszi a hí­vott számot. Ekkor a pénztá­rosnő kissé ijedten közli» hogy a vállalat legújabb ren­delkezése szerint a Vénusz telefonján, 454-en vidéket nem szabad hívni. Nagyon furcsán nézhetek rá, mert magyarázólag teszi hozzá: „Az elmúlt időkben magas volt a telefonszámla”. Ez idáig érthető, azaz hogy nem egészen. Hiszen bárki a nap bármely órájában is hívhatja a postát, a Vénusz pénztárosnője beszedi a be­szélgetések után járó pénzt, és külön füzetben jegyzi a tételeket. A vállalat tehát nem fizethet rá a telefon- használatra. A pénztárosnő szerint a probléma abban rejlik, hogy a vendégek in- terurbán beszélgetéseiket nem írják be az e célra rendsze­resített füzetbe, s így, bár a pénz megvan, komplikációk mutatkoznak az elszámolás­nál. Tehát ezért tiltja a vállalat a vidéki beszélge­téseket. Nem tudom, vajon a dolog ilyen megoldása ésszerű-e, hasznos-e V A vendégek gyak­ran vették igénybe ezt a le­hetőséget, és vidéki telefon­jaikat egy fekete mellett • várták rneg, ami kényelme­sebb és kellemesebb is volt, mint ácsorogni a postán. Kedves ceglédi vendéglá­tók, lenne egy ötletem. A pénztárosnő, amikor átveszi a beszélgetés díját, adja oda az interurbános füzetet a ven­dégnek, az pedig írja be a beszélgetést. S ha siet, vagy elfelejti, írja be a penztá- rosnő. Ezzel megoldódna a pon­tos, tételszerű elszámolás problémája — s a Vénusz vendégei ismét igénybe ve­hetnék ezt az évek óta meg­szokott szolgáltatást, a kávé melletti interurbán-beszélge- tést. (b. h.) időtől fogva „Városi kór­ház és ápolda” nevet vi­selt, a mai Kórház u. 1. szám alatt volt. Az ápoldai harang hangjára még so­kan emlékeznek. Reggel és este hat órakor szólt. Az 1950-es évek elején muzeális tárggyá lett. Ezt a szöveget olvashatjuk raj­ta: „Nemesik Gál János Ur a Nagy-Körösi Ápoldának 1871. Nemesik János Intézet Igazgatóságában”. A refor­mátus temető város felőli kapujában egy szürkemár­vány emlékoszlop áll, raj­ta ez a szöveg: „Nemesik János sz. 1811. I. 10. nah. 1872. I. 19”. Ki tudja azt már, hogy annak a sírkö­ve, ki városának becsü­letes tisztviselője, tanács­noka, a szegények gyámo- lítója és a kórház igazga­tója volt. AZ APOLDÄNAK a kór­ház jellege megszűnt. Jár­ványkórház céljára a refor­mátus temető mellett épült egy hosszú ház az 1890-es évek végén. Ennek a kór­háznak sem volt más sze­mélyzete, csak a felügyelő. Az orvosi ellátás a városi orvosok feladata volt. Az első jés második világhá­ború alatt működött a vá­ros több nagy épületében katonai kórház, de polgári személyeket ott nem ápol­tak. A járványkórházban sok beteget nem kellett ápolásba venni. Itt fertőt- lenítési munkák folytak. A cigányság egy részét vették itt ápolás alá (fürdetés stb.). Dr. Balanyi Béla (Folytatjuk) I. FURCSÁN HANGZIK a mai ember fülének a „köz- koldusház” elnevezés. Még furcsább, amikor azt kell mondani, hogy a közkoldus- ház előde volt a közkórház­nak. A szegények és a kol­dusok részére nyújtott alkal­mi segély, már a XVII. szá­zadból fennmaradt városi számadáskönyvekben is elő­fordul. 1723-ból található adat arra, hogy felsőbb szerv jóváhagyta a koldusok ellá­tására adott városi támoga­tást. 1794-ben városi orvosi állást szerveztek. A városi orvosnak az ispotálybeliek ápolása is kötelessége volt. Már a XVIII. század végén rendelkezett a város olyan házzal, ahol az elhagyott betegeket, öregeket ápolták. Az első ilyen ház a Ceglédi út sarkán volt a katolikus templom közelében. Későb­ben abban a házban a város szegényei éltek. Azok voltak a város szegényei, akiket a város gondozásba vett. A koldulást is szabályozták. A hét bizonyos napjain koldul­hattak a koldusok. A két templom előtti koldulás is meghatározott napokon tör­ténhetett. A város szegényei feletti ellenőrzést a közkol- dusházban a református templom harangozója gyako­rin. 1846-BAN VÁLTOZÁS ál­lott be. Eladta a város a ré­A közkeJkliisIiáz&ál a mai kórházig azonnyomban el is adta hat­száz forintért. A pénzt két részletben felvette. Szemerei pedig felszerelte kocsijára a lopott gumikat. Alig négy hét múltán Szemerei újra sze­rencsét próbált. Ekkor fu­varból hazatérve elhaladt a Hunyadi Termelőszövetkezet mellett. Az út mellé rakott do­rongjából harminckét darabot felrakott a kocsijára. Szemerei kihallgatása során azt vitatta, hogy a fa nem volt öt mázsa, csak három. A gu­mikról pedig azt állította, hogy ő nem sejtette, hogy Bo- zsik milyen kanyargás úton jutott a gumik birtokába. Bozsik Balázs őszinte beis­merő vallomást tett. A városi bíróság Szemerei Ferencet kétévi és öthónapi börtönbüntetésre ítélte. Bo­zsik Balázs büntetése héthó­napi szabadságvesztés. A tavaszi eredmény 2:2 volt Cegléden. P. T. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A jégbalett csillaga. Látvá­nyos, színes, magyarul beszélő szovjet film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. 5. Világhíradó. Gyapjú­mese. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. — Hosszú pangás után idén sokan jelentkeztek a ceglédi zeneiskolában a réz­fúvós tanszakon, főleg az iparitanuló-iskolából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents