Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

Szentendre e— X. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 28., SZERDA s __ / PE ST ME GY EI H T R LÁP K ÜLÖN KI A D Á S A NAPIRENDEN a természetjáró szövetség megalakulása A természetjárás egyike a legegészségesebb, legszórakozta- tóbb sporttevékenységeknek. Felelevenítve a munkásmozgalmi múlt szép hagyományait, a testgyakorlásnak azt a fajtáját va­lósítja meg, amely a legnagyobb tömegeket, a legszélesebb ré­tegeket képes rendszeresen foglalkoztatni, s amely a legszoro­sabban kapcsolódik a kulturális tevékenység más területeihez. A természetjárás különböző fajtái — a gyalogtúra, a kerékpá­ros-, a vízi-, a sítúra, a kirándulás, a táborozás, a camping, a barlangkutatás — nemcsak a természet természetes erőit, a na­pot, a szelet, a vizet állítják szolgálatukba, nemcsak az egész­séges testmozgás örömével, a természet szépségeivel hívogat­nak fiatalt és öreget, hanem ismereteket is kiterjesztenek, tu­dományos és társadalmi feladatokat oldanak meg. A természetjárás az elmúlt évek során örvendetes fejlődés­nek indult országunkban. Ez a fejlődés azonban nem minde­nütt jelentkezik egyforma mértékben. Így például — bármily hihetetlenül is hangzik — a Dunakanyar sok-sok természeti szépségével méltán büszkélkedhető Szentendrének és a szent­endrei járásnak még a mai napig sincs természetjáró szövet­sége! Ennek okát azzal magyarázzák, hogy eddig jóformán alig néhány városi és járási sportegyesületnek működött természet- járó szakosztálya, és ennek az egy-két szakosztálynak a ked­véért nem látszott érdemesnek járási szövetséget létrehozni. Irányításukat rábízták a Pest megyei Természetjáró Szövetség­re. Most mégis úgy látszik, hogy a természetjáró mozgalom annyira „felerősödött” a városban és a járásban, hogy rövide­sen „megköveteli” magának a város és járás természetjáróit összefogó járási természetjáró szövetség létrehozását. szakosztályi keretben, mégis rendszeresen túrázó 15—20 fő­nyi természetjáró gárdát, úgy érezzük valóban most már jo­gos az az óhaj, hogy mielőbb alakuljon meg járásunk sport- szövetsége keretében is a ter­mészetjáró szövetség. Horányi Sándor A fegyveres erők napja alkalmából, szeptember 28-án, szerdán este 21 órakor, a Helyőrségi Klub műsoros tánc­estet rendez, népszerű művé­szek közreműködésével. A mű­sorban Oszvald Gyula, az Operettszínház tagja, Barlay Vali, a Vidám Színpad tagja, valamint Nagy Kati, a tánc­dalfesztivál részvevője is fel­lép. A belépés díjtalan! Megvan-e erre a lehetőség? — Erre a kérdésre a szentend­rei járás már meglevő, illető­leg alakulófélben levő termé­szetjáró szakosztályainál ke­restük a választ A Szentendrei Papírgyárban volt évek óta szinte az egyet­len nagy taglétszámú, rendsze­resen és eredményesen műkö­dő természetjáró szakosztály ezen a vidéken. Csupa jót re­méltünk most is hallani, saj­nos csalódnunk kellett. Amint ifj. Csömör Dániel, a papír­gyári természetjárók egyik ve­zetője elmondta, amióta a Ti­pográfia kebeléből kiváltak, a tagság egy része hűtlen lett a gyári szakosztályhoz, és in­kább a fővárosi „nagyot” vá­lasztotta. Már ez is sok aktív tagtól fosztotta meg a szakosz­tályt. Ráadásul „folytonos üzem” lettek, ez pedig nagyon megnehezíti sokak számára a rendszeres hétvégi túrázáso­kat... Míg 1962-ben 83, most csupán 22 tagja van a szakosz­tálynak. — Természetesen nem nyug­szunk bele ebbe a visszaesés­be — bizonykodik a fiatal ve­zető. — Már elkezdtük, a KISZ segítségével a fiatalok mozgó­sítását, beszervezését... Sok­kal biztatóbb a helyzet a szentendrei HÉV-vontatás természetjáróinál. Tóth Fe- . renc, a szakosztály egyik ve- $ zetője elmondotta, hogy a $ mintegy 30 tagból álló szak- $ osztály éves túraiervének meg- ^ felelően átlagban 20—25 fővel§ rendszeresen túrázik. 24 HÉV- ^ természetjáró részt vett aí nyáron megrendezésre került $ nemzetközi nagytáborban a ^ balatonakali Kilián-telepen. ^ Legutóbb pedig a Bohn Vilmos \ emléktúra keretében a nagy- $ szénási menedékházhoz látó- ^ gattak el. Az év végéig még ^ több jelentősebb túrán vesz-5 nek részt: szeptember 25-én a § Balaton-felvidékre, október $ 16-án a Vérteshegységbe, ok-\ tóber 30-án a solymári vár- ^ hoz, november 5—7-ig a Bükk ^ hegységbe tesznek túrát. Azon- ^ kívül egy csoportjuk Atyimity ^ Szilárd vezetésével a pilis- ^ nyergi november 7-i emlék- ünnepségen vesz részt. Novem- § bér 20-án kerül sor évadzáró^ túrájukra, ahol egyben az évi § természetjáró munka értéke- $ lését és a jövő évi túraterv el- ^ készítését is végzik ... A harmadik s működő természetjáró szak- 5 osztálya a „Szentendrei Peda- $ gógus”. 1965 októberében ala-Jj kult újjá. Jelenleg 35 tagja $ van, vezetőjük Szecsey Péter § tanár. Az év folyamán min- J den szombat délután és vasár- ^ nap túrázni voltak. Nyolc na- 5 gyobb túrát rendeztek, mely $ 18 túranapot tesz ki, kilomé­terekben pedig 240-et. Részt vettek az országos kék-túra mozgalomban és a minősítési tárázási mozgalomban. Az évad végére el szeretnék érni, hogy valamennyi vezetőségi tag megszerezze a bronz mi­nősítési fokot. Az ősszel még tíz túrát terveznek a pilisi és budai hegyekbe, valamint a Mátrába. A járásban csupán egy sportegyesületnek van természetjáró szakosztá­lya: a Budakalászi Textilgyár sportegyesületének. Ez viszont erősebb bármelyik városi szakosztálynál is, hiszen 83 tagja van, túraprogramja is a leggazdagabb, sőt még a tájé­kozódási versenyeknek is ál­landó részvevői. Eredményes munkájukban jelentős része van a szakosztályvezetőjük­nek, Ábrahám Károlynak éS Tarbay Jolánnak, aki amellett, hogy a szakosztály női „erőit” mjozgósítja és irányítja, egy­ben tagja az évek óta sikere­sen szereplő tájékozódási-ver­seny csapatnak is. Ha a felsorolt szakosztá­lyokhoz hozzászámítjuk az egyes sportegyesületeknél, mint pl. a Budakalászi Gyap­júnál, a Leányfalui KSE-nél, a Pomázi Posztónál és a Du- nabogdányi Építőknél nem Széljegyzet Nándor Mikola kiállításához Az újságok, a rádió, a tele­vízió hírt adott a finnországi Nándor Mikola festőművész kiállításáról, mely a napokban nyílt meg a Kulturális Kap­csolatok Intézetének kiállító- termében Budapesten, a Do­rottya u. 8. sz. alatt. A hírek és kommentárok csupán annyit említenek, hogy Nándor Mikola (eredetileg Mi- kolajcsik Nándor) magyar vasárnapi tejről Megértem, hogy szeptember elsejével megszüntették a Fő téri népbolt vasárnapi nyitva tartását. De azt már nem ér­tem, hogy ugyanakkor nern történt semmi intézkedés, hogy a vasárnapi tejhez még­is hozzájuthasson a város la­kossága. Vasárnap délelőtt szomorú nénike mesélte, üres tejeskan­nával a kezében, hogy a Bog- óányi utca végéből hiába gya­logolt az állomási tejcsárdáig, mert már egy deci tejet sem kapott. Alig mondta el pana­szát a néni, mikor egy idősebb férfi meghallva beszélgeté­sünket, elmondta, hogy fél órája sincs, egy autóbusz — gyermekekkel megrakottan — megállt mellette és érdeklőd­tek, hogy hol kaphatnának te­jet, kakaót, vagy valami „reg­geli félét!” A válasz természetesen ki­ábrándító volt, mert: hol van nálunk ilyesmi? Konyakozó, vagy rövid italokat, kimérő hely éjjel-nappal akad, nem is egy! De reggelizőhely gyer­mekeknek? Ugyan, hol élünk? A Dunakanyarban? Horváth Levente munkásszülők gyermeke, aki harminc éve él Finnország­ban, és kiváló képzőművé­szeti alkotásaival szerzett hír­nevet. Mi ennél többet is tudunk róla. Édesanyja ugyanis Beslits- lány volt, Beslits bácsi közeli rokona, akinek a mai Művész Eszpresszó helyén állott egy­koron kicsi cukrászdája és mézeskalácsos üzeme. Nán­dor Mikola édesanyja és édes- i ienne jó. apja pedig a Martinovics ut­cai szerb temetőben vannak eltemetve. Mi, szentendreiek, ezért fűz­zük hozzá ezt a kis kiegészí­tést az országos hírhez, és ezúton is felhívjuk a művész­barátok figyelmét Nándor Mi­kola kiállítására. Érdemes de - hogyan tovább? Személyi igazolványcserc MÁJUS VÉGÉN örömmel adtunk tudósítást arról, hogy a már évek óta igen mérsékel­ten működő szakmaközi bi­zottság újjáéledt. Uj vezető­ség, új tervek, pezsdülő új élet. A „Közalkalmazott” cí­mű szakszervezeti laptársunk is hosszú méltatásban üdvö­zölte az újjáéledést, melynek ez volt a címe: Érdemes volt. Mi is így gondoltuk, hiszen a városi szakmaközi bizottság rendkívül hathatósan működ­het. Segítséget nyújthat min­den téren, kezdeményezhet, elősegítheti törekvéseinket, városunk jobb életét. Természetesen, ehhez nem elegendő az, hogy újjáalakul­jon egy bizottság és lelkes szavak kíséretében elhatároz­za, mit fog tenni, azután pedig marad minden a régiben. A szakmaközi bizottságnak elsősorban, a szakszervezeti titkároktól kell segítséget kapnia, s rajtuk keresztül az egész szakszervezeti tagságtól. Mégpedig szakágakra való te­kintet nélkül! Legalábbis így De hogyan van ez városunkban ? A LEGUTÓBBI szakmaközi bizottsági ülésre a meghívott tizennyolc szakszervezeti tit­kár közül mindössze négyen jelentek meg! A kisebb kol­lektívákat képviselő szövetke­zeti titkárokon kívül, nem je­lentek meg az olyan nagy kol­lektívák képviselői, mint a Papírgyár vagy Cementgyár. (A titkár akadályoztatása ese­tén elküldheti a helyettesét vagy megbízottját is.) Megoldásra váró feladat, ké­rés, panasz pedig — sajnos — akad bőven! De ki fogja ezeket megolda­ni? Ki fog kiállni a jogos pa­nasz érdekében, ki fog segít­séget nyújtani az indokolt ké­rés megvalósulásában? Egyál­talán ki fogja képviselni a tagság érdekeit, akik megbíz­tak a vezetőségben, mikor megválasztották őket? TÁRSADALMUNK az épí­tés, a fejlődés a szocialista átalakulás idejét éli, nem nél­külözhet egyetlen segítő kezet sem. Ezt hivatott segíteni a szakszervezeti mozgalom is, melynek alapszabályában mindez benne van! És ez az, ami megadja a „hogyan továbbra” is a fele­letet. — ff — Hogy is volt az, Flóri?... A Szentendrei Városi és Já­rási Rendőrkapitányság fel­hívja azok figyelmét, akik ál­landó lakosok a járásban és személyi igazolványuk érvé­nyességi ideje 1966. bármely hónapjában lejár, vagy lejárt, hogy a személyi igazolvány cseréjéhez sz.ükséges okmá­nyokkal (2 darab személyi iga­zolványhoz rendszeresített fénykép, 1 darab 10 forintos illetékbélyeg, 1 darab zöld szí­nű bejelentőlap nyomtatott nagybetűkkel kitöltve) minden idézés nélkül, a legrövidebb időn belül jelenjenek meg az igazgatásrendészeti alosztá­lyon, hétfőn vagy csütörtö­kön 9 és 15 óra között. A csere elmulasztása sza­bálysértési eljárást von maga után. Járási Rendőrkapitányság Kedves vendégek jártak a múlt héten Szentendrén. Ügy is mondhatnánk, hogy „világ­sztárok”, mert hiszen Albert Flórián és Tichy Lajos neve nemcsak hazánkban, hanem szerte az egész világon leg­alább olyan „jó márkának” számít a labdarúgás hívei szá­mára, mint mondjuk Brigitte Bardot-é vagy Sophia Lo- rené, a mozirajongók köré­ben. Világsztárok... Ahogy el­néztük ezt a két hosszúranőtt, jóképű fiatalembert, és hall­gattuk, amint a mintegy 70 főnyi érdeklődő sok-sok kí­váncsi kérdésére szerényen, kedves közvetlenséggel, nem­egyszer ügyes, diplomatáknak is becsületére váló „húzással” igyekeztek minden kíváncsi kérdést megválaszolni. Hogyan is felelhetett volna diplomatikusabban Albert Fló- ri arra a kedésre, hogyan ál­lítaná ő össze a magyar vá­logatottat, mint azt, hogy az ő feladata csupán az, hogy játsszék, méghozzá minél job­k ban, a csapatösszeállítás a szö­vetségi kapitány „reszort”-ja. Sor került természetesen a régi futballpletykának számí­tó Albert—Tichy ellentétre ... A legjobb cáfolatként hatott az, hogy együtt jöttek, együtt ül­nek itt a szentendrei szurko­lókkal. Ha haragosok lenné­nek, ez bizonyára nem így lenne... De nem számítva ezt az alkalmat, máskor is sok­szor vannak együtt. A magán­életben is jó barátok... Ti­chy Baróti szövetségi kapi­tánnyal volt „edzésrendszer­beli” ellentétben, s emiatt nem volt tagja egy ideig a válo­gatott keretnek... ... Aztán szóba került Al­bert sokat szidott „lazsálá­sa” ... — Az ember eleinte rengete­get rohangászik, igyekszik mindent a lehető legjobban csinálni... De, mikor soroza­tosan pontatlanul kapja a leadásokat — öt-hat méterek- ket kell előre, vagy hátra sza­ladni a nekiszánt labdákért, bizony a meccs második har- s madára már úgy kimerül, $ hogy alig bírja vonszolni ma- $ gát... — védekezik a váloga- ^ tott csatár... I — Egészen mást lát egy 5 szurkoló, mint amit a játékos... $ Helyesebben, sokmindent nem $ lát, illetve nem hall a szur- ^ kóló... avat be Tichy Lajos ^ egynémely „pályatitokba”. — ^ Nem hall például olyan báj- ^ csevegéseket, amiket az ellen- ^ fél védői suttognak a csatá- 5 roknak. Körülbelül ilyenfor- Smán: „Kisapám, te ma itt nem 5 rúgsz labdába, arról gondos- S ködöm ...” És valóban gon- $ doskodik róla ... Akár van ^ labda a csatárnál, akár csak ^ menni készül érte, máris érzi ^lábafején, vagy sípcsontján a 5 derék védőjátékos figyelmez- í tetőseit... $ Na és a VB-n?... Hát a $ portugálok elleni mérkőzésen $ a nagy felelősségtől szinte s mindenki megbénult... Hiába 5 akartunk, nem ment... A J brazilok ellen már felszaba­dult a nagy idegfeszültség alól |a csapat, hiszen nem volt, mit ^ vesztenünk ... Ment is a já- $ték! Jó lett volna, ha a bolgá- I rok ellen legalább a csatársor $ néhány tagját pihentették vol- I na .. Akkor talán pihent erő- ! vei le tudtuk volna győzni a 5 szovjet válogatottat... ! Csak néhány kérdést és fe- I leletet ragadtunk ki a közel ! három órás baráti beszélgetés- I bői... s H. S. géppuskás kiképző tábor pa­rancsnoka, a szentendrei és iz- bégi táborból egy századnyi géppuskás újonccal és egy cso­mó géppuskával és muníció­val, felszerelésekkel jelentke­zett és csatlakozott az alaku­lathoz. (A géppuskások itt vesztegeltek tétlenül és ta­nácstalanul.) Novák János lett Pataki zászlóaljparancsnok helyettese. Háborút járt, bá­tor, vitéz, talpraesett katona volt. Lelkes támogatója az óbudai meglepetésszerű betö­résnek. Novák János augusztus 6-án reggel Kolesza társaságában „beszivárgott” Pestre, tájéko­zódni az ottani állapotokról. Felkeresték a Peidl-kormány illetékeseit és hosszas alkudo­zás és tárgyalás után azzal jöttek haza Szentendrére, hogy az egységet mégsem kell leszerelni! Sőt gyarapítani, erősíteni kell: az lesz a ren­deltetése, hogy kisebb csapat- egységekre osztva, mint meg­bízható katonai erőt, rend- fenntartó erőként fogják fel- i használni őket. Az egység áll- í jón készenlétben az új feladat j megoldására — de mondjon le j a további — a románok elleni ] — harci készülődésről. Ez volt ] a Peidl-kormány üzenete és i utasítása az utolsó, fegyverben i álló vörös alakulat számára, i Romhányi Ferenc (Folytatjuk.) i pesten át, kisebb részei pedig széttagozódva a nógrádi he­gyeken keresztül (a Dunaka­nyar csücskén átvergődve) 1 Dunántúlra vonultak vissza Egy. (a miskolci 10-es vöröí dandárból, a 35-ösökből, töbt vörös ezredből és más egységek­ből összeverődött) új, mintegj zászlóaljnyi egység, könnyé ágyúkkal, gépfegyverekkel felszerelve Vácon, a Szentend­rei-szigeten, Tahitótfalun ke­resztül teljes harci fegyverzet­tel zárt rendekben meneteli Budapest felé, azzal a nem tit­kolt céllal, hogy észak felől Óbudára benyomulva felveszi a harcot Budapest felszabadí­tásáért a román hadsereggel Az akkori események mene­tével teljesen tájékozatlan ka­tonai egység augusztus 4-én érkezett Szentendrére és itt tudták meg, hogy a Peidl- kormány fegyverszüneti egyezményt kötött a románok­kal, tehát vége a harcnak és egységüknek is le kell szerel­ni. A több vörös egységből ösz- szeverődött zászlóalj parancs­noka Pataki Kálmán osztrák —magyar hadseregbeli tiszt volt. Politikai megbízottja egy Lehoczki nevű, Miskolc kör­nyéki vasöntő munkás. A szá­zadok és szakaszok vezetői: csupa fiatal vöröstiszt, mun­kásgyerekek. Valamennyi megjárta 1917-ben és 1918-ban az első világháború poklát; felvidéki harcokban vagy Landler vörös hadtestében vi­tézül harcoltak. Tapasztalt, lelkes harcosok voltak. Volt köztük egy Kolesza Mihály nevű galgahévízi fiatal föld­műves fiú, kiváló szónok, aki további elszánt harcra tüzelte az egységet. Szentendrére beérve, a csa­pat megszállta a kisváros köz­épületeit. A régi városházára ismét kitűzték a vörös lobo­gót. Itt a reakció már elűzte a tanácskormány alatti városve­zetőket, a direktórium tagjait. De az új vezetők a vöröskato­nák megjelenésére nem mer­tek mutatkozni a városházán. A szentendrei „kis vöröshad­sereg” közben szaporodott. Novák János, az ottani vörös­A szentendrei zúsiióaij Visszaemlékezés az 1919-es Vörös Hadsereg utolsó maradványának harcaira I. 47 esztendeje múlt augusz­tus elején, hogy a Tisza felől előnyomuló francia gyarmati katonasággal megerősített ro­mán hadsereg bevonult Buda­pestre és ezzel az 1919-es Ta­nácsköztársaságot katonailag megdöntötték. A tanácskor­mányt felváltó Peidl-kormány feltétel nélküli kapitulációval fegyverszüneti egyezményt kö­tött a románokkal. Ezután a reakciós magyar urak, a ro­mán katonai jmegszálló veze­tőkkel összejátszva, könnyen eltávolították a szociáldemok­rata Peidl Gyulát és kormá­nyát az ország éléről. 1919. augusztus 7-én, a román meg­szállás negyedik napján, az újjáéledt magyarországi re­akció vezetői Habsburg József főherceget az ország kormány­zójává, Friedrich István jobb­oldali politikust pedig minisz­terelnökké kiáltották ki. A Vörös Hadsereg a Ti- sza-fronti árulás folytán szét­hullott. Nagy egységei még a román megszállás előtt Buda-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents