Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

Nyárfatelepítés A monori Uj Élet Tsz szán­tóterületéből mintegy 700 hold állandóan vizes. A tsz vezető­sége ezért elkészítette egy 316 holdas nyárfaültetés tervét. Ebben az évben 200 holdon ültetik el a nyárfákat — a ri- golirozást már megkezdték. A nedves terület, amely eddig parlagon maradt, néhány év múlva több milliós bevételhez juttatja majd a tsz-t. 100 férőhelyes istálló A pilisi Uj Élet Tsz-ben ha­marosan elkészül a száz férő­helyes modern tehénistálló. Közemberben az új istállóba beköltöznek a tehenek. Azon­kívül hogy a tehenek „laká­sa” a legkényesebb igényt is kielégíti, még arról is neveze­tes, hogy itt csak a negatív állomány kap szállást 14-et leadtak A monori Uj Élet Tsz-ben ismét leadtak 14 darab vemhes üszőt a napokban, s ezzel a vemhesüsző-szerződésüknek eleget tettek. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 28., SZERDA Eddig másfél milliós többlet Amíg az időjárás közbe nem szól — Jól haladnak az őszi munkák a monori Új Élet Tsz-ben Járásszerte folyik tsz- einkben az őszi betakarítás, vele párhuzamosan pedig a kalászosok vetése. A monori Uj Élet Tsz elnökétől, Nagy Andrástól kértem tájékozta­tást: náluk hogyan állnak az őszi munkákkal? — A burgonyaszedés nagy részén már túl vagyunk — mondta az elnök. — Eddig 90 vagonnal szállítottunk be, s még mintegy 25 vagonra való van a földben, a hét „Furcsa“ betegségek Az értekezleten arról volt szó, hogy az embernek van magánélete, amibe általában nem szólnak bele, és van tár­sadalmi élete, mi, bármennyi­re banális is a szó, közügy. Amit a munkahelyén csinál — az nem a magánügye. Ahogy dolgozik, az nemcsak rá tar­tozik. Határozott, erélyes és megcáfolhatatlan állítások. Sokan fanyalognának a hal­latára. Szó esett még a kö­zönyről is. Azokról, akik a napi nyolc óra alatt rende­sen dolgoznak — aztán meg­szűnt számukra a közösség, a munka — a többi nem tarto­zik rájuk. Csak ha bajban vannak, ha segíteni kell raj­tuk — akkor másnak legyen ideje meghallgatni őket, se­gíteni rajtuk. Az értekezlet résztvevői az ipari üzemek szocialista bri­gádjainak vezetői voltak. Ezért érthető, hogy a felvetett problémák, illetve a kifogásolt magatartásformák bírálatára élénken reagáltak. Mert en­nek a brigádmozgalomnak töb­bek között — az is a célja, hogy különb embereket ne­veljen fel, mindenféle szem­pontból kifogástalanokat. Felállt egy férfi — s mert az értekezlet szerencsére csak elnevezésében volt az — in­kább a kötetlen beszélgetés, tapasztalatcsere elnevezést érdemli meg — s megkérdez­te, mit csináljon a brigád az­zal az emberrel, aki rendesen dolgozik, de iszik. Bent a gyárban jó múnkaerő — ott­hon goromba, durva. Ha nagyvonalúak vagyunk, ezt a magánügyének is tekintheti ő. Családi ügy, intézzék el ott­hon, a családban. De nem tudják elintézni, a gyerekek, az asszony gyenge, kevés eh­hez. Segítsen hát a nagyobb család, az a kollektíva, mely­ben élete felét eltölti. Az egyik jelentős ipari üzem szocialista brigádjának vezetője mondta el tanács­képpen a következő történe­tet. Van a brigádjukban egy ember, aki rendesen dolgo­zott, úgy látszott, semmi baj nem lesz vele, amikor elkez­dett inni. Betartva a fokoza­tosság elvét, először elbeszél­gettek vele. Mindennel na­gyon egyetértett — és tovább ivott. Hónapokig vártak — aztán kizártán a brigádból. Az ember elszóltlanodott, meg- csendesedett — és kitartóan ivott. Most már mindegy volt. Azt mondta akkor valaki: az egészséges embernek nem kell az orvosság, csak a betegnek. De annak meg kell > szerezni, hogy meggyógyuljon. De előbb a betegséget kell felderíteni. Mi volt a kór­okozója? Ennek az embernek az volt a betegsége, hogy gyen- geakaratú, könnyen befolyá­solható volt. A brigád köl­csönadta neki az akaratát. Gyengéd eréllyel, de határo­zottan mondták neki azt a mondatot, ami néhány ember­ben még viszolygást ébreszt. Hogy dolgozni becsületesen kell, és bizonyos esetekben a magánélet nem a magánügye az embernek. Ettől kezdve a brigád egyik tagja vette fel a fizetését, elment vele vásá­rolni, és csak négyszáz fo­rint zsebpénzt kapott. Nem minden esetben vezet ered­ményhez ez a megoldás, de ebben az esetben — az ered­mény igazolta — ez volt s helyes gyógymód. Persze túlzásba esni azért nem szabad. Évekkel ezelőtt egy gyárban megkérdeztem, miről lehetne írni. Van egy emberünk, aki iszik és lop — mondták. A gyárban volt hatszáz ember, aki nem ivott és nem lopott. Róluk érde­mesebb beszélni. Mert nem­csak az erély, de a példamu­tatás is célravezető. Olyan légkört kell teremteni, hogy abban szégyen legyen lógni, becstelenség hanyagul dolgoz­ni. Végeredményben ez is öröm. Szépen, kifogástalanul dolgozni — adni — ez is bol­dogság. És életcél is. (d) VELEMENY A DOMB A domb — amit emberek hordtak össze — szimbólum is lehetne. A szenvedés szimbó­luma, a sok kegyetlenség jel­képe, amit parancsszóra tettek — de a szenvedés ezzel még nem lett kisebb. A távolról kis domb, közéből iszonyúan nagy — mint az életben. A szenvedés súlyát, nagyságát mindig csak az érzi igazán — akivel történik. Kilenc ember drámája ez, feszült légkörű, izgató, néha idegesítő története. A kegyet­lenség egy kicsit mindig ide­gesíti az embert és ezúttal bőven jut belőle. És a kilenc emberen túl ott van a tömeg. Nem érzékelni a súlyát a film­ben, csupán egyszer. A bábuk, akiket addig parancsszóra mozgattak — lázadó erővé válnak, ösztönösen, dühösen, fogcsikorgatva verik a csajká­jukat a korláthoz — aztán el­buknak. Persze, a bukás sokszor le­het győzelem — és a győze­lem is lehet bukás. Roberts a film végén fájdalmasan kiált­ja: — Elrontottátok! Mindent elrontottatok! — Érzi, hogy ez a győzelmük bukás. Williams, a kegyetlen kiképző vérben fekszik a földön — de nekik ezzel nem lesz jobb. Wil- liams-ek sokan vannak a föl­dön — és a domb addig egyre nagyobb lesz. Vigyáznunk kell arra, hogy ez a domb, amit valahol most is építenek — a szenvedés dombja — el ne ér­jen hozzánk. Ez ennek a ra­gyogó filmalkotásnak a leg­fontosabb tanulsága. (szatti) közepére azonban — ha nem jön eső! — végzünk vele. Utána azonnal kezdjük a sárgarépa szedését, 70 va­gonra számítunk belőle, s október 15-ig szeretnénk a szedésével végezni. A hét végén a kukorica tö­rése is elkezdődik. Mint­egy 120—130 vagonnyira van kilátás, s mivel a munkafegyelem a tsz-ben kielégítő, az embe­rek tudják, miért, meny­nyiért dolgoznak, az elnök csak az időjárástól félti a ha­táridőt: október 30-ig kel­lene elkészüljenek a törés­sel. — Négyezer métermázsa si­lónk van idáig, de a héten újra belefogunk — mondja Nagy András —, szeretnénk még négyezer mázsát a jövő hét elejéig elraktározni. — Hogy állnak a vetéssel? — Úgy terveztük, hogy még ebben a hónapban elvetjük az árpát és a rozsot. Sajnos, nem sikerül, mivel 300 holdunk vizes abból a területből, amelyikbe vetnünk kellene, tehát jelenleg nem szántha­tó. így nem tudunk az ere­detileg tervezett helyre vet­ni, hanem csak a kukorica helyére. S amíg azt le nem törjük, várnunk kell a ve­téssel. 70 hold árpa vetését azonban október 10-ig talán így is be tudjuk fejezni. A búza vetésénél nincs kü­lönösebb nehézségük, azt minden bizonnyal sikerül optimális időben földbe jut- tatniok. Egyébként idáig a 610 holdnj-i vetés­tervükből 220-at teljesítet­tek — s állandóan előkészítés alatt van 60—70 hold. — Most folyik a lucerna harmadik, s egyben utolsó kaszálása is. Sajnos, itt is vannak problémáink, ugyan­is a szállítójárműveink mind le vannak kötve, a betaka­rításával tehát várnunk kell — mondja gondterhelten az elnök. — Szövetkezetünkben most készítettük el a har­madik negyedévi mérleget, s örömmel vettük tudomásul, hogy idáig máris másfél millió forintos íiyereségre szá­míthatunk. Kenyérgabonából ugyanis ne­gyedmillió, burgonyából mint­egy 700 ezer forint többle­tünk mutatkozik, az állatte­nyésztésnél várható többlet pedig 300 ezer forint körül van, a többi a kertészetből, fuvarozásból ered. Ezek a szép eredmények természetesen kemény munka árán születtek. Az elnök el­mondotta, hogy a tagság az elmúlt idő­szakban még vasárnapo­kon is rendszeresen dol­gozott, az elmúlt vasárnap volt a tizenötödik, amikor kint dol­goztak a földeken, s ezen a napon 700 mázsa burgonyái szállítottak be. A szorgalmas munkának tehát meglesz a várható ered­ménye, hiszen most már nem kétséges, a betervezett 37 fo­rintos munkaegységnél lénye­gesen többet tudnak majd zárszámadáskor fizetni. (f. o.) Megnyílt a járás első honismereti kiállítása Kovács Béla méltatja a kiállítást, s a múzeum megnyitá­sát. Idős Pál Mihály Rolkó Istvánnal beszélget legkedve­sebb műve, a Homérosz-szobor mellett. Foto: Somodi tők, idős és ifjú Pál Mihály és Szabó Edit munkásságáról. El­mondta, hogy örömmel üdvöz­li a gyömrői kezdeményezést. — Igazán hasznos dolog volt létrehozni ezt a kiállítótermet. Biztos vagyok benne, hogy so­kaknak szerez majd örömet — mondotta többek között. A hivatalos megnyitó után a kiállítók elvegyültek a közön­ség között, és készségesen vá­laszoltak a fölmerült kérdé­sekre. A kiállítóterem egyéb­ként egyelőre vasárnaponként tart nyitva, délelőtt tíztől 12-jg és délután háromtól hatig. <g.) Nagy eseményre került sor vasárnap délelőtt Gyömrőn, a helyi Petőfi Tsz Bajcsy-Zsi- linszky utcai helyiségében. Megnyílt a járás első honis­mereti kiállítása. A megnyi­tón, amelyen mintegy kétszá­zan vqltak, részt vett Szíjjártó Lajos, a járási tanács elnöke, Neumann Mihály, a Hazafias Népfront járási titkára, vala­mint a helyi tanács- és párt- szervezet vezetői. Ott voltak a megyei kiküldöttek is. Furuglyás Géza művelődési- ház igazgató előszava után Tóth László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának munkatársa mondott megnyi­tót. Utána Kovács Béla, a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Főosztályának szobrászati főelőadója méltat­ta a kiállítást. Beszélt a kiállí­SPORT Gyenge játék a rangadón A rangadó vecsési győzelmet hozott, de — és ha ezt a „de” szócskát idebiggyesztem, nem azért teszem, mert a vecsési győzelmet nem tartom megér­demeltnek. A vecsési játékosok lelkesebbek, lendületesebbek voltak, többször volt birtokuk­ban a labda, és kapura is ve­szélyesebbek voltak. Labdarú­gásuk azonban nélkülözi a tervszerűséget, a stílust és egyes játékosaik technikailag fogyatékosak. Ennek ellenére — Vitéz kihagyott nagy gól­helyzete után — egy pillanatra sem volt kétséges győzelmük. A monori csapat gyengébb ké­pességű együttestől kapott ki, és a fent jelzett „de” szócska itt kap jelentőséget. A monoriak enerváltan küz­döttek. A sok összjátékbeli hi­ba, az átütőerő nélküli táma­dójáték, néhány csatár lagy­matagsága lehetetlenné tette a helyzetek kialakítását. Ez a vereség fő oka! Hozzájárult a gyenge játékhoz a felforgatott csapatösszeállítás is! Nincs szándékunkban Naszvadi ed­zőt bírálni, de Szolnoki hát­védjátéka nem vált be! Pet­rányi összteljesítménye megfe­lelt, de két durva hibát vétett, amelyből két gólt kaptunk! Ennek a tanulságát sürgősen le kell vonni! Vereségünk elsősorban mégis a kihagyott gólhelyze­tekben keresendő. Ha Vitéz értékesíti nagy gólhelyzetét — a szél támogatását egygólos- vezetés birtokában valószínű­leg könnyebben ki tudtuk vol­na használni. Pedig még l:0-ás vecsési vezetés után is nyílt alkatom egyenlítésre, de K. Nagy és László elkapkodta helyzeteit. Nem volt meg a kapcsolat egyes csapatrészek között, s ez akadályozta a fo­lyamatos csapatjáték kialaku­lását. (Kovács Béla például igen gyengén játszott balszél­sőt, pedig az első félidőben több használható labdát ka­pott). Csak a második félidő köze­pe felé — körülbelül 15 percig — játszott a monori csapat el­fogadhatóan. Ekkor felgyorsí­tották a játékot, többet mozog­tak, ügyesen adogattak a csa­tárok, de a kapu előtt ekkor is határozatlanok voltak. Hiába volt a monori együttes techni­kása bb — a góloklcal adós maradt. Véleményem szerint a leg­fontosabb teendő, rendezni a hátsó alakzatok összeállítását. A kapott gólok figyelmeztet­nek: Petrányi az utóbbi idő­ben többször megingott és Sárán ízki, Dimoff személyében két középhátvéddel rendelke­zünk! Továbbra is gond a bal­szélső megoldása, valamint a támadósor eredményességének feljavítása! Hörömpő Jenő Kézilabda-győzelem az utolsó percben Gyömrő—Tahitól falu 19:18 Tahitótfalu, vezette: Lovász. Szépszámú gyömrői szurkoló kísérte el a csapatot a tahitót- falui mérkőzésre. Az első per­cekben feltűnően gyengén ját­szottak a gyömrőiek. Több góllal elhúztak és bizony fél­időben még senki sem gon­dolt arra, hogy a végén győz majd a csapat. A félidő utolsó perceiben tovább folytatódott a gyömrőiek gyenge játéka, s ezt az eredmény is mutatja. Fél óra elteltével 13:6 Tahitót­falu javára. A második 30 percben mint­ha kicserélték volna a gyöm­rői csapatot. Nagy becsvággyal vetették bele magukat a küz­delembe és néhány perc lefor­gása alatt szorossá vált a mérkőzés. Egymásután dobta a szebbnél szebb gólokat Ko­vács és Somogyi 1. Már-már úgy látszott, hogy döntetlen lesz az eredmény, amikor Sza­bó 11. József elszaladt és meg­szerezte a győzelmet jelentő 19. gólt. Jóiramú, küzdelmes mérkő­zés folyt a 60 perc alatt. A gyömrőieket érzékenyen érin­tette Bartha Béla sérülése, aki térdsérülése után végleg el­hagyta a pályát. Éppen ezért dicséretes, hogy a fiúk a má­sodik félidőben újítani tudtak és meg tudták fordítani a mérkőzés állását. Legjobb dobók: Somogyi K. (6), Kovács Gy. (6). Az egész csapat dicséretet érdemel második félideji lel­kes, csupaszív játékáért. <-r) MAI MŰSOR MOZIK Mafjlód: Az orvos halála (szé­les). Monor: Nyugodj meg, kedves (széles). Tápióstíly: Kék rapszódia, űri: Királylány a feleségem. Ve- cssés: Csipkerózsika (széles). Pilisi sínadrág az NDK-ba JÚLIUS ÓTA- KÉT MŰSZAKBAN A Pilisi Ruházati Ktsz fiú­ruhákat készít. A debreceni édesanya, a szegedi szülő talán nem is nézi meg, hol készítet­ték a kis zakót, vagy nadrá­got, melyet fiának vásárolt. Eddig belföldre dolgozott a ktsz, ebben az évben már kül­földi megrendelést is kaptak. Az NDK-ba sínadrágokat szál­lítottak. Az export nemcsak azt jelenti, hogy a pilisi ktsz termékeivel a külföldi gyere­kek is „megismerkedhetnek”, hanem fejlődési lehetőséget biztosít a ktsz-nek. Eddig ötvenen dolgoztak a ruhá/ati ktsz-ben, most meg­duplázódott a ktsz dolgozóinak létszáma. És megduplázódott, legalábbis egyelőre, a ktsz há­rom szocialista brigádjának gondja is. Mert az új dolgozók — nem szakemberek. Meg kell ismertetni őket az üzemmel, be kell őket tanítani, még­hozzá a lehető legrövidebb időn belül, hiszen ebben az üzemben szalagrendszerben dolgoznak. Az első félév eredményével elégedettek, hiszen tervüket 11S százalékra teljesítették. S az sem közömbös, hogy a pili­si ktsz fejlődésével sok pilisi asszony jut munkához, olya­nok, akik eddig a háztartás­ban tevékenykedtek. 110 ezer forint pusz A Monori Kefegyár logar- üzemében két szocialista brigád dolgozik. A brigádok tagjainak nagy szerepük van abban, hogy ez az üzemrész 111 százalékra teljesítette tervét. A logarléc kényes szerszám, készítéséhez is nagy türelem, figyelem szükséges. A terv túlteljesítése 110 ezer forint „pluszt” jelent

Next

/
Thumbnails
Contents