Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

\ Gazdára találtak az új lakások Az egykori városi virágker­tészet helyén kialakuló új la­kótelepen a jövő év végéig összesen 154 lakást adnak át a sorházakban, amelyeket a Ceg­lédi Járási Építőipari Ktsz ké­szít. Az OTP társasházak legtöbb lakásának máris van gazdája, azok közül, akik az idén ké­szülő harminc lakásból válasz­tották ki jövendő otthonukat. Már csak alig egy-két készü­lő lakás várja a vásárlókat, de valószínű, kulcsátadásig ezek is elkelnek. A saját otthonra takarékos­kodókkal együtt reméljük, ha itt befejeződik az építkezés, újaDb lakásokkal folytatják a sorházépítkezést. Gergely bácsié lelt a villany-borotva / PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEfóLÉP VAROS RESZÉRS X. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 28., SZERDA Készül a Calvados, raktárba indul a szilrapárlat Három vagon cefre naponta Paradicsompaprika-kockát is fßifd rtanak exportra Gergely Dezső újszilvási tsz- nyugdíjas szorgalmas látoga­tója a ceglédi totó-lottó kiren­deltségnek. Hetenként vásárol­ja lottószelvényeit. Hátha ... A legutóbbi szeptember 8-i tombolán villanyborotvát nyírt. Gergely bácsi most a helyi borbéllyal beszéli meg — mondta —, hogy miként kell használni a villanygépet. Amennyiben könnyen megy a tanulás, áttér a villanyborot­válkozásra. Igaz, minden kez­det nehéz, de reméljük, a kö­vetkező években ezt is meg­szokja. A vagonok, szállítókocsik egymásucán gördülnek be a Szeszipari Vállalat ceglédi te­lepének udvarára. Fennaka­dás nélkül, egyre szaporábban folyik a munka, és a feldolgo­zásra váró termés folyama­tosan érkezik. A kora nyári gyümölcsök után most az alma, a szilva feldolgozására került a sor. A vállalat a bérfőzést is meg­hirdette, és a cefretulajdono­sok közül igen sokan jelent­keztek, hogy számukra a ceg­lédi vállalat főzze ki a pá­TÖRIK A DOHÁNYT a ceglédi határban. A Táncsics Termelőszövetkezetből rö­videsen útnak indulhat az első szállítmány a szárítóba. Tomcsányi Sándor felvétele linkát. Mivel az üstök közel öt hektoliteresek, a tulajdono­sok társulnak, és arányos el­osztással részesülnek a kifő­zött szeszből. A nagyüzemi pálinkafőzés tíz napja kezdődött meg a ceglédi üzemben. Naponta — a bérfőzés mellett — több, mint három vagon- nyi cefrét dolgoznak fel, és a kész alma-, illetve szilva- pálinkát érlelésre raktározzák el. A kereskedelem számára az idei szezon termékeit is a kedvelt — és közismert pa­lackokba töltve hozzák majd forgalomba. A kulacsokban, amforákban, korsókban — és újabban a zöld, kisméretű kerámia ku­lacsban boltokba kerülő áru a hazai és a turista vásárló- közönség tetszését egyaránt megnyerte. A dobozosán árusított italpalackok — kivált­képpen az almapárlat, a Cal­vados — csomagolása szintén felkeltette a hazánkban járó külföldiek figyelmét, és leg­alább olyan „magyaros em- lék”-ként vásárolják, mint a régi hírű barackpálinkákat. A Szeszipari Vállalat ceg­lédi telepén — a cefre kitű­zésével egyidőben — főkén» export célra készí­tik a piros paradicsom- paprika kockákat. Erre a célra naponta négy vagon paradicsompaprikát dol­goznak fel. ’ Az üzem munkája most, ősz végén folyamatosan növek­szik. A további szállítmányok egymás után érkeznek, és a fokozódó termelésre felkészült üzemben akadálytalanul fo­lyik a szeszfőzés. (— es) Mezőgazdasági gépészet és építészet címmel negyedévenként meg­jelenő szakmai folyóirat indul. A folyóirat a korszerű nagy­üzemi mezőgazdasági terme­lésben felhasználásra kerülő ipari eredetű termékek kiala­kításában, korszerűsítésében, fejlesztésében, új termelés­technikai eljárások kidolgozá­sában és alkalmazásában — hazai és nemzetközi szinten — elért kísérleti kutatási ered­ményekkel, illetve nagyüzemi tapasztalatokkal foglalkozik. Mesevilág a zenében, zenés fejtörő Ismét indul ifjúsági bérleti hangversenysorozat a ceglédi fiatalok számára SZÁZHÚSZ ÉVES 4 BALATONI HAJÓZÁS A magyar tenger hajóállo­másainak személyzete a na­pokban házi ünnepségen emlé­kezett meg a balatoni hajózás 120. évfordulójáról. 1846. szeptember 21-én, te­hát éppen 120 esztendeje bo­csátották vízre Balatonfüreden a lapátkerekes Kisfaludy elne­vezésű gőzhajót. A Kisfaludy vízrebocsátása óta hatalmasat fejlődött a ba­latoni hajózás. Az utasforgalmi adatokat 1923 óta őrzik. Akkor' egy év alatt 51 000 személyt szállítottak, ebben az évben már túlhaladták az 1 900 000-et. Háromemeletes repülőgépek ezer utas szakiiasara Repülőgép-konstruktőrök szerint a hetvenes évek köze­pére ezer utast szállító három- emeletes repülőgépeket fog­nak üzembe állítani és már folynak a kutatások az ilyen­fajta repülés biztonságossá tételére. Az óriásgépek tervei már a konstruktőrök rajzasz­talán szerepelnek. Felszarvazott dicsőség Délután fél ket­tő. Csak úgy kék­lik az utca rög­tönzött forgataga az iskolából ki­özönlő köpenyes diákoktól. Az órák kötelező csend­jét, a triccs-traccs- ra szánt szünetek póttanulását most ez a lárma ellen­súlyozza: a felsza­badult, !1énk han­gú, ' féktelen „diák-duma”. A Széchenyi úton autók húz­nak el. Azaz, csak húznának, ha az út nem lenne a dunántúli domb­vidék kicsinyített mása, — így kénytelenek az iramot lassítani. 4 diákok, akik az Líca egyik oldalá­tól a másikra igyekeznének, nem különben. Kígyózik az autósor. A srácok, — mintha kötele­ző lenne, fennhan­gon, kórusban szajkózzák a már­kákat: Moszkvics, Ikarus-busz, Opel, Trabant, — „nem tudom micsoda”, — Warszawa ... — és így tovább. A sor közepén portól szürke, csu­kaszínű Mercédesz tűnik fel, szokat­lan tetőberende­zéssel. Ügy lát­szik. tényleg meg­kezdődött hazánk­ban a vadászsze­zon, mert a kocsi tetejére kötve szép formájú szar­vasagancsot kötöt­tek, és a volán mellett büszkén kihúzza magát a népszerűségének láthatóan örven­dező német ven­dégvadász. A köpenyesek csivitelése pilla­natra alábbhagy, aztán kitör a kol­lektív hahota. — Hűha, no nézd csak! Két szarv! Ez igen! És ott benn, a va­dász milyen bol­dog tőle! — Szegény, — mennyit kellett utaznia, hogy ked­vére felszarvaztat- hassa magát, — kottyan a pilla­natnyi csendbe valamelyik, — mi­re még hangosab­ban, cinkos-vígan tör fel a kamasz hahota. A kocsi zökken egyet az út bucká­ján. Ügy látszik, csuklóit, mert em­legették ... — es K — A múlt évihez hasonlóan az ősszel ismét indul ifjúsági bér­leti hangversenysorozat Ceg­léden, a Kossuth Művelődési Ház színháztermében, az Or­szágos Filharmónia rendezésé­ben. A szervezés az iskolákban október elején kezdődik meg. Az előadásokat keddi, szerdai, és péntek-szombati napokra tervezték. A diákok körében a bérletes hangverseny még azért is népszerű lesz, mivel „diákzsebre” méretezték a bérletek árát, és nem kerül többe a hangversenysorozat meghallgatása, mint ha valaki félárú jeggyel egyszer Buda­pestre utazna. A műsorokban neves művé­szek lépnek fel minden alka­lommal — a hangszerek mes­terei: többek közt a Budapesti Fúvósötös, Sziklay Erika ének­művésznő, a Postás Szimfoni­kus zenekar, Kocsis Albert he­gedűművész, Szabó Csilla zon­goraművésznő és Bartha Al­fonz operaénekes. Az első előadásra november 5-én kerül majd sor. Műsoron a Mesevilág a zenében címmel Prokofjev, Muszorgszkij, Loeil- let és Haydn egy-egy művét mutatják be. A műsort a fia­tal zenebarátok számára Jeney Zoltán, a Budapesti Fúvós­ötös művésze ismerteti. A következő három előadá­son a Bécsi muzsika című — Mozart, Beethoven és Schubert műveiből összeállított műsor hangzik el, Szimfonikus költe­mények címmel Smetana, Grieg és Liszt műveit hallhatják a bérlettulajdonosok. Zenés fejtörővel egybekötve a Ceglédi Zeneiskola művésztanárainak hangversenyére is sor kerül a bérletsorozat előadásai között Gazdátlan pótkocsi szomorkodik a víztorony mellett. Négy hónapos árvasága alatt volt ideje arról gondolkodni, hogyan becsülik egyesek a köztulajdont. Tomcsányi Sándor felvétele Hivatások — mesterségek Az első óra — Még húsz perc. Jaj, meg sem tudok majd szólalni! A kezem sem mozdul. Mintha fáradt lennék. Persze, olyan nyugtalanul aludtam... Úgy idegesít, hogy senki sem szól hozzám. Csak mosolyognak. A ruhám, hajam rendben van ? Igen. Ez egy kicsit megnyug­tat. Az első találkozás: bizto­san jól megnéznek a gyerekek. Még van 3 percem. Gyorsan átfutom még egyszer a jegy­zeteket. Csengetnek. Csenget­tek! Indulnom kell. Hát ak­kor ... Jaj, a napló, majdnem elfelejtettem! Csendes a folyo­só, megriadok, amint koppan lépéskor a cipőm. A tablókról mintha minden szem engem nézne... Ott van, az az osz­tály. No — félre drukk! Én vagyok a tanár... Mélyet lé­legzők. Most! Kinyitom az aj­tót, felállnak a gyerekek. Csend, megint ez a csend. Ne­héz, hosszú percek. Nyitom a naplót. Itt az óravázlatom is. Azután beszélni kezdek ... ★ Felsóhajt, megkönnyebbül­ten. Felnéz, pillantását nem követik szavak. Várok, míg gondolatai visszatérnek utolsó mondatáról. Pintér Zsuzsa, a Közgazdasági Szakközépiskola tanárnője most szeptemberben kezdte el a tanítást. Két óra közötti szünetben beszélge­tünk. Arca nagyon fiatal, mo­solygós. Rövid hajával, kék köpenyében olyan, mint egy diáklány. — Nemrégen még az is vol­tam — nevet. — Hol végzett? — Budapesten, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Egyébként Vácon lakom. — Hogyan került ide, váro­sunkba? — Az elmúlt tanév befeje­zése előtt a ceglédi középisko­la segítséget kért egyetemünk­től: kevés volt náluk a köz- gazdasági szaktanár. Akkor döntöttem, hogy eljövök Ceg­lédre. — Lakást kapott? — A kollégiumban adtak szobát. így anyagilag jobban jövök ki. Egyetlen baj, hogy nappal foglalt a szobám és csak este hat óra után mehe­tek haza. — Már eltelt három hét Mégis azt kérdezem: milyen volt az első nap, az első óra? —r örök élmény. Hosszú évekig tanultam, készültem, s íme egyszerre valóság min­den ... Nagyon szép és nagyon boldog vagyok! — Félt? — Nagyon izgultam. Kartár­saim nem szóltak, csak moso­lyogva, pillantásaikkal bátorí­tottak. — Sok a munkája? — Heti 26 órában tanítok. Most még nehéz, sokat kell készülnöm. Persze voltak mu­latságos percek is a kezdet kezdetén. Beléptem a levele­zőkhöz, fel sem álltak. Gon­dolták — „ez a kislány is kö­zénk tartozik”. Igyekeztem úgy fordulni, hogy meglássák kezemben a naplói. Erre gyor­san elcsendesedtek. — Ez meghozta az önbizal­mam, de a nehézségek nem maradnak el. Sok tárgyhoz például nincs könyv, jegyzet. Az órájára néz többször is. Letelt az időnk. Csengetnek. Kézébe veszi a naplót és elin­dul. Arcára már a biztonság, a nyugalom simul. Mosolyog. Kohlmayer Ádám Címe és rangja: krumplifőző Eszes József komótosan ül a burgonyaprizma tövében. Jobbra-balra egy-egy domb magasodik mellette. Válo­gatja a krumplit. A puhája jobbra kerül, a hibátlan bal­ra. Eszes József kezében hosszú tollú bicska, azzal ha­sogatja ki a rosszát. — Én vagyok az 1-es üzem­egységben a krumplifőző — fűzi nevéhez a bemutatkozás­kor. Tiszajenőröl vetődtem ide, a ceglédi Kossuth Tsz- be. — Hát itt? — Dolgoztam néhány mun­kakörben, míg erre a posztra kerültem. Voltam egy ideig kanász, dolgoztam a hizlal­dában. Minden hét végén hazajárok. — Miből áll a krumplifő­zés és mire jó? — Először válogatni kell. Aztán naponta kétszer két, öthektós üstben főzöm, öt­száz jószágnak kell az enni­való! Amit reggel főzök, azt este kapják, az estelit meg reggel kosztolják. — Ezzel ki is telik az egy­napi munka? Megrázza a fejét, mintha azt mondaná: „Jó is lenne!” Felém fordul és fontoskod­va jegyzi meg: — Hát azután, ha beteg a jószág?! Teát is szoktam ne­kik főzni. Például, ha olyan malac van, amelyik fájlalja a hasát, azt kamillával ita­tom. Használ nekik. — Megisszák? — Mit tehetnek mást? Víz helyett kapják. Egy-két nap alatt szépen helyrejönnek tőle, — Szereti a malacokat? — Szeretem hát... De leg­inkább a fazékban meg a tepsiben ! ! ! (R—i) Beteg tűzhelyek doktora Kicsiny ház a Sas utca sar­kán. A kapu előtt, gyalogszé­ken hetven körüli ember ül. — Ugye, maga a kályhás? — kérdezem a bácsit. Mintha szíven találtam volna, úgy tekint fel ültében, és megrázza a fejét. — Tévedés kérem! Én nem kályhás vagyok, hanem Potó János tűzhelyes! Több mint negyven esztendeje tanul­tam a mesterséget, valami német nevű mestertől az An­gyalföldön. — És hogy került Cegléd­re? — Nem tudom, hallotta-e hírét a ceglédi napoknak? 1936-ban erre az alkalomra lá­togattunk el a városba és itt marasztaltak. — Mit ér egy tűzhely, amit a háziasszony „kiszuperál" a kamrába vagy az udvar sar­kába? — Amennyit a MÉH mérle­ge mutat. Kilónként húsz fil­lért. Sokan nem is becsülik annyira, hogy megjavíttassák. Vannak azonban háziasszo­nyok, akik ragaszkodnak a tűzhelyhez — mondván, hogy éveken keresztül semmi baj nem volt vele. Ezek aztán nem sajnálják a pénzt a javí­tásért. — De nem is helyes kifeje­zés, hogy megjavítom a tűz­helyeket. Mert én át is alakí­tom. A helyzet ugyanis az, hogy a tűzhelyeket általában magas kéményekhez terve­zik. fojtott füst és lángjára­tokkal. A mi alacsony kémé­nyeink nem adnak megfele­lő huzatot, a korom lerakó­dik. és a következmény erő­teljes szurokképződés. A szu­rok megtámadja a tűzhely le­mezeit, amelyek évek során annyira tönkremennek, hogy ha csak ujjal érintjük, máris belyukadnak. A tűzhelyet az alacsony kémények haszná­latához alakítom át. Ennek következtében megfelelő lesz a tűzhely láng- és korom­járata érákkor még tíz-tizenöt évig is jól használható. — Javított már nagy tűzhe­lyeket is? — Bizony! Napközi ottho­nokban, kórházban, vendég­látóipari üzemekben. Némelyik akkora, hogy hasábfával tüzel­nek benne! A legnagyobb, amit Cegléden javítottam, a Ma­gyar Étteremé. — Mi volt a panasz? — Nem sütöttek a sütők. Tu­lajdonképpen egyszerű dolog volt: a tűztér messze esett a sütőktől. Kivágtam a tűzhely oldalát és közelebb vittem a sütőt a tűztérhez. Azóta sem­mi baj. Potó bácsi nem érte be az egyszerű szavakkal. Ragaszko­dott a szemléltető bemutatás­hoz. A néni éppen vacsorát ké­szített. A tűz hetykén ’lobo­gott a bácsi által átalakítatt tűzhelyen. A gulyásleves il­lata szétáradt a konyhában. A sütő a szó teljes értelmében sütött, nagyszerűen kiállta a tűzpróbát... (— ssi) 4

Next

/
Thumbnails
Contents