Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

\ star IfEfrTEI ’&Círiap 1966. SZEPTEMBER 2S„ SZERDA Megkezdődtek Tito ás Ulbricht tanácskozásai A képen: Joszip Broz Tito elnök üdvözli a vendéget. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) VIETNAMI JELENTÉS (Folytatás az 1. oldalról) vő országok képviselői talál­koznak. Vatikánvárosban kedden be­jelentették, hogy VI. Pál pápa Sergio Pignedoli érsek vezeté­sével különleges missziót kül­dött Vietnamba. Vatikáni kö­rök szerint a misszió egyik feladata, hogy tartós megegyezést pró­báljon létrehozni a dél-vietnami katolikusok és buddhisták között A Nhan Dán keddi vezér­cikkében megemlékezik a Bac Son-i felkelés 26. évforduló­járól és felszólítja a VDK lakosságát, hogy a felkelés szellemében fo­kozza harci elszántságát ji és mérjen vereséget az ame- ^ rikai agresszorokra. Bac Son, a Hanoitól kb ^ 160 kilométernyire északra ^ fekvő helység az, ahonnan $ a vietnami munkásosztály ^ pártja első fegyveres fel­kelését elindította a fran­ciák ellen. Saigonban kedden délelőtt összeült a szeptember 11-i „választások” eredményeként létrejött alkotmányozó nem­zetgyűlés. Mint ismeretes, a válasz­tások során történt szabálytalanságok és a választási eredmények meghamisítása miatt a buddhista egyház vezetői kijelentették, hogy a választások eredményeképpen összeülő alkotmányozó nem­zetgyűlés nem fejezi ki a Kedden az új-belgrádi kor­mánypalotában megkezdődtek Joszip Broz Tito és Walter Ulbricht tanácskozásai. A háromórás megbeszélések keretében a két fél vélemény­cserét folytatott az NDK és Jugoszlávia kétoldalú kapcso­latainak alakulásáról, az euró­pai helyzetről és a nemzetkö­zi kérdésekről. A keddi nap folyamán a ta­nácskozások kezdete előtt Walter Ulbricht a Barátság­parkiban a Jugoszlávia és az NDK barátságának szimbólu­maként fát ültetett el. Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a JKSZ Központi Bizottságának főtit­kára kedden ebéden látta ven­dégül Walter Ulbrichtot. Tito az ebéden mondott po­hárköszöntőjében hangoztatta: az NDK-t és Jugoszláviát ugyanúgy, mint a világ vala­mennyi békeszerető országát, mélységesen nyugtalanítja a nemzetközi helyzet alakulása. Jugoszlávia és az NDK egyet­ért abban — mondotta a szó­nok —, hogy ismét nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a vi­lágbéke megőrzéséért, a hábo­rús tűzfészkek mielőbbi fel­számolásáért. Az európai helyzetről szólva Tito kijelentette, hogy az NDK békeszerető politikájúval je­lentős mértékben járul hozzá az Európában tapasztalható pozitív folyamaihoz. Walter Ulbricht válaszában hangoztatta: az emberiség előtt álló egyik legfontosabb fel­adat a vietnami nép ellen in­dított amerikai agresszió meg­állítása. Az európai biztonság kérdésével foglalkozva kije­lentette: az NDK támogatja a két német állam között kö­tendő leszerelési megállapodás gondolatát és követeli a jelen­legi határok sérthet ellenségé­nek tiszteletben tartását. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Indonézia ma visszatér az ENSZ-bé? A szocialista országok képviselői kivonultak a teremből Az AFP jól értesült for­rásokra hivatkozva közli, hogy Indonézia ma ismét el­foglalja helyét az ENSZ köz­gyűlésében. Megelőző vita, vagy ügyrendi eljárás nél­kül. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlésén kedden délelőtt az általános politikai vitában hangzottak el újabb felszólalások. A szónokok lis­tájára Elefántcsontpart, Thai­föld, Ausztrália és Mexikó képviselője iratkozott fel. A délutáni ülésen a délnyugat- afrikai kérdést tárgyalták. Előzőleg a tagállamok túl­nyomó részének képviselői, köztük az afrikai államok csoportjának tagjai, és a szocialista országok kép­viselői kivonultak a te­remből, amikor hétfőn a dél-afrikai rezsim képviselője, De Vil- liers próbálta védelmébe ven­ni a délnyugat-afrikai terü­letén alkalmazott fajüldöző rendszert. Az ENSZ hivatalos doku­mentumaként kedden a dele­gátusok között szétosztották a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának au­gusztusi keltezésű memo­randumát, amely összefoglalja az NDK kormányának véleményét az ENSZ tevékenységéről és ki­jelenti, a Német Demokra­tikus Köztársaság kész egyen­jogú tagként részt venni a világszervezet munkájában. Diplomaátadási ünnepség a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián Meglepő józanság Von Hassel, az utóbbi időben annyit támadott nyugatnémet hadügymi­niszter a napokban megle­pően józan hangú beszédet mondott Münchenben. A többi között kijelentette, hogy „a Szovjetunió nem érdekelt egy európai hábo­rúban fa ezért a szovjet béketörekvések hitelt ér- demlőek”. Érdekes, hogy néhány hónappal ezelőtt az idős cxkancellár, Konrad Ade­nauer is hasonlóképpen nyilatkozott. Az a kár csupán, hogy Adenauer akkor nyilatko­zott így, amikor már régen nem birtokosa a kancellári hatalomnak, fa Von Hassel is éppen akkor beszél így, amikor recscg-ropog alatta a miniszteri bársonyszék fa mind sűrűbben emlegetik küszöbön álló távozását. Jobb későn, mint sóba, tartja a közmondás: ám még jobb lenne, ha a fon­tos és ésszerű politikai fel­ismerések nem megkésve, hanem éppen idejében kö­vetkeznének be Bonnban, s ha végre mindenkor igaz­ságnak ismernék el az igaz­ságot: a szovjet béketörek- vfack őszinte voltát. (bt) I kásmozgalom helyzetével fog­lalkozott s kiemelte az egység fontosságát a kommunista és munkáspártok tevékenységé­ben. Befejezésül a Katonai , Aka­démia növendékeihez fordult: mindig lelkiismeretesen hajt­sák végre a rájuk bízott fel­adatot, hivatásuk gyakorlása közben hasznosítsák az iskolán tanultakat, s kiolthatatlanul éljen szivükben mindenkor a szocialista haza, a dolgozó nép szeretete. Az ünnepség után Csémi (Folytatás az 1. oldalról.) a közelmúltban lezajlott Vlta­va hadgyakorlat is, amellyel kapcsolatban számos elisme­rő katonai szakvélemény hang­zott el az ott részt vett ma­gyar alakulatok kiváló telje­sítményeiről. A továbbiakban Kádár elv­társ beszélt a párt közelgő IX. kongresszusáról, s ezzel kap­csolatban említést tett a párt, a gazdasági szervek, az egész dolgozó nép előtt álló legfon­tosabb feladatokról. A nemzet­közi helyzetet elemezve han- \ Károly altábornagy, a honvé- goztatta, hogy az amerikaiak I delmi miniszter első helyettese vietnami agresszióját hala- ] fogadást adott a végzett hall- déktalanul meg kell szüntetni. \ gatók, hozzátartozóik és a 1 Végezetül a nemzetközi mun- í megjelentek tiszteletére. Erhard befejezte washingtoni tárgyalásait Erhard nyugatnémet kancel­lár kedden, washingtoni hi­vatalos tárgyalásainak utolsó napján a külügyminisztérium­ban felkereste Rusk külügy­minisztert. majd onnan egye­nesen a Fehér Házba ment, hogy befejezze Johnson elnök­kel tárgyalásait. Mint az MTI washingtoni tudósítója jelenti, beavatottak úgy tudják, hogy a látogatás­nak nem sikerült egyetlen alapvető kérdésben ísem meg­oldást hoznia. nép akaratát. ,j.,s,s,sssssssssssss/ssssssssssssssssssssssffsssssssss/ss/sssssyss/s/s/ssss/ssss/ssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss//sssssssssfsssssssssssssssss/ss//ssssssssssssssss/sssss//ssssssss/-sssssssssssrssssssssssssrr. tűnt fel Bad Waldban. Mind­Termálvonal — termálháromszög (Folytatás az 1. oldalról) hogy a főváros alatt „hé­víztenger” terül el. Csak azokban a repedésekber és üregekben van víz, ame­lyek a test érrendszeréhez ha­sonlóan hálózzák be a Buda pest alatti karsztos kőzetet Ennek vízkészlete azonban — az eddigi mérések szerint — elegendő Budapest tovább fürdővárosi fejlesztéséhez. A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet nagysza­bású hévízfelmérése a fent: megállapításokon kívül is ér­tékes tapasztalat'-Vat eredmé­nyezett. A főváros hévízelő­fordulásait tekintve eddig fő­ként a Duna mentén húzódó, úgynevezett budai termál­vonalat ismerték, s ez most a vizsgálatok ered­ményeképpen a Gellért­hegyet, a Szabadság für­dőt és ans új zuglói kutat összekötő budapesti termá- lis háromszöggé bővült. A kutatásokat most ettől t háromszögtől északra, Üjpes irányában kívánják folytatni Ennél már új módszert szán­dékoznak alkalmazni; előszói a felszínközeli fúrásokban ál lapítják meg a hőmérséklet értékek eloszlását, s így előr< elhatárolják azt a helyet, aho n több millió forint költséggé láró 1000—1500 méteres hévíz feltáró mélyfúrás pontját na gyobb biztonsággal lehet kije felni. XIV. pedig Washingtonban dőlnek el, ahol talán egyetlen ember sincs, aki tiidná, Amerikában akad egy Mr. Rubin nevű em­ber, nem hogy valamit is ten­ne a kedvéért. S a gondtalan Rowersből egyszeriben gondterhelt em­ber vált. Reggelenként lapoz­gatta az újságokat, a leszere­lési tárgyalásokról szóló híre­ket olvasta. Amit az Egyesült Államok vezetői szándékairól mondtak, készpénznek hitte: nem volt még gyakorlata ab­ban, hogy az ottani politiká­ban legöbbször mások a sza­vak, és mások a tettek. Ro- werssel együtt aggódott a fe­lesége is, Rosa, aki papírral és ceruzával bizonyította be: legalább évi tízezer dollárt kell keresniük, hogy továbbra is valakinek számítsanak. Rosa kis családi házra vágyott, alig valamivel kisebbre, mint szülei otthona. Az asszony az együtt töltött unalmas estéken apróra eltervezte, miként ren­dezik majd be ezt a házat, ha megveszik. Most, hogy a mun­kanélküliség réme ott lebegett Francis feje fölött, Rosa még többet beszélt tervéről. A fér­fi minden meggyőződés nélkül bizonygatta: a leszerelésekről szállongó hírek bizonyára té­vesek, s kizárt dolog, hogy őt, a kiváló pilótát ne tartanák meg továbbra is a légierő szol­gálatában. Rosa férje ölébe ült, s úgy dorombolt, mint egy kis cica. — Nézd, Francis — mondta — én hűséges feleséged va­gyok. De hát mégsem nézhe­tem, hogy ne menj előre. Te ügyes vagy, tehetséges... Én képesnek tartalak téged évi 25 000 dollárra. Nálad ke­vésbé rátermettebb fickók is kapnak ilyen állást. Éppen ne­ked ne jutna? Ebben az időben ismerke­dett meg Rowers, Sammel. Sam szintén a légierők egyen­ruháját viselte, beosztása sze­rint térképész tiszt volt, s há­rom hónappal azelőtt, hogy le­járt volna Francis szerződése, járt az első naptól kezdve nem túlságosan feltűnően, de azért határozottan kereste Francis barátságát. A többiek irigyel­ték, s féltékenykedtek rá, mert tehetségesebb, rátermettebb pilóta volt társainál. Sam érdeklődött Francis egész élettörténete iránt. Mi­vel otthon Rosa újra és újra szóbahozta a jövő bizonytalan­ságát, Francis — noha nem­igen voltak barátai — szívesen töltötte az időt Sammel. Az egyik beszélgetés során — hogy, hogy nem — szóba- került McGrath. — Nagyszerű fickó volt! — mondta Sam. — Ismerted? — Persze! Annál az alaku­latnál szolgált a partraszállás idején, ahol én! Nálunk min­denki nagyszerű fickónak tar­totta ... Rowers kijelentette: — Sokáig nálunk is. Talán azért is lettem repülő, mert er az alak olyan sokat mesélt nekünk, a diákjainak a repü­lésről. De mégis vörös. A ro­konszenves arc, az egész vi­selkedése nem volt egyéb, mint maszk. Közel akart fér­kőzni hozzánk, hogy aztán megmérgezze a lelkünket és bennünket is megfertőzzön! Sam hitetlenkedett: — McGrath vörös? Hihetet­len! — Pedig el kell hinned öre­gem! Nyilvános vizsgálaton bélyegezték annak. Az apósom volt a vizsgálóbizottság elnö­ke... Sam gyorsan másra terepe a beszélgetést. Látszott, hogv nagyon tájékozott ember, de ő ritkán mesélt valamit ma­gáról. Inkább úgy irányította a beszélgetést, hogy Rowers szóljon és aztán vitatkozott vele. Például egészen máskép­pen vélekedett a Szovjetunió­ról, mint a pilóta. Rowers meg is kérdezte: — Mondd öregem, nem vagy te vörös? (Folytatjuk) I i Rowers annyira ragaszkodott a szüleihez, amennyire köte­lességének érezte és ebben Rosa nemcsak nem akadályoz­ta meg, hanem serkentette. Ha hazalátogattak szabadság­ra, a vakáció elején és végén elmentek az idősebb Ro- wersékhez. Ezek a látogatások — bármennyire is tárt karok­kal fogadta és csókokkal hal­mozta el az édesanya a fiát — soha nem váltak meghitt csa­ládi összejövetelekké. Inkább amolyan hivatalos aktusokhoz hasonlítottak, amikor valame­lyik új városlakó levizitel azoknál, akiknél illik. Bad Waldból minden ünnep előtt — karácsonykor, húsvét- kor — küldtek üdvözlőlapot a szülőknek. Nyomtatott kár­tyát vásároltak, s nem írtak rá mást, csak a nevüket. Ez megkímélte őket attól, hogy törniük kelljen a fejüket — mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születésnapjára is kapott jókí­vánságokat menyétől és fiától. Ezeket a születésnapokat Rosa a jó titkárnő gondosságával tartotta nyilván naptárában, nehogy megfeledkezzenek ró­luk. Rosa mindenttudó noteszé­ben a születésnapi előjegyzé­seken kívül többnyire fizetési határidők sorakoztak. 800 dollár nagy pénz, s ebből sok mindenre telt. A részleteket mindig pontosan fizették, és Rosa Rowers —, mint feleség, s mint a család pénzügyi igaz­gatója —, nagy gondot fordí­tott • rá, hogy mindent ponto­san fizessenek, és ebben a te­kintetben is rendben menje­nek a dolgok. Csak ritkán gondoltak arra, hogy ez a biztonság, zavarta­lan jólét bizonyosan csak négy esztendeig tart. A fiatal repü­lőtisztet ugyanis ennyi időre szerződtette a légierő, s az­után — a szabályok szerint — újabb négy esztendőre új szerződést kellett kötni. Kér­dés, meghosszabbítják-e a szerződést? Rowers nem lehe­tett benne biztos, mert a poli­tika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tárgyaltak az állam- és kormánykörök. Francis valamelyik bárban találkozott egy részeg kapi­tánnyal. A tisztből dőlt a szesz, és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram, önnek rendkí­vül előnyös lenne egy eredeti ..Kékmadár” nadrágtartó ... Pompás színei megsokszoroz­zák életkedvét, kedvező ha­tással vannak üzleti sikerei­re ... Uram, nagyszerű nyak­kendők vannak cégünk kol­lekciójában ... Nem parancsol nyakkendőt? Uram, ne szalasz- sza el az alkalmat! Egy nyak­kendő hetven cent, három két dollár, öt három dollár! Nagy­szerű alkalmi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játssza ez a re­pülőtiszt a nyakkendőügynö­köt. — Megőrültél, Jim? — kér­dezték tőle. — Nem! A nagyfejűek őrül­tek meg! Leülnek dumálni az oroszokkal, aztán mi mehe­tünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrágtartót ajánlani. Nem hallottátok még? kussol- nom kellene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ti bőrötökre megy a játék, egy légcsavar a fenekébe minden nagyfejűnek! Egy csomó tisz­tet leszerelnek. Ma kaptuk a parancsot, hogy a lejárt szer­ződéseket csak kivételes eset­ben lehet meghosszabbítani. Kifizetik az embereket, meg- fogdossák a koszos mancsukat, aztán, ki merre lát... A kapitány tovább szitkozó­dott. Rowers behúzódott az egyik sarokba, ott szürcsölte italát. Amit hallott, megdöb­bentette. Eszébe jutott néha, hogy csak négy évre vették meg a munkájukat, de eddig mindig elhessegette ezeket a gondolatokat. Kiválóan kép­zett pilóta, parancsnokai nem­csak a szemébe —, hanem amint hallotta — a háta mö­gött is dicsérték. Bizonyos volt benne, hogy meghosszab­bítják a szerződését. Most akar­va, nem akarva szembe kel­lett néznie azzal a ténnyel, hogy sorsának alakulására a külső világ eseményei is befo­lyással lehetnek. Az oroszok leszerelést akarnak, s le is sze­reltek már egy csomó katonát. Ha a nagyfejűek belemennek ebbe a játékba, akkor neki is útilaput köthetnek a talpára. Hiszen van jónéhány olyan képzett repülő az Egyesült Államok légierejében, mint ő. Mások, ha nem is olyan kép­zettek, jobb családi kapcsola­tokkal rendelkeznek. Hiszen Mr. Rubin hiába nagy hata­lom, csak egy kis városkára terjed ki a befolyása. Az ilyen szerződésmeghosszabbítások

Next

/
Thumbnails
Contents