Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

na T Ntcrn Mi4 1966. SZEPTEMBER 25., VASARNAP A Pest megyei Tanács tö­rökbálinti tüdőkórháza jó hí­rű intézet. Mondják, hogy orvosai, ápolónői áldozatkész, önzetlen és szakmailag kivá­lóan képzett emberek. Ez a hírük a felettes szerveknél és ami talán még ennél is fonto­sabb, erről beszélnek a bete­gek is. Ezért utaztam Törökbálint­ra. Az olvasó nyilván elenge­di, hogy már tudott és ezer­szer leírt dolgokat ismételges­sek a megszelídített „morbus Hungaricus”-ról, az egykor életveszélyt jelentő tuber­kulózisról, mely manapság semmivel sem veszélyesebb, mint bármelyik ártatlan be­tegség — természetesen ha időben felismerik. De felis­merik, mert a tüdő6zűrés, az ernyőfényképező szolgálat gép­kocsija mindenkit utolér a legeldugottabb faluban is. Dehát az olvasó ezt tudja ... És mégis ... Ha elmegy egy tüdőkórház előtt, ösztönösen megborzong. Más akusztikája van annak, ha valakire azt mondják, hogy gyomorfeké­lye van, mintha azt, hogy tü­dőbajos. Pedig tudjuk, hogy a tüdőbajos ma már nem ha­lálraítélt. Tudjuk, hogy az Izonicin és a sztreptomicin legyőzi a Koch baktériumot... Hiába. A baktériumokkal könnyebb végezni, mint .az előítéletekkel. A tüdőkórházakat ma is fur­csa, félelmes mítosz veszi kö­rül. A magas kőfal egy másik világot választ el. Az igazgató főorvos barát­ságosan fogad és azt mond­ja: — Félek ettől a dologtól... Mit tud innen írni? Az orvo­sokból majd hősöket csinál, az ápolónőkből angyalokat... Mindenesetre azt kérem, hogy ne írjon neveket... Nem sze­retjük ... Különben tessék, miben lehetek segítségére? — mondja, mint a beteg, aki be­leegyezik a műtétbe. Gondo­lom, az igazgató aggálya nem alaptalan. Legegyszerűbb megoldás lenne az itteni or­vosok szívós, „emberfeletti” munkájáról írni szép szuper- lativuszokat, hozzátenni egy­két hőstettet, az életbe visz- szahozott betegről, a végére biggyeszteni néhány beteg hálálkodó szavait és máris ki­kerekedik egy kis riport... Az igazgató figyelmeztetése, valamint az a fiatal orvos, aki volt szíves egy fél napon át kísérgetni az intézetben*, meg­óvott ettől az úttól. Néhány szó erről a fiatal orvosról. Nevét leírni az igaz­gatónak tett ígéretem tiltja. Két éve végzett, nemsokára le­teszi a szakvizsgát és tüdő­szakorvos lesz. Dolgozott már a csákvári tüdőkórházban is. Felesége orvostanhallgató, mi­atta kérte magát Pesthez köze­lebb. Most itt laknak az inté­zet szolgálati lakásában. — Legyek őszinte? Én tulaj­donképpen nem is akartam tüdős lenni... Az ember nem mindig az lehet ami szeretne. A vágyak és lehetőségek nem mindig találkoznak... — mondja. Nos, ebből a fiatal emberből ezután már nehéz lesz hőst csinálni... — Azóta aztán megszeret­tem ezt a szakmát. Itt az em­ber nemcsak orvos, hanem pszichológus, szociológus is... jügy-egy beteg minimum fél­évig itt van. Gyógyulására nagyban kihat a hangulata, otthoni körülményei, anyagi helyzete és számtalan sok más. Ha az orvos ezekkel nem számol, kisebb eséllyel indul a gyógyulásért vívott harcban ... Megfigyeltem: harcot mon­dott. Többször is. Hát mégis hős lenne? Álljunk csak meg! Mi is a hős? Hősnek senki sem születik. Senki sem hatá­rozza el, hogy ő hős lesz. A körülmények igénylik és te­remtik a hősöket. Ezeket a kö­rülményeket senki sem vá­lasztja. Valahogy belekerül az ember. Aztán választhat: vagy dezertál, vagy felveszi a har­cot. És akkor lesz hős. Még akkor is ha ő maga nem is tudja, mint ez a fiatal orvos is. Voltam a lakásában, megis­merkedtem a feleségével és valamelyest az életükkel is. Nyíltan beszélgettünk az élet egyik fontos kellékéről a pénz­TBC ről. A doktor úr 1500 forint fizetést és harminc százalék veszélyességi pótlékot kap. Ebből élnek. Ha szakorvos lesz felemelik a fizetését kétezerre. Mellékes nincs! Már az igaz­gató elmondta, hogy orvosnak, ápolónőnek egy fillért sert] szabad elfogadni. Ez alaptör­vény. Nem is volt precedens, hogy ezt valaki megsértette volna. Sétánk közben találkoztunk egy férfivel. Igazi lumpenpro­letár. Másodszor van itt. In­nen jár elvonókúrára. Gyere­keiről, feleségéről nem tud semmit. Majd ha dolgozik, küld nekik valami pénzt... — Négyezrét kerestem, ná­lam nem számított, ha elittam egy ezrest — mondja hivalko­dóan.összenézünk az orvossal. Elmosolyodik, aztán sürgősen más témáról kezdünk beszél­ni. A fiatal orvos nem hős. Csak azt teszi, amit esi mindenáron ki akart men­ni. Az osztályvezető főorvos­nőnek egy órát kell gyűsz- ködnie vele. — A végén már én is szent- ségeltem ... Aztán megígér­te, hogy november egyig ma­rad — meséli nevetve az or­vosnő. — Olyan szépen kért... Már miatta is maradok — mondja később a beteg. — Olyan jók itt az emberek... Az egyik osztály főnővérével tréfálkozom: — Ha én lennék az egész­ségügyi miniszter, mit kérne tőlem? — Egy liftet. — Es egyebet? — Semmit. — Otthoni problémája sincs? Tökéletesen elége­dett? — akar segíteni a dok­tor úr. — Az más... Az otthon az más. Az nem tartozik ide, — mondja és bonyolult magya­rázatba kezd. Egy másik osz­tályról átvett beteget kell le­adminisztrálni. Nem is olyan egyszerű... — Ami a kívánságokat il­leti — mondja később az or­vos — nagyon kellene néhány modern műszer és gép ... Má­sutt már megvan. Ödöngünk a kórház parkjában. A betegek csoportokba verőd­ve élvezik az őszi napot. A nők kötnek, a férfiak olvasnak, ne­vetgélnek. A kép olyan, mint egy üdülőé. Amott függőkug­lit játszanak, egy pádon fia­tal lány ül egy fiúval. Mind­ketten betegek, de ez most nem látszik rajtuk. Mosolyog­nak és a fiú egyfolytában be­szél. Egy parasztruhás nénike nagy batyuból sült csirkét pa­kol ki. Az öreg bácsi eszik. A néni boldogan, elégedetten né­zi. Nincs nyoma sem annak a regényekből ismert „tüdőbeteg pszichózisnak”, mely szerint az itteni emberek gyűlölkö- dőek, letörtek, pesszimisták. Egyszerűen betegek ... egye­lőre. Mert a kórház személyzete, orvosok, ápolók meggyógyít­ják őket. Ez a dolguk. Ezt kell tenniük. És ők becsülettel, önzetlenül és fáradhatatlanul ezen munkálkodnak. Erről híresek ... ősz Ferenc Magyar képviselők Teheránban Szombaton magyar parla­menti képviselők utaztak Te­heránba/ az Interparlamentá­ris Unió őszi ülésszakára. A küldöttség vezetője Barcs Sán­dor, az unió magyar csoport­ja vezetőségének tagja, a kül­döttség tagjai: dr. Dési Frigyes és Nagy Miklós országgyűlési képviselők. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ’SSSSSSSjrSJ'SSSSSSA zik, ha nem ügyeletes. Aztán tanul. Azt mondja, hogy napi öt-hat órát feltétlenül kell, különösen szakvizsga előtt. De azután is, hiszen az orvos- tudományban szinte óránként történik valami. — Sabinék több ezres kuta­tóintézete éjjel-nappal dolgo­zik, hogy megtalálja a rák gyógyszerét... Nekünk is több tüdőrákosunk van ... Most próbálkozunk egy svájci gyógyszerrel. Van egy bete­gem ... Amikor bejött, re­ménytelennek látszott. De le­mondani senkiről nem lehet. Most már javul... talán si­került ... — mondja kicsit büszkén és boldogan. Hős? Vagy hős az a kis ápolónő, aki hathónapos terhesen na­ponta öt órát utazik Vácról, havi ezerkétszáz forintért? — Nem próbált Vácon elhe­lyezkedni? — Nem vettek fel. Nemré­gen végeztem az iskolát. Ak­kor már útban volt a kicsi... Terhesen nem vettek fel. — Muszáj ezt csinálnia? — Nem azért jártam iskolá­ba, hogy ne dolgozzam ... Nem is panaszkodik, nem is próbál segítséget kérni. Reggel fél ötkor indul, hogy hétre ideérjen. Hősiesség ez? Megszegem az igazgatói tilal­mat és leírom a nevét, hátha akad kórház közelebb is, hát­ha akad valaki, aki segít raj­ta: Neubrandt Jánosnénak hívják. Vác, Burgundia utca 17 a címe. Kis fekete ápolónőnek mu­tat be a doktor. Nemrégen maga is tüdőbeteg volt. Gyó­gyulása után végezte el az iskolát. — Nagyon boldog vagyok, hogy itt dolgozhatom — mondja póztalanul és elpirul. Többet nem beszél. Engedélyt kér, hogy elmehessen. Dolga van. A kórházban főleg öregemberek vannak, akik húsz, harminc, sőt negyven év óta betegek. Nyugdíjasok, szociális gondo­zottak. Általában szegény em-: berek. A tuberkulózis a sze-| gény emberek betegsége. Aj rossz lakásviszonyok és a I gyenge táplálkozás a szülője.; És az alkoholizmus. A fiata-i labbaknál ez a gyakoribb. És; sajnos, a fertőzés, esetleg aj hajlam öröklése a családból.; Járom a kórtermeket. Barát-: ságosan mosolyognak az or-i vosra, és bizalommal panasz-i kodnak: — Az éjjel nagyon nehéz; volt — mondja egy hetvenöt-! éves bácsi. — Csapolni kelle-; ne már — tanácsolja aztán. j — Meglesz — mosolyog a; doktor úr. A bácsi talán írni sem tud ..., de a betegségében már teljesen jártas. Volt ide­je megtanulni: negyven éve; hurcolja szörnyű terhét. i — Nem félek ... csak nagyon' rossz itt feküdni — panaszko-, dik egy huszonötéves trakto-j ros. Az öccse is itt van. —j Tudom, hogy meggyógyulok <—j mondja magabiztosan. Ezt mondja mindenki. A rá­kos beteg is. Bíznak, hisznek. Ez az itteni egészségügyiek legnagyobb dicsérete. Egy bá­Kiállítások, előadások, vetélkedő A múzeumi hónapi rendezvényei Aszódon Már hagyomány, hogy min­den esztendőben az október a múzeumok hónapja. A megyé­ben Aszód készül a leggazda­gabb programmal erre az ese­ményre. Október elsején Petőfi Pest megyében címmel nyílik kiállítás a múzeumban. Ezt követően dr. Mezősi László, megyei múzeumigazgató tart előadást erről a témáról. Ugyanezen a napon nyílik a múzeum többi termeiben a Galga völgye régészeti emlé­keit bemutató kiállítás. Két héttel később ugyanitt nyitják meg Káré János és Sztrányai György munkáiból rendezett kiállítást. Megnyitó beszédet mond Dániel Kornél festőmű­vész. Október kilencedikén és ti- zenhatodikán helytörténeti és műemlék ismertető sétát, vala­mint tárlatvezetést rendeznek Aszódon. Október 17-én a mű­velődési házban Aszód múltjá­val, emlékeivel foglalkozó if­júsági vetélkedőre kerül sor. Október 23-án az aszódi hon­ismereti szakkör tagjai kirán­dulást rendeznek Balassagyar­matra. A múzeumi hónap aszódi eseményei október 29-én feje­ződnek be. Ajánló: az úttörőcsapat Tagfelvétel a KISZ-szer react t':ben Az országban jelenleg 4419, közülük Pest megyében 290 önálló úttörőcsapat működik. Az általános iskolások 85 szá­zalékát, mintegy százhuszon- hatezer gyereket tömörítik so­raikba. Idén csaknem negyvenezer kisdiák csatlakozott a kék és vörös nyakkendő- sök táborához. Most kezdődött a középis­kolákban és egész január ele­jéig tart az első évfolyamosok közül az új KISZ-tagok fel­vétele. Tavaly az iskolaév vé­gén több mint tízezer végzős nyolcadikosból kilenc és fél­ezer úttörőt javasolt csapatuk KISZ-tagnak. Köztudott, hogy fiaink-lá- nyaink milyen szép számmal és eredménnyel dolgoztak a nyári önkéntes ifjúsági építő­táborokban. Bár Pest megyében nem nyitottak őszi építőtábort, aki azért akar, most is ta­lálhat munkát. Az állami gazdaságok is a termelőszövetkezetek tíz na­pon át foglalkoztathatnak ál­talános és középiskolásokat a legnagyobb csúcsmunkák — például a kukoricatörés, szü­ret — idején. Hol legyen Gödöllőn a MÁVAUT-pályaudvar ? Szombaton reggel ülést tar­tott Gödöllőn a városi tanács. Napirenden szerepelt — töb­bek között — az építendő MÁ- VAUT-pályaudvar ügye. A tanácsülésen hosszas vita után sem született végleges döntés. A MÁVAUT képvise­letében Nemere Zoltán fejtet­te ki véleményét. A tanácsta­gok felszólalásaikban el­mondták, hogy a lakosság 95 százaléka a MÁV megálló mö­götti területet tartja a legal­kalmasabbnak az autóbusz­végállomásra, míg a MÁVAUT szerint a városi tanácsház előtti tér felelne meg leg­jobban e célra. Az ülésen felszólalt a Pest megyei Tanács építési osztá­lyának küldötte, aki szintén a tanácstagok, illetve a lakosság elgondolását támogatta. LOMBHULLAS hegyekben. De az ősz, a lomb­hullás hozzánk még nem kö­szöntött be: alig-alig vesznek tüzelőt. Pedig megfogadhat­nák vállalatunk, a Pestvidéki TÜZÉP tanácsát. Ha még szá­raz időben viszik az árut, a legjobb tűzrevalót kapják. Ha beáll az esős idő, elkerülhe­tetlenül romlik a minőség. S akkor már vizesen viszi haza a kedves vevő. S hadd tegyem mindehhez: bár bőségesen áll rendelkezésre áru, az egyik napról a másikra beállható hi­deg őszön egyszerre rohanják meg a telepeket. Ilyenkor elő­fordulhat, hogy átmenetileg elfogy egyik vagy másik tűzi- anyag. Még valamire felhív­nám a figyelmet: e hónap vé­gén lejár a tüzelőutalványok beváltásának határideje. Láng, parázs, izzószál Maradjunk a melegnél. A fűtési idény — legalábbis hi­vatalosan — már a házunk előtt kopogtat. Nem árt tud­ni, hogy 174 ezer vegyes tüze­lésű tűzhelyet hoznak forga­lomba. Több a gáztűzhely is, úgy hogy pótlásokhoz, készü­lékcserékhez is elegendő lesz. Nem maradhat ki a sorból a Mechanikai Művek gyártmá­nya, az olajkályha: 7 ezerrel többet kapott a kereskedelem. Emellett a tányéros hősugár­zóktól a 2000 wattos villany- kályháig és infra készülékig sokféle modern elektromos fűtőtest kapható a hideg elleni küzdelemhez. Gesztenyeszüret — dióverés Kőszeg vidékén beérett a vi­dék aranya, a szelíd gesztenye. Az itteni ligetekben 4—500 éves faóriások adják a jó kö­zepes termést. Több vagon csemegét szállítanak a fővá­rosba s a nagyobb vidéki centrumokba. ötven kilométer hosszan a Tisza árterén elterülő diósok­ban kezdték meg az igen híres milotai fajta betakarítását Háromszáz vagonnyi csonthé­jasra számítanak a papirhéjú, kemény és pánoélos fajtákból. Kecskebéka felmászott... Alighanem a fűzfára is, ahogy a nóta mondja. De nincs annyi fűzfa, amennyi elegendő lenne a Tisza-vidék békaözönének feltartóztatásá­ra. Az idei csapadékos klíma a legjobb életfeltételeket terem­tette, s ezért a természetes vizek, tógazdaságok, rizstele­pek mentén nyüzsögnek a bé­kák. Nemcsak nappal, de — nagy fényerejű lámpákkal — éjjel is gyűjtik a külföldön jó pénzért értékesíthető békákat. Lapzártakor a lombhulláí még tart.., A flotta — szaporodik Tagadhatatlanul, sőt mi több: örvendetesen! Egyre nagyobb térségben hallatják hangjukat, egyre nagyobb birtokokat vesznek kezelés­be. A mezőgazdasági repülő­flotta több mint félmillió holdon gazdálkodik. Kiszórta a port az állati kártevők ellen, megpermetezte a sző­lőket és gyümölcsösöket s most tonnaszám viszi a mű­trágyát. így lesz ez, míg csak fagyni nem kezd. Akkor végre visszatérnek indító ál­lomásukra, Budaörsre. Csak­hogy néhány nap múlva már két, tavaszig további 18 gép Az An—2 tí- gépek három­szor annyi hasznos terhet, másfél tonnát szállíthatnak. A következő állomás a heli­kopter, nehezen megközelít­hető domboldalak, és lej­tős vidékek vegyszeres keze­léséhez. Hullanak a büszke fejek Az éles kés nem ismer tré­fát! A nyáron napba néző, élénk sárga színű fejek most lehullanak. A napraforgót is rendre vágják. A Gabona­tröszt budapesti—Pest me­gyei üzeme most fogadta az első kisebb tételeket. Másfél hét múlva érnek az igazi őszi akcióhoz. Megjöttek az első kukoricahírnökök is. Délceg sárga csövekkel meg­rakva futott be három va­gon a cegléd—nagykátai vi­dékről. Az előjelzések szép szemeket ígérnek, de érték­álló véleményt már csak ak­kor mondhatunk, ha munká­hoz fognak a morzsolok. Ceg­léden nemsokára új kombi­nátot állítanak ennek szol­gálatba. Vegyen vizes tüzelőt! Ugye meglepődne a kedves vevő, ha a kereskedő ilyet ajánlana? Most épp az el­lenkezőjére akarja rábeszél­ni vásárlóit, mégis ehhez a lehetetlen állításhoz ragasz­kodnak. Hogy ért6ük ezit? — 6500 vagon brikett, tűzi­fa, szén, koksz áll telepeinken: < 4 I bomjin termo paradicsom Jó idő járta, felvitte áz is­ten a- paradicsomok dolgát Somogybán. Schlosszer János házi kertjében dinnyényi pa­radicsomok nőttek. Közülük nem ritka a félkilós. A pálmát egy 76 dekás dísz­példány viszi. A figyelmes gazda kis sámlikat fabrikált, hogy könnyítsen a szárak terhén. így hát tréfásan mondják, mégis igaz, hogy errefelé sámlin terem a pa­radicsom. Agancs a répaföldön Páratlan szépségű, 12-es agancsra bukkantak az egyik Tolna megyei répaföldön. De ott találták a királyi fej- díszviselőt is — élettelenül, Nem orwadász terítette le, az alaposan feltúrt föld ádáz küzdelemről tanúskodott. A férfivetélkedő egyik résztve­vője dőlt ki a sorból. Ami igen ritkán fordul elő a höl­gyekért való szarvasküzde­lemben, az ellenfél halálra- sebezte vetélytársát. Ráadá­sul egy nyiszlett, fejletlen nyárs agancsú fiatal hímrő. Alig észrevehetően rezdülnek meg a levelek, s kezdődik a hangtalan, de annál látványosabb búcsú: a levelek megválnak a fáktól. Ma még csak itt-ott lejt táncolva a föld felé, de a je­lek egyre gyakoribbak. íme egy tarka gyűjtemény az őszi „le­velekből”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents