Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-03 / 208. szám

V #sar HECKI yífrfap 1966. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT a U Thant vietnami háború áldozata A nyugati hírügynökségek bő részletességgel ismertetik annak a visszhangját, hogy U Thant ENSZ-főtitlcár nem akar megmaradni tisztében újabb öt esztendőre. A Reuter hírügynökség több ENSZ-küldött véleményének ad hangot, amikor azt írja, hogy V Thant „nyitva hagyta az ajtót”. A főtitkár megbíza­tása november 3-án jár le. A Biztonsági Tanács afrikai és ázsiai tagjai most valameny- nyien áthidaló megoldáson ta­nakodnak. Egyikük kijelen­tette a Reuter tudósítójának, három évi hosszabbítás talán elfogadható lenne U Thant számára. A párizsi Combat szerint ki­fejezetten vietnami békeak­ciójának kudarcával magya­rázható U Thant távozása. Az Humanité értesülése sze­rint a Fehér Házhoz közel­álló körökben nagyon élénk elégedetlenséget váltott ki az ENSZ-főtitkár levele, amely közvetlenül támadja az ame­rikaiak vietnami politikáját. A Paris Jour megállapítja: az ENSZ-főtitkár lemondása után a világszervezet megala­pítása óta legsúlyosabb válsá­gával néz majd szembe. V Thant, mint azt maga is mond­ta, a vietnami háború áldoza­ta. ENSZ-körökben olyan hírek terjedtek el, hogy számos tag­állam küldöttsége felkéri U Thant főtitkárt, legalább ide­iglenesen lássa el továbbra is feladatkörét. Nem látszik ugyanis valószínűnek, hogy U Thant utódját rövid időn belül sikerülne kiválasztani, a főtitkár mandátuma pedig no­vember 3-án lejár. Számos küldöttség annak a nézetnek adott kifejezést, hogy legalább is az ENSZ közgyűlésének be- íejeztéig számítanak U Thant közreműködésére, de felké­rik, legalább addig maradjon meg tisztében, amíg az új fő­titkár személyére nézve meg­állapodás jön létre. U Thant lemondó nyilatko­zatát követően a Biztonsági Tanács a jövő héten ülést tart, hogy megvitassa a helyzetet. Jól értesült körök szerint a ta­nács tagjai felkérik a főtitkárt, hogy másítsa meg elhatározá­sát s hosszabb időre, végső esetben pedig ideiglenesen ma­radjon meg tisztében. A TASZSZ beszámolója a pekingi szovjet nagykövetség előtti tüntetésről Kínában most már az egész országra átterjedt az úgyne­vezett „nagy proletár kulturá­Faji tüntetések Mintegy nyolcszáz nemzeti gárdistát rendeltek ki csü­törtökön Daytonba, hogy le­verjék néger fiatalok tünte­tését. A négerek kövekkel és üvegekkel védekeztek a brutálisan fellépő nemzeti gárdistákkal szemben. A fia­talok felvonulására azután került sor, hogy három fe­hér ember robogó gépkocsi­ból tüzelt egy negyvenéves néger férfira, aki kórházba szállítása után még csütörtö­kön meghalt Johnson elnök a jövő hé­ten érkezik Daytonba, ahol beszédet mond egy tömeg- gyűlésen. lis forradalom”. Élharcosai­ként a vörösgárda sorai­ban tömörült serdülők és gye­rekeik lépnek fel. A kínai saj­tó felszólítja a lakosságot, hogy „lelkesen támogassa és segít­se a forradalmár diákokat”. A lapok azt írják, hogy „a nagy kulturális forradalom” még- inkább kibontakozik és „újabb fellendülés felé tart”. A vörösgárdisták és ve­zetőik akciói élesen kifejezés­re juttatott szovjetellenes jel­legűek. Augusztus 20-án an­nak a pekingi utcának a ne­vét, ahol a szovjet nagykö­vetség épülete áll, a „Revizio­A testvérországok életéből Az üdülőhelyek országa Lapzártakor érkezett Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter pénteken kelet­európai, Hamengku Buwono gazdaságügyi miniszter pedig nyugati körútra indult. A már többször elhalasztott utazások célja egyrészt az, hogy kipu­r De Gaulle Új-Kaledoniába utazott (Folytatás 1. oldalról.) zös nyilatkozat hangsú­lyozza a nézetazonossá­got a két ország között mind a délkelet-ázsiai helyzet megítélésében, mind a francia-kambod­zsai kapcsolatok terén. A közös nyilatkozat megál­lapítja, hogy rendkívül ki­elégítő módon fejlődtek az elmúlt években a két ország kapcsolatai gazdasági és ke­reskedelmi téren. De Gaulle tábornok biztosította Noro­dom Szihanuk. államfőt, hogy Franciaország továbbra is gazdasági és pénzügyi támo­gatásban kívánja részesíteni Kambodzsát. De Gaulle elnök pénteken délben ebéden látta vendégül a kambodzsai uralkodópárt. hatolják, milyen lehetősége van Indonéziának arra, hogy újabb segélyeket kapjon, más­részt a már meglevő adóssá­gok esedékessé vált részletfi­zetéseinek elodázása. Mint is­meretes, az eredeti tervek sze­rint Maliknak a Szovjetunióba is el kellett volna látogatnia, erre azonban most mégsem kerül sor, mert — mint a kül­ügyminiszter elutazása előtt tartott sajtóértekezletén az Antara hírügynökség szerint kijelentette — „ott-tartózko- dása idején éppen nem lenné­nek Moszkvában azok a szov­jet vezetők, akikkel tárgyal­nia kellene”. LJUBLJANA Az életbéli maradottak túl vannak az életveszélyen Dr. Derganc orvosprofesszor,^ a ljubljanai klinikák plaszti-fc kai sebészeti osztályának ve-^ zetője kijelentette, hogy csütörtökön lezuhant angol ^ repülőgép életben maradt § utasai valamennyien túl van-^ nak az életveszélyen. Grúziában igen sóit üdülőhely van: gyógyvizek, gyógyító iszap, hegyi és tengeri pihenőhelyek. A Grúz Köztársaság a Szovjetunió üdülőközpontja: hetven üdülőhe­lyén évente mintegy 350 000 dolgo­zó gyógyul és pihen. Grúzia leg­népszerűbb üdülőhely-vidéke a Fe­kete-tenger abháziai partja. Észak­kelet felől a Kaukázus hegj'gc- rsnce védelmezi; a tenger itt kü­lönösen meleg. A város üdülői el­tűnnek a fák zöldjében. A kertek­ben mandarin, szőlő, alma, körte és füge terem. Az üdülőket teaül­tetvények veszik körül. A szanatóriumok, üdülők, pen­ziók és más üdülőhelyi intézmé­nyek legfőbb gyógyeszköze: az ég­hajlat és a tengeri fürdő. Messze Grúzia határain túl is híres a „Borzsomi” ásványvíz. Évente 50 millió litert küldenek belőle szénsavval töltve és palac­kozva a Szovjetunió minden ré­szébe és jónéhány külföldi or­szágba. Borzsomi különösen jót tesz a gyomor- és bélbctegeknck, s vízét fürdésre is használják. Borzsomitól 40 kilométernyire, a tenger szintje fölött 1450 méter i magasban, fenyőerdő közepén fek­szik Bakuriani üdülőhely. Baku­rlani erdőségei már az alpesi öve­zetbe esnek. Bakuriani elsősorban téli üdülőhely; a természet szép­sége és változatossága tízezrével vonzza a turistákat. Grúziának ebben a sajátos ,, sífővárosában” rendezik meg a köztársaság és az egész Szovjetunió sílesikló-verse- nyét. Grúziának vannak tisztán gyógy- hatásokra specializált üdülőhelj7eí is; ide a dolgozók 80 százalékban ingyenesen vagy kedvezményesen kapják beutalójukat. nizmus elleni harc utcájá”-Ta változtatták. A házakat, a ke­rítéseket, sőt a járdákat ebben az utcában szovjetellenes jel­szavakkal és felhívásokkal mázolták be. Ezen az utcán majdnem két héten át reggeltől estig száz- kétszáz főből álló csoportok vonultak fel zászlókkal, transzparensekkel, Mao Ce- tung képeivel. Augusztus 28-án Pekingben széltében-hosszában röpcédu­lákat osztogattak azzal az utasítással, hogy a következő napon a szovjet nagykövet­ség előtt „gyűlés és tüntetés”- Lesz. E felhívás nyomán két napon át, éjjel-nappal szovjet­ellenes zavargások folytak a nagykövetség körül, nagy tö­megek részvételével. Hangszó­rók szidalmakat és fenyege-. téseket harsogtak a nagykőn vétség címére, rágalmazó vá­dakat az SZKP és a szovjet kormány ellen. A Kínában élő szovjet állampolgárokat, a szovjet nagykövetség felé tar­tó diplomatákat sértésekkel halmozták el. Jespersen Kínáról Jespersen, a Dán Kom­munista Párt elnöke az Ekstrabladet című lapnak adott nyilatkozatában kije­lentette: ami Kínában tör­ténik, annak semmi köze sem a kultúrához, sem a forradalomhoz, legkevésbé a kultúrforradalomhoz. Ez egyszerűen anarchia, és ha mindez a szocializmus ne­vében történik, akkor nem­csak magára Kínára, ha­nem a szocializmusra, mint olyanra is kompromittáló. — A szocialista Kína nem létezhet más szocialis­ta országok nélkül — je­gyezte meg ezután a dán kommunista vezető. Ennek érdekében meg kell változ­tatnia külpolitikáját. Saj­nálatos, hogy a kínaiak ilyen veszélyes időben, amilyenben élünk, Mozart- hanglemezek összetörésére és utcák neveinek átke­resztelésére fecsérlik ere­jüket. fai9 ! Zfyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyysyyyyyyyyyyyyyyyyyyy negyvenöt percig. Amikor vé­gül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy össze­sen negyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Vi­szont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nemcsak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját, ha­nem ezzel a kilencvenöt per­ces támadással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol tá­vol-keleti tengeri erők kom­binációit ... A kilencevenöt perces táma­dásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel to­vábbította ezeket Okoiro Oku- tíonak és Yamamotonak, akik rádión továbbították a pa­rancsnokságnak. És a parancs­nokság az értesülések alapján adta ki további parancsait. De mielőtt még befejeződött vol­na a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padiásszo- ba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszem ben, hogy Kühnné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább fi­gyelte a hatalmas füstgomo- lyagot, amely a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!...” Aztán egy ide­gen férfi hangja csattant éle­sen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémel­hárító tiszttel találta magát szemközt. (Folytatjuk.) I 17. § S valóban, északkelet felől ^ három repüiőkötelék tűnt fel íaz égbolton. Először csak apró ^pontocskák a felhőtlen, napsu- ^garas csendes-óceáni égen, § majd percről percre nőttek ... ^Már a motorzúgásukat is jól ^lehetett hallani. § A lány precíziós messzelátó- Sijával követte a repülőgépeket. § Látta, amint a három csoport ^egyszerre válik el egymástól. ^ Az egyik a szárazföldi repülő- ^ tér felé tart, Wheelenbe; a 8 másik a két, egymás mellett ^ horgonyzó nagy repülőgép­-anyahajó fölé; míg a harma­- dik kötelék a sok-sok csata- ^ hajó irányába repül. $ Eltekintve a repülőgépek § zúgásától, Pearl Harbour csen- ^des volt. ^ A hajókon, a barakkokban, házakban éppen reggeliztek i$a tisztek és a legénység, vagy ^szolgálat-átvételre indultak. ^ Ruth Kühn figyelte a moz- ^ gást, de csak elvétve látott itt- ^ ott néhány embert.- Anyja lépett a szobába.- — Mit akarsz?! — csattant -fel a lány, anélkül, hogy hát­rafordult volna.- — Biztos vagy benne, hogy ^ nem kell ruhákat vinnünk ma­gsunkkal? — kérdezte az asz- Sszony, kissé idegesen. & — Mondtam már, hogy sem­t lette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaia­kon. De látszólag csak egy pil­lanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvédelmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderí­tő-, vagy partmenti járőrt sem, a hajókon néhány másodperc múlva működésbe léptek a lég­védelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán re­pülőgépek szünet nélkül bom­báztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi lég­védelmi ütegek és a partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehet­nek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt ... Mindössze néhány repülő­gép és 18 tengerészeti zuhanó­bombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gé­pek, amelyek a támadás meg­kezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülő- gépanyahajóról. Ám ezek a készületlen repülőgépek sem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamatosan támadtak, egészen kilenc óra mit, csak a pénzt! — válaszol- : ta a lány. — Menj vissza Hanshoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ab- i lakai megzörrentek és a falak : megremegtek. S néhány má- : sodperccel később már hallót- : ták a légitorpedók első soro­zatának hangját, a bombák robbanásának mennydörgését, 1 a zuhanó-bombázók baljós- t latú süvítósét... A japán császári légierők 105 repülőgépe rávetette ma- . gát az Egyesült Államok csen­des-óceáni tengeri és száraz­földi haderejének e fontos bá­zisára. Ruth Kühn határozott han- • gon beszélt apjához, aki égé- i szén tisztán, érthetően mégis- • mételte, amit a lánya mondott, ■ s közben a szavakat fényjelek- ] ké alakította át. A jeleket az ■ ablakon keresztül továbbítot­ta. , — Telitalálat egy csataha- ] jón ... Egy romboló ég... — ; villantotta Ottó Kühn jelző- ] lámpájával. ] És a város másik végében í egy japán, aki ide utazott a i Hawaii szigetekre, rádión to- 1 vábbította a japán flotta pa- 1 rancsnokságának a fényjelek megfejtését... . Hogy ki volt a japán? Ya- ; mamoto, alias Kochiba. Mel- i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents