Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

1966. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK ?T^WflP Felnőttvér - gyermekért Azt hiszem, a főorvosnak nem lehetett nehéz dolga, amikor saját portájára hivat­kozott. A Heim Pál kórház ve­zető munkatársa, Pethő dok­tor, .a gyermekekről beszélt: 40 leromlott egészségű apróság várja az életet mentő vért. A hallgatóság csendben fi­gyel. Aztán elindul a sor — élen az üzemek első emberei­vel. Segédmunkások, mérnö­kök, mesterek öltenek fehér köpenyt s nyújtják ki karju­kat az orvosnak. S az Ipari Műszergyárban páratlan hírt fogalmaztak az önkéntes véradók: száz litert ajándékozott a 420 gyári em­ber! Egy esztendő alatt meg­duplázódott a véradó törzs­gárda. Változott a világ 12 hónap alatt? Változott. Az idén sikerült először eredményesen szembe­szállni az indokolatlan előíté­letekkel és babonákkal. Az or­vosi felvilágosítás, az okos sró győzött meg arról, hogy a vér­vétel nem ártalmas az egész­ségre, de igenis megmentheti sokak egészségét. Úgy illene, hogy itt 420 vér­adó nevét kinyomtassuk. Bizo­nyosan megérdemelnék, ehe­lyett álljon itt annyi: szívük és meggyőződésük vezette őket s a legszigorúbb önkén­tesség. Ám az is igaz, hogy egyre többen ismerik fel: ma én segítek, holnap az én éle­temet menthetik meg. 1970-ig: felépül Gödöllő kultúrcentruma Könyvtár, mozi, vendéglátó-kombinát — Elkészült a beruházási program Gödöllő végleges városi színvonalra emeléséhez hosz- szú listában kellene össze­foglalni az építeni, megva­lósítani valókat. Ám ha azt számítjuk, hogy ez év első napjától kezdődik a külön­legesen szép természeti fek­vésű helység városi státu­sza, máris nagy az előreha­AKUT Esetekről beszélgetünk az üres rendelőben. AZ ORVOS fiatal ember. Lassan, elgon­dolkodva mondja: — Üldözési mánia. Ennyit tudunk mi, orvosok. De hogy mi zajlik a négy fal között, arról nem tudunk. A gyilkos­ságokat hatalmas apparátus­sal deríti fel a rendőrség. De ki deríti fel az idegrendszer gyilkosait? Erre nincs appará­tus. És véleményem szerint az öngyilkosok sem mindig saját maguk gyilkosai. A falu végén gondol egyet s megtekeredik az utca. Mást nem tehet, domb. állja az út­ját. A domb mögött ismét ki­simul és végtelenbe feszül a föld. Itt áll magányosan a ház. Nézem a házat, s azon gon­dolkodom, ki lehetett a kü­lönc, aki építtette. Közben fel­nyúlok egy szilváért. — Mi keresete van erre? A FIATALASSZONY áll előttem kosárral. Kezemben a szilva. A fiatalasszony bizo­nyára a szilvái a tulajdonosa. Kettéroppantom a gyümölcsöt. — Látogatóba megyek — mondom zavartan, és eszem a Szilvát. A fiatalasszony mereven néz. — Hová? — Ide — mutatok a házra. — Minek? — Maga itt lakik? — Ott. — Akkor magukhoz tartok. — Nincs otthon senki. — Vásárolni megy? — A boltba. — Az édesanyja sincs ott­hon? — Két éve, hogy meghalt. A magot eldobom, s arra gondolok már, valami tévedés van. — Milyen ügyben? — kér­dezi az asszony. — Az újságtól... — Mi nem fizetünk elő új­ságra — mondja, s nem moz­dul az arca. — Ne is próbál­kozzon. — Nem kötelező — mon­dom. — Akkor mi keresete van erre? Ingerel a tájszólás, ingerel a mozdulatlan arc, a domb mögé, az akácosba bujtatott ház. A könnyű levelek közt fény vibrál, tökéletes csend van mindenütt. — Elkísérem magát — mon­dom. — Közben majd beszél­getünk. — Még csak az kéne! — csattan a hangja. — Akkor, ha megengedi, le­ülök a szilvafája tövébe, és ha megkínál, megeszem még egy szilvát. Leülök. Nem mozdul. Arca tulajdonképpen fiatal arc, a szemébe húzott kendő mégis öreggé teszi. Nagy, kidolgozott kezek, lába visszeres. — Megvárom, amíg vissza­jön. Gyarfakvóan, tehetetlenül Villan a szeme. — Engem aztán várhat — mondja és elindul az úton. Gyorsan jár, eltűnik a domb mögött. AZ ÖREGASSZONY A ház fehérre meszelt, nye­sett sövény keríti. Az udvar minden szöglete tiszta, csak a nagy eperfa alatt tarka a föld. Ki tudja miért, ott nem sö­pörték azóta, amióta lehullott róla a gyümölcs. Az ólak felől röfögés, gágogás és kotkodá- csolás. Szokott hangok. Az ár­nyas eperfától nem messze kút. Régi kút lehet, oldalát belepte a moha. Kis házikó áll a mohos gyűrű felett, újonnan épült, rácsos faházi­kó. Ajtaján lakat lóg. Valami mozdul a házban. Mégis van itt valaki ? Az ólban zörögnek a jószágok, a felhúzott teli vö­dörből csöpög a víz le a kút­ba. Az apró cseppek zaját fel­erősíti és visszaveri a mohos mélység. A hosszú tornácon résre nyílik az ajtó. Köhögök és úgy teszek, mintha nem venném észre. Az ajtó becsu­kódik. Keresem a kapu kilin­csét, lenyomom, zárva. Az ajtó a ház hosszú tornácán ismét résre nyílik, nem látszik az arc, csak egy halk, szinte át­tetsző hang szól ki onnan. — Kit tetszik keresni? — A nénit! — mondom. — Engem? — Magát. Érdeklődöm, meg­gyógyult-e már? Erre feltárul az ajtó. Idős parasztasszony áll ott, fehér alsószoknyában, kendő nélkül. Gyorsan körülnéz, majd eltű­nik, de az ajtót nyitva hagyja. Körülnézek, hátha bejuthatok másutt az. udvarba. De az ud­vart mindenütt gondosan nyírt, tüskés sövény keríti. Az öregasszony megjelenik egy szakajtóval, lejön a tornácról, s felszed a földről néhány le­hullott férges almát. Aztán a kerítéshez lép. Bőre fehér, át­ütnek rajta az erek. A szája reszket. — Érdeklődöm, hogy jobban van-e már? — A menyem ment el érte... Megmérgeznek ezek ... — Kicsodák? — Ha felszedem ezt az al­mát, jó lesz kis kompótnak. Szeme élesen villan. — Megmondtam, hogy nem engedem! Nem! Miért? Közel hajol hozzám, vé­konyra száradt teste meggör­bül, látszik, valamit nagyon szeretne mondani. Értelmet­len hangok buzognak fel a torkából. Aztán hirtelen tisz­tán: — Én vagyok a törvényes örökös! — Ki akarják forgatni a né­nit? — kérdezem gyorsan. Nem válaszol. Lehajol az al­mákért, szedegeti a szakajtó­ba. Úgy mozog, mintha rólam teljesen megfeledkezett volna. Amikor már nincs semmi a fa alatt, fel-alá kezd járni az udvaron. Haja gondosan ül kontyában. Ruhája rendezett Csak, mozdulatai árulkodnak róla, hogy súlyos beteg. Köze­lebb megy a kúthoz. lassan, óvatosan, mint egy ellenséges állatot, közelíti meg a kutat. Nézi a lakatot. Megpöccinti az ujjúval. Hirtelen felsikolt. , —..Megmondtam, hogy ne büdösítsétek a számba! Miért? A kútnak sikoltjá ezt, a kút­nak, amely ezelőtt egy hónap­pal majdnem örökre elnyelte a testét. Tehetetlenül állok ott egy ideig. Aztán elindulok vissza­felé az úton. A domb mögül feltűnik a fiatalasszony. Elébe megyek. Kosarában kenyér és átvérzett papírban hús. Mellé lépek. — Azt mondják a faluban, hogy maga veri az anyósát. — És ha úgy is van ... — Feljelenthetik érte. — Jelentik ám ... Mindent összebeszélnek, most is hozom neki a gyógyszert. Egy fiolát emel ki a ke­nyér alól. Mutatja. — Azt mondják, hogy a há­zat akarják ... — Minek akarnánk? A mi­enk ... — Hogy-hogy a maguké? — Hiszen bolond az öreg­asszony ... Papír van róla. Ismét a sövényhez érünk. A sövényen túl kezében a sza­kajtóval jár fel-alá az öreg­asszony. A fiatalasszony elő­veszi a kulcsot. Kinyitja a ka­put és bezárja az orrom előtt. — Nem látja? A kosarat leteszi a tornácra és mint egy gyereket lökdösi, tereli anyósát be a házba. Látom. Nádas Péter A színvonalasabb kereskedelemért Szocialista brigádvezetök tapasztalatcseréje Az ipari munkások példája nyomán, néhány éve a keres­kedelmi dolgozók is mozgal­mat indítottak a szocialista brigád cím elnyeréséért. Azóta Pest megye sok-sok üzletében adja tudtul szerény tábla a vásárlóknak: itt szocialista brigád dolgozik. Ami azonban néhány éve még jó volt, ma már kevés: a gazdasági mechanizmus re­formja e mozgalom részvevői­től is többet követel. Gondo­sabb piackutatást, még udva­riasabb kiszolgálást, az áru­cikkek szakértő propagálását. Az új feladatok megbeszélé­sére, a kongresszusi verseny eddigi eredményeinek értéke­lésére s a legjobb módszerek elterjesztésére a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat szeptember 22-re Vácra összehívta a szocialista bri­gádvezetők szakmai tapaszta­latcseréjét. — Jugoszlávia az a szo­cialista ország, amelynek idegenforgalma a leggyorsab­ban fejlődött az utóbbi évek alatt. A sikeren felbuzdulva most azt tervezik, hogy 450 ezer dollárt fektetnek be az idegenforgalmi iparba 1970-ig. ladás. Hiszen azóta befejez­ték a csatorna fővezetéké­nek építését, s újabb modem lakóépületeket emeltek. Mind­ezt betetőzi az a remélhe­tőleg idén elkezdődő nagy­arányú építkezés, amelyhez az alsó parkban látnak majd hozzá. A már elkészült és elfogadott tervek szerint itt épül fel, a tatarozásra váró régi királyi nyaraló köze­lében,) a város s egyben az egész vidék, kultúrcentru- ma. A középen emelkedő modem művelődési ház előtt terül el a jelenleg is meg­levő, de teljesen átépítésre kerülő szabadtéri színpad. A kultúrház tágas, napfé­nyes termeiben helyet ad majd a legkülönbözőbb szak­köröknek és kluboknak. Egyik oldalán emelkedik a könyvtárépület, amelyben 60 ezer kötet elhelyezésére lesz lehetőség. Külön csatlakozik hozzá egy épületszámy, amelyben a gyermekek könyvtára lesz. A művelő­dési otthon oldalán nagy éttermet és cukrászdát épí­tenek s ezzel megoldódik Gödöllő egyik gondja. Kü­lön, önálló épületet kap, de szervesen kapcsolódik az egész térséghez, az új, 600 személyes - mozi. Mindegyik épületben lesz dolga a szob­rászoknak, festőknek is, kí­vül és belül képzőművészeti alkotásokkal díszítik a helyi­ségeket. Az előrelátó tervek figye­lembe vették azt is, hogy az alsó parkot Gödöllőn a HÉV sínpálya választja el a város lakott területétől. Ezért aluljáró megépítésé­vel biztosítják majd a for­galmat. Gödöllő kultúrcentrumának a beruházási programját is elkészítette már a LAKÖ- TERV. A hozzávetőlegesen 40 millió forint költséget i igénylő építkezéseket a ter­vek szerint 1970-ig befeje­zik. (h. f. p.) űi minek a mestere _ a budai jikrúsban A KISZ KB, a Magyar Rá­dió és Televízió, valamint a Vasas Szakszervezet által nem­régiben — a pártkongresszus tiszteletére — meghirdeteti Ki minek mestere mozgalom esztergályos szakmai döntőjel szeptember 12-én rendeztél* meg a budai járásban. Aa Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban a járás ipari üzemeinek 18 KISZ-es ifjúmunkása mérte össze elméleti és gyakorlati tu­dását a szigorú zsűri előtt. A négy elméleti kérdésre adott kitűnő feleletével, s s műszaki rajz alapján készíteti vizsgadarabjával az első helyei Panyiczki József, a Mechani­kai Müvek fiatai esztergályosa szerezte meg. A második Vö­rös József (Diósdi Csapágy­gyár), a harmadik Farkat András (Mechanikai Művek! lett. A három fiatal szakmunkái képviseli majd a budai járási a Csepel Autógyárban szep­tember 25-én megrendezendő megyei döntőben. Ötven szövetkezeti gazda utazik Debrecenbe Kezdődik a tsz-iagok üdültetése Kezdődik a szövetkezeti ta­gok üdültetése: szeptember 18-án ötven termelőszövetke­zeti dolgozó indul Pest me­gyéből a debreceni tez-üdülő- be. A biztosítási és önsegélye­ző csoportok szervezésében — úz Állami Biztosító költségén — az ősz és a tél folyamán újabb csoportok üdülnek majd Harkányfürdőn és Hévízen. Érdemes odafigyelni... A Váci Városi Tanács 17 esztendős történetében először került napirendre a tanács legutóbbi ülésén a dolgozó nöa helyzete. Az alapos, min­denre kiterjedt jelentéshez olyan nők is hozzáadták véle­ményüket, akik ezideig ritaán foglalkoztak közügyekkel. E véleményekre pedig érdemes odafigyelni, hiszen a város .par; munkásságának 45 száza­lékát kitevő nőit problémái je­lentősen befolyásolhatják az egész város fejlődését. Ebben a harmincezer lakosú városban mintegy 9000 a kere­sőképes dolgozó nők száma. Közülük 4663-an dolgoznak a város 10 nagyüzemében, 5 szá­zalékuk a különböző hivata­lokban és intézményekben; az általános iskolai tanerők 81 százalékát, a középiskolai ta­nárok 33 százalékát teszik ki a nők. A kereskedelmi dolgo­zók 70 százaléka tartozik a „gyengébb nemhez”. A nők munltábaállítása te­hát — mint a számok bizo­nyítják — nem okoz különö­sebb gondot Vácott. Annál in­kább okoz a szakképzettség hiánya! A legtöbb asszony, leány szakképzettség nélkül, nyolc osztályos vagy még ala­csonyabb Iskolai végzettséggel kerül munkahelyére. Ez sem volna nagy baj — ha nem elé­gednének meg ennyivel. Min­den tisztelet annak az — éven­te mintegy ezer — kivételnek, aki a munka és háztartás gondjai mellett is vállalja a továbbtanulást, ám a dolgozó nők nagy része nem törekszik szakképzettségre. Sajnos, sok­helyütt a munkáltatók sem ösztönzik erre őket. Másfajta gond — de mégis gond — az érettségizett nőké. Többségük idegenkedik a fel­ajánlott fizikai munkától, min­den áron íróasztal mellé tö­rekszik. Ezt a —^szemléletben gyökerező — felfogást csak hosszú, türelmes neveléssel, a fizikai munka fokozott megbe­csülésével lehet eloszlatni. S milyen arányban foglal­nak helyet nők vezető munka­körökben? Első pillantásra — pozitív a kép. Vácott évek óta nő tölti be a városi pártbizott­ság első titkárának felelős Először a dolgozó nőkről Elgondolkoztató kérdések Vácott I | Vác lakói tudják legin­| kább, mennyit fejlődött az utóbbi években a kereske- i delmi hálózat. Máig sem 1 megfelelő azonban az üzletek nyitva tartásának ideje. So­kan kérték például, hogy vasárnap délelőtt a város különböző pontjain tartsanak nyitva az élelmiszerüzletek, hosszabbítsák meg a kész­ruha-, a gyermekruha-, a RÖLTEX- és a cipőboltok árusítási ideje* Köztudott, hogy az ál­lam az elmúlt években mennyit áldozott a nők második műszakjának meg­könnyítésére. Vácott a ház­tartási- és kisgépKolcsönző jelenleg 130 külörböző ké­szülékkel siet a nők segít­ségére. Ez a segítség azon­ban — a nagy távolságok miatt — nem jut el az alsó- és felsővárosi -iszo­nyokhoz! Általános panasz az is, hogy a Patyolat sem a minőség, sem a vállalási határidők tekintetében, nem elégíti ki az igényeket. ! Régi baj orvoslását sür- i geti a jelentés akkor is, 1 amikor javasolja: vizsgálják I felül a vidékről Vácra, Vác- ! ró! vidékre és Budapestre | bejáró, többnyire adminiszt­ratív munkakörben dolgozó nők utazásának körülmé­nyeit — és szükségességét! | Talán nem ártana éppen a I bejáró nők körében elkez­deni az azonos munkakör­ben dolgozók munkaerőát­csoportosítását, a felesleges keresztbe utazások megszün­tetését. Anélkül, hogy a teljességre törekedett volna, sok-sok elgondolkoztató ké lésre irá­nyította rá a figyelmet a városi tanács ülésén meg­tárgyalt jelentés. Most a város vezetőire vár a fel­adat, hogy legalább azokat orvosolják, amelyek nem igényelnek anyagi befekte­tést. Nyíri Éva tisztségét; "nő a gimnázium igazgatója, s a közjegyző. A járásbíróságon két polgári pe­res bírónő működik. De meg­találjuk a nőket a mérnökök, közgazdászok, jogászok, orvo­sok, pedagógusok soraiban is. Ha azonban közéleti szerepü­ket vesszük szemügyre, már nem ilyen jó a helyzet. A vá­ros 84 választókerülete közül csupán 13-ban képviselik nők a lakosságot. A járásbíróságon működő népi ülnököknek is csak egyharmada nő. A dolgozó nők szociális kö­rülményeit vizsgálva, a jelen­tés megállapítja: általában el­mondhatjuk, hogy az üzemek a higiéniai ellátottsággal, a balesetek megelőzésével, az anya- és csecsemővédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket betartják. Nem ilyen megnyugtató azonban a csökkent munka- képességű vagy családi kö­rülményeik miatt munkába járni képtelen nők hely­zete. A háziipari bedolgo­zás lehetősége jócskán alat­ta marad az igényeknek. Je­lenleg a Duna-kömyéki Ru­házati és Háziipari Szövet­kezet mindössze 25—30 nőt foglalkoztat, a rászorulók száma viszont ennek több­szöröse. Sokan kérték a 4—6 órai műszakos munka­helyek számának bővítését is. Mind a munkavállalás, mind pedig a szakképzett­ség megszerzése, függ attól, hogyan tudja elhelyezni gyermeket a dolgozó anya. Sajnos, Vácott kevés gyere­ket tud befogadni a böl­csőde, az óvoda és a nap­közi otthon. Jelenleg 135 bölcsődei felvételi kérelem közül például csak hatvan­nak tudnak eleget tenni. Legnehezebb a helyzet az Egyesült Izzó Képcsőgyárá­ban, ahol 780 nő dolgozik, s az üzemnek nincs saját bölcsődéje. Könnyíteni kell a több műszakban dolgozó anyák gondjain is, legalább kétműszakos bölcsődék léte­sítésével.

Next

/
Thumbnails
Contents