Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

/

n»r

mecutt

1966. SZEPTEMBER Iá.. SZERDA

Kötszövő

kongresszus

Budapesten

A’ kötszövő szakemberek nemzetközi szövetségének felkérésére ebben az évben — szeptember 18-tól 22-ig — a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület rendezi meg Budapesten a nemzetközi szövetség soron következő kongresszusát. A 11. kongresszusnak Pesti Ernő köny- Ttyűipari miniszterhelyettes lesz a fővédnöke.

A kongresszus alkalmával szintén Budapesten tartják a nemzetközi szövetség ez évi elnökségi ülését és közgyűlését. A szakmai találkozóra mintegy 150 külföldi jelentette be részvételét.

'"S'S"SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS.

Újabb Petőfi-dokumentumokat mutatnak be Aszódon

Pest megye gazdag programmal készül a múzeumi hónapra

Az októberben sorra kerülő

V. országos múzeumi hónapra gazdag programmal készül Pest megye is. A megye valamennyi múzeumában új kiállítás nyílik ebből az alkalomból. A legérdekesebbnek az aszódi múzeum ,.Petőfi Pest megyében” című kiállítása ígérkezik,

A ceglédi Kossuth Múzeum az alföldi szőlő- és gyümölcsművelés történelmi fejlődését, munkaeszközeit mutatja be, s ezzel egy időben kiállítják a környező gazdaságok legszebb termékeit.

A penci falumúzeumban nyíló kiállításon a szabadság- harc után emigrációban működő Klapka-légiúról emlékeznek meg.

Nagytarcsán a szlovák község népviseletének gazdag ma- kádi parasztházat rendeznek be.

Szentendrén a Színháztörténeti Intézet segítségével állítják össze a város szülöttének, Stéger Ferenc operaénekesnek emlékkiállítását.

A múzeumi hónapban több előadást tartanak a megyében. A mai magyar festészet egyik nagy alakiának, a Kossuth-dí- jas Czóbel Bélának munkásságát október 2-án Szentendrén ismerteti dr. Telepy Katalin művészettörténész. A neves Petőfi-kutató, dr. Mezősi Károly pedig Aszódon tart előadást a költő Pest megyei munkásságáról és emlékeiről.

Szolidaritás

A Szegedi Jutagyár egyik szövőnőjén,dk, Sánta János- nénak meghalt a férje, a munkásasszony nem tudta folytatni befejezés előtt álló családi házuk építését. Az üzem kommunistái tudomást szereztek gönci.'airól. A pártszervezet kezdeményezésére a kőműves, a villanyszerelő és más szakipari munkához értő párttag és pártonkívüli munkások egy csoportja ellátogatott az özvegy házához. Tucatnyi munkásember vállalkozott,

; hegy szabad idejének egy ; részét arra áldozza, hogy ; mielőbb felépüljön özvegy ■ Sántáné háza. Bevakolták a J falakat, megépítették a meny- i nyezetet, lerakták a pad- : lót, villanyt vezettek a szp- ibákba. Az önkéntesen Vál- : lalt társadalmi munka sok ; ezer forint kiadástól men- ! tesítette a magára maradt > asszonyt.

Találkozásom Piti Palkóval

A Győri Vagon- gyár Közúti Járműgyár autó I-es

gyáregységében a legmodernebb technológia és

Piti Palkót már nagyon régóta ismerem. A gyárban a Sóhivatal vezetője.

Kopott karosszékből néz a semmibe. Naponta három ceruza végét rágja szét, jelezvén így is az intenzív szellemi munkát. Mellette két ügyeletes gépírólány lakkozza körmeit és főzi a kávét.

Piti Palkó a világ Íegelíoglal- tabb embere. Természetesen, most sem ért rá, olvasta a Turfot, dehát nekem az a foglalkozásom, hogy Piti Palkót is megvárjam.’

Piti Palkó részvéttel vágigmust- rálgat és megkínál egy Fecskével. — Szép időnk van ... — és nyájasan végignéz rajtam, így látta tegnap a ívben a zangbalaka- pi ellenkormány mi niszterel nőkétől is, aki tarokk- parti után elvegyült a nép között.

— A Sóhivatalra, mint neve is mutatja, rendkívül nagy szükség van, szervezésében egyéni és társadalmi érdekek dialektikus érvényesülése játszott szerepet.

— A Sóhivatal tízesztendős tevékenységéről szeretnék ...

Megvárja, míg befejezem a mondatot

— Nos?

— Tíz év alatt mennyi hasznot hozott a gyárnak?

— Ezt úgy nem lehet, kérem.

— Mégis menynyit?

— Erkölcsi hasznot. Az pedig ugyebár nem mérhető forintban?

— És miből áll a Sóhivatal munkája?

— Hát ugye, fontos kérdések megoldására koncentráljuk erőinket, ilyenek még mindig adódnak. Terveinkben is csak lényeges problémák szerepelnek, de természetesen, ha valami még fontosabb is akad, akkor azt részesítjük előnyben.

— Tehát?

— Mondtam: a fontos kérdések

megoldásából. Nem akarok laikusnak látszani, ezért meg sem próbálom közelebbről meghatározni ókét.

— Mégis, ha lehetne.

— A fontos kérdés, ezt mindenki tudja, önmagában fontos. Anélkül, hogy konkrét ve- tületéről fogalma lenne az embernek, itt a fontosságra kell a fősúlyt helyezni. Mindenütt akadnak fontos kérdések. Gyárunkban ezeket a Sóhivatalra bízták. Ügy is mondhatnám, hogy fontosak azok a kérdések, amelyeket itt a Sóhivatalra bíztak.

— Ha jól értettem, akkor fontos, az a kérdés, amiért a gyárban Piti Palkó a felelős.

ANDRAS IDA

Vihar előtt

Porosán, fáradtan értek vissza. A Sión töltötték az egész hapót. Számoltak, mértek, fényképezték az átázott töltés- oldalt. Reggeltől késő estig harmincfokos kánikula uralta a mezőt, hosszú kilométereken át nem láttak egy teremtett lelket sem. Árnyékba bújt, ember, állat, ott várt kis szélre, hűsre. Ök nem érezték a jorróságot. A rocsó motorja örvényt kavart a vízben, meg a tikkadt légben is. Csak a bőrük pirult, estére majd szét pattant. Fájt, szúrt, viszketett egyszerre. A vizet kívánta, a jó hús vizet meg a szellőt, de ebben a nagy csendben sötétben aléltan szunnyadt minden, pedig a nap régen elbújt már, saját tüzétöl meggyötörve. t A bütykös gólyalábakon gubbasztó modern igazgatósági épület sötét volt. Lapos tetejére erősített hosszú antenna az eget seprő jegenyék árnyékától, a hold fényétől villámnak érezte magát, ugrált, táncolt, óriásra nőtt, meg összetöpörödött. A porta ablaka világos volt, Kati néni virrasztóit. Bizonyára őket várta, nem akart addig lefeküdni, amíg meg nem érkeztek.

— Sétáljunk még egyet, Anna!

— Nincs kedvem. Elfáradtam.

— Gyere! Kimegyünk a Balatonra! Szép lehet ilyenkor ott bent. Tiszta az ég, vihar nemigen lesz.

— Jó. Menjünk.

A kikötőben csendesen oldották el a vállalat óriás vitorlását. Felhúzták a vásznat a csonkarúdra, a felső sudar- árbocra. Oldalszelet fogtak, s élesen húztak ki a tóra. Vgy futottak, szinte zajtalanul hasították a vizet, rettenetes erővel vitte őket a kövérre hízott vitorla. Jól bent jártak már. amikor hátat fordítottak a Tihany felől jövő, levendulaillatot lopó szélnek és kis körökben lavíroztak tovább. Nem beszéltek. Tudták jól, mit akarnak mondani egymásnak, ám egyik sem merte elkezdeni. Zoli a támadást, Anna a védekezést. Zoli a csonkaárbóchoz támaszkodott, Anna ott kuporgott a lábánál.

— Milyen jó, hogy ezek a kopaszfejű törökök nem csapolták le a Balatont, hogy már nem volt rá idejük — kezdte Anna a beszélgetést.

— igen. — Zoli nem válaszolt többet, de érződött hangjában, hogy egészen mást akart mondani, egészen máshol jár az esze.

— És az is milyen jó, hogy százötven évvel ezelőtt Beszédes József megtervezte a tó vizének szabályozását, meg a Sióét is.

— Igen... az is jó — morogta a fiú.

— Az meg igazán szép volt Széchenyitől, hogy divatba hozta a vitorlázást. Ugye?

— Hát e-e-gen. Ha nem tudná, kedves Szirén kartársnő, nem történelmet ismételni jöttem a vízre. Nem! Ne játszd meg magad.! S ne beszélj mellé. Neked akartam örömet szerezni, Anna. Kívánlak!

— Szép. Itt a vízben?

— A vízben, szárazföldön és mindenütt. Itt is, Pesten is. Mindenhol.

— Ne légy ostoba. Ne beszélj hülyeségeket. Ez nem illik hozzánk.

— Kérlek!... Tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy nagyon jó vagy nálam.

— Persze! Mert mondod, de nem hiszem. Feleséged, gyereked van.

— Te sem vagy független egyelőre.. i

— De én nem is mondom, hogy kívánlak.

— Csak érzed.

— Na, ebből elég. Menjünk vissza. Dolgozni jöttünk, nem pedig ...

— Folytasd csak, folytasd! Úgyis tudom, mit altarsz mondani.

— Semmit.

— Nézd, Anna! Nem vagyunk gyerekek. Tisztába vagy azzal, hogy tetszel nekem, én pedig érzem, hogy jó lennék neked. Miért tiltakozol? Az ember életében ritkán adódik ilyen dolog. Felnőtt is lehet szerelmes. Mi nagyon jól ülünk egymáshoz.

— Az igaz. De nem más keservére.

— Ne használj ilyen bután hangzó nagy szavakat. Ez a mi ügyünk, nem kell más orrára kötni és kész.

— Mondtam már, hogy nem! Egészen megfeledkezünk arról, amiért jöttünk.

— Ugyan! Ne izgasd magad fölöslegesen. Úgyis az a vélemény rólad, hogy túl sokat nyüzsögsz bent. Azt hiszed, hogy a kollégák nem tesznek megjegyzést azért, amiért mi együtt jöttünk ide? Ne félj, ilyen időben, nyáron erre a helyre nem engednek senkit. Csak téged, mert te még új ember vagy a vállalatnál és a főnök úgy gondolja, nem élsz vissza a helyzettel.

— Nem is. Nem én rendeltem el, hogy a Siót júliusban

hizlalják meg.

— Kis naiv. Persze, hogy dolgozni jöttünk. Reggel nyolctól este tízig mást sem csináltunk, mint azon törtük parányi eszünket, hogyan lenne jobb a csatorna hétlépcsős eresztése. De szabad időnk is van, és azt úgy töltjük el, ahogyan mi szeretnénk ...

— Buta vagy.

— Ember vagyok. Szeretlek. Hát, nem érted?

— Es a feleséged?

— Hagyd aludni. Ne hozd őt ide. Én sohasem kérdezlek i téged, hogy élsz, mint élsz. Te vagy a buta. Az a fontos,

hogy mi ezentúl jól legyünk.

— Igazad van. Buta voltam. Most én kérlel:, ne beszéljünk többet erről. Jó? t

A fiú nem válaszolt. Száját keskenyre húzta. Óriás lendülettel fordított a vitorlás kormányrúdján, és amilyen gyorsan jöttek, úgy mentek vissza a partra. Anna nem tudott már semmivel sem előjönni. Erezte, ebben a helyzetben a női közeledésen kívül minden más ostobán hangzana. Két órával múlt éjfél, mire hazaértek.

A portás néni csodálkozón nézett rájuk. Első pillanatra látszott arcán, kérdezné: jaj, leikeim, hol jártak ilyen sokáig? Aztán épp hogy végiggondolta, szemében közöny telepedett: mi közöm hozzá? Megszokhattam már a hivatalos víkendet.

— Jó éjt — mondotta Anna a vendégszobához érve. Választ sem várt, gyorsan bezárta az ajtót, mintha menekülne. Pedig Zoli nem akart szó nélkül utána menni. Várta, hogy hívják. Anna is tudta, hogy magától menekül, maga előtt zárja be az ajtót.

Jó darabig állt a kis szoba közepén. Akkor rebbent szeme, amikor szemben az ablakon át, világosság verődött elébe.

— Igen... igen ... — gondolta. — Zoli most gyújtott

villanyt.

En is! — megkereste a kapcsolót. Most már az ő szobájának a fénye is megvilágította az ablak előtti kertet. Árnyéka mutatta a gyepen: ott áll az ablaknál, s azt is látta, hogy egy méterrel odább a másik ablakban Zoli van. Lehúzta a redőnyt. Hallotta mindjárt, hogy a szomszéd szobában is nagy robajjal koppan a párkányhoz a vászon.

Mosdáshoz készült. Kinyitotta a csapot. Nemsokára odaát is csurgóit a víz a kagylóba. Sokáig mosdott. Bőre úgy kívánta a jó hideg zuhanyt. A simogatást. Egész teste forró volt, égett. De nem csak a naptól. Nem! Ha hozzáért, a tapintástól lúdbörös lett, nyakán az apró pihék hegyesre álltak. Paskolta arcát, simogatta pilláit, hogy ne lássa furcsán izzó szemét. Gömbölyű meg tojás alakú pásztákban vonalat húzott melle körül, eredeti formáját kerülve, míg csak bele nem reszketett piruló rózsája, s fázósan, barnán húzódott össze. Ölét, térdét szappanozta, ujjheggyel masszírozta hosszú ideig.

A szomszéd szobában elzárták a vizet. Riadtan, mint aki elkésett, ő is ezt tette. Szappanosán állt a tükörrel szemben. Nézte magát. Hallotta: ajtó nyílik.

— Jaj, be ne lásson, mert ez még leselkedni is képes — gondolta és blúzát a kilincsre dobta. Másodszor is ráfordította a kulcsot. Csend lett, majd nemsokára ismét zubogott a víz a szomszédban. Idegesen, maga sem tudta, miért, ö is megengedte a csapot. A falon túl morogtak valamit, mire ő olyan buján, hosszan felnevetett. Megverték a falat, mintha azt mondanák:

— Csendben légy, te. Siess már, te!

Gyorsan lemosta magát, hálóingébe bújt, mélyre húzta nyitott vállát, melle alatt buggyanósra kötötte derekát Pi- hegve állt meg az ajtó előtt. Ujján számolta sorsát: menjen? ne menjen?

Óvatosan fordította a kulcsot. Hallotta, Zoli is ezt teszi. A félig nyitott ajtóban várt. Zoli ugyanúgy kimosakodva közeledett. Szemében leplezetlen kívánással, a győzelem érzésével. Anna tudta, hogy szép, s hogy zavarát leplezze, halkan, mélyen, hívóA nevetett.

— Te — mondta Zoli és karját nyújtotta érte, hogy ölbe kapja, hogy kiszaladjon ebből a világból vele.

Anna úgy nézte, hogy arcán teljességben kitárulkozott lelke. Várta a férfit, szinte bukott feléje, s aztán maga sem tudta, miért, megdermedt. Pillanatra látta magát: milyen szemérmetlenül kacér~ lett, és ezt úgy restellte. Becsapta az ajtót Zoli előtt. Fázósan bújt ágyba. Hallotta még, hogy odaát vagy ötször megrágták a rókámét, csapkodtak az asztalon és csend lett. Nehezen aludt el.

Nagy zajra ébredt.

— Mi ez? — gondolta rémülten. Hallgatózott, félve az ablakhoz ment. Felhúzta a rolót. A piros riasztó jelzes akkor hullott a mélybe. A hold elbújt, sötét volt az ég, tele felhővel. Fújt a szél, egymást csépelték a levelek. Azt is látta, hogy a szomszéd ablak szintén világos és Zoli is ott áll előtte.

A folyosón lassan, csoszogón közeledett valaki és megállt a két vendégszoba között, Zoii is észrevehette, mert kö- hintett egyet. Válaszként visszaköhögött ő is, csak úgy. mintha véletlen lenne.

Nemsokára csendes, nyugodt lépésekkel kopogták végig az épületet.

Zoli jó éjt intett.

O is

Leoltotta a villanyt. Elaludt hamar.

Nem is tudta, milyen nagy vihar vonult el felette, nem is hallotta; hogy még jég is esett...

t

— ügy, ahogy tetszeni mondott.

— Akkor helyben vagyunk. Miből áll Piti Palkó

Sóhivatalvezető kartárs munkája? Ha lehetne, konkréten, kérném alázattal.

— Mint azt eddig is észrevehette, a fontos kérdések megoldását irányítom. A ké- nyesebbjét közvetlenül magam intézem, a bizalmas természetű, fontos és ugyanakkor kényes problémák megoldását mindig magam végzem, természetesen feletteseim támogatásával, és ki nem rekeszt ve a kollektíva véleményét,

— Szóval mit csinál abban a bizonyos 8 órában?

Ne értetlenkedjék! Az üzemi relációk realizál ása, amely természetesen fontos és lényeges problémave tület, nem véletlenül helyeződött az én asztalom és szerény személyeim sarkalatos pontjaira. Különben unom ezt a süket akadékoskodást. Hogy konkrétan, meg hogy milyen hasznot hajtunk! Ezek piti dolgok. A lényeg, a fontosság, a realizálás. A hatékonyság, a jelentőség, meg a népgazdasági szemlélet perspektíva támpontja a távlatokkal, meg a kényes kérdésekkel. Remélem magának nincs több kérdése!

Krajczár Imre

szerint folyik a $ termelés. A ma- s gyár gyártmányú $ Proeessograph el- 5 lenőrző és irányi- $ tó berendezést $ használják. Az $ ipari televízióval $ állandóan figye- 5 lemmel kísérik a; csarnokban a ? munkát, az irá-, nyitó központ tiib-; bi berendezése' pedig azonnal jel- í zi a csarnok terű-! létén egyes gépek» állásidejét, a hiba! okát, rögzíti! a; szerszám, — illet- ; ve anyaghiányt, j így a diszpécser- i szolgálatban ülő;

munkairányító operatívan be tud: avatkozni a folyamatos termelés érdekében. A képen: Böhm Ferenc diszpécser és Kiss Attila üzemíech- nikus a diszpécserszobában Proeessograph irányító asztalnál.

Sikeresen vizsgázott a Proeessograph