Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

1966. SZEPTEMBER 14., SZERDA ve mr MEcrci 'Adrian 3 A kutyákról az a fontos... kosan szuszognak és nyáladz- nak. Például itt van Bári. a si­maszőrű foxterrier, „aki” kü­lönösen nehezen viseli a rab­ságot, ezért különleges, telje­sen zárt ketrecbe csukják. De ebbe sem nyugszik bele. Kitar­tóan órákig ugrál és csahol, keresi a rést, ahol kitörhetne. ÉS A RAVASZ KIS TACS­KÓ. Ót nem fogom elfelejte­ni. A pavilonok előtt tartotta pórázon gazdája. Oda bújt a lábához. A gazda egyik kezé­ben csomagok voltak, a másik kezével tartotta a pórázt. A ravasz kis tacskó tudta, mit csinál. Addig törleszkedett, míg a gazda a pórázt elenged­ve simogatni nem kezdte. De nem a simogatás kellett neki, hanem a szabadság. Megugrott és sebesen kezdett apró lábain cikázni, a nagy emberi lábak között Egy pillanat volt ez. A hölgy a kutya után vetette ma­gát, s a következő pillanatban felharsant a többnyelvű: „Fog­ják meg!” — kiáltás. Nem tud­ták megfogni. Ott állt a fiatal tolmácslány a közelemben. Cinkosan néztünk össze. Pedig tudtuk, nincs az a lázadás, amelyet le ne vernének egy­szer. A hangszóró ezt üvöltötte: „Ne kunverálja havonta, fi­zessen élő a Kutya című képes folyóiratra.” Bár a hirdetés ösztönzésére sem fizettem elő, vettem egy példányt. És ezt olvastam benne: „Az a fontos, hogy illedel­mesen viselkedjék, ne hozzon szégyent a gazdájára, ne le­gyen tolakodó és szemtelen, ne ugasson, ha kell, ha nem. ne tépje össze a szőnyeget, legyen szobatiszta, s ha ráparancso­lunk, akkor maradjon szófoga- dóan a helyén.” Már mint a kutya. Továbbá: „Ne ugráljon ránk. ne ro­hanjon az idegen lábának, ne vicsorítson, ne harapjon, ne okvetetlenkedien az asztal kö­rül. ha eszünk, hanem várjon a sorára, amíg megkapja en­nivalóját kis tányérjában.” Amíg nem olvastam e soro­kat. nem értettem ezt . a kutya- kiállítást. Bennem mindunta­lan összezavarodott az emberi logika, a kutyái logikával. De e kutyanevelési cikket olvas­va. érthető már az egész. EZ AZ EMBERI LOGIKA: a kutyánál az a fontos, hogy ne legyen kutya. Nádas Péter Gépállomástól a gépjavítóig Továbbra is a mezőgazdaság javát szolgálják az érdiek .Ebédidőben toppantunk be az Érdi Gépjavító Állomásra. Az olajos ruhájú szerelők a műhelyfalak tövében sütké­reztek a nyárvégi napon, a fiatalabbak labdát kergettek a kis tisztáson. A tétlenség édes percei ezek a megfeszített munka közben. Az irodában Antal Imre igazgató elnézést kér, hogy siet, de ropgyűlést kell tartania a szerelőcsarnok­ban. Amíg a monstrum épülethez közeledünk, az igazgató el­mondja, hogy nagy munka szakadt rájuk. Harmincegy- vagonban traktoreke-alkatrész érkezett, a kőhajításnyira fek­vő állomásra. — Ha most nem vigyázunk, kötbérre fizetjük el az alsó­neműnket is — magyarázza, végül hozzáteszi: — Kihez forduljunk más­hoz, mint dolgozóinkhoz? A két órára hirdetett röpgyülés percnyi pontossággal kezdő­dik. A szerelők kényelembe tették magukat, ki a szerelő­ládán ül, ki felmászik a javí­tásban levő traktor nyergébe. Az igazgató és Sándor László főmérnök — aki időközben csatlakozott hozzánk — a kör közepén állnak. Az igazgató kezdi a ropgyűlést: — Elvtársak, segítségüket kérjük! Másként nem tudjuk megoldani az alkatrész kira­kását, csak úgy, ha éjjelre mindenki bentmarad. Itt megáll egy pillanatra, mintha időt akarna adni a „zúgásnak”. Ilyen azonban nincs. Ha valaki nem tudja vállal­ni, most mondja meg, akkor nem számítunk rá. Három ember jelentkezik, kettő azonban ígéri, hogy éj­félkor, amikor feleségük ha­zaérkezik a műszakból, vissza­jönnek, segítenek. A harmadik jelentkező beteg lábai miatt marad ki az éjjeli műszakból. Nem fordul tíznél többet a percmutató az órán, létrejön az „egyezség” a dolgozók és a vezetők között. Vége a röp- gyűlésnek, bennünket pedig üzemlátogatásra hív Antal Imre és a főmérnök. Amint a kis haszontalan azonnal össze- 1 neveletlen kedi a püspöklila 1 selyempárnát. Micsoda maiőr! — gondolná az ember. Szó se i róla, a hölgy pillanatok alatt hal vány rózsaszín re cseréli a : lila párnahuzatot, mindenre : fel van készülve. De evvel c még nincs vége az előkészü­leteknek. Most kezdődik a fé- i sülős. A fésűcske, a kefécske, a pamacsocska külön tokocs- kákból kerül elő. Egyszerű kis gobelin-berakásos. aranyozott készlet. Sötétbársony tokban vannak az ékszerek és szala­gok. Vörös selyemszalag az egyik pamacs fejére, halvány­kék a másik pamacs fejére, aztán diadémek és nyaklán­cok. Kész. A kutyák, akik olyan kicsik, hogy szinte még nem is kutyák, ezután szintén kész vannak. Lihegve terülnek el a selyempámán. A hölgy királynői pillantással néz kö­rül és egy hordozható székre ] ül kedvencei mellé. Kezdőd­het a verseny. A TÖBBI KIÁLLÍTÓ sem tétlenkedik. Elrendezik, etetik, itatják a helyettük versenyző­ket. Közben megbeszélik a megbeszélnivalókat. Anyák és gyermekek találkoznak új­ra. Kutyaanyák és kutyagyer­mekek. Nem nagyon ismerik meg egymást. Gazdáik igen. Az ember emlékezőképessége jó. Például Tündérlaki Tücsök is megjelenik, a tv-sztár, aki Ruttkay Évával szerepelt fil­men, a mellette levő ketrec­ben pedig ott van fia, Tündér­laki Ámor Csuli, aki Miskol­con lakik. A két máltai szár­mazású alig kutya tulajdono­sától megtudom, hogy ezek a hosszú szőrű állatkák igen ké­nyesek. Például Tündérlaki Ámor Csuli nem iszik vizet, mert attól megfájdul a hasa, csak kamillateát, s csakis könnyű húsokat eszik (orvosi rendeletre), például máj pásté­tomot, parizert. Tündérlaki Tücsök gazdája pedig elmondja, hogy a ku- tyaeledel-elosztóban nem szo­kott vásárolni, mert ott nem jók a húsok, bár olcsóbbak. De ne beszéljünk többet az emberekről. Beszéljünk a ku­tyákról. Vannak kiskutyák és vannak nagykutyák. De nem ez az egyetlen ismérvük a ku­tyáknak. Vannak például jel- lemes kutyák is. Akik ezen áldatlan állapotok közepette is, kutyák tudnak maradni, Pedig kutyául bánnak velük. Például itt van egy generá­lis kinézetű Airedale terrier, é „aki” mit sem törődve rang- $ jával és a nyakában csüngő | érmék számával, az út köze-1 pén a többi kutyák és főleg $ emberek szemeláttára leül a § dolgát végezni. Például itt vannak a ronda, ^ de jellemes bulldogok, akik i mit sem törődve esztétikával S és illemmel, olyanok, mint 5 szenilis vén bankárok, erősza- $ § A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Növény­genetikai és Nö- vénynemesítési Tanszéke mellett működő gamma sugárkertet 1965- ben létesítették. A kertben első íz­Kiküldött munkatársunk 1 jelenti a Városligetből. i VANNAK KISKUTYÁK ® is vannak nagykutyák. Sőt. 3 Vannak olyan kicsike kisku- tyák, amelyek még nem is ku- , :yák, s vannak olyan nagy- , íutyák, akik már nem is ku- ;yák. Olyan nagykutyák ezek, j íogy fölötte állnak az összes ; öbbi kutyáknak. De annyira ‘ ízért nem nagy kutyák, hogy ^ letette álljanak az embernek is. legfeljebb barátságosan meg- . íyaldoshatják az ember po- , Iáját. Bocsánat — csak a ku­kának van pofája — az cm- , ser arcát. Mert tudják, hogy , ük állatok, s ezért az emberek , -abszolgái. Nem lázadoznak. ' Sngedeimesen, esetleg ugat- ( /a, vonyítva, csaholva állnak j ietreceikben, amelyekbe az j ;mberek, nevezetesen gazdá- ( luk bekötötték őket. Sokan j lézik a kutyákat. S mindenki , iki nézi, rájöhet: ők a ku- ; ;yák, m? vagyunk az emberek, j 3k a mi hűséges, kedves ál- ataink. S az csak nagyon ke­zeseknek jut eszébe, megkér- leztük mi őket, mármint ked- ' zes, hűséges barátainkat, a 1 cutyákat, hoev akarnak-e 1 tedves, hűséges barátaink e enni? Persze nem kérdeztük 1 •neg, ahogy jól táplált disz- 1 lócskáinkat sem kérdezzük 1 neg, hogy akamák-e a pecse- . lyéiik lenni? ■! De ne zavarjuk össze a dől- * ;okat képtelen kérdésekkel és 1 gondolatokkal. Ez itt a vásárváros területe. , 3 a külön e célra, a kutyakiál- ítás céljára átalakítatt pavi- c onok előtt 17 nemzet lobogó- ' iát lengeti a szél. Miért? A kutyáknak is van nemzetiségük? Nem, a kutya, mint hűsé- ^ ;es állat alkalmazkodik állam­polgársággal és szociális hely- , Mittel rendelkező gazdájához. Tehát vannak itt francia ’ iszkárok, svéd tacskók, ma­gyar pulik, amerikai bernát- légyiek, orosz agátok és dán 1 iogok. EGY FIATAL LÁNY végig- 1 megy a ketrecek közt. Tol- J mács. Fintorog és bár ez nem áll jól fiatal bájának, ezt í mondja: , — Rohadt dögök. — Talán nem szereti a ku- . tyákat? — Dehogynem. Egyet. Egy , nagy kertben. Nem fajtisz- ! tát Korcsot! De így, ezeket? j Valóban furcsa látvány eny- nyi fajtiszta kutya együtt. | 3zámszerint 851. Mert a MA­GYAR EBTENYÉSZTŐK OR- ' SZAGOS EGYESÜLETÉNEK, ' mint a FEDERATION CYNO- LOGIQUE INTERNATIONA- J LE tagjának a Városligetben ( megrendezett nemzetközi ku­tyakiállításán ennyi kutya ( resz részt. Valamint a ku- f tyák gazdái. f A szervezet vezetői szerint E bz idő tájt ez Európa legna­gyobb és legjelentősebb ku- »> íyakiállítása. Nálunk. Sőt. Az első alkalommal tör- ^ ténik meg, hogy a Federation^ Cinologique Internationale ^ (FCI) főtitkára személyesen ^ vesz részt egy kiállításon. ^ Nagy megtiszteltetésnek tart- § ják ezt a magyar ebtenyész-fc tők, hiszen nem kevesebbről § van szó egy-egy ilyen nemzet-^ közi találkozón, mint az ebte- ^ nyésztés jövőjéről. A kutyák felvonulása tulaj-^ finnképpen az emberek felvo- ^ nulása. Egy hosszú autócsodából ki- § száll a magányos, terebélyes, $ idős, ékszerekkel övezett s hölgy. Az ülésről kiemel két ^ valamit. A két valamit keblé- ^ re teszi és elindul a kiállítás $ bejárata felé. A két valami —v kutya. Alig kutyák. Ezek a szőrpamacsok — A VER- § SENYZÖK. A hölgy hivatalos | státusa pedig — A KIÁLLI-1 TÖ. Világos, e kapcsolatban a $ kutya a tárgy szerepét játsz- § sza. A hölgy a kapuban átve- ^ szí a nevezési okmányokat, ^ majd felkeresi a pavilont, a ^ ketrecet, ahol kutyuskáit el- ^ helyezheti majd. Megtalálja a ^ táblát: Yorkshire Terrier, s Megkeresi a számot: 493. AS kutyusokat leteszi. Most meg- S kezdődik a felkészülés műve- § lete. Kis bőröndből kipakol. ^ Vörös selyemmel béleli ki a ^ ketrecet. A vörös selyembélés- ^ re fodros, püspöklila selyem- ^ párnát helyez, s a selyempár- ^ nára a kutyusokat- Az egyik v y ben kezeltek ra­dioaktiv besugár­zással Magyaror­szágon kikelés után növényeket. A különleges ke­zelést tavaly kezdték meg. A kísérletek célja, a nagy termőképes­ségű, betegségel- lenálló, jó tulaj­donságokkal ren­delkező növényfaj­ták előállítása. A gödöllői sugár­kertben jelenleg 12 növénynemesítő tájintézetnek ál­lítanak elő neme- sítési és öröklésta­ni kutatásokhoz alapanyagot. A sugárkert és a tanszék dolgozói ezenkívül az atom­sugárzás káros hatásait is tanul­mányozzák. Amikor nyugal­mi állapotban van a sugárforrás, megkezdődik a munka a földsánc­cal körülépített területen. A ké­pen: Pólyák Er­zsébet laboráns és Galbavi István technikus Geiger —Müller féle mű­szerrel ellenőrzi, hogy a nyárfa- csemeték mekko­ra sugárdózist kaptak. szoigálja — mondja határozot­tan és sorolni kezdi: — Eke-összeszerelés, külön­böző alkatrészek gyártása, gu­mijavítás ... Egyetértünk vele, de az igazgató tovább bizonyít: — Miért küzdenek ember-; hiánnyal a gépjavító állomá­sok? Egyszerű oka van ennek. A mezőgazdasági idénymunka után szélnek eresztik a szak­embereket, akik nyomban el­helyezkednek. Később, amikor náluk is összejön a munka, futnak emberek után, de leg­többször hiába. Itt, ezen a gépjavító állo­máson elég magas szinten tartják a szerelői gárdát, a műhelylétszám 119. — Nálunk nem okoz gondot a mezőgazdasági gépek javítá­sa — folytatja Antal elvtárs. — Ha szükséges, átteszünk hatvan-hetven embert erre a munkára. Egyébként a g_ ..javító állo­más közvetlenül a termelőszö­vetkezetekben is végez mun­kát. Huszonhárom erőgépe legnagyobb részt itt dolgozik. Az idén nyáron 25 szovjet gyártmányú kombájnnal szin­te panasz nélkül takarították be a budai járás termelőszö­vetkezeteiben a gabonát. Ezzel együtt 45 ezer normálholdnyi munkát végeznek el. A jelek szerint azonban 50 ezer nor­málhold felett lesz a teljesít­mény. 19 szerelő kint a terme­lőszövetkezetekben javítja és tartja karban azok erő és munkagépeit, öt gazdasággal kötöttek szerződést teljes mű­szaki karbantartásra. — Szívünk a mezőgazdaság­hoz húz — mondja az igaz­gató —, nekünk az a legfonto­sabb, hogy fennakadás nélkül dől gozhassanak a szövetkeze­tek traktorai. Ha a gazdasági élet úgy alakult, hogy a szö­vetkezetek nagyobb önállósá­guk révén kiépíthetik a saját gépparkjukat, a gépjavítónak alkalmazkodnia kell a köve­telményekhez. A gépjavító mai feladatáról, tevékenységéről a múltra te­relődik a szó: — Hej azok a régi szép idők! A hősi korszak! Amikor még agitálni kellett a parasztokat, hogy traktorral szántassanak lovak helyett! A termelőszövetkezetek szerve­zése! Majd később, amikor a szövetkezetek gondjának, ba­jának zöme a gépállomás ve­zetőinek vállát nyomta. — Ahhoz képest, bizony ma már könnyebb Kitekint áz ablakon, a mű­szakot befejező szerelők a vasútállomás felé igyekeznek: — Talán nem is könnyebb, hiszen most is van éjszakai műszak, most is szükség van áldozatvállalásra. Nem köny- nyebb, csak más módon dol­gozunk, ugyanazért A 800 szovjet traktoreke tartozékai ma már ott sora­koznak katonás rendben a gépjavító udvarán. A messzi szovjet gyárból. Érden keresz­tül vezet az út a magyar ter­melőszövetkezetekhez. Mihók Sándor Megállta helyét a Mongóliában dolgozó Háromhónapos megbízatá­suk lejártával október elején érkeznek haza Mongóliából az ifjúsági építőbrigád tagjai. A fiatalok a magyar segítséggel épülő Ulánbátort ruhagyár munkálatainak mielőbbi befe­jezésén fáradoznak. A távoli országból érkező hírek tanúsá­ga szerint az ifjú szakemberek jól megállják helyüket. >i5i' I « szerelőcsarnokból igyekszünk kifelé, elmagyarázzák: a gép­javító állomás 800 szovjet gyártmányú traktorekét sze­rel össze. A kereskedelem ál­tal kijelölt termelőszövetkeze­teknek, állami gazdaságoknak szállítják a műszakilag ellen-1 őrzött traktorekéket. — Ez a munka közel egy­millió forint bevételt jelent nekünk — mondja az igazga­tó, majd így folytatja: — Gépjavító állomásunk ki­maradt a szakosításból. Mi egy kicsit félreesünk, távol vagyunk a megyétől. Élni aka­runk azonban és azért megra­gadunk minden lehetőséget. Lapos tetejű műhely ajtaján lépünk be. Hat-hét marógép sorakozik itt. A csarnoknak csak a kisebb részét foglalják el. Most a főmérnök magya­ráz: — Ez a forgácsolóüzem. Al­katrészeket készítünk az itt végzett javításokhoz, de bér­munkát is vállalunk. Az igazgató keréköntvényt mutat: — Ez itt például Mia-motor lendkereke. Mi forgácsoljuk a kívánt nagyságra, illetve mé­retre. Arrébb katonás sorban fé­nyes korongok: — Csapágyház traktorokhoz. A kapacitás túlnyomó többségét a mező- gazdasági alkatrészek gyártása köti le. De vállal munkát a gépjavító üzemeknek is. Az egyik sarokban röntgen-gépek­hez készített vázakat látunk. Ezt az üzemrészt tovább akar­ják fejleszteni. A most műkö­dő gépeket céltudatosan telepí­tették, hogy legyen hely a többieknek. Az újabb állomás a gumi ja­vító műhely; A nagy teremben félkör alakú hengereken sütik a traktorköpenyeket, autógu­mik futófelületét. Egy kisebb teremben új gyártmányok ké­szülnek. Az egyik gépen kis kerek gumiformákat — ezek tömítőgyűrűk —, a másikon korong alakú formát szednek ki a prés alóL — Jó néhány esztendeje an­nak, hogy házi használatra gyártottunk néhány tömítőgyű­rűt. Kénytelenek voltunk ma­gunk kísérletezni, mert a ke­reskedelem nem szállított — ismerteti az igazgató az üzem­rész születésének körülményeit. — Véletlenül meglátta a há­zi készítésű gyűrűt az AGRO- KER embere, s nemsokára az­zal keresett fel bennünket, hogy gyártsunk nekik is. Tíz és százezer számra ké­szítik azóta a különböző tö­mítőgyűrűket. A permetező gumikorong azonban új gyárt­mány. Az ipar csaknem két esztendei határidőre vállalta 30 ezer korong elkészítését. Itt nem kellett hozzá két hónap. — Az élet hozta úgy, hogy be kellett szereznünk egy gu­mikeverő gépet. Amióta meg­van. a legkülönbözőbb minő­ségű gumialkatrészeket is jó minőségben gyártjuk. Mosóterem, szervizszolgálat, és így következnek tovább a különböző részlegek. Házi megoldás valamennyi, élelmes­ségre, élni akarásra vall. Azt már ismét az irodában mondja el az igazgató, hogy tavaly július elsején szervezték át a gépállomást, javító állo­mássá. 48 traktort adtak el akkor a környező termelőszö­vetkezeteknek. Ez után kezd­ték bővíteni a melléktevé­kenységet. Jellemzésül el­mondja. hogy évi bevételi ter­vük 18 234 000 forint. Ebből a nagy összegből 12 millió 300 ezer forint a javító tevékeny­ségből gyűlik össze. E számok hallatán, s a kinti tapasztala­tok alapján megkockáztatom a kérdést: — Nem halad e rossz úton a gépjavító? Az igazgató már várta a kér­dést: — Nem! Még pedig azért, mert a mi javító tevékenysé­günknek a túlnyomó többsége a mezőgazdaság megsegítését Radioaktív sugarak a mezőgazdaság szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents