Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-02 / 207. szám

2 /Aií ifficrfi 1966. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK 303400 amerikai katona van már Vietnamban A dél-vietnami szabadság- harcosok szerdán este öt na­pon belül a második tüzérségi támadást intézték az ameri­kaiak egy különleges kiképző­tábora ellen Trai Bt-ben, a kambodzsai határtól körülbe­lül 16 kilométernyire. A partizánok aknájára fu­tott egy autóbusz Hue és Quang Tri között. Az autóbusz három utasa meghalt, tíz meg­sebesült. Saigonban szerda es­te a szabadságharcosok egy amerikai áruházra dobtak grá­nátot. A robbanás négy sebe­sülést okozott. Amerikai repülőgépek szer­dán közlekedési útvonalat tá­madtak a demilitarizált öve­zettől 20 kilométernyire észak­ra. A saigoni amerikai katonai parancsnokság csütörtöki közlése szerint jelenleg össze­sen 303 400 amerikai katona van Vietnamban, 3000-rel több, mint a műit héten. Amerikai bombázógépek szerdán a demilitarizált öve­zettől körülbelül 130 kilomé­ternyire északra egy lőszerrak­tárt támadtak. Csütörtök reg­gel a demilitarizált övezetben a szabadságharcosok feltétele­zett állásait bombázták. Maurer Athénban Maurer román miniszterel­nök szerdán megkezdte tár­gyalásait Sztefanopulosz görög kormányfővel. Mint a DPA kiemeli, Mau­rer az első román miniszter- elnök, aki a háború óta láto­gatást tesz Görögországban. Vietnami repülőműszaki személyzet kiképzése a Szovjetunióban. Az egyik szovjet pi­lótaiskolában szovjet kiképzők oktatják a VDK néphadserege repülőmüszaki személy­zetének egy csoport ját. TOKIO BÁLNAÉRTEKEZLET Tokióban megnyílt a bálna­vadászati értekezlet, amelyen négy ország — Anglia, Japán, Norvégia és a Szovjetunió — képviselői vesznek részt. Az értekezlet nyolc napig tart. LJUBLJANA Repülőgép­tragédia Csütörtökön hajnalban a ljubljanai repülőtér közelé­ben leszállási előkészületek közben lezuhant a Britannia Airways Limited angol légi- társaság egvik turbolégcsava- ros utasszállító repülőgépe. A gép fedélzetén 110 angol tu­rista és hét főnyi személyzet tartózkodott. A legfrissebb jelentések sze­rint a roncsok közül 40 sze­mélyt sikerült még élve ki­menteni. Pearl Harbourfol a Missouriig Huszonegy esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 2-an, a Tokiói­öbölben horgonyzó Missouri ne­vű amerikai páncéloshajó iedéi- zetén aláírták Japán feltétel nél­küli kapitulációját. A színhelyet nyílván kissé jelképesnek ia szánták a rendezők. Hiszen Ja­pán liarcbalépése amerikai hajók elsüllyesztésével kezdődött, a Pearl Harbour-i orvtámadáskor. A fegyverletétellel végképpen befejeződött a második világhá­ború — Európa után immár Ázsiában is. A végső csapást a Szovjetunió szerződés szerinti hadbalépése mérte Japánra. Ma- linovszkij marsall csapatai meg­kezdték az előrenyomulást Sen- jang irányában, szétzúzták a Kvantung hadsereget, néhány nap leforgása alatt 600 ezer fog­lyot ejtettek. Ezt a sikert akarta csökkenteni az amerikai vezetés a két atombomba Jedobásával, amelyeket a szovjet hadüzenetet megelőző 9S órában zúdítottak rá Hirosimára és Nagaszakira. Ma már politikusok és katonai szakértők egyetértenek abban, hogy az atomfegyverek ilyen jel­legű bevetése nemcsak elkerül­hető, de szükségtelen volt — tu­lajdonképpen nem a második vi­lágháború befejezésének, hanem a hidegháború megkezdésének jegyében állott. Ez az amerikai törekvés nyom­ta rá bélyegét a későbbi Japán fejlődésére is. Amint Európában újjáélesztették a német imperia­lizmust és militarizmnst — a Távol-Keleten Japánt állították terveik szolgálatába. Okinawa szigete még ma is csaknem egyetlen összefüggő amerikai tá­maszpont. Japán kikötőkbe rend­szeresen befutnak amerikai afcomtengeralattjárók. A ..felkelő nap országát” felhasználták a Korea elleni kaland során, most pedig a Vietnam elleni agresz- szió egyik kiinduló bázisául szolgál. Megkötötték az amerikai —japán úgynevezett biztonsági szerződést, amely katonai elkö­telezettséget jelent. A második világháború befejezésekor ki­adott amerikai nyilatkozatok, mintha mást ígértek volna . . . A második világháború esemé­nyei, az atombombák robbanása mégsem múlt el nyomtalanul Japán életében. Nemrég egy rö­vid napihír közölte, hogy a ka- mikázék (öngyilkos repülők, élő torpedók) életben maradt család­tagjai békeszervezetet alakítot­tak. Emlékezetes az a tüntetés­sorozat is, amely az amerikai— japán szerződés idején az orszá­gon végigszántott, s Eisenhower akkori elnököt látogatásának le­mondására kényszerít ette. Ez a tömeghangulat, valamint Japán sok sajátos gazdasági érdeke bi­zonyos fokig érezteti hatását To­kió politikájában. Ezért a nega­tív vonások mellett vannak bi­zonyos bíztató jelek is, például a szovjet—japán kapcsolatok megélénkülése. Napjainkban, amikor az ame­rikai imperializmus Délkelet- Ázsiában és a Távol-Keleten nö­veli agresszivitását, s ehhez szö­vetséges-társakat keres — Japán számára különösen időszerű az emlékezés, s a tanulság, hogy a nagy ázsiai ország igazi nemzeti érdekeit csak következetes béke­politikával lehet megvalósítani. (réti) PERINGBEN nagygyűlést tartottak, melyen bejelentették, hogy a nagy kulturális forra­dalom átterjedt politikai és gazdasági térre is, s teljes egé­szében megváltoztatja Kína társadalmi arculatát. Az indonéz külügyminiszter és a djogdjakartai szultán külföldi körutazásra indul Az Antara-hírügynökség je­lentése szerint Adam Malik indonéz külügyminiszter pén­teken külföldre utazik. Először Indiában tesz háromnapos hi­vatalos látogatást, majd onnan Moszkvába repül. A tervek szerint az indonéz külügymi­niszter a továbbiakban elláto­gat Varsóba, Prágába, Belgrád- ba, Kairóba, Algírba és Ra- walpindibe. Hamengku Buwono djogdja­kartai szultán, pénz- és gazda­ságügyi főminiszter ugyancsak pénteken nyugat-európai kör­útra indul. Hazatérőben útba­ejti New Yorkot, ahol a Nem­zetközi Valuta Alap vezetőivel1 folytat tárgyalásokat arról, hogy milyen feltételek mellett csatlakozhat újból Indonézia az alaphoz. De Gaulle beszéde a Phnom Penh-i stadionban (Folytatás az 1. oldalról) kű támogatást nyújt Kambod­zsának semlegessége megőrzé­séhez. A két beszédet az összegyűlt tömeg leírhatatlan lelkesedés­sel fogadta és számtalanszor viharos tapssal szakította fél­be. De Gaulle tábornok csü­törtökön délben továbbutazott Angkorba, hogy megtekintse a Khmer birodalom történelmi nevezetességeit, műemlékeit. Az AFP biztos forrásra hi­vatkozva jelenti, hogy a DNFF égjük képviselője szer­dán tárgyalt De Gaulle tábor­nok kíséretének egyik tagjá­val. A francia személyiség ne­vét nem közölték. Tüntetés Új-Delhiben A Dange vezette Indiai Kommunista Párt felhívására csütörtökön délután több mint nyolcvanezren tüntettek a parlament épülete előtt. Kö­vetelték a kormány lemondá­sát, a további áremelkedések megakadályozását és a mono­poltőke uralmának megtöré­sét. A hatóságok tízezer acélsi­sakos rendőrt mozgósítottak. A rendőrség még szerdán őri­zetbe vett 500 „gyanús sze­mélyt”. A SZÁZEZREDIK. MOSZKVICS408. A moszkvai kisautógyárban ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy a futósza­lagról legördült a százezredik „Moszkvics—408”. Az „ünne­pelt”: világoskék színű kocsi, jobb oldalra feliszerelt kor­mányszerkezettel, E gépko­csiból egy szállítmány rövi­desen útnak indul Ciprus fe­lé. Tavaly, az év második felé­ben tértek át teljesen az új Moszkvics gépkocsi gyártásá­ra. Ma már több mint 40 or­szág vásárolja. Aranyvásár Most nyilvánosságra került adatok szerint ez év júliusá­ban Franciaország 98 000 000 dollár értékben vásárolt ara­nyat az Egyesült Államokban. Ez 1965 óta a legjelentősebb aranybeváltás egy hónap alatt, s így Franciaország az Egye­sült Államok legnagyobb aranyvásárlójává vált, miköz­ben az amerikai aranytartalék szakadatlanul csökken. DELFIN SHO W (VSA) a tengerek játékos bohócainak íélórás műsora Budapesten a Ligeti Sátorcirkuszban Előadások: hétfőn és szerdán délután 5 és 7 órakor kedden, csütörtökön és pénteken délután 3, 5, 7 órakor szombaton este 5, 7, 9 órakor vasárnap fél 10, 11, fél 4, fél 6 és fél 9 órakor Az óriási érdeklődésre való tekintettel biztosítsa jegyét elővételben. Jegyek óra 10,— Ft, igényelhetők a helyi IBUSZ vagy Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségeinél, valamint a Magyar Cirkusz és Varieté Jegyirodájában Budapest VI., Népköztársaság útja 61. (Telefon: 225-Ó43, 420—349) 3ÍAGYAROHSXAGOX CSAK ft C19 A PCS TEX EATHATO! 16. Anderson tudta, mi jelent a § mondat első fele; az amerikai ^ flotta nagy összevonásának & időpontja, Pearl Harbourban, § november 25. és 30. között. $ Hogy mit jelentett a 270-es ^ szám, azt legfeljebb csak sej- ^ tette. Talán ennyi hajóegysé- ^ get vonnak össze... Honnan ^szerezhette ezt Shawan? An- ^ dersonban ágaskodni kezdett S az amerikai flotta tisztjének $ félelme annak tudatától, hogy $ egy japán—kínai pincér, most ^ már minden jel szerint kém, ^ egészen pontosan tud ja, mikor ^ futnak be a Pear! Harbour-i ^ kikötőbe a legnagyobb arae­5 rikai csatahajók. Ez — tejesen § érthetően — félelmetessé tette ^ számára a jövőt, hiszen ő is ^ oda készült. Hátha kihasznál- ^ jak a japánok ezt az alkalmat? ^ A legszívesebben már rohant ^ is volna, vissza a hajójára, % hog” továbbítsa az ONI tiszt- $ jene1’ mindazt, amit itt most § megtudott. De nem hagyhatta ^ egyedül Ross őrnagyot, s a § defenzív tisztek még mindig ^ nem jöttek __ ^ — Hol hallotta ezt? — bö­§ kött mutatóujjával Anderson ^ a blokkfüzetre irt mondatra, s § villámló szemmel nézett Sha­6 wanra. \ ^ A pincér hallgatott, egyetlen ^ szót sem szólt. Nem kérdezett, ? mos* már nem is próbált tá- $ madni, magába roskadtan ült a széken 11. S mennyivel na­gyobb lett volna Anderson iz­galma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Kado- matsa, a japán hadsereg ezre­dese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide. Singapore-ba, erre a fontos angol katonai és tengerészeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói fő­hadiszállását, az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még in­kább úrrá lett volna a kapitá­nyon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt to­vábbította értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok el­len vétett, amikor a blokkfü­zet szövegét nem'semmisítette meg... Közben megérkeztek az an­gol elhárító tisztek, s elvitték Shawant, Anderson rohant vissza a hajójára. Első dolga vol\ hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehe­zen rátalált az egyik csatahajó tiszti kabinjában, egvszuszra elmondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé bor­gőzös állapotban hallgatta vé­gig a kapitány szavait, de ami­kor Anderson odáig ért, hogy Shawan már a Pearl Har­bour-i összevonás időpontját 's tudja, nyomban kiszállt a fe­jéből az ital gőze. Az események gyorsan pe­regtek, az ONI tisztje rendkí­vüli úton továbbította értesü­lésé; az Egyesült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájékoztatta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a vezér­kari főnökök egyesített bizott­ságát. Ezek után nemcsak a kato­nai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Har­bour-i összevonást — ahová a valóságban majdnem 400 csa­tahajót, 300 repülőgépet vezé­nyeltek — mindenképpen el kell halasztani, illetve a ter­vet meg kel! változtatni. Ám ekkor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mind­össze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónknak, de má egészen jól haladnak tár­gyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásol­hatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gon­dolhatnák, hogy ellenük készí­tünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lényegé annak a bi­zonyos „közbeszólásnak”, amely minden jel szerint a külügyminisztériumból eredt, s egyetértésre talált a vezér­kari főnökök egyesített bizott­ságában is, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a japá­nokat a Szovjetunió elleni há­ború felé kell tolni. ben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülőd­nének. Hogy annyira mozgo­lódnak a japán hírszerzők? Háborús világot élünk!...” S ugyanez maradt az állás­pont akkor is, amikor két hét­tel a Pearl Harbour-i támadás előtt a szovjet kormány diplo­máciai csatornákon keresztül értésére adta az Egyesült Álla­moknak, hogy a japánok nagyszabású támadást készíte­nek eiő Pearl Harbour ellen. A forrást, persze, nem jelölték meg — ez már csak a máso­dik világháború befejezését követően került nyilvánosság­ra: a hírszerző Sorge volt. a tokiói német nagykövetség m°Uett működő sajtótudósító, a Szovjetunió legyilc legkitű­nőbb hírszerzője a második világháborúban. A Pearl Harbour-i felvonu­lás november 25-én megkezdő­dött. Egymás után érkeztek az amerikai csatahaiók, repülő- gépanj-ahajók a Csendes­óceán nagy tengerészeti bázi­sára ... 1941. december 7-e. vasárnap reggel, hét óra ötvenöt perc. T 7 kis ház padlásszobájá- béj. am elv Pearl Harbourra nézett, Ruth Kühn messzelá- tóját a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó ameri­kai csatahajókra szegezte, majd felnézett az égboltra, és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bernard Julius Otto Kühn izgatottságában akarat­lanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a ten­geralattjáróval a védelmi zár mösé — felelte. — Mert ha nem ... — Egészen biztosan sikerül- ni fog — mondta a lárv. erő­sen és határozottan. — Nézz az égre! Itt vannak! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents