Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
1966. SZEPTEMBER 11., VASÄRNAP MST HEGYEI ktfaM'lap Atlasz tenyerén T SIVATAGl SZOLGALATBAN: homoktalajok javítása Dr. EGERSZEGI SÁNDOR KOSSUTII-DÍJAS NYILATKOZATA — A többféle kísérlet közül válasszunk ki kettőt. Mindkét parcella egységesen azonos mennyiségű foszfort és káliumot kapott ősszel, vetés előtt. Különbség köztük csupán a nitrogén alkalmazásának idejében van. Ahol ősszel adtunk nitrogént, ott 4 év átlagában a rozs termése hektárra számítva 8,65 q volt, ahol pedig kora tavasszal, ott (Foto: Gábor) 19,34 q rozs termett; vagyis azonos tápanyagnak helyes alkalmazásakor a termés több mint kétszeresével emelkedett. — A nitrogén jobb kihasználását eredményező kutatásokkal is foglalkozunk. Olyan mesterségesen előállított anyagok segítik ezt elő, amelyeknek a múltja nemzetközi viszonylatban is csak pár évre tekint vissza. Főleg a karbamid alapanyagú vegyületek jöhetnek itt számításba. Ezekhez a különleges műgyantaféleségekhez erősített tápanyagokkal új műtrágyafajták állíthatók elő. A karbamid nátriumtartalma miatt növekszik a műtrágya nátriumkészlete, ugyanakkor csökken a nedvszívó képessége és így jól tárolható. — A telepen tovább sétálva olyan kísérlet előtt álltunk meg, ahol négyszeresen megismétlődve nagyon szép a lucerna, a többi területeken pedig csaknem kiveszett. Mi az oka ennek? — Az ok a homokjavítás módszerében keresendő. Homokjavítási módszerünk lényege, hogy a komposztot és a szerves trágya féleségeket nem a felszín közelben, hanem 50—60 centiméter mélyen szántó ekével a barázda aljára helyezzük el. A mélyen lazított talajba a gyökérzet gyorsan hatol le és a számára aktív tápanyagforrást jól hasznosítja. A mély termőtér kialakítása különösen aszályos vidékeken nagy jelentőségű. A réteges homokjavítás alkalmazásakor a talajnak az a természetes vízkészlete is jól hasznosul, amely a felszínközeli tápanyagellátás hibájaként a gyökerekkel átszőtt, de kiszáradt felszíni réteg alatt az altalajban kihasználatlanul visszamarad. Előnye az is, hogy a homokon több úgynevezett nem homoki növény is sikerrel termeszthető, amelyre példa a lucerna is. — A módszer előnyét jól szemlélteti, hogy az elmúlt évben felszínközeli művelésben és a sekély tápanyagellátásban részesített parcellákon 268 q, a rétegesen javított homokon pedig 52J q volt hektáronként a lucerna zöldhozama. A különbség 261 q holdanként, ami azt jelenti, hogy azonos területen a hozam megkétszereződött. — Homokjavítási módszé- reink iránt külföldön is érdeklődnek. Dr. Fathy Makled arab aspiráns itt szerezte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot. Remélhető, hogy a közeljövőben a szaharai homok- sivatagok termővétételének és tartós megjavításának egyik eredményes eszköze lesz az általunk kidolgozott homokjavítási eljárás. Halácsi Dezső Fénycsapda - kloroformmal Már régen megfigyelték, hogy a mesterséges fény tömegesen vonzza az éjszaka repülő rovarokat. Közöttük különösen sok a kártevő faj, főként a lepkeféle. Maga a készülék rendkívül egyszerű: kerek fémtetőből áll, amely lefelé vetíti a fényt, és egyben védi az esőtől a már befogadott rovarokat. Hozzátartozik a terelőtölcsér, melynek széles szájába könnyen betalálnak a rovarok, valamint a tölcsér szűk nyílásához csatlakozó gyűjtőüveg, amelybe a rovarok megölése céljából kloroformot tesznek. A fémtetőn egy 100 W-os égő függ, úgy hogy fénye vízszintesen szabadon terjedhet. Az első ilyen berendezést 1952-ben helyezte üzembe a Növényvédelmi Kutató Intézet, és a jó eredmények láttán azóta fokozatosan növelték számukat, míg kiépült hazánkban — először a világon — az egységes, országos fénycsapda-hálózat. A hálózattal azonban csak az első feladatot oldották meg: a növényvédelem minden eddigit felülmúló mennyiségben és l-áltozatosságban jutott kártePROGNÓZIS BOGÁRINVÁZlOROL vő rovarokhoz — vizsgálati célra. Milyen következtetések vonhatók le a begyűjtött rovarok millióiból? Először is feltérképezhető az egyes kártevők elterjedési területe. Vannak pl. olyan kártevő lepkék, amelyek nem fordulnak elő az egész országban, hanem csak egyes tájakon. Mások megtalálhatók ugyan mindenütt, mégis számszerű adataik alapján kitűnik, hogy sokfelé csak szórványosan lépnek fel, tömegesen csak néhány helyen. Komolyabb veszélyt csupán itt jelentenek. A kártevők eloszlására, gyakoriságára vonatkozó adatok arról nyújtanak tájékoztatást, hogy az egyes országrészen milyen kártevők elleni küzdelemre kell felkészülni. Fontos eredményeket adnak a rajzási görbék is. A naptár- szerűen kimutatott adatokból meg lehet állapítani, mikor kezdenek az egyes kártevők rnjzani, mikor éri el a rajzás a tetőpontját, és mikorra fejeződik ez be. A védekezést a rajzás tetőzésekor kezdik el, amikor a nőstények már befejezték a peterakást; a hernyók elleni küzdelem ugyanis sokkal eredményesebb. A növényvédelem gyakorlata számára elsősorban a kártevők számszerű adatait kell állandóan ellenőrizni. Ha ezek az adatok túllépik az illető kártevő szokásos egyed- számát, fel kell készülni a károk elhárítására. Ily módon a szakemberek — akár csak a meteorológusok a várható időjárásról — prognózist készítenek a várható „kártevőinvázióról”. Mérlegen a szauruszok 70 tonnás tojásrakók A múzeumok őslénytani termeit látogatóknak mindig lenyűgöző látványt jelentenek a földünkön egykor élt és azóta kihalt ősállatok hatalmas csontvázainak a méretei. A geológiai másodkor legjellegzetesebb állatai a dinoszauruszok csoportjából kerültek ki. E család egykor élt fajainak súlymegállapításával végeztek kísérleteket az Egyesült Államok Természettudományi Múzeumának munkatársai. A súlymegállapító kutatómunka első szakaszában szobrászok és őslénytanos szakemberek megépítették az ősállat kicsinyített, de pontos méretarányú modelljét. A munka második szakaszában a modellt homokkal hézagmentesen feltöltött ládába helyezték. A feltöltött ládát ezután lemérték a modellel együtt, majd anélkül. A két mérés közötti különbségből számították ki a modell pontos térfogatát, illetőleg homoksúlyát. Ezt a számot megszorozták az eredeti csontvázméretnek megfelelő szorzóval, majd a test és a homoksúly közötti különbség figyelembevételével megkapták az ősállat eredeti, mondhatjuk „élősúlyát”. Ezzel a módszerrel kiszámították néhány geológiai másodkorban élt ősállat pontos súlyát. A kapott eredmények szerint az egykor élt sárkánygyíkok 2—10 tonnát nyomtak, de akadt köztük még ezeknél is nehezebb, pl, a brontoszaurusz 27—30, a brachioszaurusz 78 tonnájával, (összehasonlításképpen: egy oroszlán átlagos súlya 150 kg, egy elefánté is alig haladja meg a 3 tonnát.) Az ilyen mérések segítik az ősállatok élettanával foglalkozó kutatásokat. A hatalmas testű növényevő állatok a mai vélemények szerint a jura és a kréta időszak buja növényzetével ki tudták elégíteni hatalmas étvágyukat. Az őslénytanos szakkörökben azonban még napjainkban is számos vita zajlik azzal kapcsolatban. hogy a hatalmas testű, 70—80 tonnás szauruszok milyen környezetben éltek, és egyáltalán tudtak-e a szárazföldön közlekedni? Hogyan tarthatták fenn lábaik hatalmas testüket? Több szakértőnek az a véleménye, hogy a nagy testű állatok mocsarakba merülve éltek és hosszú nyakuk elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a vízből kinyúlva a növényzetet legeljék. Ám ezek az állatok annak idején tojásrakók voltak, ehhez viszont ki kellett menniük a szárazföldre. Napjainkban az őslénytani kutatók olyan kompromisszumot fogadtak el, hogy a nagy testű őshüllők általában mocsarakban éltek, de amennyiben életmódjuk azt megkövetelte, szárazföldön is otthonosan mozogtak. A pacsuli titka Az erősen illatosított emberre azt mondják: pacsuli szaga van. Hol keresendő ennek a mondásnak az eredete? Egy emberöltővel ezelőtt a szappanok és szagosvizek legelterjedtebb illatosító anyaga a pacsuliolaj volt. Az Indiában, Ceylon-szigetén és a malá- ji szigeteken honos patsuli nevű növénynek az olaja ez a Távol-Keleten nagyon kedvelt illatosító anyag. A növény rokonai hazánkban is megtalálhatók: a fodormenta, borsosmenta, mézfű, citromfű, bazsalikom és a zsálya mind-mind az ajakos virágú patsuli szerényebb rokonai. A Távol- Kelet bennszülöttjei sokáig nem árulták el az illat előállításának a titkát, amely abban rejlett, hogy az illóolaj csak a patsuli növény szárítása és fonnyasztása után szabadul fel, akárcsak a vanília növény termésénél. Az indiai asszonyok a növény olajával kenik a hajukat, azzal illatosítják ruhájukat, a férfiak a dohányukat. Távol-Keleten még ma is annyira közkedvelt, hogy a termesztését egyre fokozzák. Európában a mesterségesen előállított illatok már évtizedek óta kiszorították a pacsuliolajat, csak a szólásmondásban maradt meg. Kukorica rendelt záporban Magyarországon nem mindenütt biztonságos a kukorica- termesztés, különösen a csapadékelosztás egyenetlensége következtében. így egyre nagyobb szerepet kap az öntözéses művelés. 1963-ban annyi kukoricaföldet öntöztünk, ami felölelte az összes öntözött szántóföldi növények földterületének 24%-át. Ez annál fontosabb, mivel a talajművelés és az ápolás megfelelő szintű elvégzése nélkülözhetetlen az öntözéses gazdálkodásnál. A mulasztások itt vagy egyáltalán nem vagy csak részben pótolhatók utólag. A tápanyagszükséglet és a vízszükséglet egybeesik. Éppen ezért az öntözéses művelésnél nagyobb arányú trágyázásra van szükség. A nitrogénnel történő trágyázás nagyobb vízszükségletet is igényel, ez azonban a termelésben megtérül. De nem nélkülözhetjük a szervestrágya alkalmazását sem, mert javítja a talaj szellőzöttségét és növeli vízbefogadó képességét. Alaptrágyázás és kiegészítő trágyázás együttes alkalmazásával érünk csak el megfelelő eredményt. Az öntözéses termesztésnél igen fontos a helyes fajtamegválasztás. A hibridkukoricák termése 10—30%-kal múlják felül a szabadelvirágzású kukoricafajtákat. A szakiroda- lom számos hibridet javasol erre a célra: a helyes megválasztást a körülmények, helyi viszonyok alapján kell elvégezni. Hasonlóan alapos megfontolást igényel a tenyészte- rület nagyságának meghatározása. Végül az öntözéses kukoricatermesztés fontos feltétele az öntözési időpontok helyes megválasztása. A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy a címerhányás és a csőképzés idején a legnagyobb a kukorica vízigénye. De ez nem jelenti azt, hogy egyéb időszakokban nem válhat szükségessé az öntözés. Ezt a talaj- és klimatikus viszonyok határozzák meg. Nagyobb szárazság idején, illetve a fejlődés szempontjából károsan ható időszaki szárazság esetén is nélkülözhetetlen az öntözés. Lehet ez akár a szárképződés vagy a szemképződés időszaka is. Mindezekre a szempontokra tekintettel kell lennünk, ha az ősi kultúrnövényünk termés- eredményeinek javítására, tökéletesítésére törekszünk. Egyik legnagyobb jövedelmet biztosító, ugyanakkor azonban jelentős talaj-, illetve táplálék- és kezelési igénnyel fellépő növényünk a kukorica. Megéri a fáradságot! ABLAKTALAN SZÁLLÁSOK Baromfinevelés — mesterséges klímában Seregély — Amerikában 1890-ben kezdő- Central-parkban, dött a seregélyek majd ezt néhány- „karrierje” az szór megismételte. Egyesült Államok- A madarak né- ban. Egy jószán- hány évtized alatt dékú, de nem túl olyan gyorsan elelőrelátó ember szaporodtak, hogy ebben az évben valóságos csapásbocsátott szaba- sá leitek. Ma már dón néhány pár eljn ' nk a Csen- európai seregélyt des-óceán partjáig New Yorkban, a is és az általuk okozott kárt évi 28 millió dollárra becsülik. Ennek következtében valóságos irtóhadjárat kezdődött a seregélyek ellen. Elfogásukra olyan nagy csapdákat használnak, amelyekkel 24 óra alatt 1500—2000 madarat lehet megfogni. A hazai gyakorlatban alkalmazott módszer az, hogy a pillanatnyi időjárás megszabta körülményeket igyekszünk módosítani, pl. az ablakok nyitásával vagy be- csukásával, fűtéssel stb. A másik, hatásosabb és tökéletesebb eljárás elve: a tenyésztőhelyiséget minél tökéletesebben el kell szigetelni a külső környezettől, és az így létrejött zárt térben „mesterséges éghajlatot” kell létrehozni. Ilyen megoldásról olvashattuk a Mezőgazdasági Technika egyik számában. Az így épült baromfiházak meglepő látványt nyújtanak: ablaktalan, zárt épületek, melyek falain csak a ventillátorok és zsalus szellőzőnyílások láthatók. A világítást megfelelő számú és erősségű izzólámpával viszonylag egyszerűen meg lehet oldani; a mesterséges fény erőssége könnyen szabályozható, óraművel vezérelve automatikussá tehető a napszakok utánzása. Valamivel bonyolultabb probléma azonban a fűtés és szellőztetés. Egy átlagosan fejlett (2 kg-os) baromfi megközelítőleg 10 kcal hőt termel és 8,4 g víznek megfelelő mennyiségű párát lélegzik ki óránként. Mérsékelt éghajlati viszonyok között és megfelelő állománysűrűség (négyzetméterenként 10—11 db) esetén tehát a fűtés kérdése megoldódott: ha az épület hőszigetelése jó, akkor a belső tér hőmérsékletének biztosításához a baromfiak termelte hő elegendő. A problémát a páratartalom szabályozása okozza; a nagy feleslegben keletkező pára állandó eltávolításáról csak erélyes szellőztetéssel lehet gondoskodni. Mivel a levegő állandó cseréje egyúttal hűt is, nyáron a kellő hőfok fenntartásához a helyiség teljes légterének percenkénti megújítása szükséges. Ez csak nagy teljesítményű szívóventillátorokkal lehetséges. A téli légcsere az erős lehűlés veszélye miatt csak a pára eltávolítását szolgálja; ilyenkor a ventillátorok teljesítményét a beömlőnyílások zsilipelésével csökkentik, illetve a beszívott levegőt a szigetelt padlástéren át vezetik, ahol az előmelegedhet. Külön figyelmet kell fordítani a levegő áramlásának sebességére és egyenletességére; a „holt” és „huzatos” terek kiküszöbölésére terelőszerkezeteket iktatnak a beszívott levegő útjába. Az ablaktalan baromfiházak további előnye, hogy egyszerűen automatizálhatok. A fényerő és megvilágítási idő automatizálásához hasonlóan oldható meg a hőmérséklet szabályozása is: a lehűlést, ill. felmelegedést műszer érzékeli és ez vezérli a ventillátorok üzemét, illetve a be- és kiömlőnyílások zsilipéinek nyitottsági fokát. Ez a megoldás az időjárás szeszélyeitől teljesen függetleníti az állattenyésztőket. Törpekerteket létesítenek egész Moldavai SZSZK-ban. A köztársaság ötéves terve húszezer ilyen kert létesítését irányozza elő. A törpegyümölcsösök tízszer nagyobb termést hoznak, mint a szokásosak, és már a harmadik évben termőre fordulnak. L t
