Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
4 1966. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP A statisztika az a A szobji j4rás közművelődési Helyzetéről mostanában elkészüli jelentés egyebek között beszámol róla, hogy a járás 17 községében a könyvtárak állománya múlt év végén összesen 32 6i)l kötet, beiratkozott olvasói száma pedig 4652 volt. Vagyis az egész lakosságnak mindössze 16,3 százaléka, ami bizony kevés. Ezzel szemben joggal minősíti pozitívumnak a jelentés, hogy a beirakozott könyvtári tagok több mint 55 százaléka felnőtt. Sajnálkozva állapítja meg azután az Ipoly menti községek könyvtárainaK gyenge látogatottságát. Számadatokkal bizonyítja, mennyivel nagyobb a művelődés iránti érdeklődés a Duna mentén. A legnagyobb az egész járásban Nagymaroson, amelynek könyvtara 70S olvasóval büszkélkedhetik, Szob a második helyen áll 557, Verőce pedig a harmadik 3G2 olvasóval. Ellenben az Ipoly völgyében fekvő Tésa a leggyengébb. Mindössze 76 lakosa veszi igénybe a könyvtárat. Ejenye, micsoda falu ez a Tésa, milyen kevés a könyvet olvasó lakosa! Csóváljuk, mégpedig rosszallóan csóváljuk a fejünket, amíg eszünkbe nem ötlik, hop-hohó, hiszen Tésá- nak, mégha ott a csecsemők is bújnák a kölesünk önyvtári könyvet, akkor se lehetne 708 olvasója, mint Nagymarosnak. Tésa a megye egyik legkisebb községe ugyanis, egész lakossága nem több 500 léleknél, Nagymaroson viszont legalább 5500 ember él. Így hát a jelentés téved, könyvolvasásban mégiscsak Tésa vezet. Mert — tessék csak utána számolni, végtére mi is tévedhetünk — a Duna menti Nagymaros egész lakosságából 12,87 százalék könyvtári tag, míg Tcsán 15,2, azaz egészen pontosan 2,33 százalékkal több. Mindebből egyébként megint csak az derül ki? hogy milyen igaza volt Láng Lajosnak, a budapesti Tudományegyetem jogtudományi kara egykori professzorának, aki új hallgatói előtt minden évben első előadását szóról szóra ezzel vezette be: — Uraim! A statisztika az a tudomány, amellyel mindent be lehet bizonyítani, de mindennek az ellenkezőjét is. Sz. E. A SPEKULÁNS Többen biztattak, hogy leplezzem le a lakásspekulánst. Ráálltam. A lakáskérdés ma társadalmi ügy. Egy kényelmes összkomfort ma sokaknak életcél, elérhetetlen álom és a boldog szerencséseknek a beteljesülés. A spekuláns pedig árulja a lakását... Mint vevő csengetek be hozzá. ■— Negyvenezer — mondja kertelés, magyarázkodás nélkül, olyan természetes hangon, ahogy a kofa a piacon. Egy szoba, hálófülke, melegvizes fürdőszoba, erkély, modern konyhája, mint egy laboratórium. — Harmincezret fizettem bele kápéban, egy év alatt hatezret törlesztettem. A négyest lelépésnek számítom —, magyarázza, majd egy erőltetett mosollyal hozzáteszi: — Ha úgy tetszik, fájdalomdíjnak. Egy összegben kell fizetni, beköltözés előtt! Szigorúan fürkész, mintha azt vizsgálná, ki lehet-e belőlem negyvenezrfet nézni. Bevezet a szobába. A bútorzat: régies ágy, rozoga asztal és összesen két szék. Szekrény nincs, nem is kell, beépítették a falba. Meg is mutatja. Egy öltöny lóg benne és egy fakó ballon. Viszolygok a spekulánstól. Szinte undorít ez a szenvtelen hang, ez a bizalmatlanság, majdnem ellenségesség. — Tudja, voltak itt már százan is. Mind úgy képzeli, hogy ad néhány ezret, a többit részletre. Tegnap volt itt egy pasas. 1600-at keres. Havi ezer részletet ajánlott fel. Csak azt tudnám, miből akarta a több mint hatszáz forint törlesztést fizetni. Egy komoly vevőm van, annak megvan a pénze, de még vacillál. Tehát? Új tsz-építőbrsgád Kapacitáshiányra hivatkozva sem vállalat, sem ktsz nem vállalta a nagybörzsönyi Hunyadi Tsz 114 férőhelyes növendékmarha-istál- lójának építését. Márpedig az istállónak a fagyok beállta előtt okvetlenül el kell készülnie. A tsz úgy segített magán, hogy augusztus elsején hat kőművesből álló építészbrigádot szervezett. A brigád az építkezést már megkezdte, és november 15-ig be is fejezi. " A spekuláns protekcióval jutott ehhez a lakáshoz. Családi körülményei miatt soron kívül vették fel a listára. A munkatársak, kölcsönökkel is segítették, hogy be tudja fizetni az induláshoz szükséges pénzt. Akkor ő volt a világ legboldogabb embere. Sokan irigyelték is. — Hallotta volna, hogy sírt akkor —, mesélte vállalatának szakszervezeti bizalmija. — Arra hivatkozott, hogy hamarosan megszületik a második gyereke. Felesége állítólag azzal fenyegette, hogy elhagyja. Csak később derült ki, hogy főbérleti szobáját, Szotiaiist® brig a kongresszusi verseny sikeréért A ceglédi földművesszövetkezeti járási központ és a KPVDSZ járási bizottsága szervezésében 24 szocialista brigádvezető tapasztalatcsere-megbeszélést tartott pénteken Cegléden. A tapasztalatcsere felölelte a brigádvállalások összehangolását, a munkamódszerek tökéletesítését a kereskedelemben, a gazdasági vezetők és a brigádok kapcsolatát, s szakmai oktatás kiterjesztését Ipari válla Botok, közülietek, termelőszövetkezetek I A Csepel Autógyár felesleges készleteiből (saját gyártás, vásárolt alkatrész, hengerelt áru, építési anyagok, félkész termékek, kötőelemek, regie-anyagok, használt szerszámok stb.) kiárusítást tart. A kiárusítás I960. JÚLIUS 11-TÖL—AUGUSZTUS 28-IG TART A BNV TERÜLETÉN LEVŐ AUTÓ- ÉS TRAKTORIPARI PAVILONBAN Megközelítés: a Kacsóh Pongrác út 7. sz. bejáraton Árusítás: helyszínen, a 104/966. sz. OT—PM. rendelet alapján ügyintéző: Vollár Mihály Telefon: Csepel Autógyárban: 131—660/134 m Vásár területén: 229—031 amelyben addig lakott 5 ezer forintért átjátszotta valakinek. — Ezt az akciót tulajdonképpen fiataloknak szerveztük. Valaki visszalépett és az üzem vezetőinek javaslatára szinte suba alatt őt vettük fel a listára — mondja a KISZ- titkár. — Aztán elvált a feleségétől, most pedig árulja a lakást. Az a baj, hogy hivatalosan nem léphetünk fel ellene, mert tulajdonképpen nem törvénytelen amit csinál. De mégis az íratlan szabályok szerint bűnt követ el... — mondja a szakszervezetis. — Nos? — szól rám kérdően a spekuláns. — Még gondolkozom... Majd visszajövök, — ígérem. ,— Ahogy gondolja — felel nagyon udvariatlanul és elindul az erkély felé. — Majd csapja be az ajtót — mondja és hátat fordít. Megmérettem és könnyűnek találtattam. Becsapom az ajtót. Rajta fényes réz névtábla. Cirádás betűiekéi vésték bele a nevet. A tábla szélét virágok díszítik. Bármilyen furcsán hangzik ez a névtábla a következőket árulta el nekem: Aki ilyen hivalkodó, szinte büszke táblát csinál, az örökérvényűen akarja hirdetni: íme révbe ért, lakása van, az övé, csak az övé. Ez a tábla boldog büszkeséget hirdet. Aki üzletelni akar a lakással az nem csináltat ilyen táblát... — Én nem tartok igényt semmire. A pénzt az ő családja, a munkatársai adták össze. Az igaz, hogy évekig spórolt. A gyereknek egy játékot nem engedett venni, de még egy szelet csokoládét sem. Pokol volt az életünk. Én mondtam, hogy éljünk inkább abban az egy szobában... de éljünk! Megszállotja lett a lakásnak. Mondtam, hogy nem bírjuk, — meséli a spekuláns félesége. — Amióta otthagytam emberi életet élhetek. Én szeretek moziba járni, szeretem a szép ruhát. Nem bírom a garasoskodást. Más emberek vagyunk. Én sajnálom őt, de... Amint kimondják a válópert, hozzámegy egy másik férfihez. Fiatal, szép asszony, most harminc éves. öt évig szinte koplalt, hogy lakása legyen. A jelenleginek már megvan a lakása. Úgy tervezik, hogy elutaznak valahozá külföldre, egy kicsit világot látni.. s Csak egy mondat. Az óvodában mondta egy hatéves kisfiú: — Apu belegolyósodott a lakásba... — Nem szereted aput? — Ö sem szeret senkit... — Hát mégis meggondolta magát? — fogad mosolyogva a spekuláns, amikor két nap múlva újra csengetek az ajta— A Ki mit tud-ból kiderült, hogy a fiatalok tudnak szavalni, énekelni, táncolni. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem! Tudnak számolni, értenek a fizikához, biológiához — miként a Ki miben tudós vetélkedő bizonyította. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem, a fiatalok mesterei a szakmájuknak. Ezt mutatja majd be a Ki minek a mestere új országos vetélkedő, amelyet az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére hirdettünk fiatal esztergályosok részére. Békési Józsefet, a magyar televízió ifjúsági osztályá- ! nak vezetőjét kértük meg, hogy beszéljen erről a — bizonyára megint az egész országot megmozgató — vetélkedőről. — Benevezhet minden fiatal esztergályos, akinek van szakmunkás képesítése, s még nem töltötte be a 30. életévét, A versenyt univerzális csúcsesztergapadokon rendezzük. — A vállalkozó szellemű fiatalok az üzemi, városi, járási és megyei KlSZ-szerve- zeteknél jelentkezhetnek. Ehján. Bevallom neki, hogy újságíró vagyok. — Már fel is jelentettek. Nem izgat a dolog. Semmi törvénytelent nem csinálok —, mondja nyugodtan. Ettől kezdve nemhogy ellenségesebb, inkább barátságos, és beszédes. — Tudja, hogy mindenki lakásspekuíánsnak tartja? — Tudom. Nem érdekel. Fújhatják a tollat! — Élete vágya volt ez a lakás ... állítólag... — Nem állítólag! Valóban az volt! De marhaság volt! És elég volt. Évekig gürcöltem, egy pohár sört nem engedtem meg magamnak. Kölcsönöket vettem fel, hogy meglegyen ez az odú — mutat gyűlölettel a világos, esztétikailag is szép lakásra. — De ennek sosincs vége. Kétezret keresek. Majdnem havi hétszáz a lakás-rezsi. Vegye még hozzá, hogy a kölcsönöket is vissza kell fizetni. Láthatja, milyen szépen be vagyok rendezve — int a fejével a rozoga ágy felé. — Még az unokám is fizethetné a részleteket. Aztán miből vennék bútort. Ezek a lomok elmennek egy rossz lakásban. De ide modern bútorok, télevízió, meg hűtőszekrény kellene. Miből? Mikor? — A felesége... — kérdezném, de már az első szónál közbevág. — Gyenge ember... Most azt mondja, hogy én kénysze-^ rí tettem bele Pedig az ele-^ jén ő is akarta. Állandóan az-^ zal szekált, hogy lakás kell, lakás kell... Persze, előbb ^ kellett volna eldönteni a nagyS kérdést —. itt egy kis szüne- S csemetéjét — betonon és az tét tart és frappírozva mond-^ úítalan utakon. Látnivaló van ja: Élni, vagy lakni... Ez itt (Jelég, csak magyarázni kell a kérdés. ^ — Ha már megvan a lakás, S; nem buta dolog eladni? ^ — Számoljon az újságíró úr^ —, mondja gúnyosan. — Két^ gyerek után fizetek. Ez nyolc-^ száz. Hétszáz a lakás. Maradj havi ötszáz. És még adósságom Sj is van. Hát ezért lettem én la-§ kásüzér. Vagy talán úgy kép-ij zelik, hogy adjam oda ingyen?^ Voltam bent a tanácson is.^ Felajánlottam, hogy odaadom^ a lakást, utaljanak ki egy ha- ^ sonló államit. Akkor nem^ kértem volna egy vasat sem. ^ Azt mondták, hogy voltak itt í már sokan hasonló kéréssel. ^ Jöttek cserepartnerek is. Ócs- ^ ka szoba-konyhákat kínáltak^ cserébe. Hát olyan hülye már ijj nem vagyok. Különben már^ van egy vevőm... Ez komoly- ^ nak látszik. § — És maga hol fog lakni?* — Felmegyek Pestre. Egye- ^ dűl vagyok, vagy munkásszál- § lásra költözöm, vagy albérlet-§ be. ^ — És mit csinál a pénzzel?^ — Beteszem autónyere- ^ menyre ... Hátha egyszer sze- ^ rencsém lesz. — Nősülni nem akar újra?§ — Csak olyan nőt vennék $ el, akinek van lakása... :::::: § S :::::: | Többen bíztattak, hogy lep- ^ lezzem le a lakásspekulánst. Jj Szégyen!tsem meg, ítéljem^ s A Ki mit tud?, a Ki miben tudós? után Ki minek a mestere? A tv új országos vetélkedője — Szakmai tekintélyek a zsűriben — Megkezdődött a felkészülés hez munkahelyi javaslat szükséges. A munkahelyek igazolják, hogy a jelentkezők rendszeresen teljesítik a tervet, jó a munkafegyelmük, és selejtmentesen dolgoznak. Aki ifjú mestere már a szakmájának — megszerezte a SZÍM-jelvényt — az felsőbb kategóriába léphet, vagyis közvetlenül a területi versenybe kerül. A magyar televízió felkérte a zsűriben való részvételre Pataki Lászlót, a KISZ VB- titkárát, aki valamikor szintén esztergályos volt, továbbá Horváth Edét, a Győri Vagon* és Gépgyár vezérigazgatóját. Még nem tudjuk, kik fogadják el meghívásunkat a Műszaki Egyetem forgácsoló tanszékéről. Meghívjuk a zsűribe a szakma egyik köz- tiszteletben álló képviselőjét és az ország egyik legjobb esztergályos szakoktatóját. — A négy első díj: I. Pannónia motorkerékpár, II. szobaberendezés (12 000 forint értékben), III. Szigma tip. tv- készülék, IV. Simpson, vagy Jáwa Ideál moped. '////. rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssss/sfssr Toronyitól a száz halom vidékén Az apa körbe jár és viszi hozzá. A háttérben ott a mosl tető alá hozott nyolcszintes toronyház. Ezen a vidéken az első lakóházóriás. Valamikor Nem tudom megtenni.. 1 ősz Ferenc a történelem egy nagy csatájának halottait halmok alá temették, itt Százhalombattánál, a Bcnta patak mentén. A halmok körül nem sokkal magasabb, vályogfalú házakat döngöltek az emberek. Aztán egyik napról a másikra magasba szökött a kor jelzője, a sokemeletes ház. A Dunamcnti Hőerőmű és az olajváros közös települése nem messz« a fővárostól szép hajlékokat biztosít az itt letelepülőknek. Egyre több ház falai emelkednek ki az enyhén lankás vidékből. Az ipar jól sikerült, modern városa alakul ki előttünk, ahol az elektromosság születik, s ahol a föld mélye folyékony kincséből üzemanyagot desztillálnak. A papának könnyű dolga van: a legszebb, legkézenfekvőbb magyarázat a minden kényelemmel felszerelt lakás, amelyből szabad időben portyázó körútra indulhat szülő és gyerek. (Tóth felv.)
