Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

WC«. AUGTTSZTÜS T. VASÄRNAP «Jt jtEcrxi s^Cii’iap Emberekért, elvekért, sikerekért Falusi kommunisták munkája egy járás életében Az utóbbi időben sok szó esik a ceglédi járásról: jó hí­rek jönnek az ottani falvakból. A szövetkezetek földje több mint 85 ezer hold s tízezer ember műveli ezt a hatalmas területet. Országosan is számottevő. Számok kívánkoznak ide, hogy öt éve még 191 millió forint volt a járás szövetkezetei­nek a termelési értéke s 1961-ben ez már 218 millióra emel­kedett. Es a tiszta vagyonuk összege 1961-ben még 102 millió forint volt — ma már mintegy 200 millió. 1 Nemrég Dánszentmi'klós hallatott magáról. Itt fogal­mazták meg a Micsurin Ter­melőszövetkezetben azt a fel­hívást, amely a pártkongresz- ezus tiszteletére versenymoz­galmat hirdet, a megye szö­vetkezeti szocialista brigád­jai számára. Érdekes, mi több; tanulságos is kitapintani a mozgató rugókat, megmérni az erőt, amely itt munkál eb­ben a fejlődő, változó világ­ban; mit végeztek, s mit vé­geznek itt tízezer szövetkeze­ti paraszt kommunistái. I Az élet példákkal szolgál. ; Albertirsán egy-két évvel ezelőtti közgyűlés hozta a változást a Szabadság Tsz éle­tében. Ezen a közgyűlésen te­remtettek rendet a portáju­kon. Mérleghiánnyal zárták az esztendőt Az elnök, ba- sáskodó ember volt; az elége­detlenség tetőzött, A pártszer­vezet egységesen kiállt: ez így nem mehet tovább. Eré­lyes intézkedéseket sürgettek, még mielőtt tovább saaporod­A bögrecsárda hálátlan vendégei A Csepel Autógyár, igen cél­irányos helyre épült Kamarás Imre szigethalmi szőlősgazda számára. Az már más kérdés azonban, hogy szerencséjére, vágy éppen a bajára. Habár — mikor, hogy. Mert ha az autó­gyár némely dolgozója szóra­ját oltani nyitja rá az ajtót, az pénzt hozó szerencse. S na­ponta megtörténik. Am ha a pénzügyőrök megtudják, hogy borát engedély nélkül méri, az pénzt vivő balsors. Talán még a világ egyetlen börgreesárdásával sem történt meg — mint vele, hogy saját vendégei jelentették fel. Vagy két tucat rendszeres látogatója teljes neve és címe aláírásával egyenesen a pénzügyőrségnél panaszolta be. Természetesen nem amiért tiltott szeszmérést tart fenn, hanem sürgős in­tézkedést kertek, mert diágán, literenként húsz forintért adja, és amellett még vízzel is hígít­ja borát. E két utóbbi tény azonban a pénzügyőröket ke­vésbé érdekelte. Azért lepték meg Kamarás Imre házát, hogy megtudják, a tavaly és tavaly­előtt is rámért 1000—1000 forint bírság ellenére is folytatja-e még szabálytalanul a borárusí­tást. Ajtajában összetalálkoztak két fiatalemberrel, az egyik teli borosüveget szorongatott kezében, és meg is mondta őszintén, éppen most vásárolta. Kamarás viszont az eljárás so­rán azt diktálta a jegyző­könyvbe, hogy a bort a két if­júnak mint jó szomszéd nem pénzért» hanem barátságból adta. — A feleségem említette is, amikor már az ajtóban voltak — folytatta tovább —, hogy nem fizettek a borért, mire én azt mondtam, nem baj, szom­szédok. Azt hitte a jó öreg csárda«, hogy ez a védekezés meggyőzi ártatlanságáról a hatóságot, holott éppen saját szavaival bizonyította, egyáltalában nem szokása ingyen adni a bort. Amit különben több ta­núként meghallgatott vendége is igazolt. Ezek után jogerősen a ki­szabható legmagasabb pénzbír­ság, 3(KM) forint megfizetésére kötelezték. De vajon most már Kamarás nem ítéli-e túl drá­gának a bögrecsárda további nyitvatartását? Háládatlan ven­dégei igazán megérdemelnék, ha bezárna. Menjenek csak tá­volabbi bögrecsárdába, ha egy­szer vendéglátó gazdájukat ilyen bajba hozták! Végtére másutt is van bor. No meg kút is. —- sz — nának a bajok. Ekkor került sor a közgyűlésre, ahol a szö­vetkezetiek új elnököt vá­lasztottak Valent Mihály személyében s tiszta lapot nyitottak a tsz történetében. Azóta megszabadultak a mérleghiány nyomasztó gond­jától. Az emberek elégedettek a vezetéssel. A pártszervezet helyesen ítélte meg a dolgo-t — itt, Albertirsán a vezetés­ben voltak a bajok. Van fordított eset is. Törte­ién, a Rákóczi Termelőszövet­kezetben más szerep jutott a pártszervezetnek; itt az elnö­köt kellett megvédeni. Öt esz­tendeje hívták Szabó Lajost a frörteli Rákóczi elnökének. Köztudomásúan kiváló szak­ember; végzettsége, tapasz­talata egyaránt megvan a tisztséghez. Csakhát nem volt falubeli — többen ezért ide­genkedtek tőle. Mások — né­hány hangoskodó — azért for­dultak az elnök ellen, mert szigorú, következetes, s jövő­be látó ember. Éberen vigyáz­ta a közös vagyont; a legki­sebb lopást, mulasztást sem nézte el. Beruházásokat akart, hogy mielőbb gyarapítsa a kö­zös vagyont. Ésszerűen per­sze: nem a tagság jövedelmé­nek rovására. De ellenállt, hogy mindig, mindent felosz- szanak. Ezért támadták az elnököt, kisebb csoport verődött össze ellene, s ő ekkor, úgy gondol­ta. jobb lesz, ha elmegy. Sza­bó Lajos mellett kiállt a párt­tagság. A kommunisták tud­ták, hogy neki van igaza. A pártszervezet tagjai beszéltek az emberekkel — akik közül sokat félrevezettek —, mit akarnak? Aztán jött a köz­gyűlés, s az elnök maradt. Azóta megtelepedett a köz­ségben ; s közmegelégedésre dolgozik. Ezek az esetek valójában személyi kérdések, jobb szó hi jón: káderügyek. De csak látszólag. Jól kibontható itt a kommunisták szerepe, ere­je, helytállása, s a közös ügyért érzett felelőssége. Jel­lemző esetek ezek. Mert visz- szatérve — mondjuk — a tör- teli Rákóczi szövetkezet elnö­kének történetére; itt nem­csak Szabó Lajost vette védel­mébe a pártszervezet. Az el­veit is. Állástfoglaltak, hogy igenis a közös vagyont véde­ni kell — annak van igaza, aki ezt hirdeti. És az is igaz, hogy az építkezések, a beru­házások jelentik a jövő zálo­gát. Ott a közgyűlésen már nemcsak egy embert pártfo­goltak; gazdasági kérdésben döntöttek, vagy, ha kell, hát politikai, illetve társadalmi problémát oldott meg a szö­vetkezet tagsága — a kom­munisták fellépése után. Amikor most, az adatok s eredmények között vizsgáló­dik az ember, összehasonlít­ja a számokat, hogy öt éve még alig haladta meg a járás szövetkezeti parasztjainak évi átlagos jövedelme a 10 ezer forintot, most pedig 12 ezer forint körül jár a muta­tó; ekkor az ilyen előre látó elnökökre kell gondolni, mint Szabó Lajos s azokrá, akik elképzelései megvalósításá­Göcseji napok Szombaton ünnepélyes kül­sőségek között megkezdődtek az ország egyik legszebb nép­rajzi tájegységének, a Zala megyei Göcsej népének életét, gazdaságát, népi és iparművé­szetét, kűltúráját bemutató göcseji napok, amelyek augusz­tus 28-ig tartanak. A göcseji napok első programja nemzet­közi lovasverseny volt. A fes­tői környezetben lévő rád i házi lovasiskola versenypályáján hét dunántúli egyesület lova­sain kívül a zágrábi, konjici és a gráci lovasklub versenyzői is részt vettek. ban segítették s támogatják ma is. Nehéz volt idáig; s ezután sem könnyű. Ma — itt is, mint szerte az országban — a szakemberképzés az egyik legnagyobb feladat. A maga­sabb termelési eredmények érdekében nőtt ez az igény. A dánszentmiklósiak kong­resszusi felhívásában is sze­repel a tanulás, a szakképzés fokozása. Eddig több; mint 70 szocialista brigád csatla­kozott a felhíváshoz. Ez is biztatás ... De, ha feladatokról beszé­lünk; egyre szélesednek a táv­latok. Az abonyi József At­tila Termelőszövetkezetnek, a járás legnagyobb szövetkeze­tének idestova önálló állat­orvos kell. Az új gazdasági mechanizmus közgaszdászo- kat követel, mert mindinkább a szövetkezt gondja lesz, úgy a termelés, mint az értékesí­tés; azaz közelebb kerülnek a szövetkezetek a vásárlókhoz. A lehetőség több, mint amennyit kihasználtak belő­le, itt a ceglédi járásban is. S látszólag újra csak szemé­lyi kérdés, „káderügy”, hogy kiket választanak a járás szö­vetkezetei, pártszervezetei a 10 ezer főnyi parasztság so­rából, tsz-tagok fiai közül, hogy továbbtanuljanak. Kik­nek, s hány fiatalnak szavaz­nak meg ösztöndíjakat... Vallójában ezen is múlik, hogy milyen új hírek, ered­mények származnak innen, ebből a járásból... Dékiss János PÉNTEKEN: MŰSZAKI ÁTADÁS Uj gázcseretelep Üllőn Az üllőiek örömmel vették tudomásul, hogy sok évi huza­vona után végre pénteken dél­ben sor került a gázcseretelep műszaki átadására. Az ÁFOR, a tűzoltóság, az fmsz és a községi ,tanács kül­döttei megtekintették az el­készült, üzembiztonsági elő­írásoknak megfelelő gáztáro­lót. Néhány kisebb módo­sítás elkészülte után a csere- telep augusztus 20-a előtt* megkezdi nagyon váct műkö-| Hol lassan, hol gyorsan nyeli a dését. v perceket. Am a mi embereink t,. , T , , , l/v,- , S nem lesik a mutatót, s ha úgy Pásztor László, az Ullo es § adja a kenyérkereső munka, mü- Vidéke Földművesszövetkezet ä szak után sem sajnálják az időt, elnöke elmondta h«?v a S A Csepel Autógyár motor-dugattyú­emoKe eimonow norgy a koz- s üzemének csöndes, szorgalmas ségben jelenleg 400 fogyasztó S' munkásai. Néhanyan a kongresz- van és az új engedélyekkel ezjg szusi versenyzők sorából... a szám további kétszázötven nel gyarapodik. Ahol hiánycikk a hulladék Szeméthói ajtólapf Szárítás teljes gőzzel — Nincs útban ez a sok sze­mét? —- Szemét?! Hol? — Ez itt... — Tegnap hulladék volt, ma: ajtólap készül belőle. Uj módszer segítségével fel tudjuk használni. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy kevés a hulladék. Mindezt Tóth Sándor, a Solymári Faipari Vállalat munkaügyi vezetője újsá­golta, aki egyben a kalau­zom is. Végigjárva a vállalat ösz- szes részlegét, az ember mindenhol új munkamódsze­rekkel, munkafolyamatokkal, újításoknak is beillő újdon­ságokkal találkozik. — Kiemelkedik — technoló­giai és egészségügyi szem­pontból is jelentős — az új gép­ház porelszívó berendezése. A por 70 százalékát távolítja el a helyiségből ó Simon S ßudaörsi krimi Józsefné: az a fiatalasy­í szony, aki férjurával nemcsak oda- s haza, de a mesterség fortélyaiban S is versenyre kel. 4 Rózsakért különös törzsvendége • Remete a padláson • Negyedkomfortos zsiványszálkis a benzinkútnál ® A tisztességtelenség konok ellensége I. FEJEZET Kezdjük talán történetün­ket 1964 őszén és elég kelle­mes helyen, a budaörsi Ró­zsakért kisvendéglőben. — Már megint hiányzik két és fél deci barack — mérge­lődik az üzletvezető a csa­possal, a konyhalányt pedig a szakács méregeti gyanús szemmel: — Ebbe a kislábasba tettem az este a maradék sertéspör­költet és most, mintha valaki kinyalta volna, olyan üres! De a sütemény is hiányzik a bárpultból, meg_ egy üveg bor palackostól. És így megy ez már hetek óta. Hiába je­lölik meg a pálinkásüveg fa­lán, meddig ér a folyadék, reggelre kevesebb 'Van ben­ne. Jóformán minden zárás után pontos leltárt vesz­nek fel. Az ajtók zára érin­tetlen, idegen, hogy is hatol­hatna be. semmi kétség — hi­szik az alkalmazottak — házi­szarka akad közöttük, sanda szemmel nézegetnek egymás­ra. Aztán egyik reggel vala­melyik lány hagymáért sza­lad fel a padlásra, fordul is vissza mindjárt, üres kéz­zel, riadtan botladozik le a I lépcsőn. — Valaki horkol odafenn! — hebegi. II. FEJEZET Hamar rendőrért! Máris ott van, vele együtt többen a pad­lásra sietnek és felzavarnak egy, az igazak mély álmá­ba révült idegen fiatalem­bert. Toprongyos, szennyes a ruhája, de ez távolról . sem olyan ijesztő, mint köldökét verdeső, bozontos szakálla. — Mióta bújik itt? Pontosan negyvenegy nap­pal felfedezése előtt lopako­dott a padlásra, azóta ki se tette a lábát, így lett a Rózsa­kért remetéje. De mert ma­napság még a magányba vo­nuló szentet sem táplálja a holló — nyilván mert már a fekete tollú is olyan ritka lett, akár a fehér volt — mit tehet tehát egy profán reme­te? Éjszaka útrakel, eledelt keres. Hát messze igazán nem kell mennie, alatta a vendéglő. — Nem, a kasszába nem nyúltam bele — tiltakozik he­vesen, és tényleg nem is hi­ányzik semmi pénz. — Min­dennap csak annyi ételt vet­tem el, amennyi kellett. Meg kell hagyni, ahhoz mérten, hogy hat héten át jóformán az egész napot min­dig átaludta, igen jó étvágya volt, s ugyancsak jól főzhet­nek a Rózsakertben, mert te­temes mennyiségű itallal lo- csolgatta, amit megevett. — Mi a neve, hány éves? — Simon István, 24 éves. Bihar megyébe, Körösszeg­apátiba való alkalmi mun­kás. Ám, ha csak alkalom van rá, inkább nem dolgozik. A remeteséget különben éppen abba akarta hagyni. Búcsú­zóul azonban megivott egy egész üveg erős pálinkát, at­tól aludt olyan mélyen. Elítélték még 1964 októbe­rében másfél évre, de mert előzőleg már lopásért 14 hó­napot kapott és ezt az adóssá­gát is behajtották rajta, csak nemrég szabadult. III. FEJEZET Most pedig irodalmi nyelven szólva, némi formabontással, beszéljünk Pastoralis Béláról, Budaörs tanácsa közbiztonsá­gi állandó bizottságának elnö­kéről. Nős és családos, har­mincas éveiben járó autósze­relő. Szorgalmas munkás, jó családapa, de a közösség szol­gálatára mindig időt szakít. Gyűlöli a bűnt, megvet min­den tisztességtelenséget, ha­ragszik a naplopókra. ingyen­élőkre, azt szeretné, ha közsé­ge mentes lenne csavargóktól és bűnözőktől. Ezért áldoz fel Weinberg Antal: a folyékony fém mestere, olvasztár. Arra vállalko­zott, hogy a tüzes kemencék élet­tartamát egyharmadával meg­hosszabbítja. Molnár Gusztáv köszörűs (Foto: Gábor.) — A faiparban igen fon­tos az anyag szárítása ... — Szeptember 30-ra befe­jezzük az új kazánház épí­tését. A régi kazánhelyisé­gek felszabadulnak, és ezeket is szárítóhelyiségekké alakít­juk. Cél: év végéig meg- nyolcszoroznd a lehetősége­ket! — A fényezést hagyomá­nyos módszerekkel végzik? — Nitrózással megszűnik a kézi fényezés, ez egy félig zárt kemencében történik. Ezt megelőzi a közelmúlt­ban kikísérletezett úgyneve­zett arbukolos alapkezelés. A felületet speciális anyaggal kenik be, amely feleslegessé teszi a kétszeri locsolást. Ennek más előnye is van, főleg időt és anyagot taka­rítanak meg ... Mindez an­nál örvendetesebb, mert a viszonylag kis vállalat saját erőből teremt elő mindent. — Arhimédesz — Klein Ferenc; ha már géplakatra a mestersége, természetesnek tar­totta, hogy szavatolja a megmun­káló köszörűk biztos működését. éjszakai pihenő idejéből he- tenként kétszer-háromszor is 4 néhány órát, segít a rendőrök- f nek, járőrútjukon elkíséri !> őket. Múlt héten -éjfél után el- :• indult két rendőrrel. iji — Menjünk ki az autósztrá- Sj dára, a benzinkutakhoz — in- $ dítványozta. Az út két oldalán a kutak ^ mellett egy-egy bisztró, meg ^ más kisebb-nagyobb épület § készül, jó búvóhelyül kínál- § kozik éjszakára. Mindig akad ott kétes egzisztencia. IV. FEJSZÉT Lám, most is, ahogyan kő-| zelednek, el akar osonni egy is férfi. Állj! Hogy hívják? — Simon István. § Pastorális Béla emlékszik | még a rózsakerti remete ne- ^ vére. — Mi van ebben a kis cső- § magban? ^ Megnézi. Két vagdalthús. 5; Faggatják: hol vette? Néhány $ kérdés után kiderül, már me- $ gint a Rózsakertben. Hiába, $ Simon István már törzsven- ^ dég ebben a vendéglőben. ^ Persze, csak zárás után. Ezúttal, .a változatosság t okáért, csupán a konyha ajta- ? ján tört be. Jóllakott, és reg- t gelire becsomagolt még két $ darab fasirtot. Két óra sem 5 tellett bele, máris rendőrkéz- | re került. i A rendőrségen még két 5 másik lopást is beismert. Most $ sem vitt el nagyobb értéke- J két, mindössze annyit, ameny- $ nyi létfenntartásához pillanat- ! nyilag szükséges. — Nem gondolja, ha mun- ! kát vállalna, kevesebb ve-; sződ seggel és veszéllyel nyíl-; ván többet keresne? — mond- j ják neki a rendőrségen kihall- j gatás közben. Simon István csak áll, hu- ä nyorog, hümmög egykedvűen. S Sehogysem szereti a munkát. : Szívesebben megy megint ál- ; lami kosztra-kvártélyra a ij börtönbe, ahol hovatovább $ már szinte törzsvendégnek $ számít. De hát lopásért, be- $ törésért, csavargásért élete v fogytáig senkit sem tartanak 5 rabságban. Rendel-e egyszer $ becsülettel szerzett pénzért '' ebédet? 5 Szokoly Endré' i Boros Jó/sefné: azok közé a ritka emberek közé tartozik, akik utol­jára fél évtizede randevúztak a fielejltel.

Next

/
Thumbnails
Contents