Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

S'«.** HEGYE* xftivhw 1966. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP Peking a „nagy kulturális forrudulom’’ Peking továbbra is feszült életet él, az utcákat embertö­megek, „vörösgárdisták”, fel­vonulók oszlopai tölti meg. A „vörös gárda” tagjai saját ki­áltványaikat, felhívásaikat, fel­szólításaikat terjesztik. Fel­nőttek és gyerekek azonnal szétkapkodják és olvassák őket, kivonatokat készítenek belőlük. Az egész város a szó szo­ros értelmében tele van ragasztva Mao Ce-tung ta­nulmányaiból vett idéze­tekkel. Ilyen idézeteket lehet olvas­ni a gépkocsik ajtaján, tete­jén, a kerékpárokon és riksá­kon. A kínai kommunista if­júsági szövetség közelmúltban átszervezett központi bizott­sága épülete udvarán kiállítást szerveztek a Tace Bao szá­maiból, amelyekben bírálják a kínai kommunista ifjúsági szövetség volt központi bizott­sága titkárságának tevékeny­ségét. Folytatódik a „kapitalisták”: e magán- és szövetkezeti bolt tulajdonosok vagyonának el­kobzása. A város majd min­den utcáján terjesztett röp­lapokban a „vörösgárdisták” felszólítják a „forradalmi elv­társakat”, hogy űzzék ki Pe­ringből falusi átnevelésre, az „öt kategória” (kapitalisták, földesurak, jobboldaliak, ár­talmas elemek, ellenforradal­márok) valamennyi tagját. Pénteken megjelent a Tace Bao új száma, amely követeli, hogy számolják fel a jelenlegi bérezési rendszert és a készpénzfizetést váltsák fel természetbeni juttatá­sok rendszerével. A lap javasolja, hogy ennek az intézkedésnek a megvalósítá­sát a párt- és állami intézmé­nyek és a hadsereg kádereinél kezdjék, mivel a jelenlegi fi­zetési rendszer elősegíti elsza­kadásukat a néptől. A „vörösgárdisták” java­solják, hogy minden katonai egységnél és a népi milicia alegységeinél az „Igazodj!” — parancs teljesítésekor a feje­ket ne jobbra, hanem balra fordítsák, mivel a „jobb” a reakciósat, a „bal” a forra- ddlmit jelenti. Pekingben izzó a hangulat. A várost elárasztják a „vörös­gárdisták” és a vörös karsza­lag nélküli fiatalok. Továbbra is terjesztik a röplapok, felhí­vások, kiáltványok és rendkí­vüli közlemények tömegét. Folytatódik a „kapitásták” az „ellenforradalmárok” és mind­azok letartóztatása, akik szem­beszegülnek a „vörösgárda” akcióival. Ezen személyek va­gyonát elkobozzák. A város különböző kerü­leteiben a házakban ellen­őrzik a „vörösgárda” pa­rancsainak teljesítését, mindazt, ami a „forradalmi Bútorvétetnél, tüzelő- és építési anyag vásárlásánál, 900 kg súlyhatárig minden szállításnál VEGYE IGÉNYBE AZ 1. SZ. AKÖV TEHERTAXI SZOLGÁLATÁT! GÖDÖLLŐN : Szabadság tér 28. tel.: 44 CEGLÉDEN: Kossuth Ferenc út 10. fel.: 787 VÁCOTT: Beloiannisz u. 3. tel.: 330 és a vasútállomás előtt tel.: 82 TEFU TEHERTAXI A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Egy hét a világpolitikában De Gaulle utazása Afrikába és Ázsiába — A nyugatnémet „tábornok­lázadás", Hassel és Erhard — A leszerelési értekezlet elnapolása Genfben — Wilson erőpróbára készül ifjúság” véleménye szerint nem felel meg az „új ideoló­giának, kultúrának, szólások­nak és erkölcsöknek” — köny­vek, fényképek, edények, régi feliratokkal és különböző raj­zokkal ellátott evöpálcikák, I festmények — elszedik és „gyűjtőhelyekre” küldik. A „vörösgárdisták” őr­járatai megállítják az ut­cákon mindazokat a gép­kocsikat és kerékpárokat, amelyeken még nincse­nek kitéve a Mao Ce-tung műveiből vett idézetek. A „forradalmi tanulók” egyik felhívásukban azt követelik a nyomdászoktól, hogy fokozzák Mao Ce-tung műveinek és arc­képeinek kiadását és csak jó j minőségű papírra nyomják őket. Szombaton a városokban j sok felhívás és kiáltvány je­lent meg a „vörösgárdisták- hoz” címezve, s ezek szerzői kérik, hogy tartsák fenn a fe­gyelmet, őrizzék meg az éber­séget és csoportosan, ne pedig egyénenként lépjenek fel. Er­re azért van szükség — han­goztatják a „vörösgárdisták” röpiratai, mert az „osztályel­lenség” megtámadja és meg­veri a „vórösgárdistákal”. Az egyik „rendkívüli kiáltvány”- ban az áll, hogv Csunven ke­rületben „megöltek nyolc vö­rösgárdistát és egy úttörőt.” CSAK RÖVIDEM... ANTONIN NOVOTNY Cseh­szlovákia elnöke szeptember­ben Bulgáriába látogat. HATALMAS SIKERREL mutatkozott be Spanyolország­ban a szovjet Mojszejev tánc- együttes. INDIÁBAN az árvíz elön­tött 1500 falut. PETÖFI-szobrot kap Ma­rosvásárhely. A SZOVJETUNIÓBAN Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz 128-at. A BONNI KORMÁNY ma­ratoni minisztertanácsot tar­tott a jövő évi költségvetés­ről. WALTER ULBRICHT, az NDK Államtanácsának elnö­ke szeptember végén Jugosz­láviába utazik. A nyugatnémet hadügymi­nisztérium körül kavargó politikai botrány és De Gaulle tábornok elindulása a földgo­lyót megkerülő, 43 000 kilomér teres útjára; a két esemény új megközelítési módot teremt a nemzetközi élet megfigyelői­nek a változatlanul fennálló súlyos problémák elemzéséhez. De Gaulle ellátogat Kam­bodzsába is, a Vietnammal szomszédos országba, s itt — szinte a helyszínen — tár­gyalhat a világ első számú gondjáról, az amerikaiak bűnös és ve­szélyes vietnami agressziójá­ról. Norodon Sziltanuk her­ceg, kambodzsai vendéglátója, maga is bizonyítékokat tár­hat De Gaulle elé az Egyesült Államok bűneiről, hiszen nem­rég amerikai repülők kambod­zsai falvak ellen ugyanolyan kalóztámadásokat hajtottak végre, mint a VDK-ban. A kambodzsai elnök ezért el is tanácsolta Averell Harri- mant, Johnson utazó nagykö­vetét, aki Phnom Penn-be is el akart menni, hogy kifejt­se a Fehér Ház urának véle­ményét, elképzeléseit valami­lyen vietnami „rendezésről”. Harriman helyett az a francia köztársasági elnök lesz a kambodzsai fővárosnak rend­kívüli pompával fogadott ven­dége, akiről köztudomású, hogy a délkelet-ázsiai térség semlegesítését ajánlja az ame­rikai agresszió elutasításával egy időben. \ De Gaulle elnök útjának első állomása Addisz Abeba. Az etióp császárral hármas okból találkozik és tárgyal: Hailé Szelasszié az afrikai kontinensnek kétségkívül egyik legtekintélyesebb vezér­alakja, s vele a francia elnök megvitathatja az afrikai föld­rész jövőjének számos átfogó, nagy problémáját (köztudott, hogy 13 volt gyarmata révén Franctaország itt az elsőszámú érdekelt!), de sor kerül fran­cia—etióp tárgyalásokra is, lé­vén a még francia igazgatás alatt álló Francia Szomáli- part olyan terület, amelyre Etiópia is igényt tartani lát­szik. Mindezeken túlmenően a francia tábornok-elnök Addisz Abebában ki akarja puhatolni az afrikai államok vélekedé­sét a vietnami kérdésről, mi­előtt még Kambodzsában az ázsiai álláspontot megismerné és felvetné a maga új javasla­tait a probléma megoldására. Térjünk azonban vissza Európába, annak is nyugati felébe: a hét látszólag várat­lan nagy eseménye a nyugat- németországi katonai botrány kirobbanása. A kezdet és ez ürügy: a Starfighter-ügy. Az Ameri­kában megrendelt, nyugat­német felségjeles 700 vadász­bombázóból másfél év alatt 61 zuhant le konstrukciós hibák és egyéb okok miatt, s a gé­pek pusztulása 400 millió már­ka veszteséget okozott a nyu­gatnémet kincstárnak és a Bundeswehrnek. Már egy éve tart a vita: ki 'a felelős azért, hogy az erede­tileg vadászrepülőnek terve­zett gépek a Bundeswehrben kettős feladatot kaptak, atom­bombák szállítására is alkal­massá tették, persze csak többletköltség és kapkodó át­tervezés révén. A Luftwaffe főparancsnoka, Panitzki altá­bornagy a hadügyminisztériu­mot hibáztatta egy hírlapi nyilatkozatában, mire von Hassel hadügyminiszter fel­függesztette állásából. Tilta­kozásul Trettner, a Bundes­wehr főfelügyelője, akinek ne­vét a hírhedt „atomaknazár- terv” tette ismertté, nyugdí­jazását kérte. Erhard kancellár egyelőre von Hassel mellett állt ki. A „tábornoki lázadás” nyomásá­nak — nem tudni — meddig és hogyan fog tudni ellenállni a hadügyminiszter és az 6 sze­mélyén keresztül ugyancsak támadott kancellár. Úgy tű­nik, hogy a Bundeswehr tá­bornokai nagyobb szerepet kö­vetelnek maguknak az ország ügyeinek irányításában. Ve­lük szemben azonban termé­szetesen sem von Hasselról. sem Erhardról nem lehet kiál­lítani a meggyőződéses de­mokrata és antimilitarista bi­zonyítványát... Sőt! Az er- hardi és hasseli politika vál­tozatlanul a nyugatnémet atomfelfegyverzés alapján áll. Ennek árnyaltabb, finomabb megfogalmazása: „az Egyesült Államok nukleáris együttmű­ködése a Német Szövetségi Köztársasággal”. így állhatott elő az a hely­zet, hogy Genfben a leszere­lési értekezlet munkáját ab­bahagyta, s a 286. ülésen — amely az idén az utolsó volt — meghatározatlan időre el­napolták a további üléseket. Az idén hat hónap alatt sem ért el eredményt a leszerelési értekezlet, az ENSZ közgyűlé­se elé terjesztendő jelentésé­ben a bizottság megállapít­ja, hogy nem ért el igazi ha­ladást a leszerelésnek sem át­fogó, nagyobb, sem a kisebb, a részleteket érintő kérdései­nek megoldásában. A leszerelés legnyilvánva­lóbb akadálya a nyugati ha­talmak féktelen fegyverkezése. Ez azonban gazdasági téren is visszaüt: gazdasági gondok foglalkoztatják Bonnban az Erhard-kormányt, Londonban Wilson munkáspárti kabinet­jét, de Washingtonban a Fe­hér Ház urát és tanácsadóit is. A nyugatnémet sajtó nyíl­tan cikkezik a „gazdasági cso­da” országában mutatkozó válságjelenségekről, Angliá­ban Wilson a szeptemberi, szakszervezeti kongresszus erőpróbájára készül, lévén a szervezett munkások táborá­ban a többség ellenzéki: nép­szerűtlen a „bérbefagyasztás” politikája. A New York-i ér­téktőzsdén második hete tart a részvények értékének gyors csökkenése, az értékpapírok tulajdonosai névlegesen 100 milliárd dollárt vesztettek. A magyarázat: a háborús látszat­konjunktúra nyomán jelentke­ző infláció, az árak emelkedé­sével nem tartanak lépést a bérek s emiatt a legutóbbi nagy sztrájkhoz, a repülőgép­szerelők hathetes munkabe­szüntetéséhez hasonló további munkásmegmozdulások vár­hatók. Hiába hirdette meg Johnson elnök, hogy a vaj és az ágyú politikája összeegyeztethető. A békeidők legnagyobb katonai költségvetése, úgy látszik, csak a hadiiparban elsősorban ér­dekelt iparágaknak jelent fel­lendülést, másutt, és persze leginkább az amerikai mun­káscsaládok életében, azt eredményezi, hogy asztalukon igenis kevesebb lesz — a vaj. Pálfy József ^//S/SSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSil//SSStSSSSSSSSSSSSSSSSSy/SSS/SSSfSSSSSSSSSS*S/*'/SSSSSSSSSSSS/SSSSSfS?y7SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS Kislányoknak marokkó vászon Iskolaköpeny 80,— Fl-tól 170,—Ft-ig Fiúknak kék vászon iskolakőpeny 66,— Ft-tól 150,— Ff-ig mm \f£ I A . Mhiimitöti X*< CLsV .... I 13. ^ Le kellene őket tartóztatni ^ gondolta a hadnagy ... De az- § tán elhessegette a badar gon- ^ dolatot, hiszen még arra sincs ^ módja, hogy kivegye a zsebé­4 ben lapuló igazolványát. A kis | fényképezőgép egyelőre ott la­5 pult a zsebében, s bár nem ^ tudta, mit tartalmaznak a ^ filmkockák, de ösztöne meg­súgta, hogy nagyon nagy ío- ^ gást csinált... A négy támadó ^ szótlanul ült a kocsiban, s Sszótlanok voltak az amerikai § tengerészet elhárító tisztjei is, ^ utóbbiak szótlanságát sok min- ^ den egyéb mellett azzal is le- ^ hetett magyarázni, hogy attól ^ tartottak: nagy botrányba ke- ^ verik a haditengerészetet, ha 5 kiderül, mit csináltak. Az alig $ egy évvel előbb született vé- ^ delmi törvény csak megerősí- ^ tette ugyanis azokat a korábbi ^ rendelkezéseket, miszerint a ^ különböző fegyvernemek — ^ így a haditengerészet is — » hírszerző és elhárító szervei- $ nek szigorúan tilos amerikai ^ földön „tevékenyednek”... $ Csak kivételes esetben tehet- § ték ezt meg, akkor is az FBI- S tői kellett engedélyt kérniök ^ minden egyes akcióhoz. Vi­szont az ONI — de épp így a $ légierők vagy a szárazföldi ^ haderők hírszerzése és elhárí­tása is — szeretett inkább s saját szakállára dolgozni, hi­szen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lépésükről számot adni az FBI-nek. A rivalizálás már egy évtizede tartott, s nem hagyott alább a második világháború kitörésekor sem... (Sőt, még akkor sem, amikor már az Egyesült Államok is belépett a háborúba...) Egy nagy, háromemeletes, szürke épülettömb előtt állt meg a fekete Chevrolet. Stanley megrökönyödve látta, hogy az FBI Los Angeles-i kinrendeltségére hozták őket— — Hát az FBI köpött a le­vesbe? — mondta most már hangosan. De még mindig nem árulta el, hogy ki ő tulajdon­képpen, bár most már sejtette, hogy az FBI emberei nagyon is pontosan tudják, kiket „cso­magoltak be” a japán konzu­látus előtt. Odabent gyorsan túlestek a formaságokon, s az FBI embe­rei nem is titkolták örömüket, a jó kis fricskának, amit ezút­tal az QNI kapott. Mert mi­közben átkutatták Stanley zsebeit, elkobozták tőlük a kis fényképezőgépet, a chiffre-gép jelszámrendszererd! szóló fel­jegyzéseket, sőt még az iga­zolványaikat is — már javá­ban folyt a telefonbeszélgetés a Los Angeles-i kirendeltség vezetője és Edgar Hoower, az FBI nagyhatalmú szövetségi főnöke között. A jelentés lé­nyege ez volt: az ONI, ameri­kai érdekeket veszélyeztetve, magánakciót kezdeményezett, s nemcsak a diplomáciai stá­tust sértette meg, hanem ke­resztezte az FBI terveit is. Hogy mik voltak ezek a ter­vek. Stanleyék persze nem tud­hatták, legalábbis akkor, csak 1945 után ... (Semmiképpen sem megsérteni Japánt, sü- rögjenek-forogjanak az USA- ban úgy ahogy tudnak, nem az a fontos, hogy mit tudnak meg az amerikai flottáról, vagy a katonai erőkről, hanem az, hogy Georg Hull, akkori kül­ügyi államtitkár rábírja a to­kiói kormányt: nekik a Szov­jetuniót kell' megtámadniok Távol-Keleten, az USA és Ja­pán semmiképpen sem hábo­rúskodhat egymással, mert ez fontos érdekei ellen lenne.” Nor, miközben Washington és Los Angeles között jó félórán át folyt a telefonbeszélgetés a különleges vonalon, Stanley hadnagynak és két társának módja volt végigéi ni, mint alázza meg őket az FBI. nem­csak mint amerikai tiszteket, hanem mint embereket is. Mindhármójukat anyaszült meztelenre vetkőztették, s va­lamennyi testrészüket áttapo­gatták, átkutatták, „nem rej­tettek-e el valami olyasmit, amit az FBI elől el akarnak titkolni”. Hiába tiltakozott Stanley, hiába követelte, hogy hívják fel az ONI parancsnokságát, a szövetségi nyomozóiroda ügy­nökei csak nevettek rajtuk. Pedig ha tudták volna, hogy mi rejtőzik a filmre vett japán szövegben — talán egyikőjük sem lett volna ilyen vidám. Mert bizonyos, hogy ennek is­meretében az FBI emberei meghökkentek volna kissé: hát már ennyire beépültek a japánok? Stanleyék viszont örülhettek volna, hogy időben megtudják azt, ami hétpecsé­tes titok volt közöttük, s ami­ről a japánok mégis tudomást szereztek. Mert ez esetben lett volna még idő bizonyos átcsoportosításokra, hadászati- félvonulási tervek megváltoz­tatására ... 1941 novemberét írták ugyanis ... Ám a filmte­kercsre vett szöveg egyik pil­lanatról a másikra megsemmi­sült — nem csupán a rivalizá­lás miatt, hanem egyszerűen emberi butaságból. Mert any- nyira azért lehettek volna kí­váncsiak az FBI ügynökei, hogy legalább saját maguk számára hasznosítsák, amit Stanleyék megszereztek a ja­pán konzulátuson. De Edgar Hoower szigorú utasítást adott, hogy a filmre vett anyagot meg kell semmisíteni, mégpe­dig úgy. hogy a telefonbeszél­getés után nyomban ki kel! venni a filmet egy világos szo­bában ... (Folytatjuk.) \ I

Next

/
Thumbnails
Contents