Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
1966. AUGUSZTUS 28.. VASÄRNAP •*ST Mtcver 3 A partner és az agitátorok A százhalombattai ikrek, a Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat átformálják a táj arculatát. A valamikori kunhalmok kukoricásai, búzaföldjei helyén most titokzatosnak tűnő tornyok, csőkígyók, az erőmű kazánkolosszusai : kísérőm, az olajváros egyik irányító műszaki dolgozója „soktonnás agitátoroknak" nevezi a csillogó berendezéseket. Soktonnás agitátorok? Igen — mondja — a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok, látszatra szótlan, de nagyon is beszédes agitátorai ezek. Korszerűség és megbízhatóság Hazánk külkereskedelmi forgalmában az első helyet a Szovjetunió foglalja el: 1965- ben elsődleges partnerünk 36 százalékkal — több, mint 12.5 milliárd devizaforinttal — részesedett belőle. A második ötéves tervben 54 üzem épült szovjet közreműködéssel, közöttük a százhalombattai ikrek is: a kőolajipari vállalat igazgatója a korszerűséget és a megbízhatóságot említi elsőként, mint a már felállított szovjet berendezések fő jellemzőjét. Az új gazdasági mechanizmus kapcsán igen sok szó esik a külkereskedelemről is, s elsősorban arról, hogyan javítható, fokozható tovább annak gazdaságossága. Az ilyen eszmecserékben — érthetően — elsőként a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokról kell szólni; a két ország közötti áruforgalom ugyanis a harmadik ötéves tervben további hetven százalékíuil növekszik. A korszerű és megbízható szovjet berendezések nemcsak Százhalombattán, másutt ts jó bizonyítékát adják annak, hogy indokolt, mert mindkét fél számára előnyös e kapcsolatok fejlesztése: hivatkozhatunk a Híradástechnikai Anyagok Gyárában dolgozó szovjet présgépekre, a megye mezőgazdaságában jelentős szerepet játszó szovjet erőgépekre, kombájnokra, s ugyanakkor a magyar hajóipar exportjának mintegy heíven százalékát kitevő szovjet megrendelésekre, a timföld—aluminium egyezményre. Az említett példák egyben annak érzékeltetői is, hogy elsődleges külkereskedelmi partnerünkkel nemcsak meny- nyiségileg, hanem összetételében is a legsokrétűbbek kapcsolataink: sokféle termék számára kölcsönösen a legbiztosabb piacot jelenti a megrendelések teljesítése. még ezzel összefüggésben sokakban. Különösen lényegei az, amit az összefüggések lát- tatdsa címszó alatt foglalhatunk össze: a magyar ipar nyersanyagszükségletének döntő részét szovjet importból biztosítjuk, ugyancsak ez a helyzet az energia-, s az energiahordozó importban is, s ugyanakkor a magyar termékek exportjának árdifferenciái a tőkés, illetve a szovjet piacon, erősen ez utóbbi javára billenti a mérleget. (A tőkés piacokon például kisebb árat fizetnének az évi 30 millió méter pamutszövetért, 4 millió pár cipőért, arról nem szólva, hogy ilyen mennyiséget nem is tudnánk ott, egy- egy országban, értékesíteni!) A kölcsönös előnyök megjelölése alatt tehát — amit az emberek egy része hajlamos szokványos udvariassági formulaként felfogni — nagyon is reális gazdasági, gazdaságossági számítások rejlenek. A nagy monopóliumok versenye, a tőkés országok jó része által a szocialista országokkal j szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, a szállítási költségek hatványozott növekedése a távolság arányában — mindez olyan tényező, melyek a szocialista országok egymás közötti árucseréjének fokozását indokolják. Kölcsönösen növekvő követelmények A Váci Kötöttárugyárban sokat tudnának beszélni arról. évről-évre hogyan nőttek a szovjet rendelésre készített árufajtáknál a minőségi követelmények: ugyanez a helyzet a szovjet importként érkező félkész- és késztermékeknél is. Ma már a szocialista országok közötti külkereskedelmet, s így a magyar— szovjet kapcsolatokat is, a kölcsönösen növekvő követelmények jellemzik: a minőség. a termékek műszaki színvonala, a korszerűség alapvető követelmény, s szó sincs arról, hogy a szocialista országok „bármit” átvesznek egymástól. Éppen e növekvő követelmények indokolják, hogy összefüggésben a gazdasági mechanizmus reformjával, gyorsabb és a jelenleginél át- ütőbb erejű legyen a gyártmányfejlesztés, a hazai piacra kerülő termékeknél is, de különösen az exportnál. Jó példa erre az a gondosság, ahogyan például a váci képcsőgyárban a szovjet megrendelésre szállítandó képcső- gyártó üzem kipróbálásával foglalkoznak, s ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha hozzátesszük, hogy híradástechnikai ipariunk exportjának mintegy 75 százalékát a Szovjetunió veszi át. Kapcsolataink további bővítése A növekvő követelmények teljesítése — a jobb ár elérésének biztosítéka: a harmadik ötéves tervben például csaknem 20 milliárd devizaforint értékben vásárol tőlünk gépeket és különféle berendezéseket a Szovjetunió. Az ebben az összegben jelentős tételként szereplő sajtgyárak, 200 zöldség- és gyümölcsfeldolgozó konzervgyári vonal jó minőségben! leszállítása például nemcsak a magyar élelmiszer- ipari gépexport hírnevét öregbíti, hanem elősegíti az előnyös áron való értékesítést is. A harmadik ötéves terv végére a magyar külkereskedelmi forgalom egészéből o magyar—szovjet árucsere részesedése a jelenlegi 36 százalékról 40—42 százalékra növekszik. A jelenlegi kétszerese — nyolcmillió helyett 16 millió tonna — lesz például szovjet olajimportunk, a nyersvasbe- hozatal 356 ezer tonnáról 905 ezer tonnára nő: ugyanakkor a magyar kertészeti termékek — zöldség és gyümölcs — szovjet exportra kerülő menynyisége 1970-re megháromszorozódik! A kapcsolatok további bővítése nemcsak a megkötött, s többségében hosszú lejáratú — tehát rendkívül nagy termelési — értékesítési biztonságot adó — egyezményekre alapozódik: arra is, hogy szervezett piackutatással, az igények, szükségletek jobb megismerésével öntevékenyen egy-egy iparág, sőt nagyvállalat. növelje — bővítse kölcsönös kapcsolatait. Ahogyan ugyanis jó agitátorok hazánkban a szovjet termékek, ugyanúgy betöltik e feladatukat hazai iparunk mellett érvelve a magyar exportáruk partnerünknél: a magyar könnyűipari termékek — ezek kivitele 62 százalékkal nő 1970-ig — nagy sikert arattak és aratnak a szovjet fogyasztónál, s áruink közkedveltségének megtartása, illetve fokozása újabb értékesítési lehetőségeket teremt. A magyar—szovjet külkereskedelmi kapcsolatokban növekvő jelentősége van a különböző külkereskedelmi vállalatok, illetve egyes gyárak közvetlen érintkezésének: a tapasztalatcsere-látogatások, a dokumentációcsere, a kutatási feladatok egyeztetése kü- lön-külön is. összességében is sokféle lehetőséget kinál az összekötő szálak erősítésére. A Dunamenti Hőerőmű szerelésében részt vevő szovjet szakemberek rendkívül jó együttműködése a magyar kivitelezővel csak egyetlen példa a sok közül arra, hogy a személyes kapcsolatok is mind nagyobb szerepet játszanak a két ország közötti „üzletelésben”. A gödöllői árammérő- gyár Vörös Rózsa szocialista brigádjának vezetője is egy azok közül, akik személyesen győző.dtek meg gazdasági kapcsolataink hasznosságáról: a bevezetőben említett „sokton- nás agitátorok”, s a magyar— szovjet külkereskedelmi tevékenység egesze világosan érvel amellett, hogy mindenki megismerkedjen és meggyőződjön a tényeken alapuló, s csakis a tényekre alapozott valósággal. •Mészáros Ottó PROLÓGUS Ez már az ősz napjainak nyitánya. Az iskolakapuk még zárva, de már feldereng a gond; milyen lesz az új esztendő? A diák, a tudománnyal töltekező, kis állampolgár mindebből nem sokat ért, s az anyai gondokon csak mosolyog. Optimista. Majd lefut az új tanév is, s biztosan nem lesz nagyobb hiba. (Gábor felv.) Univerzális tarológép Üj típusú betakarító szerkezet, univerzális tarológép mintadarabjának gyártását kezdték meg a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi üzemében. Az új géptípus vágószerkezetének egyszerű cseréjével szőlővenyige tépésre, tarolásra, burgonya- és kukoricaszár betakarítására egyaránt alkalmas. A gép a földből kitépi a szárakat, összezúzza és a földön szétteríti. Az első gépet a kukorica betakarítás után a környék gazdaságaiban próbálják ki. A valóság jóval gazdagabb A Csepel Autógyár központi igazgatása egyik pártalap- szervezetének titkára szovjetunióbeli útjának tapasztalatairól szólva azt hangsúlyozta, hogy örömmel, de némileg meglepve látta a magyar termékek sokféle fajtáját — a portáldaruktól a cipőkig — odakinn. Az emberek nagy többsége — fejtegette — nem ismeri eléggé a külkereskedelmi tevékenységet, nem látja meg az összefüggéseket, s ezért nemegyszer leegyszerűsíti a dolgokat. A valóság jóval gazdagabb annál, mint amit például a magyar—szovjet árucsereforgalomról tudunk. Való igaz, hogy a mennyiségben és a termékösszetételben bekövetkezett fejlődést — ísszes behozatalukban a SzovÍ etunió részesedése 1949-ben 1,4; 1960-ban 31,0; 1965-ben 36,4 százalék volt például — nem követte nyomon a kellő ismertető-magyarázó szó, s a többi között ez is oka annak, logy nem kevés félreértés éi CSEREPKALYHA* ÉPÍTÉST válla: rövid határidőre Komárom megyei Kályhacsempegyártó és Építő V. Beépítő részlegek Budapest IX. kér.. Bokréta u. 9. Telefon: 143—861 Esztergom, Lőwy S. u. 1. Ahol a gazda a gazda IVehany termelőszövetkezetben a tagok egy része ki akar lépni, hogy alkalmazottja lehessen ugyancsak a szövetkezetnek, amelyiknek most tulajdonosa. A jelenség oka az, hogy a szövetkezetek többségében az alkalmazottak nagyobb anyagi előnyöket élveznek, mint a tagok. A nyugdíjazásnál is kedvezőbb elbírálásban részesülnek, mint azok, akik termelőszövetkezeti tagsággal a hátuk mögött mennetc nyugdíjba. A kormány máris néhány rendelettel könnyítette a tsz- tagok helyzetét. A kormányban ugyanis megvan a jó szándék. A jövőbeni még több támogatás a népgazdaság erőforrásaitól függ. De addig is: a termelőszövetkezetei vezetői tehetnek legtöbbet azért, hogy a gazda legyen a gazda. Ilyen termelőszövetkezet pedig jó néhány van — egy közülük a pomázi Petőfi, ahol ma is úgy ítélik meg a tagok: érdemesebb tsz-tagnak lenni. ★ A pomázi Petőfi Tsz három termelőszövetkezet egyesüléséből jött létre. A három közül csak egy állt meg a maga lábán, a többi állami támogatásra szorult Most mintegy ezer hold területen — ebből 750 a szántó — gazdálkodik 110 szövetkezeti tag. Az igazsághoz tartozik az is: többségük nem helybeli. Az ország minden tája képviselve van itt. Szabolcsból, Békésből jöttek, s itt lettek szövetkezeti tagok Pest megyében, Pomázon. Többségük javakorabeli szorgalmas, dolgos ember. aki nagy hasznára van a közösségnek. Ahogyan Schiffer Andor, az elnök elmondja, jönnek naponta a jelentkezők, kérik felvételüket, de csak tagok szeretnének lenni. — Ezen az alapon pedig nem tudjuk őket fogadni, nálunk tagzárlat van ez év január elseje óta! 1 eljesen egyet kell érteni az elnök okfejtésével. A szövetkezetnek drága kincse a föld. Most is kevés van belőle. Ha valaki belép, első óhaja a háztáji. Ha földet adnak, felbillen a gazdálkodás egyensúlya. De a régebbieket sem rövidíthetik meg. Ezt egyébként semmiért nem tennék meg. Több esztendős fáradság eredménye, hogy itt, ebben a szövetkezetben, nagy rangja van ennek a szónak: tag. Schiffer Andor az egyik kis termelőszövetkezetnek, a Békének volt az elnöke. Messze maga mögött hagyta ez a kis gazdaság a többit. A szorgalom eredménye volt a jólét. S miért volt a szorgalom? — Mindjárt az elején tapasztaltam. hogy a rendeletek’ nem a termelőszövetkezeti tagságnak kedveznek j— emlékszik vissza erre az időre az elnök. — Elhatároztuk, többet adunk az embereknek. Azzal kezdtük, hogy minden ötven munkaegység után egy nap fizetett szabadságot adtunk. Az egyesülés után egy esztendeig nem tudták ezt a kedvezményt biztosítani, de utána továbbfejlesztették. — A belépést követő évtől — amikoris 12 napot írnak be — minden ledolgozott esztendő után egy nappal növekszik a fizetéses szabadság — ismerteti az elnök a náluk kialakult módszert. A szabadság azonban nem szabadságot, hanem pénzt jelent. Tavaly például annyiszor negyvennégy forintot, ahány napra jogosult volt a szövetkezeti gazda. A felső szint; 22 nap. Ha valaki szabadságot kér, azt megkapja, de nem vonnak le a juttatásból. Amint az elmondottakból kitűnik. ez amolyan hűségjutalom-féle. Annál nagyobb az összege, minél régebben tagja valaki a szövetkezetnek. Az elmúlt zárszámadási közgyűlésen született a határozat: 1966. január elsejétől kezdve, a családos termelőszövetkezeti tagok ugyanannyi családi pótlékban részesülnek, mint az ipari dolgozók. Erről így beszél az elnök: — Az első félévben 57 980 forintot fizettünk a tagoknak kiegészítésként. Miután az állam július elsejével módosította a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékának összegét, illetve annak feltételeit, a második félévben előreláthatóan, mintegy 35 ezer forintot fizetünk ki. — Honnét veszik rá a pénzt? — Ugyanezen' a közgyűlésen a kétszázalékos szociális alapot felemeltük öt százalékra. A különbözet gazdaságunkban nagyobb, mint az az összeg, amit a családi pótlék kiegészítésére fordítunk, de ezzel is terveink vannak — válaszolja az elnök. A terv rendkívül megnyerő: — Ügy határoztunk, hogy aid most tagja a termelőszövetkezetnek és 1970-től megy nyugdíjba, annak ugyanannyira egészítjük ki a nyugdíját, mintha iparban vagy másutt dolgozott volna. Helyesbítek: annak 80 százalékát. Tekintve, hogy a nyugdíjas háztájit is kap a szövetkezettől, ezen a címer: csökkentjük az összeget 20 százalékkal. S ezzel még mindig nincs vége a juttatásoknak. Az a családfő, aki legalább két éve tagja a szövetkezetnek és gyermeke mezőgazdasági iskolában tanul — közép- vagy felsőfokon — havonta 300—500 forint tanulmányi segélyt kap. A szövetkezet ezzel csaknem egészen átvállalja a taníttatás költségét. — Nem követeljük, hogy a fiatal a mi szövetkezetünkbe jöjjön vissza — mondja az elnök —, csak azt, hogy becsületesen tanuljon. A tanulmányi segélynek van egy másik formája is. — Ha a gyermek kitűnő eredménnyel végez, 400, ha jelesen, 300 forint jutalmat adunk neki. A jól tanuló gyermekek tablóját kitesz- szük i a község ‘ legforgalmasabb pontján. A szövetkezet tagságának ösz- szetételéből következik, hogy jelentős részük nehéz körülmények között lakik. Régi cselédlakásokban, vagy pedig albérlőként. A vezetőség segít, hogy véglegesen megtelepedjenek, otthonuk legyen. Ennek több formája van. Az egyik: a szövetkezet fuvarozza a helyszínre az építőanyagot, s a fuvarköltségből 40 százalék kedvezményt ad. A tsz kőműves brigádja elkészíti az alapot, felhúzza a falakat. A munkabéren kívüli összegből 20 százalék kedvezményt adnak. De legnagyobb segítség mégis csak az. hogy a munkabér összegét egy-két évre hitelezik. — Reméljük, megvalósul az a tervünk is, hogy házhelyhez juttathatjuk az építkezni kívánó tagokat — ismerteti az elnök az újabb tervet. A 110 tag mellett 80 alkalmazott is dolgozik a termelőszövetkezetben. Sokan ugyanis, amikor elutasították tagfelvételi kérelmüket, mégis csak ott maradtak — alkalmazottnak. Becsületesen dolgoznak, s megértik, hogy a szövetkezetben annak kell történnie, és úgy, ahogyan azt a gazdák, a szövetkezeti tagok elhatározták. No, szó sincs valamiféle elnyomásról, mindenki megkapja a megállapított munkabért, s a törvényes juttatásokat. Érdekes rendszert vezettek be a bérezésnél. Kínosan ügyelnek arra, hogy az azonos munkaterületen dolgozó tag, vagy alkalmazott keresete ugyanannyi legyen. Egyik sem mondhatja azt, hogy ugyanannyi munkáért kevesebbet keres. Annyira egyforma az elbírálás, hogy az alkalmazottak bérét is munkaegységben számolják el, ő is előleget kap, munkaegységenként 30 forintot. A közelmúltban néhányan szóvá tették, hogy miért nem kapják meg hónap végén a teljes kerese^ tüket. A tsz elnöke brigádértekezlet elé vitte a dolgot. A többség úgy határozott, hogy maradjon az eddigi forma. Előnyösebb ugyanis, ha a munkaegység mellett maradnak, mert ebben a szövetkezetben biztosak abban, hogy a betervezett érték év végén meg is lesz. Ha pedig több jut, úgy az tiszta haszon. — Mi úgy mondjuk, hogy nálunk a tagok és az alkalmazottá« együtt sírnak és együtt nevetnek — mondja a tsz elnöke. — Nincs acsarkodás, nincs veszekedés. Az alkalmazottak közül többen szeretnének a tagság soraiba lépni. Egyik ilyen jelentkező Tarsoly Béla kovács. A szövetkezet műhelyében beszélgetünk, s elmondja, hogy amikor idejött, szigorúan kikötötte, hogy csak órabérben dolgozik. Most sem panaszkodik, mert havonta megkeresi a 2600—3000 forintot. De szavai szerint; — Ebben a szövetkezetben jobb soruk van a tagoknak. Én is kértem már. hogy vegyenek fel, de hát megértem, kivételt nem tehetnek. A pomázi Petőfi Tsz-ben nemcsak észrevették, hogy az élet néha visszás helyzetet teremt, hanem megpróbálták azt színére, javára fordítani. Sikerült. Itt valóban a gazda a gazda! Mihók Sándor
