Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
196«. AUGUSZTUS 14.. VASÁRNAP //teret K/Cúrhm 9 Az ausztrál vendég láttátok a kocsiját? Állati frankó taliga — jelentette ki a piactéren egy legény, melyből a nyájas olvasó megállapíthatja, hogy Bi- d es vár — jelen történetünk színhelye — nem valami isten háta mögötti település, hiszen nyelvezete megközelíti a fővárosét (állati frankó), mindemellett őriz valamit a haladó népi hagyományokból is (taliga). A kocsi, egy fenemód hosszú amerikai autócsoda ott állt a városi tanács előtt, pontosan a tanácselnök Warsza- wája mellett. Az einök kilesett az ablakon és dühöngve észlelte, hogy a kocsi körül kisebbfajta népgyűlés rögtön- ződött. A legfájdalmasabb az volt, hogy Laci az ő Warszawájának öntudatos sofőrje is a bámészkodók között állt, és szakavatott mozdulatokkal nyomogatta az autócsoda elejét. Ámuldozó képe ragyogott, és időnként megvető pillantásokkal illette eddig megbecsült munkaeszközét a jámbor Warszawát.’ — Na ez is fel van lazítva — konstatálta az elnök és elhatározta, hogy Lacit visszairányítja a tsz-be traktorosnak. De előbb intézkedett, hogy a sofőr a Warszawával álljon be a garázsba. Mert tudta, hogyha a kapitalista nyugdíjat vagy betegbiztosítást tesszük a mi hasonló szociális juttatásaink mellé, az kiállja a próbát, de a Wársza- wát nem tanácsos egy ilyen bárka mellé állítani, mert az így mutatkozó különbségből a politikailag képzetlenebb elemek esetlegesen téves általánosításokat vonnának le. A kocsi tulajdonosa ezalatt bent ült a Kankalin cukrászdában, és unottan tűrte, hogy öt ugyanúgy bámulják, mintha az ő alvázát és karosszériáját is maga a nagy Ford készítette volna. Az egész presszó, de az egész kisváros tudta már róla, hogy Ausztráliából jött és mint ilyen, néhány nagy gyár, tengerparti nyaraló tulajdonosa. Hogy miért pont Bidesvárt tüntette ki jelenlétével az senkinek sem tűnt fel, hiszen a helyiek eddig sem értették, hogy a külföldiek miért Egerbe, Sopronba vagy Pestre mennek az ő csodálatos városkájuk helyett. helyi irodalmi kör egyik vezetője már írt is egy lángoló hangú vádiratot az idegenforgalmi szervek ellen, mert eddig egyetlen turista csoporttal sem szerencséltették Bidesvárt. A memorandum részletesen foglalkozik a városka múltjával, leírja a török korból megmaradt örbódét, a középkori mosóház helyén épült Patyolat-fiókot, valamint a múzeum becses emlékét: azt a husángot', melyet a legendák szerint a vándor Petőfi nyesett egy azóta kipusztult mogyoróbokorról. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a városnak ötágyas szállodája, kádfürdője, mozija, és újonnan épült modern ravatalozója van (épült a községfejlesztési alapból, a tűzoltók társadalmi munkájából, Gunverák Ernő vb- elnöksége idején), akkor egyenesen bűnnek számít, hogy Bidesvár mindmáig nem szerepel az idegeníorgalmi- lag jelentős magyar városok között. A jeget megtörte ez a jeles ausztrál mókus, aki mint említettem a Kankalin presszóban ücsörög és látható elragadtatással szemléli a városka egy másik, idegenforgalmi szempontból szintén nem elhanyagolható látványosságát, Micike pincérnő nemesívű lábait. — Piiz, szivuplé agyin svarckávé — csicseregte Micike, aki nyelvtudásával is felkészült az idegenforgalom várható fellendülésére és a kivételesen valóban fekete feketét az asztalra tette méghozzá olyan szokatlan módon, hogy csak a fele lötyögött a vendég zakójára. Ezalatt a tanácselnök irodájában is korszakot formáló események érlelődtek. — Elnök elvtársi Nagy nap ez a mai — robbant be a körzeti felcser a helyi népfrontbizottság kultúrosa. — Az ausztrál egyenesen hozzánk jött és négy napot tölt városunkban. Az elnök aki higgadtabb ember volt, imigyen hűtögette: — Nyugalom Mitesszer úr. nyugalom. Ne essünk hasra egy kapitalista előtt. — De elnök elvtársi Gondoljon csak Bidesvár idegenforgalmára. Ha ez a pasas itt jól érzi magát, hazamegy Ausztráliába, és ott elmondja a bennszülötteknek: „Elvtársak én jártam Bi- desváron és mondhatom, hogy az a világ közepe. Az egy ékkő. egy karbun- kurus. egy bonboniere. — Hagyja a műszavait — vágott közbe az elnök. — És azt is elmondja, hogy a tanácselnök egy fajin ember, aki személyesen fogadta. Ax alábbi történetnek semmi köze a valósághoz, és csupán a szerző fantáziájának szüleménye. Ha ilyesmi valahol mégis megesett, arról a sorok írója nem tehet. — Gondolja, hogy fogadnom illenék? — kérdezte némiképp megenyhülten az elnök. — Feltétlenül. Be kell dobni egy kis repít, hadd lássa az az imperialista, hogy szegények vagyunk, de jól élünk. — Megbeszéljük — jelentette ki az elnök. Azonnal intézkedett egy értekezlet összehívásáról. A titkárnő a kultúr- ház kártyaszobájából, a presszóból és különböző magánlakásokból röpke fél óra alatt összeszedte, akik egy ilyen értekezleten számosak |ermészetesen egy ilyen tanácskozás szigorúan hizalmas jellegű, igy csak az a jegyzőkönyv kerülhetett birtokunkba, melyet a titkárnő feljegyzéseiből az öreg levéltáros készített. Az okmány ma már Bidesvár levéltárának becses kincse, és csak külön engedéllyel vehető kézbe. Részlet a jegyzőkönyvből: „Miután az elnök a tényálladékot ismertette, felkérte az egybegyűlteket, hogy szóljanak hozzá. (Élénkség a székeken. több kéz felemelkedik.) Először a kultúrház-igazgató kapott szót. — Tisztelt elvtársak, javaslom, hogy a vendég részére holnap este rendezzünk ünnepi matinét. (Egy hang: mati- nétot csak délelőtt szoknak rendezni.) Én vállalom, a műsort. Fellép a tánccsoport és Klofák Jolánka, aki a Ki mit tud járási döntőjén a harmadik lett. Természetesen előtte az elnök elvtárs tartana egy ünnepi beszédet. (Általános helyeslés, éljen szeretett elnökünk — közbekiáltások.) Ezután az adóhivatal elnöke emelkedett szólásra: Javaslom, hogy alakítsuk meg az idegenforgalmi hivatalt. Vállalom a hivatal vezetését és felajánlom az adóügyi osztály hat alkalmazottját. A városban úgyis csak egy adófizetésre kötelezhető maszek van, aki jelenleg szünetelteti az iparát. Bidesvár nem lehet meg idegenforgalmi hivatal nélkül. Szép reprezentatív helyiség kell, tolmácsok, idegenvezetők, mikrobusz és va- luta-beváltó. (Egy hang: és lokál meg strip-tease.) Ezután a földszöv. vezetője kapott szót: — Én vállalom, hogy Tökfilkó nevű osztályon aluli étterem különtermében rendezünk egy bankettet. (Az egybegyűltek ezután mintegy fél órán át vitatkoztak azon, hogy mi legyen a vacsora. ) — Válasszuk meg díszpolgárnak — szólt ezután a földszöv felvásárló. Az elnök kifejtette, hogy ez manapság már nem divat.' — Akkor tiszteletbeli tanácstagnak — javasolta a gyógyszerész. — Ahhoz az kell, hogy a város szavazati joggal rendelkező dolgozói megválasszák — vetette ellen az alkotmányos bizonyítékot az elnök. — Nálunk úgyis mindenkit megválasztanak — jelentette ki a népfront elnöke. (Derültség.) Ezután a helyi plébános kért szót: — Ellenségeink azt állítják, hogy nálunk nincs vallásszabadság. Tisztelettel proponálom, hogy celebráljunk tiszteletére egy misét. (Viharos helyeslés.) — Helytelenítem — szólt a kereskedelmi AB vezetője. — Hátha másvailá- sú. Befejezésül a titkár összefoglalta a hozzászólásokat, majd kijelölte azt a különbizottságot, mely köteles az intézkedési tervet elkészíteni, egy másik bizottságot, mely az elfogadott javaslatot kivitelezni, egy harmadikat, mely a költségvetést kidolgozni tartozik. £.z értekezlet megbízta az iskola igazgatóját, hogy tudja meg milyen nyelven beszélnek az ausztrálok. Végül az elnök berekesztette az egybegyűlteket.. Ennyit a jegyzőkönyvről. délutánra már felbolydult a város. A szállodán ismeretlen zászló lengett, melyről a patikus azt állította, hogy pakisztáni, de a többség — és ez a döntő — elfogadta, hogy a bidesvári szél egy ausztrál zászlót cibál. A Fő utca fölé egy transzparenst feszítettek a következő felirattal. „Éljen az ausztrál nép és Bidesvár dolgozóinak barátsága.” Hamarosan megjelentek a kézzel festett plakátok is, melyek hírül adták az esti műsort, és a bankettet. Egy bizottság felkereste az illusztris vendéget, aki még mindig nem tudott betelni a Kankalin konyakjával és Micike monumentális kebleinek csodálatos panorámájával. Előterjesztették a meghívást imigyen: — Tisztelt Mister. Este... najt... monstre műsor... izé... varieté... zingen... kantálni... tánc ... Hejre- tyutyutyu! — Oil rájt — nyilatkozta a vendég és plasztikus kézmozdulattal azon kérésének adott kifejezést, hogy Micikét is iktassák az ünnepi est programjába. A bizottság rugalmasságára jellemző, hogy bár erre nem volt külön felhatalmazásuk, Micikét kinevezték az est fővédnökévé. Ezzel búcsúztak is, a vendéget a fővédnökre bízván. Micike a pincérkötényt levetve ingerlőén szép, mélyen dekoltált nylon ruhájába öltözött, hadd lássa az a fránya ausztrál, hogy van nekünk mit a tejbe aprítani. — Pliz tu konyak — hívta a vendég az új pincért, és Micike azonnal fordított: — Sanyókám a mókus két konyakot kér, de nekem csak teát hozzál... Á tizedik konyak után a vendég így bömbölt bele a Kankalin légterébe: — Cigájner! Az egyik asztalnál egy elegáns magyar úr azonnal meg is jegyezte: — Hiába, így mulat egy ausztrál úr!. Tudunk mi rugalmasak is lenni, ennek bizonysága, hogy öt percen belül ide vezényelték a Tökfilkó teljes cigányzenekarát. "A népzenészek pedig húzták-nyúzták a nyirettyűket, hogy szakadjon bele a szív és a lélek. Az ausztrál vendég könnye hullott a konyakba, úgy hallgatta a Váci utcában termett szilaj pusztai dallamokat. Aztán egyszerre az asztal tetejére pattant, és így rikkantott: — Ácsi az anyátok roma szentségit! Ide húzzátok abba a szittya magyar fülembe azt a keserves mindenségit annak a búval bélelt kacskaringós, kutyavilágnak, hogy azt mondja votnekem- egyfehérszárnyúbóbitásgalambom ... cigányok kiejtették a vonót, a pincér leejtette a tizenegyedik kör konyakot. Micike csak a száját ejtette le, de ez nagyon jól állt neki. — Hát maga honnan tud ... — Ráseráncs kiscsaj! Én csak az ötvenes évek derekán koptam le. — Hát a kocsi? — Becsben vettem kölcsönbe. — És mit keresel Bidesváron? — Hát ki győzi a Royal t, vagy a Met- ropolt? Ausztráliában melózni kell ám a dohányért. Micike abszolút reálérzékére jellemző, hogy azonnal szegény idegenbe szakadt hazánkfia hóna alá nyúlt, és a botrányt megelőzendően az utcára támogatta. A vendég alatt erősen billegett a régen taposott hazai föld, ezért jó erősen Micikébe kapaszkodott. — Most megyünk a bankettre? — kérdezte. — Mégy ám a nyavalyába! Föl viszlek a szállodába kialszod magad és kora hajnalban úgy eltűnsz, hogy híred se maradjon — mondta a fövédnöknő és tisztéhez méltóan ó fizette a taxit, valamint személyesen őrködött a város majdnem díszpolgárának éjszakai nyugtalansága felett. A Tüzép telep éjjeliőre meséli, hogy még alig pirkadt, amikor látta az amerikai meseautót kiszáguldani a városból, de nem Ausztrália, hanem Budapest felé. — Fáin egy férfi az az ausztrál. Egyik kezében a kormány, a másikban az a kasszírnő, és úgy ment mint egy rakéta. Hiába tudnak ezek vezetni — mondta. S zalatt a Fő utcán a tegnapi bizottság tagjai a tanácselnök személyes ellenőrzése mellett letépték a bankettet hirdető plakátokat, a transzparenst, és a Tökfilkó feletti virágfűzért. Mindnyájan álmosak és fáradtak voltak, mert a bankettet azért megtartották, ahol sokat ittak Bidesvár felvirágoztatására és hamarosan fellendülő idegenforgalmára. \ — A zsűritagok ... § — Én udvariöt nem tűrök! — Nem is illik a néni korához ... Felkészülés | — Na gyerekek! Most megtanulunk angolul... | —l,„ § — Bocsánat, meg tudná mondani nekem, hogy hogyan i, mondják azt németül: — Tetszel nekem te szőke kislány... s !) — Risk a mosolyogj, fényképeznek! S Hazánk szép tájain % — Mi tetszik itt nálunk? S — A szakácsnő ... * Komádi István karikatúrái.
