Pest Megyei Hirlap, 1966. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

W/UVmiS KRÓNIKA

Ismét egy kitűnő csehszlovák film!

Ha úgy tetszik, propagandafilm. Az új gazdasági mechanizmus propagandája. Holott csak a történet apropójaként indít gazdasági kérdéssel. Különben azt vizsgálja, milyen belső változást, torzulást okoz az egyénben, ha megszokja, hogy sohase kényszerüljön dönteni, hogy nem tartozik felelősséggel, és hogy egyéni véleményét legjobb ha elhallgatja.

A hős, aki fél, hivatalnok egy minisztériumban. Nem tudja magáról sem azt, hogy hős — nem a szó „rettenhetet- len”, hanem igazi, cselekvő- vívódó — cselekvő, emberi értelmében — s nem tudja magáról azt sem, hogy fél. Véletlenül ismerkedik meg saját tulajdonságaival, és eredeti, normális énjével: egy 'munkás a kerületi képviselőt hívja telefonon, egyéni sérelmét akarván vele orvosoltatpi —

A hős,

s a központ hivatalnokunk lakásába kapcsol. A főszereplő vállalja a képviselő szerepét. Elmegy a panaszos munkahelyére, és ott bátran — vagy éppen csak normálisan — viselkedik: nincs félni valója, hiszen nem veszítheti el azt az állást, amely a másé. De ez az egyszeri bátorsága önvizsgálatra készteti. Felfedezi, hogy máskor mennyire gyáva.

Tulajdonképpen mitől félek? — kérdezi magától. Hiszen beosztása elég alacsony, további előbbrejutás nem valószínű, nem is keres többet, mint egy jó szakmunkás.

Mint az alkoholista az italra, olyan vágyat érez a további bátorságra. S bár a film nem ad egyértelműen bízta1 ó befejezést, annyi kiderül, nem törvényszerű, hogy az ember kitörje a nyakát, ha ragaszkodik az igazsághoz. Az biztos, hogy szokatlan helyzetekbe kényszerül. A miniszterhelyettes, aki eddig észre sem vette, hirtelen érdeklődni kezd iránta. Bejut a miniszterhez,

szat sejtve inkább felkínálkozik, nehogy bajba keverje a férjét. Csak amikor már „feláldozta” magát, derül ki: a zord ember azért kereste a férjét, hogy személyesen adhassa vissza annak puskáját... Egészen más típust formál meg Gassman, mint ócskás. Az elegáns, okos szépasszony szemet vet rá, felcsalja lakására s odaadja neki magát, ám a férfi mégis elégedetlen:

Cxéh/XY*

— Azonnal menekülnünk kell. Most Ebben

az órában.

— Az én állapotomban? Hogyan?

— Át kell jutnunk a határon. Vidd haza a gyereket és légy itt újra fél óra múlva.

Siess!

— Képtelen vagyok ilyen gyorsan.

— Meg kell próbálnod!

A fiúcska kitépte magát Käte kezéből, amikor az megindult vele hazafelé. Mérges tekintettel nézte a férfit.

— Nem szeretlek téged — mondta.

— No, gyere gyorsan kicsikém — biztatta Käte.

Nehezen, vonakodva megindult a lány után. A bőrzekés férfi csak állt a virágágyak között és nézett utánuk.

— Visszamész hozzá? — kérdezte a kisfiú a lányt.

— Igen kicsikém.

— Engem már nem szeretsz?

— Természetes, hogy szeretlek. Tudod, milyen nagyon közel állsz hozzám.

— Miért sírsz?

— Dehogy sírok — szólt Käte. s akaratlanul megtörölte arcát a kezefejével. Egy hajtű közben lehullott a földre. A gyerek lehajolt, hogy megkeresse. — Hagyjad — sürgette, s hátravetette a haját, mely homlokába hullott — Gyerünk gyorsan.

Ä harmadik sarok után már feltűnt

az elegáns villa a nagy lombú fák között. A fiatal nő néhány pillanatig habozott, majd magához húzta a kisfiút és szorosan átölelte. A kicsi érezte, amint az arcán végigfolynak Käte könnyei. Ajka remegni kezdett

— Nem jössz vissza többé, Käte?

— Egy darabig most nem.

— Szeretném, látni a kisfiádat, ha megszületik.

— Majd egyszer elhozom. Most szaladj befelé!

— Gyere velem! — könyörgött a gyerek.

— Nem lehet. Kérlek, kérlek kicsikém .. 1 A lány elengedte őt, s a kisfiú végignézte.

Hirtelen idegennek tűnt a számára, úgy érezte. mintha egy hideg kéz érintené meg a tarkóját. Egyszeriben szörnyen egyedül maradt a világon. Megfordult és futni kezdett a fák- . kai szegélyezett úton. be a villába.

1933. augusztusát írták, valahol a Ruhr»

vidéken, Németországban.

Fordította: Zilahi Judit

$ ROBERTE ROVERSI;

ALBERTO JACOMETTI:

ÉDESANYÁM

A neves, hatvannégy esztendős olasz író mögött harcos életút áll. Már huszon- négyéves korában haladó szellemű újságcikkei miatt francia emigrációba kényszerül. Később Brüsszelben folytatja harcos újságírói tevékenységét, amelyért a Gestapo letartóztatja és átadja az olasz hatóságoknak. Mihelyt kiszabadul, útja újra az ellenállók soraiba vezeti.

Édesanyám című, magyarul' most megjelent könyvében gyermekkora éveit idézi és kimondatlanul is arra a kérdésre keresi a választ: hogyan válik az ember azzá, ami?

Könyvében a korabeli olasz falusi életet, a szegények forrongását írja meg. Azt a világot eleveníti fel, amelyben 6 maga is emberré érlelődött. Amely világban már gyerekfejjel szembekerült apjával, aki paraszti sorból emelkedett birtokossá, s aki minden idegszálával a pusztulásra ítélt parlagi világhoz kötötte magát. Ez a világ idegen és rideg a gyerekember számára, ha mégis nehezen fordít hátat neki, abban édesanyja nagyszerű egyénisége játssza a döntő szerepet. Az édesanya emléke kíséri végig további életútján is: az emigrációban

erőt adó biztonságot ösztönzést a harcra békét kínáló menedéket. ^ édesanya emlékét nem tudja jj felejteni, az édesanyát, aki ^ mindig tévedhetetlen erkölcsi i biztonsággal, áldozatos szere- $ tettel állt mellette és segítet- j; íe hozzá, hogy igaz, becsületes § ember váljék belőle.

Alberto Jacometti könyvét ^ Székely Sándor fordításában^ jelentette meg az Európa § Könyvkiadó. ___

s mindig § éket. Az jí

BERTOLT BRECHT;

Dal a szellőről

fin kedvesem, ha jössz felém,

Légy, mint a nyíl, sebes.

De mikor átölellek én,

Akkor már ne siess.

Nézd: a szilva beérik ősszel,

S lehullani nem siet,

Fél a goromba vihartól,

1 Csak lágy szellőt szeret.

Ügy is miénk a szép szüret,

Ne legyünk hát mohók: fiassan szürcsölve édesebb A tiszta bor s a csók.

Nézd: a szilva beérik ősszel,

S lehullani nem siet,

Fél a goromba vihartól,

Csak lágy szellőt szeret.

És szellő-dajka szilvafát Elringat csendesen:

A szilva már feküdni vágy A földön odalenn.

Réz Ádám fordítása

10 évvel ezelőtt halt meg Bertolt Brecht német író, költő és kritikus, a XX. század egyik legnagyobb drámaírója.

| Vasárnap a Po mentén

Nyáresti parton, elhagyott mezőkön, hol a Po árja sóhajt, befestődik a kender az alkony mélabús porával.

A hold kocsmába száll a férfiakkal; szikár erőt, valami ősit hordoz a bátrak arca.

Az öreg tanya hallgat.

Füst nyomja fel a földet a határtalan ég veres ködéhez. Remények álma száll tornyokról, háztetőkről; félig hunyt szemmel, hullt levélként térdükre simuló tenyérrel mennyi remény van itt is a szikárak között a kocsma-lócán, míg üres poharukba rezdül a harang kondulása.

Néma alakok ott az új. az egyetlen nap árnyék a falu kocsmájában, melyre a nyájjal együtt találtam ünnep este, hol a Po árja sóhajt.

! Fodor András fordítása

A váci Vox Humana

a ma kezdődő nemzetközi kórusfeszt i válón

A közelmúltban Hamburgban vendégszerepeit a váci Vox Humana énekkar, Makiári József Liszt-díjas karnagy vezetésével. Ma újabb nagy erőpróba kezdődik számukra, a Bartók Béla nemzetközi kórusfesztivál, amelyet másodízben rendeznek meg Debrecenben.

Augusztus 14—21 között, egy hétig tart a fesztivál a debreceni Bartók-teremben, amelyen a magyar kórusok — veszprémi városi énekkar, a győri szakiskola kórusa, a budapesti férfikar és a pécsi nevelők háza kamarakórusa mellett a váci Vox Humana

^S"SfSfSSSSSSSS/SrSSS/SfSSSS/S?S/A'f/'SSSSSSSSS/SS/SS,'/SSfSS.'-SS/SS////SSSSS/SSS/SSSSSS//-//SSSSSSSSSSSS///-SSSSSSS/SS/SS/SSSSSSSS/S/SSSSSSf,-SJ'/SS/S/SSj'/SSSSSSSSSSS/SS'SfSSSS.*/JSSJJ*

(Kotroczó István felvétele)

^ Ä kisfiú, aki még nem volt egészen öt^ éves, körülsétált a parkban és öntudatos büszkeséggel mutogatott a virágokra.

^ — Az piros, ez kék, az sárga, az meg lila —

^ mondta a fiatal nőnek, aki egy gesztenyefa ^ árnyékába húzódva ült a pádon. Rámosoly- ^ gott a kisfiúra, ki a biztató mosolyt látva ^ odatelepedett mellé a padra, s állhatatos pil- ^ iantással fürkészte.

— Nos, mit nézel? — kérdezte a lány.

5; — Téged, Kate — felelte a gyerek, csak

gazért, hogy ezzel is megnyújtsa a meleg sze- § retet, bizalom perceit, hogy élvezze ezt az ér- ^ zést, amely mindig átjárta őt, ha Káté el- S) vitte sétálni, nyugodt és elegáns otthonukból, ^ ahol mama uralkodott fenségesen.

$ Káté átfogta a vállát, engedte, hogy neki- ^ támassza a fejét és belecsókolt puha fürt- ^jeibe.

!> Amikor az idő hűvösebbre fordult és a ijszél felkapdosta a leveleket, a lány felállt, ^ kézenfogla őt és a park kijárata felé vezette. § A kisfiúnak úgy tűnt, hogy Käte most vala- § milyen kellemes emléket idéz fel magában. § Sötét szemei elgondolkodónak tűntek, de aj- ^ kai szélén egy kis mosoly játszott. Hogy meg- >5 hízott az utóbbi időben — gondolta a gyerek. ^ Úgy látszik igaz, amit mondanak, hogy egy

5 kisfiúcska növekszik benne. De mindez mégis

6 különös és ijesztő dolog, még elképzelni is, ,s hogy olyan sokáig tartózkodik ott bent a sötétben. Emlékezett rá, amikor az édesanyja § megmondta neki: „Kätnek kisbabája lesz”, de § amikor ő tovább kérdezősködött, hozzátette: ^ ..Nem, veled egészen más volt a helyzet. Egy § gyönyörű szép, hófehér gólya tett le téged az ^ ablakpárkányunkra.”

— Käte — szólalt meg —, hogy lehet, hogy ^ engem a gólya hozott, a te kisfiad pedig te- § benned van?

^ — Azért van így — felelte Käte kis mo§ sollyal, melyet alig színezett át a meghökke- ^ nés —, mert a te édesapád gazdag, az én kis- ^ babám apja pedig szegény.

^ — fis a gólyák nagyon drágák?

^ — Úgy van — mondta Käte —, nagyon

^ drágák.

Ä Hirtelen sietős léptek dobogását hal^ iotta a hátuk mögött. Megfordult, majd Käte ^ is, s észrevették, hogy egy széles vállú, ma- ^ gas férfi közeledik feléjük. Gyűrött sapkát vi- ^ seit, kopott bőrzekéjének ujja alig ért tovább ^ a könyökénél.

í — Mit akar ez a bácsi? — kérdezte a gye|rek.

^ Käte nem felelt, csak elengedte a kezét. A

§ kicsi úgy érezte, mintha elhajították volna. ^ Käte ijedt arckifejezése még jobban megré-’ § mítette, halálos csendben figyelt.

§ — Käte — szólalt meg a férfi, amikor hal^ lótávolságon belül került — hála a sorsnak, ^ hogy megtaláltalak.

$ — Mi történt? — sürgette a lány izgatot^ tan.

ÍJ — Heint letartóztatták és Erwint is. A ^ rendőrség ott járt a szobában;' mindent fel- ^ forgattak, s elvitték a könyveket, meg a röp- $ iratokat.

^ — Mit tehetünk?.!:

$ A férfi arca megkeményedett, szemei ösz^ szeszűkültek.

aki eddig láthatatlan és hallhatatlan magasságban lebegett fölötte. Emberi közelségbe kerül kolléganőjével, akit öt évig messziről, félénken és némán imádott.

A hős, aki fél, nem győz. És nern veszít egyelőre: egyedül van. De veszíteni semmiképp nem is fog, hiszen megtalálta önmagát.

Szép, realista, s mégis költői a film munkásábrázolása. Pedig a lakatos, aki hősünket elindítja önmaga keresésének utján, nem sokkal ártatlanabb, mint a film többi szereplője. Hiszen naponta követi el bércsalásait, aztán meg a kocsmának is gyakori látogatója. Ha becsíp, hangos és tiszta éneke felveri az utcák csendjét, és nem fél sem becsípve, sem józanul senk.től — igazságát és képviselőjét keresi.

„A hős, aki fél”, kitűnő film. S csak a főszereplő színészekkel, e jeles művészgárdával válhatott azzá.

Padányi Anna

használt ruhákat nem ka- § pott, ezért becsapva érzi ma- $ gát... fis sorolhatnánk még $ tovább a szellemes, kacag- tató epizódokat. Például a esi- ^ nos, fiatal lányról szólót, aki ^ csupa odaadás, a legvégső ^ áldozatig. Ott megtorpan. ^ Addig-addig szédíti lovagját, i; amíg a feldúlt férfi megta-fc látja a kárpótlást az egyik S motel szobaasszonyánál. $

Kitűnő film, remek szóra- i; kozás.

___________ S

B

ESZÉLJÜNK A NŐKRŐL .

A nők örök, kifogyhatatlan témát jelentenek nemcsak a férfiak, a filmművészek számára is. A most bemutatott olasz filmvígjáték liosszabb- rövidebb epizódjai gáláns kalandokat elevenítenek fel. Közös vonásuk: pellengérre állítják az asszonyokat, ám mégsem csak a nőkről van szó ebben a vidám filmben: a férfiakról legalább annyira „leszedi a keresztvizet”.

A rendkívül szellemes, mulatságos film valamennyi epizódjának férfi főhősét ragyogó színész, Vittorio Gass- man eleveníti meg. Partnerei olyan neves sztárok, mint Antonell Lualdi, Giovanna Ralli, Silva Koscina és Eleonora Rossi Drago.

Gassman már az első epizódban is ellenállhatatlan. Zord arccal, puskával a vállán jelenik meg egy félénk, falusi asszonynál, aki roszképviseli a magyar színeket, neves külföldi együttesek is dobogóra lépnek. A szovjet kórusművészetet az Észt Szocialista Köztársaság karnagy- képzőjének énekkara, Bulgáriát a sumeni kórus, Lengyel- : országot az Echo énekkar, Angliát az oxfordi egyetem Scola Cantorum kórusa, Svájcot pedig a buliéi vegyeskar í képviseli. Ezeken kívül körű-j sok érkezését várják még \ Finnországból, Jugoszláviá-! ból, Csehszlovákiából és az: NDK-ból is. A fesztivál dísz- : hangversenyét augusztus hu- ' szadikán rendezik. i