Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

«« HKrti 1966. JÜLltTS 23-, SZOMBAT USA-statisztika Június elején az Egyesült Államok lakossága 195 695 000 iö volt. Az 1960-ban tartott népszámlálás óta az ország la­kossága 9,1 százalékkal, több mint 16 millió fővel növeke­dett. Külföldi katonai támasz­pontokon 973 000 amerikai ál­lomásozik. TEPIC Felborult egy autóbusz A mexikói Tepic közelében csütörtökön felborult egy munkásokat szállító autóbusz. Nyolcán életüket vesztettek. Harmincán megsebesültek. Szeptember elején rajtol a Gemini 11« Ismét közelebb jutottunk a Hold meghódításához — így jellemzik tudományos szakér­tők a Gemini 10. amerikai űr­hajó csütörtökön este véget ért útját, amelynek során John Young és Michael Col­lins pilóták 70 óra 47 perc alatt több mint 1 600 000 kilo­métert tettek meg a kozmikus térségben. Negyvenháromszor kerülték meg a Földet és min­den eddiginél mélyebbre (760 kilométerre) hatoltak be a kozmikus térség régióiba. Young parancsnok és Col­De Gaulle bonni tárgyalásairól A hírügynökségek és a nem­zetközi sajtó részletesen fog­lalkoznak De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtö­kön lebonyolított bonni láto­gatásával és Erhard nyugat­német kancellárral folytatott tanácskozásaival. Az Humanité összehasonlít­ja De Gaulle elnök bonni ki­jelentéseit a közelmúltban tett moszkvai megállapításai­val, s hangoztatja, hogy ez az újabb Rajnán túli utazás a De Gaulle-i külpolitika követke­zetlenségének a bizonyítéka. Erhard kancellár csütörtö­kön este televíziós beszédben méltatta a francia—nyugatné­met barátsági szerződés kere­tében lefolytatott tanácskozá­sok jelentőségét. Uns másodpilóta jelenleg a Quadalcanal hajó fedélzetén piheni ki fáradalmait. A most következő tíz napon sok mér- földnyi magnetofonszalagra rögzítik majd a Gemini 10. parancsnokának és másodpi­lótájának jelentését a világ­űrben tapasztaltakról. Az orvosok közlése szerint mindkettőjük egészségi álla­pota kifogástalan, noha rend­kívüli fáradalmakat kellett kiállniuk és utazásuk közben súrolták a Földet kö­rülvevő veszélyes Vaut Allen sugárövezetet is. Az űrpilóták a műszaki bo­nyodalmak ellenére nagy hi­degvérrel és lélekjelenléttel teljesítették feladataikat. Az űrhajózás történetében először esett meg, hogy egy űrhajó egy idegen hajtóerőt — ez esetben az Agena 10. célraké­tát — használt ideiglenesen fel a kozmoszban való repüléshez. Űrhajós először hagyta el ka­binját, hogy űrsétája közben megérintsen egy másik raké­tatestet és a rakéta burkolatá­ról leszerelt szerkezetet — a mikrometeorit csapdát — visz- szahozza a Földre. Szakértők azt is kiemelik, hogy az Agena 8. megközelí­tése volt az első „vakon lebo­nyolított űrrandevú”, mert az Agena 8. már hónapok óta elektromos energia és radar segítsége nélkül keringett az űrben. Egyelőre ■ még nem tisztázódott, mi okozta a vá­ratlanul fellépett üzemanyag- hiányt, s arra sem derült fény, hogyan került a szalmiákgőz- höz hasonló fojtó és csípős gőz az asztronauták sisakja alá. A Holdba való utazást elő­készítő amerikai Apolló-prog- ram keretében a Gemini-soro- zat következő tagját — a Gemini 11-et — szeptember elején kívánják Föld-körüli pályára juttatni. A tudósok re­mélik, hogy ez alkalommal si­kerül elérni az 1200 kilométe­res magasságot. Ifjúmunkás újítók találkozója (Folytatás az 1. oldalról) valy. Vannak speciális fel­adatok is. Az exportbrigádok tervében szerepel az alap­anyag- és alkatrész-takaré­kosság, a termékek idő előtti legyártása, az exportképes termékek arányának növe­lése, a tőkés import csök­kentése. És még sok egyéb rendkívül hasznos célkitűzés született. — Talán ezekből soroljunk fel néhányat. — A Diósdi Csapágygyár KISZ-szervezete a kongresz- szus időtartamáig versenyre hívta ki a budai járás va­lamennyi üzemét. Mindenki csatlakozott, a Csepel Autó KISZ-bizottsága pedig szer­ződést kötött a vállalattal társadalmi munkákra, és a vállalat környékének rend­ben tartására. Ez jelenti töb­bek közt a gyár területének füvesítését, amely egyébként 100 ezer forintba kerülne. Egy másik, 25 ezer forint ér­tékű munka mellett vállal­ták a gyeptéglák kitermelé­sét és elhelyezését, 14 ezer 600 négyzetméter nagyságú terep rendezését. A Pest Vi­déki Gépgyár „Csökkentsük a kézi erővel történő mun­kákat" címmel mozgalmat indított az újítók népszerű­sítésére. Ugyancsak az újító­mozgalom továbbfejlesztésé­ért dolgoznak a Pomázi Gyapjúmosó- és Szövőgyár­ban is. Persze rengeteg pél­dát mondhatnék még, mert minden üzemben igen je­lentős vállalások születtek, úgy a termelési, mint a poli­tikai, vagy kulturális munka területén. Az említetteken kívül örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a KISZ kapcso­lata, együttműködése a szak- í szervezettel egyre szorosab- I bá válik. — szít — 5-BST MIMII HA ISKOLASZERT MAR MOST VÁSÁROL Buda környékén m tegnap is arattak (Folytatás az 1. oldalról) A mongol külügyminiszter nyilatkozata Dugerszuren, a Mongol Népköztársaság külügyminisz­tere nyilatkozatot adott a Moncame hírügynökség tudó­sítójának. Nyilatkozatában elmondja, hogy nemrég fogadta Salis­bury t, a New York Times tu­dósítóját és beszélgetést foly­tatott vele. Ezt követően a New York Times és néhány amerikai hírügynökség azt kö­zölte, hogy a beszélgetés so­rán a mongol külügyminisz­ter — úgymond — kijelen­tette, a Mongol Népköztársa­ság hajlandó segélyt elfogad­ni az Egyesült Államoktól, ha az az ulánbátori árvízzel lesz kapcsolatos. — Ki kell jelentenem, hogy ez a közlemény egyáltalán nem felel meg a valóságnak — mondotta a külügyminisz­ter, majd így folytatta: — Az Egyesült Államok kor­mánya most nagy zenebonával azt terjeszti, hajlandó segítsé­get nyújtani a Mongol Nép­köztársaságnak, a humanizmus bajnokának reklámozza ma­gát. Az amerikai kormány­körök, akik folytatják barbár agressziójukat Vietnamban, békés lakosolcat gyilkolnak le, anyagi és kulturális értékeket pusztítanak el, nem érnek célt ilyen cselfogásokkal, mert világos, hogy csupán képmu­tató trükkről, a humanizmus durva megcsúfolásáról van szó. Wilson kötéltánca Alig néhány hónappal az­után, hogy sikerült kimásznia a mindössze egy-két fos parla­menti többség okozta kormány­zási kátyúból, a brit munkás­párti kormány feje olyan sú­lyos és éppen a munkáspárti tömegek körében népszerűt­len gazdasági kényszerintéz­kedéseket hozott, amelyek al­kalmasint komolyan veszé­lyeztethetik pozícióját. A lon­doni alsóházban Wilson szer­da délután jelentette be a drámai intézkedéseket: a bér­befagyasztást, az adóemelést, a köz- és elsősorban a szociális kiadások csökkentését s a töb­bi, infláció-ellenesnek neve­zett lépést. Az e heti Economist, a befo­lyásos angol üzleti körök kedvenc lapja szerint a tőkés világ pénzügyei „egy gene­ráció óta a legsúlyosabb helyzetben vannak”. A font közvetlen nyomás alá altkor került, amikor az NSZK-ban és Svájcban, vagyis Nyugat- Európa pénzügyi gócaiban in­tézkedéseket hoztak a szaporo­dó inflációs jelenségek meg­fékezésére, valamint a szintén gyengélkedő dollár védelmé­ben a washingtoni kormány cselekedni kényszerült. Már­pedig az amerikaiak a font legfőbb támogatói. A nyugat­európai deflációs lépések és a kontinentális tőke félelme a két kulcsvaluta, a dollár és a font csak nem csökkenő bajai, az amerikai és az an­gol fizetési mérleg krónikus deficitessége láttán, s az e fé­lelemből eredő hajszájuk az arany iránt, annyira megin­gatta a bizalmat a tőkésvilág pénzügyi centrumaiban, hogy a New York Times a múlt hé­ten már a font újabb leérté­kelését jósolta. (1949-ben de­valválták utoljára a fontot, ak­kor szintén a Munkáspárt volt uralmon). A font bízvást nevezhető a legérzékenyebbnek és a leg­gyengébb pozíciójúnak a tő­kés valuták között. A Wil- son-kabinet gazdasági korifeu­sainak ígéretei ellenére a brit fizetési mérleg csak nem ja­vult. A font az angol Imperializ­mus világpolitikai és világ­gazdasági szerepének szimbó­luma, a hosszú évek óta tar­tó fontválság Nagy-Britannia általános pozíciói megrendü­lésének tükröződése. Hiszen a régi birodalom maradvá­nyaihoz kétségbeesetten ra­gaszkodó és a nagyhatalmi illúziókat kergető tevékenység, a nagy külföldi katonai ki­adások, a fegyverkezés, a tőke­kivitel, egyszóval az erőnfelüli „életmód” rendítették meg a valutát, a nagyhatalmi pozí­ciók védelméről, a széthulló- ban levő Nemzetközösség gazdasági összefogásának kí­sérletéről van szó. Az 1951 óta folytatott tory gazdaság- politika ezért fékezte meg több­ször is a gazdasági fejlődés ütemét (és a dolgozók életszín­vonalának emelkedését). Az angol és a Wilsonnak hi­telező nemzetközi nagytőke tehát a fizetési mérlegbajok igazi megoldása helyett deflá­ciós intézkedéseket követelt Wilsontól, a fontválság eny­hítését a dolgozó osztályok ter­hére. S a miniszterelnök foko­zatosan beadta a derekát. A tőke már a tengerész-sztráik alkalmával „helytállást” kö­vetelt Wilsontól. A deflációs, „takarékossági” politika: jövedelemmegszorítás és áremelés a dolgozó rétegek számára, s gazdasági tevékeny­vég megfékezésével gyors ütemben növeli a munkanél­küliséget. Nőm véletlenül mondott le a közelmúltban Cousins, a neves szakszervezeti vezér a kabi­nettagságról, mert már nem vállalhatta tovább a közössé­get a Munkáspárt vezérének munkásellenes politikájával, amely köztudomásúlag erősen „Johnson-hű” külpolitikával egészül ki. S szerdán a drámai minisztertanácson majdnem a szakításig éleződött a vita Brown gazdasági csúcsmínisz- terrel is. Ö annak idején Wil­son riválisa volt a vezérsé- gért, « esetleges menekülése a hajóról rendkívül sokatmondó lenne. A brit kommunisták nem véletlenül állítják, hogy 1931 óta a kormány nem hozott ennyire egyértelműen dolgo­zóellenes intézkedéseket. Ak­kor McDonald munkáspárti kormánya adta be a derekát a nagytőkének. S lám, a Sunday Telegraph a napokban felve­tette, hogy a súlyos gazdasági helyzet miatt a McDonald kabi­nethez hasonlóan „nemzeti kormányt” kellene alakítani, vagyis a torykat is bevonni . . . Ez néhány nappal ezelőtt jel­lemző fenyegetés volt Wilson címére, ma pedig már szimboli­kusnak is tekinthető a ha­sonlat. A. I. KILENCVENEDIK SZÜLETÉSNAP A SZOVJETUNIÓ „NAGY ÖREGJE“ Őszinte melegséggel emlé­kezik meg a szovjet közvéle­mény az ország „nagy öregjé­nek", Fjodor Nyikolajevics Petrovnak 90. születésnapjáról. Petrov 1876. július 22-én szü­letett és 1896-ban lépett be a pártba. A „harci szövetség" kijevi szervezeténél végzett il­legális pártmunkát. Először 1900-ban találkozott Leninnel Moszkvában, kevéssel azután, hogy Lenin visszatért a szibé­riai száműzetésből. Fjodor Petrov 1922-től fo­lyamatosan Moszkvában dol­gozik. Népművelési, tudo­mányszervezési vonalon nagy érdemeket szerzett. Négy év­tizeden át működött közre különböző szovjet enciklopé­diák szerkesztésében. Petrov mindmáig nem ment nyugdíj­ba. Orvosprofesszor, a törté­nelemtudományok doktora, részt vesz az új hatkötetes párttörténet szerkesztésében. ’''/SS"'S'SSS'S"S"/S""SSS'SS'S'SSS'"SSSSSSSSSSS'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/rSSSSSSSJrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS-SSSSSSSSSf*. Varga Tibor járási főmező- § gazdász elmondotta — péntek $ estig 17 800 holdról vágták lea$ termést. Még 3000 hold van$ hátra, ez lesz a gabonabetaka-^ rítás legnehezebb szakasza. & s Biztató, hogy az 55 kom- ^ bájn zavartalanabbal mű- ^ ködik. mint tavaly ilyenkor. Akár-^ csak a megye más vidékein, a^ gödöllői járásban is a talaj-^ munkák lassúsága okozza legtöbb gondot. A járási ope-? ratív bizottság legutóbbi ülé-$ sén megbeszélték, hogyan pó- ^ tolhatják leggyorsabban a le-^ maradást. Jelenleg 60 szántó-^ traktor dolgozik, s ahogy hordásból és a szállításból fel-^ szabadulnak a gépek, úgy áll? egyre több traktor barázdába. $-------- 1 F ortuna halad a korral \ í (Folytatás az 1. oldalról) § § folytán bővült es egyes gép-? kocsikat ezután utánfutóval ^ vagy lakókocsival sorsolnak. ^ Szó van arról is, hogy a ^ Dunakanyar városaiban ^ telket és házat sorsolnak ^ a legközelebbi tárgynyere- ^ ménysorsolások valame- ? lyikén. Itt említjük meg: a fővárosi $ tanács hozzájárult, hogy az§ Árpád-híd budai hídfőjénél ^ húszemeletes felhőkarcolót | emeljenek, melynek lakásait ^ már az építés időszakában ^ sorsolni kezdik. A tervek sze- ^ rint ez lenne a legmagasabb $ budapesti lakóház. Addig, míg§ az építkezés itt megkezdődik,^ a XI. kerületi Mohai utcában^ felépülő kertes házakat, vala- ^ mint a Mészáros utcai lottó-§ ház öröklakásait sorsolják. ? Ország — sok ALFA az ideális DIÁK TOLTÖTOLL 17— Ft mányolás fundamentuma .meg­ingathatatlan maradt. Az UNION MINIÉRE és más társaságok megőrizték és most is őrzik pozicióikat. Lehetséges, hogy a monopó­liumok, amelyek eddig telje­sen figyelmen kívül hagyták a központi kormány létezését, most mégis kénytelenek lesz­nek jelentéktelen összegeket fizetni jövedelmükből a rend­kívül súlyos helyzetbe került leopoldville-i kincstárba. De hát ez nem rázza meg az Union Miniére-t. A társaságok nyilván ez alkalommal is könnyedén kisiklanak a szorí- tóból. A U. S. News and World Report a jelenlegi Mo- butu-féle Kongót elemezve, a következőket írta: „Hat évvel azután, hogy Kongó megsze­rezte függetlenségét, az ország még mindig gyarmat. A kü­lönbség csupán az, hogy az egykori belga kormány helyett az ellenőrzést most alapjában az amerikaiak tartják kezük­ben a belgákkal együtt.” Ez a beismerés bizonyos mértékben fényt derít a leo­poldville-i gazdasági és po­litikai erőviszonyokra. A felkelők elleni büntető hadműveletek bebizonyították, hogy a Mobutu-féle hadse­reg és a belga alakulatok ereje nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy el­fojtsák a nemzeti felszaba­dító mozgalmat a köztársa­ságban. Ezért vonulhatott be a PENTAGON az országba. És az Egyesült Államok megállapodást írt alá a kongói kormánnyal újabb 560 millió frankos kölcsönről. E hitel legnagyobb részét a zsoldoshadtest fenn­tartására, repülőterek és stratégiai útvonalak építésé­re, a felkelőmozgalom elfoj­tására fogják felhasználni. Ebben a légkörben érlelő­dött a hivatalos belga kép­viselők által szított össze­esküvés. A belgák ugyanis rájöttek, itt az ideje, hogy megállítsák Kongóban az amerikanizálódás folyamatát Nem véletlen, hogy a siker­telen összeesküvés feje Kim- ba volt. A katangai szár­mazású egykori miniszterel­nök, CSŐMBE közeli embere, szoros kap­csolatban állt az Union Miniére-vel és a hivatalos Brüsszellel. A leopoldville-i kormány nem titkolta sokáig, hogy mely külföldi nagykövetsé­gek támogatták és pénzel­ték az összeesküvés résztve­vőit: a kongói fővárosból 24 órán belül kiutasították Rens belga diplomatát. A belga külügyminisztérium állam­titkára nem jókedvében je­lentette ki az egyik belga fo­lyóirat hasábjain, hogy Mo­butu, az egykori őrmester nem rendelkezik semmiféle stratégiai érzékkel és azt hiszi, hogy mindent meg lehet oldani gyalogsági sza­bályokkal. De az államigaz­gatási rendszer Kongóban erőtlen és az ország min­den kincsét a lakosság egy százaléka birtokolja. Itt rejlenek tehát a mai és az esetleges jövőbeni rob­banások okai. N. Hohlov * I I A bal parti Kongóról, a leo- poldville-i Kongóról lesz szó, amelyet ez év június 30-tól Kinsasának kell nevezni. Ez az ország valóban ország — sok ismeretlennel. Most Mobutu vezeti. A tábornok, aki elnökké ki­áltotta ki magát, kezdetben több nyilatkozatot tett, ame­lyekben kirohant a politikai gyászvitézek ellen, akik a sza­kadék szélére taszították Kon­gót. Meg kell adni: a szónok ez alkalommal igazat, vagy legalább is majdnem igazat mondott. A gazdasági életben zűrzavar és rendetlenség ural­kodik, a külföldi monopóliu­mok változatlanul kizsákmá­nyolják az országot. A magas rangú kormánytisztviselők a korrupció posványába süllyed­tek, bűnös machinációkat foly­tatnak. Az államkincstár any- nyira üres, hogy még a tiszt­viselőket is amerikai vagy bel­ga adományokból fizetik. MOBUTU kijelentette, hogy „sebészi módszerekkel”, vagyis fegy­verrel, szuronnyal vet véget „a rendetlenségnek”. Ekkor még aligha sejtette az elnöktábor­nok, hogy vele is hasonló mód­szerekkel akarnak majd leszá­molni. Május utolsó vasárnap­ján Leopoldville megdöbben­ve hallotta a rádióból, hogy államcsíny-kísérletet lepleztek le. Az összeesküvés élén ott állt az egész régi gárda. KIMBA volt miniszterelnök, továbbá Anany, Mahamba és Bamba volt miniszterek. Következtek a letartóztatások, a szigorú büntetések. A Mobutu-rend- szer eltávolítására irányuló kísérlet meghiúsult ugyan, de bebizonyította a katonai ura­lom lazaságát és ingatagságát. Jellemző a következő rész­let: az összeesküvőknél talált nyilatkozatban, amellyel siker esetén a néphez fordultak volna, a Mobutu-kormány bí­rálata majdnem szó szerint azonos azzal a bírálattal, amellyel hat hónappal koráb­ban az előző kabinet táborno­ka illette a rendszert. „Az or­szág törvényhozó intézményei lényegében megszűntek. A parlament tagjai nem töltenek be semmilyen szerepet, meg vannak fosztva felhatalmazá­suktól. A gazdasági helyzet állandóan romlik. Az állam pénzét tékozolják. Az árak emelkednek, a tőkét kiviszik az országból. Az igazságügyi gépezet nem tölti be termé­szetes hatáskörét, és egyetlen ember eszközévé válik. Ez a helyzet tűrhetetlen, nem lehet passzívan szemlélni az ország pusztulását...” Mobutu tett néhány hatás­keltő bel- és külpolitikai lé­pést. Átkeresztelte például az utcaneveket a kongói városok­ban. De az országban maradt több mint nyolcvanezer belga állampolgár és a nemzetinek nevezett hadseregben a tiszti­kar gerincét belgák képezik. A leopoldville-i sajtó lár­mát csapott a monopóliumok ellen. Természetesen itt is csak szópárbajról, ködösítésről van szó. Valójában a kongói vezetők a brüsszeli tőkések engedelmes szolgái. Ezt igazol­ják azok a pénzügyi tárgyalá­sok is, amelyek nemrég értek véget Brüsszelben A kizsák-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents