Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

star HECYBt ^firlop 1966. JULIUS 30., SZERDA MOSZKVA Astnrias guateraalai írót Lenin Béke-díjjal tüntették ki Kedden a Kremlben Miquel Angel Asturias guatemalai írót Lenin Béke-dijjal tüntet­ték ki. A hágai döntés Hétfőn véget ért a nemzet­közi bíráskodás történeté­nek egyik leghosszabb pere — a hágai nemzetközi döntő- bíróság elutasította Libériá­nak és Etiópiának a Dél-afri­kai Köztársaság ellen felho­zott panaszát. A bírák szava­zatai egyenlő arányban (7—7) Djogdjakarta— Sukakarta ÖSSZETŰZÉSEK Indonézia hitelezőinek tanácskozása Tokióban Az AP hírügynökség jelen­tése szerint az utóbbi napok során összetűzésekre került sor Közép-Jávában Sukarno elnök hívei és ellenfelei kö­zött A térségben, amely a hírügynökségek szerint Sukar­no híveinek jelentős központ­ja, egymást érik az ejsza- s tün­n teái verekedések, kai összecsapások i tetősek. Egy katonai szóvivő szerint az összeütközésnek egy halá­los áldozata és több sebesült­je van. A zavargások a jelen­tések szerint Djogdjakartában és Sukakartában voltak a leg­jelentősebbek. Tokióban kedden meg­kezdődött Indonézia tíz hitelező országa képvise­lőinek tanácskozása. Ezen megvitatják annak a konferenciának az év végére történő összehívását, amely­nek feladata lenne az Indoné­ziát szanáló intézkedések ki­dolgozása. A tanácskozáson döntenek arról, hogy meg­hívják-e a Szovjetuniót és más szocialista országokat a tervezett konferenciára. BEJRUT LETARTÓZTATÁSOK Szíriában az elmúlt két nap alatt mintegy 150 jobb­oldali politikust — a volt na­cionalista párt és néppárt tagjait — tartóztattak le az ország nagyobb városaiban. A letartóztatott személyek többsége ellen az a vád, hogy a „reakciós összeesküvésekben vettek részt’’. A letartóztatottak között van állítólag Szabri al Asszali volt miniszterelnök, a betil­tott nacionalista párt vezetője, Haidar al Kuzbari, az 1961. évi puccs egyik vezetője és több vallási vezető. Pánikhangulat várta Londan ban If Hsán t (Folytatás az 1. oldalról) rakozások szerint a második világháború utáni időszak leg­szigorúbb kényszertakarékos­ság: rendszabályait fogja tar­talmazni, Wilson miniszterel­nök szerdán terjeszti a parla­ment elé. Wilson angol miniszterel­nök hazaérkezvén Moszkvá­ból, a londoni repülőtéren rendezett sajtóértekezleten azt mondotta, hogy utazása szük­séges volt. Csaknem kilenc órán át beszélgetett Koszigin miniszterelnökkel, az idő je­lentékeny részében négyszem­közt — mondotta. — Termé­szetesen — fűzte hozzá Wil­son — utazásom elősorban az ipari kiállítással volt össze­függésben, de a megbeszélés jelentékeny részét a vietnami kérdés mélyreható megvitatásá­nak szenteltük. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió és Anglia álláspontja vátozatlan maradt, de ő lényegesen vilá­gosabban látja a Szovjetunió álláspontját. Ezért — mondot­ta — sokkal könnyebb szá­momra értékelni a helyzetet, amit meg is fogok tenni e problémának a külügyminisz­terrel és a kormány más tag­jaival való megvitatása idején. megoszlottak, de Sir Percy Spender ausztrál elnök sza­vazata döntő súllyal esett a latba. A hat éven át tartó el­járás mérhetetlenül nagy pénzösszeget, 14 millió dol­lárt. emésztett fel, s az ügy aktáival egy egész raktárhe­lyiséget meg lehetne tölteni. Etiópia és Libéria az afri­kai egységszervezet és az ENSZ-ben helyet foglaló afri­kai államok nevében azzal vádolta be a Dél-afrikai Köz­társaságot a hágai nemzetközi fórumon, hogy törvénytelen módon bekebelezte Dél- Nyugat Afrikát, nem teljesí­tette a Népszövetség által rá­ruházott mandátumból faka­dó kötelezettségeit. A 848 000 négyzetkilométer­nyi és 564 000 lélekszámú (73 000 fehér) terület közigaz­gatását az egykori Népszövet­ség mandátumaként 1920-ban bízta a Dél-afrikai Unióra Korábban a terület német gyarmat volt. A hágai nem­zetközi döntőbíróság az ENSZ felkérésére 1950 júliusában hangot adott annak a véle­ményének, hogy Dél-Afrika a Népszövetség felbomlása elle­nére is köteles eleget tenni mandátumos megbízatásának. A fajgyűlölő Verwoerd- rendszer képviselője a per folyamán azt állította, hogy a Népszövetség megszűnésé­vel a mandátum is érvényét vesztette. A hágai nemzetközi bíróság hétfői döntése — érthetően — r.agy örömet váltott ki a Dél­afrikai Köztársaságban. Ver- woerd miniszterelnök hétfő esti rádióbeszédében a bíró­ság ítéletét országa hatalmas győzelmének nevezte. Jelentés AZ ULÁNBÁTORI ÁRVÍZRŐL Két nap alatt Ulánbátorban 98.5 milliméter csapadék hul­lott, vagyis a szokásos évi mennyiségnek 30 százaléka. A Tola folyó vízszintje 151 cen­timéterrel emelkedett és az ár nagy területeket ön­tött el a városban. A természeti csapás súlyos anyagi károkat okozott Ulán­bátor ipari üzemeiben. Meg­szakadt az áramszolgáltatás, üzemképtelenné vált a köz­ponti és a tolgojti villamos- erőmű, az áradat elmosta a távvezetékeket, elöntötte az ipari üzemeket és a raktára­kat. Járhatatlanná vált több vas­úti és közúti híd. Fennakadá­sok keletkeztek az ivóvíz- szolgáltatásban, használhatat­lanná váltak a csatornák, megszakadt a hírszolgálta­tás. Több jurtát és lakóházat mosott a víz és összesen személy vesztette életét el­57 LENGYEL STATISZTIKA A lengyel statisztikai hiva­tal jelentése szerint Len­gyelország összlakosságának a száma 31,7 millió. A nők száma 16.3 millió, a férfiaké 900 000-rel kevesebb. Földosztás Hétfőn Szíriában az agrár­reform keretében megkezdő­dött a 8. földosztási program végrehajtása. 397 család szá­mára több, mint 5000 hektár földet osztottak ki. Genfi évforduló — vietnami tanulságok Amikor tizenkét eszten­dővel ezelőtt, 1954. július 20-án a Genfi-tó partján aláírták az Indokína há­rom országának békéjére vonatkozó egyezményeket, csupán az Egyesült Álla­mok utasította vissza tün­tetőén, hogy kézjegyét el­helyezze a békét ígérő ok­mányokon. A washingtoni kormány akkor ugyan a tárgyalóasz­talhoz kényszerült a nem­zetközi közvélemény nyo­mására, de az USA, amely már 1950-ben egyre inten­zívebben avatkozott be az indokínai eseményekbe, egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy át­vegye a kolonializmus vé­delmezőinek főszerepét. És bár az 1954-es genfi érte­kezlet nem csupán a „szennyes háború” végét, hanem egyúttal az ameri­kaiak első négyéves viet­nami intervenciójának ku­darcát is jelentette, a Pen­tagonban kidolgozták a be­avatkozás fokozásának ter­vét. Az USA semmibe vet­te a genfi egyezmény elő­írásait, tehát Vietnam, Laosz és Kambodzsa szu­verenitásának tiszteletben tartását, az ideiglenesen kettészakított Vietnam vá­lasztások útján történő bé­kés egyesítését. Kezdettől megsértették a külföldi be­avatkozásra, a külföldi ka­tonai támaszpontokra és fegyverszállításra vonatko­zó tilalmakat. Es 1961 óta az Egyesült Államok köz­vetlen fegyveres harcot folytat Dél-Vietnamban, hadüzenet nélküli „külön­leges háborút” visel a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A tények bizonyítják: a genfi egyezményeket az amerikai imperializmus papírrongyként kezeli, ir­tóhadjáratot folytat a viet­nami nép ellen és agresz- sziójával immár átlépte a szakadék küszöbét. A vietnami háború meg­szüntetéséhez és a kérdés rendezéséhez vezető egyet­len járható utat a VDK kormányának négypontos és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front öt­pontos javaslatai mutat­ják. Ezek a genfi egyezmé­nyek előírásait és szelle­mét idézik. A vietnami nép e jogos követelései teljes összhang­ban vannak az 1954-es genfi egyezményekkel. A békerendezés alapja: az amerikai agresszoroknak távozniok kell Vietnamból és egész Indókínából! E törekvéseket, mint azt legutóbb a Varsói Szerző­dés országainak határozott hangú bukaresti nyilatko­zata is leszögezte, egyönte­tűen támogatják a szocia­lista országok és szerte a világon a haladó és a bé­kéért aggódó százmilliók. A genfi egyezményeket felrúgó amerikai imperia­lizmus végül is meghátrá­lásra kényszerül, ha mind­azok összefognak, akik tá­mogatják a vietnami nép függetlenségi harcát. SAN MARINO CSAK RÖVIDEN... SERKAUI marokkói kül­ügyminiszter hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezét! " ÚJABB ÖSSZETŰZÉSEK­RE KERÜLT SOR az USA három nagy városában: Cle­velandiban, New Yorkban és Jacksonville-ben a négerek s a fehér rendőrök között LÜBKE nyugatnémet köz- társasági elnök fogadta a Bonnban tartózkodó Burgiba tunéziai államelnököt. HÉTFŐN Chicagóban a chi­cagói szörny nyolc meggyil­kolt áldozata közül ötöt el­temettek. KILENC európai ország ke­resztépydemokrata pártjainak rriíntegy 50 képviselője befe­jezte salzburgi kétnapos ta­nácskozását. LEZUHANT a nyugatnémet légierő 61. Starfighter típusú repülőgépe. WASHINGTON nem akarja végleg felszámolni franciaor­szági katonai támaszpontjait. A LESZERELÉSI BIZOTT­SÁG keddi genfi ülésén a nuk­leáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról folyt a vita. """"'■"’""'""■r'SS'SSSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSS JAMES ALDRIDGE: Fiainknak örökül... lalható össze: Mivel végső so­ron a világhelyzetet a két szu­perhatalom — Amerika és a Szovjetunió — vetélkedése határozza meg, Nyugat-Né- metország valójában nem ját­szik fontos szerepet Hasonlít ez azokhoz a szó­noklatokhoz, amelyeket az 1938—1939-es években hallot­tunk, amikor Chamberlain, az akkori angol miniszterelnök Münchenbe utazott Hitlerhez, és amikor visszatért Angliába, győzelmesen lobogtatta a pa­pírrongyot — a Hitlerrel meg­kötött egyezmény szövegét — és e szavakkal fordult az an­gol néphez: „A békét, a becsü­letes békét hoztam önöknek!” A „becsületes béke” — ezt a kifejezést az a törekvés dik­tálta, hogy békeszerető poli­tikusként tüntessék fel Hit­lert — néhány hónapig tar­tott. Hitler tétovázás nélkül betört Csehszlovákiába, amit Chamberlain előre tudott De akkor úgy gondolták, hogy Hitler akciói egyáltalán nem kell, hogy nyugtalanítsanak bennünket. Hiszen abban a pillanatban agressziójának éle nem a Nyugat, hanem a Kelet ellen irányult. Most ismét felhangzanak ugyanezek a fecsegések. Én már az ötvenedik esz­tendő felé közeledem. Az én nemzedékem megtette mind­azt, amit meg kellett tennie és őszintén szólva szívesebben venném, ha többé nem kel­lene emlékeztetni arra, amit mi tettünk. Valahogy jobb volna, ha így szólhatnánk gyermekeinkhez: „Mindennek egyszer és mindenkorra vége van. Ne féljetek! Ez soha töb­bé nem ismétlődhetik meg!” De éppen azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy mi történt a múltban, tudjuk azt is, hogy ennek megismétlődése teljes mértékben lehetséges, még akkor is, ha huszonegy éves gyermekeink ezt hihetetlen­nek tartják. Londonban a White-Hal! etreeteh, ahol a kormányhiva­talok vannak, áll az első vi­lágháborúban elesett katonák tiszteletére emelt emlékmű. A második világháborúig az volt nálunk a szokás, hogy leemeljük a kalapunkat az em­lékmű előtt még akkor is, ha autóbuszon haladtunk el mel­lette. Amikor a miniszterel­nök rezidenciájából — a Downing street 10-ből — £ parlament épületébe ment, ö is minden alkalommal meg­emelte a kalapját az emlék­mű mellett Amikor a szövetségesek a IL világháborúban győzelmet arattak a német militarizmus felett mi angolok London­ban nem emeltünk új emlék­művet az elesettek tiszteleté­re, hanem a régi emlékmű az 1939—1945-ös harcokban el­esett katonák emlékműve is lett Ma, amikor elhaladunk előtte, többé nem emeljük meg a kalapunkat, mert mind­annyian — szerintem — meg­értjük, hogy az elesettekről való igazi megemlékezés a történtek gyötrő felidézéséi jelenti és az úri gesztus, a kalaplevétel nem fejezheti ki érzéseinket. A múltnak ez az a tanulsá- ga, amelyet kötelességünk át­adni fiainknak. I t telt. Nálunk Nyugaton napról napra erősödik az a tenden­cia, amelynek célja: csökken­teni mindannak történelmi je­lentőségét, amit a Szovjetunió és más antifasiszta erők tettek a háború idején. Londonban nemrég szovjet, angol, lengyel és amerikai szerkesztők vitát rendeztek annak tisztázása végett, hogy az európai politika kérdései­ben vallott ellentétes nézete­ket hol lehet közel hozni egy­máshoz, és hol ütköznek ezek az ellentétek elvi nézetekbe? Azon a fogadáson, amelyet a szovjet nagykövetség rende­zett a találkozó résztvevői tiszteletére, az egyik angol szerkesztő keservesen panasz­kodott nekem amiatt, hogy a lengyel delegátusok — az ő nézetei szerint — alaptalanul nyugtalankodnak a nyugatné­met militarizmus és neofasiz- mus feltámadása miatt­„Mi szükségünk van ne­künk erre? — kérdezte inge­rült hangon. — A háború vé­gétért. Győztünk. Itt az ideje, hogy kiverjék a fejükből a né­met militarizmusról szóló os­tobaságot! A németek nem ké­pesek ismét a régi úton ha­ladni. Az egyszerűen lehetet­len!” A Szovjetunióban még egy 10 éves gyermek is kitűnően tudja, hogy mit kell válaszol­ni az ilyen furcsa és ostoba nézetekre. A vérbeli angol reakciósok hirdetnek most egy „elméle­tet”, amelynek lényege így fog­Az újszülött, aki 1945-ben jött a világra, ma felnőtt fér­fi, 21 éves, angol vagy orosz, francia vagy amerikai, német vagy japán. Huszonegy év — a bevonulási korhatár! Én is 21 esztendős voltam, amikor elmentem a háborúba. Miként kortársaim többsége, azzal á szilárd hittel áthatva harcol­tam a fasizmus ellen, hogy az egész emberiség jövője függ annak a kegyetlen küzdelem­nek a kimenetelétől, amelynek akkor még nem láttuk a vé­gét. Ha nem hittünk volna eb­ben, nem tudtunk volna küz- : deni és győzni. Az angol kormány ez év áp- I rilisában megjelentette azok- ; nak a műveleteknek rövid, ; hivatalos történetét, amelyeket > az angol hírszerzés hajtott : végre a megszállt Franciaor- i szág területén tevékenykedő : partizánokkal együttesen. A : könyvben érvényesül az a ten- | dencia, amelynek célja: kiseb- ■ bíteni a francia ellenállás hő- ; seinek szerepét. E törekvések : ellen határozottan tiltakozott j Odette Fellows, aki a háború : éveiben angol hírszerzőként i tevékenykedett Franciaország- ; ban és hősiességéért magas ; brit kitüntetésben részesült. E ; könyvecske szerzője, Footh ; olyan megjegyzéseket tesz, i hogy — úgymond — a kínzá- : sok, amelyekkel a fasiszták i gyötörték áldozataikat, eltúl- ; zott történetek. ; Napjainkban Footh könyve | nem jelent valamilyen kivé­A kis San Marino Köztársa­ság kormányában kilenc éven át működtek együtt a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták, de most súlyos ellentétek alakultak ki, amelyek igazi válság kirob­banásával fenyegetnek. Az ellentétek magva a vá­lasztási törvény, amelyet a kereszténydemokraták pártja egyáltalán nem hajlandó mó­dosítani, s amely lehetővé te­szi az Egyesült Államokba kivándorolt San Marinó-iak- nak a szavazást, míg ugyan­ezt megtagadja a más orszá­gokba kivándorolt San Mari- nó-iaktól. Wilson megjegyezte, hogy igen barátságos légkörben folyt le a beszélgetés Koszi- ! ginnel. Magassági világrekord (Folytatás az 1. oldalról) zanatának tekintették. A re­kord elérése közben a Gemi­ni 10. áthaladt a veszélyes Van Allen sugárzási övezeten. Bár az űrhajót sugárbiz­tosnak tartják — az aszt­ronautákat utasították ar­ra, hogy tegyék fel sisak­jukra a védőrostélyt is. Az eddigi sikerek ellenére kisebb hibák máris jelent­keztek. Az összekapcsolási manőver közben — ez volt a második ilyen teljesítmény az űrhajózás történetében — a két pilóta a tervezettnél két­szer több üzemanyagot hasz­nált fel. A két asztronauta magyar idő szerint reggel nyolc óra húsz perckor jól megérdemelt álomra hajtotta fejét. Alvás előtt bőséges reggelit fogyasz­tottak — marhahúst, vala­mint fahéjas kekszet és két- szersültet.

Next

/
Thumbnails
Contents