Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
^/CíHao 1966. JÜLIUS 17.. VASÄRNAP \M. Lanszkij: Írejtett kamera FILM A TITOK Jugoszláv film Egy asszony fölött mond ítéletet a bíróság társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekményben. Az ítélet kihirdetésével az ügy lezártnak tekinthető lenne, ha Hri- bar felügyelő nem akadna fenn azon: mire költötte a vádlott az eltulajdonított pénzt Mert erre a tárgyalás során sem derült fény. Ezért hát tovább nyomoz azon a szálon, amit enyhítő körülményként mondtak ki az ítéletnél: a vádlott aktívan részt vett a felszabadítási küzdelemben. Nos, ettől kezdve a film különös ötvözetét adja a bűnügyi történetnek, az ellenálláJelenet a filmből sí mozgalom drámáját megörökítő alkotásnak, a zátonyra futott házasságról szóló műnek. Érdekes lehetne ez a három szálon futó történet, ha alkotója — írta és rendezte: Fadil Hadzic — művészi erővel tudná megjeleníteni és összefűzni az események sorát. Ezúttal azonban mindez KIRST: TISZTGYÁR Hans Hellmut Kirst nyugatnémet író, „Tisztgyár” című regénye bestseller a javából: ez a jelző nem jelent ugyan felmagasztalást, de lekicsinylést sem. A „Tiszt- gyár” kellemes, szórakoztató olvasmány, amely írójának nagy mesterségbeli rutinjáról árulkodik. S még valamiről, amelyet a Magyarországon is ismert szerző már előző munkáiban is bebizonyított: Kirst haladó világnézetéről. Szóljunk előbb erről, s csak később arról, miért lett csupán bestseller ez a könyv, s miért nem vált valóban nemes művészi alkotássá. A cselekmény 1944-ben játszódik egy németországi kisváros tisztképző iskolájában, ahol a leendő tiszteket mór nem a győzelemre, hanem a vereségre nevelik: a front gyűrűje egyre szűkül, nemsokára a náci Németország határához ér. A hadsereg józanabb része már-már felkészülne a fegyverletételre, de ezt a náci apparátus nem engedi. Berlin utolsó kerületéig védeni fogja magát. Ehhez kell a tisztutánpótlás a Franciaországban, Oroszországban, Afrikában elesett ezrek helyére, ezért működik teljes kapacitással a tisztgyár. Kirst elsősorban a Wehrmächten belüli 1944 júliusi lázadás több ezer áldozatának kívánt emléket állítani — s ezt becsülettel csinálja: nem teremt mítoszt. Hogy miért bestseller csak ez a vaskos regény? Kirst biztos kezű író, de sok mindennel adós marad. (A bestseller mindig arról beszél, amiről a valódi, nemes művészi alkotás, de mindig felületében ragadja meg a dolgokat.) A szerző adós marad a regényben leírt kapcsolatok elhihető, indokolt ábrázolásával, szereplői jellemének mélyebb rajzával — s még a freudi szexuál-magya- rázatokkal spékelt életrajzok sem javítanak ezen. Adós marad a kor légkörének hű érzékeltetésével is. Regényében a nézetek és jellemek olyan nyílt, villogó párbajt vívnak, hogy a schilleri romantika korában érezzük magunkat, s nem a századunk legkiépítettebb terrorszervezetével behálózott fasiszta Németországban. P. A. Knzimierz Brandys: LEVELEK Z. ASSZONYHOZ Kazimierz Brandys neve nem ismeretlen már a magyar olvasók előtt. Honpolgárok cí-\ mű regénye egycsapásra is- j mértté tette nevét. Az ötven' esztendős író a mai lengyel próza ' élvonalába tartozik. ] A közelmúltban megjelent Levelek Z. asszonyhoz című Távol-keléti hivatalos kiküldetésből igyekeztem vissza, Moszkvába. Odaléptem az Aeroflot pénztárához, hogy jegyet kérjek. Letettem a szükséges pénzt. A pénztárosnő úgy nézett rám, mintha a vőlegénye lennék: ragyogott a pofikája, még el is pirult a szentem. Mellette hirtelen egy egész kíséret jelent meg a színen: valami fő-fő repülő, széles rangjelzéssel a karján, meg egy másik, meg egy harmadik. Még a szomszédos asztalkáktól is a pénztárosnőhöz szaladtak a kislányok. A rangjelzéses főnök nyújtotta nekem a repülőjegyet és az általam letett pénzt. — ön ingyen fog repülni — mondta. — Hogyhogy? — csodálkoztam. — Bizonyára Összetéveszt engem valakivel! És mintha vezényszóra történt volna, mindenki nevetett, a főnök, a pénztárosnő, mindannyian. — Mi ezt jobban tudjuk! — ^ mondta a főnök. — A mi § elektronikus gépünk soha- 5 sem téved. Üdvözöljük, mint \ repülőtársaságunk milliomo- | dik utasát, és ebből az ün- § nepélyes alkalomból meg- § ajándékozzuk egy ingyen jegy- | gyei. s $ Mindenki tapsolt, szorongatl' ták a kezemet. Láttam, szívből örvendeztek. Zavaromban alig tudtam kinyögni néhány; köszönő szót, és igyekeztem \ a repülőgép felé. Ugyanazon a repaiőgé- \ pen találkoztam az egyik; barátommal, Peska Guljajev-: vei. Vendégségben volt a ro- i hónainál és ugyanazzal a já- j rattal akart visszarepülni > Moszkvába, amelyikkel jóma- • gam. Ugyanannál a pénztár- \ nál váltotta meg a jegyet, \ előttem állt a sorban, és még \ jobba:, meghökkent, mint én. \ — Képzeld! — kesergett. —! Ha magam elé engedlek, én : lettem volna a milliomodik! \ Így pedig a kilencszázkilenc-: venkilencezer-kilencszázki- : 1 encvenkilencedik! Megőrü-: lök! I — Semmi okod az irigyke- : lésre — mondtam. — Eb- ! bői a potyajegyből nekem; nem lesz semmi hasznom. ! Benyújtom az elszámolást a ! kiküldetésről, és visszaadom! a pénzt a kasszának. Kész rö- ! hej! — Megbolondultál?! — szólt! Paska csodálkozva. — Neked ziba és gyönyörködjék a rencséjében. Persze, elmentem a moziba. Ültem, néztem. Bemutatták a híradót. Egyszeresük látom a repülőteret, látom Paskát. Látom magam és a ceremóniát. Ahogy üdvözölnek, ahogy visszaadják a pénzt, ahogy mindnyájon boldogan nevetnek. Alig hallom tulajdon, idegenül hangzó szavaimat, amint négyszer elmakogom, hogy köszönöm. Jaj, de nehéz volt az egészet végignézni, mint „publikumnak”. Mellettem egy bácsit ette a sárga irigység, nagyot krákogott, majd hangosan dohogott: — Ez valami új divat, „rejtett kamera”. Így hívják. Oldalt van egy szemetesláda vagy valami automata, abba bújik bele az operatőr, ott forgatja, forgatja, az anyját neki. Hogy az emberek ne lássák ötét. Ott görnyednek, mint a színészek, még csak nem is szipognak. . Tegnap telefonált Paska Guljajev. Majdnem sírt, amíg beszélt: — Gyere el hozzánk, igazold, hogy ez az ingyen jegy nem az enyém, hanem a tiéd. En, a kelekótya, elhencegtem vele a feleségemnek. Nagyon megörült neki és most követeli rajtam a pénzt. — Vidd el a moziba — mondtam —, nézze meg a híradót. — Miért? — Majd meglátod. Rejtett kamera, a fene ott egye meg, bemutatja a teljes igazságot. Fordította: Pogonyi Antal jóma- § énztár- § neves JEGYZETLAP Fuks és Pándi Kiss János tárlata A napokban nyílt meg a pesterzsébeti múzeumban Pándi Kiss János szobrász- művész tárlata. A hatvanegy esztendős művész a Pest megyei Pánd községben született. Pályafutását egy faszobrász műhelyében inasként kezdte, s közben az Iparművészeti Iskola esti tagozatának hallgatója lett, ahol Lux Elek oktatta a fafaragás műhelytitkaira. Már tizenkilenc évesen Olaszországba utazott. Udine, Milánó, Genova volt tanulmányútjának egy-egy állomása. Később, huszonhét esztendős korában Rómában telepedett le s előbb Aurelio Mistruzzi. majd Angelo Za- nelli műtermében folytatta tovább tanulmányait, amelyet olasz állami ösztöndíjjal fejezett be a római képzőművészeti főiskolán Harminckilencben tért haza s él azóta újra itthon. r. adták az ajándékot, nem a vállalatnak. — Ajándék, ajándék. Ide süss, mi van ezen a jegyen nyomtatásban: „Milliomodik utas. Ingyenes”. A mi főkönyvelőnknek elég ennyi. Ha potyán utaztál, vissza a pénzt! — Ha zavart okoz ez a jegy — mondta Paska —, egye fene. cseréljünk. Az én jegyem normális, saját pénzemet fizettem érte, nem kell elszámolnom vele senkinek. Vigyed, hogy megnyugtasd vele a főkönyvelő lelkiismeretét. Nekem pedig a milliomodik jó lesz a gyűjteményem számára. Odaadtam. Utóvégre Paska előtt állva én lettem volna a kilencszázkilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilencedik. Megérkeztünk. Elszámoltam. mellékeltem a dokumentumokat, és az Aeroflot ajándékából megörvendeztettem az asszonykámat és a srácokat. Elmúlt egy hónap, talán több is, egyszeresük a könyvelésre hívattak a nagyfönök- höz. Széttárta a kezeit: — Kedves elvtársam, magának vissza kell fizetnie a hazafelé szóló jegy árát. Fennakadt a szemem a csodálkozástól. — Hivatalos források alapján kell ezt mondanom — folytatta. — Menjen el a mokötete 1957—61 között irt naplószerű esszéket tartalmaz. • Írásai — amelyek ezúttal egy képzeletbeli személyhez szólnak — o mai élet legkülönbözőbb területeire kalauzolják el az olvasót. A levelek hangja könnyed, szinte társalkodó, mondanivalója mégsem felszínes soha. Mindenkor elmélyülten kutatja a jelenségek okát s azokra a kérdésekre keresi a feleletet: hogyan élünk, mi is az igazság? Ami írásainak közös vonása: szinte kivétel nélkül valamennyiben bátran szembeszáll a kispolgári magatartás bármilyen formában történő jelentkezésével. Vitatkozik és érvel, így győzi meg az olvasót a szocialista fejlődésbe vetett hitéről s igazáról. A kötetben közölt leveleket Kovács Endre válogatta a lengyel eredetiből. Fordította Gímes Romána. (Európa Könyvkiadó, Modern Könyvtár). Műveit harmincban mutatta se először kiállításon, de igazi művészi kibontakozása csak i stúdiumok befejezése után szövetkezik be. Tiszta, sallang- mentes, lényegre szorítkozó mintázókészségével jelen szobrászatunk élvonalába zárkózott fel. Műveit megszámlálhatatlan helyen őrzik. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött tíz szobra közül jelenleg hármat láthatnak a most megnyílt tárlat látogatói, a Fülöpszigeti című faportréját, a Fürdőzők című bronzszobrát, valamint egy terrakottavázlatot. Ezeken kívül két domborművel, négy terrakotta-, illetve gipszportréval, hat kisplasztikával és tizenöt darab bronzéremmel szerepel a tárlaton, amely Nagy Sándor festőművész huszonhét képével együtt kapott helyet a pesterzsébeti múzeumban. Vannak sikerkönyvek, és vannak könyvek, : amelyek a közöny sötét csendjébe hullanak, j Most például mindenki Simone de Beauvoir ; emlékiratainak harmadik kötetét olvassa. Én : is. Ez önmagában nem baj, mert érdekes és : főleg tanulságos olvasmány, viszont alig né• hányán ismerik, s a könyvesboltokban is kapható még két kis könyvecske: Hrabal és Fuks. S. de Beauvoir francia. Fuks és Hrabal csehek. Oda jobban figyelünk, ide kevésbé. > Méltánytalanul keveset írtak eddig erről a ! könyvről. Pedig érdemes Hrabalra figyelni. ! Azt hiszem, a modern prózában ő azon keve- ! seknek egyike, aki megtalálta a korszerű hu- ! manitás törvényeit. Nem kísérletezem a tör- ! vények leírásával. El kell olvasni Hrabal ! könyvét. * i Fuks is cseh. Róla is keveset szólt a kriti- ; ka. De mégsem ez az egyetlen, ami össze- « köti őket. Tulajdonképpen a két könyvnek ! semmi köze egymáshoz. Sem stílusuk, sem ; hőseik, nem hasonlíthatók. Vagy talán még- ! is? ! Ladislav Fuks regényének a Mundstock ! úrnak témája a kiszolgáltatott ember. Hőse * prágai zsidó kishivatalnok. A történet a né- ! met megszállás alatt játszódik, (amely tulaj- ^ donképpen nem is történet hiszen nem tör- 5 ténik más, csak az. hogy meghal egy em- ^ bér.) Mundstock úr fél. Mundstock úr félelme $ bekeríti az olvasót is. De az író többet szug- 5 gerál, mint félelmet. Azt is, hogy fel kell lá$ zadni ellene. Nem. Mundstock úrból nem s 5 lesz forradalmár, nem lesz belőle partizán, ^ hiszen hogyan i? lehetne belőle hős, aki csen- $ des magányában és szürke szegénységben élte le életét És mégis hős lesz belőle. Olyan < sajnálatra méltó hős, aki miatt nekünk kell $ szégyenkeznünk, nekünk, akik életben ma-> radtunk, és saját világunk torz kegyetlen-! ságén kell szégyenkeznünk, amely képtelen! hősiességre kényszeríti az embereket Munds-! tock úr hősiessége nem nevetni való mégsem.! Azért nem, mert Mundstock úr olyan ember,! aki nemcsak önmagát, de a maga módján j egész környezetét igyekszik menteni. Rájön.! hogy egyetlen módon menekülhet meg. Ügy,; hogy felkészül mindenre. Mit jelent ez a min- i den? Mi, most 1966-ban már tudjuk. Szöges-i drótot kínzásokat, SS-eket, gázkamrát. S erre j nem lehet fölkészülni. De Mundstock úr aií-i kor még nem tudja. Ö csak arra készül fel,; hogyan kell cipelni egy súlyos bőröndöt, éjjelenként deszkán hált, gumicsövön vezette! szájába a gázt Sok mindenhez hozzászoktatott minket ez a század, ahhoz, hogy naponta olvassunk tudósításokat a világ minden táján lekaszabolt, megégetett, megkínzott emberekről. Hozzászoktunk mi már nagyon a nagy számokhoz is. ötszáz halott, ezer halott, egymillió halott __Nagyon sok halottunk van. M undstock úr egyetlen a sok közül. Az növeszti tragikus hőssé, hogy nem hajlandó elfogadni a világot olyannak, amilyen. Ezen i gyakran elgondolkodom mostanában — ezen i mint az egyetlen emberi lehetőségen. S még egy egészen banális megjegyzés:! megszoktuk, hogyha művészetről van szó.! Párizsra figyeljünk. A Kritikában kitűnő ta- í nulmány jelent meg a mai cseh prózáról Bői-i tár Endre tollából. Sok érdekes mű. sok isme- i retten nevű szerző. Könyvkiadásunkban sokat j kell még törleszteni. Hrabal és Fuks könyvé- i nek ismeretében biztosak vagyunk a cseh! irodalomban remekművek születnek. Mélyen i és korszerűen humanista remekművek. Ez az. ] ami mégis összeköti a két szerző, Hrabal és i Fuks könyvét N. P. ' ;heorghe tomozeij Rohanás árnyékom kialudt fekete máglya, ovatSnsz némán elnyel a tömeg, ohan a sok-sok ünnepi lámpa, futnak utánad az utcakövek— ?énylő ablakokkal a hold havában t házak is elindulnak feléd — i fehér kémények az éjszakában itadra hajolnak amerre mégy. Izüst harmatok csillogó borától námoros kertek is mennek veled, Lései lépteid kopogásától élriadnak az aivó levelek. .. S ahogy az én árnyékomat is lassan vi útkanyarban elnyeli a tömeg, — 'onzol magadhoz mégis akaratlan: úsznék utánad az utcakövek... fém ezért rohantál az éjszakának, i várost mégis magaddal vitted el- az utcakö- \ futnak utánad — oha nem hagyhatsz te engem cl.., Románból fordította: Ferencz Lajos nem sikerült A történet így, ebben a formában mesterkéltnek hat szereplői csak kijelentenek és megállapítanak dolgokat ahelyett hogy eljátszanak. Az egyébként tehetséges színészek, közülük elsősorban a nálunk is jól ismert Rade Markovié, nem tudnak mit kezdeni papírízű szerepeikkel.
